Új Szó, 1992. július (45. évfolyam, 153-179. szám)

1992-07-24 / 173. szám, péntek

1992. JÚLIUS 24. iÚJSZÓM KÖRNYEZETVÉDELEM 8 DOKUMENTUMOK: AGENDA 21 Négy részből és összesen negyven témakörből áll. Az első részben a problémák megoldásának szociális és gazdasági dimenzióit jellemzik. Ilyenek például a fejlődő országok „fenntartható fejlődéséhez" szükséges nemzetközi együttműködés, a szegénység mérséklése, a táplálékláncok módosítása, az elviselhető népességszaporulat biztosítása és a környezetvédelem beépítése a döntési folyamatokba. A második rész a természeti erőforrások védelmével és ésszerű kihasználásával foglalkozik. Ez a legnagyobb kiterjedésű, összesen 13 témakört tartalmaz. Többek közt a légkör védelmét, a mezőgazdaság és a vidék „fenntartható fejlődésének" biztosítását, vagy akár a radioaktív hulladékok biztonságos és környezetvédelmi szempontból elfogadható kezelését. A harmadik rész témája a társadalom egyes csoportjai szerepének erősítése. Olyan módon kerül előtérbe a nők, a fiatalok, sőt a szakszervezetek szerepe, a bennszülött lakosság szokásrendszerének megőrzése, vagy a kormányoktól független szervezetek feladatai a „fenntartható fejlődés" elveinek terjesztésében. Végül a negyedik rész tartalmazza a kitűzött célok megvalósításának eszközeit, a pénzforrások biztosítását, a környezetkímélő technológiák elterjesztését, az ilyen jellegű felvilágosítás és közművelődés szerepét, a nemzetközi szervezeti felépítést. RIÓI DEKLARÁCIÓ A KÖRNYEZETRŐL ÉS A FEJLŐDÉSRŐL Az aláírók globális méretben új típusú partnerkapcsolatokat szeretnének kiépíteni abból a célból, hogy az összes ember és az oszthatatlan környezetvédelem érdekeit figyelembe vevő nemzetközi szerződéseket dolgozzanak ki. Ennek érdekében 27 alapelvet fektettek le. Az első például kimondja, hogy a „fenntartható fejlődés" érdeklődésének középpontját az emberi lények képezik. Nekik joguk van a természettel összhangban lévő egészséges és alkotó életre. Az utolsó alapelv szerint pedig az egyes államoknak és nemzeteknek jóindulattal és barátságos szellemben kell együttműködniük a Deklarációban lefektetett alapelvek megvalósítása és a „fenntartható fejlődéssel" összefüggő nemzetközi jogalkotás érdekében. AZ ENSZ KERETSZERZŐDÉSE A KLIMATIKUS VÁLTOZÁSOKRÓL Az aláírók megállapítják, hogy a légkör változásai egyaránt érintik az egész emberiséget. Az emberi tevékenység miatt folyamatosan nő az üvegházhatást előidéző anyagok koncentrációja, ezek jelenleg elsősorban a fejlett országokban termelődnek. Az elmaradott országok problémáinak kezelése során viszont azzal kell számolni, hogy a szennyező anyagok kibocsátása ott is növekedni fog. Mivel a klímaváltozások több részletkérdését mindmáig homály fedi, ennek felszámolására elengedhetetlen a nemzetközi együttműködés a megfelelő technológiák kifejlesztésében és elterjesztésében. EGYEZMÉNY A BIODIVERZITÁS VÉDELMÉRŐL Célja az élét sokrétűségének védelme, alkotó elemeinek folyamatosan fenntartható kihasználása, ezek igazságos felosztása. Az egyes államok saját ökológiai politikájuk keretében olyan mértékben használhatják fel forrásaikat, hogy ezzel ne károsítsák a többi ország környezetét. Az aláírók igyekezni fognak, hogy saját gyakorlatukat a „folyamatosan fenntartható" fejlődés alapelveihez igazítsák. Az o'ídsí anyagét írta Tuba Lajos RIÓI ZÖLDCSÚCS EGY FOLYAMAT KEZDETE Többéves előkészítő munka után június elején a brazíliai Rio de Janeiróban került sor az első világméretű környezetvédelmi csúcstalálkozóra. A hazai közvélemény és vele együtt a sajtó ebben az időszakban a választásokkal volt elfoglalva, így itthon kevesen tudatosították, hogy a volt brazil fővárosban tulajdonképpen az Egyesült Nemzetek Szövetsége történetének legnagyobb konferenciájára került sor, amelyen