Új Szó, 1992. július (45. évfolyam, 153-179. szám)

1992-07-11 / 162. szám, szombat

5 PUBLICISZTIKA 1992. JÚLIUS 11. Az utóbbi időben a Csehszlovákiában élő magyarság léte, helyzete, problémái és elképzelései gyakran kerültek a világlapok címoldalára. Véleményem szerint több évtizedes információs elszigeteltségből sikerült kitörnünk ezáltal; persze itt sem elsősorban a mi igyekezetünket koronázta siker, arról van szó inkább, hogy az ország belpolitikai válságának kapcsán erősen idefigyel a világ, a világsajtó. Ahhoz, hogy ószrevettek, természetesen az is szükséges volt, hogy nemzetrészünk legitim politikai mozgalmai, legitimen megválasztott képviselői jelen legyenek a politikai porondon, s legyenek elképzeléseik, amelyeket letesznek az asztalra, amennyiben jogállásunkat illetően akár kérdések felvetésére, akár tárgyalásokra kerülne sor. CSAKY PAL KISEBBSÉGI AUTONOMIA, KISEBBSÉGI ÖNIGAZGATÁS (1.) A fentiekből világosan kiderül, hogy az első és legnagyobb lépést ezen az úton a csehszlovákiai magyar választópolgárok tették meg, legutóbb az idei parlamenti választások alkalmával; akkori bölcs döntésüknek köszönhetően magyar képviselőink ott vannak a parlamentekben, a politikai tárgyalóasztaloknál, s mint legitim képviselők hallathatják hangjukat kül- és belföldön egyaránt. A világsajtó politikai szubjektumként való ismételt megjelenésünket csakúgy, mint a kisebbségi önigazgatást célzó igyekezetünket általában tényként közli, kommentár nélkül; ahol ettől eltérnek, ott a kommentár általában pozitív - természetesnek tartják, hogy úgy, mint a nyugati világ számos őshonos kisebbsége, mi is képesek voltunk artikulálni politikai akaratunkat, van elképzelésünk a jövőnket, saját berendezkedésünket illetően. Az ilyen kommentárok általában nem mulasztják el megjegyezni, hogy elképzeléseink összhangban vannak a vonatkozó nemzetközi dokumentumokkal csakúgy, mint azokkal a pozitív példákkal, amelyek mártöbb országban megvalósultak, s jelenleg is a problémakezelés csúcsát jelentik. A belpolitikai kommentárok, véleményezések nagy része negatív, elutasító. Nem mind, természetesen; a felvilágosultabb orgánumok és a képzettebb állami hivatalnokok ismerik és tudatosítják a fentebb említett nemzetközi összefüggéseket, s elképzeléseinket természetes emancipációs igyekezetnek fogják fel. A nemzetállami eszmében, a centralizált hatalomgyakorlásban gondolkodók támadják elképzeléseinket. Ez sem meglepő; tudatosítsuk viszont, hogy ezek a hölgyek és urak akkor is támadni fognak bennünket, ha éppen semmit sem fogunk csinálni, tekintve, hogy őket már a létünk is irritálja ebben az országban. Azt is nyíltan meg kell mondanunk, hogy a hivatalos politika - sem a választások előtti, sem a választások utáni - nem lelkesedik elképzeléseinkért, bár néhány olyan pol itikus is akad, aki támogatólag tudomásul veszi őket. Azt hiszem, ennek a helyzetnek a tudomásul vétele nem lehet ok a politikai megfutamodásra. Nem megnyugtató az sem, hogy kisebbségi magyarságunk nagy része sem informált kellőképpen elképzeléseinkről. Mivel az utóbbi időben számos kérdés érkezik hozzánk jövőbeli elképzeléseinket illetően, ez az írás is kísérlet arra, hogy elképzeléseinkről röviden, közérthetően szóljunk. Sokan felvetik; erről a témáról többet kellene beszélnünk, írnunk a szlovák sajtóban is, a szlovák közönség előtt is. Ezen a téren is tesszük, amit tenni tudunk; a szlovák parlamentben kollégáimmal együtt négy alkalommal is beszéltünk erről a problémáról, magam az alkotmány előzetes vitája kapcsán fejtettem ki részletesen is a véleményünket. Az alkotmányokkal kapcsolatos módosító javaslatunk az alkotmányba be

