Új Szó, 1992. augusztus (45. évfolyam, 180-205. szám)

1992-08-26 / 201. szám, szerda

Rostockban tegnapra virradó éj­szaka is folytatódtak a külföldiek elleni brutális támadások. Jobboldali radikálisok százai gyújtópalackokkal és kövekkel dobálták meg a rend­őröket, miközben az észak-német­országi város lakosai tetszésük megnyilvánulásának jeleként taps­sal buzdították a támadókat. Több tucat rendőr megsebesült. Röviddel éjfél előtt a szélsősége­sek kihasználták azt, hogy nem vol­tak jelen a rendőri egységek, és gyújtópalackokat dobáltak be a kül­földiek szálláshelyének földszinti ab­lakaiba. Néhány vietnaminak és az északnémet televíziós állomás tudó­sítójának a háztetőn keresztül sike­rült elmenekülnie a lángok és a sürü füst elől. A külföldiek többségét már korábban evakuálták a szállás­helyről. A ZDF tévéállomás hétfő esti adásában bírálta a „rendőrök kaoti­kus magatartását", azt, hogy lehető­vé tették a külföldiek szálláshelye egy részének felgyújtását. Az egyik rendőr ezzel összefüggésben el­mondta; a válságstáb valószínűleg tanácstalan, nem tudja, milyen stra­tégiát válasszon a radikálisokkal szemben. A helyzet csak tegnap reggelre nyugodott meg, jelenleg mintegy 500 rendőr járőrözik az ide­genek fogadóközpontja előtt. Washingtonban hétfőn új, kedve­ző légkörben kezdődtek meg az arab-izraeli tárgyalások. Muafak Alaf szíriai küldöttségvezető ezzel összefüggésben közölte az újság­írókkal: a szíriai fél változást észlelt az izraeli magatartásban. Bár Da­maszkusz eddig nem tapasztalta, hogy az izraeli álláspontban alapve­tő változás történt, reméli, hogy a hangulatváltás a tárgyalásokon el­vezet a közel-keleti helyzet megol­dásához. A megnyitó tárgyalásokon Izrael előterjesztette nyilatkozatát, megje­lölte azokat a pontokat, amelyekről tárgyalni kíván a szíriai és a jordán küldöttséggel. Simon Peresz izraeli külügymi­niszter tegnap Jeruzsálemben már George Bush amerikai elnök teg­napra virradó éjszaka villámlátoga­tást tett Miamiban, ahol a hivatalos adatok szerint tíz emberéletet köve­telt az Andrásnak keresztelt hurri­kán. Bush természeti csapással súj­tott térségnek nyilvánította Floridát és azonnali. segélyt ígért. Ugyan­csak megígérte, hogy a hadsereget is segítségre küldi, ha erre szükség lesz. A jelentések szerint ugyanis több helyen a hurrikán által megron­gált házakba fosztogatók törtek be. A hurrikán, miután végigsöpört Floridán, tegnap elérte a Mexikói­öbölt, és a meteorológusok szerint még nagy csapást mérhet New Or­leansra és több más partmenti vá­rosra. New Orleans környékéről mintegy másfél millió embert evaku­álnak. Az Egyesült Államokban mégsem a hurrikán okozta károkkal és a to­vábbi lehetséges veszélyekkel kap­azt közölte, hogy Izrael, cserébe a Szíriával megkötendő békeszer­ződésért, hajlandó kivonni egységeit a Golan-fennsík egy részéről. He­lyettese, Jossi Beilin pedig azt kö­zölte, hogy Izrael valóban kész telje­síteni az ENSZ 242. számú határo­zatát, amely felszólítja az izraeli kor­mányt, vonja ki katonáit az úgyneve­zett hatnapos háború során elfoglalt arab területekről. Ám nem pontosí­totta, hogy ez az egyetértés vonat­kozik-e a stratégiai fontosságú Go­lan-fennsík visszaadására is. Beilin egyben elmondta, Izrael egyetért azzal, hogy Ciszjordániában és