Új Szó, 1992. július (45. évfolyam, 153-179. szám)

1992-07-22 / 171. szám, szerda

1992. JÚLIUS 22. . ÚJ SZÓM OLIMPIAI SPORT PLUSZ 10 SZABALYOK ÉS LEBONYOLÍTÁS AZ OLIMPIAI JÁTÉKOKON MÁR HOSSZÚ ESZTENDŐK ÓTA ATLÉTIKÁBAN ÉS ÚSZÁSBAN OSZTJÁK KI A LEGTÖBB ÉRMET. EZÉRT NÉZZÜK KÖZELEBBRŐL A KÉT SPORTÁGAT. •Öt évvel ezelőtt a római világbajnokságon előszörszerepelt műsoron a 10 kilométeres női gyaloglás. A nem . éppen ideális időjárási viszonyok közepette eléggé szerencsétlenül végződött a preimier: több sportolónő hordágyra, majd kórházba került, nem kevesen úgy érkeztek célba, hogy azt sem tudták, hol vannak, merre kell menniük. Ennek ellenére olimpiai műsorszám lett a női gyaloglás, Barcelonában először, avatnak bajnokot. A barcelonai feltételek nem sokban fognak különbözni a rómaitól vagy a tokióitól, ám a gyaloglónők várhatóan nem szenvednek majd annyira, mert rájöttek: csak megfelelő edzésekkel lehet elejét venni a keserves megpróbáltatásoknak. Az atléták tehát 43 számban versenyeznek a katalán fővárosban: 24 férfi- és 19 női bajnokot avatnak. Hiányzik a női hármasugrás, amely valószínűleg „négy esztendő múlva kerül az olimpia műsorába. Csaknem minden számban (kivétel a maratoni futás, a hót- és tízpróba, valamint a gyaloglás) selejtezőket rendeznek. A vágtázókra (100—400 m) négy, a többiekre két futam vár, amíg el-jutnak a döntőbe. A továbbjutás kulcsa az indulók számától függ, és a sorsoláskor válik el, hogy minden futamból legalább ketten maradnak „állva". A technikai számokban selejtező szinteket írnak elő, ennek teljesítése biztosítja a fináléban való részvételt; ha kevesebben érik el a kívánt eredményt, feltöltik a 12-65 mezőnyt. Érdekességnek számít, hogy a tízpróba vágtaszámaiban másodszori figyelmeztetés után sem zárják ki a szabálytalanul rajtoló versenyzőt. Különleges szabályai vannak a gyaloglásnak. A bírák ítélik meg a versenyzők stílusát, a sárga lap figyelmeztetést, a piros diszkvalifikálást jelent. A kizárást három bíró dönti el, mindnyájuknakmás-másországból kell lenniük. Persze, ők csak javaslatot tesznek a főbírónak. Az ővé a végső szó. A gyaloglókat az útvonal folyamán rajtszámmal ellátott kártyákkal „intik óvatosságra". Az atlétika továbbra is konzervatív sport, az utóbbi években csak a gerelyhajításban próbálkoznakújdonságokkal. Mint ismeretes, az IAAF idén betiltotta a tavaly használt ún. recés felületű szerszámot, a gerelynek teljesen simának kell lennie. A módosítás következtében változnak az erőviszonyok is. Érdekes, az említett típussal Jan Železný tartja az olimpiai csúcsot, a szöuli selejtezőben 85,90 métert dobott. Ha valaki azt gondolná, hogy az atlétika továbbjutási kulcsa az úszásra is érvényes, nagyot téved. Áz úszás ilyen tekintetben igazságosabbnak tűnik, nem annyira fontos, melyik futam milyen erős. Ugyanis az időeredmények alapján a leggyorsabbak kerülnek tovább. Ez azt jelenti, nem biztos, hogy a futamgyőztes bejut a döntőbe. A nyolc leggyorsabb az A-fináléban, a második nyolc a B-döntőben méwössze erejét. Délelőtt rendezik az előfutamokat, este ugyanazokban a számokban a döntőket. Csupán a két leghosszabb távon (férfi 1500 m, női 800 m) van másként, a finálékat másnap bonyolítják le. Ha a 8.-9. helyen egyforma idővel érnének célba (századmásodpercekre mérik az időt), pótfutamot kell rendezni a döntőbe jutásért. Különben a fináléban nem sorsolják a pályákat, hanem a legjobb időt elért úszóé a négyes pálya, az utána következőé az 5-ös, és így tovább, egészen a medence széléig. Előfordul, hogy a középső pályákon egymást lesik az esélyesek, közben pedig valaki a széleken elhúz a mezőnytől... Az úszásban más szabályai vannak a diszkvallfikálásnak. Az atlétikai futószámoktól eltérően nem zárják ki a versenyből a másodszor is szabálytalanul rajtolót, hanem azt küldik zuhanyozni, aki harmadszorra hibázott — tekintet nélkül arra, ki követte el az előző két szabálytalanságot. És nem lövik vissza a harmadik . startot, csak a verseny befejezése után diszkvalifikálják a vétkest. De vigyázat! A versenyszabály még azt is kimondja: azonnal kizárható az úszó (már az első rajtnál), ha a bírák úgy ítélik meg, szándékos volt a „kiugrása". (tv) KI SZERETI AZ ERŐNLÉTI EDZÉST? OLIMPIA ELŐTTI BESZÉLGETÉS SZŰCS CSABA KÉZILABDÁZÓVAL Zuhanyozás után teljesen felfrissülten lép ki az öltözőből. Kézfogásában nyoma sincs a kétórás kemény edzésmunkának. Pedig a látottak alapján tenne mire panaszkodnia, könnyen találhatna okot a kérdések elkerülésére. O azonban szó nélkül kötélnek áll. Szűcs Csaba, a Juventud Alcala Madrid kétméteres átlövője, aki Érsekújvárból Kassán át (VSŽ) jutott el idegenlégiósnak Spanyolországba. Több mint száz válogatottbeli szereplés után huszonhat évesen második olimpiájára készül. És éppen az Ibériai-félszigetre, Barcelonába. — Fűznek még valamilyen szálak a kassai kézilabdához? — Perszehogy. Továbbra is odatartozom. Annál inkább bánt a klubban uralkodó helyzet. Mintha nem is érdekelné a vezetőket, mi lesz a játékosokkal. S ez valóban kár. Annakidején a szerződéskötésekbe magam is belekóstoltam, s az egyesület bizony nemigen hajlott a kompromisszumokra. — Gondolom, nem bántad meg, hogy egy éve külföldre szerződtél. Mit hozott számodra ez az esztendő? — Nem szívesen értékelném önmagamat. Számunkra egyáltalán nem rangon aluli Spanyolországba szerződni. A némettel együtt az ottani bajnokságot tartom a legerősebbnek a világon, így tapasztalatszerzésre bőven nyílik alkalom. Eltartott egy ideig, míg megszoktam az új környezetet. De elégedettek voltak velem, s újabb egy évre meghosszabbították a szerződésemet. — Különbségek a spanyol és a csehszlovák kézilabda között? — Nekem a mérkőzések intenzitása imponál. Annyira kiegyensúlyozottak a csapatok, hogy a pillanatnyi kihagyás végzetes lehet. Technika és intenzitás tekintetében nálunk ritkán láttunk ilyen összecsapásokat, igaz, időnként a taktika rovására megy. Ott minden csapat azonos erőbedobással lép pályára, akár otthon, akár idegenben játszik. Tehát nem szabály — mint Csehszlovákiában —, hogy hazai pályán győzni kell. — Itthon szépszámban lőtted a gólokat. A madridi mezben is? — Nos, megéreztem, hogy arrafelé jobb védelmekkel állok szemben... Eléggé tapasztalatlan együttesbe kerültem. Voltaképpen egy másodosztályú és egy élvonalbeli klub fúziójából született a játékoskeret, s bizony sokáig tartott, míg az elvárásoknak megfelelően kezdtünk szerepelni. — Voltak tehát gondjaid? — Nemigen. Inkább az új körülményekhez s a más játékstílushoz kellett hozzászoknom. Mert Spanyolországban kevésbé játszanak kollektív szellemben, így egyénenkénttöbbet vállalunk magunkra. — Olimpiai vágyaid? —Szerintem nincs olyan sportoló, aki ne akarna eljutni az olimpiára. Ha már Szöulba nem kerültem ki, most annál inkább szeretném, hogy sikerüljön. — Származhat-e abból előnyöd, hogy éppen az ötkarikás játékok országában profiskodsz? — Nem hiszem. Belső ösztönzést azonban mindenképpen érzek, mert nagyon szeretnék Barcelonában szerepelni. — Szöuli beválogatásod hogyan úszott el? — Mindvégig a csapattal készültem. Nagy csalódás ért, amikor az izlandi torna után bejelentették, hogy nem utazhatok. Bevallom, ha most kiszorulnék a keretből, méginkább csalódott lennék. Pedig akkor szinténformában éreztem magam, mégis olyanok kaptak lehetőséget, akiknél ha nem is voltam jobb, de felkészültségük szintjét biztosan elértem. — És most milyen esélyt adsz magadnak? — Nevezésem az edző dolga. Én mindent megteszek azért, hogy beleférjek a 16 fős keretbe. — Úgy hírlik rólad, nemigen kedveled a fizikai felkészülést. A mostanit hogyan bírod? — Nem ismerék olyan játékost, aki szeretné az erőnléti munkát. Különben sem érzem, hogy gondom lenne a kondícióval, ebben nem lógok ki a többiek közül. — Nehezebb edzésekhez szoktál Spanyolországban ? — Rövidebbekhez és más tevékenységekre beállítottakhoz. Például kevesebbet gyakoroltunk nehéz labdával, de többet időztünk a kondícióteremben. Ám ez nem ibériai szokás, inkább egy-egy edző eltérő felkészítési stílusának megfelelő vonás. — Egy évig elég messze éltél. Hogyan viselted el a távollétet? — Nyolc esztendő után hagytam el Kassát. Barátaim, ismerőseim sokszor eszembe jutottak Madridban is. Ennél nehezebb csak hozzálat, milyen esélyt adsz Barcelonában a csehszlovák válogatottnak? — Nem szívesen beszélnék arról, hányadikok leszünk. Mert az a lényeges, hogy jó játékot produkáljunk, s kedvező' légkör uralkodjon köztünk. Optimális körülmények kőzött képesek vagyunk a svéd világbajnokot is legyőzni, de előfordulhat, hogy a tizenhatodiktól kikapunk. — Miért? — Magam sem tudom. Lehet, hogy lélektani dolog is közrejátszik benne. De ha valóban formában leszünk, azért mégsem kellene alulmaradnunk a leggyengébekkel szemben. Két edzés között a júniusi vágsellyei edzőtáborban: Szűcs (balról) egykori játékostársával, Sedláčekkal beszélget (Nagy László felvétele) tartozóimnak volt, mert én legalább az edzésen elbeszélgethettem a játékostársaimmal, de nekik még arra sem volt módjuk. Mit mondjak? Mikor karácsony után visszamentünk, már jobban éreztük magunkat. Megszoktuk. — Spanyolul is megtanultál? — Egyáltalán nem voltak gondjaim a nyelvvel. Egy-másfél hónap elteltével már elég jól ment. — Ismerve a nemzetközi éívona— Te is a spanyolokat tartod az aranyérem várományosainak? — Igen. Nagyon jól védekeznek, elfogadható az ellentámadásvezetésük, s felállt védelem ellen még ennél is jobbak. Erőteljes és robbanékony kézilabdát játszanak. Ha e stílusnak nem is valamennyi vonása, de a védekezés mindenképpen a döntő' játékelemek közé tartozik majd az olimpián. Erre fogadni mernék. J. MÉSZÁROS KÁROLY EGY BIZTOS PONT A CSEHSZLOVÁK OLIMPIKONOK KÖZÖTT: JOZEF LOHYŇA BRONZKORSZAK UTAN ARANYSOROZAT? Amikor világbajnoki aranyérmét ünnepelte... P

etr Korda és Karel Nováček teniszezők visszalépése után bizony egy kézen is meg lehet számolni a barcelonai aranyéremre eséllyel pályázó csehszlováksportolókat. Közéjük tartozik Jozef Lohyňa, a szabadfogású birkózás kiválósága, az 1990-es tokiói világbajnokság 82 kilogrammos súlycsoportjának bajnoka. Már lassan tíz éve annak, hogy a nemzetközi porondon először letette a névjegyét. 1983-ban Los Angelesben zajlott a junior birkózó-világbajnokság, amely a XIII. nyári olimpia egyik főpróbájának számított az erős emberek körében. A csehszlovák csapat csupán két főből állt — a dunaszerdahelyi Schwendtner Józsefből és a privigyei Jozef Lohyňából. Utólag elmondható, hogy a hazai szakvezetők nem a mennyiségre, hanem a minőségre helyezték a hangsúlyt, hiszen Schwendtner aranyérmet, míg Lohyňa ezüstöt szerzett. Abban az esztendőben további két helyen bizonyított a privigyei fiú; Budapesten az Európa-bajnokságon és Kijevben a világbajnokságon, mindkét városban a 4. helyen végzett. Ám az utóbbi két megmérettetés már felnőtt bajnokság volt! Az alig 20 esztendős sportoló akkor még nem sejthette: bár karrierje szó szerint éremdús lesz, mégis sokáig kell várnia arra, hogy a dobogó legtetejére állhasson. 1. Hosszú, talán túl hosszú „brónzkorszak" következett számára, ugyanis 1989-ig nem tudott ennél nemesebb érmet szerezni. 1986ban Athénban a felnőtt Európa-bajnokságon kezdődött a bronzsorozat. Az ott szerzett medált Jojo, mert hogy ez Lohyňa beceneve, ma is a legkedvesebbek közé sorolja. Athpn után következett Budapest; igaz, egy fokkal szebben csillogott a kivívott bronz, hiszen világbajnokságon szerezte. Egy évvel később Bulgáriában, Veliko Tarnovóban, az Európa-bajnokságon érte el immár menetrendszerű 3. helyét. Majt következett Szöul, az olimpia: „Bár az ötkarikás játékokon szintén bronzot harcoltam ki, örömöm azonban határtalan volt, ugyanis csapatunkban már nem számoltak a sikeremmel. Ráadásul vitatható módon kikaptam a csoportmérkőzések során a hazaiak versenyzőjétől, így többet nem hibázhattam." Egyébként nemcsak a bajnoknak okozott leírhatatlan örömöt az olimpiai siker, hanem a szüleinek is. A családi hátteréről sem feledkezett meg, édesapja 50. születésnapjára neki ajándékozta a szöuli trófeát... A szöuli siker megnövelte Lohyňa ázsióját, a szabadfogású birkózás egyik klasszisává nőtte ki magát, ám a hőn áhított aranyéremre további két évet kellett várnia. Pedig 1989ben az ankarai Európa-bajnokságon már-már a nyakában érezte a legnemesebb medált. Beverekedte magát a döntőbe — tehát végeszakadt a bronzsorozatnak —, ám ott Gencalppal, a hazaiak üdvöskéjével került össze. A viaskodás során egyik sem tudott a másik fölé kerekedni, erre a bírák furcsa lépéshez folyamodtak: mindkettőjüket leintették passzivitás miatt, így az aranyérem Ankarában nem lelt gazdára. Meglehetősen rosszul kezdődött számára a következő idény. Edzőjével hosszasan tanakodott, menjen-e egyáltalán az 1990-es Eb-re, Poznanba. Végül úgy döntöttek, hogy ne szakadjon meg a kapcsolat földrészünk legjobbjaival, Lohyňa rajthoz áll Lengyelországban. A sors azonban másként akarta, bár elutazott Poznanba, mégsem találkozott az ellenfelekkel — magas lázzal feküdte végig a seregszemlét. Ráadásul Privigyén, ahol megismerkedett a birkózás ábécéjével, botrányos dolgok történtek. Le akarták váltani Mikulkáš Timko edzőt, ám a sportolók kiálltak mellette és teljes bojkottal fenyegetőztek. Bár végül lecsillapodtak az indulatok, a betegség és a „palotaforradalom" ugyancsak megzavarta Lohyňa felkészülését a tokiói világbajnokságra. Ennek dacára a sokévi igyekezet gyümölcse végre beérett a felkelő nap országában: 1990. szeptember 9-én Tokióban a 82 kilósok között aranyérmet szerzett, miután a döntőben legyőzte a viadal meglepetésemberét, az amerikai Algert. „Minden egyes összecsapásra úgy készültem, csak én nyerhetek. Mindvégig igyekeztem megőrizni hidegvéremet. Győzelmem leírhatatlan boldogságotokozott, nagyobbat, mint a szöuli bronz. Hiába, az arany, az arany..." 3. A pályafutása csúcsára érkezett sportoló tavaly ezüstérmet harcolt ki a világbajnokságon, s jelenleg már csomagol a néhány nap múlva kezdődő barcelonai olimpiára. „Szöulba remek erőnlétbe, makkegészségesen indultam. Most is jóformában vagyok, ám az utóbbi időben nem kíméltek a sérülések. Egy bordaközi izomsérülés hátráltatott a munkámban, melyet még Lipcsében, egy tornán szedtem össze. Úgy érzem, beértem, a birkózóvilág tud rólam, és remélem, megküzdök azzal a lelki teherrel, hogy mindenki érmet vár tőlem az ötkarikás játékokon." Júniusban a nymburki edzőtáborban alapozott, majd egy hetet Tatán, a magyar válogatottal edzett, végül Bajmócon fejeződött be számára a felkészülés. Holnapután pedig már indul a katalán fővárosba, ahol a szabadfogású birkózók augusztus 5-én lépnek szőnyegre. Kevés az éremesélyes csehszlovák sportoló. Ám Lohyňa kiegyensúlyozott teljesítményeit nézve bizton állítható; nem tér vissza üres kézzel Barcelonából. (sidó)