Új Szó, 1992. augusztus (45. évfolyam, 180-205. szám)

1992-08-03 / 181. szám, hétfő

1992. AUGUSZTUS 3. . ÚJSZÓI HAZAI KÖRKÉP MEGTARTOTTA ELSŐ KONGRESSZUSÁT A CSEMKÉSZ GONDJAINKRÓL, TENNIVALÓINKRÓL 1992. július 30-a és augusztus 2-a között tartotta Ipolyságon első kongresszusát a Csehszlovákiai Magyar Keresztény Értelmiségiek Szövetsége. A háromnapos rendezvényen a mintegy 70 résztvevő, valamint az Erdélyből, a Vajdaságból és a nyugati országokból érkezett vendégek előadásokat hallgattak meg a kereszténység gyökereiről, a Proházka Mozgalomról; továbbá a jelen gondjairól és tennivalóiról. Mindazokról a kérdésekről, amelyek itt és most keresztény értelmiségünket foglalkoztatják. A müncheni András Károly politológus és a két budapesti vendég: Göndöcs László, nyugalmazott főiskolai tanár, a Rákóczi Szövetség főtitkára és Kamarás Ist' ván szociológus tanulságosan gondolatébresztő előadása ösztönzést nyújtott ahhoz, hogy a résztvevők kerekasztal-beszélgetéseken és a kötetlen találkozásokon kifejthessék véleményüket, illetve felelősségük tudatában áttekintsék az előttük álló feladatokat. A szombaton tartott első közgyűlésen megválasztották a CSEMKÉSZ vezetőségét. A szövetség elnöke Gyurgylk László, alelnöke Alaksza János, főtitkára Sebők Zoltánná lett. Galambos Gyula, a Magyar Pax Romana Fórum elnöke a kongresszuson bejelentette: a világ keresztény értelmiségi szervezeteit összefogó Nemzetközi Pax Romana felvette tagjai közé a CSEMKÉSZ-t. A kongresszus utolsó napján számos ötlet, javaslat és tanács hangzott el a CSEMKÉSZ további munkájával kapcsolatban. (A CSEMKÉSZ sajtószolgálata) Kl A BÁNYA ÖRDÖGE? (Munkatársunktól) - Rozsnyón és környékén talán soha sem beszéltek annyit a néhány éve vájt, de az antimónbányászatban végül is meddőnek bizonyult András-tárnáról, mint manapság. A felszámolás alatt álló, s most elsősorban raktárnak használt föld alatti folyosóra néhány napja egy rendőrségi hír hívta fel a közvélemény figyelmét. Állítólag eltűnt onnan néhány kilogramm robbanószer. A jegyzőkönyv szerint 1,8 kilogramm semtex, 17,5 kg danubit és 237 darab gyutacs! Azért állítólag, mert a „hét lakatra" zárt gulyapalagi tárnát működtető helyi földtani kutatóüzem igazgatóhelyettese az újságíróknak azt nyilatkozta: elképzelhető az is, hogy csak nyilvántartási hiba okozta a galibát, azaz, a raktárnok kiadta a robbanószert a bányászoknak, de elfelejtette azt annak rendje-módja szerint elkönyvelni. Ha valóban ez történt volna, megnyugodhatnánk. Csakhogy az iglói bányahivatal szakemberei a robbanószerraktár nyilvántartását rendben találták, s ugyanúgy a pótkulcsok elhelyezését is. Tehát mégis a raktárnok mond igazat? Ő azt állítja: amikor a tárna felszámolásán dolgozó nyolc ember a hét végére hazament, ô ugyanúgy bezárta a raktárt, mint máskor, s annak a felügyelete a kinti telepőrre maradt; ám hétfőn visszatérve meglepetéssel tapasztalta, hogy az emlí1 tett „fegyverarzenál" hiányzik. Hogy hogyan tűnhetett el az egyenlőre rejtély, hiszen a földalatti folyosók kapuin, rácsain a lakatok és a zárak sértetlenek maradtak... A rendőrség azonnal intenzív nyomozásba kezdett, hiszen a sajnos, már világszerte ismert semtex robbanóanyagból ennyi is rendkívül veszélyes, ennyi is óriási károkat okozhat - ha felelőtlen ember kezében van. (gazdag) (CSEND)ÉLET A KEMPINGVAROSBAN Amikor szombaton, a legforróbb kora délutáni órákban megérkeztem a szenei Napfényes tavakhoz, mondhatnám