Új Szó, 1992. úniusj (45. évfolyam, 127-152. szám)

1992-06-03 / 129. szám, szerda

1992. JÚNIUS 3. SPORT PLUSZ 10 CSOPORTBEOSZTÁS A-csoport SVÉDORSZÁG FRANCIAORSZÁG DÁNIA ANGLIA B-csoport HOLLANDIA SKÓCIA FÜGGETLEN ÁLLAMOK KÖZÖSSÉGE NÉMETORSZÁG Az EB műsora Június 10. Stockholm 20.15: Svédor­szág—Franciaország (Jv.: Szpirin) ' Június 11. Malmö 20.15: Dánia—Ang­lia (Blankenstein, holland) Június 12. Göteborg 17.15: Hollan­dia—Skócia (Bo Karlsson, svéd) Június 12. Norrköping 20.15: FÁK— Németország (Biguet, francia) Június 14. Stockholm 20.15: Svédor­•szág—Dánia (Schmidhuber, német) Június 14. Malmö 17.15: Franciaor­szág—Anglia (Puhl, magyar) Június 15. Göteborg 20.15: Hollan­dia—FÁK (do Santos, portugál) Június 15. Norrköping 17.15: Skócia­Németország (Goethals, belga) Június 17. Stockholm 20.15: Svédor­szág—Anglia (Mikkelsen, dán) Június 17. Malmö 20.15: Franciaor­szág—Dánia (Forstinger, osztrák) Június 18. Göteborg 20.15: Hollan­dia—Németország (Pairetto, olasz) Június 18. Norrköping 20.15: Skócia— FÁK (Röthlisberger, svájci). Június 2t. Stockholm 20.15: elődöntő (az A-csoport első helyezettje és a B-cso­port második helyezettje). Június 22. Göteborg 20.15: elődöntő (a B-csoport első helyezettje és az A­csoport második helyezettje). Június 26. Göteborg 20.15: döntő. • Ha a csoportmérkőzések be­fejezése után egy vagy több csa­patnak egyforma pontszáma lesz, a gólkülönbség dönt közöttük. Ha ez is azonos, a több gólt elért együttes jut az elődöntőbe. To­vábbi egyenlőség esetén az egy­más elleni meccs dönt, végső esetben pedig a sorsolás. • Ha az elődöntő vagy a döntő találkozója a rendes játékidőben „remivel" végződik, 2x15 perces hosszabbítás következik. Ha 120 percnyi játék sem hozna megol­dást, büntetőrúgásokkal döntik el az Európa-bajnoki cím sorsát. Stadionok Rasunda. Stockholm északi ré­szén, az 52 000 lakosú Solna ne­gyedben található. Befogadóké­pessége az Európa-bajnokságra: 27 000 nézó'. Malmö Városi Stadion. Svédor­szág harmadik legnagyobb városá­nak stadionja 26 000 szurkoló befo­gadására alkalmas. ­Sportpark. A norrköpingi stadion a legrégibb az Eb színhelyei közül, 1903-ban épült, befogadóképessé­ge mindössze 17 000 néző. Ulevi. A göteborgi stadion lesz a döntő színhelye, 35 000-en láthatják a finálét. • Mind a négy stadion befoga­dóképességét jelentősen csök­kentették az Európa-bajnokság idejére. Egyrészt gazdasági meg­fontolásokból, másrészt bizton­sági okokból. Az elkerített szekto­rok közötti üres tér következtében a stadionok kapacitása csaknem a felére csökkent. No és azért, mert alig-alig van állóhely a lelátó­kon. • A borsos helyárak ellenére az EB mérkőzéseire minden jegy el­kelt. A legolcsóbb belépő az álló­helyekre 100 svéd korona (kb. 500 csehszlovák korona), a döntőre a legdrágább ülőhely 585 svéd ko­A LABDARÚGÓ EURÓPA-BAJNOKSÁG RÉSZTVEVŐI Június 10-én a Svédország—Franciaország mérkőzéssel Stockholmban megkezdődik a labdarúgó Európa-baj'nokság nyolcas döntője, hogy aztán Malmőben, Göteborgban és Norr­köpingben folytatódjanak a csoportmérkőzések. Június 21-én és 22-én játsszák az elődöntő két találkozóját, majd négy nappal később a finálét. ANGLIA ISMÉT AZ ESÉLYESEK KOZOTT Az angolok na­gyon büszkék rá, hogy