Új Szó, 1992. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-23 / 225. szám, szerda

1992. SZEPTEMBER 23. ÚJSZÓI SPORT PLUSZ 10 A HOKILIGA MŰSORA . 4. forduló, szeptember 25.: Slo­van—Plzeň, Vítkovice— Zlín, Litvínov— Kladno, Sparta—Trenčín, Jihlava —Koši­ce,' Č. Budéjovice—Olomouc, Poprad— Vítkovice. 5. forduló, szeptember 27.: Pardu­bice—Slovan, Olomouc—Poprad, Koši­ce—Č. Budéjovice, Trenčín—Jihlava, Kladno—Sparta, Zlín—Litvínov, Plzeň— Vítkovice. 6. forduló, gzeptember 29.: Slo­van—Vítkovice, Litvínov—Plzeň, Spar­ta—Zlín, Jihlava—Kladno, Č. Budéjovi­ce—Trenčín, Poprad—Košice, Pardubi­ce—Olomouc. 7. forduló, október 2.: Olomouc—Slo­van, Košice —Pardubice, Trenčín —Poprad, Kladno —Č. Budéjovice, Zlín —Jihlava, Plzeň—Sparta, Vítkovice—Litvínov. 8. forduló, október 6.: Slovan —Lit­vínov, Sparta—Vítkovice, Jihlava— Plzeň, Č. Budéjovice—Zlín, Poprad— Kladno, Pardubice—Trenčín, Olomouc— . Košice. 9. forduló, október 9.: Košice—Slo­van, Trenčín—Olomouc, Kladno—Par­dubice, Zlín—PoRrad, Plzeň—Č. Budé­jovice, Vítkovice—Jihlava, Litvínov— Sparta. 10. forduló, október 13.: Slovan— Sparta, Jihlava—Litvínov, Č. Budéjovi­ce—Vítkovice, Poprad—Plzeň, Pardubi­ce —Zlín, Olomouc—Kladno, Košice — Trenčín. 11. forduló, október 16.: Trenčín—Slo­van, Kladno —Košice, ' Zlín—Olomouc, Plzeň—Pardubice, Vítkovice—Poprad, Litví­nov— Č. Budéjovice, Sparta—Jihlava. 12. forduló, október 20.: Slovan— Jihlava, Č. Budéjovice—Sparta, Pop­rad —Litvínov, Pardubice—Vítkovice, Olomouc—Plzeň, Košice—Zlín, Tren­čín—Kladno. 13. forduló, október 23.: Kladno— Slovan, Zlín—Trenčín, Plzeň—Košice, Vítkovice—Olomouc, Litvínov—Pardubi­ce, Sparta—Poprad, Jihlava—Č. Budé­jovice. 14. forduló, október 25.: Slovan— Š. Budéjovice, Jihlava—Poprad, Spar­ta—Pardubice, Litvínov—Olomouc, Vít­kovice—Košice, Plzeň—Trenčín, Zlín— Kladno. 15. forduló, október 27.: Zlín—Slo­van, Kladno —Plzeň, Trenčín—Vítkovice, Košice —Litvínov, Olomouc —Sparta, Pardubice—Jihlava, Poprad—Č. Budé­jovice. 16. forduló, október 30.: Slovan— Poprad, Č. Budéjovice—Pardubice, Jih­lava—Olomouc, Sparta—Košice, Litví­nov—Trenčín, Vítkovice—Kladno, Plzeň—Zlín. 17. forduló, november 10.: Plzeň — Slovan, Zlín—Vítkovice, Kladno—Litví­nov, Trenčín—Sparta, Košice—Jihlava, Olomouc—Č. Budéjovice, Pardubice— Poprad. 18. forduló, november 13.: Slo­van—Pardubice, Poprad—Olomouc, Č. Budéjovice—Košice, Jihlava—Trenčín, Sparta—Kladno, Litvínov—Zlín, Vítkovi­ce—Plzeň. 19. forduló, november 17.: Vítko­vice—Slovan, Plzeň—Litvínov, Zlín— Sparta, Kladno—Jihlava, Trenčín—Č. Budéjovice, Košice—Poprad, Olo­mouc—Pardubice. 20. forduló, november 20.: Slo­van—Olomouc, Pardubice—Košice, Poprad —Trenčín, č. Budéjovice —Klad­no, Jihlava—Zlín, Sparta—Plzeň, Litví­nov—Vítkovice. 21. forduló, november 24.: Litví­nov—Slovan, Vítkovice—Sparta, Plzeň —Jihlava, Zlín —Č. Budéjovice, Kladno—Poprad, Trenčín—Pardubice, Košice —Olomouc. 22. forduló, november 27.: Slo­van—Košice, Olomouc—Trenčín, Pardu­bice—Kladno, Poprad—Zlín, Č. Budéjo­vice—Plzeň, Jihlava—Vítkonice, Spar­ta—Litvínov. 23. forduló, november 29.: Spar­ta—Slovan, Litvínov—Jihlava, Vítkovi­ce—Č. Budéjovice, Plzeň—Poprad, Zlín—Pardubice, Kladno—Olomouc, Trenčín—Košice. 24. forduló, december 1.: Slovan— Trenčín, Košice—Kladno, Olomouc— Zlín, Pardubice—Plzeň, Poprad—Vítko­vice, Č. Budéjovice—Litvínov, Jihlava— Sparta. 25. forduló, december 4.: Jihlava — Slovan, Sparta—Č. Budéjovice, Litví­nov—Poprad, Vítkovice—Pardubice, Plzeň—Olomouc, Zlín—Košice, Klad­no—Trenčín. 1 26. forduló, február 16.: Slovan— Kladno, Trenčín—Zlín, Kgšice—Plzeň, Olomouc—Vítkovice, Pardubice—Litví­nov, Poprad—Sparta, Č. Budéjovice— Jihlava. (sr) mát. Szinte félóránként hívjuk, senki nem veszi fel a kagylót. Hosszasan, kísértetiesen cseng. A postánál érdeklődünk, hátha rossz a telefon. Talán Rózsa otthon van, semmi baj, csak éppen várja, hogy valaki szóljon, hogy valaki rányissa az ajtót, hogy valaki segítsen. A tudakozóban nem adnak felvilágo­sítást, ugyanis a telefonszám tit­kos. A vonal egyébként hibátlan. Nyomozásunkat részben siker ko­ronázza, hiszen kiderítettük Rózsa Norbert lakáscímét. Irány a Dráva utca. Körbesétáljuk a tízemeletes lakótelepi házat. Keressük a világ­bajnok autóját, az állítólag Zemplé­nyitől kapott Honda CRX-et. Az autó sehol. A kaputelefonon végre egy felirat: Rózsa. Hosszan nyom­juk a gombot, míg végre kattan. Ismerős hang. — Igen, tessék... • Halló, Norbi?... — Rózsa Norbert nincs itthon. • De hát...? — Nincs itthoni!! • Elárulná, hogy hol találjuk Ró­zsa Norbertet? — Szabadságon van külföldön. • Ne haragudjon, megtudhat­nánk, kivel beszéltünk? Kattanás, megszakadt a vonal. Hiába hívjuk újra. Felmegyünk a nyolcadik emeletre, hiába nyomjuk a csengőt, senki nem nyit ajtót... Este újra próbálkozunk. Rózsa Nor­bert autója sehol. A szomszéd mo­solyogva, aztán kicsit epésen meg­jegyzi: — Nem maguk az elsők, akik Norbit keresik. Annyi mindent irkál­nak össze arról a gyerekről. Pedig nagyon rendes, én ismerem... • És mikor látta utoljára? — Úgy pár napja, mintha itthon járt volna. Talán az elmúlt héten. Felmegyünk a nyolcadik emelet­re, hosszas csengetés után egy fi­atal hölgy jön ki, feltűnően bizal­matlan. — Nincs itthon a Norbert! Déle­lőtt itthon volt! * * * Szólni sem tudunk. Itthon volt délelőtt.... Szinte repülünk lefelé az agyonhasznált liften. A legfontosab­bat megtudtuk: Rózsa Norbert él. Élete talán legnehezebb időszakát éli át — de átéli! Túléli?!... (kutasi—oravecz) MÉG A PÉNZÉRT SEM JELENTKEZETT! RÓZSA NORBERT 17 század­másodperccel úszott lassabban, mint az olimpiai bajnok Nelson Die­bel. Ezüstérmes. A hangját is alig hallani, csak ennyit mond: „Nagyon szomorú vagyok!" Jön a 200 méte­res mellúszás. Rózsa élete legjobb­ját ússza. Újra ezüstérmes. Maga a megtestesült fájdalom. A hazaérke­zés után alig-alig nyilatkozik, so­kaknak úgy tűnik, kerüli az embere­ket. Valami elpattant. Egyre feszül­tebb, bizonytalanabb minden körü­lötte. Aztán robban a bomba. Zemplényi György külföldön ma­rad. Az a Zemplényi, aki Rózsát túlontúl is szereti, fogadott fiaként istápolja, mindent, mindent megad, megtesz neki... Megdöbbentő pletykahadjárat indul! Szinte na­ponta jelennek meg a hírek Rózsa és Zemplényi kapcsolatáról. Aztán már arról szól a fáma, hogy Rózsa elhagyta az országot, Zemplényi pedig a világot járja. Sokan azt hí­resztelik, Rózsa feladta, befejezte, abbahagyta. Beszélnek rendőrsé­gen zárult autóról, lepecsételt la­kásról, irdatlan, nem kimondottan a nagyszerű teljesítményért kapott pénzekről, ajándékokról. Senki nem tud semmi biztosat — de min­denki mondja a magáét. Rózsa hallgat. Eltűnt. A hírek egyre va­dabbak. Már ott tartunk, hogy szél­tében-hosszában beszélik: Rózsa nem csupán az úszást adta fel... Jön a mellbevágó hír (hír?): Rózsa Norbert véget vetett életének. Hau­er Péter, a Magyar Úszó Szövet­ség tisztségviselője, aki egyben Rózsa egyesületében, a BRSE-ben is edző, a következő információkat adja. — Sajnos, nem tudom, hol van Norbert! • Valóban nem tudja ?!? — Annyit hallottam, hogy valahol a Balatonon... • De hát a Balaton mégsem a