Új Szó, 1992. úniusj (45. évfolyam, 127-152. szám)

1992-06-17 / 141. szám, szerda

1992. JÚNIUS 17. SPORT PLUSZ 10 A STANLEY KUPA GYŐZTESEI: 1918: Toronto, 1919: nem ját­szottak, 1920: Ottawa, 1921: Ot­tawa, 1922: Toronto, 1923: Otta­wa, 1924: Montreal, 1925: Victo­ria, 1926: Montreal, 1927: Otta­wa, 1928: New York Rangers, 1929: Boston, 1930: Montreal, 1931: Montreal, 1932: Toronto, 1933: New York Rangers, 1934: Chicago, 1935: Montreal, 1936: Detroit, 1937: Detroit, 1938: Chi­cago, 1939: Boston, 1940: New York Rangers, 1941: Boston, 1942: Toronto, 1943: Detroit, 1944: Montreal, 1945: Toronto, 1946: Montreal, 1947-49: Toron­to, 1950: Detroit, 1951: Toronto, 1952-53: Montreal, 1954-55: Detroit, 1956-60: Montreal, 1961: Chicago, 1962-64: Toron­to, 1965-66: Montreal, 1967: To­ronto, 1968-69: Montreal, 1970: Boston, 1971: Montreal, 1972: Boston, 1973: Montreal, 1974­75: Philadelphia, 1976-79: Montreal, 1980-83: New York Is­landers, 1984-85: Edmonton, 1986: Montreal, 1987-88: Ed­monton, 1989: Calgary, 1990: Edmonton, 1991-92: Pittsburgh. rek szerint lemondott) átadta a baj­nokságért járó trófeát Lemieuxnak. Pittsburghban a hatalmas ünneplés folytatódott: szinte karneváli hangu­lat volt a városban. A hazai hokira­jongók nagy örömére a 20 éves Jaromír Jágr betört a legnagyobb csillagok közé. Pedig két éve jóval áron alul került a tengerentúlra. Évi szerződése „mindössze" 175 000 dollárt biztosított számára. Jaromírt a profi élet keményebbé tette, és idény közben a csapat menedzseré­nek kijelentette: „Jóval nagyobb fi­zetést kérek! Ha lényegesen nem emelik a béremet, akár Qubecben (a liga legrosszabb csapata) is hajlandó vagyok játszani. Lindros és a magam teljesítménye között nem látok lényeges különbséget. S ha neki 2,5 millió dollárt ígérnek egy szezonért, miért nem kapha­tok én is ennyit?" Hát majd meglátjuk, mit ér el a te­hetséges csatár. Annyi azonban fel­tételezhető, hogy jelenlegi szerző­dését lényegesen eló'nyösebb köve­ti majd. (szabó) FEKETÉK ÉS FEHÉREK Még élénken bennünk élnek a közel­múltban történt Los Angeles-i faji meg­mozdulások. Nyilvánvaló, egyetlen bírói tévedés, pontosabban részrehajlás nem válthat ki - normális körülmények között - ilyen elemi erejű tiltakozást. A fehérek és feketék közti ellentéteknek az Egyesült Államokban mély gyökerei vannak. Bár a látványos megkülönböztetések ideje lejárt, a felszín alatt a kevésbé feltűnő diszkriminációs módszerek még to­vábbra is napirenden vannak. Ez alól nem kivétel az élsport sem. 1968-ban az egész világot bejárta annak a két fekete atlétának a képe, akik a me­xikóvárosi olimpia dobogóján lehorgasz­tott fejjel és felemelt, ököl be szorított kéz­zel tiltakoztak a faji megkülönböztetés el­len. Igaz, az azóta eltelt majd negyed szá­zad alatt lényegesen változott a helyzet, ám a tényleges egyenjogúság még mindig távol van. Közvetlenül a második vi­lágháború után a „nagy hármasban" (kosárlabda, baseball, amerikai fut­. ball) szereplő fekete sportolók inkább kivételnek számítottak, azóta pedig túlsúlyba kerültek. Jelenleg a profi ko­sárlabdaliga, az NBA 443 hivatásos játé­kosa közül csupán 107 fehér bőrű, ráadá­sul jelentős részük csak a cserepadot me­legíti. Az egyéb sportágakban, mint az ökölvívás, atlétika, szinte kuriózumnak számítanak a fehér versenyzők. Sokak szerint ez a fényes bizonyítéka annak, a rasszizmus immár véglegesen a múlté. Ám csalóka a kép. Ugyanis egy sor to­vábbi számban, mint az úszás, tenisz, au­tóversenyzés, golf, lovaglás, torna, mű­korcsolya egyáltalán nem jutnak szóhoz, vagy csak egzotikus színfoltot jelente­nek. Ezen belül is az autóversenyzés mondhatni, kasztszerűen elzárkózik nem­csak a négerektől, hanem a hispanóktól, a spanyol-amerikaiaktól is. Talán e felso­rolásnál is lényegesebb, hogy a sport­életben csupán a versenyzőkre szorítko­zik a színes bőrűek részvétele. A klubfő­nökök, vezető edzők, sportpolitikusok - tehát a tényleges döntéshozók - vi­lágát meg sem legyinti a faji emanci­pálódás folyamata. Mindig akadtak nagy formátumú fe­kete versenyzők, akik küzdöttek az egyenjogúságért. A 30-as években Jes­se Owens és Joe Louis, a 40-es és 50­es években Jackie Robinson, később Muhammad Ali, Arthur Ashe és Kare­em Abdul-Jabbar voltak a színes bő­rűek jobb feltételeiért, az esélyegyen­lőségért harcolók zászlóvivői. A mos­tani generáció előtt álló feladat sem ki­sebb: be kell jutni a sportélet fontos kér­déseiről döntő körbe. Tehát ne csak az egyre inkább a show-biznisz irányába el­tolódó versenysport résztvevői, hanem alakítói is legyenek a fekete bőrűek. Néhány szakértő meglehetősen szkeptikusan nyilatkozik arról, vajon si­kerül-e ilyen minőségi ugrást véghezvin­ni. Hogy miért? A mintegy 2500színes bő­rű hivatásos sportoló öntudata - szerintük - meglehetősen alacsonyszinten van. Az élversenyzők között, ahogy az Egyesült Államokban nevezik őket, a dumb jock tí­pusok, azaz, akiknél az izom és nem az ész dominál, vannak túlsúlyban. A sport­szociológusok egy sor olyan neves bajnokot tudnak felsorakoztatni, akik bizony, finoman szólva egyetlen almát sem szakítottak le a tudás fájáról. Csupán egy statisztikai adat elegendő ennek bizonyítására: a versenyzők két­harmada, akik ösztöndíjat kapnak az egyetemeken, nem fejezik be tanul­mányaikat. Ilyen körülmények közt meglehetősen nehéz az öntudatról, az összefogásról be­szélni. Tim Maloney, ismert texasi spor­tügyvéd állítja: a mai fiatal fekete sporto­lókat csak a pénz érdekli; minél hamarább nyélbe ütni a szerződést, és tüstént kész­pénzhez jutni. Amint ez megtörtént, máris ki ki saját sportkarrierjével törődik, és tá­vol áll tőlük az 1968-as mexikóvárosi baj­nokok radikalizmusa. Ékes példa erre a legutóbbi Los Ange­les-i zavargások. Az abszolút sztárok, mint Michael Jordan, Evander Holyfi­eld, vagy Carl Lewis luxusvilláikba visszahúzódva szemlélték a történteket. A pozsonyi Slovnaft '92 atlétikai verseny legnagyobb csillaga, az amerikai Micha­el Johnson is kitérő, sőt, elutasító választ adott az erre vonatkozó kérdésre. Ahogy a szakértők megjegyezték: a pénzhe­gyek, hihetetlen összegű rajtpénzek és szerződések minden szociális nyugtalanságot, nagyobb egyenjogú­ságot célzó megmozdulást tompíta­nak, a szőnyeg alá sepernek. A nagy kérdés az, hogy meddig? (só) tam is egy-két „csomagot" egykori csapattársaimtól, akik a szokásos­nál jóval keményebben játszottak. Amikor Kuznyecov a 14. percben le­taglózott, azt hittem, nem folytatha­tom. Rosszul esett, alaposan arcul csapott, amikor a lelátókon felhang­zott a „Földet rá!" Tudtam, nem vár­nak majd virágcsokorral a Fradi­drukkerek, de erre azért nem számí­tottam. Góllal szerettem volna ezt megbosszulni! • Mi okozta, hogy ilyen nagy „zakót" kaptatok a FTC-stadion­ban? - Egyszerűen jobb csapat a Fe­rencváros, magasan a mezőny fölé nőtt. Egész biztos, bajnok lesz; Diós­győrött is nyerni fog. Különben, ha nem kapunk gólt a 4. pecben, akkor alaposan befűtöttünk volna