Új Szó, 1992. augusztus (45. évfolyam, 180-205. szám)

1992-08-28 / 203. szám, péntek

1992. AUGUSZTUS 6. HIREK - VELEMÉNYEK ,ÚJ SZÓM Ä GYÓGYÍR NEVE: BIZTOSÍTÓ MAGÁNVÁLLALKOZÁSOK A BETEGEK ROVÁSÁRA? Nagy érdeklődés kísérte az egészségügyi miniszter tegnapi sajtótájékoztatóját, hiszen nem elég, hogy kórházigazgató-leváltások, kinevezések, elbocsátások ténye és módja zaklatta fel a közvéleményt, a napokban a közép-szlovákiai gyógyszerészek sztrájkkészültséget is hirdettek, sőt, bizalmatlansági indítványt nyújtottak be a miniszter személyét illetően. Ezúttal dr. Viliam Soboňa megjelent a minisztérium tanácstermében, sőt erősítést is hozott magával, Onrejková mérnöknőt, akit a minisztérium gazdasági vezetésével bízott meg. A miniszter úr bevezető beszédében kifejtette, lehet, hogy a közvélemény kapkodónak, átgondolatlannak látja a minisztérium munkáját, ám a látszat csal. - Gyors ütemben dolgozunk, át kellett dolgozni a biztosítóról szóló törvényten/ezetet, a napokban adjuk át véleményezésre. Mert az egészségügy bajaira a gyógyír: a biztosító. Néhány nap kérdése és kinevezem a majdani biztosító intézetek igazgatóit, akik azonnal hozzálátnak a munkatársak kiválasztásához. A biztosítási rendszerünk átgondolt, nem feledkezünk meg a gyengébben keresőkről és a rászorulókról sem. Az egészségesek fizetnek, a betegek pedig merítenek az alapból - közölte. (Ez volt az elképzelés a múltban is - a szerk. megjegyzése). A továbbiakban a gyógyszertári szolgálat nyilatkozatát magyarázta. Szerinte azok a gyógyszerészek voltak a hangoskodók, akikről kiderült (gazdasági ellenőrzés nyomán), hogy ellenkezésüket személyi indítékok motiválták. Pontosabban, a gyógyszerészek tartottak a leltáraktól, mert számos esetben hiányoztak a hivatalos 'szállítólevelek, a számlák, a bizonylatok. Ám, hogy konkrétak legyünk, a miniszter úr csak három esetet nevezett meg. Az eperjesi gyógyszertári szolgálat igazgatóját, aki egyben egy magánvállalkozás igazgatója is. Szólt a pöstyéni leváltott igazgató „bűneiről", aki gyógyszer helyett műszereket vásárolt a kórház számára. S végezetül, megemlített egy pozsonyi kórházat, ahol a pénzügyi fegyelem szintén katasztrofális. Kifejtette, hogy egyes vezetők nem gazdálkodtak, hanem sáfárkodtak az anyagiakkal, s magánvállalkozásuk a betegek rovására ment. Nem hagyhatta ki a minisztérium volt munkatársainak bírálatát sem. Utalt arra, hogy hiányzott a belső ellenőrzési rendszer, a vezető dolgozók nem kapták meg írásban az ún. „munkatöltetet", ezért nem volt semmi tennivalójuk. Érdekes módon, Ondrejková mémöknő is arról beszélt, hogy a minisztériumban mennyire áttekinthetetlenek voltak a kiadások. Arról megfeledkezett, hogy az előző miniszter ténykedése alatt előbb a gazdasági miniszterhelyettes, majd maga a miniszter, dr. Alojz Rakús, gazdasági tanácsadója volt! Sajnos, annak ellenére, hogy több kolléga is megkérdezte, miért váltották le a kórházigazgatókat s a megüresedett posztokra miért nem pályázat útján kerültek az új igazgatók, a miniszter úr kitérő válaszokat adott. - \A személyek kiválasztásánál nem a politikai hovatartozást tartottam szem előtt, hanem azt, hogy a vezető dolgozók végre nyugodt munkakörülményeket teremtsenek - hangsúlyozta dr. Viliam Soboňa. Mintha kezdeményezése nem járna sikerrel... (péterfi) VISSZHANG LÉGVÁRAK ÉPÍTÉSE HEM KIFIZETŐDŐ Érdeklődéssel olvastam Mács József Veszélyes másféle vélemény című cikkét. Sajnos, a probléma megközelítésével és több állításával nem tudok egyetérteni. Már az első bekezdésben sejtetni engedi a probléma megközelítését - az én pártomnak (ezt a párttagságnál