Új Szó, 1992. július (45. évfolyam, 153-179. szám)

1992-07-30 / 178. szám, csütörtök

1992. JÚLIUS 30 11 Barcelona'92 QRP A MAI MŰSOR Kézilabda (nők) -10.00 Németor­szág - Nigéria; 11.30 Ausztria - Spa­nyolország; 15.00 USA - FÁK; 16.30 Norvégia - Koreai Köztársaság. Eve­zés (f, m) - 8.00 elődöntők. Röplab­da (0 - 10.30 Olaszország - Japán; 13.00 Franciaország - Kanada; 15.00 Algéria - Koreai köztársaság; 17.30 USA - Spanyolország; 19.00 Hollan­dia - Brazília; 21.30 FÁK - Kuba. Asztalitenisz (f, n) - 9.00 selejtezők. Tenisz (f, n) - 10.00 selejtezők. Sportlövészet - 14.00 gyorstüzelő pisztoly (0; 15.30 standard puska (n). Úszás - 18.00 50 m gyors (f), 200 m pillangó (f), 200 m vegyes (n), 100 m hát (f), 4x100 m vegyes (n), 1500 m gyors (0- Kosárlabda (f) - 9.30 Venezuela - Puerto Rico; 11.30 Spa­nyolország - Angola; 14.30 Ausztrá­lia - Kína; 16.30 Litvánia - FÁK; 20.30 Horvátország - Németország; 22.30 USA - Brazília. Gyeplabda (f) - 10.00 Pakisztán - FÁK, Nagy­Britannia - India; 17.00 Egyiptom - Argentína, Hollandia - Új-Zéland; 19.00 Ausztrália - Németország, Spanyolország - Malayzia. Csel­gáncs - 22.18 61 kg (n); 22.23 78 kg (f). Birkózás (kötöttfogás) -17.00 57, 62, 82, 90 kg döntők. Tollaslabda (f, n) - 10.00 selejtezők, ökölvívás - 13.00 és 19.00 selejtezők. Labda­rúgás - 19.00 Dánia - Ausztrália, Mexikó - Ghana; 21.00 Svédország - Koreai Köztársaság, Paraguay - Marokkó. Vívás - 20.00 női tőr, döntő. Súlyemelés - 18.30 a 75 kg­os súlycsoport döntője. Torna - 20.00 összetett egyéni (n). Lovag­lás -17.00 military. CSAK EGY ÉRINTÉS Javában zajlanak a súlyemelők küzdelmei. A 48 kilós pihekönnyű emberektől kezdve a mázsás hús­és izomtornyokig ugyanazt a koreo­gráfiát láthatjuk: magnéziumporba mártott kezek gondos összedörgölé­se, szalmiákszeszből mély szippan­tás egy kis „hergelés" gyanánt, a porondon lomhán nyugvó súlyzó búvölése, minden kilójának számba­vétele, majd a sportszer precíz fogá­sa, „félárbocra" eresztett szemhéj mögül egy utolsó, az összpontosí­tástól fátyolos tekintet pillantása, majd jön az igazság pillanata - vagy sikerül a gyakorlat vagy nem. Kemény fickók a mázsás vastár­csákat megmozgató súlyemelők, mint az antik dór oszlopok szilárdsá­gával vetekedő lábakon nyugvó mo­dern atlaszok, úgy emelik mérhetet­len terhüket a fejük fölé. Ám ók is csak emberek, így sebezhetők. Időnként felborul a test és a lélek harmóniája, csökken az összponto­sítás, elbizonytalanodik a súlyeme­lő. Ilyen nehéz pillanatokban jól jön az edző baráti paskolása, egy bizta­tó mosoly, egy utolsó jótanács. Ám amit a dél-koreai Hun és edzője tett a gyakorlat előtt, több ennél: egymás vállát megfogva összeérintették arcukat, egyfajta „bőrcsóknak" voltunk tanúi. A keleti kultúrák jobban leástak az emberi lélek legmélyére, ezért tudják, az ilyen - nem színpadias - kapcsolat összehangolja a két embert, az edző nyugalmat árasztó apaként végső biztatást ad védenceinek. Hun ese­tében a testi ereje és lelki egyensú­lya teljes mértékben közös nevezőre jutott, melynek gyümölcse - az