Új Szó, 1992. augusztus (45. évfolyam, 180-205. szám)

1992-08-04 / 182. szám, kedd

HÍREK - VÉLEMÉNYEK BIZTONSÁGI TANÁCS NÉMETORSZÁG IGÉNYT TART AZ ÁLLANDÓ TAGSÁGRA ,ÚJ SZÓ. 1992. AUGUSZTUS 4. Visszafogott magatartása ellené­re a bonni kormány mégiscsak pá­lyázni akar az állandó tagságra az ENSZ Biztonsági Tanácsában. Ezt a Bild am Sonntag cimü lap közölte, hivatkozva a szövetségi kormány egyik meg nem nevezett tagjára, aki elmondta: „Németország követelni lógja megfelelőbb képviseletét az ENSZ-ben, amint Japán érvényesí­teni kezdi jogát a Biztonsági Ta­nácsban betöltendő helyére". Klaus Kinkéi külügyminiszter a lap információi szerint már tájé­koztatta a német diplomatákat arról, hogy belátható időn belül megkez­dődnek a tárgyalások a BT reformjá­ról, s ezeken a megbeszéléseken Németország is részt vesz. A Ta­nács összetétele ugyanis nem felel meg a világban történt változások után kialakult helyzetnek. Karl­Heinz Hornheus, a CDU-CSU kép­viselői csoportjának alelnöke tartha­tatlannak nevezte azt a tényt, hogy a vezető ipari országok nincsenek képviselve a Biztonsági Tanács ál­landó tagjai között. Hangsúlyozta, Japán és Németország, tekintettel gazdasági potenciáljukra, az ENSZ legnagyobb pénzügyi támogatói kö­zé tartoztak. Hornheus szerint ész­szerű lenne, ha a BT-ben az Európai Közösségek iá képviselve lenne. Ebben az esetben azonban vagy Franciaországnak vagy Nagy-Bri­tanniának meg kellene válnia tagsá­gától Szászországban a CDU és az SPD vezető politikusai arra szólítot­ták fel Helmut Kohl kancellárt, hogy Ausztria helyett inkább az új szövet­ségi tartományokban töltse szabad­ságát. Az SPD egyik vezető képvi­selője szerint helyes lenne, ha a kancellár saját maga győződne meg az ipar felszámolásáról és az új tartományokban kialakult kedvezőt­len lakáshelyzetről. AZ EURÓPA PARLAMENT BIZOTTSÁGÁNAK DÖNTÉSE NYOMÁN SZAPORODNAK AZ AGGODALMAK SZLOVÁKIÁBAN A Mladá Fronla DNES című cseh napi­lap a múlt héten beszélgetést készített Jannls Sakelariouval, az Európa Parla­ment külügyi és biztonsági bizottságának elnökével. Sakelariou úr e bizottság ülé­sén azt javasolta, az EP szeptemberi ülésén egyáltalán ne kezdjenek vitát a Csehszlovákiával kötött társulási szer­ződés ratifikálásáról. A javaslatot a bizott­ság nagy szótöbbséggel elfogadta. Tekin­tettel arra, hogy e testület döntése nagy befolyással lesz a társulási szerződések­ről szóló tanácskozásokra, a cseh lap több szlovákiai politikai párt vezetőjének a véleményét is kikérte. Közöttük a három magyar pártol is megszólaltatták. Duray Miklós, az Együttélés elnöke azt mondot­ta, Csehszlovákia szétesése után Szlová­kiát rosszabbul fogják értékelni, mert egyelőre nem nyújt garanciákat az euró­paielvekbetartására. Másrészt viszont az EK óvatossága bizonyos garancia arra, hogy az új államok tiszteletben tartsák a EK követelményeit, s így közvetlen módon segítheti az újonnan létrejött álla­mokban a demokratikus erőket. Az MKDM álláspontja szerint a társu­lisi szerződés ratifikálásának elhalasztá­sa mélyíti gazdaságunk elszigeteltségét, ta életszínvonal csökkentése nehezen belátható méreteket ölthet. A Magyar Polgári Párt úgy ítéli meg, a nemzetközi jogi szubjektivitást célzó törekvésekért meg kell fizetni. A győztes politikusoknak viselniük kell a felelőssé­get lelteikért. A DSZM és az SZNP a vá­lasztások előtt ezt az árat a szavazók előtt eltitkolta. Rudolf Filkus, a DSZM politikai gré­miumának elnöke kijelentette: az Európa Parlamentnek ez a döntése sokba kerül nekünk. Szomorú, hogy a társulási szer­ződésre várakozva Románia és Bulgária mögé kell állnunk a sorba. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a szerződést már szeptemberben ratifi­kálni kellett volna. Filkus előtt más szel­lemben mondott véleményt Bohuš Géci, a DSZM szóvivője. Ő azt fejtegette, az EK-ban másféle vélemények is vannak, mint amilyeneket Sakelariou úr képvisel. „Kapcsolatainkat az EK-val elsősorban Lalumiere asszony szlovákiai látogatása tükrözte. Az akkori találkozókon olyan benyomásaink voltak, vannak lehetősé­gek arra, hogy Csehszlovákia szétválása után a társulási szerződés átszálljon a köztársaságokra. Pavol Kanis, a BBC alelnöke leszö­gezte: helyénvaló, hogy az EK igy reagált, mert nem köthetnek társulási szerződést egy széteső országgal. A válásra törekvő politikai erőknek nemcsak magukba kelle­ne tekinteniük, hanem európai szemmel nézhetnék a dolgokat. Hiszen a szakadás következménye az lesz, hogy az integrá­ciós folyamatokat tekintve az utolsó hely­re kerülünl$ Európában. Jozef Prokeš, az SZNP elnöke azt mondta, az Európa Parlament más képvi­selőitől Ígéretet kaptunk, egyértelműen támogatni fogják, hogy Szlovákiát ne csak szuverén államként ismerjék el, hanem szorgalmazni fogják azt is, hogy tárgyalá­sok kezdődjenek Pozsonnyal a társulási szerződésekről. Ugyanez vonatkozna a Cseh Köztársaságra is. Sowetóban a rendőrség tegnap összecsapott a tüntetőkkel. A felvételen az egyik néger áldozat. DÉL-AFRIKAI KÖZTÁRSASÁG BÉNÍTÓ ÁLTALÁNOS SZTRÁJK A Dél-afrikai Köztársaságban teg­nap általános sztrájk kezdődött, amely szinte megbénította az egész ország életét, kereskedelmi forgal­mát. Carl Niehaus, az Afrikai Nem­zeti Kongresszus (ANC) szóvivője úgy vélte, a mostani sztrájk nagyobb a tavaly novemberi munkabeszünte­tésnél is. Tudomása szerint Johan­nesburg körzetében a munkások 95 százaléka maradt otthon, Durban­ben ez 85-90 százalék. A rendőrség tájékoztatása szerint szombaton és vasárnap 31 embert gyilkoltak meg, a tegnap reggeli órákban pedig ötöt. Egyelőre nem tudni, hogy a gyilkos­ságokat a sztrájk motiválta-e, vagy pedig a számlák kiegyenlítése volt ez az ANC és az Inkatha között. A Reuter arról Számolt be helyszí­ni riportjában, hogy a kétnapos álta­lános sztrájkot gyilkosságok, lövöl­dözések, végül barikádok jellemez­ték már a kezdet kezdetén. A Sowe­to néger gettóból Johannesburgba vezető út tegnap reggel szinte kihalt volt. Csakúgy, mint a városközpont, hiszen - amint a vasutak képviselője elmondta - a normális utasforga­lomnak csak a két százalékát bo­nyolították le tegnap. HÁROM NAGY HADGYAKORLAT KUVAITBAN IRAKI TÁMADÁSTÓL NEM KELL TARTANI BAGDAD NEM REJTI VÉKA ALÁ TERJESZKEDÉSI SZÁNDÉKÁT Az Eager Mace fedőnevű ameri­kai-kuvaiti hadgyakorlat keretében tegnap mintegy 1900 amerikai ten­gerész szállt partra Kuvaitban - kö­zölte a kuvaiti katonai szóvivő. Mint mondotta, az emírségben augusztusban 3 nagy hadgyakorla­tot tartanak, s ezeken kb. 5 