a Gázai-övezetben létrehozzák az ideiglenes palesztin közigazgatást. Hozzáfűzte még: valóban leállítják az új zsidó települések építését a megszállt területeken. csolatos hírek szerepelnek a maga­zinok címoldalain. A Times, a Neew­sweek, a World Report és több más lap is vezető helyen számol be arról a könyörtelen harcról, amelyet Woody Allen színész-rendező és Mia Farrow filmcsillag folytat. A szí­nészházaspár 12 év után idén elvált. Tegnap a New York-i Manhattanban családi jogi bíróság előtt kezdődött meg a tárgyalás arról, kire bízzák a gyerekeket. Nem a színésznő 11 saját és örökbe fogadott gyerekéről van szó, csak háromról, akik miatt a nagy harc folyik. Ezek közül is csupán az egyik közös gyerek, a másik kettőt Allen és Farrow há­zasságuk idején fogadta örökbe. A szakításnak egyébként botrá­nyos előzménye van: Allen viszonyt kezdett exneje 22 éves, koreai szár­mazású fogadott lányával. Felmerült egy új vád is: Allen állítólag szexuáli­san zaklatta hétéves, közösen örök­be fogadott Dylan nevű lányukat. 1992. AUGUSZTUS 26. MULATSÁG VOLT SEVILLÁBAN Sevillában a 46-48 fokos hőség­ben, a tűző nap alatt az egyik világ­kiállítási pavilontól a másikig baktató turisták számára valóságos frissítő­ként hatott a magyar napok kereté­ben rendezett hétfő esti, éjszakai mulatság. A temperamentumos, vér­pezsdítő muzsika, a csodálatos hét­tornyú fatemplom kitárt kapuja előtt megtartott lakodalom, a vigadó „násznép" (Honvéd együttes), amely fel-felhangzó tapsvihar kísé­retében vonult, illetve táncolt végig Cartuja-szigetének utcáin, hogy a hatalmas Palenque színházban szórakoztassa tovább a vendé­geket. - Elsöprő sikert arattak - újságol­ta a telefonba Koroncz Ágnes, a magyar pavilon sajtófőnöke. - Még a spanyol rendezők is úgy vélték: ez a mulatság volt az Expo­rendezvények egyik leglátványo­sabb, legszórakoztatóbb akciója. Vidám volt a hangulat a Sevillába, illetve a közeli Ariscal faluba (a ma­gyar pavilonépítők korábbi lakhelye) látogató hivatalos budapesti küldött­ség tagjai körében is. Ariscalban a polgármester fogadta a delegációt, együtt nyitották meg a pavilonépítők műszaki vezetőjének tusrajzaiból összeállított állandó kiállítást, majd a spanyol-magyar program egy bo­rospincében folytatódott - András­falvy Bertalan, no meg Szabad György is ropta a táncot. Ám a ( hétnek volt egy másik att­rakciója'is. Sevillába látogatott Mi­hail Gorbacsov, akit feleségével együtt óriási ovációkkal, a sikeres matadorokat ünneplő „torero" kiál­tásokkal üdvözölték az orosz kiállító­csarnok előtt. Felipe González kor­mányfő a spanyol pavilonban fogad­ta a volt szovjet elnököt, majd Sza­bad György parlamenti elnpköt, úgyhogy a találkozó pár perces há­romoldalú kötetlen beszélgetésre is alkalmat adott. Gorbacsov egyéb­ként ma a Kanári-szigetekre utazik, otrtölti szabadságát. (urbán) NÉHÁNY SORBAN I szlamabadba, a pakisztáni fővárosba ér­kezett hétfőn öt csehszlovák diplomata a kabuli nagykövetségről. Zdenék Korda az afganisztáni nagykövetség ügyvivője telefonon közölte: Dzselalabadon keresz­tül az út problémák nélkül valósult meg, a diplomaták rendben vannak. Kabulban egyetlen csehszlovák állampolgár sem maradt, a missziót ideiglenesen bezárták a mind súlyosabb harcok miatt. G eorge Bushnak a Republikánus Párt elnökjelölő konvenciója után foko­zatosan sikerül valamit lefaragnia hátrá­nyából demokratapárti riválisával, Bili Clintonnal szemben. Az ABC tévétársa­ság legfrissebb adatai szerint a megkér­dezettek 42 százaléka támogatta Busht, míg ellenfelét 48 százalék. Ez azt jelenti, hogy augusztus eleje óta az elnök pozí­ciója 7 százalékkal javult, míg Clintoné 13 százalékkal gyengült. O^ulejmanija észak-iraki városban gránátokkal támadták meg az UNICEP irodáját - közölte az ENSZ szó­vivője. Az épületben nem okozott károkat a támadás, szerencsére senki sem sebe­sült meg. Az épület védői állítólag elfogták az egyik támadót. B orisz Jelcin orosz elnök hétfőn utasí­tást adott egy szövetségi gabona­tartalék-alap létrehozására; ilyen módon akarja kivédeni a fenyegető téli gabona­hiányt. Az intézkedés másik célja a gabo­nakereskedelemben virágzó spekuláció visszaszorítása és azoknak a területek­nek a jobb ellátása, ahol nem termeszte­nek gabonaféléket. M exikóvárosban tegnapra virradó éj­szaka befejeződött a guatemalai kormány és a baloldali felkelők közti bé­ketárgyalások újabb fordulója. Ezúttal sem született eredmény a több mint 30 éve zajló polgárháború befejezéséről. A harcok már több mint 100 ezer áldoza­tot követeltek, emberek tízezrei menekül­tek a szomszédos országokba, illetve nyomtalanul eltúntek. M oszkvában a bűnöző bandák közti versengés az új befolyási területe­kért egyre gyakrabban vezet az erőszak legdurvább formáihoz. Tegnap tájékozta­tott az orosz sajtó arról a vasárnapi inci : densről, melynek során két járókelő sebe­sült meg. A városközpontban mozgó taxi­ból dobtak ki kibiztosított gránátot az utcai árusok standjaira. Ami a képen látható, az nem egy forradalmian új hajókikötési módszer, hanem az András hurrikán munkája: Miamiban, a Dinner Key Marina kikötőben három kisebb csónak tetejére vetett egy jachtot KOSZOVO CSENDES ELLENÁLLÁS - MEDDIG? Ma kezdődik Londonban a nemzetközi konfe­rencia a volt Jugoszláviáról, ezért nem lehet véletlen, hogy az utóbbi napokban egyre többen vetették és vetik fel a koszovói probléma rende­zésének fontosságát. A hét végén például Eagle­burger megbízott amerikai külügyminiszter foglal­kozott külön ezzel a témával, a múlt héten pedig az EBEÉ megbízásából Jozef Moravčik cseh­szlovák külügyminiszter is tárgyalt a koszovói albánok vezetőivel. Megfigyelők különbözően íté­lik meg a helyzetet. Az egyik csoport úgy véli, egyelőre nem fenyeget a fegyveres harc kirobba­násának a veszélye, s ezért inkább a boszniai háború megállítására kell összpontosítani a fi­gyelmet. A másik tábor, a jelek alapján, azt a következtetést vonta le, hogy a konfliktus elkerülhetetlen. Valószínűleg azoknak van igazuk, akik szerint itteni háború nem állna meg a volt Jugoszlávia határain belül, egyesek harmadik balkáni háború­ról is beszélnek, hiszen a konfliktus kiterjedhetne Macedóniára, ahol a lakosság csaknem egyne­gyede szintén albán, továbbá Bulgáriára, és természetesen Albánia nem maradna semleges, ezt az új tiranai vezetés már többször leszögezte. Külön örvendetesnek tartom, hogy a Nyugat odafigyel, bár eléggé megkésve. Ha hamarább törődik a koszovói albánokkal, talán a délszláv háborúkat is meg lehetett volna előzni. Hiszen a Milosevics-féle. szerb nacionalizmus először éppen rajtuk próbálgatta oroszlánkörmeit, elvette tőlük azt az autonómiát, amit még Titótól kaptak. Igen, a Nyugatnak, az emberi jogok szószólójá­nak már 1989-1990-ben fel kellett volna figyelnie az albánok jogainak sorozatos megsértésére, de szemet hunyt fölötte, s csupán az egységes Jugoszlávia megőrzésével törődött. Koszovóban kétmillió albán él, ők alkotják a lakosság kilencven százalékát. Autonómiájuk volt ugyan a titói Jugoszláviában, de ez a terület volt a legszegényebb, gazdaságilag legelmara­dottabb, itt volt a legtöbb írástudatlan. Emiatt robbant ki az első komoly konfliktus Pristina és Belgrád között, több mint tíz éve, 1981 elején. Az újkeletü, máig tartó konfliktus pedig 1989 elején kezdődött, az albánok általános sztrájkkal vála­szoltak a szerb alkotmány módosítására, amely­lyel a belgrádi parlament az ő jogaikat kurtította meg. És megkezdődött a kegyetlen politikai játék: a szerbek mindig csavartak egyet a szorítón, amire az albán követelések radikalizálódása volt a válasz. Sosem vették figyelembe, hogy-Belgrád fel­oszlatta parlamentjüket, mert az működött tovább - illegalitásban. Tavaly szeptemberben titkos népszavazást rendeztek, s a szavazásra jogosul­tak 98 százaléka Koszovo teljes önállóságára voksolt. Az idén májusban, szintén titokban, Belgrád által el nem ismert többpárti parlamenti és elnökválasztást rendeztek. Kilencven száza­lékkal a Koszovói Demokratikus Szövetség győ­zött, az ,,illegális" államfő pedig az ismert író, Ibrahim Rugova lett. Az albánok azt vallják, a „régi Jugoszlávia halott, vele együtt halt a mi autonómiánk is", ezért kikiáltották a független Koszovói Köztársaságot. Szerbia ezt természe­tesen nem ismeri el, s egyelőre mások sem vették komolyan. A szervek Koszovót (Rigóme­zöt) ,,történelmi bölcsőjüknek" tekintik, nem haj­landók lemondani erről a területről, mert azt mondják - s valószínűleg ebben igazuk van -, az önálló Koszovo csupán az első lépés lenne az Albániával való egyesülés felé. Ezt Pristinában is, meg Tiranában is tagadják - nem túl meggyő­zően. Koszovo eddig a csendes ellenállást választot­ta, nem hagyja magát kiprovokálni az állig fel­fegyverzett katonaságtól és rendőrségtől. Az új Jugoszlávia miniszterelnöke, Milan Panics nem­régiben Albániában is tárgyalt Koszovóról, ameri­kás könnyedséggel sok mindent megígért: auto­nómiát, az albán iskolák újbóli megnyitását, a rendkívüli állapot feloldását, csak két dolgot nem: Az egyik a jugoszláv (szerb) hadsereg kivonása Koszovóból, a másik Koszovo különle­ges státusa. Ezért folytatódik a politikai harc, s mindent meg kell tenni azért, hogy ne csapjon át fegyveres konfliktusba. Az albánoknak is a tár­gyalóasztal mellett kellene kompromisszumra tö­rekedniük, mert egyelőre tényleg irreális az el­szakadásuk Szerbiától, hiszen az maga lenne a háború. Ezt a dialógust segítheti elő a londoni fórum, bár az ember nem lehet túlzottan optimis­ta. Mert a jugoszláv kormányfővel, Paniccsal lehetne egyezkedni, de sokak szerint a szerb elnök, Milosevics dönt. A Panics-Milosevics vi­szonyban pedig még mindig nem lehet tisztán látni. MALINÁK ISTVÁN HÍREK - VÉLEMENYEK MELYIK AZ IGAZI? Miért éppen a Magyarok Világszövetsége és az általa rendezett Magyarok III. Világkongresszusa különbözne mindattól, amit