Új Szó, 1992. augusztus (45. évfolyam, 180-205. szám)

1992-08-21 / 197. szám, péntek

KALEIDOSZKÓP ,ÚJ szól 1992. AUGUSZTUS 21. CSILLAGASZAT A NEP SZOLGALATABAN HELL MIKSA - AKI „FÖLNÉZETT" A CSILLAGOKRA Heíí Miksa a XVIII. század kiemelkedő csillagásza, a szabad művészetek és a filozófia doktora, a csillagászat tanára és a bécsi egyetemi csillagvizsgáló-torony igazgatója 1720. május 15-én az ősi bányavárosban, Selmecbányán látta meg a napvilágot. Édesapja az ottani bányák főgépmestere volt. így érthető, hogy ifjú korától kezdve a mechanikai találmányok és alkotások kötötték le a figyelmét. Lelkesen tanulmányozta a korszak gépeit, s a szerzett és tapasztalt élmények minden bizonnyal hozzájárultak pályafutásának alakulásához. Az alsóbb osztályokat szülővárosában, a felsőbbeket Besztercebányán végezte el, majd 1738-ban belépett a jezsuiták rendjébe. A kőtelező próbaévek után három évre Bécsbe helyezték, ahol bölcsészeti tanulmányokat folytatott. Az alkotókészsége ezekben az években is kitűnt, mivel egy sor mechanikai munkával (például műszeres vízórák, föld- és égtekék készítésével) foglalkozott. Bölcsészeti tanulmányai után matematikai előadásokat hallgatott, majd a bécsi jezsuita csillagvizsgáló intézet főnöke mellé került mint segédalkalmazott. Változatos életútjának következő állomása szülővárosa, ahol vállalkozókat képezett ki matematikai és bányászati ismeretekre. Ezután rövid időre Lőcsére került, ahol a latin nyelvtanításában jeleskedett. Az 1747-es esztendő végén ismételten Bécsbe ment, s ott adta ki az elterjedten használt és több nyelvre lefordított Jeles történet chronologia című kézikönyvét. Ezután a Nagyszombaton és Kolozsváron felállítandó csillagvizsgálók berendezésére kapott megbízást. Kolozsváron többek közt villamossági, jelenségek leírásával foglalkozott, és összeállított egy iskolai használatra szánt számtankönyvet. Szándéka volt a„mathematika összes ágazatainak" kidolgozása, de erről le kellett mondania, mivel 35 esztendős korában egy megtisztelő meghívás újra Bécsbe szólította. Hell életében az 1755-ös esztendő jelentős fordulópontot hozott. A bécsi udvari csillagász, Maríoni elhunyta után a megüresedett állás betöltésére őt javasolták. A kinevezési okirat szerint az „indító ok nevezettnek tudományos felkészültsége", hozzáfűzve az aláíró Mária Terézii nak azt a megjegyzését, hogy előtte a nevezettet „különös módon fölmagasztalták". Az ily módon „legkegyelmesebben kinevezett" tudós hozzáfoghatott, hogy az udvari csillagdát az egyetem működésének keretében továbbfejlesztve hasznosítsa. Tudománytörténeti érdekesség a kinevezéshez csatolt „foglal- . kozási utasítás" pontjainak egy-egy meghatározása. Természetesen a császári-királyi csillagásznak kötelessége* a tanulmányaihoz tartozó fölszerelés javításáról-megőrzéséről gondoskodni. A rendelkezéshez tartozik a bolygók pályájának megfigyelése, a külföldi hírneves megfigyelőkkel történő levelezés, az évente elkészítendő csillagászati naptár szerkesztése és előadások rendszeres tartása a gyakorlati erőműtan és csillagászat témakörökből. Különösen érdekes a harmadik pont előírása: „A közönség a hold- és napfogyatkozások, csillagelfödések, üstökösök, vagy más rendkívüli csillagászati jelenségek megfigyelésére nyilvános, a kapura kifüggesztett táblákkal figyelmeztetendő és meghívandó." Az 1755. október 30-ai kinevezés és a november 10-ei „Instructio" után Hell mint „Asŕronomus Caesareo-Regius" megkezdte a működését. Hell Miksa