Új Szó, 1992. augusztus (45. évfolyam, 180-205. szám)

1992-08-12 / 189. szám, szerda

lÚJSZÓi OLIMPIAI SPORT PLUSZ 10 VÉDŐBESZÉD HELYETT A „MEGKÖZELÍTHETETLENRÓL 1 1 SPORTSZERŰSÉGBŐL IS ARANY FOKOZATÚ VIZSGA Amikor a 80-as évek elején felbukkant már érezni lehetett: ebből a fekete tinédzserből még lesz valaki. Már 1983-ban - alig néhány figyelemre méltó eredménnyel a háta mögött - rábízzák az amerikai stafétabot útjának utolsó 100 méterét, s az eredmény, világcsúcs. Egy évvel később Los Angelesben már tudták, hogy ez a 24 éves fekete fiú berobban a sztárok közé. Azóta Szöul és Barcelona is megcsodálhatta az eleganciával egyenlő könnyedségű villámlábú királyt. 1992. AUGUSZTUS T2. iilMH LEGEREDMÉNYESEBB NEMZETEK Ország Arany Ezüst Bronz 1. USA 784 604 527 2. Szovjetunió és FÁK 441 361 328 3. Németország 342 356 365 4. Nagy-Britannia 173 221 215 5. Franciaország 153 170 181 6. Olaszország 152 127 131 7. Svédország 135 145 167 8. Magyarország 134 122 142 9. Finnország 100 78 112 10.Japán 90 83 95 11. Ausztrália 80 76 95 12. Románia 59 70 90 13. Csehszlovákia 49 50 51 14. Kanada 46 67 84 15. Lengyelország 46 64 108 16. Hollandia 46 52 71 17. Bulgária 40 69 58 18. Norvégia 40 39 35 19. Svájc 39 63 57 20. Belgium 38 49 49 21. Kína 36 41 16 22. Kuba 36 27 24 23. Dánia 32 61 60 24, Koreai Köztársaság ,31 27 41 25. Új-Zéland 27 10 28 26. Jugoszl. és Függ. Csap. 26 29 28 27. Törökország 26 15 12 28. Ausztria 18 29 34 29. Görögország 17 26 "27 30. Spanyolország 17 20 11 31. Dél-afrikai Köztár. 16 18 21 32. Argentína 13 19 15 33. Kenya 13 13 13 34. Írország 11 10 9 35. Mexikó 9 13 19 36. Brazília 9 10 20 37. India 8 3 3 38'. Észtország 7 6 10 39. Egyiptom 6 6 5 40. Koreai NDK 6 5 10 41. Etiópia 6 1 5 42. Jamaica 4 13 9 43. Irán 4 t2 17 44. Marokkó 4 2 4 45. Pakisztán 3 3 4 46. Luxemburg 3 2 ­47. Portugália 2 4 7 48. Indonézia 2 3 1 49. Uruguay 2 ­6 50. Uganda 1 3 1 51. Peru 1 3 ­52. Venezuela 1 2 5 53. Trinidad és Tobago 1 2 4 54. Tunézia 1 2 2 55. Algéria 1 ­' 3 56. Bahama-szigetek 1 ­2 57. Litvánia 1 - • 1 Surinam 1 1 59. Zimbabwe 1 ­­60. Chile ­6 2 61. Mongólia ­5 8 62. Nigéria ­4 4 63. Lettország ­4 3 64. Kolumbia ­2 4 65. Libanon ­2 2 66. Tajvan ­2 1 BARCELONÁIG Nyolc esztendő­vel ezelőtt négy aranyéremmel nya­kában sokan irigyel­ni kezdték Carlton Francis Lewist. Olyannyira, hogy rá­sütötték: nagyképű, fenn hordja az orrát, nem lehet kibirni. Talán a magabiztossága és a tipikus amerikai ,,showmann"-es viselkedése miatt bélyegezték meg így. Ám az állítóla­gos beképzeltségét az utóbbi időben „leplezni tudta", s ez a „mutatvány" már­már addig fajult, hogy még legádázabb ellenségei is beletörődtek: Lewis legyőz­hetetlen, Lewis a király. Védőbeszéd helyett szóljanak azonban a tények, s ta­lán gondolkozzunk el egy kicsit, olvas­sunk arcmimikájából és megjelenéséből, mielőtt mi is elhinnénk az irigység szülte vádakat. Szöulban Ben Johnson botrányára vá­laszolva a lelepleződés pillanatától az anabolikus szteroid okozta „hangyává tiprás" után ismét felegyenesedett derék­kal járt a világban, s - talán természetes Szöul olimpiai baj­nokai Barcelona után is trónjukon maradtak. Legalább­is kézilabdában; így tehát további négy esztendeig a férfiak­nál a Független Álla­mok Közössége, a nőknél Dél-Korea őrzi majd ötkarikás elsőségét. Pedig a barce­lonai tornán erőteljes trónfosztási kísérlet történt, ám a végső győztesek visszaver­tek minden próbálkozást, és megérde­melten kerültek megint a dobogó legma­gasabb fokára. Mit jelent ez? Tán megtorpant a világ abszolút élvonala? Vagy megújult arcát mutatta a katalán fővárosban? Esetleg más