Új Szó, 1992. augusztus (45. évfolyam, 180-205. szám)

1992-08-13 / 190. szám, csütörtök

EGY VELEMENY A SZLOVÁK ALKOTMÁNY TERVEZETÉRŐL KÁOSZ KELETKEZHET HAZAI KÖRKÉP 4 QUO VADIS, MATICA? A kérdés nemcsak a hétvégén tartott közgyűlés kapcsán vetődik fel. Valójában ott vibrált az elmúlt két év folyamán lezajlott valamennyi Maticafellépés körül. Petíciók, tömeggyűlések! Nyilvánvalóvá vált, hogy a Matica közvetlen ellenőrzést igyekszik gyakorolni a politikai döntéshozatallal szemben. Hatalmi tényezőként lép színre. így nemrégiben a Literárny týždenníkben Ivan Kučma, a politológiai megközelítés szakmai eszköztárát felvonultatva, félreérthetetlen közérthetőséggel szűrte le a lényeget: bár maga a Matica nem rendelkezik hatalommal, közvetlenül részt vesz a hatalom újraelosztásában. A Maticából áradó hatalom meglepően reális tény..." S hogy mennyire? Közvetlenül a közgyűlés előtt a Matica lapjának, a Slovenské národné novinynak a hasábjain rendezett ankét keretében a nagymihályi Ernest Sirochman szinte már óvatosságra intve jelentette ki: ,,A Maticának a legkisebb faluban is Maticának kell lennie. De azért nem baj, hogyha a konkrét politikai aktivitás egy részét meghagyja a megfelelő politikai pártoknak." Világos helyzetkép! A konkrét és a megfelelő jelző nyilván nem véletlenül került oda. Kifejezi a politika elvi jelentőségű kérdéseinek meghatározására tartott igényt - a „megfelelő" politikai pártokkal együttműködve. Ez a helyzetkép-valóság. Kiválthat csodálkozást, megütközést, de értetlenséget aligha. Mert e fejleménynek megvannak a mélyebben fekvő okai. Nem hagyható figyelmen kívül a nemzeti kérdésnek cseh-szlovák és csehszlovákiai kétirányúsága. A masaryki államegység eszméje, az egységes csehszlovák nemzet koncepciója sokban segítette a szlovákság felemelkedését, de a cseh fennhatóság igazolásával fékezte és elfojtani igyekezett a szlovákok egyenjogúsági törekvéseit. Az egységes állam számos elemét és a csehek számára előnyösnek tűnő gazdasági-politikai pozíciókat megőrző föderáció megítélésében ott kísértett a múlt számos tehertétele. Láthattuk, tapasztalhattuk, hogy a televíziós beszélgetések során, két-három érthető mondat elhangzása után már követhetetlenné vált a szuverenitás és az állami együttélés szövevényes problémájának megvilágítása. Az állami önállóság kérdésének alapvetően demokratikus jellege elhomályosult, pártszempontoknak rendelődött alá. Csoda-e, ha ebben a helyzetben a nemzetállami radikalizmus hívei váltak a szlovák államiság zászlóvivőivé? S hogy éltek azzal a lehetőséggel, amit a Matica múltjának minden szlovákot megindító érzelmi-szellemi becse kínált a tömegtámogatás megszerzéséhez. Számos értékes, a szlovákság eruópai jelenlétét érzékeltetni igyekvő elem is szerepel a Matica nemzeti programjában. A hangsúly azonban az aktuálpolitikai beleszólásra helyeződik. S a mai kormány igényli ezt. Vladimír Mečiar a szlovák címert emlegette hasonlatként, miszerint a két szélsőhalom a Demokratikus Baloldal Pártját és a Szlovák Nemzeti Pártot jelenti, a középső természetesen maga a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom, * a kettős kereszt pedig a szlovák nemzeti szellem őrangyaláé, a Maticáé. Nos, Vladimír Mečiar kormányfőnek nyomós személyes oka is volt arra, hogy a Matica kegyében járjon, hisz 1990 decemberében ő volt az, aki kijelentette: ha a Matica nem lesz hajlandó támogatni a kormány politikáját, megvonják tőle az anyagi juttatást. Mečiar most kifejezetten kérte a támogatást - a referendumhoz - a Maticától. De már egy más kormánypolitikához, olyanhoz, amely egyezik a Matica programjával. A kormányfő láthatóan jóízűen mosolygott, amikor a párkányi Katarína Valentovičová a magyar beszédet utánzó gúnyos felhangokkal is jókora tapsot aratott. Dr. Jozef Markuš a közgyűlést követő sajtóértekezleten kijelentette, hogy nem ő kereste az utat Mečiarhoz, hanem fordítva - úgyhogy a kormányfő magáévá tette a Matica törekvéseit. Tehát, vállvetve a nemzetállami kizárólagosság felé! KISS JÓZSEF „Magyarnak lenni nem kényszer, nem kötelesség, hanem páratlan élmény!" 1 (S/fchvnyi) ...Pláne olimpia idején 1992. AUGUSZTUS 13. ONKOLÓGUSOK NEMZETKÖZI TANÁCSKOZÁSA NEMCSAK ORVOSOK FELADATA A GYÓGYÍTÁS (Munkatársunktól) - Az új, egyre hatásosabb gyógyászati eljárások, a rák gyógyításába bevetett új műszerek változásokat hoztak az onkológiai betegek ellátásába is. A betegek gondozásakor előtérbe került a pszichológia pozitív szerepe és átértékelődött mindazok szerepköre, akik a súlyos beteggel érintkezésbe lépnek. A Pozsonyban ma kezdődő nemzetközi szimpózium is az onkológiai betegek ellátásának kérdéseivel kíván foglalkozni. A háromnapos összejövetelen, amely a hazai Rákellenes Liga, a non/ég Rákelle" nes Liga, a Nemzeti Onkológiai Intézet, a Szlovák Onkológiai Társaság, illetve az Onkológiai Ápolónők / Szlovákiai Társasága szervezett, a kezelőorvosok feladatain kívül, szó lesz a pszichológusok, szociológusok, az ápolószemélyzet, a lelkészek munkájáról. - Tudatosítanunk kell - hangsúlyozta a keddi sajtótájékoztatón dr. Eva Siracká, a Rákellenes Liga elnöknője - hogy a betegről való gondoskodás nem fejeződhet be akkor, amikor az illető elhagyja a kórházat. A világ fejlett országaiban nemcsak az utógondozást oldották meg, hanem a megelőzést is. Ezen a téren kell lépnünk nekünk is. Annak ellenére, hogy a szegénység a beteg• ség legnagyobb ellensége (a szegény állam szintúgy), még az ún. gazdag országokban sem vállalhatja magára a gyógyítás költségeit kizárólag az állam. Támogatók kellenek, szponzorok ott is, hazánkban is. Ám mig a fejlett államokban a vállalkozók támogatják a rákellenes harcot, hazánkban nem nagy az adakozási kedv. Elmondta, a rákellenes ligák feladata nem csupán a szponzorok felkutatásából áll, hanem elsősorban az egészségügyi felvilágosításban, a rákszűrés szervezésében, illetve a korai diagnosztizálás feltételeinek megteremtésében segédkeznek. - Nincs érdeklődés a tagság iránt sem, pedig pl. Norvégiában 90 ezren kapcsolódnak be a liga tevékenységébe - közölte, majd néhány adattal is szolgált. Csehszlovákiában évente 62 ezer új daganatos beteget jegyeznek, akik közül sokan a betegség fejlett stádiumában fordulnak csak orvoshoz. Pedig köztudott, hogy a korán megállapított rák orvosolható. A WHO statisztikák szerint a hetvenes években már a betegek 40 százaléka gyógyult meg, 1992-ben a gyógyulási arány túllépte az 50 százalékot. Az orvosnő nem tagadta, nagy a valószínűsége annak, hogy az egészségtelen életmód, a környezetszennyezés következtében kb. 2000-ben hazánk 60 év felüli lakosainak 75 százaléka daganatos megbetegedésben szenvedhet. -erfFÖLDÜGYBEN K. F., Szkáros • Mi (vagy ki) szabályozza, hogy a hektárnormatívum (26 800 korona) értékben mit kaphat vissza, ugyanis nem tud megegyezni az illetékes állami gazdaság igazgatójával. Minek alapján határozzák meg a visszaszolgáltatott gépek vagy állatok értékét? - Kérdéseire választ kaphat, ha tüzetesen áttanulmányozza a 97/92 Tt. sz. kormányrendeletet és annak mellékletét. A rendelet ugyanis pontosan szabályozza, hogy a hektárnormatívum milyen tételekből áll össze, pl. élőállategység, vetőmag stb. (gy a visszakérhető élő és holt leltár mennyisége és valamennyi tétele is aszerint alakul. A rendelet szintúgy tartalmazza az elkobzott élő és holt leltár értékrelációit. Az ÁG ezt nem számíthatja át piaci árakra! Dr. VILÁGI OSZKÁR ügyvéd Én, a Szlovák Köztársaság és egyúttal a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság polgára mély csalódottsággal élem át Csehszlovákia államjogi rendezésének válságát. A válság újabb kicsúcsosodását várom a közeli napokban a Szlovák Köztársaság alkotmánytervezetének jóváhagyása során. Az alkotmánytervezetet, amelyet a Szlovák Köztársaság kormánya terjesztett a Szlovák Nemzeti Tanács elé, veszélyesnek tartom, s ennek több elvi oka van. Az egész alkotmánynak csak a 158. fejezete, az átmeneti és a záró rendelkezések között foglalkozik a Szlovák Köztársaság és a Csehszlovák Szövetségi Köztársaság viszonyával, s ráadásul kizárólag a múltra vonatkozóan. Csupán a Szlovák Köztársaságnak, a CSSZSZK nemzetközi szerződéseiből és megállapodásaiból eredő kötelezettségeiről van szó. Ez azt jelenti: a Szlovák Köztársaság alkotmányának tervezetét úgy fogalmazták meg, mintha a Szlovák Köztársaság már önálló állam lenne, ami ellentétben áll a tényleges és az alkotmányos helyzettel. A csehszlovák szövetségről szóló, még ma is érvényes alkotmánytörvény szerint, amelyet módosított szövegezésben a törvénytár 1991-ben 103-as szám alatt közölt, a Szlovák Köztársaság a Csehszlovák Szövetségi Köztársaság része. Az SZK alkotmányának tervezete ezt a jogi és tényleges helyzetet teljes mértékben figyelmen kívül hagyja. Az SZK alkotmánya hatálybalépésének időpontjául kihirdetésének napját javasolják. Ez a nap néhány hét múlva feltehetően bekövetkezik. Az így kidolgozott javaslat, amely lehetővé teszi, hogy megelőzzék a szövetség megszűnésének módjáról szóló törvényt, beláthatatlan következményekkel járó veszélyeket rejt magában. Fennáll a jogi dualizmus veszélye, amire annak idején aggódva figyelmeztetett Václav Havel volt köztársasági elnök is. A csehszlovák államszövetségről szóló törvényt törvényesen nem szüntetné meg (e jogszabály 142. fejezetének első bekezdése kimondja, a CSSZSZK alkotmányát csak a Szövetségi Gyűlés alkotmánytörvénye változtathatja meg), de a vele ellentétben álló szlovák alkotmány már érvényben lenne. Az SZK kormánya a Szlovák Köztársaság alkotmányának kihirdetésével meggyorsítva, előkészíti az önálló szlovák állam jogilag kétségbe vonható kihirdetését. Ezáltal az SZK kormánya olyan döntéshozatalt kér az SZNT-től, amely a csehszlovák alkotmányos rend szempontjából annak megsértését jelentené. Tudatosítja a szlovák kormány: ha javaslatát az SZNT jóváhagyná, országunkban jogi, hatalmi, adminisztratív és erkölcsi káosz keletkezhet? Jelenleg még nem határozták meg az illetékesség és a vagyonmegosztás szabályait sem És elsősorban: a Csehszlovákia felszámolásához vezető lépések, lényegüket tekintve, még mindig pártjellegűek; eddig nem született törvényes döntés Csehszlovákia megszűntéről! Az SZK kormánya olyan kétséges jogi helyzetet akar teremteni, amelyben a Szlovák Köztársaságot a Cseh Köztársaság és a külföld azzal vádolhatná, hogy alkotmányellenesen megbontotta a Csehszlovák Szövetségi Köztársaságot? Tudatosítja a szlovák