Új Szó, 1992. július (45. évfolyam, 153-179. szám)

1992-07-22 / 171. szám, szerda

1817 HÍREK - VÉLEMÉNYEK EGYIPTOM-IZRAEL MEGTÖRT A JÉG AZ AMERIKAI KÜLÜGYMINISZTER PÁRHUZAMOS TÁRGYALÁSAI NEM BÁNNAK SEMMIT SEM? A MOSZKVAI PUCCSISTÁK NYILVÁNOS MAGYARÁZKODÁSAI James Baker amerikai külügyminiszter tegnap Izraelből a jordán fővárosba, Ammanba utazott. Huszszein király munkaebéden látta öt vendégül. A tervek szerint az amerikai diplomácia vezetője az esti órákban továbbutazott. Diplomáciai források délután még csak arról tudtak beszámolni, hogy Baker következő állomása Damaszkusz lett volna, de Hafez Asszad szíriai elnök lemondta a találkozót, családi okokból: meghalt az édesanyja. A diplomaták úgy tudták, hogy Baker legalább Faruk Sara külügyminiszterrel akar találkozni. A Jerusalem Post című napilap Baker izraeli tárgyalásairól azt írta, a Rabin-kormány hajlana arra, hogy leállítsa az új települések építését a Jórdán-folyó nyugati partján és a Golan-magaslaton, ha Washington megadja Izraelnek a 10 milliárd dolláros kölcsönt. Až izraeli kormányfő tegnap munkalátogatásra Egyiptomba érkezett, hogy Mubarak elnökkel a közelkeleti válság rendezéséről tárgyaljon és tájékoztassa őt az amerikai külügyminiszterrel folytatott megbeszélésekről. Jicchak Rabin hatórás kairói látogatása az első kontaktus 1986-óta, akkor Mubarak Simon Peresszel tanácskozott. Egyébként ez Rabin kormányfői minőségben tett első külföldi útja. Megfigyelők szerint a felek tisztázni kívánták azt is, miként értelmezzék a Biztonsági Tanács 242. számú határozatát, amely felszólítja Izraelt, hogy távozzon a megszállt területekről úgy, hogy az minden fél számára elfogadható legyen. Egy ilyen lépés - vélték egyiptomi diplomáciai források - új lehetőségeket nyitna a békéhez vezető úton. Megjegyezték, az az izraeli javaslat, hogy az eredetileg Szíriához tartozó Golant 99 évre bérbe venné, teljesen elfogadhatatlan, mert ellentmond a területet a békéért elvnek. A tárgyalások utáni sajtóértekezletén Hoszni Mubarak közölte: Jicchak Rabin meghívta öt Izraelbe, s a meghívást el is fogadta. A tavaly augusztusi moszkvai puccskísérlet előestéjén a puccsista csoport tagjai egyre hevesebben próbálják a nyilvánosság előtt védelmezni tettüket. Gennagyi) Janajev, egykori alelnök, Vlagyimir Krjucskov, a KGB volt főnöke és Oleg Szenyin, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja is azt állította, hogy csupán a Szovjetuniót akarták megmenteni. Janajev például az orosz televízió által sugárzott interjújában kijelentette, csupán abban érzi magát bűnösnek, hogy nem sikerült megakadályoznia azt a helyzetet, amelyben most van az ország. A puccsista bizottság hét tagja börtönben van - Borisz Pugo volt belügyminiszter még tavaly öngyilkosságot követett el -, bírósági tárgyalás vár rájuk. A vád ellenük: összeesküvés és kísérlet a hatalom megragadására. Oleg Szenyin, aki azok között volt, akik a puccs napján felkeresték Gorbacsovot a Krímben, azt állítja, nem igaz, hogy Gorbacsovot akkor akarata ellenére tartották ott fogva. A Pravda hasábjain azt írta, Gorbacsov önként szigetelte el magát és mondott le alkotmányos jogkörének gyakorlásáról. Jurij Ivanov, a puccsisták egyik védője arról panaszkodott a Reuter tudósítójának, hogy a vádlottaknak nem teszik lehetővé a védekezést az orosz tömegtájékoztató eszköAz első szakértői vizsgálatok azt mutatják, hogy a vasárnapi palermói merényletnél, amikor is Paolo