a szokásos kép fogadott. Autó autó hátán parkolt minden talpalatnyi helyen, végig a közeli és távolabbi utcákban, a kerítésen belül pedig végeláthatatlan, pecsenyepiros embermassza pácolódott a fövény teljes széltében-hosszában. A hatalmas, kékeszöld vízfelületet mintha mákszemekkel hintették volna be; a fejek között türelmesen lavíroztak a csónakázók és a vízibiciklizők rajai. A partmenti, sekélyebb víz valósággal forrott az önfeledten viháncoló-labdázó-gumimatracokon hancúrozó gyerekektől. Igazi nyár, igazi strandkép! Tűz a nap, közel egy hónapja tart a kánikula, a hőmérő higanyszála valahol harminckettö-harminchárom körül, és Szlovákia egyik legnagyobb, legszebb fürdőparadicsomában tombol a főszezon. A parttól valamivel távolabb, viszonylag csendes, nyugodt környezetben áll a „kempingváros": lakókocsik, illetve palotányi kocsi- és sátorkombinációk, valami elképesztő zsúfoltságban. Ez csak az ő helyük: a sátortábor a tó túlsó oldalán van. Besétálok egy kicsit körülnézni - és meglepő kép fogad. Illetve, ha úgy vesszük, nem is annyira meglepő, hiszen az üdülésnek, pihenésnek kikapcsolódásnak sokféle formái vannak. Tény, hogy a tábor távolról sem annyira kihalt, mint azt egy ilyen forró napon hinné az ember. Söt, mondhatnánk, intenzíven éli a maga másféle, komótosabb, „ejtőzöbb" nyaralóéletét. Az egyik lakókocsi félhomályában színes tévéképernyő villódzik, előtte, kempingágyaikon kényelmesen elnyúlva három-négy férfi, kezükben sörösfiaskókkal; csak természetes, hogy az olimpiai közvetítést nézik. Odább, egy holland jelzésű „karaván" lakói éppen ebédelnek a kellemes árnyat adó sátortető alatt, akárha csak a Ritz Szállóban üldögélnének. Egy másik teraszon, összecsukható kisasztal körül szemlátomást komoly kártyacsata folyik; szó alig esik közben, annál gyakrabban hallani a bontott sörösüvegek szisszenő hangját. Egy fiatalasszony árnyékba húzott gumimatracon olvas, egy másik - kötöget. Egy szó mint száz, talán egy sincs a mozgó „nyárilakok" közül, amely teljesen elhagyatott lenne. Bármennyire is hihetetlen, még egy kisebb biliárdasztalt is felfedeztem egy félrehúzott sátorajtó mögött: két tíz-tizenkét év körüli srác buzgólkodott körülötte. Időközben baljós hirtelenséggel beborul, és valahol a távolban néhányszor tompán megdördül az ég. Feltámad a szél, egyszóval igazi kánikulai zivatar van készülőben. A tábort pillanatok alatt fürdőruhás felnőttek-gyerekek tucatjai lepik el, hónuk alatt gumimatracokkal és a sietve összekapott pokrócokkal. Már hullani kezdenek az első kövér esőcseppek, amikor bemenekülnek sátraikba, felrántják a cippzárt, csak egy keskeny rést hagyva. Azon, vagy a lakókocsi ablakán kandítanak olykor az ég felé, nem oszlanak-e még a komor felhők. Akkor majd folytatódik a nyár, a kánikula, s vele az üdülés, a pihenés, a szórakozás. Kinek-kinek a maga módján. VAS GYULA (A szerző felvétele) KOMÁROM: II. SELYE JÁNOS NAPOK (Tudósítónktól) - A hétvégén tartották meg azt a rendezvényt, amely a város egykori jeles polgárának és reneszánsz tudósának emlékét őrzi; és ahol több tucat egészségügyi szakember és érdeklődő válogathatott a változatos műsorok közül. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Sunyovszky Szilvia, a pozsonyi Magyar Kulturális Központ igazgatója is. Pénteken először dr. Szíj Rezsó, budapesti művészettörténész emlékezett meg az éveken át Komáromban tevékenykedő irodalmárról, publicistáról, múzeumigazgatóról: Szombathy Viktorról. Vincze Árpád, magyarországi előadó az ómagyar kultúrkincsekről s az ékírás rejtelmeiről tartott előadást, majd a Borostyán együttes aratott nagy sikert. A szombat tehát az egészségügyi ismeretterjesztés és a folklór jegyében telt. Neves kül- és belföldi szakemberek (Vízi Elek Szilveszter és Bauer Győző akadémikusok, dr. Viola Pá! neurológus, dr. Pálházi Béla elmegyógyász, dr. Bordás Sándor pszichológus, dr. Kiss László körzeti orvos és a Komáromi Tudós Társaság orvostagjai) előadássorozata után Szvorák Katán és a Bekecs együttes műsora nyújtott élményt. Vasárnap délelőtt Szvorák Katalin egyházi műsora volt programon, az étdeklödők megtekinthették Bihari MilÉf kiállítását, illetve megkoszorúzták Sellye János emléktábláját. A tegnap délutáni műsorban először dr. Janics Kálmiit, majd dr. Nagy Géza természetgyógyász! hallhatták a jelenlevők, ezután Biní György budapesti színművész irodalmi összeállítása, majd a hagyományos kopjafaállítás következett. Vonzó műsorok, tábortűz, gulyásparti, borkóstoló - így hát semmi sem hiányzol a komáromi „táborozásról", viszont távoi maradtak a sátorozók, illetve a pozsonyi diákklub népes társasága. Ez vajon apropagáció „kisördögének", vagy inkább az olimpiai játékok iránti nagyobb érdeklődésnek köszönhető? E rendezvény vesztesei mindenképp a távolmaradók,,. MISKÓ ILDIKÓ TE TERMESZTED, ÉN MEGVESZEM, Ó GAZDAGODIK (Folytatás az 1. oldalról) egy-egy kiló terményen, az, aki lényegében semmi rizikót sem vállal, nem őrködik téli éjszakákon, nehogy elfagyjon a palánta, többszörös nyereséget vág zsebre. Nem kevesebb a keserűség a férjben sem. - Már tavaly sem volt könnyű, de az idei csalódásunk minden korábbinál nagyobb. Eddig csak terveztük a leépítést, de jövőre talán már meg is tesszük. Ilyen árak és bizonytalanság mellett azt hiszem sokan felhagynak a háztáji zöldségtermesztéssel. Kíváncsi vagyok, ha nem lesz kitől olcsón felvásárolni a zöldséget, majd miből lesz a nagy nyereség? xxx - Az idén még termesztek zöldséget. Fóliában paprikát, szabadföldön görögdinnyét. Hatodik éve februártól október végéig ez a napi kikapcsolódásunk. Csináltuk, mert kellett a pénz, a négytagú családnak sokat jelentett a kiegészítő jövedelem. - Ez nagyon múltidőben hangzik. - Nem véletlenül. Jövőre talán már csak kukoricát ültetünk, a földet nem lehet parlagon hagyni. Amíg a fólia vagy a permetezőszer ára minimum megkétszereződött, addig a termények felvásárlási ára lefelé ment. Ha saját munkánkat órabérben számolnánk, nevetséges összeget kapnánk. - Tudja mennyiért adtam ma el a görögdinnyét? Kilóját két koronáért. A paprika kilójáért öt koronát kaptam. Vajon mennyibe kerül a piacon, és ki vágja zsebre a nyereséget? Mert nem mi, az biztos! Tőlünk olcsón veszik meg a termést, de a piacon drágán árulják. Ezért kevesebb fogy, mert a népnek nincs pénze. Akárki intézi ezt így, szerintem nem jól intézi. A megyercsi Gajdáč János és Ilona, a feleség mondta tollba a gondolatokat, s akárcsak marcelházi sorstársaik, többször feltették a kérdést: Vajon a termelőktől két koronáért felvásárolt görögdinnye, koronás uborka, a négy-öt koronáért eladott paprika, a legfeljebb négy, de kilónként inkább két-három koronát érő paradicsom a piacon mennyibe kerül? xxx Aznap Komáromban a paradicsom kilójáért 8-12 koronát kértek, a paprikáért 9-10 koronát, a görögdinnye öt koronába került, s ugyanennyibe az uborka. Gútán egy