minden hivatali utasítást magas szinten teljesített, és jól összeválogatott munkatársaival hatékonyan elvégzett. A tudományoknak szélesebb rétegekben történő terjesztéséről kiemelkedően intézkedett. Hosszú emlékeztetőben foglalta össze a javaslatait, és benyújtotta az udvarnak elfogadásra. Gondolatmenetének alapja: a naptárkészítés ügyét kiemelten kell kezelni, hogy csak egy - a tudományágak különböző képviselőiből álló szerkesztőbizottság által elfogadott- naptárt lehessen kiadni. Véleménye szerint a naptár olyan könyv, amelyet az emberek mindenütt olvasni szokták, ezért hasznos dolgokat kell tartalmaznia. Természetesen a néprétegek igénye eltérő, ezért a „parasztnépnek leginkább az állattenyésztésről és a földművelésről" kell írni, míg a „polgári osztály inkább a különböző mesterségekről szeretne többet megtudni". A társadalom különböző kosztályai számára készítendő naptárak alkalmasságának lényegét az ősi kínai gyakorlattal szemlélteti: „A jól rendezett kínai császárságban a naptárügyet igen fontos állami ügynek tartják, amelyről csak a pekingi csillagászati és mathematikai bizottság tárgyalhat. A naptárakata kínai császári udvarünnepies szertartásokkal osztja szét, és onnét egy jótékony, a népért gondoskodó császár legszebb ajándékai gyanánt elküldik az egész birodalomba. " Hell tervezetét elfogadták, és 1776-ban legfelsőbb rendelet írta pontosan körül az udvari csillagász ez ügyben meghatározott hatáskörét. Külön érdemes kiemelni gondolatmenetének azt a lényegi részét, mely szerint a tudományt a nép számára akarta kamatoztatni, és szem előtt tartotta a középosztályt, amely minden rendezett állam egyik fő támasza. Egyik legkiemelkedőbb tudományos eredménye különleges csillagászati eseményhez fűződik. Dánia 1767-ben azzal az ajánlattal tisztelte meg, hogy az északi sarkkörön túl fekvő Vardőben az ún. Vénuszátvonulást megfigyelje. E viszonylag ritka égi jelenség csillagászati jelentőségei közül kiemelkedik, hogy a Nap-Föld távolság - a neves csillagász, Halley igazolása szerint - minden addigi eljárással szemben sokkal megbízhatóbban és pontosabban kiszámítható. A Vénusz-átvonuláskor a bolygó mozgása közben a „Nap és a Föld közé húzott egyenes vonalba esett", és így a Nap tányérján mint„só'ŕéŕ/r/s korong vonultát". E különleges állás megfigyelése a be- és kilépések pontos idő-, helyés szögértékeinek meghatározásaival különböző csillagászati távolságok (többek közt a Nap-Főid távolság) számíthatók ki. Amennyire egyszerű az elv, annyira bonyolulttá válhat a megvalósítás. A megfigyelőhely földrajzi fekvésének föltétlenül pontos ismerete, a légköri zavarok hatása, a különböző érzéki csalódások és több más tényező jelentőseh befolyásolhatják a számítás pontosságát. (Tudománytörténeti érdekesség az egyik neves csillagász esete: az 1761-es átvonulást éppen hogy lekéste, majd nyolc évig várta a következőt, de akkor meg a várva várt pillanatban „konok, felhő" takarta el a Napot.) Mária Terézia hozzájárult, hogy a Hell vezette expedíció-„dán színekben" - a lehető legkedvezőbb földrajzi helyzetben elvégezze a méréseket. Már 1768 áprilisában elindultak, és úttalan utakon jutottak el Throndheimig, majd küzdelmes hajózás után októberben értek a mérés színhelyére. Főiépítették az obszervatóriumot, meghatározták a földrajzifekvést, átvészelték a tél örökös éjszakáját, és fölkészülve várták 1769. június 3-át, az átvonulás jelenségét. A körülmények a lehető legjobbak voltak. A különlegesen kedvező földrajzi