Új Szó, 1992. július (45. évfolyam, 153-179. szám)

1992-07-29 / 177. szám, szerda

1992. JÚLIUS 29. ÚJ SZÓ, KALEIDOSZKÓP 8 EURÓPAI CNN SZÜLETIK? VÁLASZ A KIHÍVÁSRA ELNÖKÖK KEDVESE Sally fischer hetvenéves, még ma is vonzó teremtés, meg­fordulnak utána a férfiak. A hölgy nem a pénzt hajhászta, amikor a Weekly Word News újságíróinak szerelmeiről vallott. Ez még nem volna hírértékű, de az már igen, hogy a hölgy öt megdolbogult amerikai elnöl^ kedvese volt. A sor igen előkelő: Roosevelt, Tru­mari, Eisenhower, Kennedy és Johnson... Kedvesek és gyengédek vol­tak, emlékezett vissza Sally Fis­cher, de némi malíciával hozzá­tette: hazudna, ha azt állítaná, valamennyien jó szeretők voltak. Kennedy pompás humorérzéké­vel feledtette szégyellősségét... Johrisont választékos modora miatt kedvelte, Eisenhower ro­mantikus volt. Roosevelt a leg­szerencsétlenebb ember, akit is­mert. Mellette elfeledkezett a há­borúról, a testi fájdalmakról, de mindenekelőtt a feleségéről. Sally Fischer több mint húsz éven keresztül titkárnősködött a Fehér Házban. Frissen végzett egyetemistaként találkozott Tru­mannal 1942-ben, egy estélyen. Nem sokkal később egy csodá­latos éjszakát töltöttek együtt (egyetlenegyet!), s bár többször is találkoztak, azután már semmi sem történt... Eisenhowerrel a második vi­lágháború után találkozott. Min­dig is csodálta a kopasz férfiakat — későbbi férje is az volt —, többször találkoztak, de intim kapcsolatra csak 1955-ben ke­rült sor, amikor Eisenhower el­nök lett. A felejthetetlen éjszaka ugyancsak a Fehér Házban zaj­lott le. Amikor Kennedy nyitott be a szobájába, Sally több mint spic­ces volt. Úgy emlékszik, Ken­nedy először bókolt egy sort, az­tán bebújtak az ágyba. A nagy összeborulásra még két ízben került sor, de mint Sally elárulta — nem mondhatná, hogy felejt­hetetlen élményben részesült. Johnson — vele kétszer talál­kozott — drága ékszerekkel, ér­tékes ajándékokkal halmozta el. Nixon az egyetlen, akit Sally hidegen hagyott. — Nem is bán­tam — vallotta be —, hideg volt a tekintete, nem óhajtottam vele egy ágyban feküdni. _ Amikor az újságírók megkér­dezték, a még élő exelnökök kö­zül került-e valakivel közelebbi kapcsolatba, a hölgy így felelt: „Talán kételkednek benne?" Sally Fischer ma Colorádó­ban él, visszavonultan. Évente kétszer ellátogat Las Vegasba és a régi szép napokra emlék­szik... Elnöki kedveseit pontozással értékeli, 1-től 10-ig... Roosevelt nyolc pontot kapott — a vadságáért. Truman gyenge hét pontot szerzett. Felvidította Sallyt, de a szexet sosem vette komolyan. Eisenhower—tíz pont. Fárad­hatatlannak bizonyult. Sally nem is csodálkozik rajta, hogy meg­nyerte a második világháborút. Kennedy — kettes. Gerincfáj­dalmak gyötörték. Egyébként szeretetreméltó kedves fiú volt. Johnson — legfeljebb öt pon­tot ér. Folyton sietett... (Külföldi lapok nyomán: kop) Még emlékezünk: az Öböl-hábo­rú idején ivódtak be a köztudatba az olyan kifejezések, mint a Scud- és Patriot-rakéta, és akkoriban lett álta­lánosan közismert a CNN, azaz a Cable News Network (kábel hírháló­zat). Ez az egész világra kiterjedő amerikai hírtelevízió forradal­masította az információközlést, hi­szen általa nem az a hír, ami megtör­tént, hanem az, ami történik. Amikor megkezdődött Bagdad