Új Szó, 1992. július (45. évfolyam, 153-179. szám)

1992-07-30 / 178. szám, csütörtök

1992. JULIUS 30. •••••••i Van JOGOM? JOGOM van! Mám (rudé) PRÁVO?! A legfrissebb történelmi (kárörömhír kizárólagosan KIS EB-SÉGI agyaraknak. Végre! Hurrá! Vítyazsztvo! Végre vége a jogfosztottság évezredeinek! Nem nadarmo éltem vjac mint polsztorocsja! Ezt is megértem! Bár nem értem... Fel sem foghatom! A történelmi szekunda (!) rendkívüliségét! Elértük! Megkaptuk! SZUVERÉN jogunk van! Ezt át kell élnünk! Meg kell (et) érnünk! ezt a šok-at! Sokkot! Sót sakkot! Pardon: mattot! JOGUNK VAN! idézem: „NÁRODNOSTNÍ - BA I AĎARSKÝ - MENŠEVIKY MAJÚ GARANTOVANÉ PRÁVO, PODLYA VŠE OBECNÝCH (I MESTSKÝCH) MEDZI(SLOVENSKO) NÁRODNÝCH KOŇVENClí NAUČIŤ SA ÚRADNÝ JAZYK! Csúcsszuper! Csak ez hiányzott nekünk! Erre vágytunk! Nem hiába ütötték-verték egymást (n)agyon naši poszlanci... Most már jogunk van mek-mek tanulni az úradný nyelvet! Jajajajajajajaj: bűnös lelkem már évtizedekkel ezelőtt két hivatalos nyelvű főiskolán tanult meg illegálisan és jogtalanul (pult alól) hivatalos nyelveket beszerezni. (Ize a számban.) Végre JOGOSAN ovládam ÚR AD NYE! Végre leeshet mellemről a káposztáskó! Ez kő nekünk! PRÁVO! Brávó! Drága jó édes 74 éves matyicám! Végre hivatalosan is jogod lesz beszélni a hivatalban, hivatalos nyelven a sztarosztával! (Vagyis a hetedik gyermekeddel.) Most aztán joggal: ucsitsza, ucsitsza, ucsitsza! Teraz már minden megoldódott! Végre aj naši poszlanci (a poszranci) joggal sajátíthatják el a hivatalos nyelv číňját-bíňját! Megpukkadok a (kár)örömtől! Azért lenne egy-két kiegészítő javaslatom. Szeretném, ha doktor Doktororv Vezírovič és társai lennének olyan nagyvonalúak, hogy írásban is biztosítanák nekünk agyar nélküli agyaroknak az alábbi pótjogokat: 1. § Ha felpofozzák a kis eb-séget, JOGA legyen kérni (esetenként követelni), hogy felpofozzák az arca másik felét is, és folytonosan hivatalos pofonokba részesülhessen. 2. § Biztosítsák azt a szuverén jogot, hogy nem hivatalos nyelvvel is ki lehessen nyalni a hivatalos fenekeket. Kiš Kerthy Bisztyu Bohuszláv Jogszakértö HAZAI KÖRKÉP JÓ KIFOGÁS NEM ROSSZ A gyengéd forradalom utáni eufóriában meglepően kicsi ellenállással találkozott több, a háború után erőszakkal átnevezett dél-szlovákiai helység névváltoztatási kérelme. így lett Veľký Meder Čalovóból, Dolný Štál Hroboňovóból stb. Néhány hónappal később a helyzet nagyot változott, ennek következtében a második hullámban érkező kérvények elfogadásának valószínűsége jócskán lecsökkent. A választások előtti időszakban a nacionalista, kommunista, sőt a nemzeti-szocialista beütésű ellenzék szorításában dolgozó kormány a legkézenfekvőbb megoldást választotta: a választások utánra halasztotta a döntést. Nos, a választások után hatalomra került garnitúra - eleget téve az „alulról jövö kezdeményezésnek" - bokros teendői ellenére soron kívül foglalkozott az üggyel. Amint az a keddi kormányülés után kiderült, ezt nyugodtan megtehette, hiszen nem kellett félnie, hogy emiatt időzavarba kerül. Mindössze annyit tett ugyanis, hogy rábólintott a Belügyminisztérium Terminológiai Bizottsága idevágó javaslataira. Arra, hogy ennek során nem dúltak különösebb viták, az is utal, hogy a kormányülés szünetében tartott sajtóértekezleten Roman Kováč miniszterelnök-helyettes nem emlékezett a két elfogadott falu nevére, illetve az elutasítottak közül is csak Párkányt és Gútát tudta megnevezni! A döntés indoklásaként egyébként főként arra hivatkozott, hogy az elutasított kérvények nem teljesítették a felállított kritériumokat. Szerinte volt, ahol a lakosság nem szavazta meg a javaslatot (érdekes, a kormány elé beterjesztett anyag á szóban forgó esetekben nem tud ilyenről), néhányuknál pedig az eredeti név megőrzése volt a cél (ez is csak Tardoskedd esetében jöhet szóba, ahol az indoklás szerint a Tardos az eredeti szláv Tvrdos névből származik). A miniszterelnök-helyetteshez hasonlóan fukarul bánt az érveléssel a kormány elé került anyag is, amely a sok ezer embert érzékenyen érintő döntéseket általában három-négysoros indoklással intézte el. Eszerint például a Gúta elnevezés azért hibás, mert a latin megfelelőből Guta következik, ezenkívül érintené a földrajzi elnevezéseket is, gazdasági károkat okozna és nem felel meg a társadalmi igényeknek (ezek részletezésére egyébként hiába kértük a miniszterelnök-helyettest). Párkány esetében hasonló a képlet, előbukkantak a társadalmi igények és valamiféle gazdasági, történelmi és kulturális (!) szempontok. Köbölkút bűne, hogy a név nem felel meg a szlovák helyesírásnak és a nyelvtörvénynek. Tardoskedd esetében a gondot a már korábban említett történelmi kontinuitáson kívül újra csak a térképészek esetleges többletmunkája okozta. A két elfogadott javaslat mellett viszont az szólt, hogy ily módon visszatérnek az eredeti elnevezéshez! A döntéssel kapcsolatban a károsultak minden bizonnyal háborogni fognak. Pedig nem is tudják, hogy a legrosszabb minősítést nem ök, hanem a perediek kapták. Az ő, szintén elutasításra javasolt kérvényük a kormányanyagból ugyan az egyik hétről a másikra eltűnt, de érdekességként talán érdemes megemlíteni, az okos minisztériumi bizottság azonkívül, hogy indoklásként esetükben is a tardoskeddi sémát választotta, azt is megjegyezte, hogy a szlovák személyiségekhez kötődő elnevezések megváltoztatása destabilizálhatja a politikai helyzetet. Szegény perediek: eddig nyilvánvalóan nem voltak tudatában, hogy ha szerény javaslatukat netán elfogadják, akár a világtörténelem alakulásába is beleszólhatnak... „Bölcs" kormányunk szerencsére a helyzet magaslatán van, és tudja, hogy mi következik a „társadalmi igényekből": Mindezek után már csak abban reménykedhetünk, hogy elődje egyes gazdasági döntéseinek „visszacsinálásával" párhuzamosan nem törekszik majd arra is, hogy a „parttalan demokrácia" idején elkóborolt helységeket visszaterelje a közös karámba. TUBA LAJOS VISSZHANG Kedves Pista! Az elmúlt héten kurta egyhetes szabadságomat töltöttem a Magas-Tátrában, ezért csak most válaszolok nyílt leveledre. Megpróbálok rövid lenni. 1. Leveled személyes vonatkozásai kedvesek, köszönöm szép soraidat. Én is biztosítani szeretnélek nagyrabecsülésemről, szimpátiával figyelem szívós igyekezetedet az igazságkeresés nem könnyű útján. 2. Megköszönöm leveled intelmét is, ismét csak azt mondhatom, egyazon oldalon állunk, és semmi nem fontosabb számomra, mint azoknak az embereknek a bizalma, akik az elmúlt választásokon ránk szavaztak. 3. Leveled több kitételével azonban gondjaim vannak, azokra reagálnom kell. Ügy érzem, a kelleténél több krimit vagy egyéb fantáziadús irományt olvastál az elmúlt időszakban, mert részinformációkból olyan „esetet" konstruáltál, amelytől a hajam az égnek áll. Nézz körül Pistám, milyen világban élünk, s mi történik körülöttünk. Ezt a helyzetet mi nem akartuk, nem mi voltunk az előhívói és a támogatói sem vagyunk. Politikai felelőtlenség lenne azonban részünkről ezeket a jelenségeket nem meglátni, nem reagálni, s nem gondolkodni alternatívákban. Továbbra is fenntartom: a) perspektivikusan kell politizálnunk, b) alternatívákban kell gondolkodnunk, tekintettel arra, hogy igenis gyengék vagyunk áhhoz, hogy politikailag meghatározó erő legyünk, c) mindenekelőtt kisebbségünk érdekeit figyelembe véve kell a lépéseinket megtennünk. E meghatározásokon azonban, látom, mind a ketten mást értünk (vagy egyikünk mindenképpen mást akar érteni). Én mindenesetre mozgalmaink - hogy ismét félreérthető ne legyen: az MKDM-re és az Együttélésre gondolok - alapszabályaiból, választási programjaiból és eddigi tevékenységünk tapasztalataiból indulok ki. EZ NEM A POZOLASOK IDEJE VÁLASZLEVÉL DUSZA ISTVÁNNAK 4. A sajtószabadság számomra legalább olyan fontos, mint számodra, hidd el. Mielőtt azonban vennénk a zsebkendőt és elsírnánk magunkat a cenzúrától szabdalt Új Szó vízióján (amely sajnos, tényleg valósággá válhat), először talán nem ártana, ha előbbre lépnétek a pontosabb tájékoztatás - elismerés - nem könnyű útján. A július 18-i, szombati számban egy nagyon fontos kérdésben ugyanis derekasan félretájékoztattátok az olvasót. A szuverenitási nyilatkozattal kapcsolatos véleményünk utolsó részét szabadon átköltöttétek. Én július 17-én a parlamentben olyat, hogy „az MKDM és az Együttélés képviselői Ellenkező esetben tartózkodni fognak a szavazástól", nem mondtam. Ez a megközelítés esetleg ugyanis azt sugallja az olvasónak, hogy létezhettek volna esetleg körülmények, amelyek teljesülése esetén megszavaztuk volna a nyilatkozatot. Te is tudod, hogy ez fel sem merült, magyar képviselő ezzel valóban nagy hibát követett volna el. Ezzel szemben az történt, hogy a szöveg első részét az alábbi szavakkal fejeztem be: „A nyilatkozat szövegét képviselőink a beterjesztett formában nem tudják támogatni." Utána tettem meg módosító javaslatainkat, mindenféle megkötöttség nélkül, aki a politikában járatos, tudja, a kettő mennyire nem ugyanaz. 5. Nem tartom szerencsésnek, hogy sokan érzelmi szempontból közelítik meg a jelenlegi történéseket. Az állampolgároknak természetesen joguk van erre, hát az ő esetükben sem optimális az ilyen hozzáállás. A sajtó az emotív nézőpontok terjesztésével szintén befolyásolja a közvéleményt; a csehszlovákiai magyarság megválasztott politikai reprezentációjának azonban abszolút hideg fejjel, átgondoltan kell viszonyulnia a jelen történéseihez. A politika és a történelem soha nem annak a megvalósulása volt, amit „én" szeretnék, szerettem volna. A csehszlovákiai magyar politikai reprezentációnak ugyanis az utóbbi évtizedek legnehezebb körülményei között kell egy keskeny pallón átegyensúlyozni. Ismétlem, nem mi akartunk ebbe a helyzetbe kerülni, ide szorultunk. Itt nem hősködőkre, de megfontoltan dönteni tudó politikusokra van szükség. Nagyon szép dolog, Pistám, amit a bátorságról írsz; én a más bőrére nemigen szoktam bátor lenni. Ellenben két héttel ezelőtt elmondtam a szlovák parlamentben két beszédet, egyikben sem simogattam meg sem a kormányt, sem a (látens) kormánykoalíciót. Megállapításaim némelyike vissza-visszatért az elmúlt hetek közéleti fórumain (a kormány harmadikutas gazdasági megoldásokat keres, túl nagy manőverezési lehetőséget kíván biztosítani magának, miből építi fel Bőst, stb.) S ha már a bátorságnál tartunk: Pistám, miért nem írsz nyílt levelet a „nagy" Vladimírnak is? Az ő kijelentéseivel kapcsolatban nem mozdul meg a szürkeállományod? 6. Azt, gondolom tudod, július 17-én egy színházi előadásnak (egyetértek: pancser rendezők által kreált rossz előadásnak) lehettünk a tanúi. Két mozzanatot kivéve az egész koreográfia előre ismert volt; a két „műsoron kívüli" mozzanat František Mikloško népszavazási indítványa és a mi két módosító javaslatunk volt. Mikloškót mi támogattuk, a szavazás eredménye mégis az volt, ami. A mi esetünkben megpróbáltak taktikázni, sikertelenül; Fogaš kollégával én tizenöt percet tárgyaltam a folyosón a javaslatainkról. Manőverezni próbált, esélytelenül. Amennyiben érdekel, a tizenöt perc teljes történetét elmondom akár neked, akár bármelyik kollégádnak. Mi előre tudtuk, hogy le fognak szavazni, a külföld olyan demonstratív jelenlétében azonban ez úgy látszik, kissé kellemetlen volt nekik. Mi a számottevő külföldi jelenlét miatt (is) ismételtük meg a javaslatainkat. 7. Igen, Pistám, tárgyalni szeretnék a DSZM-mel. Úgy érzem, minket ezért 9. Félre ne érts, Pistám, valóban meg- I köszönöm leveledet, amelyei - hiszi I - az igazi féltés íratott meg Veled. Víi I azonban a levélnek - a patetikus végéi I leszámítva - egy olyan sejtetése is, ams^ I mintha megengedné, hogy én-ésesel I leg társaim - elvtelen egyezkedésetót I akarnánk kezdeni. Engedelmeddel, a b- I vélnek ezzel a részével nem foglalkozol, I úgy érzem, ez nem lenne méltó hozzár*. I Egyébiránt nem is gondolom, hogy vsió- I ban szándékosan fogalmaztál úgy, ahogf I tetted, inkább csak megbotolhatott a tt I lad. Erre viszont én a helyedben jobban I vigyáznék, mert Neked - proli lévén - né- I Iámnál is jobban kell tudnod, hogyasií I maga az ember. | 10. Végezetül, ha már Te is idézted I Szent Pált: az Isten mindenkinek szalui I akaratot adott, az Új Szó Jggeto' I főmunkatársainak is. Ha tehát továbbra is I úgy érzitek, hogy épp a kákán ke(l a eso- I mót keresnetek, ám tegyétek. A magam I részéről azonban továbbra is a nomďk, I emberi kommunikáció híve lennék, fc I tám, az ajtónk, mint mindenki eftt,eüW I is mindig nyitva áll. I Barátsággal, tisztelem I CSÁKY PÁL I küldtek választóink a parlamentbe, hogy ott az érdekeinket képviseljük; ezt pedig úgy tudjuk megtenni, ha első menetben elmondjuk elképzeléseinket politikai partnereinknek. Ezt pedig addig van esélyünk elmondani, amíg az elvi ellenzék pozíciójába nem szorulunk - s ez a közeljövőben bekövetkezhet. (Egyébiránt 1990-ben az akkori VPN sem igen érdeklődött jó fél évig az elképzeléseink iránt; most viszont nincs annyi időnk várni, mint akkor volt.) 8. Az, hogy kommunista párttagságod alatt milyen mélyreható tapasztalatokat szereztél, a Te dolgod; ezeket meséld el mondjuk a DSZM és a DBP magyarjainak. Áz meg az én dolgom, hogy én miért nem léptem be a pártba; Te is tudod, hogy az ezzel kapcsolatos véleményemet akkor sem rejtettem véka alá. Pistám, én nem tartozom azok közé, akik utólag magyarázgatják a bizonyítványaikat. Ezt talán le sem írtam volna, ha nem cibáltad volna bele ebbe a témába - úgy érzem, hamis pózként - Szent Pált. Én őt valóban nagyon tisztelem és máig egyik példaképemnek tartom; a leveleit tízéves koromban oda-vissza fújtam. Az alábbi néhány sort egyáltalán nem azért írjuk, hogy csakazértis miénk leg fen s utolsó szó. Csáky Pál barátunk és sokéves munkatársunk véleményét teljes mértéttu tiszteletben tartjuk, habár néhány ironikus megjegyzése meglepett bennünket Hü célunk értelmetlen vitákba keveredni, vagy a kákán csomót keresni: mi is a mš emberi kommunikáció, az értelmes párbeszéd hívei vagyunk. Mindennek viszont ejji alapfeltétele a tények .ismerete és tisztelete. \ Tény az, hogy az MKDM-Együttélés klubnak a szuverenitási nyilatkozattal kapcsá tos véleményét - amelyet az SZNT ominózus, július 17-i ülésén Csáky Pál olvasol B - parlamenti tudósítóink a helyszínen, sokszorosított formában kapták meg. h fesai légkörben ők nem vették észre, hogy a szöveg utolsó része élő szóban - az eredi tehát az írásos változathoz képest - bizony másként hangzott el. Igy M

an félretájékoztattuk az olvasót, igaz, nem tudatosan és nem a nyilt levél szerzője. Ugyancsak tény, hogy - más munkatársunkhoz hasonlóan - Dusza Istvánnak vei ií van bátorsága bírálóan írni - többek kőzött - „nagy" Vladimírról. Hogy nem ql j levélben ? A műfaj ebben az esetben lényegtelen. Végeredményben honi magyarságunk felemelkedésén munkálkodunk áijfl I s ennek a folyamatnak természetes része'egyszersmind a cselekvés előszobáján I együttgondolkodás, a nézetek, vélemények cseréje, politikusok és újságírók kózótl í I A szerkesztési) A görög drámákban forgatókönyvszerűén bekövetkező katarzis (magasait I megtisztult, lelki-erkölcsi világba emelő élmény) elmaradt. Igaz, miért i I szeretné a szlovák Olümposz a görög drámákat, vagy a magyar kisebbséfi( I Miért is részesítene minket felemelő, megtisztító erkölcsi élményben? ! I No, de kik ülnek azon a bizonyos szlovák Olümposzon; kik határozd I arról, hogy megalázó, vagy felemelő élményben részesül-e az egysiti I állampolgár? Tizenhárom ember, Mečiarral az élén! Ez lenne hát a félisteni I kara? Érdemes lenne személyenként foglalkozni a kormány tagjainak „B' I telenségével", még pontosabban azzal, mit tettek le eddig az asztalra; jiit I bizonyítottak?! Többségükről ugyanis „pozitívumként" csak annyimonáili I el, hogy időben behódoltak Mečiarnak. És mindmáig híven követik nézett4 I mert ugye ezen az Olümposzon „a vakok között a félszemű is kirilf. I A jelenlegi kormányfő félszemüségével kapcsolatban pedig semmitéle Si I zióink sem lehetnek. Ő csak azt hajlandó látni, ami személyesen a I szolgál. Nem hajlandó lemondani arról, amit például a negyvenes és ötveoa I évek nemzeti kommunistái értek el a magyarlakta falvak és varasul I elszlovákosításában - akár erőszakos reszlovakizálással is. i Ilyen hát a félistenek kara. További kérdés viszont, milyen szerepet tűét I be? A jelenlegi alkotmány szerint ugyanis a kormány a végrehajtó |alafc» I legfelsőbb szerve; a nép akaratának végrehajtó szerve. A nép akaratát ítjai I ki a népszavazás is. Fura módon a jelenlegi végrehajtó hatalom semmist I tekinti (tekintheti) a nép akaratát. Több tízezer szavazónak a referendumba I kinyilvánított akaratát. Mégpedig a végrehajtó hatalom, amelynek mindösstt I 14 tagja van, s amely valamiféle össztársadalmi igényekre és érdekek I hivatkozik, minden további magyarázat nélkül. De vajon mi az összlít» 1 dalmi érdek, össztársadalmi igény, melyik jogszabályban keressem a mejií I tarozását? Ki mérte fel statisztikailag, számszerűleg kimutatható móiaJ I Tudom, egykor — alig három-négy évvel ezelőtt - az össztársadalmi érdúä I hivatalosan még a párthatározatokban kellett keresni. Közben két demobm I kus év telt el. A pártállamot - állítólag - felszámoltuk. Újabban viszont w I komoly kételyeim vannak a pártállam valóságos megszűnéséről, a népszwf I renitás érvényesüléséről. Mečiar a fejünk fölött döntött a szövetségi álla I felszámolásáról és ezzel kapcsolatban egyre jobban távolodik a tafát I népszavazás megtartásától is. A megtartott népszavazásokat pedig semmi- I nek tekinti. Hol itt a demokrácia? •, FEKETE MAM I Gúta, Köbölkút, Tardoskedd és Párkány elnevezéseinek hosszasan át I zódó drámájában a szlovák kormány tegnapelőtt lehúzta a függönyt; Ci I Kolárovo, Párkány Štúrovo, Köbölkút Gbelce, Tardoskedd pedig TvrdoM I marad. Azaz, befejeződött egy dráma, amelynek első felvonása a györifl I forradalom volt, amikor is sokan hitték: visszakaphatják mindazt, li I a pártállam elvett tőlük, és ezért az említett helységek lakosai városit I községük történelmi nevének visszaszerzésében is hittek. A második lén I násban az érintett városokban és községekben népszavazást tartottá,bt a legálisan megtartott népszavazás eredményeként a Gúta, a PáÉM I a Köbölkút és a Tardoskedd név mellett határoztak. A harmadik íelvonisk I a belügyminisztérium is megjelent, amely az „ö" és „ú" betűket kifogói I merthogy azok nem egyeztethetőek össze a szlovák nyelv szabályai I A negyedik felvonásban - a görög tragédiák mintájára - megjeleni t a szlovákiai Olümposz félistenei (a kormány tagjai) és határoztak: íljB I neked népem, maradsz, ami voltál - Kolárovo, Štúrovo, Gbelce, TvrdoSm I FÉLISTENEK AZ OLÜMPOSZON?