fekvés, a kitűnő fölszerelés és az alapos fölkészűltség mind az eredményes mérést ígérték. A vállalkozást a szerencse is kegyeibe fogadta. A teljes belépés megfigyelése jól sikerült, bár egy „konok felhő" eltakarta ugyan a Napot, de a napló tanúsága szerint-„isten különös gondviselésének köszönhetően" egy délkeleti szél a felhőt elzavarta. Igy a „levegő bámulatos tisztasága" lehetővé tette a tökéletes szemrevételezést. Ez vonatkozott még a „fekete csepp tüneményének" észlelésére is. (Ez az a jelenség, amikor a Vénusz a valóságban már elvált a Nap szélétől, azzal még „kis ideig rövid nyéllel, sötét híddal összefüggőnek látszott".) A megfigyelést három „messzelátó tubussal" végezték és kíváncsi vendégeknek is megmutatták az átvonulás egy-egy eseményét. Hell megfigyelésének értékei: a korabeli lehetőségek és az azokból nyert számítások a lehető legjobb csillagászati eredményeket adták. A tudományos értéküket nem homályosítják el olyan - nem a lényeget érintő - „kicsinységek" (amelyeket a kortárs csillagászok hibájának tüntettek fel), miszerint nem közölt minden számítási eljárásit bizonyos változtatásokat tett a mérés után, és az eredményeit (a visszautazás nehézségei miatt) csak fél esztendő múlva tehette közzé. Jellemző önzetlen emberi és alkotó tudósi magatartására, hogy amikor VII. Keresztély dán király a hosszú és veszedelmekkel járó munkájáért évi 1000 forint járadékot ajánlott föl, a csillagász azzal hárította el, hogy „érdeményeinek" dicsősége megbízóit illeti. A kettőszáz éve elhunyt Hell halálának körülményei megrázóak. A testalkatára nézve viszonylag gyönge tudóst 1792 kora tavaszán gonosz természetű hurutos bántalmak támadták meg. O, akľ Vardő szigetén másokat orvosolt, azt hitte, saját baját is könnyűszerrel kikezeli. Gyöngélkedése súlyosbodott, és a rohamos rosszabbodáshoz a könnyelműsége is hozzájárult. Az történt, hogy a bécsi török követ meg akarta tekinteni a csillagvizsgáló intézetét. A tudós nem tudott ellentmondani, és saját maga vezette körbe a magas látogatót, lázasan és berekedt hangon mondva el a fontos tudnivalókat. Az előzékenységnek végzetes következményei lettek. Hell Miksa állapota már másnap válságosra fordult, és a kétoldali súlyostüdőgyulladás megpecsételte a sorsát, április 14-én délelőtt 10 órakor a tevékeny élet megszakadt. Az egyik volt rendtársa találóan fogalmazta meg a sírversét: „Amikor é testnek terhét, s e földet elhagyván, / Hellnek tündöklő lelke Egekbe siet; / S csillagokat meghaladva röpül, azt mondja: Eléggé néztem / föl rátok: már le-le nézni fogok." DIÓSZEGI GYÖRGY AMERIKAI ATOMBOMBA! KAPTAK AZ OROSZOK MN Az amerikaiak 1945 augusztusában nem két, hanem három atombombát dobtak le Japánra. A harmadik bomba nem robbant fel, ezt a japánok néhány héttel később átadták a Szovjetuniónak, annak reményében, hogy az amerikai atommonopólium megtörése nemzeti érdekeiket szolgálja, továbbá annak fejében, hogy Moszkva nyomást gyakorol az amerikaiakra a japán legfelső hadvezetés elleni ítéletek enyhítésére. Ezt a fantasztikus állítást két orosz újságíró röppenti fel készülő könyvükben, amelynek címe: „Orosz bomba". A szerzők maguk is jelzik, elméletük számos ponton támadható, ám amegszólaltatotttanúk, dokumentumok eredetiségében kevéssé kételkednek. íme a rövid történet: 1945. augusztus 20-án, két héttel a Hirosima és Nagaszaki elleni atomtámadás, a japán Kvantung-hadseregnek a szovjetek előtti kapitulációja lebonyolítására Csangcsunba érkezik a japán