Új Szó, 1992. július (45. évfolyam, 153-179. szám)

1992-07-28 / 176. szám, kedd

1992. JULIUS 28. lÚJSZÓ* DOKUMENTUM A SZLOVÁK KÖZTARSASÁG ALKOTMANYANAK TERVEZETE Mai és holnapi számunkban kivonatosan ismertetjük a Szlo­vák Köztársaság Alkotmányának tervezetét, amellyel a parlament elnökségé a közeljövőben foglal­kozik majd, illetve amelyet au­gusztusban kellene a Szlovák Nemzeti Tanácsnak elfogadnia. ELSŐ FEJEZET Az első ókk kimondja, hogy a Szlovák Köztársaság szuverén, demokratikus és szociálisan igaz­ságos jogállam, amely nem kötődik sem kizárólagos ideológiára, sem pedig vallási meggyőződéshez. A korábbi tervezetekkel szemben tehát nem állapítják meg, hogy az SZK a szlovák nemzet állama. A to­vábbiakban az alkotmánytervezet az általánosan elfogadott demokratikus alapelvekből indul ki. Leszögezi, az államhatalom a néptől ered, a népet .illeti meg, amely azt a választott képviselői révén vagy közvetlenül gyakorolja. Itt kapott helyet az a sza­bály is, hogy „mindenki megcsele­kedhet, amit a törvény nem tilt, és senki sem kényszeríthető olyan cse­lekvésre, amelyre a törvény nem kötelezi". Megállapítja egyben azt is, hogy a Szlovák Köztársaság terü­* lete egységes és oszthatatlan, hatá­rait pedig az SZNT alkotmánytörvé­nyével lehet módosítani. Az SZK állampolgársága megszerzésének és elvesztésének feltételeit törvény . állapítja meg, és senki sem fosztha­tó meg - akarata ellenére - állam­polgárságától. Ugyanakkor kifeje­zést nyert az is, hogy a szlovák nyelv államnyelv és egyéb nyelvek használatát a hivatalos kapcsolatok­ban törvény szabályozza. A további cikkek az állami felségjelvényeket (az állami címert, zászlót, pecsétet és a himnuszt) szabályozzák. A köz­társaság fővárosaként Pozsonyt je­löli meg a tervezet. MÁSODIK FEJEZET Alapvető jogok és szabadságok 10. cikk Azok az emberi jogokról és alap­vető szabaságokról szóló nemzet­közi szerződések, amelyek a Szlo­vák Köztársaságot kötelezik, a terü­letén általánosan kötelező erővel bírnak és törvényeivel szemben előnyt élveznek. 11. cikk (1) Az emberek szabadok és egyenlőek a méltóságukban és jo­gaikban is. Az alapvető jogok és szabadságok megvonhatatlanok, elidegeníthetetlenek, elévülhetetle­nek és megszüntethetetlenek. (2) A Szlovák Köztársaság terüle­tén az alapvető jogok és szabadsá­gok mindenkinek szavatolva vannak nem, faj, szín, nyelv, hit és vallás, politikai vagy más vélemény, nem­zeti vagy társadalmi származás, nemzetiségi vagy etnikai kisebbség­hez való tartozás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerint megkü­lönböztetés nélkül. Senki sem lehet az említett indokokból megkárosít­va, előnybe helyezve vagy hátrá­nyos helyzetbe juttatva. (3) Mindenkinek jogában áll sza­badon határozni saját nemzetiségé­ről. Tilos ennek a döntésnek bármi­féle befolyásolása és az elnemzeti­etlenítésre irányuló nyomás minden módozata. (4) Senkit sem szabad károsítani jogaiban az alapvető jogai és sza­badságai érvényesítése miatt. 12. cikk (1) Kötelességeket csak törvény alapján, annak kereteiben, és az alapvető jogok és szabadságok tisz­teletben tartása mellett lehet megál­lapítani. (2) Az alapvető jogokat és sza­badságokat csak törvénnyel lehet korlátozni. (3) Az alapvető jogok és szabad­ságok törvényes korlátozásának egyformán kell vonatkoznia mind­azon esetekre, amelyek a megálla­pított feltételeket teljesítik. (4) Az alapvető jogok és szabad­ságok korlátozásánál ügyelni kell azok lényegére és értelmére. Az ilyen korlátozásokat csak a megha­tározott célra lehet alkalmazni. 