ezer amerikai katona vesz részt. A múlt héten 120 egység érkezett Kuvaitba, s ezek 8 Patriot típusú rakétaberen­dezést telepítettek a kuvaiti főváros közelébe. Az Al-Kabasz című ellenzéki na­pilap ezzel összefüggésben megje­gyezte, sok kuvaitit felháborít az amerikaiak jelenléte. A lap hangsú­lyozta továbbá, ezzel csak meg­erősítik azokat a híreszteléseket, melyek szerint Irak újabb támadást tervez Kuvait ellen. Az Al-Kabasz véleménye szerint tisztázni kellene, hogy a szövetségesek mozgósítása egy olyan akció, amely növelni kí­vánja az emberek lelkesedését, és jelezni Szaddam Husszein buká­sát, nem pedig visszatérését. A Kuvait elleni iraki invázió vasár­napi második évfordulójával össze­függésben Bagdad megismételte, hogy továbbra is igényt tart Kuvaitra, mint a 19. iraki tartományra. Nem valószínű, hogy Irak megtámadja Kuvaitot - jelentette ki tegnapi tokiói sajtóértekezletén Badr Dzsaszim Jakub kuvaiti tájékoztatási minisz­ter. A péntek óta Tokióban tartózko­dó miniszter egyben felszólította Ja­pánt és a többi országot, kényszerít­sék Irakot arra, hogy teljes mérték­ben tartsa be a tűzszünet feltételeit rögzítő 687-es számú határozatot. Jakub egyébként ma találkozik Mia­zava Kiicsi kormányfővel. Vasárnap Bagdadban az ENSZ­erők egyik csehszlovák tagja egy ismeretlen támadó célpontjává vált. Ezt a Reuter hírügynökség közölte azzal, hogy a csehszlovák katoná­nak nem esett bántódása. ENSZ­források szerint azonban nem vélet­len incidensről volt szó. LIBANON L ibanon az elmúlt hónapokban még csak véletlenül sem szerepelt az újságok cím­oldalán, s ez volt a legjobb a hír erről a kis közel-keleti államról. Sajnos, az utóbbi napokban már megszaporodtak a hírügynöksé­gek bejrúti keltezésű jelentései, de ezek nagy­részt csak olyan„szokásos" eseményekről szá­motok be, mint az Irán-barát, fundamentalista szervezetek és az izraeliek között zajló inciden­sek. Ezek az inkább lélektani, semmint katonai jelentőségű csapások és válaszcsapások nem befolyásolták Bejrút és Tel Aviv immár évek óta húvös viszonyát, nem rontottak semmit a béke­tárgyalások esélyein. Az előző, a Samir-kormány is teljes mértékben tisztában volt vele: a libanoni vezetés még ninCs abban a helyzetben, hogy képes lenne ellenőrizni ezeket a fanatikus cso­portokat, viszont valóban törekszik erre. Július közepén azonban véget ért ez az idill. A libanoni parlament tanácskozni kezdett az általános választások megrendezéséről, egy új választási törvényről. S máris megmutatkozott, hogy a vallási-politikai csoportok közti, majd két éve tartó békesség nagyon is viszonylagos. A polgárháborút lezáró taifi megállapodások leg­nagyobb hiányossága az, hogy a belháborút kirobbantó problémákat még mindig nem oldották meg, csak jégre tették:• Ez a jég pedig nyomban olvadni kezd, amint egy kicsit felforrósodik a poli­tikai légkör. Taifban az érintettek megállapodtak abban, amint megérnek hozzá a feltételek, megtartják a szabad, általános választásokat. Ez azt jelenti, hogy már nem lesznek fenntartott helyek az egyes felekezetek számára. Vagyis ezek a vá­lasztások, ha minden jól megy, végre reális képet adhatnak a valódi erőviszonyokról Libanonban. S éppen ez az, amitől sokan félnek. Az eddig kivételezett