olim­piai aranyérem. (sidó) EGY NAP - HÁROM ARANYEREM (Budapesti tudósítónk telefaxjelentése) - A statisztikusok szerint negyven éve volt utoljára ilyen sikeres napja a ma­gyar sportnak: akkor, a felejthetetlen, tizenhat aranyérmet hozó helsinki olimpián szereztek a magyar verseny­zők egy napon három bajnoki címet. Szó, ami szó, Egerszegitől várható volt ez az eredmény, Repkától sem megle­petés az arany, hiszen nyert már két Európa-bajnokságot. De ki is ez a KO­VÁCS ANTAL? Azt hiszem, a sportlövőversenyeken uralkodott ilyen tanácstalanság a magyar újságírók között. 1964-ben Tokióban egy­mást kérdezgették, hogy ki is az a Ham­merl László, az újdonsült olimpiai bajnok. Aztán Moszkvában, amikor Varga Károly állhatott a dobogó legfelső fokára, róla próbáltak adatokat szerezni a kollégák. Most Kovács Antallal vagyunk így. Az még csak kimásolható a magyar olimpi­konokat bemutató kötetből, hogy húsz­éves, a Paksi Atomerőmű sportolója. Azt is írja a könyv, hogy a Budapesti Műszaki Egyetem hallgatója, de ez csak papíron igaz, mert felfüggesztette tanulmányait, éppen az olimpiai felkészülés érdekében. Kovács nyert már junior Európa-bajnok­ságot, de hát egy olimpia mégiscsak más. Szepesi István, a moszkvai olimpia cselgáncsversenyének ötödik helyezettje Hiába harapta meg az orosz D o g u c s i ­jev a döntőben Repka Attilát, a ko­töttfogásúak 68 kg-os súlycsoportjá­nak fináléja után a dobogó tetejére mégis a magyar fiú állhatott fel a televízió stúdiójában nézte végig a mér­kőzéseket, és talán csak ő adott esélyt Kovácsnak, sok fogadást meg is nyert ezzel az optimizmusával. Szepesi el­mondta, Kovács Antalnak nagyszerű az erőnléte, ezt szerencsés súlyának is köszönheti, nem kell fogyasztania. Bátran akciózik - ezt az olimpián is láthattuk. A barcelonai aranyérmesnek még korántsem teljes az éremgyűjtemé­nye - országos felnőtt bajnokságot eddig nem sikerült nyernie. De hát arra is van ideje, hiszen mindössze húsz­éves... EGERSZEGI KRISZTINA viszont csak tizennyolc, de máris háromszoros olimpiai bajnok. Egyet nyert Szöulban, és immár kettőt Barcelonában, a 400 vegyes után, a 100 háton is ö volt a leggyorsabb. Az újságírók a győzelme után arról fag­gatták, miért nem sikerült a világcsúcs. Nos, azért, mert fél órát csúszott a program, s a várakozás nem tett jót neki, egy kicsit el is merevedtek az izmai. De hát a legfontosabb, hogy az olimpiát sikerült megnyernie. Ja igen, és az, hogy mögötte Szabó Tünde ütött célba másodikként, mivel a legveszélye­sebb ellenfelének az amerikai Wagstaffot tartotta. Arra a kérdésre, mi lesz a 200 háton, nem volt hajlandó tippelni; Szabó Tünde viszont biztosan állította, Eger­szegi nyeri. Azt is mondták, Egerszegi fordulója nem sikerült a legjobban, de az úszónó úgy érezte, hogy inkább az ameri­kai versenyző fordult nagyon jól. Minden­esetre azt mondta, majd megnézi vide­ón, és a felvétel eldönti, kinek volt igaza. Bár ami a lényeget illeti, tulajdonképpen mindegy, hiszen ó ért elsőként célba! Célba ért REPKA ATTILA, a 68 kitós kötöttfogású birkózó is. Pedig ellenfele, Dogucsijev mindent megpróbált, még fog­nyomok is voltak Repka karján. Attila mutatta is a bíróknak, ahogy a meccs után elmondta, megpróbálta a lehetetlent, hátha adnak rá egy pontot, és az el ís dönthette volna a mérkőzési De talán jobb is, hogy így történt, mert senkinek sem lehet egy szava sem. Repka nem a zsűrinél, hanem a szőnyegen vívta kl az aranyérmet. Bár végül is a harapás akár meg is nyugtathatta Repkát, mert azt mondta, az a birkózó, aki ilyen eszközü­ket vet be, tulajdonképpen tehetetlen, mivel nincs más, szabályos fegyvere. Aztán azzal dicsekedett: az olimpia előtti edzéseken még a százkilós Növé­nyi Norbertet is képes volt megemelni, vagyis erős volt, jó formában volt. Kö­szönte mindenkinek, aki segített az arany­érem megnyerésében, különösen Gut­man Józsefnek, a diósgyőri szakosztály igazgatójának, aki egykor edzője volt. Repka győzelme után megjegyezte: sze­retne mielőbb hazamenni a kislányához. Erre még egy kicsit várnia kell. Hiszen hagyomány, hogy a győztesek együtt jön­nek haza az olimpiáról! Az aranygéppel,.. (lépésfalvi) MEGBESZÉLTE AZ ÉGIEKKEL. Nem bízott a véletlenre semmit sem Barce­lona polgármestere. Pasqual Maragai!, jó házigazda, lévén már hetekkel a megnyitó elótt a Szent Klára kolos­torban órákon át imádkozott, s egy hatalmas ajándékkosarat elhelyezve az oltár előtt kérte az égieket: ne küldje­nek záporesőt Barcelonára. Az ima meghallgatásra talált, az „illetékesek" talán túlságosan kegyesek is, hiszen a hőség egyre elviselhetetlenebb a ka­talán fővárosban. BÁNJA KÓNYA. A németek magyar származású súlylökóje, Kónya Kálmán idő elótt kénytelen búcsúzni az olimpiától. A német küldöttség doppingellenes bi­zottsága ugyanis rajtaütésszerű vizsgála­tot rendelt el, ám a nehézatléta nem volt hajlandó alávetni magát a kísérletnek. Erre a bizottság válasza nem is lehetett más: fel is út, le is út... EGYRE TOBB LAKÓ. Panaszkodás ide, elviselhetetlen hőség oda, a szá­mok mindent cáfolnak. Tegnap össze­sen 30 900 sportoló, edző, játékvezető, sportfunkcionárius, újságíró és ven­dég fordult meg az oly sokszor szidott faluban. Közülük 12 618-an éjszakáz­tak, s mindössze 989 sportoló, vala­mint 5500 újságíró elégelte meg a falu körülményeit. A luxusszállókba, vala­mint a kikötőben horgonyzó ötcsilla­gos „hotelhajókba" a 33 000 szállási­gény löböl eddig 14 937-en költöztek át. GYOMORBETEG NÉMETEK. Nem panaszkodhat munkanélküliségre Josep Keul, a német küldöttség orvosprofesszo­ra. Ám munkája egyhangú, hiszen való­ságos járvány tombol a nyugat-európaiak berkeiben. Egy nap alatt a vívó Sabine Bau és Anette Dobmeier, a vitorlás Wolf­gang Hunger (kétszeres világbajnok) is gyomorbántalmakra panaszodva kereste fel Keul doktort. Az egyértelmű diagnózis­ban a „doki" megállapította, hogy min­denről a majd 40 fokos hőség tehet, hiszen a tropikus melegben a „beteges­kedők" 5-6 liter ásványvizet is elfogyasz­tottak... ELÉG A TRÉNINGBŐL! Az olimpia szervező bizottsága felszólította a rendkívül ambiciózus kerékpárcsa­patokat, hogy azonnal fejezzék be az edzést a „tiltott területen." Természe­tesen nem megakadályozni akarják a sportolókat az illetékesek, mindösz­sze csökkenteni a felelőtlen biciklisek által okozott balesetek számát. Tegnap például a Barcelona körül vezető au­tósztrádás körpályán öt szerencsétlen­séget okoztak a bringások, s ebben összesen, szinte hihetetlen, de 500-an sérültek meg! Szerencsére súlyos sé­rült nem nagyon akad. A jogos szank­ció egyébiránt 110 kerekezót érint. PEZSGŐ ÉS HERCEGNŐ Rendhagyó módon ünnepelték meg a tollaslabdázók, hogy végre sport­águk bekerült az olimpiai családba. Közvetlenül az első tollaslabda­mérkőzés után, amelyet a magyar Dakó és a holland van den Heuvel vívott, A. Jones, a Nemzetközi Tollaslabda Szövetség elnöke, mindkét játékosnönek egy-egy üveg pezsgőt nyújtott át. S hogy nem akármilyen sportról van szó, bizonyítja: Anna angol hercegnő is megjelent a brit-indo­néz női páros mérkőzésen, nem hiába - „alattvalói" győzelemmel kedves­kedtek Erzsébet királynő lányának. QBlftU 1 jjljl ; •liillil Ez a világcsúcs megér legalább egy baráti csókot! A rekordidővel benyúló Szadovijt (jobbról) csapattársa, Pisnyenko üdvözli közvetlenül a 4x200 méteres férfi gyorsváltó orosz aranyérmet hozó fináléja után, REKORDOK ÉS ÁLOMHATÁROK A sportszerető közönség az olimpia idején várja el és a legtöbb esetben nem is indokolatlanul az úgynevezett álomhatárok áttörését. Minden ilyen világszenzációt keltő eredmény hírére sokban felmerül a kérdés: vajon van-e határa biológiailag a sportteljesítmé­nyeknek? Erről beszélgettünk Pucsok József professzorral, a budapesti Spor­tegészségügyi Intézet tudományos fői­gazgató-helyettesével. - A távolugrás, a 100 méteres síkfutás vagy a rúdugrás álomhatárait egy kutató vagy edző sem merné megjósolni. Hiszen a napokban hallottuk, hogy a távolugró Powell megközelítette a hihetetlennek tű­nő 9 méteres álomhatárt. Vagy gondol­junk Bubka eddig elért 30 világcsúcsára, az általa túlszárnyalt hatméteres magas­ságra. A mai edzésmódszerek, orvosi rásegítés, és itt természetesen nem a doppingra gondolok, hanem a terhelés biológiájának modern értelmezésére, a biokémiai kutatások gyakorlati alkalma­zására, melyek centiméterenként tized­másodpercenként javítják az eredménye­ket. Ennek a folyamatnak a nézőpontját szinte lehetetlen meghatározni történeti­leg. Aki elsőnek végigfutotta a maratoni távot, vagy megvigye a győzelem hírét - belehalt teljesítményébe. Ma már sok­sok ezer sportoló teszi meg a távot, egyre javuló eredménnyel. A titok az emberek alkati, genetikai adottságában, a sportoló mozgásanalizisében, a terhelés biológiai és lélektani kutatásaiban rejlik. •k Álljunk meg egy genetikai felté­telnél. Például mi a magyarázata an­nak, hogy az 5000 és a 10 000 méteres távok sávjaiban már évtizedek óta ke­nyai futók az abszolút favoritok? - Egyes kivételektől - mint például Zátopek - eltekintve, ez igaz. A kenyaiak tömegesen és folyamatossn kiváló telje­sítményeinek a titkát az orvostudomány már megfejtette. Kenya magasan a ten­ger szint felett fekszik. Az itt élők adaptá­ciója a ritkább, alacsonyabb oxigéntartal­mú levegőhöz állandó ingert ad a vesé­nek, magasabb a vér koncentrációja. A következmény, hogy a vörös csontvelő, vörös vérsejt termelékenysége nagyobb lesz, több vörös vérsejt áramlik ki, maga­sabb a hemoglobin-tartalom, nagyobb lesz a vérnek az oxigénkötó képessége, és ezáltal arányosan nő a teljesítőképes­ség is. Ez különösen a nagyobb állóké­pességet igénylő távokon érvényesül. A vérhormont ma már szintetikusan elő tudják állítani, de adagolása súlyos dop­pingvétségnek minősül. •k Sokakat foglalkoztat, mi az oka a néger futók vitathatatlan hegemóniá­jának a rövid távokon? -A négerek rövid távon tömegesen klasszisok. Robbanékonyságuk össze­függ izomzatuk sajátos, igen laza felépí­tésével. Az emberfajták között testi felépí­tésben genetikai, alkati vonatkozásban jelentós eltérések vannak. Gondoljunk, csak a két méternél magasabb néger kosarasok fantasztikus mozgékonyságá­ra és rugalmasságára. Futásban rövidtáv­ra determináltak, hosszútávú néger futó­val csak elvétve találkozhatunk. •k A biomechanika, az izomzat bio­kémiája, a terheléskutatás fontosságát egy pillanatra sem vitatva kérdezem: vajon a sportban is érvényes a tudo­mányban, az általános fejlődésben ér­vényes követelmény, hogy legyen je­len egy kritikus tömeg, azaz ez esetben a tömegsportban résztvevők olyan mennyisége, amelyből az álomhatárok túlszárnyalói kiemelkedhetnek. - Természetesen szükség van minde­nekelőtt egészségesebb társadalomra. Jelenleg tapasztalható egy kettészakadás az élsport és a mozgásszegény tömeget, a civilizációs ártalmakban szenvedők kö­zött. Ez világjelenség. Az elhízott fiatalok fizikailag nem aktívak és ez öröklődik, (gy elsorvadhat az élsport alatt a tömegbázis, amelyből kikerülhetnének az álomhalá­rok, rekordok döntögetői. Az emberi laj elkorcsosodása nem törvényszerű, nem visszafordíthatatlan. •k A görögök, akik az olimpiai játé­kokat létrehozták, az emberi ideáll a maga teljességében képzelték et A ma sporttudósai mennyire foglalkoz­nak az emberi szérvezet teljesítőké­pességének határaival? - Az élsport követelményének csak fantasztikus terhelés vállalásával lehet megfelelni, az edzésfeladatok egy átlag­ember számára szinte teljesíthetetlenek. Én, mint az öttusa válogatottal foglalkozó kutató kísérem figyelemmel a folyamato­kat. Sajnos, sokegykori élsportolótúledzé­se már 35-40 éves korára káros elvál­tozásokat eredményez. Ez ném engedhe­tő meg, bár gyakran előfordul. A sporlsi­ker nem lehet öncélú, az eredeti eszme az egészséges, teljes emberben fogalma­zódhat meg. Ez lenne az igazi álomhatár, amelyet nem is túlszárnyalni, de eb) lenne jó. A fejlődést a sportban ne® szabad lefékezni indokolatlanul, ám e» berközpontúságát meg kell őrizni. Ehhez szükséges a sportoló, az edző és aludó­mány művelőjének, a sportorvosnál a szoros együttműködése, igy küzdhe­tünk le új és új álomhatárokat az emben élet és egészség teljes tiszteletben tartá­sa mellett. KARDOS ISTVÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents