Új Szó, 1992. szeptember (45. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-15 / 218. szám, kedd

1992. SZEPTEMBER 15. RIPORT - HIRDETÉS 4 MEGKAPTAK, AMIT JEGÉRDEMELTEK Ök hatan a börtönben is­merkedtek meg, barátkoztak össze. Stanót például mint ' fiatalkorút ítélték el, gyilkos­sági kísérletért. Megörültek, amikor az egyik vendéglőben ,,összefutottak", annál is inkább, mert ketten közülük Nagyszombat­ban laktak. Fiatalok, 19-23 évesek voltak. Az egyikük felvetette: „Pró­bálkozhatnánk lakásbetöréssel, ha ügyesek leszünk, meggazdagodha­tunk." • Rendeltek még egy-egy korsó sört, hozzá féldecit is. Mikor már menni készültek, a két nagyszomba­ti fiú közül a fiatalabbik megjegyezte: „Ismerek nálunk egy pincért, akinek megvan mindene, semmiből sincs hiánya." Másnap a pozsonyi Jozef és Stano Nagyszombatba utaztak. A tapasztalt Stanónak nem jelentett különösebb nehézséget a pincér la­kása ajtajának kinyitása. Besurran­tak, s vittek mindent, amit elbirtak, •ami megtetszett nekik. „Munkájuk­ban" senki sem zavarta meg őket, a lakóknak nem tünt fel, hogy idege­nek járnak a lépcsőházban. Mikor végeztek, a sikert meg is ünnepel­ték. Abban egyeztek meg, hogy a nagyszombatiaknak viszont a po­zsonyiak adnak tippet, illetve tesz­nek javaslatot arra, melyik lakást érdemes kirabolni. A nagyszombati fiúk néhány nap múlva meg is érkez­tek, ám a fővárosiak megfeledkeztek ígéretükről. Hogy a helyzetet, illetve a közeli napok teendőit megbeszél­- jék, betértek az egyik ligetfalusi ká­véházba sörözni. A pozsonyiak úgy döntöttek, hogy barátaik nem távoz­hatnak üres kézzel, ezért betörnek valamelyik lakásba. A szembenlévö háztömböt szemelték ki azért, hogy .ne kelljen messzire gyalogolniuk, vagy mert úgy gondolták, a kávé­házban eltöltött idő alibiként is szol­gálhat. Be is törtek. Az ékszertől kezdve a mosóporig mindent vittek, amit találtak. Pár nap múlva a Pozsonyban la­kó Viktor jött egy biztos tippel. Azt állította, hogy egyik ismerőse tarto­zik neki, de a pénzt nem tudja tőle visszakapni. Ezért elhatározták, hogy kirámolják a lakását. A lakóház közelében összefutottak a betörésre kiszemelt lakás tulajdonosával. Vik­tor néhány szót váltott vele, így megtudta, hogy a belvárosban van dolga, s hogy a lakásban éppen nem tartózkodik senki. Amíg a banda „dolgozott", Viktor, - hogy legyen alibije - az egyik vendéglőben üldö­gélt. A pár száz koronás tartozás fejében 66 ezer korona értéket loptak el. A „fiúknak" megtetszett a vagány élet, és egy időre a lakásbetörés lett a hobbijuk. Ahogy egymás közt mondogatták, melléjük szegődött a szerencse. Stano például a dúb­ravkai lakótelepen az egyik betörés során sok más között 17 ezer koro­na értékben ékszerre bukkant. Is­merősénél helyezte el letétben, egy gyűrű kivételével, azt a ligetfalusi kávéház pincérnőjének ajándékoz­ta. Stano kezdett önállóan is „dol­gozni". Amikor gyermekkori ismerő­sétől azt hallotta, hogy a dúbravkai lakótelepen az egyik asszonynak vagy másfél kiló aranya és 250 ezer korona készpénze van odahaza, azonnal odasietett, de csak egy rá­diómagnót meg 300 koronát talált. Az utolsó sikeres betörést ismét Li­getfaluban hajtották végre, ahol tár­gyi értékeken kívül 