a zöld­fehéreknek! • Karnyújtásnyira van az a­ranyéremtől a Fradi, ezek után sem bántad meg, hogy a Balaton partjára mentél? - Nincs mit megbánni! Elégedett vagyok, mert a Siófok az élmezó'ny­ben végzett. A mostani 0:5-től elte­kintve mindig szoros meccseket ját­szottunk. Az NB I valamennyi együt­tese félve lép az Üllői úti oroszlán­barlangba... • Úgy hírlik, a következő' állo­más Kispest lesz. Könnyen lehet, Kuznyecowal játszol majd egy csapatban.... - Nincs kizárva, de ez még csak szóbeszéd. • Külföld? - Egyelőre itthon maradok... • Válogatottság? - Egy biztos: még nem mondtam le róla! ZSIGÁRDI LÁSZLÓ „NAGYON AKARTAM GÓLT LŐNI - A FRADINAK!" BESZÉLGETÉS FISCHER PÁLLAL, A SIÓFOKTÓL IS BÚCSÚZÓ(?) CSATÁRRAL AZ ÉSZAK-AMERIKAI JÉGKORONG NHL 1991/92-ES IDÉNYE UTÁN JAROMÍR JÁGR: „ÉREK ANNYIT, MINT LINDROS!" a csapat háza tájén. Ezt a pályán is érezni lehetett, de legfőképp az öltö­zőben, valamint az edzéseken. • Állítólag Pintérrel együtt ti szítottátok az ellentéteket. - Nem, ez így nem igaz. Azt vi­szont elismerem, voltak észrevétele­im, amit rendre figyelmen kívül hagytak. Eszem ágában sem volt otthagyni az Üllői utat. Nagyon jól megértettük egymást... • Akkor mién változtattál klu­bot tavaly nyáron? - Nagyon egyszerű oknál fogva: akadályokat gördítettek a szerzó'dés meghosszabbítása elé. Amikor ez kitudódott, azonnal felkerestek a si­ófokiak! • Tehát: a Fradi nem tartott igényi a játékodra! - Igy is lehet mondani. De nem­csak tőlem akartak megszabadulni, hanem Pintértől is... Sőt, rajtunk kí­vül még vagy öten otthagyták a zöld­fehéreket. Éz (is) sok mindent elárul. • Pintér közben megbánta, hogy a BVSC-hez igazolt. Es le? - Én viszont nem! Jól éreztem magam Siófokon, s azt hiszem, nem okoztam csalódást., Egy dolog vi­szont nagyon bosszant, mégpedig az, hogy az üllői úton nem tudtam gólt lőni a Fradinak. Nagyon akar­tam... • Voltak olyan hangok az FTC­stadionban, hogy lelazsálod majd a mérkőzést... -Aki ott ült a lelátókon, az tanúsít­hatja: erről szó sem lehetett. Kezdet­tó'l fogva mindent beleadtam, s kap­Megismételte tavalyi sikerét a Pittsburgh Penguins együttese: az idén is megnyerte a Stanley Kupát. k. ^ ^ Míg egy évvel ko­rabban csak a 7. lljfSW összecsapáson y5kl bizonyultak jobb­[KMI^l nak a pingvinek a Minnesota North Stars korongozói­val szemben, most a döntőben mind a négy mér­kőzésen legyőzték a Chicago Black Haws gárdáját (5:4, 3:1, 1:0, 6:5). Hogy a csehszlovák korongozok a világ legnehezebbnek tartott baj­nokságában sem játszanak aláren­delt szerepet, az is bizonyítja, hogy a döntő találkozóin a győztes csapat egyik legjobbja a fiatal csatár Jaro­mír Jágr (korábban Kladno) volt. Mellette a rutinos, 34 éves Jirí Hrdi­na is szóhoz jutott. A chicago védői között szerepelt František Kučera (Sparta) és a cserepadon állt beve­tésre készen az öreg kontinens egyik legjobb „portásának" tartott Dominik Hašek. (Az utóbbi balsze­rencséje, hogy a fekete bőrű Belfour a liga egyik legjobb kapuvédó'je.) A finálé előtt a szakemberek nem számítottak ilyen fölényes pittsburg­hi győzelemre. Hiszen idény közben a korábbi sikerek atyja, Bob John­son edző meghalt, és a csapat két sztárja: Coffey és Recchi pedig máshová szerződött. Az NHL 75 éves története során ez a 15. eset, hogy valamelyik együttes a döntőt 0­ra nyerje (4:0). Az utóbbi tíz évben csak a fenomenális Wayne Gretzkyvel az élen Edmonton Oi­lers tudta megvédeni (87, 88) bajno­ki címét. Csak 1967-től szerepel a ligában