: illeszthető külön fejezet formájában hivatalos parlamenti dokumentumként mind Prágában, mind Pozsonyban jelen van; az idén januárban - az alkotmányjavaslat társadalmi vitája idején - szlovákul és magyarul is, számos újságban megjelent. Magam az elmúlt fél évben két elemző írást jelentettem meg a témában szlovák nyelven; egyet a Lidové noviny, egyet pedig a Národná obroda című lapban. Ezzel kapcsolatban hadd jegyezzem még meg; nagy nehézséget jelent számunkra megjelentetni elképzeléseinket a szlovák és a cseh lapokban; nézeteink, véleményeink gyakran nem illenek bele ezeknek a lapoknak a „profiljába". ÖNIGAZGATÁS VAGY AUTONÓMIA? Tegyünk most egy rövid terminológiai kitérőt. Sokszor keverve használjuk a fenti két kifejezést. Ezzel lényegében nincs is probléma, bár nem árt, ha tudatosítjuk, hogy szigorúan szakmai szempontból megítélve a két terminus technicus nem pontosan fedi egymást. Az önigazgatás ugyanis egy elv, az autonómia pedig ennek a gyakorlati megjelenési formája. Az autonómia kifejezés azonban a problémában járatlan embereknél félremagyarázható - és Murphy óta tudjuk, hogy ami félremagyarázható, azt félre is magyarázzák, a legtöbbször persze tendenciózusan, ellenünk. így magam is elfogadom, hogy a súrlódási felületek csökkentése érdekében az autonómia kifejezés helyett az önigazgatás megvalósítása szóösszetételt használjuk. ALAPELVEK Minden önigazgatási forma néhány demokratikus alapelven kell, hogy nyugodjon; ez egy rendszer, amely bármely eleme sérülésével működésképtelenné válhat. Az első és alapvető kérdés: ki hozza meg a döntéseket a vizsgált témát illetően? A jelen pillanatban világos (sajnos), hogy mind oktatásügyünk, mind kulturális életünk legtöbb vonatkozását illetően hatodrangú miniszteri csinovnyikok döntenek; távolról sem igaz tehát az a megfogalmazás, amelyet a közelmúltban többen (pl. Milan Čič volt szlovák kormányfő, jelenlegi szövetségi miniszterelnök-helyettes) próbáltak meg prezentálni, hogy oktatásügyi és kulturális önigazgatásunk gyakorlatilag adott. Ez csúsztatás, semmi egyéb. A másik fontos kérdés, hogyan születnek meg ezek a döntések, demokratikusan-e vagy sem. A jelen pillanatban számos esetben a minisztériumok diktálnak, demokráciáról tehát itt nem eshet szó. Tény, hogy nekünk is létre kell hoznunk a fenti két alapelv megvalósításához azt a fórumot, ahol demokratikus módon meg tudjuk fogalmazni a fenti témákkal kapcsolatos akaratunkat. Ez a fórum szerintem az átmeneti jelleggel létrehozandó Kisebbségi Tanácsadó Testület kellene, hogy legyen, amelyből később jönne létre a Csehszlovákiai Magyar Regionális Parlament. Eme testület felépítésével, jogköreivel és működésével egy következő írásban kívánok foglalkozni. További fontos elemei az önigazgatásnak a végrehajtás és az anyagi biztosítás kérdése. Eme pontok megvalósításához elengedhetetlen az államhatalommal való megegyezés, a korlátozott szuverenitás elvének érvényesítése és elismerése. (Folytatjuk) MOLDOVA GYÖRGY félelem kap^a Végül egy váratlan fogódzó kínálkozott, egy régen látott kalandfilm egyik jelenete. A történetre már nem emlékezett, csak egyetlen képre: egy idegenlégiós katonának a sivatag homokjában végignyúló holttestére. Már évek óta feküdhetett ott, koponyája csonttá aszott, de fennmaradt rajta a magas, ellenzős sapka, hátul a homoktól védő fehér vászon toldattal - mintha maga lett volna a harcrakész Halál. Ebben a látomásban annyi méltóságot érzett, hogy sikerült felszabadulnia a gátlások alól és átlendült a kezdő sorokon. Fantáziája mindig is szívesen időzött el a légiós képeken, szinte hallotta a sivatagi dombok fölött szárnyaló kürtszót. Magabiztosan haladt az írással. Amikor befejezte, letisztázta a verset, még egyszer elolvasta, utána becsúsztatta a füzet üres, kék borítójába. Aztán egy cégjelzéses borítékot kért a pincértől. Hazafelé tartva végiggondolta telefonbeszélgetését Keresztessel. Biztosra vehette, hogy a férfi valóban utánanéz majd a keresett tervnek, és ha a viszonylag csekély számú rendelés között nem talál Tóth József névre szóló anyagot, kérdőre vonja a feleségét. Kizártnak látszott, hogy az ügyvéd bármilyen