Új Szó, 1992. úniusj (45. évfolyam, 127-152. szám)

1992-06-09 / 134. szám, kedd

HÍREK - VÉLEMÉNYEK sÚJSZÓA 1992. JUNIUS 9. Köszönjük a bizalmukat! Tisztelt Választópolgárok! Engedjék meg, hogy a magam és a Magyar Polgári Párt nevében köszönetet mondjak Önöknek a bizalmukért. Azért,.hogy a pártunkra szavaztak. Biztosíthatom Önöket, hogy szavazatuk nem volt hiábavaló. Új hittel és erővel folytatjuk azt, ainit három éve elkezdtünk. Dr. A. Nagy László a Magyar Polgári Párt elnöke Köszönöm, hogy a -es szavazólappal szavazott! Magyar Polgári Párt UP-LILL A BORZALMÁK ÉJSZAKÁJA SZARAJEVÓBÁN (Folytatás az 1. oldalról) gyelőket, de a harcok miatt nem tudtak bejutni a városba. Vasárnap az ENSZ békeeróihez (UNPROFOR) tartozó három francia katona életét vesztette, egy pedig súlyosan megsebesült egy közlekedési, baleset so'rán. Ez Krajina déli részén, Knintöl nem messze történt - jelentette a francia védelmi minisztérium. A katonák gépkocsija egy túlságosan keskeny hídról zuhant le. Irán vasárnap azzal vádolta a nyugati országokat, nem tesznek semmit a boszniai vérontás megakadályozására, mert nem érdekli őket, hogy milyen a muzulmánok helyzete ebben a köztársaságban. Ezt az ÍRNA iráni hírügynökség tette közzé. Megállapítja, a szarajevói muzulmánok elnyomása és lemészárlása a civilizált Európa szivében olyannyira barbár dolog, hogy csupán középkori pogromokhoz és vallási háborúkhoz lehet hasonlítani. Ezt a szaúd-arábiai Mekkában mondta Irán vallási vezetője Ali Khamenei. A Borba című napilap vasárnapi számában hivatalos forrásokra hivatkozva azt állította, hogy a Szerb Szocialista Párt 12 tagja, továbbá a szerb parlament minden képviselője ki akar lépni a pártból, jelezve, hogy nem értenek egyet Szlobodan Milosevics elnök politikájával. A parlamenti képviselők egy csoportja, amely azt állítja, hogy mások támogatását is élvezi, ezt a szándékot megindokolta a párt Végrehajtó tanácsához intézett levélben is, amelynek szövegét azonban nem hozták nyilvánosságra. A Borba szerint a honatyák kifogásolják azt a módot, ahogyan a párt vezetése „és vak hívei" megvalósították az új Jugoszlávia létrehozását. Nem értenek egyet azzal a szereppel sem, amelyet Szerbia a horvátországi és boszniai háborúban játszik. Egyébként már hónapok óta szóbeszéd tárgya, hogy a szocialista pártban (a volt KP) súlyos széthúzás tapasztalható. Megfigyelők feltételezése szerint nem zárható ki, hogy az SZSZP több pártra szakad. Milosevics állítólag egyre jobban elszigetelődik, s tekintettel az ENSZszankciók miatt növekvő elégedetlenségre, sokan már nem azt kérdezik, megbukik-e Milosevics, hanem azt, hogy mikor. Egy ellenzéki vezető szerint Milosevicsnek az elkövetkező hónapokban nagyszabású tiltakozási megmozdulásokkal kell számolnia, s ehhez még hozzátette: ,,Ha szükséges, akkor Milosevics távozása véres lesz." Nemcsak az ellenzékiek, hanem régi barátai is Milosevics bukását jósolják. Az olyan értelmiségiek, akik eddig lojálisak voltak hozzá és a szerb nép megmentőjének tartották, most azt követelik, hogy mondjon le. A Politika című napilap, amely eddig az ő szócsöve volt, az utóbbi időben egyre jobban bírálja, és felszólalt ellene a pravoszláv egyház több vezetője is. Crna Gora pedig, amellyel nemrégiben megalakította a Kis-Jugoszláviát, most