szélesebb értelemben értem) van csak igaza. Ami nem egyezik meg ezze'l az irányvonallal, az csakis a jó dolog ellen van. A pártpolitikai reklám a következő bekezdésben a támadást előkészítendő megállapítás: ... a magyar választók mintegy 75 százaléka félreérthetetlenül kinyilvánította véleményét a Magyar Polgári Pártnak az ,,Egységes Csehszlovákiáért!" jelszóra épített választási koncepciójáról." Ez így nem igaz. A választásokon ugyanis szavazatunkkal valamely pártot támogatjuk, részesítjük előnyben. Logikai hiba viszont ebből arra következtetni, hogy más párt ellen szavazunk. Lehet, hogy Mács József eme módon szavazott - ehhez való jogát senki sem vitathatja - de ebből általános következtetést levonni nem lehet. Ha mégis ezt tennénk, akkor az „én" pártomon kívül a választásokon induló összes többi párt ellen szavaznék. Személy szerint nem hiszem, hogy a magyar koalícióra szavazók közül mindenki számára elfogadhatatlan lenne a MPP vagy mondjuk a szövetségi zöldek (Martin Huba, Peter Šremer, Ľubica Lacinová tevékenységével fémjelzett) pártja. Nem tanúskodik a más véleményével szembeni toleranciáról a cikkíró azon kijelentése, mely szerint a ,,nemzeti kérdésben kifelé mindenkor egységesen kell megnyilatkozni." A „kell" szerintem diktatórikus megfogalmazás. Én célszerűnek tartom így cselekedni. Az egységes álláspont azonban kompromisszumok árán alakítandó ki, nem pedig nézetem másra erőltetésével. Minden választópolgár egyenlő jogot élvez, tekintet nélkül arra, mely pártra szavazott. A demokratikus centralizmus elvének alkalmazása ma már idejétmúlt. Egyetértek Mács Józseffel, hogy nekünk a szlovákokkal kell megértetnünk magunkat. Számomra nem az önálló Szlovákia az elfogadhatatlan, hanem annak szószólói. Tőlük se demokráciát, se gazdasági stabilitást nem várok. Ezért részesítem előnyben Csehszlovákiát Szlovákiával szemben (a közvéleménykutatások szerint a lakosság többsége is így tesz), nem pedig azért, mert Csehszlovákiát az ideális állam netovábbjának tartanám. Én a demokráciát részesítem előnyben az államformával szemben. Mács József felrója Soóky Lászlónak, hogy „... ő sem érti, hogyan lehet Szlovákiában, a Pozsonytól Királyhelmecig magyarok lakta sávban területi autonómiát létrehozni..." Bevallom, én sem értem, milyen területi autonómiáról van szó. Sebaj, én csak egy közönséges állampolgár vagyok. Az viszont már nagyon aggaszt, hogy a parlamenti választásokat követő tévévitában parlamenti politikai mozgalmaink vezető emberei a stúdióban ülőknek sem tudták megmagyarázni az általuk felvázolt területi autonómia lényegét. Mács József szerint a területi autonómia mellett szól a volt marosvásárhelyi székhelyű autonóm tartomány példája, mert a csíkon „... kívül rekedteknek az égvilágon semmi bajuk sem volt..." Véleményem szerint ezt az érintettektől kéne megkérdezni. Mács József valószínűleg nem tudatosította, hogy az akkor és ott uralkodó nemzetiségi viszonyokat - tehát az autonómiát is - elsősorban az abban az időben Romániában uralkodó, viszonylag demokratikus körülményeknek lehetett köszönni. A demokrácia alkonya egyben az autonómia alkonyát is jelentette. Hasonló a helyzet Szlovákiában is. A hiányos demokráciatudat, a politikai kultúra alacsonyabb szintje és a más véleményével szembeni tolerancia hiánya a veszélyes, nem pedig a másféle vélemény. Megszívlelendő Mács József azon gondolata, hogy a ,,területi autonómia esetében a lényeg az elfogadása a többségi nemzet vezető szervei részéről!" Igen, a parlamentnek kéne megszavaznia az autonómiát. Viszont mindnyájan tudjuk, hogy ez a pillanatnyi politikai helyzetben