Új Szó, 1992. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-16 / 219. szám, szerda

MOZAIK «ÚJSZÓI 1992. SZEPTEMBER 16. MILYEN LEGYEN AZ IDEÁLIS NŐI VEZETŐ? JÓ TANÁCSOK AZON NÖK SZÁMÁRA, AKIK VEZETŐ ÁLLÁST AKARNAK BETÖLTENI, AKIK MÁSOKAT IRÁNYÍTVA SIKERESEK SZERETNÉNEK LENNI • Ne bizonygasd az egész vi­lágnak, különösen ne a férfiak­nak, hogy okosabb és tehetsé­gesebb vagy, mint ők Ellenségeket szerzel magadnak, ha azt bizonygatod az embereknek, hogy butábbak, mint te; a legjobb esetben azzal fognak gyanúsítani, hogy a hivatásodból eredően komp­lexusaid vajinak. Ez nem azt jelenti, hogy ne legyen bizalmad. Ellenke­zőleg. Saját értékeidnek tudatosítá­sa elengedhetetlen a munkához. Am nyilván egyetértesz azzal, hogy ezt nem kell túl gyakran emlegetni. Elég, ha te tudod, mennyit érsz. • A dolgokat lásd olyannak, amilyenek a valóságban A valóság józan mérlegelése nem is olyan könnyű! Gyűjts magad köré olyanokat, akikben megbízol, és vesd össze az ő véleményüket a • magadéval. Hidd el, előfordul, hogy másoknak van igazuk. Mások segítségével próbáld meg olyannak látni a körülvevő világot, mint ami­lyen a valóságban, s ne olyannak, amilyennek te szeretnéd látni (vagy amilyennek elképzeled rózsaszínű, illetve sötét szemüvegen keresztül). • Inkább a megoldandó fela­datokra koncentrálj, mint ar­ra, hogyan nézel ki Feszültséget okoz, ha a saját sze­mélyedre koncentrálsz, elterelődik a figyelmed a szellemi munkáról. Ha az elvégzendő feladatra összponto­sítasz, sokkal kisebb lesz a feszült­ség, tehát a dolgokat tisztábban lá­tod. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ne törődj magaddal. • Figyelmedet a beosztottaidra összpontosítsd, ne pedig ma­gadra Vésd eszedbe, hogy a munkád sikere attól függ, milyen jól vagy rosszul dolgoznak a beosztottjaid. Gondoskodnod kell róla, hogy jól akarjanak dolgozni. Az ő problémáik a te problémáid is. Igyekezz megol­dani azokat, oly gyorsan, amilyen gyorsan csak lehet. A harag, az intrika, a sértődöttség feszült légköri teremt, ez pedig az egész kollektíva alacsony színvonalú munkáját... • Úgy tárgyalj az emberekkel, hogy szeressenek és tisztel­jenek A célokat világosan tűzd ki, s a feladatokat pontosan oszd szét, de tedd ezt finoman és tapintatosan. Tiszteld az embereket. Nem enged­heted meg magadnak, hogy akár­csak célozz a fölényedre. Az úgyis megvan. A főnöktől való függőség kellemetlen dolog, s az emberek legtöbbjének elviselhetetlenül ne­héz. Ne légy elfogult. Ahelyett, hogy agresszíven reagálsz valamire, pró­báld az embereket megérteni. Ne részesíts előnyben senkit. • Légy független Tanulj, kérd ki mások véleményét, de határozni egyedül határozz. Ál­láspontodat mindig jól megfontolt ér­vekkel támaszd alá. A befolyásolha­tó embereket szeretik ugyan, de nem sokra becsülik. A tekintély nél­küli főnök nem hosszú életű. Az előzetes véleményegyeztetéseket úgy kell lefolytatni, hogy a beosztot­tak érezzék javaslatuk fontosságát, még akkor is, ha azok nem a legjob­baknak bizonyultak. Könnyebb elvi­selni a függőséget annak tudatában, hogy nekünk is van befolyásunk va­lamire; így a beosztottak szíveseb­ben végzik el a feladatokat. Mint vezető te döntesz - és a felelőssé­get is te vállalod. Tiéd a döntés joga, de tiéd a felelősség is. • Légy önmagad Az emberek megérzik a hamissá­got, nem bíznak olyanokban, akik okosabbnak és erősebbnek mutat­ják magukat, mint amilyenek a való­ságban. A beosztottjaid bizalma nél­kül nem lehetsz jó vezető... De azért ne túlozd el, és ne ingereld az embereket túlontúl előkelő viselke­déseddel. Ne dicsekedj. Gyerekko­runk óta gyakoroljuk, hogy uralkod­junk az érzelmeinken. Szégyelljük kimutatni határozatlanságunkat, ta­nácstalanságunkat vagy szomorú­ságunkat. Mindenkinek vannak ilyen pillanatai és semmi szükség, hogy megjátssza a kősziklát. Senkit sem csapsz be. Ha megjátszod az érzé­ketlent, nem tartanak majd őszin­tének. Az úgynevezett emberi gyen­gék rendszerint szimpátiát váltanak ki másokban. Ne félj bevallani, ha félsz valamitől. • Légy merész Ha hibát követsz el, valld be. Ne tégy úgy, mintha semmi sem történt volna, vagy ne hárítsd másra a hi­bát. Ne bagatellizáld a tévedéseidet, inkább gondosan elemezd, hogy a jövőben elkerüld az ilyesmit. Min­denkinek joga van tévedni. Minden cselekedetért (jóért, rosszért egy­aránt) vállald a felelősséget. • Viselkedésedet nagyítóval vizsgáld Ne mondj másokról minduntalan rosszat. Mérgedet ne a beosztottjai­don töltsd ki - inkább egy kavicsba rúgj bele. Intézkedéseidet ne ideok> gizáld meg, ne állítsd be nemes elvektől vezérelt motívumnak. Ha például valakit meg kell szidnod, mert érzed, hogy a következő pilla­natban megüt a guta, akkor ne ál­lítsd azt, hogy az illető érdekében teszed. Nevetségessé tennéd magad. • Mások bizalmát meg kell sze­rezned Csak olyan célokat tűzz ki magad elé, amelyek az erős oldalad, csak azt csináld, amiben hiszel s ami fontos számodra. Ne rágódj a régi vereségeken, inkább a sikereket tartsd szem előtt. Ne a hibáidra összpontosíts, sose beszéld be magadnak, hogy buta és rossz vagy - akaratlanul is elhiheted. Rossz modor, butaság csak általánosság­ban létezik. (Rád nem vonatkozik!) Használd ki a rólad keringő informá­ciók segítségével, amit lehet, változ­tass magadon. Mindenekelőtt higgy magadban. Önmagad számára te vagy a tekintély. Ugyebár vagy any­nyira erős, hogy elfogadd a bírálato­kat és viselkedésedben megváltoz­tatod azt, ami megnehezíti a munká­dat és akadályozza a jó kontaktus kialakítását. • Beosztottaidat annyiszor bí­ráld, ahányszor jónak látod De ha jó kapcsolatot akarsz velük kialakítani, tapintatosan kritizálj, so­sem harmadik személyen keresztül, ne sértően, és ne állíts másokat példaképül. Ez megalázó. Egyszer­re csak egyvalamit bírálj, és ne használj olyan kifejezéseket, hogy „soha", illetve „mindig". A hibákat na túlozd el. Ne kérj bocsánatot azért, hogy bírálnod kell. Mindenek­előtt ne várj pozitív visszhangot a bí­rálatért - ha nem szokásod gyakran, hangosan és nyomatékosan dicsér­ni a beosztottjaidat azért, amit jól csinálnak. • A bírálato­kat hallgasd meg Nézz egyene­sen a bírálók sze­mébe, és hallgasd figyelmesen, mit mondanak. Ne tá­madj és ne válts témát. A szemre­hányásokat ne vedd ellenséges­kedésnek, és az illetőnek ne mondd azt, hogy túlérzékeny. Bizo­nyosodj meg afe­lől, helyesen értel­mezed-e a szem­rehányásokat. • Törődj a külsőddel Köss szoros barátságot fodrász­szal, kozmetikussal, varrónővel. De emlékezz rá, hogy a legelegánsabb kosztüm, a tökéletes frizura és a ki­fogástalan smink sem segít, ha gör­nyedt vagy és mosolytalan. Aludd ki magad mindig - fáradtan nemcsak rosszul nézel ki, de a munkád sem sokat ér. Ne add fel! Sikerülni fog! Külföldi lapok nyomán: K. CS. MOLDOVA GYÖRGY félelem kapuba Ajánlva adta fel a levelet, hogy nyoma marad­jon, bízott benne: hamarosan választ kap. Estén­ként, mikor benyitott a sufniba, első pillantása az asztalra esett, ahová le szokták rakni a postáját. Hiába várt hosszú hetekig, Martin nem jelentke­zett. Borsos új levélre szánta el magát - ezt két példányban is megírta, az egyiket Martinné címé­re, a másikat az antikváriumba küldte el. Úgy érezte, már nincs vesztenivalója, szabadjára en­gedte az indulatait: - Mi történt, kedves Martin úr? Talán nem kapta meg a levelemet? Vagy annyi munkája volt, hogy nem tudott válaszolni? A kemény munkától bizonyára még jobban behorpadt a melle, és elment a kedve! Igaz, maga csak egyfajta mun­kához ért, a szokásos komédiázásra és ripacsko­dásra gondolok, ami magát és a hasonlókat jellemzi. Vagy rosszul vagyok értesülve, és nem tudok