Mauritius-szigetek, talán meg lehet­ne tudni, hol van a világbajnok! Vagy önöket nem érdekli? — Hívják az édesanyját, talán ő pontosabb információt tud adni. • Mikor üzentek neki utoljára? HOL VAN RÓZSA NORBERT? — Régen... • Megtenné, hogy értesít min­ket, ha Rózsa Norbert jelentkezik? — Ha jelentkezik... Most már mi is egyre rosszabbra gondolunk. A sajtót és a közvéle­ményt továbbra is lázban tartja az ügy. Egy újság az első oldalon hozza: „Zemplényi és Rózsa Norbi szerelme!" Egyesek már az okokat • De hát hol? Nem gondolják, törődni kellene Rózsával?! — Úgy tudom, Norbi a barátnő­jével a Balatonon nyaral! • A barátnőjével? — Igen, a barátnőjével... • Akkor újra kérdezném: hol van Balatonon? — Ezt nem tudom... Egyszer ke­restük őt, mert egy ünnepségre lett volna hivatalos. • És megtalálták? Mi lesz veled, Rózsa Norbert?., magyarázzák... Úristen, mi lehet Rózsa Norberttel? Ha eddig nem is történt baj, most, a rágalmak, a megaláztatások, a pellengérre állí­tás után bekövetkezhet a tragédia! Széchy Tamást keressük. Ha vala­ki — akkor ő biztosan tudja: mi az igazság? Hiába. Az ismert számon nem veszik fel a telefont. Mit csi­nálhat, hol lehet most Rózsa Nor­bert? * * 3+5 • Újra a szövetségben érdeklő­dünk, Hauer Péternél. Semmi? — Semmi! • Nem jelentkezett? — Nem is kellett jelentkeznie. Szabadságon van Rózsa Norbert... (Archívumi felv,) — Nem. De az ünnepség is el­maradt... Talán klubjában, a Budapesti Rendőr Sportegyesületnél tudnak valamit. Hol tudnának, ha ott nem? A titkárnő az alábbiakkal fogad. — Nem tudok segíteni. Én ke­restem, de nem találtam... • Elárulná, hogy miért kereste? — Még a fizetéséért sem jött be! Nem tudom, mi lehet vele. • Előfordult ez máskor is? — Nem, nem emlékszem... * * * Közben sikerül megszerezni Ró­zsa Norbert lakásának telefonszá­ÉRDEKES SPORTÁGAK HATÉKONY JÉGSÖPRÉS, S „AMIKOR A NÉGYLÁBÚ NEM BOTLIK" Folytatjuk múlt héten elkezdett sorozatunkat, melyet azzal a céllal indítottunk el, hogy a közép-európai ember számára kevésbé ismert sportágak szabályaiba és versenyrendszerébe némi betekintést nyújt­sunk. Ezúttal is olyan két sportágról lesz szó, amelynek a világon semmi köze egymáshoz. Míg az egyik a jégen történik, és ezáltal job­bára az évad fedettpályás idényében zajlanak a versenyek, addig a másik kizárólag szabadtéri sprotág. Curling, azaz jégteke Ha van elbűvölő télisport, akkor a curling mindenképpen az. Mert lehet-e közömbösen nézni azo­kat a hölgyeket és urakat, akik átszellemült arccal a jágen egyensúlyozva egy füles valamit hajigálnak. Aztán meg amikor az a valami lendületesen útjára kel, az elérendő cél vagy „ház" felé, szorgos sepregetésbe kezdenek. De még ez sem elég: hol a csú­szó korong útjából söprik a ha­vat, tisztítják a pályát, hol meg éppenséggel „szemetelnek"... Ez a curling, amit jégtekére ma­gyarosítottak. Skóciából ered, s mint ilyen, magában hordozza en­nek a népnek a sajátos báját. Egyes források szerint a skótok őriznek egy olyan gránittömgöt, amivel már állítólag 1511-ben cur­lingeztek. CURLING-SZABÁLYOK: a pá­lya egy hosszú téglalapot formál (méretei: 42,06x4,27 m), amely­nek a végén található a kör ala­kú cél. A korong, amelynek a te­tején fogantyú van, súlya meg­közelítőleg 20 kg, átmérője 30 cm, magassága pedig 13 cm. A játékot két négy fős csapat ját­sza. Egy-egy mérkőzésen nagyjá­ból mindegyik csapattag tfzszer jut dobáshoz. A dobásokat egy­től nyolcig pontozzák. A két csa­pat soron következő játékosa kö­zül az kap pontot, akinek a ko­rongja közelebb kerül a célhoz. Abban az esetben, ha