elképzelhetetlen. Ez a hibája František Braxator javaslatainak is. Nem a mai szlovákiai helyzethez dimenzionálták. Az általa felvetett autonómiaformák demokratikusak, nagyvonalúan oldja meg a nemzetiségi kérdést. Az előbb említett gondolatnak van azonban egy téves része, melyre csak közvetve jöhetünk rá: az SZNT nenra többségi nemzet vezető szerve, hanem Szlovákia polgáraié. Ezért lehet az itteni magyarságnak is képviselete a pozsonyi parlamentben. Végezetül hadd jegyezzem meg, légvárak építése nem kifizetődő. Szerintem mindig megvalósítható célokat kell kitűzni. Ez biztosítja a lépésről lépésre való előrehaladást a cél felé. Nem látványos út ez, sok munkát és kitartást kíván, de biztos út. Helyezzük a hangsúlyt a biztonságra! IFJ. SIMA FERENC (Pozsony) MHOS ALTERNATÍVA Lapjuk régi olvasója jogán teszem fel a kérdést: Ki ež a Soóky László? Belső vagy külső munkatárs, netán filozófus, politikus? Esetleg az ügyeletes bölcs? Kérdem: honnan veszi a bátorságot, hogy kioktassa a demokratikusan megválasztott képviselőinket és az itt élő magyarság tötjjpségének bizalmát élvező politikai mozgalmainkat? Az általam tisztelt Mács József tényszerű és egyértelmű magyarázata pontot tehetett volna Soóky László felháborító cikke után. (Az Uj Szóban jelent rneg Félre a torzsalkodással címmel). De nincs vége, 1992. augusztus 22-én jött egy újabb kioktató, utat mutató (diktáló) kinyilatkoztatás, csupa „kell" szócskával (a cikk második felében több mint egy tucat!) Csehszlovákiai magyar rezervátum címmel. Nem értem a címet. Az erdélyi, kárpátaljai és vajdasági rezervátumokról miért nem írt, pedig az ottani politikai képviselet is ezen az úton igyekszik a magyarság jövőjét megfogalmazni. Az érdekelne, hogy a cikk írója honnan szerzi információit, honnan tudja, mit csinálnak és mit nem a parlamenti mozgalmak. Miért feltételezi, hogy a Dokumentum, amit ő megálmodott, másokban, akik erre illetékesek, nem fogalmazódott meg Valamilyen formában. Idézek: „Ez a Dokumentum nem lehet egyetlen csehszlovákiai magyar politikai párt vagy mozgalom öncélú terméke sem, a csehszlovákiai magyarság akaratát s annak alternatíváit kell, hogy tartalmazza, s kidolgozását a csehszlovákiai magyar szellemi elitnek kell elvállalnia." Ön szerint, Soóky László, ki dönti el, hogy ki a csehszlovákiai elit? Melyik alternatívára gondol (alternatíva latin szó, két lehetőség közötti választást jelent), a parlamentbe bejutott, csehszlovákiai kisebbséget képviselő koalíció elképzeléseire vagy a parlamentből kirekedt MPP elképzeléseire? Érzésem szerint nincs számunkra alternatíva, csak egy egységes út (melyről nem beszélni kell, de tenni érte), mely a megmaradás útja. Egy gondolatával Soóky László, teljes mértékben egyetértek. „... de a műkedvelő politizálást most, ebben a vészhelyzetben egy Időre fel kell függeszteni..." Úgy legyen I REITER KRISZTINA (Kassa) Miközben Bősön a turbinapróba folyik, Dunacsunynál épül az ideiglenes C-változathoz tartozó zárógát Méry Gábor felvétele KISTÁRKÁNY NAGY GONDBAN (DE NEM REMENYTELEN HELYZETBEN) Néhány magánvállalkozó kivételével nem rettentette meg túlságosan a helyieket a Tisza-parti üdülőtelepre vonatkozó közegészségügyi intézkedés, a bélferfózés miatt elrendelt üdülési tilalom. A sokak szerint a tengerpartnál is vonzóbb, kiváló fürdési és napozási lehetőséget nyújtó tisztáson azóta is sokan megfordulnak. Igaz, a vendéglátás higiéniai kifogások miatti szüneteltetése következtében már nem tehető ezrekre a vendégek száma. A fürdőzök azzal érvelnek: ha valóban a folyó vize okozta volna a fertőzést, akkor a széles környéken kevés egészséges ember volna, hiszen az idei forró nyáron rengetegen megmártóztak benne. Amint arról beszámoltunk, a T6keterebesi Járvány- és Közegészségügyi Intézet az üdülőközpont térségében vett vízminták egyikében szalmonellabaktériumokat talált, s ezért elsősorban a folyót gyanúsítja az üdülövendégek körében augusztus derekán jelentkezett bélfertőzés előidézésével. A tárgyilagosság kedvéért azonban ismét megjegyezzük: az intézet igazgatója lapunknak azt mondta, elképzelhető az is, hogy valaki betegen érkezett oda, s ó fertőzte meg a kirándulók, nyaralók tucatját." Ez utóbbi feltevéssel kapcsolatban talán nem fölösleges megemlíteni, hogy a kistárkányi fertőzés előtt néhány nappal Tőketerebesről jelentettek csoportos szalmonellafertőzést. Annak, a szakemberek szerint, egy ételkészítő cég volt az előidézője. - Természetesen, mi nem ágálunk a közegészségügyi intézet döntése ellen, ám miheztartás végett szeretnénk pontosan tudni, mi okozta a bajt. Mert ha valóban a folyó, akkor a tiszti orvosi szolgálattal és a természetvédőkkel közösen mielőbb konkrét lépéseket kell tennünk, hogy ilyen eset a jövőben ne forduljon elő - kommentálta az eseményt Petrik Árpád mérnök, Kistárkány polgármestere. Csonka László szerint ez az ügy nem jelentéktelen, mint ahogy a környék számára sem jelentéktelen a Tisza-parti üdülőhely, ezért a két dolgot összefüggéseiben kell látni, s megfelelő komolysággal kezelni. - Ez azt jelenti - folytatta az önkormányzati képviselő -, hogy valóban fontos a rendszeres közegészségügyi ellenőrzés, s az előírásoknak megfelelő feltételek megteremtése. Mi tagadás, a volt járási idegenforgalmi igazgatóság, illetve a járás vezetősége a Tisza-parttal nem sokat törődött, községünknek pedig a beruházásokra nem volt, s ma sincs elegendő pénze. A környéken már mindenütt van közüzemi vízvezeték, csak ez a sarok, Kis- és Nagytárkány maradt ki a hálózatból... Az üdülőhöz vezető mezei utat állami támogatással portalanítottuk, s a villanyvezeték is elkészült, ám az ivóvízre is legalább olyan szükség lenne. A folyóparton van ugyan egy fúrott kút, de a vize nem tiszta. Az üdülők, az étel- és üdítőárusok pedig tiszta víz nélkül alig tudnak létezni. A közegészségügyiek kifogásolják azt is, hogy az üdülőtelepen csak „tábori vécék" vannak, s nincsenek mosdók, zuhanyozók. Nos, informátoraim ezzel kapcsolatban elmondták, hogy a helyi önkormányzat ezt a kérdést már a közegészségügyiek intézkedése előtt napirendre tűzte. - Hetekkel ezelőtt úgy döntött, hogy a Tiszai Napok szabadtéri nyári ünnepség esetleges nyereségét az üdülőközpont infrastruktúrájának ' a megteremtésére használjuk fel. Az idei rendezvény, a kitűnő időnek köszönhetően, ilyen szempontból is jól zárult: így tervbe vettük, hogy a jövő nyárig felállítunk az erdő szélén néhány mosdót, zuhanyozót s illemhelyet is építünk - vázolta tervüket Csonka László. Petrik Árpád ezzel összefüggésben megjegyezte, hogy az ivóvízellátást helyi pénzforrásokból képtelenek megoldani: állami segítség kell hozzá, különben még egy jó ideig minden a régiben marad... A Tisza-parti terepszemlénk befejeztével a községben még egy önkormányzati képviselő, Pitóczky József csatlakozott hozzánk. Miután közösen újból összefoglalták a legégetőbb helyi gondokat, ő még hozzátette, hogy a Tisza vizének tisztaságára egy ukrán-román-szlovák -magyar szakbizottságnak kellene felügyelnie. Meghallgatja valaki a kistárkányiak segélykérését? Hozzájárul az ország vagy a szűkebb régió a közkedvelt nyári üdülőhely gondjainak megoldásához? Vagy gondjaikkal, bajaikkal magukra maradnak a vendégszerető kistárkányiak? GAZDAG JÓZSEF