Új Szó, 1992. július (45. évfolyam, 153-179. szám)

1992-07-02 / 154. szám, csütörtök

5 MOZAIK ÚJ SZÓI 1992. JÚLIUS 2. „VÁRJUK A GYEREKEKET, ÉS NEM JÖNNEK!" BESZÉLGETÉS DR. DÖRNYEI LÁSZLÓVAL, A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSEGENEK FOMUNKATARSAVAL Augusztusban tartja III. kongresszusát Budapesten a Magyarok . Világszövetsége. Az anyaország, a nyugati magyarság és a Kárpát­medence magyarsága egyaránt 60-60 küldöttje vesz részt rajta. Az anyaországi magyarok száma 10 millió, a Kárpát-medencében 4 millió magyar él, Nyugaton pedig 2 millió. - Meglehet, a képviselet aránytalan­nak tűnik, de most a központi téma a Kárpát-medencében élő magyarok sorsa lesz - mondta dr. Dörnyei László, a Magyarok Világszövetségé­nek főmunkatársa, akivel Érsekújvárott találkoztam, a gyermekkórus­fesztiválon. Rövid idő alatt másodszor járt Szlovákiában, korábban a dunaszerdahelyi gyermek báb- és színjátszófesztiválon vett részt. - Szép terv hangzott ott el. Sze­retnének intézményesíteni egy bie­nálét; kétévenként egybehívnák a vi­lág összes táján működő magyar ifjúsági csoportot és egyént, ének, zene, színjátszás, minden lenne, és ki mit tud-szerűen versenyeznének a csoportok. Az első díj nyertese egy hónapig Sárospatakon nyaralna, egy Franciaországban vagy Ameri­kában - és fordítva, a külföldön élő nyertes Dunaszerdahelyen. A duna­szerdahelyiek vetették fel, hogy a központ ott legyen, s a Világszö­vetség ezt á legnagyobb mértékben támogatja. A Magyarok Világszövet­sége új célt tűzött ki maga elé: összefogni az összes magyar fiatalt, bárhol éljen is a föld kerekén. A nagy álom az, hogy találkozóra hozzuk össze őket. • Mikor vetődött fel ennek az igénye? - A Világszövetség eddig is foglal­kozott az ifjúsággal, de csak a nyu­gati magyarságra gondolva. Ezt a célt szolgálja a sárospataki kollé­gium és a balatoni ifjúsági táborok. A balatoni táborokban 10-14 éves gyerekek vannak, Patakon 14-18 évesek. Nyolcvannégyig csak nyu­gati magyar jöhetett. Akkor vezettük be, hogy húsz anyaországi gyerek is közöttük legyen, s ez nagyon bevált. Általában 70-80 külföldi magyar volt, délelőtt magyart tanultak, a ha­zaiak pedig angolt vagy németet. Tavaly már nem jutott pénzünk a ha­zaiakra, s az otthoniak helyett a kör­nyező országokból hívtunk meg ma­gyar fiatalokat, hatot, de az idén már tizenötöt. Az ő költségeiket a Világ­szövetség fedezi. Többen is jöhet­nek, ha valaki támogatót tud sze­rezni. • Olyan lehetőség nincs, hogy itteni gyerekeket például Amerikába küldjenek tanulni? - Ez lesz a következő lépés. Ne­kem ez a nagy álmom. Intézményes formát találni annak, hogy a fiatalok először nyaralhassanak csereala­pon, aztán tanulhassanak, s hogy ez a Világszövetség keretében történ­jék. A tizennégy-tizenöt éves kor­osztály hallatlanul fogékony és min­denre nyitott, és fontos, hogy a ma­ga kis zárt világán kívül megismer­kedjen emberekkel. Patakon életre szóló barátságok születnek. Az egy hónap elég arra, hogy összeforrjon a társaság. Tavaly volt húszéves a nyári kollégium, a gyerekek létre­hozták a sárospataki nyári kollégium baráti körét, melyet most egyesületi szintre akarnak emelni. Ök maguk szervezik. A Világszövetség húsz, én tizenöt éve szervezem a pataki kollégiumot. • Tudják-e pontosan, hány tagja van a Világszövetségnek? . — Nincs ember a földön, aki ezt meg tudná mondani. • Nincs nyilvántartás? - Hogyne lenne, csak annak a he­lyességét nem tudjuk ellenőrizni. Aszerint állapítjuk meg a létszámot, ki fizette be a tagsági díjat. Volt egy előzetes tájékozódás, kérdőíveket küldtek ki, milyen szervezetről és intézményről van szó, milyen lét­számmal működnek. Létezik kollek­tív tagság és egyéni - vita folyik arról, hogy ez utóbbi legyen-e. Az elnök úr, Csoóri Sándor ragaszkodik ahhoz, hogy legyen. • Ön civilben tanár, a Nemzetközi Előkészítő Intézet tanszékvezetője; az egyéves előkészítőben tanulnak azok, akik magyarországi egyetem­re jelentkeztek. Jelenleg hányan? - A magyar állam felajánlott Er­Méry Gábor illusztrációs felvétele délynek, Kárpátaljának, a Felvidék­nek, a Vajdaságnak és a csángók­nak hatvan-hatvan állami ösztöndí­jat - évente. A fiatalok egy év alatt megtanulják azt a négyéves gimná­ziumi anyagot két-három tárgyból, amiből felvételizniük kell. Sajnos, azt nem tudtuk elérni, hogy őket külön felvételiztessék. Természetesen, az ösztöndíjas továbbtanulás lehetősé­gét a Csemadok is megkapta, de nem élt vele. • Mivel indokolták? - Azzal, hogy egy évvel elhúzódik az oktatás. Pedig még ha nem ve­szik is fel az egyetemre egyik-másik jelöltet, akkor sem veszett el az az egy év. Ezt a magyar állam felaján­lotta! S egyszerűen nem jönnek a fiatalok. Hozzám tartoznak a böl­csészek, az idén nyolcvanötén van­nak, köztük felvidékiek, de jövőre nem jelezték, hogy igénylik a hatvan helyet. Egyszerűen nem tudom fel­fogni ép ésszel, hogy ott várjuk fel­készülten a gyerekeket, és nem jön­nek. Gondolja végig! Hatvan diák évente. Öt év alatt háromszáz! Az az egy év kell a felkészülésre. Ingyen kapják a tankönyveket, az előkészí­tőben a legjobb tanárok oktatnak, hogy egyforma eséllyel indulhassa­nak a magyarországiakkal. • Akinek nem sikerül a felvételije, meg kell térítenie aZ egyéves öszön­tíjat? - Dehogy! Akkor egy évig Buda­pesten élt és rengeteg mindent ka­pott. Az nem lehet érv, hogy egy évvel meghosszabbodik az oktatás, hiszen tudvalevően a diákélet a leg­szebb. Hátrányosnak érezték, hogy ők nem vihetik magukkal a hatvan pontjukat, mint a magyar gimnazis­ták. Kiharcoltuk, hogy ők is vihes­sék. Kidolgoztunk egy rendszert, tár­gyanként - tegyük fel hogy kettőből felvételiznek - tíz pontot kap a gye­rek az éwégi írásbeli vizsgájára, tízet a szóbelire és tízet az egész évi munkájára. Tehát megszűnt a hátrá­nyos helyzet, ők is vihetik a hatvan pontot. • Hogyan lehet Önöknél jelent­kezni? - Sajnos, csak valamilyen magyar kulturális szervezeten, tehát a szlo­vákiaiak esetében a Csemadokon keresztül. Nekem a szívem szakad még a hatvan itteni lemaradt gyere­kért.., KOPASZ-KIEDROWSKA CSILLA MOLDOVÁ ^MA GYÖRGY félelem kapugcL^ A Petőfi Könyvkiadó, Martin munkahelye a Le­nin körúti, úgynevezett ,,Gambrinus"-házban működött. A sűrű körúti forgalomban a taxi csak túloldalon tudott megállni, Martin kiszállt, és nem törődve a vörös lámpával, átsietett az úttesten. A személyfelvonón nem működött, ezért hátra­sietett a teherlifthez, hogy minél kevesebben vegyék észre. Lehajtott fejjel vágott át a folyosón. Óvatosan körülnézett, nem tudott szabadulni at­tól a rettegésétől, hogy az elhanyagolt épület valamelyik sarkából egy patkány surran elő. Szobája ajtaján már ott lógott a kulcs, Martin habozva nyomta le a kilincset, de bent nem talált senkit, feltételezte, hogy a takarítónő járhatott ott. Megkönnyebbülve rakodott ki az asztalára, és átment a szomszédos lektori tárgyalóba. A tágas helyiségben néhány lektor és műszaki szerkesztő könyökölt körül két sakkozót, az ebédszünetben ötperces gyorspartikat játszottak, kapkodó mozdulatokkal verték a régimódi sakkó­ra oldalt kiálló billentyűit. Martin a sarokban kávézó társasághoz lépett, letett öt forintot, és töltött magának a termoszból: - Keresett valaki? - Senki, csak a „kőszáli poloska" írta be, hogy megint késtél. - Ha fogat mos, tehet egy szívességet. Más semmi? Az egyik kávézó biccentett: - De, reggel hozzám kapcsoltak egy híváso­dat. Valamelyik antikváriumból telefonáltak, hogy megérkezett a lexikon, menj be érte. Milyen lexikonról van szó, valamilyen nyugati kiadás? - Ugyan, nem volna rá tízezer forintom. A régi Révai lexikon pótkötetét keresem. Hiányzik a so­rozatból. Martin közömbös arccal letette a kávéscsé­széjét, és visszament a szobájába. Leült a ka­rosszékbe, elmosolyodott, karját felemelte, mint a célba érkező futó, és sokáig ebben a pózban maradt. Leemelte a telefonkagylót, benyomta a készüléken a városi vonalat kérő fehér gombot, apró fémes hangú kattanás hallatszott. Martin úgy gondolta, ilyenkor kapcsol be a lehallgató készülék rögzítője. Bár nem lehetett biztos ben­ne, hogy valóban ez történik, felerősítette az asztalán álló rádió hangját. A hívás kicsengett, a túloldalon egy női hang jelentkezett: - Halló, Vörösmarty antikvárium. - Vojtekovszky elvtársat kérem. - A vezető elvtársat behívták a központba. Ki keresi? - Kovács János. Majd később újra megpró­bálom. Martin másik vonalat kért, Petrát, a feleségét hívta fel az asszony szüleinek lakásán: - Hogy vagy? - Az éjszaka görcsöltem, de most már rend 1 ben vagyok. - Jártál kint a lakásban? - Egész délelőtt ott álltam, több kőműves nyüzsgött a lakásban, mint Déva váránál. - Jól haladnak? - Szerintem nem, minden olyan szörnyű las­san megy. Este mindig rosszabbul állunk, mint reggel, mikor elkezdték. És veled mi van? Megint elaludtál? - Igen, de már csodálkoznának, ha időre be­érnék. - Szörnyű. Már igazán együtt kellene élnünk, én már reggel hatkor kukorékolnék neked. Más nem történt? - Megjött a pótkötet a Révai lexikonhoz. Most szóltak át az antikváriumból. Az asszony egy pillanatra elhallgatott, aztán érezhetóleg visszafogva magát, megszólalt: - Remek, most már teljes lesz a sorozat. Ha elkészül az a nyomorult lakás, feltehetjük a polc­ra. Örülsz neki? - Igen, már nagyon kellett. - Mikor látlak? - Hosszú lesz a nap, nem tudom, mikor vég­zek, de este mindenképpen felszólok érted. Szer­vusz, vigyázz magadra. Martin letette a kagylót, maga elé húzta egy regény kéziratát, melyet az előző napon hagyott félbe, sóhajtva olvasni kezdett. Időnként pár szavas jegyzeteket irt fel egy cédulára - tám­pontként a lektori jelentéshez. Három óra felé hallotta, hogy lelépő kollégái végigsietnek a fo­lyosón, de ő folytatta a munkáját, mindenképp be akarta fejezni az anyagot. Az ajtó nyitódására figyelt fel. Bartók Lajos, az irodalmi vezető helyettese lépett be - Martin még most, hosszú évek óta tartó munkakapcsolat után sem tudta megszokni, hogy ez a vörös arcú, kövér hivatalnok az ó kedvenc zeneszerzőjének családnevét viseli. Bartók is távozóban volt, már felöltötte hasban megfeszülő vastag szövetka­bátját. - Te még dolgozol, Gyuri? - kérdezte, szeme eltűnt a széles mosolytól összetorlódó zsírpárnák között. - Igen, bent maradok. Van egy kis lemaradá­som, ma talán be tudom hozni. Bartók csak most húzja be maga után az ajtót: - Csak barátilag említem, hogy szerintem nem a helyes utat választod, Gyuri. Tapasztalhattad, hogy Miklós a végletekig elnézően bánik veled. Mutass még egy könyvkiadót a világon, ahol beleegyeznének abba, hogy déli 12-re járj be, és te még ezt a terminust sem tartod be. Miklós ma is bekérte a jelenléti lapot, és látta, hogy te még fél egykor sem írtad alá. Nem akarok jósolgatni, de szerintem a jövő héten fel fog hívatni magá­hoz. (folytatjuk) ÉVFORDULÓ ILF TÁRSA Az egyik népszerű hazai képes­lap olvasót csalogató leleményének számít egy jó ideje tartó ankét: a szerkesztők a szellemi élet neves személyiségeit arról faggatják, hogy miként „főzték (avagy főzik) meg" a kiszemelt hölgyet. Nos, mindez önkéntelenül is feleleveníti Valentyin Katajev orosz író egyik jóízűen em­legetett, testvéröccsével kapcsola­tos élményét. Történt pedig, hogy fivére és Jurij Olesa, az ismert író, ugyanazon nőbe lett szerelmes. Olesa írói vallomással próbálta el­nyerni imádottja kegyeit. Az ifjú Ka­tajev viszont furamód, normálisan viselkedett: virággal kedveskedett szíve választottjának, kávéházi asz­taloknál kereste vele az együttlétet, s általában közönséges halandóként igyekezett viselkedni. Magatartását siker koronázta. Az eset Valentyin Katajev előadásában később afféle példázattá nőtt: az ember eredeti­ségre törekedve soha és semmikor sem feledkezhet meg a bevált mód­szerekről. Nos, önazonosság és okuló útke­resés párosítására vallott az is, hogy az ifjú Jevgenyij Katajev nem az író öccseként vált ismertté, hanem a Petrovként llffel (Hja Amoídovics Fajzilberggel) együtt írt két könyv, a Tizenkét szék és az Aranyborjú kiadásával aratott világsikert. Persze, a siker nemcsak úgy egy­szerre, önmagától adódott. Jevge­nyij Petrov volt lap- és kiadói szer­kesztő, bűnügyi tudósító és O'Henry stílusával kacérkodó tollforgató. Víg­játékok és forgatókönyvök írásával is próbálkozott. Pályatársával közö­sen a mindennapi tapasztalatokból építkezve szatirikus látásmóddal al­kották meg a „nagy kombinátor", Osztap Bender alakját. A hivatalos szemlélet igyekezett afféle átmeneti, a Nep-korszak zavarosában halá­szó konjuktúralovagként láttatni a nagystílű szélhámost. Megpróbál­ta elterelni a figyelmet arról, hogy az olvasó ráébredjen a mindennapjai­kat átszövő parancsuralmi, de földi , paradicsomot ígérő rendszer lénye­gére. Ma pedig lehet, hogy nem túl ildomos utalni llf és Petrov látás­módjának korokon és rendszereken felülemelkedő egyetemességére - a becsületes embert megkárosító nyerészkedések bárminemű me­legágyával szembeni kíméletlen­ségre. ötven évvel ezelőtt halt meg - az odesszai fronton. (Szemak) PRÁGAI ŐSZ JÖN BRANDAUER Tavaly ősszel új hagyomány indult Prá­gában, sikerrel tartották meg az őszi ze­nei fesztivált. A hazai és a külföldi vissz­hangon felbuzdulva a Prágai Ősz az idén már bővített formában, szeptember 20-a és október 4-e között, vonzó programmal várja az érdeklődőket. A részletekről Jo­sef Suk hegedűművész, Zdenék Vokurka fesztiváligazgató és legközelebbi munka­társaik tájékoztatták a sajtó képviselőt. A nagy gondossággal előkészített mű­vészeti esemény három önálló, egymást kiegészítő részből áll. A zenei fesztivál Josef Suk és vendégei címen a kamara­zenére összpontosul. - Régi álmom telje­sül - mondotta Josef Suk hogy az újonnan megnyílt, csodálatos Rudolfínum Dvorák-termében a világ legjobb kamara­zenészeivel játszhatom, mint karmester és mint szólista is. A műsort lapozgatva legendáris nevekre bukkanunk: Rudolf Firkusný, Shura-Cher Kassky zongora­művészek, Ida Haendel hegedűművész, Végh Sándor karmester, a Yuval-tríó és a többiek Beethoven, Haydn, Mozart, Martinu, Bach, Brahms klasszikus kama­raműveít fogják tolmácsolni. Kafka művei körül forog a fesztivál színházi része. A prágai, brünni, pozsonyi kiváló zsebszínházak előadásai mellett Klaus Maria Brandauer (Mephiszto, Redl ezredes világhírű alakítója) és Christiane Hörbiger (a német nyelvterület egyik leg­jobb színésznője, Paul Hörbiger lánya) felolvasó estjei iránt már most nagy az érdeklődés művészi körökben. A fesztivál képzőművészeti része Anna Chromý cseh származású osztrák festő­nő védnöksége alatt, az ún. fantasztikus realizmus bécsi iskolája öt kiváló képvise­lőjének műveivel ismerteti meg a publi­kumot. _ v a_

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents