Új Szó, 1992. úniusj (45. évfolyam, 127-152. szám)

1992-06-02 / 128. szám, kedd

1992. JÚNIUS 2. KIRÚGTÁK MAGUK KÖZÜL? "Nem, nem „rúgták ki maguk közül csúnyán" az „egyetlen magyar képviselőjüket" Čarnogurský úr Kereszténydemokrata Mozgalmában. El kell .ezt mondanom, mert ha elmarad a cáfolat, akkor a hazugság igaznak tűnhet. Ilyen fogalmazást használt Csáky úr abban a cikkében, amely az MKDM Híradójának 3. számában jelent meg. Egyébként a cikk más szlovákiai pártokat és mozgalmakat bírált, mintegy ellenségképet festve a magyarok eté, - miközben ők: „álltunk a helyzet magaslatán". Már csak helyszűke miatt sem tudok vitába bocsátkozni minden állításával, de néhányra reagálnom kell. Ezt írja: „Az MPP (volt FMK) egy olyan kormánypolitikához adta a nevét az elmúlt két esztendőben, amellyel méltán elégedetlen a társadalom nagy része. Lényegében két dilettáns kormány váltotta egymást..." Én nem minősíteném a kormány minden tagját dilettánsbak, mégha történtek is hibák. Vagy a cikkíró netán azt állítja, hogy a kommunista kormányok jobbak voltak? Netán receptje is van arra, hogyan lehet kilábalni a 40 év alatt kialakult szakadékból? És ha ő, vagy mozgalma tudja mit és hogyan kéne tenni, miért nem társultak •a kormánykoalícióhoz? Oppozícióból könnyű lőni, pláne utólag... Továbbá ezt írja: a két ellenzéki mozgalom tanult az 1990-ben történtekből, nem csupán választási koalíciót, hanem egy hosszabbtávú, " négyéves együttműködési szerződést óhajtott kötni. Az MPP viszont csak választási koalícióban gondolkodott, s a választások után semmilyen együttműködésre nem akarta kötelezni magát. Ezzel pedig csak •a választókat csaptuk volna be...". Kérdem, melyik választót, az ateistát vagy a keresztényt? Mivelhogy a választó a koalícióra adta le voksát, az egyik azt nehezményezheti, hogy például a vallással, erkölccsel kapcsolatos dolgokat miért nem szavazta meg a koalíció összes képviselője, a másik azt kifogásolhatja, hogy a koalíció néhány képviselője ezeket megszavazta. A kétéves múltból akad rá elegendő példa. Ezért szerintem a választási koalíció csak alkalmi alku tárgya lehet, utána mindenki a saját elvei szerint önállóan politizálhasson. Még egy állítására kitérnék: „... a magyar érdekeket ebben az országban más nem fogja védeni, csak a magyar képviselők". Ha én is magyar vagyok, akkor én is védtem? Vagy csak a koalíció, és az FMK nem? Lapozzunk csak bele a jegyzőkönyvekbe és a választ megtaláljuk! Vajon ki volt szoros kapcsolatban az „elvi" mozgalmakkal, ha nem éppen az FMK, na meg én? Merem állítani, ha mi nem védjük meg a magyar érdekeket, akkor nemcsak a nyelvtörvénybe, hanem másokba is igencsak diszkriminatív részek kerülhettek volna be. A 14 koalíciós képviselő ezt nem tudta volna megakadályozni. Másképpen mondva, az, hogy nem kerültek be a törvényekbe bennünket sértő részek, azt éppen a szlovák kollégák, a kormánykoalíció képviselői biztosították szavazataikkal, a mi közbenjárásunkra! Ezért a parlamentben olyan magyar képviselőkre is szükség van, akik be tudják tölteni a híd szerepét! Az említett cikk így fejeződik be: „Mást sem kérünk, csak azt, hogy a józan eszükre hallgassanak". Ezzel egyetértek, csak azt nem értem, miért közölt a Híradó cikkírója annyi féligazságot, miért nyújt torz képet, hogy utána a józan észre hivatkozzon. A cikkében „véres szájú szlovák nemzeti képviselőt" említ. Ha az írta volna a cikket, nem csodálkoznék, de egy keresztény képviselőnek nem illene így melléfogni. Végezetül, ami az én helyzetemet illeti, rajta vagyok a KDM listáján, igaz az utolsó helyen. Ez azt jelenti, a képviselői sorsom az önök kezében van. Ha gondolják, hogy a parlamentben továbbra is szükség van a munkámra, a célravezető politizálásomra, karikázzák be a sorszámomat, elsőbbségi szavazatokkal akár az első is lehetek,, elsővé tehetnek... Dr. Hamerlik Rudolf, á tudományok kandidátusa (Politikai hirdetés) ÚP-1050 ÚJ SZŐ* HIRDETES •,..,.„„,„ , .„. SZABAD EGYHAZAKAT! Cséplő Ferenc A Magyar Polgári Párt tagjai és támogatói között vannak mélyen hívő katolikusok és reformátusok, a hagyományos egyházak támogatói és a katolikus bázisközösségek tagjai, de felekezetnélküliek is. A Magyar Polgári Párt összetétele tehát pontosan olyan, mint egész társadalmunké. Éppen ezért pártunk célja úgy rendezni az egyházak, az állam a társadalom viszonyát, hogy az a békét, a megértést, a szabad hitéletet szolgálja. Európai kultúránk kialakulásában meghatározó szerepe volt és van a kereszténység értékeinek. A kereszténység helyezte először az értékrend csúcsára az emberi egyenlőség eszményét, a szeretetet és a szabad akarattal bíró embert, aki maga irányítja a sorsát. A szabad akarattal bíró, sorsukat maguk irányító emberek társadalma a Magyar Polgári Párt eszményképe is. Negyven év diktatúrája éppen a saját sorsukért felelősséget vállalni akaró és tudó szabad polgárokat akarta megsemmisíteni az elnyomás legváltozatosabb eszközeivel. Ennek az elnyomásnak a hatását keli megszüntetnünk és ebben az egyházak szerepe pótolhatatlan. Ezért támogatja a Magyar Polgári Párt a hitélet szabadságát, az egyházak belső életének autonómiáját, állami befolyástól mentes működését, ezért hangsúlyozzuk az erkölcsi nevelés fontosságát. Fontos szerep hárul az egyházakra a társadalom elesettjeinek felkarolásában, gyámolításában is. Az egyházak ezen feladatai nem csupán a hívek, de az egész társadalom számára hasznosak, ezért ezeket a társadalomnak, de az államnak is támogatnia kell. Az anyagi támogatás módját rögzítse törvény, hogy az egyházak ne lehessenek a mindenkori politikai hatalom kiszolgáltatottjai! A Magyar Polgári Párt a sokszínű, a tanszabadságot a lehetséges legnagyobb mértékben biztosító iskolahálózat kiépítését támogatja. Egy ilyen iskolahálózat elképzelhetetlen az egyházi alapítású iskolák nélkül. A Magyar Polgári Párt olyan társadalom létrehozását kívánja, amelyben az egyházak és az állam többé nem ellenségek, hanem partnerei egymásnak, így segítve egész társadalmunk erkölcsi tisztaságát és felemelkedését. Közöljük tisztelt választóinkkal, hogy a Magyar Televízió HÉT című műsorában 1992. május 31-én elhangzott információk nem felelnek meg a valóságnak. A Magyar Polgári Párt képviselője, Gyurovszky László részt vett a Rákóczi Szövetség budapesti gyűlésén, ott személyesen beszélt a szövetség vezetőivel, annak ellenére, hogy az MPP erre a gyűlésre nem kapott meghívást. Helyreigazítási kérelmünket eljuttattuk a magyarországi illetékesekhez. „Falusi családból származom. Édesanyám egyszerű, jószívű asszony. Édesapám parasztember volt, aki sajnálta, ha tenyérnyi föld is kihasználatlanul maradt. Könyveik, az imakönyvön kívül, nem voltak. Könyvtárat már csak mi, gyerekek gyűjtöttünk. Édesapám szívós, kitartó munkára tanított: olyanra, amilyenhez a legtöbb becsületes, dél-szlovákiai ember szokott. Gyakran mondta, hogy az élet ritkán ád ajándékot, legjobb esetben is csak azt kapjuk vissza, amit nem adtunk az életnek. Azt, hogy rövid ideig parlamenti képviselő lehettem, már nem érte meg. Pedig ő értené, hogy a mai bonyolult világban a szélsőségek útjára lépve nem lehet sikert elérni. Arra a kis közösségre, amelyhez tartozom, sokszorosan érvényes az ő életfelfogása. Ez a közösség nem kap semmit ingyen, legjobb esetben is csak az a hatalmas erőfeszítés térül meg, amelyet türelmes, kitartó munkával, kompromisszumkészséggel érünk el. Hitem és erőm ehhez a munkához megvan, ezért vállaltam a képviselőjelöltséget. Azt szeretném, hogy már ne csak szép, de könnyebb is legyen magyarnak, embernek lenni." NAGYPÉNTEKTŐL A FELTÁMADÁSIG Néha járványként terjed egy-egy szállóige. Mostanában, a választásokat megelőző hetekben ez a talányos aranyköpés mozgatja meg a dél-szlovákiai magyarok fantáziáját Pozsonytól egészen a legkeletibb végekig: Nagypéntek nélkül nincs feltámadás. Úgyszólván minden magyarlakta községben tartott választási gyűlésen elhangzik, függetlenül attól, hogy az Együttélés vezette magyar koalíció képviselőjelöltjei törekednek-e a választópolgárok rokonszenvének megnyerésére, vagy pedig az egyedül induló Magyar Polgári Párt leendő honatyái ülnek szemben az egybegyűltekkel. Rendszerint minden gyűlésen akad valaki, aki - midőn a kisebbségi élet sanyarúságainak legszívfacsaróbb eseteiről esik szó - szót kér, és megfelelő pátosszal csak ennyit mond: Nagypéntek nélkül nincs feltámadás. Aztán leül, és várja, hogy valaki majd felszólítja, magyarázná már meg, mit értsen a szlovákiai magyar e talányos megállapításon. „Véletlenül", persze, mindig akad valaki az egybegyűltek között, aki felszólítja. Elvégre kampánydramaturgia is van a világon. így a „Nagypéntek nélkül nincs feltámadás"-t kinyilatkoztató végül a tömegigény nyomásának engedve kötélnek áll, és értelmezi a tételt. Azokat is figyelembe veszi, akik a pártállam négy évtizede alatt nem jártak hittanra. Elmondja, hogy Nagypéntek a keresztrefeszítés, az áldozatvállalás napja, a Nagypénteket követő harmadik nap pedig a feltámadásé. És elmondja, hogy a tétel nem szó szerint értendő, hanem átvitt értelemben. Embere válogatja, hogy melyik felszólaló milyen politikai kultúrával, milyen példák segítségével magyarázza meg a dolgot. A rámenősebbek nem sokat teketóriáznak, hanem kimondják: Arról van szó, hogy így is, úgy is létrejön az önálló szlovák állam, és ez ellen ne is próbáljon küzdeni a szlovákiai magyar. Se parlamenti képviselőként, se (esetleg) népszavazó állampolgárként. Továbbá arról van szó - érvelnek a „véletlenül" felszólaló agitátorok -, hogy ebben az önálló szlovák államban egy kicsit majd keresztre feszítik a szlovákiai magyart. De hát semmi sem tart örökké, még az önálló szlovák állam sem. Előbb-utóbb összeomlik. És akkor majd leszállunk a keresztről, és harmadnapra