bombázása, a kanadai miniszterelnök sajtótitkára felhívta a washingtoni Fehér Házban tevékenykedő kollégáját, Mariin Fitzwatert, és megkérdezte tőle: „Mit csinálsz ilyenkor?" ,,Ugyanazt, amit te — hangzott a válasz —: a CNN-t nézem." A hírműsor Vatikánban is látható, abo\ John Foley érsek reggel hatkor már talpon van, hogy meg­nézze az adást és így tudja, „miért kell imádkoznia". A fenti példák ki­válóan mutatják, hogyan vált a CNN a történelem egyidejű és elsődleges jelentőségű formálójává. Éppen kulcsszerepe, vélemény­formáló ereje a szálka a többi tévé­társaság szemében. A CNN-nel szemben többször hangoztatott vád: adásain erősen érződik, hogy ame­rikai. Nemritkán tartják az amerikai kulturális imperializmus eszközé­nek. C. Ockrent francia tévébemon­dó szerint hiába érzékeny a CNN a világ problémái iránt, ha azokat aka­ratlanul is amerikai szemüvegen ke­resztül szemléli. Erre egy példa a Si­vatagi Vihar hadművelet idejéből: az egyesült államokbeli értékrendben a véget nem érő Öböl-tudósítások „A sláger napi fogyasztásra szol­gáló zene. Kimegy a divatból, mint egy ruha", olvashatják majd néhány sorral lejjebb Dobos Attila zeneszer­ző „slágerdefinícióját". Az ő dalait — ha már a divatnál és a ruháknál tar­tunk — talán a kosztümhöz hasonlí­tanám. Mert a Mama, az Isten veled édes Piroskám, a Kövek a vízparton, a Mindenkinek van egy álma és a többi olyan szerzemények, amelye­ket — akár a kosztümöt — ugyan nem „viselünk" mindennap, még­sem mennek ki a divatból. Dobos Attila most operát írt. A cí­me: Az ember tragédiája. — Ön többször is hangsúlyozta, hogy ez nem rockopera, hanem ha­gyományos opera. Nem vagyok a műfaj beható ismerője, de a lemez­változatot hallgatva számomra telje­sen rockoperás hangzása volt, és én ezt cseppet sem érzem degradáló­nak... — Én sem érzem annak, nem is ( azért mondtam. Miért hangsúlyo­zom mégis, hogy Az ember tragé­diája nem rockopera? Mert van né­hány alapvető különbség rockopera és a hagyományos opera kőzött. A rockoperát rockénekesek éneklik. A rockénekes nem áriázik, feszes roc­kot énekel, vagy ha esetleg lágyat, akkor sem szentimentális. A rock­énekes hangja akkor szép, ha nem tiszta, hanem egy kicsit érdes, füs­tös. Az én operám klasszikusan kép­zett hangokra készült és a kíséret alapja a szimfonikus zenekar. Ter­mellett a vilniusi vérengzés csak fél percet érdemelt. Külön utakon... A hírközlő szervek Londontól To­kióig elhatározták, hogy az amerikai világnézettől eltérő alternatívát mu­tatnak be. A kihívásra kétféleképpen válaszolhatnak: az egyes nemzeti tévétársaságok hoznak létre 24 órás folyamatos információcsatornát, vagy több ország egyesíti erejét és közös hírtelevíziót működtet. Immár mindkét változatra akad példa. Jelenleg a British Broadcasting Corporation (BBC) tervezi a legko­molyabb támadást a CNN ellen. A BBC-nek előnye van a többi ver­senytárssal szemben, ugyanis az egész Földet behálózó rádióműso­rát, amit a világon 120 millió ember képes fogni, eddig senki sem tudta lekörözni. Az USA haditengerészete a BBC-n hallott először Szaddam Húszéin csapatkivonási utasításai­ról, mialatt az iraki csapatok is hall­gatták az adást. Az alakuló BBC TV News World Service most a távoli rá­diótudósítókat fogja megkérni tv-ri­portok készítésére. „A