kormány, hogy alkotmánytervezetének elfogadásával kétségek keletkeznének például azzal kapcsolatban, hogy ki lesz a fegyveres erők főparancsnoka...? Szüksége van a szlovák kormánynak arra, hogy kétséget támasszanak a csehszlovák állampolgárság megszűnésével összefüggésben? (Az SZK alkotmánya szerint már nem létezne csehszlovák állampolgárság, míg a csehszlovák államszövetségről szóló törvény értelmében igen.) Nem okoz gondot a szlovák kormánynak, hogy az önálló szlovák állam általa meggyorsított kihirdetése megköveteli az SZNT képviselőitől, hogy megszegjék friss képviselői eáküjüket, amelyben többek között azt ígérték, hogy hűek maradnak a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársasághoz? Az alkotmányt nem egy megbízatási időszakra dolgozzák ki, azt politikai válság esetében le is rövidíthetnék. Az alkotmányt évtizedekre alkotják. A mi esetünkben az alkotmánytervezet jelentőségét és következményeit fokozza az a tény, hogy az államot ketté akarja választani. Az ilyen fontos döntést nem szabad meggyorsítani, és a felelősséget azokra a képviselőkre hárítani, akiknek az illetékessége az adott összefüggésekben legalábbis kétséges. Ezért támogatjuk a népszavazás kiírását. A CSSZSZK mai alkotmányos rendje szerint a szövetség megszűntéről csakis népszavazás dönthet, és erre a megoldásra nemcsak a törvény, hanem a megoldandó probléma rendkívüli jelentősége is kötelez. Külön figyelmet érdemel a szlovák kormánynak az az igyekezete, hogy a gazdasági következmények alapos felmérése nélkül akarja kihirdetni az alkotmányt, és csak utána megrendezni a népszavazást. Mivel a javasolt alkotmánynak Szlovákia esetében beláthatatlan és helyrehozhatatlan következményei lennének, a leghatározottabban vissza kell utasítani az ilyen törekvést. A hatalmon lévő DSZM a választási kampányban a konföderációt támogatta. Azt nem érte el. A népszavazás azonban, amelyet ugyancsak megígért a DSZM, továbbra is reális, de célszerű csakis Csehszlovákia esetleges kettéválása előtt lenne. Utána Szlovákia polgárai már csak arra törekedhetnének, hogy a Cseh Köztársasággal felújítsák a szlovák alkotmány által felszámolt államszövetséget, aminek azonban sokkal kisebb esélye lenne, mint a mai szövetség megtartásának és tökéletesítésének. Az ilyen népszavazásnak már aligha lenne gyakorlati jelentősége. Teljesen valószínűtlen, hogy a Cseh Köztársaság felújítaná államszövetségét azzal a partnerrel, amely kifejezte mély elégedetlenségét és sérelemérzetét. Ezért félrevezetésnek tekintem azt a kísérletet, hogy felszámolják a Szlovák Köztársaság és a Cseh Köztársaság államszövetségét, azt ígérve, hogy azt a szövetség más minőségi formájává alakítják át. Nem értek egyet az alkotmány javasolt preambulumával sem. A saját államiságért folytatott küzdelemmel kapcsolatos több száz éves tapasztalatok hangoztatása ellentétben áll nemcsak a csehszlovák államszövetségről szóló alkotmánytörvény bevezetőjével, hanem a valósággal is. Nem tesz említést a csehszlovák együvétartozásról, nemzeteink kapcsolatairól, kölcsönös gazdagításáról, s ehelyett számos árulásról beszél. Ezt a szövetséget teljesen alkalmatlannak tekintem. Tekintettel az elmondottakra, a leghatározottabban támogatom, hogy a Szlovák Köztársaság alkotmánya csak a népszavazás után lépjen érvénybe (a Szlovák Nemzeti Tanács esetleg elfogadhatja a népszavazás előtt, de a hatályba lépése nélkül). Az ellenkező eljárást abszurdnak, logikátlannak tekintem, azt tanúsítaná, hogy előterjesztői nem őszinték és nem becsületesek. Ellenzem az önálló szlovák állam megalakulását, pedig ez képezi a Szlovák Köztársaság beterjesztett alkotmánytervezetének lényegét. Visszautasítom az alkotmánytervezet jóváhagyásának gyors ütemét. Az alkotmány preambulumának szövegét helytelennek, befejező részét elfogadhatatlannak tartom. A fontos dokumentum tervezete kidolgozásának színvonalát annyira elfogadhatatlannak tartom, hogy azt javaslom az SZNT képviselőinek: adják vissza az SZK kormányának a Szlovák Köztársaság beterjesztett alkotmánytervezetét azzal, hogy dolgozza át. MICHAL PETROVIČ Véletlenül úgy hozta a (jobb)sorsom, hogy eddigi rövid életem 12. olimpiájának utolsó napjait Amerikában izgultam végig... Persze, izgalomra nemcsak a szurkolás adta az okot, hanem a kiismerhetetlen amerikai ,,lehetőségek" újabb és újabb fordulatai. Ezekről máskor... Milyen volt hát az olimpia magyar szemmel (és szívvel!) az Egyesült Államokból nézve? Jó! Sőt, talán még jobb mint hazulról! Senkit nem zavar az örömöm. Senki sem érti félre büszkeségemet. Kivált ha az itteniek is örömmámorban úsznak. Az amerikaiak nagyon büszkék sportsikereikre, nagyon átélik a jó eredmények felemelő érzését. A NBC-n nyilvános beszélgetés folyik „Magic" Johnsonnal... A közönség ujjong, sikoltozik, tapsol, nevet. Amerika a boldog nagy, (felnőtt) gyerekek országa... A közvetítésekre nagyon felkészülnek. Az esélyesek döntői előtti percekben bejátszák a régi olimpiák amerikai sikereit. A „

dream team", az álomcsapat játékosai naponta többször jelennek meg a képernyőkön. A győztesekkel hosszú, színes beszélgetéseket készítenek. Nem először veszem észre, hogy az itteni riporterek, műsorvezetők, bemondók milyen sokát nevetnek, kacagnak a kamerák előtt. Annyira felszabadultak, hogy még térdeiket csapkodva röhögni is mernek. Azonosak önmagukkal. Hát igen... Ah az erős, az ügyes, a sikeres amerikaiak! És mi? Magyarok? És nem „magyarországi" magyarok? A „békesség" kedvéért úgy teszünk, mintha a leggyámoltalanabbak lennénk? Bűn a tudat megfogalmazása, hogy a legszebb „háborúban" a sportjátékokon - politikai, gazdasági és egyéb „(bal)sorsaink" ellenére is — az élen vagyunk? Bűntudat? Nem nehéz kiszámítani, hogy „ugye a lakosság számarányát tekintve"...! Igen! Merjük egy kicsit jobban kihúzni magunkat! Ez még nem jelenti azt, hogy lenézzük a szomszédot, akinek nem úgy jött ki a lépés. Nyugodt és határozott öntudattal és hittel ne resteljük az emberhez méltó büszkeséget! A MÉLTÓSÁGOT! Ne ereszkedjünk önként és feleslegesen térdre. Még akkor sem, ha nincsenek kevesen azok, akik leplezetlenül azon munkálkodnak, hogy — persze, az „európai konvencióknak megfelelően " - még azt is előírják majd nekünk, hogy minek, és mikor, és milyen nyelven örülhetünk és sírhatunk. Gondoljunk az olimpiákra. örüljünk annak, hogy mindig vannak Széchy Tamásaink. Nemcsak a sportban. Legyünk rájuk büszkék és ne irigyeljük őketi Higgyük el, hogy mi is képesek vagyunk nagy eredményekre. Bízzunk a két karunkban és az agyunkban. Mert nagyobb súly — az emberi agyvelőnél nincsen. (Ezt is Széchenyi mondta ki.) Tegyük jól és a legmagasabb szinten a dolgunkat. Akkor mi is „aranyérmesek" lehetünk. Akármilyen „balsors" dacára is! Minden különösebb hivalkodás nélkül éljünk a biztos tudattal, hogy MAGYARSÁGUNKRÓL LEMONDANI NEM HIBÁS „HELYZETFELISMERÉS", NEM ROSSZ „ALKALMAZKODÓKÉPESSÉG", HANEM HALLATLAN OSTOBASÁG. GÁLÁN GÉZA New York, 1992. augusztus 12.