Új Szó, 1992. július (45. évfolyam, 153-179. szám)

1992-07-25 / 174. szám, szombat

FÜ GGETLEN NAPILAP Szombat, 1992 július 25. * Ára 2,80 korona XLV. évfolyam, 174. szám VISSZAFORDÍTHATATLAN A FOLYAMAT? HÁROM VÉLEMÉNY Á KLAUS-MEČIAR MEGÁLLAPODÁSRÓL Legutóbbi találkozóján Václav Klaus és Vladimír Mečiar többek között abban állapodtak meg, hogy kezdeményezni fogják: a Szövetségi Gyűlés fogadjon el alkotmánytörvényt az államszövetség megszűnésé­ről és a vagyonjogi kérdések rendezéséről. Megkérdeztük a magyar pártok vezetőitől, hogyan vélekednek a államjogi rendezés ilyen módon való megoldásáról? FARKAS PÁL, a Magyar Ke­reszténydemokrata Párt alelnöke: Az egész folyamat fordítva megy végbe, hiszen legelőször meg kellett volna az ország polgárait kérdezni, milyen államban szeretnének élni, támogatják-e a közös államot. A népszavazás eredményeiből kiin­dulva kellett volna a további lépése­ket megtenni. Az alkotmánytörvény nagy horderejű dokumentum lenne, az ország megszűnéséről rendel­kezne. A jelenlegi helyzetet tekintve valószínű, hogy a DSZM és a PDP erőfölénye miatt a Szövetségi Gyű­lés elfogadná. Mozgalmunk képvi­selői a népszavazás kiírását fogják támogatni, hogy ne csak két politikai erő, Mečiar és Klaus pártja döntsön az ország jövőjéről. Az, hogy az al­kotmánytörvényt támogatni fogjuk-e, csak akkor dől el, ha megismerjük szövegét. Állásfoglalásunkat min­denesetre meghatározza majd, hogy olyan államforma alakul-e ki, amely­ben a kisebbségi jogokat a nemzet­közi dokumentumoknak megfelelő­en garantálják. TÓTH KÁROLY, a Magyar Pol­gári Párt alelnöke: Abból, hogy egy év előtt nem írtak ki népszavazást az államjogi rendezésről és a válasz­tások úgy végződtek, ahogy vég­(Folytatás a 2. oldalon) EGY NAPIG TARTOTT A NYUGALOM KOHL A MENEKÜLTKÉRDÉS MIATT BÍRÁLTA LONDONT ÉS PÁRIZST Szarajevóban tegnap reggel az elmúlt napok leg­súlyosabb harcai robbantak ki. A muzulmánok, a horvátok és a szerbek közti tűzpárbajban nemcsak kézi­fegyvereket hasz­náltak, hanem ágyúkat és akna­vetőket is bevetet­tek - közölte a Reuter hír­ügynökség. A sú­lyos összecsapá­sok annak ellené­re törtek ki, hogy csütörtökön éš a péntekre virradó éjszaka is vi­szonylagos nyu­galom volt a bos­nyák fővárosban, csak északi terüle­tein voltak szórványos lövöldözések. Páncélosok kíséretében Szaraje­vóból tegnap Gorazsde felé indult az Most éppen hallgat a szerb ágyú, a katona cigaret­tát sodor. ENSZ-katonák egy csoportja, hogy segítsen az ENSZ menekültügyi fő­(Folytatás a 2. oldalon) LÉVÁNTÖRTÉNT : A BENZINKUTAS HALÁLA S0R(S)ÁRA VÁR A PÁRKÁNYI SZOVJET TEMETŐ ... jelenlegi állapota ' joggal kelt felháborodást és rossz fényt vet nemcsak a városra, hanem egész köztársaságunkra, hiszen tükörképe a történelmi és kegyeleti helyekhez való viszonyunknak. (5. oldal) MEGKÉRDEZTÜK DRÁGÁBB LESZ A BENZIN? (Munkatársunktól) - Több napi­lap a benzinfogyasztás csehországi állítólagos jelentős arányú emelke­dése miatt a benzin ára emelésének eshetőségét latolgatta. Ezért meg­kérdeztük Milan Rác mérnököt, a Benzinol állami vállalat igazgató­helyettesét, tervezi-e a vállalat a kö­zeljövőben á benzin, a fűtő- és a gázolaj emelését. Rác mérnök megnyugtatott bennünket, hogy az egyedüli szlovákiai termelőnek, a Slovnaft vállalatnak nincs oka emelni a termelési költségeket, igy a Benzinol belátható időn belül áre­meléssel nem számol. -zsár Ezerkilencszázkilencvenkettő júli­us tizennyolcadika, este tíz óra. A városszéli benzinkút kéttagú ke­zelőszemélyzete éppen végzett a bevétel összeszám látásával, s egyikük, szolgálata végeztével el­köszön és hazaindul. Társa ott ma­rad: még további nyolc óra várja, reggel hatig, egyedül. Különösebb esemény nélkül, a szokásos rutin­munka mellett peregnek az órák: autó érkezik, vezetője