Új Szó, 1992. augusztus (45. évfolyam, 180-205. szám)

1992-08-21 / 197. szám, péntek

3 HÍREK - VÉLEMÉNYEK ÚJSZÓI 1992. AUGUSZTUS 21.' KITŰNŐ ZENEKAROK. A SZŐGYÉN! CSALÁDI NAP A HOUSTON! KONGRESSZUSON BARBARA BUSH A FÉRJÉT AJÁNLOTTA ELNÖKNEK A KÜLDÖTTEKNÉL MEGHALLGATÁSRA TALÁLT HONECKER-ÜGY KOHL ÉS GORBACSOV MINT TANÚK? A Republikánus Párt houstoni kongresszusának résztvevői tegnapra virradó éjszaka hivatalosan is George Busht választotta a párt elnökjelöltjévé. Lynn Martin munkaügyi miniszter felszólalásában feltette a szónoki kérdést: jobb helyzetben van-e Amerika most, mint négy évvel ezelőtt. Ö maga igennel válaszolt. Ezt követően arról a korszakról beszélt, amelyet Pax Americanának fognak nevezni. Az amerikai béke a nagy jövőt jelenti az Egyesült Államok számára. Végre saját problémáira fordíthatja a figyelmet, harcolhat a költségvetési hiánnyal, a szociális problémákkal, küzdhet a nagyvárosok utcáinak biztonságáért. Ezért van szüksége az országnak továbbra is George Bush elnökre. Lynn Martin után több nő szólalt fel az este folyamán. Marilyn Quayle-nek, az alelnök feleségének a felszólalása megerősítette azt a véleményt, amely erről a jogász- és írónőről alakult ki az Egyesült Államokban: nagyon tehetséges és intelln gens. A résztvevők tapsviharral köszöntötték Barbara Busht, aki sokkal népszerűbb az amerikaiak körében, mint férje. Az elnök felesége egyszerű szavakkal ajánlotta a kongresszusnak férjét, akit, mint mondotta, a világ összes embere közül a legjobban ismer; Egyben cáfolta, a híreszteléseket arról, hogy férjének törékeny az egészsége. Barbara Bush ezután a pódiumra kérette egész családját - unokáit, fiait és lányait. Később, ellentétben a hagyományokkal, Bush elnök is megjelent családja körében. Wolfgang Ziegler, Honecker egyik védőügyvédje a bírósági tárgyalásra tanúként kívánja beidézni Helmut Kohl kancellárt. Ziegler az Express című kölni napilapnak adott tegnapi nyilatkozatában nem zárta ki azt sem, hogy a kancelláron kívül Helmut Schmidtet, Willy Brandtot és Mihail Gorbacsovot is tanúként idézik be. Az ügyvéd szerint elkerülhetetlen, hogy tisztázzák az NDK helyzete alakulásának történelmi vonatkozásait, s ehhez szükség lesz a nyugatnémet államférfiak tanúvallomásaira. Azt is ki kell deríteni, hogy a politika milyen mértékben kényszerítette rá az NDK-t olyan szörnyű intézkedésekre, mint amilyen a fal felépítése vagy a lőparancs volt. RING EN Augusztus 21-én (pénteken) : • ' •/ , .• 5 Augusztus 22-én (szombaton) Cargo együttes és erotikus show „ Jó mutatást kíván a rendező PENTA-X ÚP-1511 NÉHÁNY SORBAN A

lbániában polgárháború robbanhat ki, ha megnyitják a volt titkosrendőrség levéltárait - figyelmeztetett tegnap az egyik napilapban Neszhat Tozaj albán író. Óva intett ettől a lépéstől, azt állítva, hogy a lakosság egyharmada szerepelhet az ügynöklistákon, s ha ezek a névjegyzékek ismertté válnak, annak beláthatatlan következményei lehetnek. Albániában ugyanis még mindig él a vérbosszú hagyománya, s a kommunista rezsim áldozatainak családtagjai már az elmúlt hónapokban is megöltek több rendőrt és ügyészt. M