arról, hogy magát Szibériába száműzték, ahol ütötték, vízen és kenyéren tartották? Meg is érdemelné ezt a bánásmódot, de tudom, hogy soha nem kerül rá sor, mert magát nemzetközi megállapodások védik a szűnyogcsipéstől is. Utoljára kérem magát, hogy küldje vissza a verseimet, mert azok az én tulajdonomba tartoznak, úgy, mint maguknak az arany és az ékkövek. Ha továbbra is szabotálja jogaimat, a jó csontos munkásöklömmel magyarázom el azt, amit, úgy látszik, nem akar megérteni. Minden tisztelet nélkül: Borsos Ferenc, költő" Amikor, mintegy ellenőrzésképpen, elolvasta a levél két példányát, meg volt elégedve a hang­jával. Jól kicsontoztam őt! - gondolta magában. Gúnyos gesztusnak szánva, egy-egy postabé­lyeget is becsúsztatott a borítékokba. Erre a küldeményére sem kapott választ, el­szánta magát, és még egyszer bement az antik­váriumba. A boltvezető már felismerte öt, széttár­ta a karját: - Kár idefáradnia, kedves uram. Martin kartárs a múlt héten leszámolt, és kilépett a vállalattól. - Hová ment? - Azt nem jelentette be. Borsos gyanakodva nézett rá, feltételezte, hogy összejátszik Martinnal, de a többi elárusító is megerősítette az üzletvezető szavait. Úgy látszott, végképp és megfoghatatlanul eltűnt elő­le. Borsos belátta: egyelőre nem tehet semmit, de gyilkos düh támadt benne, megfogadta, hogy egyszer még leszámol Martinnal. Nem talált más megoldást: emlékezetből pró­bálta felidézni az elveszett verseket - hosszú hetekig ezzel töltötte minden estéjét. A munka változó sikerrel haladt: némelyik versből egész szakaszok bukkantak fel benne, másokból vi­szont csak homályos, összefüggéstelen sortöre­dékek, melyeket hiába próbált elfogadható egésszé formálni. Vállalkozását ilyenkor remény­telennek látta, mintha csak néhány maradék téglából kellene felépítenie egy házat - újjáte­remtve annak eredeti képét. Órákat töprengett egy-egy részmegoldáson, idegei zsongtak az erőlködéstől. Éjfél körül, mikor felkelt az asztaltól, néhány lazító tornagyakorlatot végzett, nem tudta rá­szánni magát, hogy megmosakodjon a bekészí­tett lavór vízben, csatakos testtel került ágyba. Gyakran álmodott arról, hogy valakitől visszakap­ja az eredeti kéziratot, vagy rájuk lel egy elfelejtett fiók aljában. Egy szeptember végi vasárnap jutott el a ter­vezett kötet végéhez: - Mindenképpen elég volt! - dünnyögte maga elé, és lerakta a golyóstollat. Úgy érezte, megtett minden tőle telhetőt, sőt, talán túl is faragta a szöveget, az írás veszített eredeti hangulatából és lendületéből. A verssorok néhol szétestek, mintha csak a erőszak tartotta volna helyén a szavakat. Feltűnt előtte Martin szemüveges-szakállas arca, Borsos őt vádolta a kínokért, melyeket a versek újraírása okozott, megint feltámadt ben­ne a bosszúvágy, hosszú időbe tellett, amíg úrrá lett magán. Egy pohár bort öntött magának, és leült a sufni előtti padra, hunyorogva nézett körül a délelőtti napsütésben. Mielőtt ivott volna, felemelte a po­harát, mintegy önmagát köszöntve. Nem tudta megítélni, mit ér a kötet, szerette volna, ha valaki elolvassa, és véleményt mond róla. Zsóka jutott az eszébe, elhatározta, hogy ma délután megke­resi a klinikán. Aludt egy órát a napon, izzadtan ébredt; végre elszánta magát: vizet melegített és alul-fölül lemosdott a lavórban. Kordbársony nadrágot es pulóvert húzott, felvette Zsókától kapott új >ingét is. Bent a városban megebédelt, utána moziba ment, öt óra előtt néhány perccel lépett be a klinika kapuján, épp szembe haladt a távozó látogatók hullámával. Letért az oldalfolyosóra, belesett a különszoba félig nyitott ajtaján: az asszony nem tartózkodott bent. Egy tálakkal megrakott kézikocsit toltak végig a folyosón, egy magas, szőke ápolónő osztotta szét a hideg vacsorát. Borsos előlépett és megszólította: - Jó estét, Keresztesnét