a Penguins csapata. Sokáig nem ért el figyelemre méltó sikert. Azután 1984-ben/ mint az NHL leggyen­gébb gárdája leigazolhatta az akkori év legjobb junior jégkorongozóját, Mario Lemieux-t. A hórihorgas kö­zépcsatár hamarosan nemcsak ma­gasságával, hanem kiváló játékával hívta fel magára a figyelmet. Az 1985/86-os szezonban - Gretzky mögött végzett a legeredményeseb­bek listáján. Később mégszakította Gretzky fantasztikus hétéves uralko­dását a mesterlövészek között. Saj­nos, hátgerincbántalmai miatt nem mindig tud 100 százalékos teljesít­FISCHER PÁL másfél évvel ezelőtt a Fradi-drukkerek dédelgetett „Palikája" volt, aki ha gólt lőtt, percekig önkívületbe ejtette a népes FTC-tábort. Főleg az elmúlt bajnokság első „félidejében" sziporkázott: majd' minden bajnoki meccsen az ellenfél hálójába talált. Tavasszal azonban mintha megbabonázták volna, nem és nem tudott feliratkozni a góllövők közé. Mégpedig azért, mert fordulóról fordulóra halvány tel­jesítményt nyújtott, jobbára csak kocogott a pályán, elvétve találkozott a labdával, s alig-alig került helyzetbe. Az Üllői úton egyre gyakrabban kifütyülték őt, mivel a híres-hírhedt B-közép kiszimatolt valamit... Nyá­ron aztán szép csendben, minden különösebb feltűnés nélkül a zöld­fehér mezt piros-feketére cserélte - Siófokra igazolt. • Igaz, hogy már jóval a baj­nokság befejezése előtt eldöntöt­ted, távozol a Ferencvárostól? - Nem, erről szó sem volt. A re­mek ősz után mindenki megszere­tett, s én is úgy éreztem, megtalál­tam a helyemet a csapatban. Végre megmutathattam, mit tudok! Sze­rencsém is volt, mert a sérülések so­káig elkerültek. • Talán a téli alapozás alatt tör­tént valami, vagy Nyilasi Tibor edzővel zörrentél össze? - Nem, minden úgy ment, mint a karikacsapás. Alig vártam már, hogy elkezdődjön a visszavágó sorozat! Gólokat akartam rúgni, s ezzel hoz­zásegíteni a Fradit, hogy bajnok le­gyen. Mindannyian bizakodtunk... Aztán jött az a bizonyos Honvéd el­leni hazai meccs. Vezetést szerez­tünk, majd váratlanul visszaestünk, a kispestiek pedig kiegyenlítettek, és ez megzavart minket. • Pár fordulóval a vége előtt feladtátok. Miért? - Nem bíztunk abban, hogy a kis­pestiek elherdálják kétpontos elő­nyüket! • Neked sem ment valami fé­nyesen a játék a tavalyi bajnokság hajrájában. - Egy önbizalmát vesztett társa­ság már nehezen tud felkelni a pad­lóról. Napról napra nőtt a feszültség így örültek a pittsburghiak a Stanley Kupa-győzelemnek... menése után súlyosan megsérült. Az orvosok azonban nem tétlenked­tek, szinte csodának számít, hogy az eló'döntó'ben már korongozhatott a csapatkapitány, és biztosan jutottak a fináléba. A Boston Bruins nem okozott különösebb gondot (itt ját­szik Ružička) a pingvineknek. Érdekesség, hogy csakúgy, mint 1991-ben az idén is idegen környe­zetben adták át a Stanley Kupát. Chicagóban 19 000 szurkoló (telt ház) állva tapsolt, amikor az NHL el­nöke, John Ziegler (a legújabb hí­ményt nyújtani, de amikor jégre lép és nála a korong, retteghet az ellen­fél kapusa,,. Nem volt könnyű a pingvinek útja a Stanley Kupáért folytatott küzde­lemben. Mindjárt az első fordulót szinte „vért izzadva" abszolválták a Washington Capitals ellen. (Itt hoki­zik Bondra és Pivoňka). A követke­zőben a New York Rangers már va­lamivel könnyebb ellenfélnek bizo­nyult, de az örömbe üröm is vegyült: ugyanis a legjobbjuk, Lemieux „test­őre", Graves rendkívül durva bele-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents