Új Szó, 1992. úniusj (45. évfolyam, 127-152. szám)

1992-06-24 / 147. szám, szerda

J^ÜÍS^mmmmh^hhmm

hmmm

hmmmÚJSZÓ SPORT PLUSZ 10 MICHAEL SCHUMACHER, A BAJNOKJELÖLT Kis híján a félidejéhez érkezett a Forma—1 autós világbajnokság küzdelemsorozata, Az élen meggyőző fölénnyel Nigel Mansell áll, mögötte csapattársa, Riccardo Patrese, a harmadik helyen — ez igazi meglepetés — Michael Schumacher, s csak utána jön a többi sztár, mint Senna és Berger. Az élmezőny pilótái már évek óta főszerepló'i a száguldó cirkusznak, kivéve egy versenyzőt, Ez pedig Michael Schumacher, a német autósport nagy reménysége. Az 1991-es év felfedezettje az idén rendre pontokat érő, sőt dobogós helyen ért célba a Benetton-istálló nagy örömére. A német motorsportrajongóknak 15 évet kellett várniuk arra, hogy a gépkocsigyártásról híres ország egyik képviselője végre ismét feljusson a dobogóra. 1977ben a Kanadai Nagydíjon Jochen Mass volt az utolsó, akinek e dicsőség megadatott (érdekesség: Schumachernek legutóbb éppen Montrealban sikerült ugyanez). Mass nyomdokaiba most olyan valaki lépett, aki a legjobb úton halad, hogy hatályon kívül helyezze a Forma—1 világának eddigi Íratlan törvényét, amely az újoncok számára hosszadalmas tanoncidőt ír elő. A fekete hajú, 23 esztendős, kicsit szégyenlős benyomást keltő Schumacher már tavaly ősszel megmutatta oroszlánkörmeit, amikor az olasz és portugál futamon kilépett a szürke statiszták sorából, és rendre gyorsabbnak bizonyult, mint akkori csapattársa, a háromszoros világbajnok, Nelson Piquet. „Schumacher igazi gyöngyszem, csak megfelelő keretbe kell helyezni" — mondotta Senna. A Forma—1-ben a német pilóta valóban újoncnak számít, a motorsport világában azonban öreg rókának. Amíg más gyerekek villanyvonattal játszanak, vagy homokvárat építenek, addig ő már négyéves fejjel egy gokartkocsi volánja mögött töltötte idejét. Igaz, ebberi a szülői háttér is segített. Édesapja a Köln közelében fekvő Kerpes városkában a gokartsport előharcosai közé tartozott és saját pályával rendelkezett. E mérges darazsak hangjára emlékeztető járgányokon tanulta a Forma—1 új sztárja a vezetés alapfogásait. „Kezdettől fogva meglepő könnyedséggel, de ugyanakkor megfelelő komolysággal látott munkához — emlékszik vissza az apa. Fiam' már gyerekfejjel megtanulta, hogy bíznia kell saját versenyzői képességeiben. Sokszor még nekem is kísértetiesnek tűnik, hogy milyan lazán, milyen eleganciával képes megoldani a rá szabott feladatokat." Eddigi pályafutása hasonlít a világbajnok Ayrton Senna karrierjéhez; a brazil versenyzőnek is mindössze három évre volt szüksége, hogy a Forma—3-ból a legmagasabb kategóriába küzdje fel magát. Schumacher története gyorsított filmhez emlékeztet: hatévesen már klubbajnok, 16 esztendősen az ifjúsági gokart-világbajnokságon ezüstérmes, majd öt évvel később Németország Forma—3-as győztese és 22 esztendős fejjel már a Forma—1 pilótája. A benzingőzös cirkusz kilisszái mögött vívott küzdelmek útjából nem térhetett ki. Az 1992-es vb nyitánya előtt felforrósodott körülötte a levegő. A versenypályán mutatott