20 ezer korona készpénzt is találtak. Nemcsak ők, a bűnügyi rendőr­ség is dolgozott. „Kitippelték" a tár­saságot, és néhány hét múlva elő is állították őket. Harminc betörést, il­letve betörési kísérletet bizonyítottak rájuk, bár lehet, hogy több is volt, A lakásbetörés-sorozat végére a bí­róság tett pontot. Stanót, a leglele­ményesebbet kilenc és fél, Jozefet nyolc, Eduárdot hét, Petert három, Viktort huszonhat hónapra - egyikü­ket feltételes - szabadságvesztésre ítélte. Hátuk közül tehát öten börtön­be kerültek. (néj) MEGOLDÁS DECEMBERBEN? POLGÁRMESTERI SZÉLMALOMHARC, KÉPVISELŐI ÖSSZEFÉRHETETLENSÉG BERETKÉN • Eladó öregebb családi ház kerttel, 20 km-re Pozsonytól. Cím a hirdetöirodá­ban. 0-2647 A 364 lakost számláló gömöri Be­retkét joggal nevezhetnénk viharsa­roknak. A községi önkormányzat képviselői, illetve a polgármester kö­zött feszülő ellentétek viharos álla­potokat teremtettek a faluban. És az eredmény? Tizenegy képviselőből öt visszaadta mandátumát, az egyik pedig súlyos beteg. Olyan hivatalo­san megválasztott képviselő is akadt, aki le sem tette az esküt, és mégis visszalépett. Képviselői akna­munka indult a polgármester ellen. Karnók András polgármester idegei kikészültek. Látja, hogy hasz­talan minden próbálkozása, ezért úgy döntött: távozik hivatalából, illet­ve távozna, lemondana, de nincs kinek átadni posztját, és nincs, aki elfogadná lemondását, intézkedne, mivel a képviselő-testület határozat­képtelen. A megváltást, a helyzet javulását mindenki a szeptember 19-re kiírt pótválasztásoktól reméli. „Megkeserítették az életemet" A nem éppen szívderítő hírek hal­latán Beretkére utaztam. A falu taka­ros házai semmit sem sejtetnek a személyes ellentétekről. Azok megismerése érdekében a legilleté­kesebbhez, a polgármesterhez ko­pogtattam be. - Nem én tolakodtam ide 1990 augusztusában, amikor községünk elvált Gömörpanyittól. A falu akara­tából neveztek ki, majd a szabad, demokratikus választásokon válasz­tottak meg a falu polgármesterévé. Az egyik képviselő már akkor letette a lantot, amikor nem választották be a háromtagú önkormányzati tanács­ba. Az ellenem irányuló acsarkodás, az irigykedés pedig akkor kezdődött el, amikor ellenjelöltem kevesebb szavazatot kapott, mint én - vagyis rögtön a választások után. Azóta alaptalanul vádaskodnak... De hadd mondjak egy-két konkrét ese­tet is: - Itt van a ,,jogtalan szeméttáro­láshoz" adott beleegyezésem. A fa­lu határában levő egykori kőbánya üregeinek betöltéséről volt szó. A ki­dolgozott tervek értelmében a bánya fölött lett volna elhelyezve két - egyenként 450 köbméter vízbefo­gadású - tározó a falu részére, me­lyekhez több mint egymillió korona ráfordítással betonutat is épített vol­na a kivitelező. A közeli Gömörhor­káről hordták volna ide az épülettör­meléket, melyet előzetesen vegyileg is kivizsgáltattunk. A bányaüregek alja ráadásul szigetelve lett volna. A képviselő-testület mindezt jóvá­hagyta és megszavazta - kivéve azt a három képviselőt, akik akkor nem voltak jelen. Aztán ők akadályozták meg az akció folytatását, engem pedig azzal vádoltak, hogy önkénye­sen, a magam feje szerint cselek­szem. Petíciót nyújtottak be, s végül szavazásra vittük a dolgot. A szava­zást viszont manipulálták. így bukott meg ez a hasznos terv. Nagy civa­kodás volt az ivóvíz miatt is. Nem én, hanem a képviselők döntöttek úgy, hogy azok is fizessenek, akik a kinti csapokról hordják a vizet, azok pedig, akik az ivóvizet bevezet­ték a házukba, a dupláját fizessék. Ebben sem tudott megegyezni a fa­lu, mert az összehívott gyűlésre csak azok jöttek el, akiket a vízhiány érintett. A másik tábor ostora újból csak rajtam csattant, mivel szerintük a vízdíjat én emeltem fel. - Azt is elmondták, hogy diszkót rendeztem a temetőben. Mindössze annyi történt, hogy a temető melletti strandfürdő teraszos büféjét bérlő magánvállalkozónak kiadtam az en­gedélyt. Arról én nem tehetek, hogy a medencét annak idején a temető mellett építették. Tiltakoztak. Én azonnal intézkedtem, így a diszkó átkerült a helyi kultúrházba. Nemso­kára azt is megtámadták, merthogy hangos a zene, nem tudnak aludni. Az ügyben újból egy „jóakaratú" képviselő járt közbe. - Megtámadtak a falufejlesztési KÁlfTYAMARATON A Felsőpatonyi BB+BB Testépítő Klub szuperdíjazású snapszerversenyt rendez a helyi művelődési házban 1992. szeptember 19-én, szombaton 14 órai kezdettel. I. díj: ŠK00A FAVORIT személygépkocsi!!! További díjak — 200 000 korona értékben. Kártyások, itt az alkalom! Mindenki egyenlő eséllyel indul. Számítógépes adatfeldolgozás, különleges biztonsági intézkedések. Részvételi díj: 1000 korona. Jegyek — a nagy érdekló'désre való tekintettel — csak elővételben vásárolhatók a következő' címen: Sklut Tibor Felsőpatony 150 Telefon: 0709/932 00 ÚP-15B0 BÁTOR Á SZLOVÁK PARLAMENTBEN, EMBER AZ EMBERTELENSÉGBEN... Szerdán, szeptember 16-án este fél nyolckor Somorján tekintheti meg Ébert Tibor: ESTERHÁZY című színpadi játékát a Komáromi Jókai Színház előadásában. Jegyek a helyi művelődési központban válthatók naponta 8-től fél ötig ÚP-1618 PALYAZAT A Diákhálózat Választmánya pályázatot hirdet a DH irodavezetői munkaköré­nek betöltésére: Feltételek: - teljes középfokú végzettség, - jó szervezőkészség (gyakorlat előnyben), - magyar és szlovák nyelv tökéletes ismerete, - idegen nyelvet ismerők előnyben. A jelentkezéshez mellékeljetek életrajzot (különös tekintettel a szervezői gyakorlatra). A jelentkezéseket pontos címmel és telefonszámmal október 15­éig várjuk a következő .címre: Diákhálózat - Študentská sieť - 811 04 Bratislava, Pražská 11, telefonszám/fax: 07/49S 687. ÚP-1620 terv miatt, kiabáltak rám egy búvár­szivattyú leszereltetése után, orrol­tak a kutyaadóéert - és így tovább. Megkeserítették az életemet, nem bírom tovább idegekkel. Én és a he­lyettesem is távozni akarunk, de egyelőre nincs kinek átadni a he­lyünket. Azt nem tehetem és nem is akarom megtenni, hogy csapot-pa­pot itt hagyjak, hiszen megállapo­dást írtunk alá, amelynek teljesíté­séért valakinek vállalnia kell a fele­lősséget. Mihelyt megoldódik a kép­viselő-testület kérdése, én azonnal távozom. Tájékozódni, segíteni jöttek... A beretkei esetnek járásszerte hí­re ment. Míg a járási hivatal illetéke­sei a pótválasztások előkészítését és új jelöltek állítását sürgették, ad­dig a csaknem színtiszta magyar falu önkormányzati kollapszusának okait az Együttélés PM járási vezetői metg akarták ismerni. Komlóssy Zsolt (SZNT-képviselő) és jogi szak­tanácsadója személyesen is elláto­gattak Beretkére, hogy tájékozódja­nak, segítsenek. - Áttekinthetetlen a helyzet, személyes ellentétekkel fertőzött a légkör. A lemondott kép­viselők javarészt a DBP színeiben kerültek az önkormányzatba, de et­től függetlenül, mi annak működőké­pessége, a konszenzus megterem­tése érdekében akartunk a lakosok­kal találkozni. Mondom, akartunk, mert nem sikerült, holott látogatása­ink ideje alatt a községi hangosbe­mondó többször is invitálta a lakoso­kat. Mindössze kilencen jöttek el. • Egy-két képviselővel azonban így is sikerült elbeszélgetnünk. Meglepett a tájékozatlanságuk, a jogrend nem ismerete - mintha ők egy külön, saját elképzelések szerint értelme­zett és irányított világban élnének. Lesújtó volt hallgatni azt a képvise­lőt, aki azzal hivalkodott, hogy ő már harminc éve csinálja ezt és ismeri a ,,dörgést", -összegezte tapaszta­latait Komlóssy Zolt. - Jogász kollé­gámmal úgy döntöttünk, hogy a járá­si hivatal illetékeseinek javaslatot te­szünk a képviselők továbbképzésé­re, mert jogállamban egy falu életét nem lehet dzsungeltörvények sze­rint irányítani. A jövőre nézve meg­szívlelendő tapasztalat, hogy jobban meg kell válogatni a képviselőjelöl­teket - ez persze a mi mozgalmunk helyi szervezeteire is vonatkozik. xxx A Beretkén kialakult áldatlan hely­zetért úgy érzem, nem lehet egy, esetleg két személyt pellengérre ál­lítani. A baj most az, hogy senki sem akar képviselő lenni. Tudomásom szerint csak három jelölt volna a szeptemberi pótválasztásokra, így már a kővetkező, a decemberi neki­futásra kell gondolniuk. A polgármester és helyettese ad­dig vállalják a munkát, míg egy há­romtagú képviselő-testület át nem veszi tőlük az irányítást. Szomorú viszont, hogy a polgármester hatás­köréről Beretkén egyáltalán nem akarnak tudomást szerezni, és min­den jobbító szándékú kezdeménye­zést a szőnyeg alá sepertek. Talán decemberben minden megoldó­dik. POLGÁRI LÁSZLÓ MITŐL DRÁGÁBB A ZÖLDSÉG AVAGY Ml HÁTRÁLTATJA NÁLUNK AZ IPARI SZINTŰ ZÖLDSÉGTERMESZTÉS KIALAKULÁSÁT? Átalakuló gazdaságunkban mind nyilvánvalóbbá válik, hogy a hazai zöldségtermelés többnyire manufakturális szintje zsákutcába vezet. Miköz­ben a szocialista nagyüzemi mezőgazdasági termelés pártpolitikai megfonto­lásokból elsősorban a gabonatermelés felfuttatásával foglalkozott, zöldség­termelésünk műszaki és technológiai színvonala az érdeklődés perifériájára szorult. S mivel a kistermelők is többnyire csupán jövedelemkiegészítő tevékenységként foglalkoztak vele, nem csoda, hogy a mostani termelési struktúrában képtelen befolyásolni a piacot. Kétségtelen, hogy a zöldségpiacon tapasztalható feszültségek és problé­mák eredőjét a termelés kezdetleges műszaki és technológiai szintjében is kell keresnünk. Közismert, hogy a termesztés nálunk még többnyire ad hoc alapon, kezdetleges technológiai szinten történik. Ezért aztán a két keze munkáját befektető és piacra vivő termelőt ma még ott verik át, ahol tudják. (Persze, ez fordítva is érvényes lehet). A termény árába ugyanis neki vajmi kevés beleszólása van. Nem ö határozza meg azt a társadalmilag elfogadott termelési költségek és saját vállalkozói hasznának összeadásával, hanem a mesterségesen kialakított és fenntartott, illetve kikényszerített keresleti-kí­nálati viszonyok által létrehozott árrésbe próbál meg belepréselődni. Sajnos, napjaink zöldségtermelői még aligha tudják belekalkulálni áraikba a társadalmilag s egyúttal a piac által is elismert technológiai beruházási költségeket. Mert jóformán nincs mit belekalkulálni, hiszen a termények zömét rendkívül élőmunka-igényes, néha bizony kezdetleges technológiával termesztik. Nálunk már egy-egy fűtött üvegház, esetleg fóliasátor is nagybe­ruházásnak számít. Nemrégiben a nyitrai Agrokomplex mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállításon megfontolásra érdemes tanácsokat hallottunk a dunaszerdahelyi Interagroservis kertészeti tanácsadó cég standján. Böhm Péter, a cég tulajdonosa több vele együttműködő külföldi partnerét is meghívta a sereg­szemlére, akik a helyszínen próbálták maguknak képet alkotni a honi zöldségtermesztésről. A holland szakemberek például meglepődtek azon, hogy az itteni kedvező feltételek ellenére és a lehetőségekhez képest milyen kevesen foglalkoznak magas szinten a zöldségtermeléssel. A Rossen cég képviselője szerint főleg most, a gazdaság transzformációjának időszakában nyílnak meg a kedvező lehetőségek a profi szintű kertészeti termelés előtt, azonban a hozzájuk forduló érdeklődők zöme többnyire kiegészítő tevékeny­ségként termeszt zöldséget, s ezután is csak ilyen szinten kíván vele foglalkozni. Pedig nagyon kevés az ipari szintű zöldségtermelésre beállított üvegház, ezen a téren szinte kimeríthetetlen lehetőségek kínálkoznak. Hollandiában mintegy 3000 hektár üvegházi felületen intenzív termeléssel megtermelik nemcsak az ország zöldségszükségletét, az itteni termékekből a környező és távoli országok piacaira is jut. Mégpedig jócskán, hiszen a holland zöldségnek mintegy 90 százaléka exportra kerül. Az intenzív termeléshez természetesen nélkülözhetetlen a legújabb termesztési ismere­teket és műszaki megoldásokat kínáló tanácsadói szolgálat. Hollandiában az egyes cégek már kifejezetten egy-egy zöldségfajtára szakosodtak. A tanács­adói szolgálatot nálunk azonban még csak a bajok következményeinek enyhítésére veszik igénybe azok, akik a szomszéd tanácsa helyett nem sajnálják rá a pénzt. Vélhetően azért nincs még iránta nagyobb érdeklődés, mivel a termelők megelégszenek a kis pénz, kis foci filozófiával. Pedig a műszaki és technológiai beruházások piacformáló szerepét ma már egyértelműen elis­merik. Hollandiában sem alakulhatott volna ki Európa egyik legnagyobb zöldségpiaca, ha ezt nem indokolják a termelésbe befektetett hatalmas beruházási költségek. Ezek megtérülése ugyanis a termelők számára létkérdés, így csak a maximális hatékonyságú termelők képesek megma­radni a felszínen. Amatör zöldségtermelőink számára lehet, hogy fájó következményei lesznek, de ez a folyamat bizonyosan rövidesen nálunk is elindul. A különféle próbálkozások között valószínűleg ez jelenthet majd megoldást arra a termelői biztonságra, amelyre évek óta áhítoznak a hazai termelők. -tszl-

Next

/
Thumbnails
Contents