Borsellino bírót és öt kísérőjét megölték, a pokolgépet nem a gépkocsijában helyezték el, hanem alatta. A La Stampa című napilap a szakértőkre hivatkozva azt írta, valószínűleg plasztikbombáról volt szó, nyilvánvalóan csehszlovák Semtexről, amelyet az észak-írországi és közel-keleti terroristák használnak. Ha ez igaz, akkor nem is kellett a merénylethez 50 kilogrammnyi robbanószer, mint ahogy azt feltételezték, zökben. Szerinte az orosz sajtó le akarja őket járatni. Az utóbbi hónapokban nem esett sok szó a puccsista vezérekről, s ügyük most azért került ismét az érdeklődés homlokterébe, mert vita folyik arról, hogy esetleg szabadlábon védekezhetnek. Ezt egyébként Ruszlán Haszbulatov, az orosz parlament jelenlegi elnöke is támogatja. Anatolij Lukjanov volt szovjet parlamenti elnök a tegnapi Pravdának adott interjújában azt mondotta, a FÁK képtelen volt megoldani a legégetőbb problémákat, az államközi kapcsolatok, valamint a katonai-hadászati politika legfontosabb kérdéseit. Szerinte a közösség az integráció világméretű áramlatával szemben halad. Ez az időszak azonban már nem tarthat sokáig, az integrációs folyamatok a gazdaságban, tudományban és kultúrában ismét túlsúlyba kerülnek. Ezt követően pedig, lehet, hogy másképpen, de megismétlődhet az az út, amelyet a köztársaságok egyszer már megtettek, amikor a húszas években létrehozták a Szovjetuniót - mondotta Lukjanov. A tavalyi augusztusi puccskísérlettel kapcsolatban leszögezte: aligha nevezhető puccsnak az, amiről előre tájékoztatták az ország államfőjét. A történelemben még nem volt olyan puccs, amelynek célja a létező alkotmányos rend megőrzése és erősítése lett volna. elég volt 5-6 kg is. Tehát olyan mennyiség, amely könnyen elfér egy kézitáskában, feltűnés nélkül lehetett szállítani és belökni egy parkoló gépkocsi alá. Egyébként az olasz rendőrség úgy véli, hogy Borsellinót a maffia tette el láb alól, ugyanis a bíró az utóbbi hónapokban megszerezte a maffia néhány olyan vezető tagjának a vallomását, akik úgy döntöttek, hogy együtt fognak működni a rendőrséggel. E személyek közül ketten nagy fenyegetést jelentettek a Cosa Nostrára, a szicíliai maffiára. 1992. JÚLIUS 25. NÉHÄNY SORBAN O

mar Arteh Ghalid, Szomália ideiglenes , kormányfője 10 ezer főnyi békeero kiküldését kérte tegnap az ENSZ-től a nyugalom biztosítására Szomáliában. Genfi sajtóértekezletén azt mondta, nem azt akarja, hogy a kéksisakosok beavatkozzanak az ellenséges felek harcába, hanem egyszerűen csak felügyeljenek a békére és a rendre. Szomáliában 1991 novembere óta folynak a harcok, már elpusztult a főváros, Mogadisu és az ország több térsége. Legkevesebb 30 ezer ember vesztette életét, köztük nagyon sok gyerek, s a kelet-afrikai ország 7,2 milliós lakosságának egyhatoda menekültté vált. M

ihály egykori román király, akit a romániai Nemzeti Liberális Párt a napokban felkért, legyen elnökjelöltje a szeptemberre kiírt választásokon, svájci lakhelyén tegnap nyilatkozatot adott ki, amely szerint „a nemzeti egység pártatlan garantálója" akar maradni. A 70 éves exuralkodó közölte, átgondolja a romániai egyházi, polgári ós politikai szervezetek javaslatait, melyek széles körű konszenzushoz vezethetnek, s ilyen módon szuverén államfőként történő visszatéréséhez Romániában. Ezzel együtt a nyilatkozat szövegéből nem tűnik ki egyértelműen, elfogadja-e a Nemzeti Liberális Párt elnökjelöltségét. P