a két játé­kos korongja egyforma távolság­ra csúszott, vagy nem a kijelölt területen állt meg a sportszer, akkor nem jár pont. S hogy mi 'az oka a seprűzésnek? Nos, a csapatkapitány a biztosabb cél­ba érkezés érdekében vagy taka­rít a korong előtt (söpri a jeget), s ezáltal gyorsítja a korong útját, vagy a kis kosárban magával vitt havat szórja a korong útjába, hogy lassítsa azt. A játék természetszerűleg első­sorban ott néposzerű, ahol az ég­hajlat is kedvez a téli sportoknak. Igy az őshaza Skócián kívül Svájc­ban, Svédországban, Norvégiában, valamint az Óceán túloldalán, Ka­nadában. Csehszlovákia és Magyar­ország még nem kóstolta meg az ősi skót jégtekét. Számunkra egyelőre csupán megcsodálni való kuriózum, de aki egyszer megnézi, az is elfogadja: van benne valami vonzó. A 70-es évek „sebességkirálya" a többszö­rös Forma-1-es világbajnok Jackie Stewart (merő véletlenségből nem­zetiségét tekintve skót...) például megszállott curling-játékos hírében áll. S vele fordult elő az a fatális eset is, hogy miután sérülés nélkül megúszta az autóversenyek életve­szélyes száguldását, a curling-pá­lyán érte baleset: lábát törte, mert­hogy a jég a „fenségek" lába alatt is ugyanúgy csúszik... Showjunplng, azaz a díjugratás A lovassportok közül leginkább a díjugratás illik a képernyőre. Az an­gol elnevezés bemutató ugratás­ként is fordítható, de magyar meg­felelője is kifejező, eleve sugallja a látványosságot. Mióta világszerte sportcsarnoko­kat építenek, a díjugratás is „két­szezcnú" sportággá vált. Jó ideje a világcégek által szponzorált Grand Prix-sorozat versenyeit jobbára csarnokban rendezik. DÍJUGRATÓ-SZABÁLYOK: A pálya mérete rendszerint 60x120 méter, de természetesen a sport­csarnokok méreteihez igazodva több esetben jóval kisebb. A pálya minősége is sokszor eltér a hagyo­mányostól (fű), éppen a csarnokok miatt, több esetben homok. Meghatározott számú akadály átugrásokból áll a verseny. Ezek részint egyszerűek és egy ugrással vehetők, mint például a sövény, vagy a kőfal, részint pedig össze­tettek, mint a kőfal korláttal. Van­nak hármas akadályok is, ami azt jelenti, hogy 10 méteren belüli tá­volságon egymás után három aka­dályon kell átjutni a lónak. Az aka­dályok felső része erősebb, érintés­re leesik, azért, hogy hibás vétel esetén a ló és a lovas ne törje ösz­sze magát. A hibákért, így például az akadály leütéséért, a ló ellen­szegüléséért vagy a meghatározott szintidő túllépéséért hibapontot kap. Versenytől függően négy, öt, tíz... a pontlevonás. Harmadszori pályatévesztés és engedelmesség megtagadás után a lovat kizárják a versenyből. Az elemek jobbára 130—160 centiméter magasak, és 140—200 centiméter szélességű­ek. S mivel, hogy manapság már egyre több a kitűnő lovas és a nagyszereden edzett ló, abban az esetben, ha többen is hibátla­nul veszik az amúgy rafinált ne­hézségeket rejtő akadályokat, 0 hibaponttal teljesítik a pályát, úgy az végez előbb, aki keve­sebb időt használt fel a feladat­teljesítéshez. Néhány esetben a holt­versenyeket másképp döntik el: a lo­vasok meghatározott számú és már rendszerint felemelt magasságú akadály újabb ugratásával kell, hogy próbálkozzanak. Értsd: az akadály magasságváltoztatása (mint atlétikában a magasugrás holtver­seny esetében az úgynevezett szét­ugrásj, dönt a győztesről. A nagy versenyek nemcsak a lovasok és a lovak gálája, ha­nem a pályát tervező mérnököké is. Számos „mestermű" verseny­re kelhetne színházi díszletek­kel. Mert ha showjunping, akkor tényleg show... (d.)

Next

/
Thumbnails
Contents