ők találták fel a világ legszebb mellékes dolgát, de a sportág több mint 100 éves tör­ténete során ke­vésbé büszkélked­hetnek válogatottjuk szereplésé­vel a nemzetközi futballfesztiválo­kon. Csak egy világbajnoki titulu­suk van (1966) és egy Eb-bronzér­mük (1968). Angliában ugyanis a klubok „dirigálnak", ami logikus is, különben meghalna a labdarú­gás a szigetországban. A váloga­tott mindenkori szövetségi kapitá­nyának respektálnia kell az egye­sületeket, a másik oldalon viszont a nívósán játszó csapatokból vá­laszthatja ki a címeres mez viselő­it. Ilyen helyzetben leledzik a 48 éves GRAHAM TAYLOR kapitány is. Tavaly 12 meccsen 40 (!) lab­darúgót volt kénytelen szerepel­tetni. Vagy a klubokkal akadt gondja, vagy sérüléssel bajlódtak a kiszemeltek. Tudjuk, az angolok általában sab­lonosán futballoznak, brusztosak, fi­zikailag eró'sek, kemények, gyor­sak. Több évtizedes játékstílusukat (fuss és lőj) a közelmúltban Bobby Robson szövetségi kapitány igye­kezett megváltoztatni. Védencei va­lóban jól is játszottak a mexikói és az itáliai vb-n, de a döntő pillanatok­ban mindig elpártolt tőlük a szeren­cse. Az angolok továbbra is gyor­sak, erőteljesek, ám sokat javítot­tak technikájukon, immár nem szűkölködnek látványos megol­dásokban sem. Három-négy játé­kosuk képes arra, hogy ne egysíkú­an, kiismerhetó'en futballozzon. Persze, még mindig ki lehet is­merni az angol válogatott játékát, ami azonban nem jelenti, ugyan­ilyen egyszerű kivédeni; a sziget­országiak ugyanis tökéletesen tudják feladatukat. Sajnálják, saj­náljuk, hogy vezéregyéniségük, a parádés alakításokra képes Paul Gascoigne, akit annyira csodáltunk a Mondialén, sérülés miatt huzamo­sabb ideje nem állhat Taylor kapi­tány rendelkezésére. Plattot (nem­régen igazolt a Bariból a Juventus­hoz — 11,3 millió dollárért!) nevez­ték ki helyettesének, de ő inkább harciasságával, munkabírásával tű­nik, mintsem sziporkázással. Mond­ják róla, hogy egész nap képes len­ne rohanni, mjntha egy nagy teljesít­ményű gép működne. De itt van még a fekete bőrű John Barnes, a brit futball talán legtehetségesebb játékosa; technikailag elsőrendű és középpályás létére gólerős. Meglepő, hogy a mostani angol csapatban kreatívan vesz részt a játékban a két középhátvéd, Wal­ker és Wright. Megszoktuk ugyan­is: a szigetországiaknak az ezen a poszton szereplő emberei csak az ellenfél akcióinak rombolására vannak kiképezve. Az angolok fut­ballozása így még homogénabb, az ékek egyre-másra kapják a használható labdákat, s védő le­gyen a talpán, aki meg tudja állíta­ni Linekert vagy a gyakran előre törő Barnest. Anglia válogatottjának tagjai töb­bé már nem kőkemények, tehát le­het ellenük játszani, feltéve, ha gyor­sak az ellenfél labdamenetei, és ha senki sem próbál szórakozni velük, hanem kollektíve lép fel ellenük. Graham Taylor kapitánysága alatt Anglia 20 meccset játszott és mindössze egyet vesztett el. Ért­hető, a szakvezető elégedett csapa­téval, sőt odáig ment, hogy kijelen­tette: „Ha 4—4—2-es felállásban játszunk, mi vagyunk a világ leg­jobbjai..." Hát mit mondjunk? Ez nem nagyon látszott a csehszlovák, a magyar és a brazil együttes ellen. Mégis: a kontinensviadal egyik esé­lyeseként emlegetik a háromorosz­lánosokat. így volt ez négy eszten­dővel ezelőtt is. Aztán három mérkő­zésen egyetlen pontot sem szereze­tek... Anglia területe: 130 ezer négy­zetkilométer. Lakossága: 48 millió. A labdarúgó-szövetség alapítási éve: 1863. A klubok száma: 42 ezer. Az igazolt labdarúgók szá­ma: 1 millió 10 ezer. A válogatott színe: fehér mez, kék nadrág, fehér sportszár. Az Európa-bajnokságra utazók: Woods (32 éves, Sheffield), Martyn (29, Crystal) — Dixon (28, Arsenal), Pearce (30, Nottingham), Keown (26, Everton), Walker (27, Nottingham), Wright (29, Liverpo­ol), Dorigo (27, Leeds), Piatt (26, Juventus), Steven (29, Marseille), Clough (26, Nottingham), Palmer (25, Sheffield), Webb (27, Manches­ter U.), Batty (24, Leeds), Barnes (29, Liverpool), Daley (24, Aston Vil­la), Lineker (32, Tottenham), Mer­son (24, Arsenal), Smith (30, Arse­nal), Shearer (22, Southampton). ELOSZOR A KONTINENSBAJNOKSÁGON Jövőre lesz 120 éve, hogy megala­kult a Skót Labda­rúgó Szövetség, ennek ellenére a válogatott csak most jutott először az Európa-bajnok­ság fináléjába. És ami még érdekesebb: az utóbbi öt vb-n mindig ott volt, de sose ke­rült tovább csoportjából. Egyszer elpártolt tőle a szerencse (1974­ben veretlenül búcsúzott), más­szor nem és nem tudták játékosai a kapuba juttatni a labdát — még az ötösről sem. A „szoknyások" jelenleg is „skótok" a gólgyártást illetően. A selejtezőben gondot okozott nekik „eltalálni" San Mari­nót, viszont döntetlenül mérkőz­tek Bulgáriában és Svájcban. Azt mondják, az erősebb ellenfél ellen jobban megy nekik... A skót válogatott mindenkori gyenge pontja a támadójáték, egé­szen pontosan annak eredményes­sége. ANDY ROXBURGH (1943-ban született és a 86-os vb után vette át a szigetországiak irányítását) eddigi szövetségi kapitányságának 31 meccse közül csak egy esetben ta­láltak játékosai kettőnél többször a hálóba (San Marino ellen). Jóllehet, maga a mester játékoskorában csa­tár volt, nem tartozott a nagy gólvá­gók közé. Ha kicsit cinikusak akar­nánk lenni, azt mondhatnánk: nem volt mit átadnia tanítványainak. Eré­nye ettől még igen sok van a skót gárdának. Meglepő módon a szak­mai kvalitások előtt emelik ki ők ma­guk és a szaksajtó is az összetartást, a kitűnő közösségi szellemet. Elté­rően a korábbiaktól, a vidámság, a kacagás is „munkaeszköz" lett a skót nemzeti tizenegy felkészülésé­ben. Persze, a tizenegy jóbarátnak azért a pályán is kellett produkál­nia egyet és mást az Eb-selejte­zők során. Rámenős, rohanás, provokációkkal fűszerezett fut­ballt játszanak, az utolsó bírói síp­szóig nem adják meg magukat. A legkisebb lazítást, figyelmetlen­séget is képesek megbüntetni (Svájcban 0:2-ről fordítottak 2:2-re), ezért mindenki számára kellemet­lenek. Nem valószínű, hogy valami újjal rukkolnak ki, sem taktikájuk­ban, sem pedig összeállításukban. A védelemben domináns szerepe lesz Malpasnak és Goughnak. Mindketten a Dundee Unitedben futballoztak, amikor az először és utoljára bajnokságot nyert. A közép­pályáról hiányozni fog a skót labda­rúgás nagy egyénisége, a 35 éves Strachan, akinek azt tanácsolták az orvosok, ha ősszel még játszani akar a Leedsben, egész nyáron pi­hennie kell, különben hátfájdalmai lehetetlenné teszik karrierje folytatá­sát. így hát Roxburgh régi kedven­ce, McStay veszi át a karmesteri pálcát, mellette McCall lehet a má­sodhedhegedűs. A csatársor eseté­ben Roxburgh kedvére válogathat (bár a kitűnő, de kiszámíthatatlan Mo Johnstonnak azt mondta: elég!). McCoist nagyon érzi a kaput, 29 góllal ő lett az elmúlt idény euró­pai gólkirálya és Skóciában az év játékosa. Az ismertebbek közül minden bizonnyal szóhoz jut a szin­tén gólerős McClair, a gyors Durie és a Bayernt is megjárt Mclnnaly. Sokak szerint a csapat leggyen­gébb része a védelem, amely ro­bosztus emberekből áll, de amely meglehetősen lassú, ezenkívül terü­letet véd. És a játékosok már nem a legfiatalabbak. Roxburg legénysége nem tarto­zik az EB esélyesei közé, ám ha kijön neki a lépés, keresztülhúz­hatja bárki számításait. Elsősor­ban azokét, akik irtóznak a pár­harcoktól, és nincs ínyükre a gyil­kos iram. Igaz, erővel többnyire csak tekintély szerezhető, nem győzelem. A Mondiale után azt ír­ták a brit lapok a „szoknyásokról": a skótok csontjaikig blamálták magukat. Nem szeretnének ismét hasonló szavakat olvasni... Skócia területe: 78 773 négyzetki­lométer. Lakossága: 5 millió 200 ezer. A labdarúgó-szövetség ala­pítási éve: 1873. A klubok száma: 6150. Igazolt labdarúgók száma: 140 000. A válogatott színe: mély­kék mez, fehér nadrág, piros sport­szár. Az Európa-bajnokságra uta­zók: Gorám (28, Rangers), Smith 026, Hearts) — McKimmie (30, Aberdeen), Malpas (30, Dundee United), McLaren (27, Hearts), Boyd (27, Celtic), Gough (30, Ran­gers), McPhersen (28, Hearts), Whyte (29, Celtic), — McCall (28, Rangers), McStay (28, Celtic), McAllister (28, Leeds), Bowmann ((28, Coventry), Mclnally (28, Dun­dee United) — Nevin (27, Everton), McClair (29, Manchester United), McCoist (30, Rangers), Durie (27, Tottenham), Ferguson (21, Dundee United), Gallacher (27, Coventry). Svédország A JEGK0R0NG0Z0K NYOMDOKAIN? Tommy Svens­son szövetségi ka­pitány tisztában I van vele, hogy } nem nagyon bíz­nak csapatában, a közvélemény in­kább vereségeket, mintsem győzelmeket vár. He­lyénvaló az összeállítás a jégko­rong-válogatottal is, melynek sö­tét jövőt jósoltak az idei világbaj­nokság előtt... Akár tetszik az északiaknak, akár nem, együtte­sük Eb-szereplése a Mondiale-ku­darc árnyékában zajlik majd le. A svéd labdarúgás minden barátja kívánja ugyan a sikert, de senki se várja. Tommy Svensson két esz­tendő alatt annyit kísérletezett, hogy két kivételtől eltekintve (Magnusson, Peter Larsson) ugyanazok vannak a keretben, akik a Brazília elleni első vb­meccsen pályára léptek. Nem csak pszichikailag mondtak csődöt, erőnlétben is gyatrának bizo­nyultak, elsősorban az idegenlégió­sok, Ezt akarják most elkerülni. Még­pedig úgy, hogy individuális edzése­ket dolgoztak ki minden futballista számára, mondván, a védő Schwarz­nak semmi haszna nem lenne belőle, ha az edzésadagja és -formája ugyanolyan lenne, mint mondjuk a csatár Anderssoné. De mit is tud a mostani gárda? A szakemberek vé­leménye szerint náluk fegyelmezet­tebb, taktikailag érettebb csapat ke­vés lesz az Eurofesztiválon. Megbíz­ható, kemény, nehezen áthatolható védelem, rugalmasság a középpá­lyán, a támadásépítésben, nagy erők a csatárjátékban... ezekkel a kulcsmegállapításokkal jellemez­hető a sárga mezesek futballozá­sa. Játékuk kombinatív jellege a franciákat idézi. Persze, csak idézi, mert technikai képességük még Piatini védencei alatt marad, ám a különbséget éppen a fent említett taktikai fegyelemmel egyenlítik ki. A hazai pálya, a nagy akarás, a becs­vágy adu lehet a kezükben, mint az a körülmény is, hogy szinte egyetlen labdarúgójuk sem alacsonyabb 185 centiméternél. Ebből következik, ne­hezen vehető fel velük a verseny a levegőben, viszont testi felépíté­sük a gyorsaság rovására megy. A klasszikus 4—4—2-es hadrend­ben játszanak, legjobbjuk az első középpályás Brolin, a labdamű­vész Limpar, a sötét bőrű, villám­gyors csatár Dahlin és éktársa, K. Andersson. Ha nem sikerülnek a támadásaik, sebezhetők. A gyors labdamenetek gondot okoznak ne­kik, hórihorgas játékosaik nem eléggé mozgékonyak, a gyors elfu­tásokkal szemben nemigen van ellenszerük. Amint az alábbi nevekből kitűnik, Svensson is az „58-as utat" választot­ta. Akkor kezdtek el ugyanis a svédek szerte Európában kirajzó idegenlégi­ósokra építeni, felmerülő problémák­kal nem nagyon törődve megbízni a négy égtáj felől összesereglők „szak­tudásában" és hazaszeretetében. És akárcsak a régi gárda tagjai (ezüstér­met nyert a vb-n), a mostani is hazai környezetben próbálkozik meg vala­mi nagy dologgal. Kellemetlenül érin­tette őket, hogy két idegenlégiós, Petterson (Ajax) és Gren (Grasshop­pers) sérülés miatt kiesett a keretből. Főleg az előbbi esete számít szinte tragikusnak, hiszen az Ajax—Torino UEFA Kupa-döntő visszavágóján az utolsó percekben rúgták fel hátulról, és ataccszászlón átesve sérült meg a bal karján. Sokan bírálják Svensson kapi­tányt, hogy két év alatt nem fede­zett fel semmilyen tehetséget. El­lentétben a hokival. Ott nem múlik el esztendő, hogy a lapok ne írnának legalább egy rendkívüli talentumról. A futball az más. Olyan kiváló játé­kosokra, mint Andres Limpar (az édesapja 56-ban települt le Svédor­szágban, „András" tud egy keveset magyarul, főleg akkor használja a magyar szavakat, ha dühös a pá­lyán), Jonas Thern vagy Thomas Brolin, évekig kell várni északon. A hokisokkal említett párhuzam helytálló. De csak addig, amíg nem jövünk rá: a jégkorongtól el­térően a futballban nincs úgy­mond „védőháló" — a csoport ne­gyedik helyéről senki se juthat to­vább az Európa-bajnokság vég­küzdelmeibe... Svédország területe: 410 923 négyzetkilométer. Lakossága: 8 millió 530 ezer. A labdarúgó-szö­vetség alapítási éve: 1904. A klu­bok száma: 3400. Az igazolt fut­ballistákk száma: 190 ezer. A válo­gatott színe: sárga mez, kék nad­rág, sárga sportszár. Az Európa­bajnoki keret: L. Eriksson (26, Norrköping), T. Ravelli (32, IFK Gö­teborg) — P. Andersson (20, Mal­mö FF), Björklund (21, Brann, Nor­végia), J.' Eriksson (24, Norrkö­ping), Eriingmark (23, Örebro), M. Nilsson (23, Göteborg), R. Nilsson (28, Sheffield), Schwarz (23, Benfi­ca) — Ingesson (23, Mechelen), Jansson (24, Váxjö), Limpar (26, Arsenal), Ljung (26, Admira Wac­ker), J. Nilsson (26, Sporting Gijon), Rehn (25, Göteborg), Thern (25, Benfica) — K. Andersson (24, Me­chelen), Brolin (22, Parma), Dahlin (24, Mönchengladbach), Ekström (27, Böteborg).

Next

/
Thumbnails
Contents