Új Szó, 1992. július (45. évfolyam, 153-179. szám)

1992-07-16 / 166. szám, csütörtök

1992. JÚLIUS 16. PRISCHLA PRESLEY QSTROMZÁR ALATT A BAPTISTA PAP LAKÁSA MOSZKVÁBA MENEKÜLT A FIATAL ÉSZAK-KOREAI FIZIKUS Nyolc hónapi bujkálás után kapott politikai menedékjogot az orosz hatóságoktól Kim Men Sze, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság állampolgára, akinek a moszkvai egyetemen eltöltött négyéves ašpirantúra elegendő volt ahhoz, hogy végképp kiábránduljon az északkoreai államideológia, a dzsucse eszméiből. A 31 éves fizikus kémregénybe illő történetével meglehetősen nagy terjedelemben foglalkozott az orosz sajtó azután, hogy május elején a KNDK moszkvai nagykövetségének „munkatársai" fényes nappal majdnem elrabolták... Kim Men Sze tavaly októberben döntött úgy, hogy nem tér vissza hazájába, jóllehet, számot vetett az KNDK-ban maradt családját fenyegető veszélyekkel. Éppen ezért nem fordult a dél-koreai képviselethez; idős szüleire, feleségére és másfél éves kisfiára nézve kevésbé kockázatosnak találta, ha a szovjet kormánytól kér menedékjogot. Akkor Phenjanban ugyan már „leírták" a szocialista világforradalom szempontjából a Szovjetuniót, de mégsem tekintették „az amerikai imperializmus bábjának". Kim tehát abban reménykedett, hogy cselekedete enyhébb megítélés alá esik, s ily módon talán szeretteinek sem lesz komoly bántódása. A biztonság kedvéért azonban a baptista vallásban egyre jobban elmélyülő fiatalember egy harmadik megoldást választott: elhatározta, hogy elrejtőzik moszkvai ismerőseinél, kilép az észak—koreai titkosszolgálatok „látóköréből", így pár év múlva abbahagyják keresését és egyszerűen eltűntnek nyilvánítják. Családja ebben az esetben alighanem elkerülte volna a letartóztatást. Október 15-én Kim Men Sze kilépett a kollégium kapuján és többé nem tért vissza oda. Elvtársai már aznap este riasztották a nagykövetség illetékeseit, akik sietve meg is kezdték hollétének felkutatását. Csakhogy Kim a nyolcmilliós metropolisz egyik magánlakásába zárkózott be, lebukásának esélye minimális volt. Fél évig nem is akadtak a nyomára az észak— koreai biztonságiak, pedig minden követ megmozgattak, és olyan otthonosan mozogtak, mintha nem is külföldi országban dolgoztak volna. Május első napjaiban Kim meglátogatott egy dél—korerai baptista lelkipásztort, aki Moszkva egyik kerületében templomot alapított nyomorékok számára. A lakótelepi ház bejáratánál rohantákk le, és már majdnem betuszkolták a fekete limuzinba, amikor a padon üldögélő öregasszonyok kiabálni kezdtek. Kihasználva az ügynökök pillanatnyi zavarát, Kim kitépte magát a kezükből, és felrohant a nyolcadik emeletre Li Cshol Szuhoz, ki persze habozás nélkül befogadta. Miután a pap nem volt hajlandó kiadni védencét, Kim üldözői valóságos ostromzár alá vették az épületet, sőt egy ízben megpróbálták betörni a Li által bérelt lakás ajtaját, úgyhogy a rendőrségnek kellett beavatkoznia. A lapok és a tévé ezután csapott le a témára; a rendőrség állandó őrizetet rendelt el, nehogy megismétlődjék a kínos incidens. Május 6-án Kim Men Sze levelet intézett Borisz Jelcinhez, s hivatalosan politikai menedékjogért folyamodott. Ezt követően teljessé vált a két koreai körül a blokád; az ominózus helyszínen felbukkantak az orosz fővárosban akkreditált külföldi tudósítók is. Az orosz elnök a minap a humanizmus elveire hivatkozva aláírta a rendeletet, s ezzel megteremtette az első precedenst abban a kérdésben, amelyet — egyelőre az Oroszországi Föderáció törvénykezése nem szabályoz A politikai menedékjog nyújtásának feltételeil eleddig ugyanis a szovjet alkotmány szabta meg, méghozzá nem is akárhogyan. Csak az kaphatta meg, akit azért üldöztek, mert a dolgozók érdekeit és a béke ügyét védte vagy részt vett a forradalmi és nemzeti felszabadító mozgalomban. E kritériumok elavultak, amint bizonyítja Kim Men Sze példája. Annál nagyobb fejtörést okozhat Jelcin jogi szakértőinek, ha mindezek után Honecker mégis beadja majd saját menedékkérelmét. (vidaj