CNN kitűnő úttörő volt, de a BBC vissza fogja szorítani" — állítja magabiztosan Christopher Irwin, a hírtelevízió igaz­gatója. Emellett Nagy-Britanniában már működik a Murdoch-csoport fi­nanszírozta Sky news műholdas hír­csatorna, amely 24 órás nonstop in­formációs műsort sugároz. Németországban a Bertelsmann médiumcég gondolkodik közös amerikai—német hírtelevízió létre­hozásában. A valódi, 24 órás francia hírcsatorna megvalósításának egyetlen komoly tervét a TF-1 és a Canal Plus közösen kezdeményez­te: a programok középpontjában a gyors információ állna. Sűrűn követ­nék egymást a híradások, a riportok, az interjúk és viták, mindez ismert műsorvezetőkkel. A felsorolásból nem maradhat ki a japán NHK tévé­társaság sem, amely nyolcórás nemzetközi hírműsort tervez. ... és közösen Egységben az erő, vallja a többi európai hírközlő szerv, s azzal a ké­réssel fordult az Európai Közössé­gek Főbizottságához, hogy kapja­nak segítséget egy európai hírteleví­zió megszervezéséhez. Becslések szerint 81 millió dollár kellene az adás idei megkezdéséhez. E me­rész terv érdekében 11 közszolgálati tv-állomás létrehozta az Euronews társaságot, amely öt nyelven — an­golul, franciául, németül, olaszol és spanyolul — sugározná adásait egy olyan területre, amely észak-déli irányban Finnországtól Marokkóig, kelet-nyugati irányban pedig Íror­szágtól Törökországig terjedne. A hírek és időjárás-jelentés mellett ma­gazinprogramokat is tartalmazná­nak az adások, amelyek kezdetben kilencórásak, ám 1993-ban már egésznaposak lennének. Az Euro­news a konkrét megvalósítás fázisá­ba lépett; június elején az olasz RAI igazgatóhelyettesét kinevezték az új tévétársaság elnökévé, míg a szék­hely a Lyon közelében fekvő Ecully lett. A televíziós szövetség tisztvise­lői úgy gondolják, az adás 2-3 éven belül 30 millió háztartásba jut el. Műsorvezetők nélkül Nincs szó arról, hogy az Euro­news maga készítené a műsorokat. Képeit a tag-tévétársaságoktól, az UER (az Európai Közszolgálati Tele­víziós Társaságok Szövetsége)/ mű­sorcsere-börzéjétó'l, a nagy tévétár­saságoktól és esetleg a CNN-től sze­reznék be. Az Euronews egyik nagy kérdőjele a programok tartalmával kapcsolatos. Egy többnyelvű csa­torna csak olyan tudósításokat ad­hat, amelyeket a képernyőn nem lát­ható újságíró kommentál. Nem len­nének műsorvezetők, stúdióvendé­gek, viták, és csak nagyon kevés volna az interjú. E problémát gaz­dag programkészítési lehetőségeik­kel vélik áthidalhatónak és bíznak abban az eredeti szerkesztői elkép­zelésben, amely szerint az esemé­nyekettörténeti és geopolitikai pers­pektívában mutatnák be. Ezen túlmenően az új vezetőség hangsúlyozza, az Eronews nem a közszolgálati csatornák nehézkes szövetsége lesz, hanem olyan önál­ló csatorna, amelyet egységes, köz­ponti stáb irányít. Ugyanakkor né­hány tagtelevízió máris feltételeket szab. Például nem szeretnék, hogy a leendő csatorna a saját híradójuk­kal egy időben sugározzon híradót. Még jó pár vitatott kérdésben kell majd az Euronewsnek és tag-tévé­társaságoknak kompromisszumos megoldást találniuk, ám nyilvánva­ló: ha nem jön létre akár önálló, akár közös európai hírtelevízió, akkor vén kontinensünknek hosszú időre le kellene mondania az autonóm, euró­pai szempontokat figyelembe vevő hírközlésről. Ezáltal az EgyesültÁlla­mok óriási tévétársaságai képanya­gának, információs blokkjainak egy­szerű vásárlójává és fogyasztójává válna. (sidó) gításban tűnnek fel a dolgok. Úgy éreztem, ha a jó Isten megáldott en­gem azzal a tehetséggel, hogy szép zenét tudok írni, akkor nekem kutya kötelességem azzal a közönség elé lépni. S ha meg tudom írni az operát, akkor meg is kell írnom. Több mint 130 éves Az ember tragédiája. Idáig várt arra, hogy megzenésítsék, de még senki sem vállalkozott rá, mert nagyon nehéz feladat. Nekem is hét évembe telt, míg elkészültem vele. — Ha az ember szívének, lelké­nek kedves munkát végez, önmagát is formálja. Továbbfejlődik. Érzi ezt a „kölcsönhatást"? Megváltoztatta va­lamiben az opera? — Természetesen. Amióta bele­fogtam a komponálásba, egész lé­nyemmel a zenében élek. Szinte le­begek. Csodálatos dolog. Meg is fo­gadtam, hogy ezután már csak ope­rát fogok írni. Már tudom is, hogy melyik lesz a következő, de egyelőre nem akarok beszélni róla. — Mikor lesz az opera bemutató­ja? — A Budapesti Állami Operaház­zal már megkötöttük az előszerző­dést. Viszont rengeteg díszletre, ren­geteg jelmezre van szükség, csak a kórus száztagú, s mindenkinek kell ruha, és minden színben más. Va­gyis nagyon költséges, 25 millió fo­rintos produkcióról van szó. Ezt a pénzt kell most szponzorok bevoná­sával összeszednünk. De bizako­dunk, hogy a jövő szezonban be tudjuk majd mutatni az operát. A díszleteket a legnagyobb élő ma­gyar festő, Szász Endre tervezi, Se­regi László lesz a rendező, s olyan sztárok állnak mellettünk, mint Pitti Katalin, Begányi Ferenc, Sinkovits Imre és még sokan mások. LAMPL ZSUZSANNA SLÁGEREK UTÁN OPERA DOBOS ATTILA TELJESÜLŐ ÁLMA mészetesen kiegészítve szintetizáto­rokkal. A rockoperánál ez is fordítva van. A hangszerelés gerince a rock­zenekar, amit esetleg szimfonikus hangszerekkel egészítenek ki. Ezen­kívül a rockoperának a szövegköny­ve is más, mint a hagyományos ope­rának (azért nem mondok klasszikus operát, mert ahhoz, hogy egy mai opera azzá váljon, ugye, várni kell még pár száz évet). Különben Ma­dách művét megzenésíteni elég nagy merészség. Amikor elhatároz­tam, hogy megkomponálom, még nem tudtam, milyen nagy fába vá­gom a fejszémet... — Ön választotta ezt a témát vagy megrendelésre komponálta? — Senkitől sem kaptam megren­delést. Viszont a téma régóta érde­kel, mert Az ember tragédiája szerin­tem a legnagyobb nemzeti drá­mánk. Ezért aztán nem is illik hozzá más műfaj, csak az opera. Számom­ra szentségtörés lett volna, ha rock­zenét írok hozzá. Különben nincs ám akkora különbség rockopera és hagyományos opera között, mint azt egyesek gondoljákl Én pontosan ezzel az operával akartam bebizo­nyítani, hogy igazából nem komoly­zene és könnyűzene létezik, hanem jó zene ós rossz zene. Az ember tra­gédiája stílusát tekintve valahol a „senki földjén" mozog, a klassziku­san értelmezett opera és a rockope­ra között. Tele van igazi, hagyomá­nyos operai elemekkel, ugyanakkor rockos elemek is fellelhetők benne. — Könnyebb volt operaéneke­sekkel dolgozni? — Én a slágerszakmából jövök, ahol nagy gyakorlatra tettem szert abban, hogy kis hangterjedelmű énekesekkel érjek el sikereket. Az el­ső tapasztalatom az operaéneke­sekkel? El sem tudom