feltámadunk. A legeslegelső számú koalíciós politikus ezt a reá jellemző karizmatikussággal így fejezte ki: Eleinte nagyon rossz lesz nekünk, előbb-utóbb azonban majd eljő a Kánaán. A gyanakvó természetű magyar választópolgárok között, persze, mindig előfordulnak akadékoskodok. Akik felteszik a kérdést: Netáncsak nem arra gondol a tisztelt felszólaló, hogy a keresztre feszítésen azt értsük, ami Jugoszláviában történt? És netán nem arról van-e szó, hogy a megfeszítés után majd nekünk is úgy kell várnunk a feltámadást, ahogy a Jugoszláviában keresztre feszítettek is várják a jobb napokat? Még a legprimitívebb agitátornak is van annyi esze, hogy a jugoszláviai példával nem érvel. Hanem azzal, hogy nálunk más a helyzet, hogy nálunk majd nem fáj annyira a Nagypéntek. A Nagypéntekről és az utána következő Feltámadásról szóló tétel, mondom, járványként terjed nálunk. Utánanéztem, vajon honnan származik. Csak annyit tudtam megállapítani, hogy a négy magyar párt közül az egyik, a MAGYAR POLGÁRI PART vétlen ennek a tételnek a terjesztésében. A MAGYAR POLGÁRI PÁRTTÓL távol áll a magyarság sorsával való hazardirozás. Nem tudtam megállapítani, hogy a többi három magyar párt közül melyik mennyiben vétkes e öngyilkosságra ösztönző szállóige terjesztésében. Azt azonban megállapítottam, hogy magyar politikusok közül 1945 tavasza óta senki sem élt ezzel az agitációs formulával. Negyvenhét esztendeje viszont, a nyilas uralom alatt e jelszó jegyében küldtek 14-15 éves magyar gyerekeket egy szál páncélököllel harcolni a szovjet tankok ellen. Vajon ki nosztalgiázik. Vajon ki próbálja leporolni ezt az aranyköpést? Aki hajlandó erről elgondolkozni, szavazzon a 40-es listával, szavazzon a MAGYAR POLGÁRI PÁRTRA. TÓTH MIHÁLY, a MAGYAR POLGÁRI PÁRT képviselőjelöltje (politikai hirdetés) ÚP-1043 VÁLASZTÁSI TUDNIVALÓK HIÁNYOSAN KÉZBESÍTIK A SZAVAZÓLAPOKAT A múlt heti csütörtöki közleményünkben már említettük, a szavazólapok kézbesítésénél hibák fordulnak (fordulhatnak) elő. Igazolta ezt a Szlovák Választási Bizottság is a pénteki sajtóértekezletén. Éppen ezért szükségesnek tartjuk közölni, melyik választókerületben hány szavazólapot kell kapniuk a választópolgároknak. Választási kerület SZNT-be Népek Kamarájába Nemzetek Kamarájába Pozsony 22 20 20 Nyugat-szl. ker. 23 22 22 Közép-szl. ker. 22 21 21 Kelet-szl. ker. 22 22 20 A pozsonyi választóknak tehát együttesen 62, a nyugat-szlovákiai választóknak 67, a közép-szlovákiai választóknak 64, a kelet-szlovákiai választóknak pedig szintén 64 szavazólapot kellene kapniuk. Ezt még kiegészítenénk azzal, hogy a 40. számú szavazólapból hármat kellene kapniuk (egyet a Népek Kamarájának választására, egyet a Nemzetek Kamarájának választására, egyet pedig a Szlovák Nemzeti Tanács választására), továbbá két 15. számú szavazólapot (a Szövetségi Gyűlés két Kamarájának választására) és egy 20. számú szavazólapot (a Szlovák Nemzeti Tanács választására). Minden egyes olvasónk figyelmébe ajánljuk, nézze át megkapta-e az említett szavazólapokat. Amennyiben bármely választópolgár azt észlelné, hogy a szükséges mennyiségű szavazólapot nem kapta meg, a választások napján is kérhet új szavazólapokat, esetleg a hiányzó szavazólapok kiegészítését. (fekete) Mészáros Lajos