felülvizsgálja döntését és fontolóra veszi, hogy kilépjen-e a föderációból. SZENZÁCIÓS LELEPLEZÉS A Sunday Times című brit hetilap vasárnaptól folytatásokban közli Andrew Morton könyvét, szenzációs leleplezését Diana hercegnő életéről, boldogtalan házasságáról és öt öngyilkossági kísérletéről. A könyv, melynek kiadását e hónapban tervezik, két táborra osztotta a királyi család barátait és ismerőseit. Charles herceg hivei azzal vádolják Dianát, hogy dokumentumokat bocsátott a szerző rendelkezésére, s ezt a férje elleni személyes támadásnak tartják. A szerző viszont tagadja, hogy a hercegnő közreműködött volna a könyv megírásában. Ám tény, hogy Diana engedélyezte azoknak a fényképeknek a közlését, amelyek Morton könyvében kerülnek először a nyilvánosság elé. A szerző számára Diana legközelebbi barátainak, továbbá apjának és testvérének a vallomásai szolgáltak alapul. A hercegnő családtagjai szerint már röviddel az esküvő után megromlott a házastársak kapcsolata, melyből hiányzik a szeretet és a megértés. Eddig nem fenyeget az a veszély, hogy a trónörököspár felbontja a házasságot - állítja a Daily Mirror című napilap, amely kétségbe vonja azt az állítást, miszerint Diana ötször kísérelt meg öngyilkosságot. A lap szerint a hercegnő határozottan tagadta, hogy bármi köze lenne a könyvhöz. Egyébként vasárnap Londonban közzétették: Diana és Charles azt fontolgatják, hogy pert indítanak becsületsértés miatt. LUSZTRÁCIÓS BOMBA VARSÓBAN Közép-Európa egyik tragédiája nem az, hogy nem tud igazából pontot tenni a kommunista múlt végére, hiszen tényleg el kell számoltatni mindazokat, akiknek van elszámolnivalójuk. A dologból tragédia akkor lesz, amikor az új politikai elitek az elszámoltatást tekintik az egymás közötti leszámolás eszközének. Lengyelország okulhatott volna a volt NDK és Csehszlovákia példájából, de nem tette. Felrobbantotta a lusztrációs bombát, s itt a detonáció jóval nagyobb volt mint másutt. A robbantó, az Olszewski-kormány nem vette figyelembe, hogy Lengyelország lényegében már nyolc hónapja a kormányozhatatlanság állapotával küzd, ennyi ideje húzódik a gazdaságinál is mélyebb politikai válság. Bumerángnak bizonyultak itt az ügynöklisták, hiszen magát a kormányt söpörték el. Olszewskiék a listákat ugyanis politikai zsarolásra próbálták felhasználni, pártszempontok alapján állították azokat össze, s ezt Walesa is, meg a parlamenti erők többsége is az állam stabilitását veszélyeztető ténynek minősítette. Ezúttal el lehet hinni, hogy Walesát nem a személyes bosszú vezette, amiért azt állították, hogy ő is a kommunista titkosrendőrség besúgója volt. Ugyanakkor kétségtelen: az átvilágítási botrány nagyon jól jött Walesának, ő került ki győztesen az Olszewski ellen folytatott féléves elkeseredett politikai harcból. Szinte már anekdoták keringenek arról, hogy ők ketten mennyire nem szívlelték egymást. Az államfő minden eszközzel küzdött az ellen, hogy Olszewski legyen a kormányfő. Ezért volt az, hogy az októberi választásokat követő kéthónapi huzavona és mélyütésekkel tarkított politikai küzdelem után foglalhatta csak el a miniszterelnöki bársonyszéket. De azóta is örökösen a bukás határán egyensúlyozott, a parlament nem fogadta el a kormány programját és az idei évre szóló költségvetést is csak most, már Olszewski távozása után szavazták meg a honatyák. Közben Walesa összerúgta a port az eredetileg őt támogató jobboldali kormánykoalícióval is. Történt egy sikertelen kísérlet a kormányozhatóság érdekében - 'megpróbálták létrehozni egy tízpárti nemzeti egységkormányt, főleg a két korábbi miniszterelnök, Mazowiecki és Bielecki pártjának bevonásával. Miután ez nem sikerült, Walesa akcióba lépett az elnöki hatalom megteremtése érdekében, s talán ezt szolgálta kibékülése Mazowieckivel, az első Szolidaritás-kormányfővel, akit ő buktatott meg, nem éppen a legszebb módon, s aki jelenleg a legerősebb párt élén áll. Walesa most ismét főszereplő, kezdeményez, ő tartja kézben a szálakat. Ő javasolta Olszewski visszahívását és ajánlott helyébe az ifjú, 32 éves parasztpárti politikust. Hozzá kell tenni: nincs ok kételkedni abban, Olszewski őszintén gondolta azt, hogy megtisztítja a politikai életet az egykori besúgóktól. Persze, az sem jött volna neki rosszul, ha egycsapásra politikai ellenfeleivel is leszámol. Csakhogy belügyminisztere elvetette a sulykot, megengedhetetlen eszközöket alkalmazott. Az persze talány, miért éppen Olszewski vállalta fel ezt a feladatot, amikor az ő kormánya sokkal ingatagabb volt, mint két elődjéé. Talán egy lapra tett fel mindent. Bukását a nyugati megfigyelők szinte kivétel nélkül Walesa személyes győzelmeként magyarázták. De az államfő számára is, meg az Olszewski visszahívását megszavazó honatyák számára is űröm lehet az örömben: az utca embere már nem hisz senkinek, gyanakszik, nem az volt-e a fő ok, hogy ne derülhessen ki, melyik honatya, kormánytag vagy más magas rangú állami tisztségviselő volt besúgó. Meg merem kockáztatni: ügynökbotrány nélkül is megbukott volna ez a kormány, olyannyira súlyos a gazdasági és politikai helyzet. Ezért az alapvető kérdés, hogy Waldemar Pawlak, aki nem szokott hozzá, hogy a nagypolitika porondján reflektorfényben álljon, mit tud majd kezdeni ezzel a hihetetlenül felaprózott parlamenttel, amelyben huszonkilenc párt képviselői ülnek. Tud-e olyan alternatívát ajánlani, amely mögé a többség felsorakozik, eléri-e új kormánya számára legalább a viszonylagos stabilitást. Vagyis azt, ami a tapasztalt rókának, Olszewskinek nem sikerült. Vagy pedig, éppen tapasztalatlansága folytán, teljesen az erős elnök befolyása alá kerül? Mindenesetre Olszewski lusztrációs bombájának szilánkjai még nagyon sok sebet fognak ejteni, az ügy nem zárul le egyhamar. A Rzeczpospolita című napilap szerint a közvetlen következmény Walesa pozícióinak az erősödése, a közvetett pedig az újabb parlamenti választások szükségességéhez vezető folyamat felgyorsulása. Ennek a változatnak is van valóságalapja, mert tény, hogy egy ennyire szétforgácsolódott parlamentben érdemi munkát nem lehet végezni. MALINÁK ISTVÁN NÉHÁNY SORBAN M

aribor közelében vasárnap este meggyilkolták Ivan Krambergert, a Szlovénia Hazafias Nemzeti Pártjának vezetőjét, a párt elnökjelöltjét - közölte az STA szlovén, hírügynökség. A feltételezések szerint a gyilkosságnak politikai háttere van, összefügg Kramberger elnökjelölésével. A

zerbajdzsánban a vasárnapi elnökválasztáson a várakozásoknak megfelelően Abulfaz Elcsibej, az Azerbajdzsán Népfront elnöke győzött. Elnöki tisztségében Ajaz Mutalibovot váltja fel. A korábbi Jegfelsőbb vezetőt okolták Azerbajdzsán katonai vereségéért Hegyi Karabahban. H

elmut Kohl német kancellár vasárnap New Yorkba utazott, ahol tegnap interjút adott a Wall Street Journal gazdasági napilapnak és találkozott az amerikai zsidószervezet, az American Jewish Committee képviselőivel. Este Henry Kissinger volt külügyminiszter vendége volt. Helmut Kohl ma Rio de Janeiroba utazik, ahol részt vesz a környezetvédelmi világkonferencián. M

integy száz békeaktivistát tartóztatott fel vasárnap az izraeli rendőrség - közölte a Reuter hírügynökség. Az aktivisták megpróbálták átlépni a zsidó állam és a Ciszjordánia közötti határt, ám a rendőrök eltorlaszolták az utat. A hatnapos békemenet résztvevői követelik Ciszjordánia és a Gázai övezet megszállásának befejezését, az új palesztin állam létrehozását és az emberi- jogok tiszteletben tartását. P

atricio Aylwin chilei elnök egyáltalán nem örül annak, hogy Erich Honecker, a volt NDK vezetője még mindig országa moszkvai nagykövetségén tartózkodik. Az elnök az El Mercurio című santiagói napilapnak adott nyilatkozatában reményét fejezte ki, hogy az ügyet végül is a bíróság oldja meg. Kijelentette továbbá: Honeckernek el kell majd hagynia a nagykövetséget. GYŐZÖTT A BIZONYTALANSÁG? A címben feltett kérdőjel alighanem fölösleges. Kötve hiszem, hogy Szlovákia lakosságának nagy része tudná, vagy pontosan tudta volna, kire szavaz pénteken és szombaton, kiben (kikben) bízik meg jövendő sorsát illetően. Hirtelenjében egy verssor jut eszembe, a választási eredményeket figyelve: Céljához ért velünk a múlt. Mert ezt az eredményt aligha nevezhetné bárki is a demokrácia fényes győzelmének. Mintha csak most kezdődnék minden a két és fél évvel ezelőtt lezajlott kommunista bukást követően, leszámítva a kezdeti eufóriát, s az azt követő politikai érést, erjedést. A két és fél év eredménye: az esetlegesen összeállt politikai mozgalmak atomjaikra hullottak, anélkül, hogy világos programmal fellépő, pontos irányvonalat megrajzoló politikai pártok alakultak volna az országban. Mozgalmak helyett a választópolgár ismét mozgalmakat kapott - Csehországban erős jobboldalit, Szlovákiában pedig balós színezetű, populista konglomerátumot, amelyet néhányan előszeretettel igyekeznek „középnek" nevezni, némileg félreértve a fogalom politikai értelmét. A negyven évig ápolgatott csordaszellem, úgy tűnik, Csehszlovákiában tovább érleli és hozza gyümölcsét. Az ember (mégha olyanynyira sejthető is volt a végeredmény) Szinte döbbenten hallja a külföldi kommentárokat, amelyek egy dologban, ha árnyalatnyi különbséggel is, megegyeznek: az ország jövője két politikus kezébe helyeztetett, Václav Klauséba és Vladimír Mečiaréba. Ami azonban ennél elgondolkoztatóbb, az már valahol a néplélektan tartományában keresendő: alig hihető, hogy Csehország lakosainak 34 százaléka nagytőkés jobboldali lenne, avagy Szlovákia lakosainak megközelítőleg ugyanilyen hányada nem keresztény, nem polgár, nem munkás, nem földműves, hanem... Hanem micsoda? Talán nem járok messze az igazságtól, ha azt mondom, ez a szavazás a régi reflexiók szerint gondolkodó, a rövid első választási időszak alatt némileg kiábrándult és türelmetlenné vált nép szavazása volt, aki még mindig vezérekben és karizmatikus egyénekben bízik, akik majd leveszik a válláról a terhet. A szabad gondolkodás, cselekvés, a demokráciához elengedhetetlenül hozzátartozó bátorság és felelősségvállalás terhét. Mert könyebb megbújni a „nagyok" árnyékában, akik arra hivatottak, hogy helyettünk és értünk cselekedjenek. Egy angol napilap szerint dilettánsokra bíztuk az országot. A sarkított fogalmazásra nyilván sokan felszisszennek. Ugyan ki nevezhetné Václav Klaust, • a Polgári Demokrata Párt vezérét dilettánsnak? Mint bankszakember, biztosan nem az. Ám ami a politikai pragmatizmust (kompromisszumkézséget), a gazdasági reformok és az ország közös jövőjének érzékeny együtthatását illeti, talán van némi kételkednivalónk. A másik oldal ennél is egyértelműbb: ha Vladimír Mečiar és pártja (mozgalma) ígérgetéseinek legalább felét beváltja, Szlovákia tejjel-mézzel folyó kánaánná válik négy év alatt. E nagymellényű programnak csekély a fedezete. Vagy talán annak képzelhető el az a szakembergárda, amely nem kis mértékben a hatalom kedvéért tömörült a vezér köré? A helyzetelemzés a politológusok dolga lesz. Mindenesetre nem túl biztató, hogy a legóvatosabb prognózisok is a találgatások és latolgatások szintjén mozognak. Hogyan lesz ebből szövetségi kormány? Hogyan lesz ebből egy szövetségi államforma továbbra is, amely végigviszi a megkezdett reformokat, s szavatolja a kisebbségek jogait? Vagy hogyan szakad két tartományra Csehszlovákia, még súlyosabbá téve a nehéz gazdasági helyzetet? A kisebbség helyzetét érintő világos programok hiányáról már nem is beszélve. Mindenesetre a győztesek arroganciájáról sokat elárul, hogy Mečiar meg sem tisztelte jelenlétével a szombat esti tévéstúdiót, ahol meglehetősen furcsa légkör uralkodott. Igaz, vasárnap este már megjelent alvezére, ajd ismét színészi mivoltában jeleskedett, még csak hitegetni sem próbálva az ugyancsak jelenlevő kisebbségi koalíció politikusait. Az enyhe udvarlás bájától illatozó stúdióban Ján Čarnogurský egy gyenge pillanatában őszinte is tudott lenni, s kimondta azt, amit két év alatt kellett volna, hogy tudniillik egy ország akkor válik szuverén, önálló szubjektummá, ha a külföld is elismeri. A némiképp zavaros államjogi elrendezésről Milan Kňažko mindig a feladott kérdésnek megfelelően nyilatkozott. Kire szavazott hát Szlovákia? A nagyrészt katolikus hitűnek tartott szlovákság látványosan hátat fordított a kereszténydemokratáknak, benyújtotta a számlát a liberális-polgári irányzatnak is, s egyelőre nem bízik a szociáldemokráciában sem. Nemzetiek és még nemzetibbek lesznek az új honatyák, balos színezettel. A kisebbség pedig úgy szavazott, ahogyan a helyzet diktálta: önvédelmi reflexei vitték az urnához, annak dacára, hogy patthelyzet elé állították a sértődékeny szenátor urak. Most aztán találgathatjuk, kivel lépnek koalícióra Mečiarék, milyen erőt képvisel majd az ellenzék a parlamentben, szakadás lesz-e a dolog vége, vagy józan, kompromiszszumos megegyezés, az önrendelkezési jog kijár-e a kisebbségnek is vagy csak az államalkotó többségnek? Egyes vélemények szerint ez a kormány talán nem is lesz hosszú életű. Egy dolog azonban bebizonyosodott: a kétéves választási időszak ötlete nem volt szerencsés. Nem lehet az alagút közepén járva szavazni. KÖVESDI KÁROLY