az anyaországban, annak határain kívül, vagy a nyugati magyarsághoz tartozva széthúzásával terhelve elszenved a magyarság? Bármennyire is igyekeztek eltitkolni a rendezők a sajtó elöl a várható viszálykodást, a magyar kisebbségi sorban élőket mindenütt megosztó józan eltökéltség, illetve politikai radikalizmus nyílt színen csapott össze. Tőkés László nagyváradi református püspök és Duray Miklós, az Együtt­élés elnöke közötti vitában a világkongresszus nyitónapján két különböző szemlélet ütközött egymással. Aki Erdélyben és a Felvidéken figyelemmel kíséri a fejleményeket, az tudja, hogy nem e két régióban működő magyar kisebbségi szervezetek, egyházak, politikai pártok és mozgalmak közötti diametrális ellentétről* van szó, hanem a karizmatikus tulajdonságokkal rendelkező egyének megtestesítette kisebbségvédelmi szemléletek és politi­kai módszerek ütközéséről. A Magyarok Világszövetsége küldöttgyűlésének sikerült megteremtenie a konszenzust, amelynek eredménye egy többé-kevésbé mindenki számára elfogadható alapszabály, valamint a világ felé a szövetséget méltó módon prezentáló zárónyilatkozat lett. Ennek a nyilatkozatnak a hangnemével aligha egyeztethető össze a Magyarok III. Világkongresszusa Nyilatkozatának hangvétele, amelynek egyetlen jellemzője, hogy nincs tekintettel a Kárpát­medencében élő más nemzetek és nemzeti kisebbségek érzékenységére, jogállására és identitásvédelmi elvárásaira. Ennek a nyilatkozatnak a szer­zője figyelmen kívül hagyta a helsinki foľyamatban megszületett párizsi és koppenhágai mércéket. Nem arról van tehát szó, hogy a Magyarok Világszö­vetségének legitim küldöttekből összeállt gyűlésén elfogadottakkal ellen­kezne az ad hoc jellegű nyilatkozat, hanem a hiány - a más nemzetekkel, más kisebbségekkel szembeni tolerancia és türelem hiánya - az, ami szembeállítja egymással a két dokumentumot. lÚJSZÓ. Nagy kár, hogy a Magyarok Világszövetsége, Csoóri Sándor elnök vezetésével engedett annak a politikai nyomásnak, amely a Kisebbségi Magyarok Fóruma elnevezésű, a világkongresszus járulékos, mindenekelőtt politikusokat összegyűjtő tanácskozásán megfogalmazott nyilatkozatban testesült meg. A zárt küldöttgyűlésen részvételi joggal sem rendelkező (a küldöttválasztáskor ugyanis szempont volt, hogy politikai pártok, mozgalmak vezetői ne jelöltessenek), de azon mégis résztvevő Duray Miklósnak, az Együttélés PM elnökének sikerült a világszövetségre és a világkongresz­szusra - a Tőkés Lászlóval egyetértők ellenében - rákényszeríteni politikai nyilatkozatukat. Most már az is kérdés: mennyiben sikerül a Magyarok Világszövetsége új választmányának és vezetőinek megkerülnie, a de jure nem vállalt, ám a valóságban mégiscsak dokumentumként elfogadott, igencsak erőteljes politikai pártoskodástól fűtött világkongresszusi nyilatkozatot? Mikor robban ismét az az időzített bomba, amely a két dokumentum által a magyarságot - ezen belül a kisebbségi magyarokat is - megosztó kisebbségvédelmi szemléleteinek és politikai módszereinek ilyentén való ütköztetésétől kezdett el ismét ketyegni? DUSZA ISTVÁN ROSTOCK FELGYÚJTOTTÁK A MENEKÜLTEK SZÁLLÁSHELYÉT ARAB-IZRAELI TÁRGYALÁSOK ÚJ JAVASLATOK, KEDVEZŐ LÉGKÖR AMIRŐL AZ AMERIKAI LAPOK ÍRNAK HURRIKÁN ÉS CSALÁDI BOTRÁNY

Next

/
Thumbnails
Contents