vezérkar egyik ezredese. Küldetésének valódi célja: felajánlani és átadni a Szovjetuniónak még az amerikai hadsereg japán partraszállása előtt azt a fel nem robbant harmadik atombombát, amit Nagaszakira dobtak le (vagy ott vesztette el az egyik atombombázó amerikai repülőgép), s amely a japán hadvezetés kezébe került. PjotrTyitarenko százados, a szovjet katonai hírszerzésjapánultudó tisztje, aki '45 augusztusában Mnovszkij törzsében szolgált, találkozott a japán vezérkar meg nem nevezett ezredesével, aki'elmondta neki a bomba átadásának a tervét. Azt is elárulta, miért adnák oda a bombát. „Ha Amerika az atomfegyver monopóliumát birtokolja, térdre kényszerít, megtör bennünket. Ha önöknek is lesz bombájuk, meggyőződésem szerint a nem túl távoli jövőben Japán ismét a nagyhatalmak őt megillető sorába kerül." Tyitarenko annyit tud az ügyről, hogy a japán ezredes tájékoztatta tervéről Kovajljov és Fegyenko tábornokot, a Kvantung-hadsereg kapitulációját előkészítő szovjet katonai vezetőket. Tyitarenko 1969-ben az atombomba ügyét levélben közötte az SZKP KB-val, ahonnan azonban félig-meddig gúnyos választ kapott. Hogy Tyitarenko valós személy, s a szóban forgó időpontban Csangcsunbán tartózkodott, azt a szovjet hadtörténészek dokumentumai tanúsítják. A harmadik atombonba történetét megerősíti az a két dokumentum, amit Georgij Plotnyikov szovjet hadtörténész talált. Az egyik egy 1945. augusztus 27-én vagy 28-án keit távirat (amit Plotnyikov emlékezetből diktált le a két nyomozó újságírónak), amelyben atokiói szovjet nagykövetség értesíti Lozovszkij külügyminiszter-helyettest, hogy a fel hem robbant atombombát elküldték a szovjet kormánynak. Az ügyben az egyetlen másolatként rendelkezésre álló dokumentumot ugyancsak Plotnyikov lelte meg 1973-ban, a szovjet honvédelmi minisztérium archívumában. Ez egy japán nyelvű, 1945. augusztus 27-én keltezett 1074. számú távirat, amelyet a Kvantung-hadsereg vezérkari főnöke küldött a japán hadsereg vezérkari főnökhelyettesének. A szöveg: „A fel nem robbant atombombát, amelyet Nagaszakiból Tokióba szállítottak, kérem, sürgősen adják át a szovjet nagykövetségnek. Választ várok." A két orosz újságíró azt is bizonyítéknak véli, hogy a már említett Fegyenko tábornokot, aki a szovjet katonai hírszerzés parancsnokhelyettese volt, 1945. augusztus 20-án Csangcsunba vezényelték, ott tartózkodott szeptemberig. Fegyenko a Mandzsúriából való visszatérése után - vélhetően az atombomba-akció végrehajtásáért, sejtik az újságírók - rendkívül magas kitüntetésben részesült, amit csak kivételes tettek végrehajtóinak adtak az idő tájt. Felbukkant egy további tanú is, Nyikolaj Adírhajev is, aki 1945 augusztusában a tokiói szovjet nagykövetség tanácsosa volt. Állítása szerint az atomtámadás után a Japánban levő szovjet katonai misszió vezetője, Gyerevjanko tábornok tárgyalásokat kezdett a japánokkal az atomtámadás következményeiről, az információk átadásáról. Ez akkoriban rendkívül érdekelte Moszkvát, fűzte hozzá Adirhajev. Maguk a szerzők, a két újságíró, elismerik, amerikai részről semmi sem támasztja alá verziójukat. Az a lehetőség, hogy Nagaszaki felett az amerikaiak éppúgy elveszthették a harmadik atombombát, ahogy az évtizedekkel később Spanyolországban, még nem bizonyíték. Ha viszont a szenzációs dolog megtörtént, egyik résztvevőnek, sem a szovjeteknek, sem a japánoknak, sem az amerikaiaknak nem fűződött hozzá érdekük, hogy az eseményt nyilvánosságra is hozzák. A rejtély rejtély marad. DUNAI PÉTER KARRIER - KALAUZ KENT Ľ STRAAT - NELLIE SABIN: AMIT A FŐNÖK SEM MOND EL Személyre szóló tanácsokat kapunk e kötetben munkahelyünk, munkakörünk, céljaink és teljesítményeink önálló értékeléséhez. Szükségünk van e tudnivalókra, mert gyors ütemben változó korunkban az új fogalmak, helyzetek megismerése nélkül nem igazodhatunk el a fejlődő piacgazdaságban. A szerzők a sikeres életpálya megtalálásának esélyeit kívánják növelni; ennek érdekében feltérképezik azokat a tényezőket, amelyek hatással lehetnek a karrierre. Árra ösztönöznek, hogy tartsunk önvizsgálatot, s tárgyilagos önelemzés segítségével alapozzuk meg karrierünket. Útmutatást kapunk a könyvből olyan gyakorlati kérdésekkel kapcsolatosan is, hogyan viselkedjünk a főnökkel szemben, miképp kell saját teljesítményünket értékelni és másokkal is elismertetni. A jó munkakapcsolatok valamennyi szakmában a siker előfeltételei. Meg kell vizsgálni ezért a beosztottakkal, az azonos beosztásúakkal, a felső vezetéssel és az ügyfelekkel kialakított kapcsolatokat, de a család szempontjait sem szabad elhanyagolni. Ajánlatos minél szélesebb körű személyes ismeretséget szereznünk, hiszen minél több emberrel állunk kapcsolatban, annál tőbb információ szerzésére nyílik lehetőségünk, miközben figyelemmel kísérhetjük a cégünknél történeteket és a szakmai változásokat. Önmagunk körültekintő megismerése lehet csak az alapja annak, hogy mások is felismerjék kedvező tulajdonságainkat. Éppen ennyire fontos, hogy cégünk tevékenységét, működésének jellemzőit, a róla alkotott véleményeket, a munkavégzés intenzitását, az információáramlást, a belső együttműködést- egyszóval a vállalati kultúrát-is alaposan megismerjük. Karrierünk megalapozása szempontjából az sem közömbös, mennyire ismerjük saját cégünk termékeit, azok minőségét, a piacokon elfoglalt helyüket, várható hasznukat, illetve a reklámozás módszereit. Meg kell vizsgálni: a cég kihasznál-e minden kínálkozó lehetőséget, mit lehetne jobban csinálni stb. Figyelmet kell fordítani arra is, hogyan intézik a cégnél a munkavállalók felvételét, a munkaviszony megszűnését;, mennyire törődnek a szakmai fejlődéssel, melyek a felső vezetés céljai. Megbízható információkat kell szerezni a főnökökről, jellemükről és képességeikről, hiszen saját karrierünk irányítása az ő kezükben van! A cég pénzügyi helyzetének megítéléséhez adatokat kell szerezni a bevételekről, a nyereségről, az adósságállományról, a vállalati tőke megoszlásáról. Á felsoroltak mind szükségesek a tényleges karriervizsgálathoz: annak eldöntéséhez, hogy munkánkat a jelenlegi helyzetben megfelelően elvégezhetjük-e, meg vagyunk-e azzal elégedve, s nem kell-e változtatni munkakörünkön... (Könyvvilág) ARANY PENZERli Komoly érdeklődés mutatkozik a tízezer forintos, arany pénzérme iránt, amely Károly Róbert királyt ábrázolja. O veretett először aranyforintot, miután hat új pénzverő kamarát alapított, Körmöcbányán, Véradón, Pécsett, Szatmáron, Szomolnokbányán és Erdélyben. Károly Róbert halálának 650. évfordulója alkalmából készült az, aranypénz, Kis Nagy András művészt a szepeshelyi székesegyházban látható, Károly Róbert koronázását ábrázoló freskó ihlette meg az uralkodó portréjának érmén történő megörökítésére. Tízezer darabot vertek belőle. 986 ezrelékes a finomság, az arany színsúlya 6,884 gramm, átmérője 22 milliméter. Éremgyűjtők éppúgy keresik, mint azok, akik ajándéknak szánják. Külföldi gyűjtők is érdeklődnek a magyar aranypénz iránt.