Új Szó, 1992. július (45. évfolyam, 153-179. szám)

1992-07-01 / 153. szám, szerda

RIPORT íÚJSZÓm 1992. JÚLIUSI. STRANDNEZOBEN SZEZONNYITÁS - GONDOKKAL NAGYMEGYER A nagymegyeri termálfürdő egyike a Csallóköz legismertebb és leglátogatottabb üdülőhelyeinek. 1974ben történt megnyitása óta több tízezer turista megfordult már itt nemcsak Szlovákiából, de Csehországból, Magyarországról, sőt Ausztriából is. A vendégek szívesen keresik fel újra meg újra a csöndes környezetben, erdő közelében található fürdőt. Nyári csúcsidényben naponta akár hat-hétezer látogatója is van. Ilyenkor az őt különböző hőfokú vízzel telített medence, a teniszpálya, a röplabdapálya környéke, a gyerekek részére kiépített-játszóterek benépesednek a nap- és vízimádó turistákkal. Mi június elején jártunk Nagymegyeren, ahol a Medárd hozta esőzések miatt viszonylag kevés vendéggel találkoztunk. A kempingben a legtöbb faház még üresen állt, Szalai László: „Minél jobb a szolgáltatás, annál több a vendég." így az étterem, a gyorsbüfé, de a zöldségesstandok és lángossütó'k is hiába várták a vendégeket. Pedig az idén még a szokásosnál is nagyobb forgalomra számítanak - tudom meg a fürdő jelenlegi igazgatójától, Décsi Zoltántól. - Az a helyzet ugyanis - magyarázza -, hogy a dunaszerdahelyi termálfürdőt privatizálni fogják, ezért már ki sem nyitották, a nyárasdi fürdő kinyitása is bizonytalan még, Igy várhatóan több vendégünk lesz, mint általában lenni szokott. A több vendég persze több gondot, nagyobb megterhelést is jelent. Az új igazgató bizony nincs könnyű helyzetben. A múlt év szeptemberében vette át a fürdő vezetését, miután megnyerte a funkció betöltésére kiírt pályázatot. Ez az első szezonja a fürdőben, kevés a tapasztalata. Ám műszaki ember lévén, egyet biztosan állíthat: a fürdő műszakilag eléggé rossz állapotban van. A medencék alapos felújításra szorulnak, a kemping faházait rég át kellett volna építeni korszerűbbekre, az apróbb hibákról már nem is beszélve. Az a benyomása: az eltelt tizennyolc év alatt a fürdő bevételéből erre valahogy nem futotta. A Dunaszerdahelyen székelő igazgatóságnak úgy látszik nem ez volt a legfontosabb... A nagymegyeri termálfürdő két éve a város tulajdona. Meddig? Nem tudni. A szezon végén ugyanis kalapács alá kerül, ám egyelőre nem igen mutatkozik érdeklődés a megvétele iránt: Décsi Zoltán igazgató és a huszonegy állandó alkalmazott lélekben már fölkészült arra, hogy október elsejétől talán más munka után kell nézniük. A privatizáció lehetősége már most is érezteti hatását. - A tervezett beruházásokról le kellett mondanunk - panaszolja az igazgató. - Pedig mennyi mindent szerettünk volna: új hotelt, éttermet (mert ami van, kevés), a kempinget korszerűsíteni... de miből? Nincs olyan őrült, aki befektetne egy eladásra kerülő fürdőbe! A 2,5 millió koronás költségvetésünkből meg csak a legszükségesebb javításokra sem futotta, s örültünk, hogy május végére üzemképes állapotba tudtuk hozni az öt medencét, a sportpályákat, fel tudtuk újítani a padokat, a kerítést. Ráadásul a liptószentmiklósi Javorina sem nyitotta ki éttermeit, mivel ez a vállalat szétesett, az éttermek a privatizáció során viszont nem keltek el. Félő, hogy hiányukat nagyon meg fogjuk érezni. A bizonytalan jövő nem teszi túl optimistává Décsi Zoltánt. Nem titkolja, abban reménykedik, hogy a fürdő 115 millió koronás kikiáltási ára elég magas ahhoz, hogy elriassza az esetleges vevőket. Egyelőre nem is tülekednek. Szeptemberig azonban még sok minden