Új Szó, 1992. július (45. évfolyam, 153-179. szám)

1992-07-17 / 167. szám, pente

7 RIPORT lÚJSZÓi 1992. JÚLIUS 17. CTD A MNM&piŕ) «3t 8 nMiiyiilMbVilCii A HAJÓ NEM ÚSZOTT EL A „SZLOVÁK TENGER" Hazánk második legnagyobb állóvizénél, a 33 négyzetkilométer kiterjedésű Zempléni-tónál talán nem is annyira a nyaralók tömeges érkezése jelentette a fő szezon közeledtét, kezdetét, mint inkább az ottani két sétahajóról megjelent újságcikkek. Történt ugyanis, hogy a privatizáció során a Zemplínt és a Michalovcét a hivatalos árverésen egy cseh vállalkozó 1,85, illetve 2,27 millió koronáért, vagyis a kikiáltási ár feléért megvette, s... „Elúsznak a hajók?" - tette fel néhány tömegtájékoztató eszköz á kérdést. Olyan írások is napvilágot láttak a sajtóban, amelyekből az olbanánhéjra... - Ami pedig a szolgáltatásokat illeti, még nincs olyan szinten a vendéglátás, mint például a Balatonnál, de ez is elfogadható. - Aki magánnyaralóban lakik, vagy üzemi üdülőben, mint mi, annak az étkezés nem gond - vette át a szót a „nyíregyházi" riportalanyomtól vendéglátója, az örösi Bertókné Budaházi Éva. - S úgy látom - folytatta -, a sátrakban, vagy faházakban lakó vendégek sem panaszkodhatnak az étel- és italellátásra, hiszen a nagyobb helyi étkezdék mellett már működik itt néhány magánüzemeltetésű falatozó, lángossütő, büfé is. A két hajó a horkai kikötőben pihen vasó egyértelműen arra következtethetett, hogy már elúsztak az „elsiratott" vízijárművek, s hogy azok „ezután nem a tó körüli zempléni települések regionális idegenforgalmi szervezetének a tulajdonát képezik, hanem idegen vizeken szolgálnak majd". A minap a Nagymihályhoz közeli tóhoz érve már messziről észrevettem, hogy a két „leírt" hajó még nem úszott el, ott rostokpl a Hôrka nevű üdülőközpont kikötőjében. Előkaptam hát fényképezőgépemet, hogy megörökítsem e tényt. Fotózás közben gondolatban egyrészt igazat adtam azoknak a kollégáimnak, akik kifogásolják, hogy itt a nyár, ám eddig a közkedvelt sétahajózás szünetel; másrészt azon morfondíroztam, ha egyesek nehezményezik, hogy cseh vállalkozó lett az új tulajdonos, vajon miért nem említik meg azt is, hogy nem akadt egyetlen helyi üzletember, aki az árverésen versenyre kelt volna a hajókért... Mondjuk, legalább egyért...! Az objektivitás kedvéért ugye ezt sem kellene kihagyni a kérdések sorából! Azzal a szándékkal kopogtattam be a járási idegenforgalmi igazgatóságból nemrég alakult helyi regionális idegenforgalmi iroda igazgatójához, hogy egyebek között az iménti kérdést is felteszem neki. Ján Hrešan újdonsült igazgató éppen egy lengyel csoport elszállásolását intézte. Kért menjek vissza egy óra múlva. Dicséret és elmarasztalás A „várakozási időt" terepszemlére fordítottam. Kíváncsi voltam, hogyan vélekednek a „síravai" nyár indulásáról a fürdőző, napozó, pihenő üdülővendégek. Mivel a szlovák mellett cseh és magyar szót is gyakran hallottam, gondoltam, készítek egy „nemzetközi" véleménykutatást. - Csodálatos ez a tó, ez a környezet, és gyönyörű tiszta a víz is. Jobb, mint a Balatoné - áradozott a nyíregyháza melletti Balkányról érkezett Szakácsné Kovács Ágnes. - Járt már itt korábban is? - Most vagyok először, s remélem, nem utoljára... - Mással is elégedett itt? - Szerintem az üdülőtelep tisztaságfelelősei, s maguk a vendégek a rendre talán jobban is ügyelhetnének, ugye?! - mutatott a parti sétányt szegélyező díszbokrok irányába, az „ottfelejtett" papírpoharakra, Az egyik falatozó előtt egy kisgyermekes eperjesi házaspárral beszélgettem. Elmondták, most vannak itt ötödik alkalommal, de eddig mintha nagyobb lett volna a tömeg. Most több a parton a levegő, a vízközeiben sem tapossák egymást az emberek... - Igaz, máskor általában később, a szezon közepén jártunk itt, most meg a főidény kezdete van - érvelt a fiatalasszony. - Milyen az ellátás? Ezúttal a férj válaszolt: - Nem rossz, de lehetne jobb is. Azt mondják, az éttermekben azért olyan felemás, illetve „átmeneti" a vendéglátás, mert a privatizációt valahol valakik itt rosszul időzítették. Egyébként az árak még tűrhetőek, s nekünk ez sem mellékes. Szóba elegyedtem négy cseh fiatallal is. Legényemberek, a trineci vasmű dolgozói. Nem üzemi üdülésen vannak. Sokat hallottak a Šíraváról, ezért elhatározták, hogy szabadságuk egy részét itt töltik. Vonatra ültek, majd megérkezés után béreltek egy olcsó, nem összkomfortos bungallót, s most élvezik a nyarat. Fürdenek, fociznak, este diszkóba járnak. Az étkezésből nem csinálnak nagy gondot: nem főznek, hanem ott esznek, ahol éppen tartózkodnak, ahol kapható valami. Ja, s nem politizálnak. Jól érzik magukat. A Vihorlát hegy felől érkezett hirtelen zápor ebéd után újból hazakergette, sátraikba, házaikba kényszerítette a nyaralók többségét. Néhányan a partközeli üzletekben, cukrászdákban, magánboltokban kerestek átmeneti menedéket. Akadt látogatója a sportszereket, strandcikkeket és játékokat kínáló butiknak is. Egyik társtulajdonosa szerint jó húzás volt a helyiség bérbevétele. - Ahol nyaranta majd egymillió ember megfordul, ott a magánkereskedők is megélnek, ha azt árulják, ami iránt van kereslet - jegyezte meg valaki a vevők közül, s ezt a pult másik oldalán állók nem cáfolták. Elvétve, angolul és németül beszélő vendégek is akadtak a tó közelében. - Megfordul itt, kérem, sok nyugati turista is, mert úgy látszik, nekik is tetszik a táj, őket is vonzza e kies környezet - újságolta örömmel a kalužai autókemping gondnoka. Mit takar az „átmeneti" jelző? A regionális idegenforgalmi iroda igazgatója betartotta szavát, a meg• beszélt időpontban már várt. -Az összkomfortos üdülőinkben e nyárra már minden hely foglalt, de azért, gondolom, az iménti 42 fős lengyel csoportot is sikerült olyan helyen elszállásolni, amellyel elégedettek lesznek - kezdte a helyzet vázolását Hrešan úr, s azonnyomban felsorolta, hogy az A kategóriás, faházas autókempingekben még akad hely, s itt-ott még az üzemi és a magánüdülőkben is. A vízpart - főidényben - Mennyiért? - Mi aránylag olcsón adjuk a szállást. A külföldieknek 150-160 koronába kerül a kvártély, a hazaiaknak 75 koronába egy napra. - Néhány nyaralótól azt hallottam, a tó körüli vendéglátásra az „átmeneti állapot" jellemző, illetve volt jellemző a nyár elején. On szerint? - Kétségtelen, hogy a nyárra való felkészülés egy kicsit sántított. Nem úgy ment, mint máskor, mert a Jednota, a Reštaurácie, a RaJ és a többi vendéglátóipari vállalat a kisebb üzlethelyiségeit már hónapokkal korábban eladta, vagy bérbe adta a megánvállalkozóknak, viszont a nagyobb kifőzdék és éttermek privatizálása elhúzódott. Azok árverezését a járási privatizációs bizottság csak június 13-ára tűzte ki. A nyár kezdetén tehát az eddigi tulajdonosok már nem törődtek azokkal, az új tulajdonosjelöltek pedig még nem törődhettek. A mi irodánk február végén hiába állt elő azzal a javaslattal, hogy a privatizálást májusig jó lenne lebonyolítani. Annak elhúzódásával veszélyben forgott a folyamatos nyári vendéglátás, ezért június elején végül is a Čarnogurskýféle kormány illetékes minisztériuma úgy döntött, hogy az itteni nagyobb, vendéglátó üzemek eladását csak a fő idény befejeztével lehet folytatni. - S addig? -Addig az eddigi tulajdonosok, vagyis a Jednota és a többiek üzemeltetik azokat. - Evezzünk egy kicsit más vizekre. Mi lesz a hajók sorsa? - Azok már magántulajdonban vannak, tehát csakis Toman úrtól függ, mit csinál velük. Úgy tudom, a tulajdonos az egyiket a Slapy-tavon akarja üzemeltetni, a másikat pedig talán itt. Ha igaz, akkor azért van még nálunk mindkettő, mert az elszállítást egyelőre nem tudják megoldani. - önök tárgyaltak Toman úrral? - Azzal kezdem, hogy nekünk nem volt, nincs annyi pénzünk, hogy megvehettük volna legalább az egyiket. Azt szeretnénk, hogy amíg itt vannak a hajók, üzemeljenek. Ehhez akár szakmai segítséggel is hozzájárulnánk. Természetesen, azt is tudattuk a tulajdonossal, hogy kikötőhasználati díjat kérünk tőle. Egyelőre nem reagált. - S ha elszállítják ezeket a hajókat, nem vesznek újat? - Kinek van ma harminchárom millió koronája egy új vízi járműre?! Ez van. Tehát a vízi túra kedvelői jelenleg csónakokkal, vagy vízibiciklikkel szelhetik a Zempléni-tó vizét. No és reménykedhetnek, hogy Toman úr legalább az egyik hajót nem viszi el, hanem helyben üzemelteti továbbra