agresszivitása, hidegvérűsége és gyors reakcióképessége elég okot szolgáltatott arra, hogy a Daimler—Benz és a Benetton-csapat jogászainak csatáját kiváltsa. Az első menet győztese az utóbbi gárda, amely 1993 végéig rendelkezhet Schumacherrel. Ha hinni lehet e milliós összegekkel csalogató sportág pletykáinak, úgy könnyen elképzelhető, hogy a Daimler—Benz és a Benetton mellett harmadik jelöltként a Ferrari is rohamra indul az ifjú csillag kegyeiért. Állítólag a maranellói csapat 15 millió doNáros fizetést kínált fel neki. Ha ezt az összeget egybevetjük Schumacher jelenlegi gázsijával, amely bevallása szerint 300 000 márkát tesz ki, akkor_érezni igazán, mekkora a csábítás. Ám a Forma—1 üstököse mégsem ragadtatja el magát: „Bízom.benne, hogy mindazok, akik most egyszerre a hetedik mennyországba emelnek, akkor is hajlandók lesznek mellettem álini, ha hibát követek el, és esetleg mélypontra jutok." (só) „NAGY HAZÁRDJÁTÉK VOLT!" EXKLUZÍV INTERJÚ NYILASI TIBORRAL, A BAJNOK FTC VEZETŐ EDZŐJÉVEL NYILASI TIBOR a legnépszerűbb magyar futballcsapat, a Ferencváros, majd az Austria Wien játékosa volt. Több tucat mérkőzésen szerepelt a válogatottban, két világbajnokságon vett részt (1978 és 1982). Az FTC-ben két aranyérmet nyert (1976 és 1981); 1981 -ben gólkirály lett, 30 találatával az európai mesterlövészek között a 2. helyen végzett. „Nyíl" az utóbbi évtized legkiválóbb magyar labdarúgóinak egyike volt. Két évvel ezelőtt — egyesek nagy melepetésére — elvállalta egykori csapata irányítását. Rövid idő alatt csodákat művelt, hiszen az önbizalmát vesztett gárda csakhamar kikerült a hullámvölgyből, s a szurkolók is visszatértek az Üllői úti stadion lelátóira! Tavaly kupagyőztes lett a Fradi, a bajnokságban pedig a második helyen kötött ki (sokáig versenyben volt az aranyéremért!). Most szombaton aztán véget ért a 11 szűk esztendő: 24. elsőségét könyvelhette el a zöld—fehér gárda. Az aranykovács, Nyilasi Tibor a diósgyőri diadalt követően készségesen válaszolt az ÚJ SZÓ kérdéseire.... • Az FTC nagycsapatában kezdted edzői pályafutásodat. Nem volt túl nagy a kockázat? Nem tartottál a kudarcoktól? — Amikor 1990 nyarán igent mondtam, tudtam, nagyon nagy hazárdjáték lesz az egész! A Fradi mindig is szívügyem, éppen ezért másodszor is visszatértem az Üllői útra. Talán edzőként lehet, hogy túl hirtelen vállaltam nagy feladatot. Jöttek is az ellenérvek: rutintalan, tapasztalatlan vagyok. Valóban, sehol sem edzősködtem... • Másnál is előfordult ilyesmi! — Természetesen. De azért 15 éven át mégiscsak az első osztályban futballoztam! Mások előbb a kölyökcsapattal, meg az ifivel foglaldok, egészen biztos ma más valaki ül az FTC kispadján. A sorsunkat nagy mértékben alakítja a véletlen és a szerencse! • Apropó, szerencse! Szerencsés embernek tartod magad? — A makacs sérüléseket eltekintve igen. Minden alakulhatott volna sokkal rosszabbul is... • Ezek szerint Ausztriában megnőtt az önbizalmad? — Feltétlenül. Nem féltem átvenni az FTC szakvezetését. Megbíztak bennem az illetékesek és a játékosok is nagy lelkesedéssel fogadtak. Egyesek azt