játszott közre az eredmények kiala­kulásában? Szakemberekre váró boncol­gatási feladat. Néhány észrevétel azon­ban már most is papírra vethető. Nem ugyanaz a csapat végzett a férfi mezőny élén, mint a távolkeleti ország­ban. Jócskán átalakult. Hogy név szerint Kilenc kubai jutott az elődöntőbe, s kö­zülük valameny­nyien(l) a fináléban folytathatták. Csu­pán három döntőben nem szerepelt a „szabadság" szigetének képviselője. A kilencből hét célba ért, aranyérmet szerzett. És - valljuk be őszintén - a két vesztes is csak a pontozóknak köszön­hette, hogy az ellenfél kezét emelték magasba. R. Gonzales (51 kg) esetében a 2:12-es pontarány igencsak nevetsé­ges. Az ír Carruth szintén a bíráknak köszönheti barcelonai aranyérmét. Látvá­nyos csalás kellett ahhoz, hogy J. Her­nandez húzza a rövidebbet. Ki tudja, mi szerint hozták össze a csokornyakkendő­sök a 13:10 arányú ír sikert! A többi súlycsoportban oly nagy volt a kubai fölény, hogy a pontozók nem tévedhettek. A kis Marcello (48 kg) végigtáncolta a 9 percet, közben akkor ütötte meg a bolgár Bozsinovot, amikor csak akarta. A tapasztalt Cassamayor (54 kg) tudta, ha nem lesz kezdettől fogva aktívabb, ráfázhat. A 14:8-as pontozásos győzelme korántsem fejezi ki a szorítóban történteket. Vinent (63,5 kg) és Lemus (•71 kg) alaposan elpáholta kanadai, illet­ve holland ellenfelét. Talán, ha egy-két -, ahol tehette, lejáratta Big Bent. Ez érthető. A szöuli befutónál kiült arcára a keserűség, s amikor még nem is sejthette, hogy legyőzőjét két nap múl­va trónfosztják, arcáról leolvashattuk: „Kérem engem becsaptak!" Negyven­nyolc órán belül pedig már joggal csillo­gott szemében a félrevezetett ember dü­he. Hát mégiscsak én vagyok a király - mondhatta joggal, s az elkeseredettség megszűnése után jöhettek, s jöttek is a jobbnál jobb eredmények. A győzel­mek után pedig pályafutása legna­gyobb veresége. Július 9., New Or­leans. Száz méteren és a váltóban sem tudja kivívni olimpiai részvételét, csak a távolugrásban elért eredménye jogo­sítja fel a barcelonai repülőjegyre. En­nek hatása a Santa Monica Clubban is érződik. A „nagy leégés" az addigi má­sodhegedűsöket egyik percről a másikra felbőszíti, s az új „prímások" szóvivője, Dennis Mitchell (a világ addigi leggyor­sabb embere 1992-ben) kijelenti: „Lewis­nak befellegzett, ne is reménykedjen abban, hogy a katalán fővárosban is öt ünneplik majd. A 4x100 méteres váltó­séin ismerni rá, az a politikai földindulás és a Szovjetunió megszűnésének követ­kezménye. Szpartak Mironovics edző nélkülözni kényszerült Tucskint, aki még mindig a világ legveszélyesebb átlövői közé tartozik, s további három idegenlégi­óst, akik nem voltak hajlandók a FÁK színeiben szerepelni. Lavrov, Makszi­movics, Dusebajev, és társaik azonban jól összerázódtak, nem nehezedett rájuk az esélyesség terhe, s a svédek elleni döntőben felszabadultságuknak köszön­ve szereztek olyan előnyt, amely a világ­bajnok számára behozhatatlannak bizo­nyult. Pedig éppen a skandinávok fenték a fogukat a legnemesebb éremre, abban reménykedve, ha Prágában sikerült le­győzniük Tucskinékat, miért ne ismétel­hetnék meg ugyanezt Katalónia fővárosá­ban is. De az esélyesség terhét nem tudták elviselni. Annál inkább felhívta magára a figyel­met a francia válogatott. Mindjárt a legele­jén padlóra küldte az olimpiai elsőségre pályázó házigazdákat, és érett, minden perccel tovább tart az összecsapás, szemtanúi lehettünk volna egy kiütésnek. A 75 kilósoknál A. Hernandez bemutatta, hogy kell „elnémítani" egy szabálytalan, belharcba igyekvő ellenfelet. A hajrában szinte sziporkázott a két kubai a nigé­riaiak