mondani, mi­lyen felséges és felemelő érzés volt az a végtelen profizmus, amivel ők rendelkeznek. Életemben először találkoztam azzal, hogy kapásból mindent elénekelnek. En leírom, s legyen az bármi, ők már el is éneklik! Csodálatos, hogy óriási hangterje­delmük van, és annyira uralják a hangszerüket — az énekhangjukat —, hogy számukra egyszerűen nincs lehetetlen feladat. — Nem ehhez volt hozzászokva? — Nem bizony! Közismert dolog, hogy nekünk szinte bele kellett „ver­ni" az énekesekbe a dalokat. Persze a közönségnek ettől függetlenül tet­szenek, és ez az ő értéküket valóban nem csökkenti. De hogy mennyi munka volt egyetlen dal előadása mögött... A sláger olyan „kis művé­szet". Napi fogyasztásra szolgáló zene. Kimegy a divatból, mint egy ruha. És ez így van rendjén. De az operát az örökkévalóságnak írják. — Akkor ezzel az operával az örökkévalóságot pályázza meg? — Természetesen szeretném, ha az operám túlélne engem. Most éle­dtem közepe táján járok — feltéve persze, hogy elérem a normális élet­kort—, s ilyenkor már más megvilá­CSÚNYA NOK KORA? Hihetetlen botrányt kavart az angol Naomi Wolf könyve, A szépség mítosza, amelynek lapjain (a fénykép után ítélve) elbűvölően csinos, huszonki­lenc éves hölgy arra szólitjafel nőtársait, hogy le­gyenek ismét csúnyák. A szerző kijelenti: vége az egyenjogúságnak, szépnek lenni nem egyéb rafi­nált erőszaknál, amit a férfiak követnek el a nőkön. A fogyasztó klinikákat koncentrációs táboroknak titulálja, ahol szerencsétlen kövér nőknek napi 900 kalóriából kell senyvedniük. A nőkkel elhite­tik, hogy csúnyácskák, s ők készek krumpliorrukat fitossá operáltatni. A férfiaknak eszükbe sem jut­na, hogy hasonló tortúráknak vessék alá magu­kat! A nők kiharcolták a politikai, a szexuális sza­badságot, a munkához való jogot; ám ha a kiváló orvosnőnek vagy ügyvédnőnek széles a csípője és vastag a dereka, a férfinép törvényszerűen le­kicsinyli. A szépség mítoszáról így vélekedik Naomi Wolf: a szépség mindig létezett, a nők mindig szé­pek akartak lenni s a férfiak mindig elvárták tőlük, hogy szépek legyenek. Biológiai, szexuális, evo­lúciós tény, hogy az erős férfi harcol a szép nőért. De ez csupán mítosz! Antropológiai példákkal igazolja, hogy a matriarchális társadalmakban a férfiak kötelessége, volt, hogy szépek legyenek. A könyv tizenöt országban megjelent, s a hírek szerint egyenlőre csak a nők tiltakoznak ellene. Si­moné de Beauvoir több mint negyven éve írta A második nemet. Könyvében a nők helyzetét vizs­gálja, a nők másodrendűsége ellen küzd. Egyik­másik megállapítása ma is találó: „A háborúság addig fog tartani, míg a férfi és a nő el nem ismerik egymás egyenlőségét, vagyis addig, míg a nőies­ség fennmarad, mint olyan; vajon melyikük kitar­tóbb kettőjük közül, hogy ezt az állapotot tovább fenntartsa? A független nő legalább előjogait óhajtja megtartani, a férfi viszont azt akarja, hogy a nő vállalja a korlátozásokat. (...) A szkeptikusok azt állítják, hogy a nő mindig nő marad; más jósok azt jövendölik, hogy ha megfosztják is őket nőies­ségüktől, még nem sikerül nekik férfiakká válni, hanem szörnyeteg lesz belőlük." Ha a nők engedelmeskednek Naomi Wolf fel­szólításának, hogy legyenek ismét csúnyák — biztosan... (kop)

Next

/
Thumbnails
Contents