történhet. A fürdőnek azonban addig is ki kell Décsi Zoltán: „Nincs olyan örült, aki befektetne egy eladásra kerülő fürdőbe!" szolgálni a vendégeket, s lehetőleg úgy, hogy ne legyen okuk panaszra. A JÖVŐ A RÉSZVÉNYTÁRSASÁGÉ Nem kevésbé ismert üdülőhely a Komárom közelében található pati termálfürdő sem. Körülbelül „egyidős" is a nagymegyerivel. Ám szemmel láthatólag jobban kiépített. A harminc hektárnyi terület nagy része parkosított, a beépített területen vállalati üdülők mellett ún. okálházak is vannak, így összesen 2200-2500 vendéget tudnak elszállásolni. Az alkalmi látogatókkal együtt csúcsidényben 5500-6000 ember is megfordult itt egy nap. A három medence április végétől gyakorlatolag addig üzemel, amíg van vendég. A nyaralókat teniszpálya, golfpálya és egy hatszáz férőhelyes szabadtéri mozi is várja. De lehet csónakázni, vízibiciklizni, vagy akár szalonnát is sütni. Paton a szolgáltatásokra sem lehet panasz. A fürdőben három étterem is van, ezenkívül számtalan gyorsbüfé, élelmiszert, iparcikkeket, zöldséget, gyümölcsöt árusító stand a magánvállalkozók jóvoltából. A fürdő igazgatója, Szalai László mérnök minden olyan ötletet szívesen fogad és támogat, ami a vendégek kényelmét szolgálja. Véleménye szerint: minél jobb a szolgáltatás, annál több a vendég, annál nagyobb a haszon, amit a fürdő fejlesztésére lehet fordítani. Noha csak január elsejétől vezeti a fürdőt, máris hozzáfogott néhány olyan ötlet megvalósításához, amivel bővíteni, tökéletesíteni tudná a jelenlegi helyzetet. Elsősorban arra gondol, mi módon lehetne az eddigi szezonális jelleget megszüntetni, hogy ne csak a nyári hónapokban, hanem az év nagy részében is ki lehessen használni a környezet, a meglevő létesítmények adta lehetőségeket. Hiszen nemcsak úszótanfolyamok, erdei iskolák szervezésére is alkalmas Pat, s lehetne különböző tanfolyamokat, nyári egyetemeket, de akár alkotótáborokat is rendezni a fürdő területén. Tervei között szerepel egy kulturális fesztivál beindítása is, egyrészt vendégcsalogatónak, másrészt a turisták kulturális igényeit is ki tudnák elégíteni. Mivel azonban a fürdő saját szálláshelyekkel csak korlátolt mennyiségben rendelkezik, meg kellene egyezni az üdülőházakat bérlő vállalatokkal, hogy az idényen kívül kihasználatlanul álló üdülőket a fürdő hotelként működtethesse. Ez az elképzelés a vállalatoknak is hasznot hajtana, ám egy-két kivételtől eltekintve nem nagyon kaptak az ajánlaton. Pedig ők is érdekeltek a fürdő jövőjében. Szalai úr ugyanis a pati termálfürdő jövőjét részvénytársaság formájában képzeli el, melynek a vállalatok is tagjai lennének. Egyelőre azonban még a tulajdonjogot kell rendezni. - A fürdő ugyan a falu területén épült, de a falunak semmi haszna nem volt belőle. Most második éve, hogy Pat gazdálkodási jogot kapott a fürdőre, jelenleg pedig azt várjuk, hogy a tulajdonjogot is megkapja. Mert aztán talán gazdasági téren is jobban tudunk majd lépni - mondja Szalai László. - Addig is, amíg a távlati tervek megvalósításához hozzáfoghatunk, biztosítani kell, hogy afürdőben ne legyen hiány semmiben, hogy a vendégek jól érezzék magukat, s hogy azért némi haszonra is szert tegyünk. Jó jel: az érdeklődés nagy. Már most minden hely foglalt, s állíthatom, ha kétszer ennyi lenne, az is elkelt volna. Most, hogy a korábban közkedvelt Adria-parti üdülőhelyekre nem igazán tanácsos utazni, bizonyára többen fogják felkeresni a hazai fürdőket is. Én bízom benne, hogy akik így tesznek, legalább olyan jól fogják magukat érezni, mint a Dalmát parton. S. FORGON SZILVIA Végre nyár! MERY GÁBOR FELVETELEI SZINESFEMLAZ A textilhulladék és az ócskavas másodlagos nyersanyag. Felvásárlásukból a háború előtt is meg lehetett élni. A sátoros lovas szekér sorba járta a falvakat, és tulajdonosa a felesleges ócskatextíliáért, a portán található ócskavasért bugylibicskát, gyűrűt és számos más apróságot kínált. Volt is ilyenkor sürgés-forgás a faluban, A háború előtt, de az azt követően is szükség volt a másodlagos nyersanyagra, bár nem mindig becsülték meg. Az összegyűjtött ócskavas gyakran hónapokig hevert a falu végén, a papírhulladék pedig ott porosodott valamelyik intézmény használaton kívüli helyiségében. A nagyobb városokban szép számmal voltak és vannak, akik a hulladékpapír és ócskavas értékesítéséből tengették, illetve tengetik életüket. Sajnos, a papír felvásárlását korlátozták, pedig újrafeldolgozásával rengeteg fét és villanyáramot lehetne mégtakarítani. A Kovošrot ócskavasért vetőgépet kínál, ami rugalmasságra vall, de egyben azt is elárulja, hogy ócskavasból nagyobb a kereslet, mint a kínálat. A hulladék felvásárlása terén szervezeti átalakulás történt, főleg az utóbbi időben. Megszűnt az állami vállalatok monopolhelyzete, és magánfelvásárlók egész sora kezdett tevékenykedni. Azt gondolná az ember, hogy a konkurencia megszünteti a hulladékfelvásárlás terén a visszásságot. Sajnos, nem így történt. Az utóbbi időben ugyanis csak a színesfémek felvásárlása növekedett meg ugrásszerűen és természetesen kivitelük, amely gyakran a világpiaci ár alatt történik. A magánfelvásárló, de az állami is korlátlan mennyiségű színesfémet átvesz, s nem kérdezi az eladó nevét akkor sem, ha tudja, vagy gyanítja, hogy az „áru" lopásból származik. A kon^ kurenciára hivatkozva a kívülállónak azt sem árulják el, mennyit fizetnek kilójáért. Igy aztán nem csoda, ha a temetőkből eltűnik mindaz, ami bronzból vagy rézből készült, s a vasút menti telefonvezetéket leszedik az oszlopokról. A szegény embert még az ág is húzza - mondhatják az államvasutak vezetői. A vasútnak a zavartalan üzemeltetéshez is alig van pénze, ráadásul fémtolvajok is dézsmálják a vagyonukat - pontosabban mindannyiunkét. A múlt év elejétől idén május 1-jéig mintegy 500 kilométeren szedték le az oszlopokról a telefonvezetéket. A tolvajok 4400 kilométernyi bronz telefonhuzalt vittek el, mintegy 245 tonna összsúlyban. Az utóbbi 14 hónapban ezerkétszáz helyen szedték fel a vasúti pályán a biztonsági berendezés részét képező 2-30 méteres rézdrótköteleket. Sőt, az is előfordult már, hogy miután újat helyeztek el, másnapra az is eltűnt. Ezzel lényegesen csökkent a vasúti közlekedés biztonsága, mivel a pótlás anyagi nehézségbe ütközik. Jelenleg a vasút csak a fővonalakon képes pótolni a hiányt, a mellékvonalakon kénytelen volt biztonsági okokból korlátozni a vonatok sebességét. „Fűhöz-fához folyamodtunk, de eddig eredménytelenül, sem a rendőrség, sem más illetékes szervek nem sietnek a segítségünkre. Egyedül a Szlovák Köztársaság főügyésze adott ki rendeletet, hogy a tetteseket ezentúl ne csak lopásért, hanem közveszély okozásáért is felelősségre vonják" - nyilatkozta a sajtónak. Peter Banič mérnök. Pedig lépni kellene, elsősorban a törvényhozás szintjén. Ideje volna már a színesfémek kivitelét korlátozni. Úgy tenni, mintha semmi sem történne, mintha fentiek a piacgazdaságra való áttérés természetes velejárói volnának, felelőtlenség, amely nagyon megbosszulja magát. (németh) PAT