oszkvában kezdett tegnap délelőtt tárgyalásokat Andrej Kozirev orosz külügyminiszterrel izraeli partnere, Simon Peresz, aki szerda este érkezett hivatalos látogatásra Oroszországba. A kétoldalú kapcsolatok kérdései mellett megvitatták a közel-keleti békefolyamat alakulását is, tekintettel arra, hogy Washingtonban hétfőn nyílik meg az arab-izraeli tárgyalások újabb fordulója. Látogatása során Peresz találkozik Alekszandr Ruckoj alelnök-' kel, Jegor Gajdar ügyvezető miniszterelnökkel, s a tervek szerint megállapodást ír alá a két ország közti gazdasági, kereskedelmi és kulturális együttműködésről. R

ómában szerdán tájékoztatott az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) titkársága a hétfőn Prágában kezdődő 18. regionális konferenciájáról. Ennek fő témája az európai élelmezési helyzet lesz, a mezőgazdasági termelés és á környezetvédelem. A dokumentum rámutat: az elmúlt két év során Csehszlovákia kivételével valamennyi kelet-európai országban csökkent az élelmiszer-termelés. B

ulgária 1995 végéig a nagyprivatizálás keretében magánkézbe akarja juttatni az állami vállalatok egynegyedét - jelentette be a privatizációs ügynökség a közelmúltban elfogadott privatizációs törvény alapján. A nagyprivatizációba azokat a vállalatokat sorolták be, melyek aktívuma meghaladja a 10 millió levát (kb. 440 ezer dollárt). Az ügynökség az év végéig magánkézbe adja el az egész kereskedelmet. K

irgiziában szerdán - a legfrissebb adatok szerint - a földren

T gés a Richter-skála szerinti 9, fokozatot is elérte az epicentrumbari, míg a korábbi adatok 8-as erősségű földrengésről beszéltek. Legkevesebb 7 ezer lakóház dőlt romba, megsérültek a villanyvezetékek és a közutak. Szerencsére a rengés epicentruma egy ritkán lakott területen volt. A tegnap déli adatok szerint 42 személy vesztette életét, de ez a szám nyilván növekedni fog, mivel sokan eltűntek. B

runei szultánja és családja már ötödik éve vezeti a világ leggazdagabb embereinek listáját. Vagyonuk értéke 37 milliárd dollár. A világ leggazdagabb emberei között 64 amerikai, 27 német, 18 japán és 3 svájci van. Új név is van a listán, ráadásul a legfiatalabb: a 7 éves Athina Roussel, akinek a nagyapja nem más volt, mint Aristoteles Onassis. Gulbuddin Hekmatjar felkelő egységei előretörtek a Kabulért vívott harcokban - tájékoztatott a Hezbe Iszlami szervezet szóvivője. A mudzsahidek állítólag ágyúkat vetettek be a kormány egységei ellen. Közben a másik fél is az előrenyomulásról adott hírt. A kormánycsapatok offenzívájába repülőgépeket és tankokat vetettek be. Megfigyelők szerint a harcokról szóló ellentétes információk azt bizonyítják, hogy Kabulban patthelyzet alakult ki. A főváros lakóinak életfeltételei rendkívül nehezek. A diplomaták és a Kabulban rekedt külföldiek már több mint egy hete hiába várnak arra, hogy evakuálják őket. A repülőteret lezárták, s a fővárosból kivezető egyetlen biztonságos utat elárasztották a menekülők. STOLPE ESETE A STASI VAL M

ég mindig tombol a Stasi-vihar Németországban. Előbb-utóbb eléri a politikust, a hivatalnokot, a kőművest, az utcaseprőt... Immár hadsereget lehetne toborozni a szélnek eresztett valós és vélt ügynökökből. De még ez sem elég. Az igazságszolgáltatás, az országos nagytakarítás, a pártpolitikai taktikázás és a népbutítás elegyévé vált kampány a „ki, mikor, miért - mindegy" alapon folytatódik. Keretében további bűnös vagy bűntelen, fölöslegessé vagy kényelmetlenné vált személyeket ültetnek a vádlottak padjára. Újból és újból, kíméletlenül előrángatják a gyanús elemeket. Ilyen „elem" Manfred Stolpe. is. Rainer Eppelmann, a CDU parlamenti képviselője gondoskodott legutóbb arról, hogy ne merüljön feledésbe a brandenburgi tartományi kormányfő körül kirobbant botrány. Stolpe sötét múltjára már az év elején fény derült; maga a miniszterelnök is beismerte, hogy mint az NDK evangélikus egyházának képviselője, majd negyven évig kapcsolatokat tartott fenn a párt- és állami szervekkel, sőt a biztonsági ügynökökkel is. Állítólag kapcsolatai révén próbált segíteni az embereken, a hívők érdekében könnyítéseken fáradozott. Sokan „jóhiszemű konspirációként" könyveitékei az ügyet, s a nagy robbanás után már-már úgy tűnt, elcsitul a botrány, tán lassan feledésbe is merül. Eppelmann azonban fontosnak tartotta, hogy nyílt levélben forduljon a kormányfőhöz, s közölje vele: „A hosszú évek során iránta növekvő bizalma mára elveszett". Azzal vádolja Stolpét, hogy saját kezdeményezésére, az egyház tudta és beleegyezése nélkül tárgyalt az NSZEP-rendszer képviselőivel, és tájékoztatta az állambiztonságot az egyház belső ügyeiről. Vagyis, szerinte közönséges Stasi-spicli volt. A miniszterelnök viszont Friedrich Wilhelm Krummacherre, az ugyancsak sötét múltú - a Wehrmacht papjaként ismertté vált, szovjet fogolytábort megjárt, majd az ún. szabad Németország nemzeti bizottsága tagjaként karriert csinált - püspökre hivatkozott, aki állítólag felhatalmazta őt a tárgyalásokra. E gyanús kompánia jóhiszemű tevékenységét vonja kétségbe a CDU képviselője, s a jelek szerint most már a pártelnök-kancellár is. Helmut Kohl furcsa módon most először foglalt állást az SPD színeit tarkító Stolpe ügyében. Tévényilatkozatában közölte: „Ha a miniszterelnök a CDU tagja lenne, akkor már régen minden másképp alakult volna"... Bírálat? Párttaktikázás? Hirtelen észbekapás? Akármi is, különös, hogy a kereszténydemokraták vezetője ilyen megkésve fejtette ki véleményét arról a Stolpéról, aki a januári bundestagi szavazáson - amikor a képviselők az oly sokat bírált adóemelésről döntöttek - biztosította a kancellár számára a többséget. B

ár Stolpe fáradhatatlanul küzd becsületének megvédéséért, nem valószínű, hogy szárazon megússza. A politikai barométer szerint viharos napokra számíthat. URBÁN GABRIELLA KÁIN ÍS TESTVÉR VOLT... Ismét az évforduló. Egy huszonnégy év előtti szomorú éjszaka eseményeinek évfordulója. Egy tragikus napé, amelynek éjszakája több mint két évtizedig tartott. Fontolgatom, egyáltalán érdemes-e 1968 augusztusának hátborzongató emlékét idéznünk... Mire, kikre emlékezzünk? Talári az országot óriási hadsereggel lerohanó akkori szövetségesek, „testvéri segítségére"? De hisz Káin is testvér volt! - hirdette egy korabeli prágai falfelirat. Vagy a szocializmus olyan védelmezőire, mint Brezsnyev, Bifak, és társai voltak? Arra az azóta megbukott rendszerre, amely saját eszméit meghazudtolva, haláltáborokkal teletűzdelt óriási börtönné változtatta a világ egyhatodát? Netán a Moszkvát hűen kiszolgáló hazai cinkosokra emlékezzünk, akik a lakosság bizalmát elvesztve . a megszállóktól remélték hatalmuk megmentését? Ez az évforduló korántsem hálás téma. Tengernyi hazugság, álnokság, képmutatás, erőszak tapad hozzá. Es még több csalódás. (Ha egyáltalán annak nevezhetjük, s nem a kijózanodás a találóbb kifejezés.) Azok végső feleszmélése, akik korábban őszintén hittek a szocialista eszmékben. Hatvannyolc augusztusa történelmi lecke, negatív előjellel. A hajdani vasfüggönyön innen és túl is. Az annyiszor lejáratott eszme ereje már kevésnek bizonyult a rendszer fenntartásához. A fegyvercsörtetés is a gyengeség jele és kétségbeesett kísérlet volt a hatalom mindenáron történő meghosszabbítására. Persze, a beavatkozást legalább a látszat kedvéért valamiképp meg is kellett indokolni - a hazugságok özönével! Az elmúlt két évtized folyamán a testvéri segítségről és „az ideiglenesen itt állomásozó" szovjet csapatokról fekete humorként százával születtek a viccek és terjedtek szájról szájra. Inkább suttogva mint hangosan. És hát a normalizálás! Külön téma. Nem éppen szívderítő, mért százezrek tragikus sorsa, megtört életpályák, meghiúsult álmok, elveszett illúziók sűrűsödnek benne. De miért is volt szükség normalizátorokra, akik judáspénzért, hivatalért, tisztségért, hatalomért a lehetetlenre is vállalkoztak. Sajnos, nekünk is voltak normalizátoraink. Ők is készítettek fekete listákat és számos embert száműztek a beosztásából. Sokakat félreállítottak, gyengítették sorainkat és egymással szembefordítottak családokat, szomszédokat, munkatársakat. Nemzetiségi normalizátorainkról eddig nem sok . szó esett. Pedig szerkesztőségi berkeinktől se kell mesze mennünk. Dénes Ferencet az „emberarcú szocializmus" kísérlete fosztotta meg a főszerkesztői széktől. Ö ebbe a keretbe semmiképp sem fért bele. Az egyetlen hazai magyar napilap élén az ő személyében egy olyan ember állt évekig, akinek magyarsága csak a pártközpont és a hivatalok portájáig terjedt. A szerkesztőségen belül nevét magyar helyesírással írta, de hivatalos levelekben nevének s-betűjére jókora „mekcsent" kanyarított, az illetékesek tudtára adva, hogy bár ő magyar, de... . Szemtanúk és résztvevők tanúsága szerint a tragikus augusztusi napokban — többedmagával - a pozsonyi szovjet konzulátuson együttműködött a fekete listák összeállításában. Lőrincz Gyula felettébb ellentmondásos személyiség volt. Hatvannyolcig minden politikai változást átvészelt és 1968 májusában tért vissza: főszerkesztői kinevezéssel. Ekkor még a reformerek megkülönböztetett bizalmát élvezte, s nem kis szerepe volt Novotný megbuktatásában; s abban, hogy az új'hullámmal Dubcek került a párt élére. Ám alig telt el néhány hónap, s csodák csodája, már ott volt a nonnalizátorok körében! Aki 1968 januárjában még Dubček útját egyengette a legmagasabb párttisztségbe, két évvel később már annak az átigazoló bizottságnak a tagja, amely Dubčeket is kizárta a párt soraiból. És Dénes Ferenccel együtt tagja volt az Új Szó átigazoló bizottságának is. A kizártaknak épp ő - a CSEMADOK elnöke - rótta fel, hogy a nemzetiségi jogok szorgalmazásával megkérdőjelezték a párt politikájának helyességét. Tudom, a halottakról jót vagy semmit. Ezt az elvet tiszteletben tartva nem is a halottakról, hanem az akkor élőkről szólok.. Akiket elvtársaik azzal akartak halhatatlanná tenni, hogy utcákat neveztek el róluk, példaképként állítva őket a jövő nemzedékeknek is. így épp az elvtársak emeltek emlékművet az elvtelenségnek, a kétszínűségnek. Szomorú évforduló. Szomorú emlékezés. És figyelmeztetés, hogy Káin is testvér volt... ZSILKA LÁSZLÓ Bushnak jó a kedve, még a kongresszusi személyzettel is szívesen évődik PATTHELYZET KABULBAN