ierre Bérégovoy francia kormányfő hétfő este, a mezőgazdasági szövetségek vezetőivel folytatott tárgyalásai után ismertette tervezett intézkedéseit, melyek célja az Európai Közösségek reformpolitikája következményeinek enyhítése a francia parasztok számára. A kormányterv, melyet a parlamentnek kell jóváhagynia, jelentős adókedvezményekkel és szubvenciókkal számol a gazdaságok eladósodottságának enyhítésére, továbbá korszerűsítésükre, valamint állami hozzájárulásokat ígér a mezőgazdasági szociális alapokhoz. Különjutalmakat fognak fizetni azoknak a gazdálkodóknak, akik az extenzív állattenyésztésre szakosodnak. E

' rdekesek azok a közvéleménykutatási eredmények, melyeket az ilyen felméréseket végző lengyel kormányintézet tett közzé. Eszerint a megkérdezettek kb. 30 százaléka úgy ítéli meg, Mieczyslaw Rakowski, az utolsó kommunista miniszterelnök kormányzása idején az országban jobb volt az élet, mint három Szolidaritás-párti utódja alatt. A megkérdezettek 22 százaléka úgy látja, hogy az első nem kommunista kormány idejében volt jobb a helyzet. Ekkor Tadeusz Mazowiecki volt a miniszterelnök. Hat százalék a Bielecki-kormányt részesíti előnyben, s csak 3 százalék szólt elismerően a múlt hónapban megbukott Olszewski-kormányról. Érdekes módon a megkérdezettek 61 százaléka szerint családjuk jövedelme átlagon aluli. P

ao Thungot, az 1989-es pekingi diáklázadás legprominensebb személyiségét tegnap 9 évi börtönbüntetésre ítélte a bíróság. Ezt az elítélt családja közölte az újságírókkal, bár ők ugyanúgy nem lehettek jelen a tárgyalóteremben, mint az újságírók. A diákvezér négy évet államtitkok elárulásáért kapott, öt évet pedig ellenforradalmi izgatásért. A börtönben eddig eltöltött két évet leszámítják büntetéséből. H0LAFÜHRER? A Der Spiegel című német hetilap azt állítja, hogy 1970-ben a keletnémetországi Magdeburgból valószínűleg Moszkvába szállították a fasiszta vezér, Adolf Hitler földi maradványait. Hitlert és Eva Braunt 1945-ben Magdeburgban temették el, majd elszállították őket onnan, hogy földi maradványaik valamiféle fétisként ne kerüljenek a nácisták kezébe. A hetilap azt állítja, hogy Hitler földi maradványait nem semmisítették meg, hanem egy moszkvai börtönben újratemették. A Der Spiegel szerint továbbra is a KGB levéltáraiban vannak azok a dokumentumok, amelyek cáfolhatnák a spekulációkat, melyek szerint a Führer nem követett el öngyilkosságot, hanem egy ismeretlen helyen elrejtőzött. KÁR, SAJNÁLJUK... (Folytatás az 1. oldalról) mentárja szerint Havel elnöki tragédiája akkor kezdődött, amikor apolitikusból megpróbált politikussá válni. Abban a pillanatban, amikor hagyta magát meggyőzni, hogy az igazságnak és a szeretetnek nem kell mindig, minden körülmények között győznie a hazugság és a gyűlölet felett úgy, ahogy azt ő korábban hirdette. Ez több gondot okozott, egyebek között abban is, hogy gyakran csak félig-meddig állt ki a jó ügy mellett. De a legnagyobb kockázatot azzal válalta magára, hogy elnöki tisztségének kezdetén az értékek hierarchiájában az erkölcsöt állította a legmagasabb fokra. A világ ugyanis hamarabb megbocsát a politikusoknak, mint a moralistáknak. Ferencz Csaba, a magyar kormányfő nemzetbiztonsági tanácsadója a Népszabadságnak adott interjújában azt fejtegette, a világban nincsenek olyan államok, amelyek kapcsolataiban ne lennének bizonyos feszültségek. Erre jó példa az USA és Kanada is. Térmészetesen Magyarországnak is vannak bizonyos problémái a szomszédaival, de ezek esetenként túllépik a normális és természetes véleménykülönbségek kereteit. Ez utóbbiak közé sorolta a lehetséges szlovákiai fejlődés néhány változatát. Aggodalmának adott hangot amiatt, hogy ha Szlovákiában erősödnek a nemzeti türelmetlenség tendenciái, akkor nem éppen szerencsés fejlemények következhetnek be. Bős-Nagymarosról mint súlyos teherről szólt, rámutatva: ez a probléma Szlovákiában az adott politikai helyzetben nemzeti felhangot kapott. A Nyezaviszimaja Gazetá című orosz napilap szerint a csehek és a szlovákok válása az elméleti síkról valósággá változott. Megállapítása szerint a szlovák szuverenitás kinyilvánítása várható volt, Havel lemondása viszont az országon belül és a határokon túl is sokkot okozott. Megállapítja, Havel államfői tevékenysége nemcsak sikerekből állt, de kérdés, hogy minden feszültségért, az életszínvonal csökkenéséért és más problémákért az államfőre lehet-e hárítani minden felelősséget, amikor az elnöknek Csehszlovákiában jelentősen korlátozott jogkörei voltak. Az orosz cikkíró szerint a szövetségi kormány fő feladata biztosítani a két köztársaság civilizált válását - de ez még senkinek sem sikerült a világon. A szlovák vezetés a választási stratégia kidolgozása során elszámította magát. A korábbi cseh kormány engedékenysége alapján azt hitte, hogy sikerül keresztülvinnie saját koncepcióját az államjogi elrendezésről az új cseh kabinetben is. A cseh politikusok nem látják értelmét annak, hogy a cseh mozdony húzza maga után Európába a nehéz gazdasági útra térő Szlovákiát. Otto Lambsdorff, a német liberálisok (FDP) elnöke pártja nevében fejezte ki mély tiszteletét Václav Havel iránt, s meghívta őt a Liberális Internacionálé szeptemberi kongresszusára. Björn Enghoim, az SPD elnöke is hasonló értelmű nyilatkozatot tett közzé Václav Havelről. Q_ addam Husszein már megint nyeregben OZ érzi magát, újra fölényes és magabiztos. Bár ha nem egy államfőről lenne szó, inkább azt írnám, hogy pimaszé s szemtelen. De hát ilyet nem illik tenni, még ha egy kegyetlen, bizonyítottan véreskezű diktátorról van is szó. Nem mintha maga Szaddam nem venné semmibe nemhogy az általánosan elfogadott nemzetközi normákat, de még az elemi jólneveltség legefelegalapvetőbb szabályait is. Vannak azonban dolgok, melyeket még ő sem engedhet meg magának, mindent neki sem szabad. Taíán ő mást hisz, s ezért húz ujjat újra és újra hol egyik, hol másik országgal, hol az ENSZ Biztonsági Tanácsával és ezáltal szinte az egész világgal. A legújabb viszály vagy két hete kezdődött, amikor az iraki fegyverarzenál és hadianyaggyártó bázis felszámolásával megbízott ENSZ-felügyelők fülest kaptak egy meg nem nevezett, nyugati hírszerző szolgálattól, hogy Bagdadban a mezőgazdasági minisztériumban nagyon érdekes dokumentumokra és tervekre bukkanhatnak, ezek sokat elárulhatnak a mesterien titkolt és álcázott iraki katonai potenciálról. Az épületbe nem engedték be őket - előbb holmi átlátszó ürügyekkel, mostanság pedig már azzal a nagyon nyomós érvvel, hogy egy minisztérium az ország szuverenitásának jelképe, s ezt a szuverenitást senki sem sértheti meg. Még az ENSZ szakemberei sem, hiába gondolják, hogy információkhoz juthatnak a vegyifegyvergyártásról. Egyébként is, Bagdad már minden fontos információt megadott nekik - így Szaddamék. Már a múlt héten napirendre tűzte a Biztonsági Tanács ezt az újabb incidenst, de akkor még nem ment tovább némi homályos fenyegetőzésnél, tárva-nyitva hagyta a kiskaput a megegyezés számára. Rolf Ekeus, az illetékes ENSZ-bizottság vezetője azonnal Bagdadba repült és napokon át tárgyalt az iraki vezetőkkel, igyekezett meggyőzni őket arról, ne feszítsék túl a húrt. Hiába. Sőt, Bagdadban többezres ,.spontán" tüntetés volt a BT rendelkezései és az ominózus minisztérium előtt napok óta táborozó felügyelők HA SZAKAD A KÖTÉL ellen. A kormányzat mosta kezeit, hivatalosan közölte, hogy nem tudja garantálni a világszervezet szakértőinek biztonságát, semmit sem tehet a népharaggal szemben. Ez már a maximálj jóindulatot tanúsító Ekeusnak is sok volt, azonnal visszarepült New Yorkba, s egyenesen a BT újabb ülésére ment, ahol - beszámolója alapján - már jóval keményebb álláspontra helyezkedtek a tagországok, a tűzszüneti megállapodás következetes teljesítését követelték Iraktól. Ellenkező esetben megtorló intézkedéseket helyeztek kilátásba. Nem hiszem, hogy Szaddam hajlandó lenne komolyan venni ezt a komolyan hangzó fenyegetést. Pedig arról van szó - és ezt az amerikai nagykövet konkrétan ki is mondta -, hogy nem kizárt az erő alkalmazása sem. Nem is szólva arról, hogy ha Irak nem tesz eleget a tűzszüneti feltételeknek, akkor külön BT-határozat nélkül is megtorláshoz lehet folyamodni. Miben bízik Szaddam? Nyilván abban, hogy most, az amerikai elnökválasztási kampány kellős közepén George Bush, aki nem akar kiköltözni a Fehér Házból, nem fog kockáztatni egy újabb konfliktust az öbölben, mert azt még vegyesebben fogadná a hazai, de elsősorban a nemzetközi közvélemény, mint a tavalyi háborút. Az amerikai gazdaság sincs olyan helyzetben - és ez Bush legfőbb baja -, hogy képes lenne elviselni sok milliárd dollárnyi háborús terhet. A maximum, amit az amerikai kormányzat megengedhetne magának, az egy nagyszabású légitámadás, de annak megint az ártatlan emberek innák meg a levét - meg persze Bush. Márpedig csak amerikai részvétellel képzelhető el egy újabb katonai akció Irak ellen. Szaddam aligha látná kárát, annál inkább sokat szenvedett népe - és az egész közel-keleti békefolyamat, amely az új izraeli kormánynak köszönhetően talán kimozdul a holtpontról. V

agyis nem a világszervezet és Irak viszályáról van szó, hanem arról a kötélhúzásról, amely a Kuvait elleni invázió óta zajlik Szaddam és Bush között. Az amerikai elnök egy menetet már megnyert, most azonban nincs olyan helyzetben, hogy lerántsa az iraki elnököt. A kötél azonban feszül, s bármikor elszakadhat. Márpedig akkor George Bush fog nagyobbat esni... GÖRFÖL ZSUZSA OSZÉT KÉRDÉS AZ ÉSZAKIAK NEM AKARNAK EGYESÜLÉST Dél-Oszétia fővárosában, Chinvaliban esete 11-től reggel 6 óráig tartó kijárási tilalmat rendeltek el. A hirek szerint a helyzet fokozatosan normalizálódik, a békefenntartó alakulatok már három hidat aknátlanítottak, a szembenálló felektől elkobozták a nehézfegyvereket, megsemmisítettek több Alazan típusú rakétakilövő berendezést. A harcok elcsendesedtek ugyan, de mégis naponta halnak meg emberek. Hétfőn este például négyen vesztették életüket, amikor gépkocsijukkal aknára futottak. Ugyancsak hétfőn este az észak-oszétiai Vlagyikavkazban találkoztak a két Oszétia legfelsőbb vezetői, hogy megvitassák Dél jövőbeni politikai státusát. A dél-oszét parlament elnöke a találkozó után azt mondta, nem jutottak dűlőre, mert a vlagyikavkazi vezetés ragaszkodik ahhoz, hogy Dél-Oszétia a jövőben is Grúziához tartozzon. TALÁN SEMTEX VOLT