keresem. - Jó estét, Zsóka már nincs itt. - Valami baja történt? - Nem, hazaengedték. Azt hittem, szólt ma­gának. Borsos megpróbált váltani: - Persze, említette, hogy a hétvégére haza­megy. -Valamit félreérthetett, Zsókát végleg kiírták. Tegnapelőtt hazament. Gondolom, az otthoni címét ismeri. - Igen, majd ott keresem. Köszönöm. (folytatjuk) A POLGÁRMESTER MARADT, DE... Továbbra is válsághelyzetben van Besztercebánya városi képviselő­testülete. Mint már arról hírt adtunk, augusztus második felében tizenkét magánvállalkozó levélben szólította fel Stanislav Míka polgármestert: mondjon le. Okként passzivitását, határozatlanságát, a vállalkozók iránti közömbösségét tüntették fel. A polgármesterrel együtt a képvi­selők sem értették pontosan miről van szó, annál is inkább, mert a pol­gármester épp akkortájt fogadta a vállalkozók egy csoportját, akik olaszországi vendégeikkel érkeztek Besztercebányára, s akiknek semmi kritikus megjegyzésük sem volt a vá­rosi hivatal címére. A levelet egyéb­ként az egész közép-szlovákiai ré­gióban olvashatták, hisz a Smer dnes című napilap teljes terjedelmé­ben közzétette. A képviselők kifogá­solták, hogy a levél nem tartalmaz konkrétumokat, nem tünteti fel egyértelműen, milyen hiányosságo­kat észleltek a vállalkozók a polgár­mester munkájában. Stanislav Míka pedig kitartott amellett, mondják a szemébe mi a kifogásuk ellene. Ezért augusztus végén találkozott a vállalkozókkal, akik főleg a lakás­építés és közművesítés hiányossá­gait és a foglalkoztatás kedvezőtlen helyzetét rótták fel. Aztán szeptember elején ismét a képviselő-testület tárgyalta az ügyet. Sokan helyeselték a levél tartalmát, állították, igenis vannak hiányosságok a városi hivatal mun­kájában és sokszor a polgármester és a tanács sem áll a helyzet ma­gaslatán. A levél tartalmával elvben egyetértettek, de végül megállapítot­ták, hogy a benne említett hiányos­ságokról tudnak, hisz ezekkel nem egy alkalommal foglalkoztak, de a megoldás elsősorban pénzkérdés. Volt egy váratlan fejleménye is az ülésnek, A polgármester kategoriku­san kijelentette, hogy helyettese, Ivan Hano sokmindenben más né­zeteket vall, mint ő, nem tudnak eredményesen együttműködni és kérte azonnali visszahívását. A kép­viselők számára ez meglepetés volt, de úgy döntöttek, hogy a helyettes továbbra is marad hivatalában. Annak ellenére, hogy sokan rá­mutattak, nincs minden rendben a városi hivatal házatáján, a kisebb rossz mellett voksoltak. Tudomásul vették a levél tartalmát, de a polgár­mestert nem váltották le. Létrehoz­tak egy bizottságot, melynek a rész­letek kivizsgálása lesz a feladata. Ez véleményezi majd a polgármester munkáját. Stanislav Míkát pedig arra szólították fel, levélben válaszoljon az ellene felhozott vádakra, munká­jában legyen határozottabb, lényeg­retörőbb, mert erre a jelen időszak­ban Besztercebánya városának is nagy szüksége van. P. L. KITŰNŐ PILÓTA VOLT MEGSÉRÜLT Á FEKETE DOBOZ Mint arról már beszámoltunk, Mla­dá Boleslav közelében lezuhant egy L-39 MS típusú sugárhajtású gya­korlórepülőgép. A fekete doboz a robbanás során erősen megsérült, ezért a feljegyzések hiányosak. Er­ről tájékoztatta az újságírókat Vác­lav Kolouch, a szerencsétlenség okainak kivizsgálásával foglalkozó bizottság tagja. Mint elmondta egye­lőre az bizonyos, hogy a próbarepü­lést végző gép nem a levegőben robbant, mint ezt előzőleg Szakem­berek próbálták magyarázni, hanem csak azután, hogy földet ért. Az~ Aero Vodochody repülőgép­gyár egyik vezetője többek között elmondta, hogy a 45 éves pilóta, aki a szerencsétlenség alkalmával éle­tét vesztette, gyakorlott katonai be­repülőpilóta volt, aki több ezer órát töltött már a levegőben. Kísérője, a 35 éves technikus, szintén ször­nyethalt a repülőgép roncsai közt.

Next

/
Thumbnails
Contents