módon is azonosítani tudná őt, gyomra mégis összehúzódott az idegességtől. Aggasztotta Zsóka betegségének híre is, úgy gondolta, érdeklődik majd utána a mezöszegi kórházakban. NEGYEDIK FEJEZET Egy november végi napon Martin ismét elkésett, csak fél kettő felé ért be a kiadóba. A hátsó lift nem járt, gyalog kellett felmennie a harmadik emeletre. Bent a szobájában, a lépcsőmászástól még mindig lihegve, hátradőlt a székén. Az íróasztal lapján egy nevére címzett borítékot vett észre, sietve felbontotta: ,,- Kedves Gyuri! Ha bejöttél, okvetlenül jelentkezz Miklósnál. Bartók" Most, hogy a sok hete tartó, szorongó várakozás után végre bekövetkezik a nyílt összecsapás, Martin megkönnyebbült. Nem sietett, megvárta, amíg izzadt teste lehűl; az igazgatói szoba felé tartva, a mosdóban hideg vízzel törölte le az arcát. A tikárnő épp az igazgató uzsonnáját készítette, egy narancsot bontott gerezdekre, mellé egy kis üveg kristályvizet tett. - Miklós hívatott. - Azonnal szólok Domány elvtársnak. Bevitte a tálcát a belső szobába, Martin leült, tudta, hogy a főnöke evés közben nem fogad. A titkárnő sokáig nem tért vissza, Martin eltöprengett, vajon igazak-e a pletykák, hogy a hetvenéves férfinak viszonya van a húsz év körüli lánnyal. Képzeletén átfutott egy képsor, ahogy szeretkeznek a nagy bőr karosszékben. Unalmában körülnézett: a fogason ott lógott Domány ballonja - mindig ugyanolyan, kopottnak tűnő, szürkésfehér „off white" színű kabátot hordott, mintha viseletével is jelezni kívánná kötődését a háború előtti írónemzedék stílusához, ezért is kapta a „Dandy" gúnynevet. Martint most valósággal felingerelte ez a kabát, önmaga számára is meglepő módon felemelt az íróasztalról egy kézi lyukasztógépet és betette a ballon zsebébe. Elképzelte, hogy Domány milyen arcot vág, mikor megtalálja a gépet; hangosan felnevetett. A titkárnő visszatért, Martin áruló jeleket keresett az öltözékén, de semmit sem talált. Tekintetéből megpróbálta kikövetkeztetni, hogy milyen fogadtatásra számíthat, de a nő arca nem adott útbaigazítást. - Domány elvtárs várja - mondta és intett befelé. Az igazgató szokásos tartásában, erősen oldalt hajtott fejjel, arcán a nagyothallók bocsánatkérő mosolyával, Martin elé sietett: - Üdvözöllek Gyuri, foglalj helyet. Ne haragudj, hogy magamhoz kérettelek, de okvetlenül beszélnem kell veled. A vendégnek fenntartott öblös karosszék az ablak felé volt fordítva, odakint váratlanul, szinte nyári erővel kisütött a nap. Martinnak úgy tűnt, hogy Domány frissen mosott, ősz haja világít a bevetődő sugarakban. Az erős fény bántotta a szemét, fejét elfordítva, pillantása az üvegezett bárszekrényre esett; nehezen fojtotta el a mosolyát. Esténként, mikor már csak néhány lektor maradt benn a kiadóban, átjártak az igazgatói irodába, kiemelték a reprezentációs célokat szolgáló whiskyt, a hiányt vízzel pótolták. Domány észrevette, hogy az ital színe megtört, de saját személyi sofőrjét gyanúsította a dézsmálással. - Kérsz egy whiskyt? - kérdezte váratlanul. Martin felkapta a fejét, Domány elvnek tekintette, hogy napközben sohasem kínálja alkalmazottait szeszes itallal. Semmi sem indokolta, hogy most változtasson a szokásán. Martin nem akart kitérni a kínálás elöl. - Kérek. - Gondolom, víz nélkül szoktad. A whiskyt vagy szereti az ember vagy sem, de semmi esetre sem hígítja. Egészségedre, Gyuri. Szavaiból a lektor azt vette ki, hogy Domány felfedezte, kik fosztogatják italkészletét. Elszánta magát, hogy ha főnöke rákérdez, ő tagadni fog, de Domány nem haladt tovább ezen a nyomon. Martin ivott egy rövid kortyot, aztán poharát letéve előredőlt a széken. Úgy gondolta, jobb taktikai esélyekhez jut az elkövetkező vitában, ha elsőnek ô szólal meg: - Bartók Lali hagyott egy cédulát az asztalomon, feltételezem, hogy a késéseimről akarsz beszélni velem. Domány mosolyogva emelte fel a kezét: - Nem, kérlek, én ezt a témát többé már nem hozom elö. Csakugyan szerettem volna elérni, hogy legalább délre beérj a kiadóba, kötöttünk is ilyen tartalmú kompromisszumot, ha jól emlékszem. Most már bevallhatom neked, Gyuri, hogy ebben közrejátszott az én személyes irigységem is. Mint bizonyára tudod, én négy-öt óránál többet nem tudok aludni éjszaka és éppúgy képtelen vagyok megérteni a te hatalmas alvásaidat, mint egy szerzetes egy szenvedélyes nőfalót. Bevallom, hosszas töprengés után, de úgy döntöttem, hogy nem szabad az értetlenségemből érveket kovácsolni. (folytatjuk) MÁSOK ÍRTÁK I^BHBBHHHBBMI AZ ÁLLAMIGAZGATÁST ISMÉT ÁTSZERVEZIK JOZEF TUCHYŇA ALTÁBORNAGY, • BELÜGYMINISZTER TÁRCÁJA FELADATAIRÓL A szlovák kormány tagja lett JOZEF TUCHYŇA altábornagy, a keleti katonai parancsnokság parancsnoka, aki a Belügyminisztérium élére került. Tárcájához tartozik az államigazgatás irányítása is. • Milyen célokat akar megvalósítani az államigazgatás területén? - Úgy mint a minisztériumokban, a többi államigazgatási szervben is átszervezést kell végrehajtani. Számolok az apparátus csökkentésével és azzal, hogy horizontálisan és vertikálisan is kapcsolatot építünk ki az egyes szervek között. Nézetem szerint sok hivatalból kettő, söt három működik és nincs igazi kapcsolat az államigazgatás és a helyi önkormányzatok között. Éppen ezt a kapcsolatot szeretnénk megoldani Szlovákia új területi átszervezésével. • Milyenek az eddigi tapasztalatai, mint állampolgárnak, az államigazgatással és az önkormányzatokkal kapcsolatban? -Az államigazgatással szorosan és gyakran együttműködtem. Amikor például arra volt szükségünk, hogy Jolsván vagy Rózsahegyen megoldjuk katonáink problémáit, azokat mindig úgy sikerült rendezni, hogy mindnyájan elégedettek lehettünk. Katonai parancsnokként együttműködési szerződést kötöttem a Szlovákiai Városok és Községek Társulásával. • Azzal számolnak, hogy a jövőben a Belügyminisztérium keretében különválik az úgynevezett polgáriigazgatási terület? - Igen. Azzal számolunk, hogy a Belügyminisztérium hatáskörébe kerül a határrendőrség és a polgári védelem, s ugyanakkor a polgári igazgatás közvetlenül a Szlovák Köztársaság kormányelnökségének hatáskörébe tartozik majd. • Milyen lesz az együttműködése a szakosított államigazgatással? - Az államigazgatási szakhivatalok is átalakulnak. Több olyan intézmény keletkezett, amelynek nincs létjogosultsága. Az államigazgatás új rendszerében csupán egy szakhivatallal, az adóhivatallal számolunk. Az általános államigazgatási hivatalok szorosan együttműködnek majd az adóhivatalokkal, főleg a vállalkozások, az adóellenőrzés területén. • Említette, hogy megállapodott a városok és községek társulásával. Hogyan képzeli el további együttműködését velük? Mit ajánlhat fel ön és mit vár el a társulástól? Nézetem szerint együttműködésünket szerződéses alapon kell továbbfejleszteni, úgy, hogy pontosan meg kell határozni a szerződő felek jogait és kötelességeit. Rendelkezésükre bocsáthatom a polgári igazgatás szakembereit az új koncepciók, jogszabályok kidolgozása során, valamint a közigazgatási institútum kapacitását is. • Megítélése szerint a mai államigazgatás megfelel a polgárok igényeinek? - Sajnos, elburjánzott a bürokrácia. Ezért az első feladatunk az lesz, hogy egy kevésbé bürokratikus államigazgatást alakítsunk ki, amely teljes mértékben a polgárokat szolgálná. A kétlépcsős rendszert a törvény határozza meg, ezt minden bizonynyal a jövőben is meg kell őrizni. Ez nem befolyásolta az államigazgatás működőképességét és én nem is ítélem meg úgy, hogy az államigazgatás működésképtelen volt. Működőképessége azonban nem felelt meg a kívánalmaknak, nem volt eléggé áttekinthető, és nem szolgálta jól a polgárokat. A fogyatékosságokat horizontális szétforgácsoltsága és néhány esetben az állam és polgár kapcsolatában az emberi tényező helytállásának hiánya okozta. (Národná obroda; 1992. július 10.)