tankol, be­nyújtja a pénzt a kis ablakon, és talán még egy ,,Jó éjt!" búcsúkö­szöntésre is futja idejéből. Az álmo­sító egyedüllét perceiben a kutas olykor az órájára pillant: ha lassan is, de azért csak telik az idő, nemso­kára öt óra, negyed hatkor itt a vál­tás és mehet haza a tizenkét órás műszak után. A korán érkező nyári hajnal fénye már dereng, ekkor vá­ratlanul - kopogtatnak. Szokatlan dolog ez, hiszen itt az érkezőket általában motorzúgás hangja jelzi, de a kútkezelő - éppen a dolog szokatlanságánál fogva - reflexsze­rűen kinyitja a szolgálati helyiség ajtaját. Csak ekkor veszi észre a haj­nali látogató kezében a tompán csil­logó revolvert. ,,A pénzt. Azösszeset. Gyorsan!" - A kutas egy töredékmásodpercig tartó döbbenet után ráeszmél, hogy a jövevény nem tréfál. Hogy a haza­meneteltől elválasztó percek szám­lálása helyett egyik pillanatról a má­sikra az élete forog veszélyben. Vil­lámgyorsan számot vet lehetőségei­vel: bár jó fizikumú, erős férfi, a pisz­tollyal szemben nincs esélye. Külön­ben is, EGYEDÜL van, a széles környéken mindenki hajnali álmát alussza még. Tagadja meg az isme­retlen férfi követelését? Próbálta ezt már valaki, az éjszaka utolsó órái­ban egy szűk helyiségben egyszál egyedül szembenézve a revolver csövével? Még mindig kábulatban, de már a puszta életösztön diktálta mozdulattal nyúlt tehát a kis vas­szekrény kilincse felé, és lassan az asztalra rakta az újságpapírba gön­gyölt pénzt, a kút egynapi forgalmát: 321 ezer koronát. ,,A táskából is!" - szólt ideges, fojtott hangon a rabló, és gyors mozdulatokkal a szatyrába (Folytatás a 4. oldalon) MORAVČÍK AZ EBEÉ-R ÓL ÚJ SZEREPVÁLLALÁS Jozef Moravčík csehszlovák kül­ügyminiszter tegnap Prágában az EBEÉ-országok nagyköveteivel megtartott találkozóján kijelentette, a Helsinki II után az EBEÉ folyamata globális kihatású tényezővé válik, amely Európa számára mindinkább a transzatlanti szövetség új nemze­dékének feladatát tölti be. A minisz­ter aláhúzta a fő európai és transzat­lanti szervezetek közötti együttmű­ködés rendszerének megteremtését célzó konkrét lépések fontosságát, rámutatva annak a lehetőségére, hogy a NATO és a Nyugat-európai Unió részt vállaljon az EBEÉ béke­műveleteiben. Ezzel összefüggés­ben tett említést a FÁK születőben lévő békealakulatairól is. A továb­biakban tájékoztatta vendégeit arról, hogy Csehszlovákia az EBEÉ soros elnökeként milyen lépéseket kíván tenni Hegyi Karabahban, Dél-Oszé­tiában, a Dnyeszter mentén és a ju­goszláv konfliktusban. IBEROAMERIKAI CSÚCS CASTRO A BÍRÁLATOK KERESZTTÜZÉBEN Nagyon kellemetlenül érezheti magát Madridban, a második ibero­amerikai csúcstalálkozón Fidel Castro, Kuba legfelsőbb vezetője. Sorozatos bírálatok érik őt, amiért sosem rendezett választásokat, s a kétmillió emigráns mellett több ezer politikai fogoly írható a rová­sára. Nekünk, akik az iberoamerikai kö­zösséget alkotó országok élén ál­lunk, teljes mértékben világos kell hogy legyen: a tekintélyuralom, a to­lerancia hiánya és a fegyverek ere­jére való támaszkodás nem azok a módszerek, amelyek méltók len­nének arra, hogy átlépjék az új (Folytatás a 2. oldalon) HÉTFŐ! SZÁMUNKBAN • Beolvadunk -Oion í - ütalr • Afél< í'-í"- •>'->» - Moldova György regényének folytatásé • Barr. >2 - Összeállítás a nyári olimpiai játékok • megnyitójárói * és első : sporteseményeiről E gy iskolai futóversenyen kétszáz métert vert rá a többiekre, ezer méteren. Ő maga is meglepődött, miközben fur­csa érzések járták át testét. Addigi életének első győzelmét aratta, hacsak nem számítjuk győze­lemnek, hogy tudott fűzfasípot faragni, lovat befogni a szekérbe, vagy hogy általában jó jegyek kerültek a bizonyítványába. Hát még hogy ámult tornatanára, a falusi tanító! Ebből a fiúból még lesz valami! És melléje