kilogramm paradicsomot 12, paprikát pedig 10 koronáért vehettem volna. Két nappal később a pozsonyi nagypiacon hasonló, a Vásárcsarnokban pedig még nagyobb különbségek voltak a termesztők árai és a piaci árak között. A görögdinnye kilóját helyenként 6, a paprikáét 13-15 koronáért mérték. A paradicsom csúcsára 10, az uborkáé 6 korona volt. Külön fejezetet érdemel a fokhagyma. A Gútai Mezőgazdasági Szövetkezet kilóját 26 koronáért adja. A szövetkezet boltjában azonban nem kapható, mert - mondta az illetékes - nekik a kis tétel nem üzlet. Alig kétszáz méterre a szövetkezet boltjától a fokhagyma kilóját 32 koronáért árulják, Pozsonyban pedig 45 koronáért. Hát ez van. Vajon még meddig? EGRI FERRENC Ennyi és nem kevesebb (Prikler László felvételei) KISEBB CSODA NEMESÓCSÁN Az első meglepetés akkor ért, amikor megtudtam, hogy a Komáromi | járásban, Nemesócsán új művelődési házat adnak át. A községi önkormány- j zatok gazdasági helyzetének ismeretében kisebb csodának számít az ilyesmi manapság, A legtöbb helyütt szinte eleve megoldhatatlan gond a kulturális élet támogatása. Sőt! Van, ahol igyekeznek megszabadulni a művelődési intézményektől, minthogy nincs pénz a fenntartásukra, íizameltetésükre sem. Kinek jutna hát eszébe, hogy ebben a helyzetben valahol új háza épült a kultúrának?! Másodszor a helyszínen, közvetlenül az átadás előtti percekben lepődtem meg: a szombati kora délutáni időpont, a rekkenő hőség, no meg az olimpia ellenére, szép számban vonultak a falu lakói a művelődési ház elé, megjelentek a szomszédos települések képviselői - virágokkal, ajándékokkal; Nemesócsa három magyarországi testvérközségének elöljárói, az egyikből különbusz is érkezett, régi ismerősökkel, nyugdíjasokkal. Közben fúvószenekar teremtett kellő hangulatot, a kétezer-hétszáz lelket számláló falu életében jelentős eseménynek számító aktushoz: az épület ünnepélyes átadásához, mely után a mintegy háromszáz férőhelyes nagyteremben mindjárt kulturális műsor kezdődött. Szkukalek László polgármester a korszerű formai megoldásokkal is épül - így a hagyományos, úgymond szocreál kultúrházképtől eltérő -, szemnek tetszöbb létesítményről elmondta, hogy az épület nem minden elemében új, Tulajdonképpen a régi művelődési házat alakították át, és azt bővítettékegy új, sátortetős szárnnyal. A munkálatok tíz évig tartottak! Vagyis: Nemesócsán tíz évig nem volt művelődési ház, s ez nem éppen kedvezően befolyásolta a helyi kulturális élet alakulását. Most már lesz méltó helye a könyvtárnak, lesz hol kiállításokat rendezni, színházi előadásokat, műsoros esteket, az egyik teremben zeneiskola működik majd (a gútai művészeti alapiskola kihelyezett részlegeként), klub nyílik a fiatalok számára. Mindezen kívül, a művelődési központban kap helyet a hitelbank fiókirodája. Amint láttam, a nappali bár már működik is, nem túl nagy, de annál kellemesebb a környezet. Vajon honnan, hogyan sikerült pénzt előteremteni az épület befejezésére? - kérdeztem végezetül a polgármestertől? - Vért izzadva, a saját költségvetésünkből szakítottunk ki kétmillió koronát. És még így sincs egészen kész, egymilliót úgy el tudnánk rá költeni, hogy észre sem lehetne venni. Kértünk támogatást, többek között a Pro Slovakia alaptól, ahol udvariasan ugyan, de nemet mondtak. Mindenesetre bízom abban, hogy művelődési központunk már a mai naptól kezdve maradéktalanul ellátja feladatát községünk kulturális életében. (bodnár)