SEMMIBEN SEM IDEÁLIS Priscillára mostanság rájár a rúd. Fenyegető levelek garmadáját hozza számára a posta. A nyájas olvasóközönség még most sem tud napirendre térni afelett, hogy Elvis Presley exneje életrajzi ihletésű könyvében mocskot szór áz egykori bálvány lejére. Priscilla az inkriminált műben nyíltan vall az Elvis Presley-vel eltöltött évekről, a rocksztár szexuális játékairól, drogszenvedélyéről. A fanatikus Elvis-rajongók bosszút esküdlek, Priscilla pedig testőröket fogadott lel. Ám nemcsak ezek a fenyegető levelek okoznak gondot a filmszínésznőnek. Meggyűlt a baja a Dallas szereplőivel is, mivel azok úgy találták, hogy a csekélyke tálentummal megáldott Priscilla olyan elegáns és drága ruhákat rendelt a produkcióhoz, mintha legalábbis Diana angol hercegnét alakította volna. Priscillának az utóbbi időben a magánéletben sem volt szerencséje. Presley-től való lánya sehogyan sem tudott megbékélni Priscilla élettársával, Michael Edwardsszal. A babaarcú kislány leginkább a saját kerrierjével törődik, mindenáron édesapja nyomdokaiba akar lépni. A vajszívű anya megbékélt békétlenkedő lányával, s máris megtette az első lépéseket, hogy Lisa Marie-t révbe segítse. Priscilla pedig az újrakezdés reményében viszatérl Marco Garibaldihoz, Navarro nevű kislia édesapjához. Talán ezután szent lesz a béke. (TM) 136 ÉVE ETERNA A világhírű svájci óragyárló céget 1856-ban alapította Urs Schild Grenchenben. Az Eterna órák valódi sikertörténetet szimbolizálnak, és a cég jelképe, az öt golyócska szinte legyőzhetetlen technikát jelöl. Az Eterna karórák már 1939-ben automatikus felhúzóművel készültek. A különösen kicsi és lapos automatikák is sorozatgyártásra kerültek Grenchenben 1942-től. Tíz év múlva, 1952-ben már az önfelhúzós női órával lépett piacra, amely központi vezérlésű másodpercmutatóval is fel volt szerelve. 1958 hozta el az úgynevezett Golden Keart modellt a hölgyeknek, amely a világ legkisebb automatikus órája volt, és az óra szíve színaranyból készült. 1962-ben ismét két újítás következett: Eterna-Matic 3000 dátumkijelzővel és 3,6 mm-es szenzációs lapos építéssel, s a hölgyeknek pedig az Eterna-Matic Sahida, a 4 mm „vastagságú" szerkezet. A cég azóta is finomítja a világmárkát jelentő óráit, és évről évre újdonságokkal rukkol ki. Ezért lehet ma is pregnáns kifejezője az Eterna-Matic név az automata (elhúzómű technológiai fejlődésének. ÚJ szói ÉRDEKESSÉG EMMANUELLE MEGTÉRÉSE Sylvia Kristel és az Emmanuelle Vll-re kiszemelt Marcela, aki nagyon hasonlít az „erdetihez" Sylvia Kristel arra a kérdésre, hogy fél-e az öregségtől és attól, hogy elveszítheti erotikus varázsát, határozott nemmel válaszolt. „Van egy erotikus kisugárzása valakinek, vagy nincs, ez független az életkodól." Sokkal jobban tart a reumától. Jóllehet, Sylvia Kristel tavaly nyáron a 35. filmjét forgatta, a nézők számára mégiscsak örökre Emmanuelle marad. Becslések szerint 600 millió ember csodálja meg őt az erotikus filmsorozatban. A Mata Hari című filmjét követően, 1984-ben mélységes csend lett Sylvia körűi. Azt rebesgették, hogy zavaros adóügyei miatt az Egyesült Államokba menekült, ahol összeköltözött McShane angol színésszel. Itt forgatta az Airpod SO-at és a Privát Lesson című filmet, öt éve ismét Európában él. Visszatérte után először édesanyjához költözött Utrechtbe, ahol Hugo Claus holland írótól származó Alexander nevű kisfia nevelkedik. „Egészen más ismét Európában élni — nyilatkozta akkoriban. Az amerikai mentalitás idegen egy olyan érzékeny alkat számára, mint amilyen én vagyok" Hollywoodban a Sunset Boulvardon lakott egy házban Michel Polnaroff rendezővel, aki átsegítette őt a kezdeti nehézségeken és vigasztalta magányában. Négy esztendővel ezelőtt Párizsban házasságot kötött Philipp Blott francia rendező-producerrel. Mellette boldognak érzi magát, de mint mondja, ha egy újabb erotikus filmhez kellene partnert keresnie, semmiképpen nem őt választaná. Inkább egy olyan csinos, bájos színész jöhetne számításba, mint amilyen például Tom Cruis vagy Christopher Lambert. De az Emmanuelle hősnője azl is el tudná képzelni, hogy egy nővel ossza meg az életét. Nyíltan biszexuálisnak vallja magát és úgy vélekedik, hogy titokban minden nőben ott lakozik a leszbikus hajlam. Ideális partnernek tartotta volna Romy Schneided. Sylvia egy idő óta csakis a férjével dolgozik, aki meg nem történtnek tekinti a múltat. „Emmanuelle eltűnt az ifjúsággal. Ma már csakis olyan szerepeket vállalok, amelyekben valódi örömöt találok." A házaspár hol Utrechtben, hol a Saint Tropez melletti Tamatuelle-ben lakik. Sylvia itt forgatta új filmjét, a Homokvár árnyékában című krimiparódiát. A hajdani Emmanuelle ma is csúcsformában van. Az ex-Emmanuelle ehhez még csak annyit tesz hozzá: „Bizonyára azért med boldog vagyok." (TM) GYEREKEK A TÉVÉ ELŐTT Egy új vizsgálat, amelynek tárgya a gyerekek ós a médiumok viszonya volt, alátámasztja,, milyen aggasztó mértékben befolyásolja a tévénézés már az általános iskolások élményvilágát is. Miután 1400 hat-tíz esztendős gyermeknek tett fel kérdéseket, Werner Glogauer augsburgi pedagógia-professzor megállapítja: az iskolások 20 százaléka hetente legalább 40 órát tölt a képernyő előtt — vagyis sokkal több időt, mint az iskolában. Közel 50 százalékuk már reggeli előtt tévézik — nemcsak hétvégén, hanem akkor is, ha az iskola kicsit később kezdődik. A készülék bekapcsolása sokaknál nem gond — a 9—10 évesek több mint egyharmada saját készülékkel rendelkezik. A következmények nem maradnak el: a kis tévénézők 60 százaléka közölte, hogy csak ritkán olvas. Minden tizedik 6—10 óv közötti városi fiú pedig már egyáltalán nem vesz könyvet a kezébe. A mesehősök kalandjai, valamint Tom ós Jerry macska-egér játéka mellett a 6—8 évesek kedvenc műsorai közé tartoznak az olyan sorozatok, mint a „Knight Rider" vagy a „Heman". Minden hatodik első és másodikos fennmaradhat késő estig is, amikor a műsor bővelkedik gyilkosságokban. „A gyerekeket már alig érdeklik a nekik szánt műsorok — mondja Glogauer, aki 1958 óta foglalkozik médiakutatással. — Azokra az adásokra kíváncsiak, amelyek bepillantást engednek számukra a felnőttek világába." Ám ez a világ egyre inkább csak gyilkosságokból áll — legalábbis ha hinni lehet a képernyőnek. Az ARD, a ZDF ós a magántelevíziók hetente 4000 hullát — a krimikből a híradókig — mutatnak műsoraikban, állítja Jo Groebel, az utrechti egyetem kommunikáció-pszichológusa. Eszerint a műsorok 48 százalékában legalább egyszer mutatnak valamilyen erőszakos jelenetet. Ha ezeket egyvégtében összevágnák, 25 órás monstop horrorklip jönne létre. A hirdetési idők eladásában fontos nézettségért folytatott hajsza során nemcsak a tévéüzlet lett keményebb, hanem a műsor is. „Mivel az erőszak nemcsak félelmetes, hanem félelmetesen sikeres is, az erőszak és a szex mennyisége képernyőinken nemhogy csökkenne, hanem még növekedni fog"— adott hangot aggodalmának Angela Merkel, ifjúság- és nőügyi miniszter. Pedig ma már egyre több médiakutató mond búcsút annak a tézisnek, hogy a tévében látott erőszak ártalmatlan. Egyeseknek e megállapítás közlése annál inkább nehezére esik, mivel megbízóik gyakran maguk a tévétársaságok. A Stern megkérdezte erről Werner E. Klattent, a Sat 1 ügyvezető igazgatóját, aki másokra hárította a felelősséget. Először is a pedagógusokat szólította fel cselekvésre: „Azért, mert gyerekek balesetet szenvednek a közlekedésben, nem tiltják be a gépjárműforgalmat, hanem egyebek mellett megtanítják őket a közlekedési szabályokra." Ezután következtek a szülők: „Nekik is megvannak a kötelességeik. Éppen egy liberális állam nem mentheti fel őket az alól a kötelesség alól, hogy befolyásolják gyermekeik tévéfogyasztói szokásait." Majd a politikusok: „A módiára való mutogatás nem fedheti el a tényt, hogy a fiatalkorúak bűnözésének elsősorban szociális okai vannak." Az igazgató a műsorok összeállítóinak felelősségét csak utolsósorban említette. (STERN) CSAK LÁNCAIT VESZÍTHETI (Frankfurter Allgemeine Zeitung)