szegődött, segíteni őt, biztató szóval, szerény szakmai ismereteivel. A fiú élvezte a futást, a hosszútáv­futó magányosságát és szabadságát. Csodabo­gárnak nézték az emberek, csatáznia kellett a szüleivel, „örökösen az a rohadt sport, a mun­ka, az bezzeg nem érdekel, mi itt beledögölhe­tünk az anyáddal". Teltek-múltak az évek, középiskolás korá­ban egyre több, egyre nagyobb méretű verse­nyeken állt rajthoz, és hozzá hasonló megszál­lott ellenfeleket hagyott maga mögött. Hamaro­san tagja lett az ifjúsági, majd a felnőtt váloga­tottnak, ahol - akár mondták neki, akár nem - mindinkább érezte, hogy már nem csupán önmagát képviseli, nem csupán önmagáért fut. Ez még keményebb munkára ösztönözte. Mit sem számított, hogy csupa edzés az élete, hogy legszebb éveit áldozza fel a futásért - mellesleg: észre sem vette -, no meg azért a fenséges pillanatért, melyben a legeslegjobbak között is elsőként ér célba. A győzelem pillantáért. Euró­pai és világversenyeken állt a dobogó legmaga­sabb fokára. Mintha a világ tetejére, a M"unt Everestre lépett volna. Hát még amikor az olimpián győzött. Ennek az áldott-átkozott, békét óhajtó és mégis békét­len bolygónak a legnagyobb versenyén. A leg­nagyobb ünnepén. Melynek napjaiban kicsit egységesül a világ, melynek napjaiban, főként a tévének köszönhetően, megérezhétjük lega­lább egy kis időre: valóság az emberiség évezre­des álma. A sok-sok ezer „hosszútávfutó" sze­mélyes történelme beolvad a nagy egészbe, VERHETETLEN OLIMPIA magányossága pedig feloldódik benne és egyet­len - ugyanazon a hullámhosszon sugárzó - kö­zösségi érzületté alakul át. Egyszersmind egyet­len sokszínű közösségé a föld lakói. Amikor ott állt fönt a csúcsok csúcsán, és felcsendült tiszte­letére nemzetének himnusza, s elindult lassan fölfelé az árbocon nemzetének zászlaja, azok­ban a pillanatokban, ahogy elnézett a messzi távolba, könnyfüggönyön, át, feltűntek szülei, akik végül is érte dolgoztak, egykori iskolája, tornatanára, fűzfasípjai és lovaik, faluja, szülő­földje, melynek mezei és erdei útjain indult el valamikor a megszállottak szenvedélyével, ha­zája, melynek kultúrája, hagyományai, nyelve néhány pillanatra a világ szeme elé emelkedett személyében, ott fent, a dobogó legfelső fokán. De boldogok voltak azokban a pillanatokban honfitársainak, az ő anyanyelvét beszélőknek milliói is, a távoli országban, szerte a világban, a képernyők előtt ülve, elszorult a torkuk. A mi fiunk. Az öt világrész ilyen lányainak és fiainak köszönhető elsősorban, hogy az olimpia verhe­tetlen. Hogy nem tartóztathatta fel és nem győzhette le a legfondorlatosabb, a világ legna­gyobb ünnepét bojkottáló, még terrortámadá­sok színterének is felhasználó politika sem. És nem győzheti le. Mert az emberiség áll mögötte, tehetségével, kultúrájával, a megmérettetés örök vágyával. Meg felejthetetlen emlékek, egyénben és közösségekben egyaránt. Nekem mindenekelőtt Parti János, Rózsavölgyi István, Balczó András, Kulcsár Gergely, Kárpáti Ru­dolf, Bene Ferenc, Kozma István és a többi magyarok jelentik ezeket az emlékeket, ezt a történelmet, lényegében a római olimpiától számítva, amikor tizenkét évesen, először ül­tem le a rádió elé. Persze, Szepesit, Gulyás Gyulát,'Szűcs Ferencet hallgatva, nem sokáig tudtam széken maradni, már akkor sem. Emlé­keim természetesen Bosáková, Čásiavská, Da­nék, Wilma Rudolph, Bikila, Latinyina, Beá­mon, Coe, Spitz, Dawn Fraser és sokan-sokan még a világ nemzeteinek, népeinek lányai és fiai közül. E mlékeim? Emlékeink! Legalább valami szép, valami béke, ami közös ezen a földön. Amiben egyek vagyunk és ami összeköt, már csupán azért is, mert ellenfél nélkül nincs verseny. Reméljük, e kapocs újabb izmos kovácsa lesz Barcelona. BODNÁR GYULA

Next

/
Thumbnails
Contents