13. cikk Mindenki rendelkezik jogképes­séggel. 14. cikk (1) Mindenkinek joga van az élet­hez. Az emberi élet védelmet érde­mel már a megszületés előtt. (2) Senkit sem szabad életétől megfosztani. (3) Tilos a halálbüntetés. (4) Nem minősül e cikk szerinti jogok megsértésének, ha valakit az életétől olyan cselekménnyel össze­függésben fosztottak meg, amely a törvény szerint nem büntetendő. 15. cikk (1) Az egyén és a magánélet sért­hetetlensége szavatolva van. Korlá­tozni azt csak a törvény által megál­lapított esetekben lehet. (2) Senkit sem lehet kínvallatás-, nak, avagy kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni. 16. cikk (1) A személyes szabadság sza­vatolva van. (2) Senkit sem lehet büntetőeljá­rás alá vonni vagy szabadságától megfosztani másként, mint a tör­vény által megállapított módon és okok alapján. Senkit sem lehet sza­badságától megfosztani kizárólag azért, mert nem képes szerződéses kötelezettségének eleget tenni. (3) A vádlottat vagy a bűncselek­ménnyel gyanúsítottat csak a tör­vény által meghatározott esetekben szabad őrizetbe venni. Az őrizetbe vett személlyel azonnal közölni kell őrizetbe vételének indokait, ki kell hallgatni és legkésőbb 24 órán belül Szabadlábra kell helyezni vagy a bí­róságnak átadni. Az őrizetbe vett személyt a bíró az átvételtől számí­tott 24 órán belül köteles kihallgatni, és határozatot hozni előzetes fogva­tartásáról vagy szabadlábra helyez­ni ót. (4) A vádlottat csak a bíró írásbeli és megindokolt utasítására szabad letartóztatni. A letartóztatott sze­mélyt 24 órán belül át kell adni a bíróságnak. A bíró az átvételtől számított 24 órán belül köteles a le­tartóztatott személyt kihallgatni és határozatot hozni előzetes fogvatar­tásáról vagy szabadlábra helyezni öt. (5) Csak a törvényben meghatá­rozott okokból, és időtartamra, vala­mint csak bírósági határozat alapján lehet valakit előzetes fogvatartásba helyezni. (6) Törvény állapítja meg, mely esetekben lehet vakakit a hozzájá­rulása nélkül intézeti egészségügyi gondoskodásba venni vagy tartani. Az ilyen intézkedésről 24 órán belül tájékoztatni kell a bíróságot, amely az elhelyezésről hét napon belül határoz. (7) A bűncselekménnyel vádolt személy elmeállapotának vizsgálata csak a bíróság írásbeli utasítására történhet. 17. cikk (1) Senkit sem szabad kényszer­munkának vagy kényszerszolgálat­nak alávetni. (2) Az első bekezdés rendelkezé­se nem vonatkozik a) a szabadságvesztés-büntetésü­ket töltő személyekre törvény alapján kirótt munkára vagy a szabadságvesztés-büntetést helyettesítő egyéb büntetésüket töltö személyekre a törvény alap­ján kirótt munkára, b) a katonai.szolgálatra vagy a köte­lező katonai szolgálat helyett a törvény által megállapított egyéb szolgálatra, c) a törvény alapján megkövetelt szolgálatra természeti csapás, baleset vagy más olyan veszély esetében, amely emberéleteket, egészséget vagy jelentős vagyoni értékeket veszélyeztet, d) az élet, az egészség vagy mások jogai érdekében a törvény által megállapított cselekményekre. 18. cikk (1) Mindenkinek joga van emberi méltósága személyes becsülete és jó hírneve megőrzéséhez, illetve a neve védelméhez. (2) Mindenkinek joga van a ma­gánéletébe és családi életébe való jogosulatlan beavatkozásokkal szembeni védelemhez. (3) Mindenkinek joga van a sze­mélyéről szóló adatok jogosulatlan gyűjtésével, nyilvánosságra hozata­lával vagy az ilyen adatokkal való egyéb visszaélésekkel szembeni védelemhez. 19. cikk (1) Mindenkinek jogában áll va­gyont tartani tulajdonában. Minden tulajdonos tulajdonjogának azonos törvényes tartalma van és egyforma védelmet élvez. Az öröklés szavatol­va van. (2) Törvény állapítja meg, hogy a társadalom szükségleteinek, a nemzetgazdaság fejlesztésének és a közérdeknek biztosításához fel­tétlenül szükséges mely vagyon le­het csak az állam, a község vagy a meghatározott jogi személyek tu­lajdonában. A törvény megállapít­hatja azt is, hogy a meghatározott dolgok csak az állampolgárok vagy a Szlovák Köztársaságban szék­hellyel rendelkező jogi személyek tulajdonában lehetnek. (3) A tulajdon kötelez. Nem sza­bad visszaélni vele mások rovására vagy a törvénnyel védett közérdek­kel ellentétben. A tulajdonjog gya­korlása nem károsíthatja a törvény által megállapított mértéken felül az emberek egészségét, a természetet és a történelmi műemlékeket. (4) A kisajátítás és a tulajdonjog kényszeritett korlátozása csak köz­érdekből, törvény alapján és kártala­nítás mellett lehetséges. (5) Adókat és illetékeket csak tör­vény alapján szabad kiróni. 20. cikk (1) A lakóhely sérthetetlen. Tilos oda az ott lakó hozzájárulása nélkül belépni. (2) A házkutatás csak a büntető eljárás céljaira alkalmazható, még­pedig a biró írásbeli és megindokolt utasítása alapján. A házkutatás el­végzésének módját törvény állapítja meg. (3) Egyéb beavatkozásokat a la­kóhely sérthetetlenségébe törvény által csak akkor lehet engedélyezni, ha az a demokratikus társadalom­ban elkerülhetetlen az emberek éle­tének és egészségének, vagy má­sok jogainak és szabadságainak vé­delme érdekében, vagy a közbizton­ság és a rend súlyos veszélyezteté­sének elhárítása érdekében: Amennyiben a lakóhelyet vállalko­zásra vagy egyéb gazdasági tevé­kenységre is felhasználják, az emlí­tett beavatkozásokat a törvény ak­kor is engedélyezheti, ha az a köz­igazgatás feladatainak teljesítésé­hez feltétlenül szükséges. 21. cikk (1) A levéltitok, a továbbított hírek és egyéb iratok titkossága, valamint a személyes adatok védelme szava­tolva van. (2) Senki sem sértheti meg a le­véltitkot sem az egyéb iratok és feljegyzések titkosságát, akár a la­kásban vannak ezek elhelyezve, akár a posta útján vagy más módon továbbítva. Kivételt képeznek azok az esetek és hírek, amelyek telefo­non, távíró vagy más hasonló beren­dezés útján vannak továbbítva. 22. cikk (1) A tartózkodási hely megvá­lasztásának és a mozgás szabadsá­ga szavatolva van. (2) A Szlovák Köztársaság terüle­tén jogosultan tartózkodó minden személynek joga van az ország sza­bad elhagyásához. (3) Ezeket a szabadságokat csak törvény korlátozhatja, ha az elkerül­hetetlen az állam biztonsága, a köz­rend fenntartása, az egészségvéde­lem, vagy mások jogainak és sza­badságainak védelme érdekében és a meghatározott területeken a kör­nyezetvédelem indokából is. (4) Minden állampolgárnak joga van a Szlovák Köztársaság területé­re való szabad belépéshez. Az ál­lampolgár nem kényszeríthető arra, hogy hazáját elhagyja, nem lehet kiutasítani vagy más államnak ki­adni. (5) A külföldit csak a törvény által megállapított esetekben lehet kiuta­sítani. 23. cikk (1) A gondolat, lelkiismeret, a val­lási meggyőződés és a hitvallás sza­badsága szavatolva van. Ez a jog tartalmazza a vallási meggyőződés és a hitvallás megváltoztatásához! való lehetőséget is. Mindenkinek jo­gában áll, hogy hit nélkül éljen és felfogását nyilvánosan kinyilvání­tani. (2) Mindenkinek jogában áll vallá­sát vagy hitét szabadon kinyilváníta­ni, mégpedig akár egyénileg, akár másokkal együtt, a magánéletében vagy nyilvánosan, istentisztelettel, vallási cselekményekkel, szertartá­sokkal, vagy oktatással. (3) Saját ügyeiket az egyházak és vallási közösségek igazgatják, fő­ként létrehozzák saját szerveiket, kijelölik saját lelkészeiket, létrehoz­zák saját rendjeiket és egyéb egyhá­zi intézményeiket, mégpedig az álla­mi szervektől függetlenül. (4) Törvény állapítja meg az álla­mi iskolákban történő hitoktatás fel­tételeit. (5) Ezeknek a jogoknak gyakorlá­sát törvény korlátozhatja, ha a de­mokratikus társadalomban a közbiz­tonság és a rend, az egészség és az erkölcs vagy mások jogainak és szabadságainak védelmében elke­rülhetetlen intézkedésekről van szó. 24. cikk Senki sem kényszeríthető arra, hogy lelkiismerete vagy vallási meg­győződése ellenére katonai szolgá­latot teljesítsen. A részleteket tör­vény állapítja meg. 25. cikk (1) A véleménynyilvánítás sza­badsága és az információkhoz való jog szavatolva van. (2) Mindenkinek jogában áll véle­ményét .kinyilvánítania szóban, írás­ban, sajtó útján, képpel vagy más módon, valamint szabadon és az állam határaira való tekintet nélkül eszméket és információkat felkutat­ni, átvenni és terjeszteni. A sajtó nem vehető engedélyezési eljárás alá. A televízió és a rádió területén történő vállalkozásokat állami enge­délyezéshez lehet kötni. (3) A cenzúra megengedhetetlen. (4) A véleménynyilvánítás sza­badságát és az információk felkuta­tásához és terjesztéséhez való jogot törvénnyel korlátozni lehet, ha a de­mokratikus társadalomban mások jogainak és szabadságainak védel­me, az állam biztonsága, a közbiz­tonság, a közegészség és az er­kölcs védelme érdekében elkerülhe­tetlen intézkedésekről van szó. (5) Az állami szervek és a területi önkormányzatok szervei megfelelő módon kötelesek a tevékenységük­ről tájékoztatást adni, mégpedig hi­vatalos nyelven. Ennek feltételeit és végrehajtását törvény szabályozza. 26. cikk (1) A petíciós jog szavatolva van. " A közérdekű és más közös érdeke­ket jelentő ügyekben mindenkinek joga van ahhoz, hogy egyedül vagy másokkal együttesen kérelemmel, javaslattal vagy panasszal forduljon az állami szervekhez és a területi önkormányzat szerveihez. (2) Petícióval nem szabad a jelen alkotmánnyal szavatolt alapvető jo­gok és szabadságok megszegésére felszólítani. (3) Petícióval nem szabad a bíró­ság függetlenségébe beavatkozni. 27. cikk (1) A békés gyülekezés joga sza­vatolva van. (2) Ezt a jogot korlátozni lehet a közterületeken történő gyülekezés esetében, ha a demokratikus társa­dalomban mások jogainak és sza­badságainak, a közrend, az egész­ség és erkölcs, a vagyon és az állam biztonsága védelme érdekében el­kerülhetetlen intézkedésekről van szó. A gyülekezést azonban nem szabad közigazgatási szerv enge­délyéhez kötni. 28. cikk (1) A szabad egyesüléshez való jog szavatolva van. Mindenkinek jo­gában áll másokkal együtt egyletek­ben, társaságokban vagy más egye­sületekben társulni. (2) Az állampolgároknak joguk­ban áll politikai pártokat és politikai mozgalmakat alapítani és azokban egyesülni. (3) Ezeknek a jogoknak gyakorlá­sát csak a törvény által megállapított esetekben szabad korlátozni, ha az a demokratikus társadalomban az állam biztonsága, a közbiztonság és a közrend, a bűncselekmények megelőzése és mások jogai és sza­badságai védelme érdekében elke­rülhetetlen. (4) A politikai pártok és politikai mozgalmak, valamint az egyéb egyesületek az államtól elválasztva működnek. 29. cikk (1) Az állampolgároknak joguk van ahhoz, hogy közvetlenül vagy szabadon megválasztott képviselőik révén a közügyek vitelében részt vegyenek. (2) A választásokat a törvény által megállapított rendszeres választási időszakokat meg nem haladó időkö­zökben kell megtartani. (3) A választójog általános és egyenlő, a szavazás titkos. A vá­lasztójog gyakorlásának feltételeit törvény állapítja meg. (4) Az állampolgárok egyenlő fel­tételek mellett férhetnek hozzá a vá­lasztott tisztségekhez és egyéb köz­hivatalokhoz. 30. cikk Valamennyi politikai jog és sza­badság törvényi szabályozása és annak értelmezése, illetve alkalma­zása, a politikai erőknek a demokra­tikus társadalomban való szabad versenyét kell lehetővé tennie és védelmeznie. 31. cikk Az állampolgároknak jogukban áll szembeszegülni bárkivel, aki a jelen alkotmányban említett emberi jogok ós szabadságok demokratikus rend­jének eltávolítására törekedne, ha az alkotmányos szervek tevékeny­sége és a törvényes eszközök haté­kony alkalmazása gátolva van. A nemzetiségi kisebbségek és etnikai csoportok jogai 32. cikk A nemzetiségi vagy etnikai ki­sebbséghez való tartozás senkinek sem okozhat hátrányt. 33. cikk (1) A nemzetiségi kisebbséget vagy etnikai csoportot alkotó állam­polgároknak a Szlovák Köztársa­ságban szavatolják a mindenoldalú fejlődést, főként pedig azt a jogot, hogy kisebbségünk más tagjaival együtt fejlesszék a saját kultúráju­kat, továbbá az információknak az anyanyelvükön történő terjesztésé­hez és befogadásához való jogot, valamint a nemzetiségi egyesületek­ben történő egyesülés jogát. A rész­leteket törvény állapítja meg. (2) A nemzetiségi kisebbségek­hez vagy etnikai csoportokhoz tarto­zó állampolgároknak a törvény által megállapított feltételek mellett to­vábbá szavatolva van. a) az anyanyelvi művelődéshez való jog, b) az anyanyelvüknek a hivatalos kapcsolatokban történő haszná­latához való jog, c) a nemzetiségi és etnikai kisebb­ségeket érintő ügyek vitelében történő részvételhez való jog. (3) A nemzetiségi kisebbségek­hez és etnikai csoportokhoz tartozó állampolgárok számára a jelen al­kotmányban szavatolt jogok gyakor­lása nem vezethet a Szlovák Köztár­saság integritásának megbontásá­hoz és az egyéb lakosság diszkrimi­nálásához. Gazdasági, szociális és kulturális jogok Az alkotmánytervezetnek ez a ré­sze leszögezi, hogy mindenkinek jo­ga van hivatása szabad megválasz­tásához, hivatásra való felkészülés­hez, egyéni vállalkozáshoz és egyéb tevékenységhez. Továbbá minden­kinek jogában áll, hogy az életszük­ségletei fedezéséhez szükséges eszközöket a saját munkájával sze­rezze meg. Az állam megfelelő mér­tékben biztosítja anyagilag azokat az állampolgárokat, akik az említett jogukat önhibájukon kívül nem gya­korolhatják. A tervezet a továbbiakban az al­kalmazottak munkához, munkavé­delemhez, a munka utáni pihenés­hez és a szakszervezeti szervezke­déshez, illetve a sztrájkhoz való jo­gait tagialja. Külön cikkelyben foglal­kozik a fiatalkorúak, a dolgozó nők és a rokkant személyek jogaival. (Folytatása a holnapi számunkban)

Next

/
Thumbnails
Contents