ellen: Savon (91 kg), valamint Ba­lado (+91 kg) oly félelmetes ütésekkel sorozta meg az afrikai fiút, hogy csak idő kérdése volt, mikor vet véget a ringbíró a meccsnek. Mindeketten állták a sarat, s ezért külön elismerés illeti őket. Amíg a kubaiak ünnepeltek, addig az amerikaiak és az oroszok búslakod­tak. A tengerentúliak csupán egy aranyat szereztek (ezen kívül egy-egy ezüstöt és bronzot), az Egyesített Csapat képvise­lői viszont alaposan leszerepeltek. Az egy-egy második és harmadik hely önma­gáért beszél. Többet vártak a három bronzéremnél a magyarok is. Annál is inkább, mert Kovács István a közelmúlt­ban kontinensviadalt és világbajnokságot nyert. Barcelonában azonban nem volt formában, az elődöntőben félénken bok­szolt, észak-koreai ellenfele minden tekin­tetben felülmúlta. Mizsei és Béres elége­dett lehet a 3. hellyel. Ahogy az várható volt, a csehszlovák bokszolok nem sok vizet zavartak az ötkarikás játé­kokon... (zsi) ban pedig minden hely foglalt; csere­padra - ha akar - ülhet King Carl." Sokáig úgy is volt, hogy csak távolug­rásban bizonyíthat. Csakhogy tokiói trón­fosztója és egyben legjobb barátja (mi­csoda?, tehát mégsem a megközelíthe­tetlenségig nagyképű), Mike Powell is fente a fogát barcelonai aranyra. Aztán Lewis elsőre ugrik 867-et, s ezzel saját hagyományát folytatva (Los Angelesben és Szöulban is az első sorozatban elért eredményével lett olimpiai bajnok) az ő . nyakába akasztják a legfényesebb érmet. Méghogy beképzelt? Talán a dublőr­je ölelkezett össze Powellel a versenyt követően? Na és a 400 méteres gátfu­tás győztesével, a mosesi rekordot megdöntő Kevin Younggal ki járt rituá­lis győzelmi táncot? Bizony el kell ismerni: Carl Lewis nemcsak a világ legnagyobb atlétája, hanem mérhetet­lenül sportszerű és mások sikereinek is tud örülni. Még inkább a sajátjának. A váltó előfu­tamaiban még a tartalék Jett kezében száguldott a stafétabot, a döntőre azon­ban Mitchell is kibékült ellenfelével (bele­törődött abba, hogy Lewis a jobb!). Szinte hihetetlen, de az utolsó szakaszon Le­wis 9(!!l) másodpercen belüli időt fu­tott, s amikor az eredményjelzőre pil­lantott, három óriási „Yest" kiáltva, az égbe dobta a botot. Majd senkivel sem törődve futott a társakhoz, Burell, Mitchell rutinnal megkent játékosai révén a csúcs­formában lévő csapat egészen az elődön­tőig menetelt. Akárcsak a Jugoszlávia helyett beugró Izland. Lényegesen na­gyobb elszántság volt a szigetországiak­ban, mint az éremre kacsintgató Dél­Korea, Csehszlovákia és Magyarország együttesében. Külön fejezet honi kézi­labdázóink leszereplése. Valami nem volt rendjén a formaidőzítéssel, a játé­kosok beválogatásával, a kiutazott ke­ret képességeinek felmérésével. Mert a Šulc-legénységet előkelőbb helyre várta mindenki. Akárcsak a magyar közvélemény Joósz Attila csapatát. A leköszönő szakember védencei mélyen tudásuk alatt szerepeltek. A rutinosabbak (Sibalin, Iváncsik, Marosi) már nem, a fiatalabbak (Éles, Mezei, Csoknyai, Borsos), még nem érték el a megkívánt szintet. Most abban bíznak az idei KEK­győztes hazájában, hogy a másodedző­ből előlépő Kaló Sándor ütőképesebb válogatottat hoz majd össze. Dél-Korea uralja a nöi mezőnyt. Ver­Az elegancia és az erő harmóniája... „Károly Király" útban a 8. aranyérem és az új világcsúcs felé... és Marsh a király nyakába csimpaszko­dott, s önfeledten ünnepelték a közös sikert, és tessék-lássék (méghogy bekép­zeltség, méghogy harag) Dennis Mitchell a király nyakába ugrik... Hát ennyire nagyképű Lewis. Éljen a király, Atlantában is a trónon lássuk! D. TOK ERNŐ hetetlen. Pedig szöuli csapatából mind­össze ketten jöttek el Európába. Tovább­ra is villámgyorsak, kiszámíthatatlanul kombinálnak, meglepetésszerűen lő­nek kapura. Előretolt, rugalmas védeke­zésükkel pedig a tanácstalanság csapdá­jába hajtják ellenfeleiket. A tartalékból ezüstérmes Norvégiát (Jugoszlávia he­lyén szerepelt) kétszer alaposan meglec­kéztették, drámai küzdelemben múlták felül a rendkívül erős német válogatottat, de a FÁK-kal ezúttal nem hozta őket össze a sors. Egyetlen pontjukat a natu­ralizált idegenlégiósokkal teli osztrákok ellen veszítették el. Az izgalmakban bő­velkedő, színvonalas összecsapás hajrá­jában az immár 35 esztendős Jasna Kolar futott velük pergő góldobóversenyt, hogy a végén időn túli büntetővel egyen­lítsen. Ennél többre egyetlen csapatnak sem futotta. Mind a csehszlovák, mind a magyar válogatott otthonról nézte a világ élvona­lának versengését. November-decem­berben Litvániában vb-selejtező vár rájuk, s ott harcolhatják ki a jövő évi norvégiai világbajnokságon való részvétel jogát. (j. mészáros) CASTRO ELÉGEDETT LEHET... ELSÖPRŐ KUBAI FÖLÉNY Már az olimpiai boksztorna negyeddöntőit követően nyilvánvaló volt, hogy a kubaiak nagy diadalával ér véget a seregszemle. Fidel Castro 12 év után elengedte országa sportolóit az ötkarikás játékokra, s ők nem okoztak csalódást. Sőt... Az elutazás előtt a szakállas diktátor így búcsúzott az öklözöktől: „Remé­lem, legyőzitek a kapitalistákat?!" Volt miért küzdeniük Alcido Sagarra edző tanítvá­nyainak, hiszen a Főnök - siker esetén - nem mindennapi jutalmat helyezett kilátásba. VITALIJ „CSÁSZÁR" JELENTKEZETT LEGEREDMÉNYESEBB OLIMPIKONOK A legeredményesebb sportolók örökranglistájára a barcelonai olimpia után új név iratkozott fel: Vitalij Scserbo (FÁK) tornász, az ötkarikás játékok legeredményesebb sportolója. Hat aranyérmével Nedo Nadi, Kárpáti Rudolf és Kristin Otto társaságában a 19. helyen tanyázik. Ketten előbbre léptek a halhatatlanok rangsorában. Carl Lewis, az amerikaiak fenomenális atlétája további két aranyérmet gyűjtött, ezzel Paavo Nurmi után a sportok királynőjé­nek második legeredményesebb versenyzőjévé lépett elő. Az amerikai Matthew Biondinak ugyan nem úgy sikerült a szereplés, ahogyan azt eltervezte, mégis gazdagította éremkollekcióját és a 11. helyre tornázta fel magát. 1. Larisza Latinyina (szovjet), tornász, 1956-64 9-5-4 2. Paavo Nurmi (finn), atléta, 1920-28 9-3-0 3. Mark Spitz (amerikai), úszó, 1968-72 9-1-1 4. Sawao Kato (japán), tornász, 1968-76 8-3-1 5. Carlton F. Lewis (amerikai), atléta, 1984-92 8-1-0 6. Ray C. Ewry (amerikai), atléta, 1900-08 8-0-0 7. Nyikolaj Andrianov (szovjet), tornász, 1972-80 7-5-3 8. Borisz Sahlin (szovjet), tornász, 1956-64 7-4-2 9. Véra Čáslavská (csehszlovák), tornász, 1960-68 7-4-0 10. Viktor Csukarin (szovjet), tornász, 1952-56 7-3-1 11. Matthew Biondi (amerikai), úszó, 1984-92 7-2-1 12. Gerevich Aladár (magyar), vívó, 1932-60 7-1-2 13. Edoardo Mamgiarotti (olasz), vívó, 1936-60 6-5-2 14. Hubert van Innis (belga), íjász, 1900-20 6-3-0 15. Akinori Nakajama (japán), tornász, 1968-72 6-2-2 16. Gert Frederiksson (svéd), kajak-kenus, 1948-60 6-1-1 17. Reiner Klimke (német), lovagló, 1964-88 6-0-2 18. Kovács.Pál (magyar), vívó, 1936-60 6-0-1 19. Nedo Nadi (olasz), vívó, 1912-20 6-0-0 Kárpáti Rudolf (magyar), vívó, 1948-60 6-0-0 Kristin Otto (NDK-beli), úszó, 1988 6-0-0 Vitalij Scserbo (FÁK), tornász, 1992 6-0-0 23. Takasi Ono (japán), tornász, 1952-64 5-4-4 24. Carl Osburn (amerikai), sportlövész, 1912-24 5—4-2 25. Keleti Ágnes (magyar), tornász, 1952-56 5-3-2 (c) TRÓNFOSZTÁSI KÍSÉRLET

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents