Új Szó, 1992. úniusj (45. évfolyam, 127-152. szám)

1992-06-26 / 149. szám, péntek

11 GAZDASAG ,ÚJ SZÓ* 1992. JUNIUS 26. KÖTEGBEN VAGY KILÓRA? A KAROTTA (IS) EUROPAIASAN . Soserrí volt gondtalan, de mostanság igazán nehéz a háztáji zöldségtermesztők munkája. A magasabb árak miatt zôldségbôľis kevesebbet fogyasztunk, és ha már pénzt adunk ki, jobban megnézzük, hogy miért. A vásárlók örömére á választékot külföldi termékek is gazdagítják. Olyan zöldségfélék, amelyek árban és főleg minőségben versenyképesek az idehaza megtermesztett zöldséggel. A termesztők kárára, mivel a behozott lenyomja az árakat. Az idén például már volt uborkasokk, karottadömping, és ha igaz, néhány napon belül a memnnyekből a paradicsom ára is leszáll a földre. A zöldségpiacot sosem volt káosz jellemzi, s bár ilyen helyzetben a szakmabelinek is nehéz, kérésünkre összefoglalták, miként látják a helyzetet. Nézeteik, gondolataik természetesen nem paragrafusok, de mindenképpen elgondolkodtatóak. A komáromi székhelyű Vitaflóra, magánvállalkozást Varga Tibor két évvel ezelőtt, gazdag szakmai tapasztalatok birtokában alapította. Elsősorban zöldség és gyümölcs nagybani felvásárlásával és eladásával foglalkoznak. Az árut az ország különböző részeibe szállítják de — akárcsak a vidék további hat-hét nagybani felvásárlójának — fő átvevőik a cseh országrészekben vannak. így kérdésem, mit jelentene egy közbeeső vámhatár, nem lepte meg, mivel vállalkozótársaival már számba vették. — Még nagyobb hátrányt. A Karlovy Vary-i átvevőinknek a húsztonnás kamionok korában már most sincs nagyon messzebb a holland termesztő, mivel a plusz távolság esetleg kilónként egy koronával emeli meg a termék árát. A Nyugat felé megnyílt piac már az idén is gondokat okoz, nem szólva arról, ha az éjszaka rakodó és induló kamionjainknak még egy vámvizsgálaton is át kellene jutniuk. — Milyen az idei zöldségpiac? — ismételte meg a telefonban is hallható sóhaj Közepette a kérdést, majd — fontossági sorrend nélkül — öszszefoglalta néhány tapasztalatát. Szerinte a zöldségpiac egyre igényesebb is európaibb. Ez termesztőink számára új kihívásokat jelent. Itt van például a karotta. Az idén a cseh piacon teljesen megbukott. A holland, nem kötegben, hanem ninőségi csomagolásban és kilóra árult karottával szemben egyszerűen versenyképtelen. Ez jelzés kellene hogy legyen a hazai termesztők számára: változtassanak a sokéves gyakorlaton. Hasonló hazai sajátosság az idényszerű zöldségtermesztés. Jelenleg nincs karfiol, kevés az uborka, nem volt cseresznye és keresik a gyümölcsöt. Egyelőre jól eladható a paprika, amelyből a dömpingkínálat július 10-e körül várható. Viszont máris betelt a paradicsompiac. A múlt hét közepén kilóját 17, vasárnap 12 koronáért vásárolták fel, ma pedig már csak kiélne koronát kap kilójáért a termesztő. A csehországi piacon a szlovákiai árak letörésére megjelent a a külföldről behozott. Ha elfogy a raktárkészlet, a felvásárlási ára minden bizonnyal emelkedni fog. Árcsökkentő hatással szólt közbe az időjárás is: a nyári melegben gyorsabb az érés. Növelte a túlkínálatot, hogy sokan már csak fűtetlen fóliasátorban termesztik a paradicsomot, így későbbre esett az érés, ráadásul Elég nekem a kis haszon is... külföldi paradicsom. Most tehát sok van belőle, de ha leteremtek a fóliasátrak, ismét kevés lesz. Azért, mert a hazai termesztő még nem hiszi, amit a külföldi már tud, hogy paradicsomból csak akkor lehet elfogadható bevétele, ha május elejétől október végéig folyamatosan árulja. Kovács Imre, a vágsellyei Komercfruct vezetője a piaci kínálatot illetően megismételte a fentieket. Az uborkadömpingből kiegyensúlyozott piac lett, a termék felvásárlási ára megemelkedett. A korai karfiol elfogyott, kései még nincs, így ez hiánycikk. A paradicsom felvásárlási ára folyamatosan csökken, átmenetileg a kilónkénti 8—7 koronát sem tartja kizártnak. Ennek részbeni oka (Gyökeres György felvétele) a tavalyi sikeren felbuzdulva, a paprikatermesztők egy része átlovagolt a paradicsomra. Karotta-ügyben a vágsellyei vélemény szinte azonos a komáromival. A korai répa a levélzettel együtt 2—3 napig bírja ki. Mivel már nincs a Zelenina állami vállalat, ahol a veszteséget is betervezték, a forgalmazók és a magánboltosok is elővigyázatosabban rendeltek korai, kötegbe kötött sárgarépát. Előnybe helyezték a holland csomagolt, levélzet nélkül, kilóra árult korai sárgarépát. Erre a vágsellyeiek is léptek, kilóra veszik és adják a répát, de várniuk kellett, amíg elérte a megfelelő nagyságot. (egri) FOLYTATÁS KÖVETKEZIK HATÁRMENTI EGYÜTTMŰKÖDÉS A MUNKANÉLKÜLISÉG PROBLÉMÁINAK MEGOLDÁSÁBAN A gazdaság egyes ágazatainak visszaesése, illetve a termelői szféra beszűkülése sok hasonló problémát hozott felszínre országunkban és a szomszédos Magyarországon. Tény, hogy országon belül az egyes régiókban eltért a helyzet, viszont a statisztikai kimutatásokból tudjuk, hogy Magyarország északi részén, illetve Szlovákia délvidékén sok tekintetben hasonlóak a fejlemények, tovább duzzad a munkanélküliek tábora. Nem véletlen tehát, hogy a két ország közötti kölcsönös tapasztalatcsere, a kiútkeresés formáinak kölcsönös megismerése már minisztériumi szinten is felvetődött. Ennek eredményeképpen még az elmúlt év őszén Besztercebányán a munkaügyi hivatalok vezetői informatív jellegű munkaértekezletet tartottak, ahol a hazai gondok felemlítése mellett a déli határ túloldalán uralkodó állapotokról, az együttműködés lehetőségeiről is informálták az illetékes szakembereket. Ezt követően az egyes járások, illetve megyék közvetlen kapcsolatot kötöttek. A közép-szlovákiai régió járásaiban hamarosan rájöttek, hogy a két ország területi felosztásának és az állami hivatalok hatásköreinek különbözőségéből eredően több járásban is össze kell fognia a kapcsolatok megteremtéséhez. így lettek partnerek a Nagy kürtősi, Losonci és Rimaszombati járások a magyarországi Nógrád megyei Munkaügyi Hivatallal. Az illetékesek első találkozójára április végén került sor Rimaszombatban. Itt Alena Palovičová, a Losonci Járási Munkaügyi Hivatal igazgatója vázolta a hazai helyzetet, illetve az együttműködés feltételeit. — Elmondtuk Szabó Kálmánnak, az ottani hivatal vezetőjének, hogy milyen munkahelyekre lenne szükségünk. Ez hangsúlyosan minket, losonciakat érdekelt, hisz a munkanélküliségi ráta már a húsz százalékhoz közelít, és sajnos a kilátásaink sem kecsegtetőek. Hamarosan kiderült azonban, hogy náluk is hasonló a helyzet. Elmondták viszont, hogy szinte ideálisak a feltételeik a munkaerő átképzéséhez, elfogadható áron, bentlakásos tanfolyamokat is tudnának szervezni számunkra. A második találkozó május végén valósult meg Salgótarjánban, A házigazdák konkrét helyszínekre kalauzolták el vendégeiket. Először abban a szövőgyárban jártak, mely esetleg munkát is tudna adni a losonci érdeklődőknek. Kiderült, a gyárban nem tudnak vendégmunkásokat fogadni, gépeket és nyersanyagot is áthoznának, ha ehhez megfelelő helyet tudnak a határ túloldalán biztosítani. Tíz—húsz szakembernek akadna így munkája. A vendégek azt a szakmunkásképzőt is láthatták, amely vállalná a különböző szakmák iránt érdeklődők átképzését. A legkülönbözőbb szakmákban, a fémipari szakmunkástól kezdve, a számítógépvezérlésű szerszámgépek kezelőiig. Mindent vállalnak — persze alapfeltétel, hogy egy-egy csoportban legalább 15 résztvevő legyen. A rekvalifikációról a vendégek különböző nézeteket vallanak, de akadt köztük érdeklődő is, mégpedig Tokár Zsuzsa, a rimaszombati hivatal igazgatója. — Engem egyelőre a gépjárműdiagnosztikai tanfolyam fogott meg, habár tőbb is van, ami érdekelne, de egyelőre csak ezzel próbálkozom. Jelenleg a tanfolyam iránt érdeklődők feltérképezése folyik, s remélem, sikerül majd elérnünk a tanfolyam megvalósításához szükséges minimális létszámot. Tény viszont, hogy a második találkozó sem hozta meg azokat a látványos eredményeket, melyeket a szlovákiai járások képviselői reméltek. Ennek az az oka, hogy az egyik oldalon sincsenek jelenleg munkalehetőségek, és a munkaerőpiac sem úgy működik, ahogy kellene. Ennek ellenére a találkozók és a tárgyalások folytatódnak. Legközelebb a nagykürtösiek lesznek a házigazdák. Dr. Ondrej Vajs, az ottani hivatal igazgatója sem tartja ezt feleslegesnek. — A fogláíkoztatási gondok nem oldhatók meg egy csapásra, látványos eredményeket senki sem remélhet. Tudjuk viszont, hogy egy ci. pőben járunk és több-kevesebb sikerrel ők is és mi is foglalkozunk a problémák megoldásával. A bajok orvoslásának különböző megközelítése máris sok tapasztalattal szolgált. A következő találkozón már az átképzéseket és a munkahelyeket illetően konkrét dolgokról, számokról, emberekről is tárgyalunk. POLGÁRI LÁSZLÓ SZÉTVÁLÁS ESETÉN KI VÁLLALJA A BANKGARANCIÁKAT? Á jelenlegi forrongó politikai légkörben hovatovább egyre nagyobb a valószínűsége annak, hogy az ország kettéválik. A szerkezetében alapvetően egymásra utalt két köztársaság gazdasága oiyan politikai döntés előtt áll, amelynek következményei mindkét oldalon nagyban befolyásolják majd az országrészek további sorsát, lehetőségeit. Hogyan látják az esélyeket, illetve a további kapcsolatfenntartás lehetőségeit cseh partnereikkel az esetleges különválás után az ügyben leginkább érintett gazdasági vállalatok? Erről kérdeztük két dél-szlovákiai üzem illetékes vezetőjét. LICHTENBERG LÁSZLÓ, a komáromi hajógyár kereskedelmi igazgatója: — Csehországi partnereinkkel, szállítóinkkal jók a gazdasági kapcsolataink. Igaz ugyan, hogy mi tőlük inkább vásárolunk, mint eladunk, de ezen a téren nem látunk túlzott veszélyt a kereskedelmi kapcsolatok felbomlására, hiszen gazdasági értékeink sok pontban egyeznek. Problémát csak a kohászati termékek értékesítése jelenthet számunkra. Sokkal komolyabb veszély mutatkozik viszont az ország szétválasztása esetén a külföldi partnerekkel szembeni bankgaranciák biztosításának kérdésében. A mi szakmánkban ugyanis közismert tény, hogy a hajógyártás elképzelhetetlen bankgaranciák által biztosított ún. előfinanszírozás nélkül. A mi hajóink gyártásáért ez idág a Csehszlovák Kereskedelmi Bank vállalt pénzügyi kezességet a külföldi partnerek irányába. Az ország szétválasztása esetén gazdasági, főleg pénzügyi buktatókra külföldi partnetreink már most figyelmeztetnek bennünket. Üzletfeleink ugyanis egyre intenzívebben érdeklődnek afelől, hogy az esetleges különválás után van-e Szlovákiában olyan bank, amely a nem csekély összegű pénzügyi garanciákat vállalni tudja. Számunkra ez létkérdés, hiszen termékeink 90 százaléka exportra készül, á e garanciák nélkül jelenleg még elképzelni is nehéz a jövőt. JÚLIUS POLÁK, a Galántai Szerszámgépgyár kereskedelmi igazgatóhelyettese: — Cégünk profiljából adódóan számtalan csehországi partnerünk, főleg szállítónk van. Tőlük kapjuk az általunk gyártott szerszámgépekhez szükséges alapés segédanyagok jelentős részét, többek között elektronikai alkatrészeket motorokat, festéket stb. Eddigi kapcsolataink megfelelő szinten voltak, s nagyon bízom abban, hogy a jelenlegi politikai feszültség nem mérgezi meg a működő gazdasági kapcsolatokat. Abban is reménykedem, hogy az ország esetleges szátválása után továbbra is legalább ugyanilyen szinten tudjuk majd fenntartani a kereskedelmi kapcsolatokat. —tszl— Álom, álom... (Andrej Sekeía karikatúrája) CSAK CSORDOGÁL A KÜLFÖLD! TŐKE A külföldi befektetők bizalma fontos mutatója egy ország perspektívájának. Olyan fényezőről van szó ugyanis, mely nem a politikai vezetők önbizalmának mértékétől függ, hanem elsősorban a vállalkozói szféra rugalmasságától, tehetségétől, illetve rendkívül érzékenyen reagál az adott ország gazdasági politikájára. Régóta ismert tény, hogy Szlovákia külföldi befektetések tekintetében még a szövetségi államon belül sem áll a legjobban. Anton Vavro, a leköszönt szlovák kormány gazdasági elnökhelyettese utolsó sajtóértekezletén kitért erre a témára is: A külföldi befektetések egyik fontos mutatója a külföldi pénzintézményektől felvett kölcsönök mértéke. 1991 végén a föderáción belül ebből a szlovákiai vállalatok mindössze 4,5 százalékkal részesedtek. Az elmúlt hónap során a helyzet megváltozott; és napjainkban ez az arány eléri a 30 százalékot. Hasonlóan fontos mutató a külföldi részesedésű vállalkozásokba fektetett tőke nagysága. Április végén a Csehszlovákiába érkező tőke 17 százaléka esett a szlovákiai országrészre. Ez mintegy 1 milliárd német márkát jelent. Egyes elemzések szerint ahhoz, hogy hazánkban is mondjuk Németországéhoz hasonló szintű gazdasági élet alakuljon ki, mintegy 8800 milliárd német márkányi külföldi tőke jelenlétére lenne szükség. Ennek alapján a jelen levő 8 milliárdnyi márka tehát egyáltalán nem jelenti az ország kiárusítását, esetleg a gazdaság germanizálását (ettől elsősorban Csehországban tartanak egyesek). —tl—