Új Szó, 1992. július (45. évfolyam, 153-179. szám)

1992-07-09 / 160. szám, csütörtök

7 GAZDASÁG |i 1992. JÚLIUS 9. >K ilé sem lehetnek ás hatékony keségükkel — keigyobb forgalom luk. Ez eddig sita el búzáját, az n százassal töb•zámukra, hogy Italuk üzletet köi. Egyikükben se et, hogy a terIdául a búza sian volt, amit az >ben rögzítettek, hogy a számlát j| okvetlenül kieelőfordult, hogy régi üzlettársuk nzkiutalással old tizennégy- hólalkozássá nőtte mögött rengeteg, n a kapcsolatok c energiát. Találnapon át Csehúj üzlettársakat apon beszélgetitek hétvégi pikettőre az egyik hogy szemügyre y további ügyfe* reggelre volt bejlent, hogy az lés megkötése, zinte kivétel pék a mintát és külőnek. Ennek eljy a minta nem őségével és bea este nyolckor, útnak, mert nem. etésbe, hanem ssen intézik el a irt eladó és vevő i marad meg üz- ef ÍÓL JZA m zajlik a tavalyi : aratás kezdetéen bizonnyal ele3 áll majd réndelzó a tanácskozám az alap hatásasmarh?.- és tej(érdéseit is meg< szerint főleg a irlási-a legutóbbi ; sem zajlik zök)b-nagyobb viszk. Ezek kiküszöután a kiviteli list hónapra kötjük •I. A tanácskozázat született a 3. irolható szarvaségéről is. koztatást. -tszlási alapba törri búza felváígi követelmémax. 15 % min. 780 g/1 max. 4,0 % max. 0,5 % min. 26,» % min. 250 sec max. 0,5 % wkagj. - ság. ári portjai Gazdaság rlt. MOLNAREK FILOZOFIAJA: „NEM AKARJUK MEGFEJNI A GABONATERMESZTŐKET" Kassát említve gazdasági vonatkozásban bizonyára sok ember hanjarabb gondol a vasműre, az acélgyártásra, mint a liszttermelésre, pedig a maga nemében a hét éve üzemelő helyi malom is igencsak rangos létesítménynek számít — s nemcsak hazai viszonylatban, hanem a teljes Kárpát-medencében. Hogy jó döntés volt-e annak idején ilyen óriásira tervezni, építeni a leégett belvárosi öreg malom utódját, az magyarázható úgy is, így is, viszont a lényeg marad: a kenyérhez nem elég elvetni és learatni a búzát, azt meg is kell őrölni. S szerencsére a nagyteljesítményű kassai malomnak eddig mindig volt munkája. Volt, s reméljük lesz is, meri jó gabonatermő vidék övezi. Közel a szepsi síkság, a Bodrogköz, az Ung vidéke — s Július Molnár igazgató szerint nekik tulajdonképpen a Csallóköz, valamint Mátyusföid sincs túl messze, s még a morva-, illetve csehországi gabonatermő vidékek sem annyira távoliak, hogy nem lenne érdemes velük együttműködni. — Házunk táján, azaz a terménytározókban, valamint a hengerszéksoroknál az aratás időszaka lényegében nem üt él a tavasztól, vagy a téltől. Amint látja, mi a cséplés küszöbén, kezdetén is teljes gőzzel, három műszakban dolgozunk, termelünk, mint egész éven át — jellemezte az igazgató a malom munkaütemét terepszemlénk során. — Májusban például' 11 ezer tonna árut termeltünk és adtunk piacra. Volt miből, s még most is a tavalyi terményt őröljük, pedig egyesek azt jósolták, hogy a múlt éven felvásárolt gabona nem tart ki az újig. Kitartott. Sőt, úgy látom, némi többlettel rendelkezik az ország. Ezt annak alapján állítom, hogy akadnak termelők, akik bizonyára annak reményében, hogy a tavaszon majd drágábban értékesíthetik búzájukat, egy bizonyos mennyiséget magtáraikban hagytak, s azon most akarnak valahogy túladni. Persze, nem tudunk rajtuk segíteni, mert rni.az állami interveniális alapból megkaptuk a szükséges mennyiséget, s van mit csinálnunk, hogy azt július közepéig (eldolgozzuk, majd közvetlenül utána megkezdhessük az új termény őrlését. A CSALÓKÖZIEKNEK IS MEGÉRI? • Igazgató úr, a friss kenyérgabonát a felvásárló üzemektől kapják, veszik, vagy a termelőktől is? — Részvénytársaságunk úgy döntött, mindkét lehetőséggel élünk. Volt időszak, amikor csak a felvásárló üzemekkel kötöttünk szerződést, csak ők láttak el minket alapanyaggal. Újabban a termelőktől is szeretnénk vásárolni terményt. Hogy mennyit, az a kölcsönős megállapodástól függ. A szállítást és tárolást meg tudjuk oldani, az nem lenne gond. Ez ügyben már meglátogattam néhány morvaországi üzemet, s tárgyaltam a Dunaszerdahelyi járás néhány szövetkezetének képviselőjével, rövidesen pedig Galántára megyek. A nagymihályi Agrozemp céggel már az adásvételi szerződést is aláírtuk 2500 tonnára. A Tőketerebesi járást sem hagyjuk ki, ott is elmondjuk az idei, valamint távlati terveinket, s elsősorban azokkal kívánunk együttműködni, akik a több évre szóló kereskedelmi egyezség hívei. • A termelőt leginkább a felvásárlási ár érdekli. Ilyen téren milyen az önök kínálata? ké is, akik a vagyonjegyes privatizáció első hullámában ránk adták pontjaikat, részvényeseinkké váltak. • S az exportjuk? — Jelenleg havonta 3500 tonna lisztet értékesítünk külföldön, Keleten és Nyugaton egyaránt. Külön öröm számunkra, hogy lisztünk itthon és külföldön is jól vizsgázik, elégedettek vele a pékek, a szakácsok, háziasszonyok. A minap egy helyi magánkereskedővel tárgyaltunk. A mi lisztünkért déli gyümölcsöt" hoz be. A minőséggel kapcsolatban: a közelmúltban új csomagológép után járva voltam a miénkkel hasonló nagyságú bécsi malomban, valamint a kassaitól nagyobb brüsszeli és rotterdami malmokban. Az ottani termékekből hozott mintákat egy semleges kutatóintézet összehasonlította a mi termékeinkkel, s azt állapította meg, hogy teljesen egyenrangúak. Hát kell ennél jobb bizonyítvány? • Molnár úr, a magyar szólások között sok olyan van, amely szerint minden malom a maga kerekére hajtja a vizet... Érvényes ez a kassai malomra, illetve a kassai molnárokra is? — Ezt egy friss adattal tudom kommentálni. A pénzügyminisztérium alig néhány hete egy alapos ellenőrzést végzett az élelmiszeriparban. Arra volt kíváncsi, ki milyen haszonkulccsal dolgozik. Nos, a mi jövedelmezőségünk mindössze 2,5 százalékos, míg például a péküzemek általában 10 százalék fölött, s a kereskedelmi cégeké is magasabb a miénknél. Ez is igazolja, hogy mi sem a termelőket, sem a fogyasztókat nem akarjuk „megfejni". GAZDAG JÓZSEF Július Molnár malomigazgató — Az ország különböző helyein szerzett információk szerint a felvásárló üzemek az idén tonnánként 2300—2450, esetleg 2500 koronát lógnak lizetni a búzáért a termelőknek. Mi egyelőre 150—200 koronával kínálunk többet. Persze, csakis a malomipari normáknak megfelelő áru jöhet számításba... • Gondolja, hogy a felvásárló üzemeket ez nyugton hagyja, s nem szállnak be a licitálásba? — A dolog nem olyan egyszerű, ugyanis fennáll annak a veszélye, hogy a drága áron felvásárolt terményt a felvásárló képleien lesz értékesíteni. Majd meglátjuk, hogyan alakítja az árakat a piaci kínálat-kereslet. Tudom, egyes mezőgazdasági üzemek keveslik a felvásárlási árakat, s azt mondják, a gabonatermesztés így kevésbé rentábilis, ám szerintem a mezőgazdaságban a termelési költségek elviselhetó'ségét nem a malomiparon keresztül, nem a liszt árának emelésével kellene megoldani... • Hanem esetleg a nemzetközi piacra való ráhangolással? — Részben igen. A KASSAI LISZTNEK NEM KELL CÉGÉR? • Elképzelhető, hogy a kassai malom külföldről is vásároljon búzát? — Egyelőre ott még nem tartunk, de minden lehetséges. Néhány magyarországi termelővel, kereskedővel már erről is beszélgettünk. Egyébként, ha jól tudom, a malom tervezői a termelési kapacitást azért szabták ilyen nagyra, mert az akkori tervek szerint ukrajnai búzát is kellett volna itt őrölni. Rossz gazdák lennénk, ha a malom adottságait nem tudnánk kihasználni. Gondolom, nemcsak az itt dolgozó 227 ember érdeke az ügyes, jövedelmező termelés, hanem azoKözel 230 embernek ad munkát a kassai malom (A szerző' felvételei) ALACSONYABB ÁRAK. NAGYOBB KAPACITÁS Mintegy 18 ezer hektár búza, csaknem 7 ezer hektár árpa érik kasza alá a közeli napokban a Galántai járás mezőgazdasági üzemeiben. Az ágazati szerkezetváltás javallott céljai itt ugyan nem éreztetik hatásukat, hiszen az idén is az előző években megszokott nagyságú területeken termesztik a kenyérnekvalót. A terméshozamok tekintetében úgyszintén az előző évek átlagának megfelelő termést várnak. Az értékesítési válság és a piacszabályozási alap működése körüli félreértelmezések tavaly sok gondot okoztak a megtermett gabona eladásában. A termelők úgy érezték, hogy az áru értékesítéséért folytatott harcban legtöbbször ők húzták a rövidet. A gabonafelvásárlás tavaly bevezetett új formája a Szlovák Gabonakamara révén enyhén szólva csődöt mondott, így azt az illetékesek még tavaly rövid úton felszámolták. Galántán Poľnonákup Rovina néven az év májusától részvénytársasági formában működik tovább a mezőgazdasági terményfelvásárló és értékesítő vállalat. Indulási pozíciója nem mondható kedvezőnek, hiszen a Szlovák Gabonakamara felszámolását követően 50 millió korona hitellel terhelték meg a céget A kamara visszafizetetlen tartozásait kiegyenlítendő a visszafizetési kötelezettséget azok között a felvásárló vállalatok között osztották szét, amelyek valamilyen befejezetlen beruházással rendelkeztek. A galántaiak szerencsétlenségére az ötéves határidőcsúszással épülő gabonasiló még beletartozott ebbe a szórásba. Szerencsére a múlt év végére sikerült befejezni, s így 23 ezer tonnával tovább növekedett a raktározási kapacitásuk. Ilyen előzmények után ós feltételek tudatában ültek le egy hónappal ezelőtt a járás gabonatermelőivel, hogy közös megegyezéssel kialakítsák az idei felvásárlási árakat. Perleczky Gábor igazgató szerint a tárgyalásokon immár a kereslet-kínálat törvényei alapján tettek javaslatot a felvásárlási árakra. Sikerült mindkét fél számára elfogadható megállapodást kötniük. A tavalyi szinthez viszonyítva lejjebb került az élelmiszeripari búza árszintje, (ebbe nem tartozik bele a piacszabályozási alap által felvásárolt mennyiség), viszont a takarmánygabona egy részét a tavalyinál kedvezőbb áron veszik majd meg. Az előzetes felmérések alapján mintegy 50 ezer tonna élelmiszeripari búzát és több mint 70 ezer tonna takarmánygabonát vásárolnak majd fel. Az élelmiszeripari búzának várhatóan a fele tesz majd eleget a piacszabályozási alapba történő felvásárlás minőségi követelményeinek. Amint azt az igazgató is említette, az átvétel során az összes minőségi követelményt sajnos nem tudják ellenőrizni, mivel nincs hozzá megfelelő műszerük. Csupán hathónapos határidőn túl tudják beszerezni. Az igazgató azt is elmondta, hogy az egyeztetés során a termelők számára nyitva hagyták azt a lehetőséget, ha bárki kedvezőbb ajánlatot kap, felmondhatja az elővételi szerződést. A gabonatermelők azonban, úgy tűnik, bíznak a felvásárló adott szavában. Erre a tavalyi év tapasztalatai is egyértelműen utalnak, hiszen a galántai felvásárló üzem az ismert nehézségek ellenére állta a szavát, és maradék nélkül kifizette a felvásárolt gabonáért járó öszszegeket az összes termelőnek. Ennek is tudható be, hogy a járás 33 mezőgazdasági szövetkezete velük kötött szerződést a gabona eladására. Valószínű, hogy a betyárbecsület is közrejátszott ebben, mivel a termelők nehéz anyagi helyzetük miatt az idén csaknem 80 millió koronával tartoznak a felvásárlónak kifizetetlen takarmánykeverékekért. A gabona lesz az az eszköz, amivel kiegyenlítik tartozásaikat. Amint megtudtuk, a felvásárló vállalat nem tesz különbséget szövetkezet és magángazdálkodó között. A járásban több mint 200 hektárról búzát, és mintegy 300 hektárról az árpát már magángazdálkodók kínálták fel eladásra. Természetesen velük is szerződést kötöttek a megegyezett árak alapján. Az idén vélhetően már nem harc és versengés folyik majd a gabonaföldeken, hanem minőségi betakarító munka. Galántán a gabonafelvásárló üzem felkészült arra, hogy a gabonát megfelelő feltételek között tudja felvásárolni és tárolni. S ha netán a piaci helyzet úgy alakulna, hogy kedvező árakat sikerülne elérni, ez sokat javíthatna a termelők cseppet sem rózsás hangulatán is. T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ A MAGANGAZDAKRA IS GONDOLTAK Egy évvel ezelőtt még felborzolta a kedélyeket, az idei aratásra pedig már lényegében kialakult a termés felvásárlásának új rendszere. A piacközpontú felvásárlás Szlovákia-szerte igény, ennek ellenére a részvénytársasági alapon működő pozsonypüspöki Karpaty Mezőgazdasági Terményfelvásárló igazgatójának, Štefan Jančár mérnöknek'szavai csak a központ hatáskörében érvényesek. Egy kivételével. A kenyérgabona (búza) tonnájáért az állami interveniális felvásárlás keretében Szlovákia mind a 46 felvásárló központjában az idén is háromezer koronát fizetnek. Mivel az így felvásárolható teljes mennyiségre (300 ezer tonnára) aligha lesz kínálat, az üzlet egyedüli meghatározói az előírt minőségi mutatók, elsősorban a minimum 26 százalékos sikértartalom. A Karpaty részvénytársaság az interveniális felvásárlás szlovákiai koordinátora. Itt tartják nyilván a készleteket és innen irányítják az eladást. Jó hír, hogy a tavalyi interveniális búzaalap már csaknem teljes egészében elkelt, viszont még mindig jelentős eladatlan tartalékok vannak rozsból. Ezért is az idén rozsot nem vásárolnak fel az állami interveniális alapba. Megnyugtató a járás földművesei számára, hogy a Karpaty központ az üzemektől és a magángazdáktól is a búza, árpa, repce, napraforgó és a hüvelyesek teljes felajánlott mennyiségét átveszi. Az együttműködésre több formát kínáltak fel, amelyek közül a termesztők tetszés szerint választhattak. A piaci gondolkodásmód erősödését bizonyítja, hogy régi szellemű szerződést, amelyben előre meghatározták az eladott termék mennyiségét és árát, csak néhány termelő kötött. A többség olyan előzetes megállapodást választott, amelyben szerepel az eladásra kerülő mennyiség, dé az árban közvetlenül az átvétel előtt egyeznek meg. Eddig még nem alkalmazott szerződésformát is felajánlott a központ, de — az igazgató szavaival élve — a túlságosan piacszellemű megoldás, amit Németországból „importált", a termelők tetszését nem nyerte meg. Ennek lényege, hogy az előzetesen megálla-. pított árért a két üzlettárs, átadó és átvevő azonos rizikót vállal. Olyan formában, hogy amennyiben az üzletkötés napján (hetében) érvényes ár a korábban megállapítottnál kisebb vagy nagyobb, akkor a különbözet plusz vagy mínusz tételét a szerződő felek egyenlő, illetve az előre meghatározott arányban viselik. Valamennyi üzletkötési mód a kenyér- és a takarmánygabonára, valamint a többi termékre is érvényesíthető, azt a takarmánygabonát kivéve, amit a mezőgazdasági üzem vagy magángazda takarmánykeverék részeként visszavásárol. A takarmánykeverékben visszavásárolt gabona ugyanis azon az áron jelenik meg, amit a termelőnek felvásárlási árként kifizettek. Beszélgetésünk során Štefan Jančár igazgató többször hangsúlyozta, hogy a mezőgazdasági terményfelvásárló központok szolgáltatást nyújtó vállalkozó szervezetek. Szolgáltatásaik díjából élnek, de arra is ügyelniük kell, hogy árajánlataikkal megtartsák az üzletfelet. Ha túlságosan magasra állítanák a mércét, a termelő keresne más értékesítési lehetőségeket, de amennyiben az utóbbi igényei nagyok, a felvásárló kopogtat másutt. Amint megtudtam, üzletfeleiket szolgáltatásaik sokrétűségével is igyekeznek megtartani. Ha a termelő, főleg a magángazda úgy kéri, a gabonát utókezelés után visszaadják, vagy bérleti díj ellenében tárolják. A magángazdák takarmánykeverék-adósságaikat gabonával is kifizethetik. Az igazgató szerint a termelők és a terményfelvásárló együttműködése jó, azért helyenként a piacközpontú szemléletmód helytelen értelmezése előfordul. A közelmúltban például az egyik mezőgazdasági üzem nem érezte ki azt a piaci csúcsot, amikor termékét már mindenképpen áruba kellett volna bocsátani. Külföldi vevőre várva akkor kínálta fei eladásra, amikor a központ az új termés átvételéig már feltöltötte tartalékait. Az üzlet elmaradt, mivel a piacközpontú szolgáltatás nem azonos a szociális „segéllyel". EGRI FERENC