is. Vagy abban, hogy akad egy Toman úrhoz hasonló, Síravapárti vállalkozó, aki eleget tesz a sétahajózni vágyók óhajának. Addig, s természetesen utána is: tiszta vizet, színvonalas vendéglátást - és elégedett üdülövendégeket, Zempléni-tó! GAZDAG JÓZSEF (a szerző felvételei) Szaporodnak a magántulajdonban levő falatozók, büfék MODELLEK ÉS HÁLYOGKOVÁCSOK Jó ideig óvakodott az évfordulókhoz kötött írások közlésétől a História című, nálunk is jól ismert magyarországi tudományos-népszerűsítő folyóirat. A Glatz Ferenc irányításával megjelenő lap szerkesztői talán ily módon is érzékeltetni akarták szembenállásukat az évfordulókra rátelepedő állampárti politika napitaktikai kizárólagossági törekvéseivel szemben. Újabban viszont a szerkesztés évfordulótematikus (Rákosi-szám), illetve fejleményekhez igazodó (Jugoszlávia története) összeállításoknak is helyt ad. E változás aligha jelent ellentmondást az immár több mint egy évtizede megjelenő folyóirat beállítottságában. A főszerkesztő 1990-ben, a rendszerváltással kapcsolatban leszögezte, hogy „a História hivatása - volt és marad - higgadt múlt- és jelenszemléletre törekedni. Azon gondolkodni és gondolkodtatni..." Felhívta a figyelmet arra, hogy a váltások időszaka óhatatlanul együttjár a szónoklatok, a közjogias érvelésű ideológiák elburjánzásával. ,,Reális útkeresés keveredhet szakszerűtlen és ezért káros műkedvelő akciókkal. A közösségnek hasznos új erők mellett természetesen jelentkeznek a magabiztos, harsány hályogkovácsok, másra mutogatok..."- olvasható a História szóban forgó programcikkében. Nyilvánvaló tehát, hogy a lap a pluralizmus körülményei között a történetkutatói szakszerűséghez ragaszkodva igyekszik szembeszállni a pártérdekek diktálta újabb kisajátítási törekvésekkel szemben. Éppen ezért a társadalmi nyilvánosság előtt iparkodik minél alaposabban körüljárni, dokumentumokkal, adatszerűséggel megvilágítani az elmúlt négy évtized úgymond „antikorszakká" festett történetét. Az olvasóval együttgondolkodva keresi az új társadalmi mozgások konfliktusforrásait. Európa felé fordul, sőt még tágabb összefüggésekbe ágyazva láttatja a magyarországi fejlődéstörténetet. Erről tanúskodik a lap nemrég megjelent összevont (5-6) száma, mely a Kolumbuszévforduló jegyében ad keresztmetszetet a korabéli egyetemes civilizációról. Ebbe a plasztikus, A világ Amerika felfedezése idején című képbe illesztve rajzolódik ki az ötszáz évvel ezelőtti Magyarországnak az akkori Európa még képlékeny hatalmi viszonyai között alakuló helyzete. Talán épp ez a cikk adta az ösztönzést, hogy a Műhely című rovat Hova tartozunk? címmel közzétegye Glatz Ferenc Közép-Európa-fogalmakról szóló írását, mely a roppant gazdag tartalmú dupla szám alighanem legizgalmasabb közleménye. Előadásként készült szövegről van szó, mely az 1991. május 23-25-én tartott bécsi Közép-Európa konferencián az egyik szekció vitaindítójaként hangzott el. A szerző áttekinti a Közép-Európa-fogalom huszadik századi politikai-kulturális értelmezését. Szerinte a Nyugat-Európa és Kelet-Európa közötti átmeneti régióról mint eltérően szerveződő politikai-kulturális-társadalmi képződményről kifejlett formában csak 1948 óta beszélhetünk. Viszont hangsúlyozza, hogy e határzónában már a középkortól kezdve keverednek a klasszikus nyugat-európai intézmények és társadalomszerkezeti elemek a kelet-európaiakkal. Természettudománytól kölcsönzött fogalommal, „történelmi omózisként" jellemzi ezt a folyamatot. De ez a térség szerinte mindezzel együtt Nyugat-Európa része maradt. Jó lenne tudni, milyen gondolatokat vetett fel Bécsben Glatz Ferenc vitaindítója. Mert felfogása ahhoz is alapot adhat, hogy a mostani átmenet közép-európai sajátosságain töprengjünk. Sajnos, ma minden ilyesfajta kísérlet azzal a váddal találkozik, hogy emögött a kapitalizmus és a szocializmusnak nevezett bukott rendszer közötti átmeneti képződmény óhaja munkál. Elsikkad az a nyilvánvaló tény - amire épp nyugat-európai politológusok hívják fel a figyelmet -, hogy a piacgazdálkodásnak és a polgári demokráciának is vannak modelljei. A puszta utánzás ez esetben is roppant káros lehet. KISS JÓZSEF