helyzetben lévő maronita kereszté­nyek attól tartanak, a szükségesnél is többet veszíthetnek - mégpedig szíriai segédlettel. A parlament, kemény csatározások után, ugyanis VISSZA A MÚLTBA? úgy döntött, három fordulóban fognak szavazni az állampolgárok. Augusztus 23-án az ország északi és keleti részén, 30-án Bejrútban, délen pedig szeptember 6-án. Vagyis előbb a szíriai katonák által ellenőrzött területeken, s csak azu­tán délen, ahol a keresztények és a síita muzul­mánok erőviszonyai inkább az utóbbiak javára dönthetik el a voksolást. Legtöbb gondot az okoz a maronitáknak, hogy a szíriai csapatoknak szeptember végéig kell kivonulniuk az ország nagy részéről, s azután már csak a Szíriával határos Bekaa-völgyben maradhat szir haderő, lényegesen kevesebb, mint a mostani 40 ezer fő. Vagyis azt szeretnék, ha majd csak a katonák távozása után lennének választások, amikor a szíreknek már nem lenne módjuk komolyabban befolyásolni az eredmé­nyeket. Másik lényeges követelésük, hogy sza­vazhassanak a jelenleg emigrációban élő állam­polgárok is, hiszen a lakosságnak közel a fele külföldre menekült a polgárháború évei alatt, s még mindig nem szánta rá magát a hazatérés­re. Nem is szólva arról, hogy az emigránsok között a maroniták vannak többségben, ők, a gazdagok engedhették meg maguknak első­sorban a menekülést a pokolból. Eddig csak egy prominens vezetőjük tért vissza, a volt elnök, Amin Gemajel, aki máris felvette a kapcsolatot Hravi elnök újonnan kialakult ellenzékével. Érdemes megjegyezni, hogy Hravi szintén ma­ronita, de kitűnő kapcsolatai vannak Damasz­kusszal. Ezzel nincs egyedül, több ilyen maronita politikus is akad. Ez pedig különösen nyugtalanít­ja a többi keresztényt, attól tartanak, egy olyan kormány alakul, amely esetleg - egy mindenkép­pen muzulmán többségű parlamenttel a háta mögött - esetleg beindítja Libanon és Szíria egyesülését. Csak az nyugtathatja őket, hogy az amerikai külügyminiszter a közelmúltban jelezte a bejrúti kormánynak, Washington sem helyesli, ha akkor tartanak választásokat, amikor még idegen haderő van az országban. Csakhogy idegen haderőnek kell tekinteni a Dél-Libanon­ban állomásozó izraelieket is. Kérdéses, képes-e Washington elérni az ún. biztonsági övezet kiürí­tését. Nem is szólva arról, hogy volt már példa a maroniták és az izraeliek szövetségére, aminek a muzulmánok itták meg a levét. \ M ég nem érkeznek az újságok első oldalá­ra kívánkozó hírek Libanonból. De ha rövidesen nem a józan ész kerekedik felül az országban, akkor ez meg fog változni. Augusztus 23-ika nincs olyan messze. GÖRFÖL ZSUZSA NÉHÁNY SORBAN T egnapra virradó éjszaka az észak-írországi Belfast köz­pontjában két bomba robbant, minek következtében 21 személy megse­besült, több épület pedig megrongá­lódott. Az első robbanás röviddel éjfél után történt. Az akcióról egy ismeretlen telefonáló tájékoztatta a rendőrséget. A második robbanás mintegy 15 percre rá követte az előzőt, ezúttal azonban figyelmezte­tés nélkül. A rendőrség közlése sze­rint a két parkoló gépkocsiban mint­egy 5-10 kilogramm súlyú robbanó­anyagot rejtettek el. Eddig még sen­ki sem vállalta a felelősséget a me­rényletért, ám minden jel arra vall, hogy az ír Köztársasági Hadsereg (IRA) tagjai voltak a tettesek. J icchak Rabin miniszterelnök új kormányában két izraeli arab ka­pott miniszterhelyettesi tisztséget. Eddig ez a legmagasabb poszt, amelyet arabok kaptak a zsidó ál­lamban, mégpedig röviddel az arab-izraeli tárgyalások 6. fordulója előtt. Amr Musza egyiptomi külügy­miniszter szerint ez a forduló au­gusztus 24-én Washingtonban kez­dődik meg. Musza az Egyesült Álla­mok amerikai nagykövetével és az orosz ügyvivővel folytatott megbe­szélései után kijelentette, hogy a washingtoni tárgyalások megsza­kítás nélkül négy hétig tartanak majd. M exikóvárosban tegnap a gua­temalai kormány és a baloldali felkelők felújították az immár 30 éve folyó polgárháború befejezését cél­zó béketárgyalásokat. Helyi megfi­gyelők szerint most először van reá­lis esély az előrehaladásra, vagy legalábbis a részleges sikerre. Agua­temalai polgárháború eddig több mint százezer áldozatot követelt. B arranca perui városban vasár­nap a Fényes ösvény nevű maoista terrorszervezet kommandó­sai megölték Santiago Jao Gomez újságírót, a perui Keresztény Nép­párt (PPC) vezetőjét. Gomez ennek a pártnak a színeiben indult volna az ószi parlamenti választásokon. J ames Bolger új-zélandi minisz­terelnök tegnap az ellen tiltako­zott, hogy Franciaország állítólag a Csendes-óceánban fel akarja újí­tani az atomrobbantási kísérleteket. Wellingtoni sajtóértekezletén a kor­mányfő elmondta, ez a lépés meg-" bocsáthatatlan lenne abban az idő­ben, amikor a nagyhatalmak az atomfegyverek korlátozására töre­kednek. Mint ismeretes, Franciaor­szág februárban közölte: a Csen­des-óceán térségében beszünteti az ­atomrobbantási kísérleteket azzal a céllal, hogy hasonló lépésre ösztö­nözze a többi nukleáris hatalmat. Nagy-Britannia és az Egyesült Álla­mok nem követte Franciaország pél-_ dáját, Kína pedig teljes mértékben figyelmen kívül hagyta a francia fel­hívást, s júniusban az egyik legna­gyobb atomrobbantási kísérletet hajtotta végre. A Reuter hírügynök­ség a múlt héten közölte a hírt, hogy Franciaország felújítja a föld alatti robbantásokat a Muroroa korallszi­geten, ám Párizs ezt nem erősítette meg. L egkevesebb 13 személy vesz­tette életét és mintegy tizenhe­ten megsebesültek vasárnap, ami­kor az afgán felkelők rakétatáma­dást hajtottak végre a kabuli repülő­tér és a lakónegyedek ellen. A hírt a helyi rádió közölte. Hivatalos infor­mációk szerint mintegy 150 rakéta és bomba csapódott be a kabuli lakónegyedekbe. Április, vagyis azóta, hogy Afganisztánban a mudzsahidek vették "át a hatalmat, ez volt a legpusztítóbb támadás. Ah­med Sah Maszud védelmi miniszter a Gulbuddin Hekmatjar és a Mo­hammer Junisz Khalisz vezette Hez­be Iszlami párt frakcióit vádolta a tá­madásokkal. A lgériában a biztonsági erök e hét végén 50 fegyveres isz­lám fundamentalistát tartóztattak le. A rendőrök rábukkantak, egy titkos raktárra, amelyből 130 bombát, pus­kaport és más hadianyagot koboz­tak el. Az algériai rendőrség közlése szerint az őrizetbe vett szémélyek közül hatot államellenes összeeskü­vés vádjával azonnal bíróság elé állították. A hivatalos algériai veze­tés szerint a fegyveres muzulmán fundamentalisták több mint száz rendőr és katona haláláért felelősek.

Next

/
Thumbnails
Contents