is mondogatták, nincs végzettségem. Pedig van szakedzői képesítésem, ezt megelőzően kétéves sportmenedzseri tanfolyamot Egy korszak legcsillogóbb egyénisége — játékosként — végleg lelép a színről. „Nyílt" az MLSZ elnöke, Laczkó Mihály búcsúztatta. Hol máshol, mint az Üllői úti stadionban... koznak; csupán ezt követően kerülnek a nagycsapat élére. Van azért kivétel. íme, egy-két név: Piatini, Cruyff és Beckenbauer. Magyarországon ezt egyesek nehezen emésztik meg. • Térjünk vissza a távozások) hoz: az első búcsúd felettébb meggondolatlanság volt... — Akkor, abban az esetben nem volt más választásom. Nagyon kikészítettek a váratlan események. Sokan nem értették meg, hogy menet közben akasztottam szögre a futballcipöt. Nem bírtam az állandó bekiabálásokat, ráadásul a játék sem ment. • Aztán a fradísták nagy-nagy örömére visszatértél! — Pár hét múltán rájöttem, elhamarkodva, valóban meggondolatlanul cselekedtem. Amikor sorra jöttek utánam a csapattársak és a szakvezetők, meggondoltam magam, és csatasorba álltam, újra zöld-^-fehérben futballoztam. • Amikor viszont az Austriához mentél, ünnepelt sztár voltál, s odaát is gólkirály lettél. Sok magyar futballrajongó szurkolt a bécsi liia—fehéreknek... — Örülök, hogy a B-közép nem tagadott' ki, s nem sorolt az árulók közé. Megértették a d.rukkerek, nem hagytam cserben a Fradit, csupán valódi profi együttesben akartam játszani. Sokat tanultam az osztrák fővárosban, s ha akkor otthon maravégeztem Ausztriában. Papír nélkül is lehet valaki sikeredző! Gondoljunk csak Beckenbausrra. • A bemutatkozásod jól sikerült az FTC kispadján, hiszen várakozáson felüli eredményeket értetek el... — Sok segítséget kaptam — csak így jöhetett össze a tavalyi kupagyőzelem, valamint az ezüstérem. Iszonyatosan nehéz év volt! Csak 1991 nyarán tudatosítottam, hogy mire is vállalkoztam. • Majd egyik napról a másikra szétesett a Fradi, 10 játékos is elment... — Új gárdát kellett formálnunk, mivel egyesek el akartak menni, másokat pedig mi menesztettünk. Sikerült egy-két kulcsjátékost leigazolnunk, éppen ezért bizakodtunk az 1991/92-es idény előtt. • Mi volt a cél? — Helytállni a KEK-ben, megnyerni a Magyar Kupát, s a dobogón végezni a bajnokságban. Azt hiszem, a nemzetközi porondon sem okoztunk csalódást, hiszen a későbbi győztes brémaiak vertek ki. Egy dolog viszont lelkesített, hogy nem játszottunk alárendelt szerepet. A Magyar Kupában balszerencsés vereséget szenvedtünk az Újpesttől. De már akkor úgy nézett ki, bajnokok lehetünk. Minden idegszálunkkal az NB l-re összpontosítottunk! • Mikor reménykedtél abban, hogy ledolgozhatjátok kétpontos hátrányotokat? — Amikor a listavezető kispestieket legyőztük a Bozsik-stadionban. A meg nem adott gólunk után kicsit aggódtam, de a mezőny legjobbja, Fodor Imre megnyugtatott. A továbbiakban már nem nekünk kellett izgulni, hanem a Honvédnak és a Vácnak. • Győrött és a Hungária körúton fantasztikus teljesítménnyel rukkolj tatok elő... — A fiúk tudták, csak akkor lehezárófelvonást követően sem kell szégyenkeznünk. • Állítólag a diósgyőri mérkőzést megelőző éjszaka nem aludtál... — Nem titkolom, így igaz. Egy ilyen sorsdöntő összecsapás előtt minden megfordul az ember fejében. Tudod, olyan dolog is, amire nem szívesen gondol az ember! • Vereség? — Hát, ez is benne van a pakliban, vagy nem! • Ahogy az kiderült: az izgalom alaptalan volt, ugyanis Wukovics tünk bajnokok, ha mindkét pályán nyerünk. A győri 90 perc a vártnál jóval könnyebb volt; ezt bizonyítja a fél tucat gól is. Jól jött az MTK elleni siker is, annál is inkább, mivel már régen szereztünk két pontot a Hungária körúton! Ezt követően már csak mi veszthettük el a bajnokságot. • Fantasztikus sorozat van mögöttetek a tavaszi idényben: 13 győzelem s két döntetlen... — Ha egyszer is megbotlunk, az az aranyérmünkbe került volna, ugyanis a váciak szintén formában voltak — nyolcszor nyertek zsinórban! Ahogy közeledett a 30. forduló, úgy nőtt a fiúk elszántsága. • Már a Siófok elleni találkozót követően bajnokavatásra készült a Fradi-tábor. — Én viszont nem gondoltam er„Hajrá, Tibi; szép volt, Tibi!!!" — ezt mondogatták a Fradi-szurkolók a diósgyőri zárómérkó'zést követően (Dalnoki Sándor felvételei) már a 4. percben megnyugtatott minden FTC-drukkert... — Ő volt a találkozó hőse, mert sérülten lépett pályára, csodálatos két megmozdulása aranyat ért. De ha már a sérülteknél tartottunk, feltétlenül meg kell említenem, hogy Albert is rnét kér hete húzódással bajlódik, s mégis játszott. • Sok szó esett a bajnokság során a híres-hírhedt B-középről... — Tizenkettedik emberünk a szurkolótáborunk. Kell-e ennél felemelőbb érzés, hogy Diósgyőrbe 12—15 ezer drukker elkísért? Tudom, gond van az ún. kemény maggal. A közelmúltban igen sokba kerültek a klubnak a magukról megfeledkezett szurkolók. • A diósgyőri stadionban is majdnem botrányba fulladt a meccs. Ha a 30. percben nem rohansz a palánkdöntögetőkhöz, talán összetűznek a rohamrendőrökkel! — Azt mondtam a srácoknak: ne marháskodjatok, akarjátok, hogy a bíró lefújja a mérkőzést... • Hallgattak rád, és ez nagy dolog! — A legharciasabb híveinkkel is elbeszélgetek. Igazat adnak, de aztán balhéznak tovább. • Ismét kijutottatok a nemzetközi porondra. Milyen ellenféllel lennél elégedett a BEK 1. fordulójában? — Egy igazi sztárcsapattal szeretnénk szembekerülni! • Lejárt a szerződésed, hogyan tovább? — Maradok a Fradi edzője, a napokban 2+1 éves szerződést írok alá, s a játékosok többsége is így tesz, Kuznyecov és Szenes távozása szinte már biztos. • Erősítések? — Konkrétumokat még nem tudok mondani, egy-két minőségi futballistát le szeretnénk igazolni! ZSIGÁRDI LASZLO Ők hárman együtt a Ferencvárosért játszottak — napjainkban a szakmai munkát irányítják. Balról: Nyilasi Tibor vezetőedző, Mucha József és Szepessy László pályaedzők re. Mondtam is a játékosoknak: csak és kizárólag az Üllői úti összecsapásra összpontosítsanak. A tatabányai meccs ne kösse le figyelmünket. • Egyesek csalódottak voltak, hogy a váciak a.hajrában kiharcolták a győzelmet! — Ezt észrevettem én is, de nem szóltam erről senkinek. Hangsúlyoztam, ha megismételjük az 5:0-ás diadallal végződött 90 percet, akkör a