összesen 178 ország képviseltette magát, ebből 120 legfelsőbb szinten. Sajnos, a várható államjogi komplikációk miatt tanácsadói javaslatára Váelav Havel is úgy döntött, hogy még néhány napra sem hagyja el az országot. Az összekuszálódott viszonyok következtében így további azon 23 ország közé keveredtünk, amely nem írta alá egyik komolyabb kötelezettséggel járó egyezményt sem. Az történt ugyanis, hogy ezek szövege túlságosan későn érkezett Prágába ahhoz, hogy végigfusson a több mint hatvan minisztériumot és más központi hivatalt, illetve három kormányt érintő véleményeztetési folyamat. Még szerencse, hogy ha majd újra jut időnk a külvilág problémáira is, a késést minden következmény nélkül behozhatjuk. A vérszegény csehszlovák részvétel, persze, nem nagyon látszott meg a rendezvény méretein, mivel összesen 30 ezer résztvevő gyűlt össze, ebből 10 ezer ökológus és 8 ezer újságíró. Szakmai szempontból azért nem maradtunk szégyenben, hiszen Bedŕich Moldan, a Cseh Természetvédők Szövetségének elnöke vezette a konferencia dokumentumait előkészítő három szakértői csoport egyikét, Rióban pedig ő volt az, aki a plénum előtt rendszeresen beszámolt arról, mit sikerült elérni, illetve aláírni. Érdemeit az ENSZ főtitkára külön is elismerte Miklós Lászlónak, a Szlovák Környezetvédelmi Hivatal elnökhelyettesének (egyébként ő a Szlovák Tudományos Akadémia Tájökológiai Intézetének a munkatársa) egyik tudományos munkáját pedig teljes egészében beépítették a konferencia dokumentumaiba. A riói csúcs előtt, alatt és után ádáz vita folyt (folyik) arról, érdemes volt-e egyáltalán megszervezni ezt a hatalmas rendezvényt. Tény, hogy az efféle világméretű akciók napja, úgy tűnik, leáldozott. Kétségtelen viszont az is, hogy bár Rióban kevés konkrét eredmény született, egy olyan folyamat indult el, amely reagálva a már az emberiség létét fenyegető kihívásokra, az elkövetkező években meghozhatja a szükséges változásokat. Az Agenda 21 elnevezésű dokumentumgyűjtemény például több mint száz konkrét célt tűz ki, amelyeket legkésőbb a jövő század első feléig meg kell valósitanunk ahhoz, hogy például a légkör állapotromlása ne vezessen kiterjedt biokatasztrófákhoz. A veszély nagyságát felismerve több mint 150 ország állam- . fője írta alá a levegőszennyezés csökkentését előíró egyezményt, és majdnem ennyi a szabadon élő természet megóvásáról vagy más néven a biodiverzitás védelméről szól. Ezzel kapcsolatban óriási felháborodást keltett, amikor az Egyesült Államok ez utóbbit nem volt hajlandó aláírni. Bush elnök hiába érvelt azzal, hogy a szigorú törvények hatására hazájában az utóbbi húsz évben az 50 százalékos termelésnövekedés ellenére lényegesen csökkent a levegő és a szabad természet szennyezése (az ólomkibocsátás például 90 százalékkal). Ezenkívül megígérte azt is, hogy növelik az ilyen jellegű segélyeket. Érdekes, hogy Fidel Castro, aki pedig otthon vajmi keveset tesz a környezetvédelemért, Rióban kemény szavakkal ostorozta á fejlett országok bűneit, óriási sikert aratott. v : < A konferencia legnagyobb eredménye talán az volt, hogy a köztudatba .bekerült az előkészítő munka során kidolgozott „fenntartható fejlődés" elmélete. Ez a gazdasági növekedés és a bolygónk globális környezeti tűrőképességének összefüggéseit taglalja, így a jövőben remélhetőleg a világgazdaság, illetve az egyes régiók fejlődésének irányadó szemléletévé válik. KÖRNYEZETVÉDELEM - ÁLLAMFŐI SZINTEN Miklós László, a Szlovák Környezetvédelmi Hivatal elnökhelyettese részt vett a konferencia előkészítésében, majd tagja volt a csehszlovák delegációnak is. Őt kértük meg, hogy elemezze a riói csúcs eredményeit. - A hosszú előkészítés eredményeként a résztvevő országpk négy dokumentumot írtak alá. Szerintem a legjelentősebb a jövő évszázad legsürgetőbb szakmai feladatait tartalmazó Agenda 21. Ezenkivül megszületett a Riói Deklaráció is, amely eredetileg ugyan a Föld Chartájának készült, de ezt az elképzelést a felmerülő ellentétek miatt nem lehetett megvalósítani. A fennmaradó két megegyezés pedig a biodiverzitás megőrzéséről és a klimatikus változásokról szólt. • Sokan ennél többet vártak, és ezért kétségbe vonták a konferencia értelmét. - A riói konferencia nem is szakmai, hanem politikai szempontból nagy jelentőségű. 120 államfő vett rajta részt és mindannyian fel is szólaltak. Ezzel olyán kényszer alá kerültek, amelyet hazájukban korábban nem tapasztaltak, és így legalább ekkor el kellett gondolkodniuk a környezetvédelem ügyéről. • Az Agenda 21 több mint hétszáz oldalas dokumentumgyűjtemény. Feltűnő viszont, hogy a lefektetett ajánlások megvalósítása nem kötelező. - Ezt a dokumentumot olyan kiegyensúlyozottan kellett megfogalmazni, hogy a legelmaradottabb és a legfejlettebb államok is egyetérthessenek vele. Szakmai szempontból kétségkívül elég nyitott, így betartása nem kötelező. Politikai szempontból azonban az államfők leszögezték, hogy Riót egy folyamat kezdetének tekintik, hasonlónak, mint amit az emberi jogokat illetően Helsinki jelentett. • Miként voltak jelen a konferencián a kormányon kívüli szervezetek? - Az ő akciójuk a hivatalos rendezvénnyel párhuzamosan Globan Forum elnevezéssel folyt. Itt nagyon sok minden történt, sőt, időnként még Rióba is bevonultak tüntetni. Legnagyobb felháborodásukat az váltotta ki, hogy Bush elnök nem írta alá a biodiverzitás megőrzéséről szóló dokumentumot. Kifogásolták az Agenda színvonalát is. Ezt szakmai szempontból én is elismerem, hiszen ennek elvárásait például hazánk már most teljesítette, összeállításakor viszont figyelembe kellett venni az ENSZ összes tagállamának lehetőségeit. Résztvettem a dokumentumok előkészítésében, és sokszor magam is dühös voltam, amikor teljesen természetes kritériumokat nem tudtunk beépíteni a szövegbe, mert a fejlődő országok képviselői egyszerűen nem értették meg őket. • Mi módon sikerült érvényre juttatni hazánk érdekeit? - Egy ilyen világkonferencián általában különböző blokkok lépnek fel. A korábban egységes keleti tömb napjainkra teljesen szétesett és az egyes államok lehetőségei közt nagy különbségek alakultak ki. Oroszország és Ukrajna minden lehetséges módon hangsúlyozta Kelet-Európa létezését és a fejlődő országokhoz hasonlóan segélyeket követelt. Lengyelország, Magyarország és Csehszlovákia inkább a Nyugat felé próbált közelíteni azzal, hogy ha adományozni még nem is tud, de már nem folyamodik folyamatos segélyért a fejlődő országok rovására. Csehszlovákia aktivan bekapcsolódott a szakmai munkába. Pénzt, persze, nem tudtunk ígérni, de a fejlődő országoknak felajánlottuk a környezetvédelmi közművelődést előmozdító segítségünket. Tudtukra adtuk azt is, hogy a számukra szükséges know-howt a nyugatiaknál lényegesen olcsóbban tudjuk biztosítani. A harmadik világ országai egyébként nagyon érzékenyen reagáltak a kelet-európai konferenciára és végül sikerült elérniük, hogy mindössze néhány dokumentumba kerültünk bele önálló csoportként. • Sok szó esett a rossz brazíliai közbiztonságról is. önnek milyen élményei voltak ezzel kapcsolatban? - Megérkezésünkkor a nagykövetség dolgozói figyelmeztettek bennünket, hogy ne hordjunk órát, gyűrűt, fényképezőgépet, mert a statisztikák szerint minden negyedik turistát kirabolják. Ez a küldöttségünk esetében be is vált. A legroszszabbul Mikuláš Huba járt, neki az utcán elvették az óráját, gyűrűjét és mintegy 700 koronának megfelelő pénzét. Nézegették a cipőjét is, de az végül nem nyerte meg a tetszésüket. Az egyik cseh miniszterhelyettestől 2000 koronányi összeget vettek el úgy, hogy kést szegeztek a mellének. Sok ilyen apró rablás történt, ezeket általában a szegénynegyedek lakói követték el. Tették ezt annak ellenére, hogy a konferenciát több mint 30 ezer katona és rendőr biztosította. Küldöttségünk megtámadott tagjai közül mindössze az egyik morva újságíró tudta megvédeni magát. O, sportoló lévén, utána eredt a laptopját a válláról leszakító suhancoknak, azok pedig, amikor látták, hogy nem tudják lerázni, eldobták zsákmányukat, -tlÚJ MECHANIZMUST KELL KITALALNUNK A riói konferencia megszervezésének egyik oka az volt, hogy napjainkra sokan felismerték, az egyre növekvő gazdasági különbségek miatt a világ következő globális konfliktusa Észak és Dél, vagyis a fejlett és a fejlődő országok közt fenyeget. Josef Vavroušek a konferencia után Pozsonyban tartott sajtóértekezletén elmondta, hogy Rióban a harc a két tábor közt nem volt olyan éles, mint azt sokan várták. Mind a két fél felismerte, a helyzet annyira komoly, hogy nem szabad komoly konfliktus kialakulását megengedniük. A konferencián szerinte végül is több alapvető probléma körvonalazódott, melyek természetesen összefüggnek egymással. Első a világ megközelítőleg egynegyedének elképesztő szegénysége, hiszen például 1,3 milliárdan élnek a létminimum alatt, 900 millió ember megélhetését pedig az elsivatagosodás fenyegeti. Ezzel szemben áll a világ kis részének túlzott, indokolatlanul magas fogyasztása. Gyakran elhangzott az is, hogy megengedhetetlen, miszerint a lakosság 20 százaléka élje fel a nyersanyagforrások négyötödét. Óriási gondokat okoz továbbá az ellenőrizhetetlen népességszaporulat, ráadásul ennek túlnyomó része épp a különösen nehéz helyzetben Elnyomorító kamatterhek. Tőkeáramlás az első és a harmadik világ államai között (1981-1990, milliárd dollár) (Figyelő) lévő országokra esik. Ezenkívül természetesen globális problémaként jelentkezik a környezetszennyezés is, amely viszont nagy mértékben összefügg a korábban felsorolt konfliktusforrásokkal. Bebizonyosodott az is, hogy a megoldáshoz nem elegendő valamelyik államcsoport összefogása. Rióban nemcsak a fejlett országok ismerték el felelősségüket a harmadik világ gondjainak orvoslásáért, hanem végre a fejlődő országok is a magukévá tették például a túlzott népességnövekedésből fakadó veszélyeket. Eddig ugyanis ezt saját belügyüknek tekintették. A riói találkozó nagy eredményének tartom, hogy végre mindkét fél megpróbálta beleélni magát a másik helyzetébe. Az elfogadott alapdokumentumokban tulajdonképpen a jövő stratégiáját fektettük le - állítja Josef Vavroušek. Ennek, persze, csak akkor lesz foganatja, ha az emberek, a kormányok és a parlamentek komolyan is veszik őket. Ha nem is sikerült megoldani egyetlen kézzelfogható problémát sem, az világossá vált, hogy a jövőben három dologra mindenképpen nagyon oda kell figyelnünk: Elsősorban az eddigiektől eltérő, új módszert kell találnunk az érdekek egyeztetésére, a konfliktusok felkutatására és a feszültségek időbeni feloldására. Sajnos, ilyen szempontból az ENSZ felépítése sem felel meg a követelményeknek. Szükség van egy új, világméretű gazdasági rend kialakítására is. Ez tartalmazná az eddigi legjobb tapasztalatokat, például a szabad piac szerepét ott, ahol erre lehetőség van. Ezzel egyidőben viszont egyéb mechanizmusokat kell keresnünk azon területek számára, ahol ez a piac nem létezik. Nem szabad ugyanis elfelejtenünk, hogy a szabad piacnak három feltétele van: szabad tőke, áru és munkaerőmozgás. Az első kettő teljesítése világméretekben is reális, annál valószínűtlenebb viszont a harmadik megvalósítása. Ezenkívül vissza kellene térnünk a különböző világvallásokban is megjelenő hagyományos emberi értékekhez, mint mondjuk a szolidaritás és a szerénység - fejezte be Josef Vavroušek.