Új Szó, 1992. úniusj (45. évfolyam, 127-152. szám)

1992-06-15 / 139. szám, hétfő

HÍREK - VÉLEMÉNYEK I ÚJ SZÓM 1992. JÚNIUS 15. SZÜNTELENÜL SUHOG A SZÉL Érdekes, sőt jelképértékű is, hogy szinte szüntelenül suhog a szél Lidice fölött... Ott, ahol az emlékek némán is kiáltanak, s az oszlopcsar­nokos épületsor bejáratánál örök­mécses szakadozott lángja lebben. 3. A gyerekeket összegyűjteni, •a németté nevelhetőket SS-csalá­doknál szétosztani, a többit más­féle nevelésre irányítani. 4. A községet fölégetni és a földdel egyenlővé tenni." Huszonöt esztendővel ezelőtt jár­tam Lidicében, beszéltem az éppen ötven esztendővel ezelőtti borzal­mak egyik elszenvedőjével, tanújá­val és túlélőjével: a kislányát, a sze­retteit még akkor is gyászoló és a fáfjdalomtól megkeményedett anyával: Emília Rolova asszonnyal. Negyed évszázada papírra vetett jegyzeteimet lapozván bukkantam Rolova szavaira: Prágából és Slaný­ból jöttek 1942. június 9-én este a Gestapo, az SS és a rendőrség egységei Lidicébe. Körbezárták a fa­lut. A nőket és a gyerekeket az iskolába terelték, a férfiakat Horákék udvarába gyűjtötték össze. Arra szá­mítottunk, hogy kihallgatnak ben­nünket. Ehelyett másnap reggel, úgy öt óra tájt, teherautóra tuszkoltak mindnyájunkat, és Kladnóba vittek, a Gestapo börtönébe..." Távirat érkezett 1942. június 9-én Berlinből Prágába, a náci helytartó­sághoz: a Führerrel történt megbeszélés értelmében még a mai napon következőképpen kell intéz­kedni Liditz helységben: 1. Minden felnőtt férfi agyonlö­vendő. 2. Az összes nőt koncentrációs táborba szállítani. A Lidicébe érkezett egységek rög­tön hozzáláttak a führerparancs pontjainak teljesítéséhez: június 10-e hajnalán 173 férfit lőttek agyon. A legidősebb áldozat az akkor 84 esztendős Kovarovský, nyugdíjas bányász; a legfiatalabb a kohász Hroník alig 15 éves fia volt. Az éjszakai műszakból gyanútlanul ha­zatérőkkel ós a kladnói kórházban fekvő lidicei férfiakkal is a berlini parancs szerint jártak el. így további 26 fővel emelkedett a legyilkoltak száma. Lidice minden lakóházát, épületét fölrobbantották, kiégették, majd az odavezényelt birodalmi munkaszolgálatosok a földdel tették egyenlővé az akkor 483 lakosú falut. Az illetékes Gestapo-főnök ezt a táviratot küldte Prágából Berlinbe: ,,A helység 95 háza teljesen föléget­ve. 199 tizenöt éven fölüli férfilakos a helyszínen agyonlőve; 184 nő a ravensbrücki koncentrációs, 88 gyerek a litzmannstadti (lódzi) tábor­ba, egy éven aluli hét gyerek egy otthonba, három gyerek átnevelésre a birodalomba szállítva." Történészek és kutatók azóta pontosították e távirat adatait: az BIBLIOTHECA HUNGARICA ALAPITVANY A Vox Nova Rt. (az Új Szó szerkesztőségének vállalkozói munkaközössége) a felvidéki-szlovákiai vonatkozású hunga­rikák - könyvek, folyóiratok - gyűjtésére Somorján megalakult tudományos könyvtár, a Bibliotheca Hungarica támogatására létrehozta a Bibliotheca Hungarica Alapítványt. Ennek célja, hogy megteremtse az anyagi feltételeket a hazai magyar könyvtártudomány kibontakozásához, olyan információs köz­pont és báziskönyvtár kiépítéséhez, amely nélkül nem képzel­hető el a szlovákiai magyarság történelmének, társadalmi és kulturális életének, irodalmának a kutatása, a nemzeti(ségi) tudattal összefüggő hungarológiai diszciplínák müvelése. A Bibliotheca Hungarica Alapítvány nyitott: pénzvagyoná­nak gyarapításához az adóalapjukból való leírással hozzájá­rulhatnak gazdálkodói szervezetek, intézmények, vállalatok, magánszemélyek; mindenki, aki szívén viseli a szlovákiai magyar tudományosság sorsát, s tud és akar cselekedni azért, hogy nemzetiségi szellemi életünk egy új, eleddig hiányzó, ám fölöttébb szükséges könyvtártudományi intéz­ménnyel gazdagodjék. Az alapítvány javára fölajánlott pénzadományok - zöld pénzesutalványon - az alábbi címre küldhetők; SŠTSP fii. Šamorín, č. ú. 1086450-129/0900, 931 01 Šamorín. Minden támogatást - a nemzetiségi elkötelezettség, a közösségi együvétartozás, a jövőnkért érzett közös felelős­ség nemes megnyilvánulását tisztelve benne - előre is köszöni a ,,Nem sokaság, hanem lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat" elvében bízó BIBLIOTHECA HUNGARICA ALAPÍTVÁNY KURATÓRIUMA Postacímünk: Bibliotheca Hungarica Városi Honismereti Ház 031 01 Šamorín északnyugat-csehországi faluból 104 gyereket hurcoltak el. Közülük 87-et kipufogógázzal öltek meg a Lódz melletti Chelmnóban fölépí­tett gyermekmegsemmisítő-tábor­ban, mások elpusztultak a birodalmi „otthonokban". Csak 17-en tértek vissza a háború után; a többi között 1957-ben egy olyan lányt is fölleltek a nemzetközi kutatóakcióban, aki anyját viszontlátva nem tudott meg­szólalni az anyanyelvén. Egyéb tények: A Lidicéből elhur­colt nők harmada nem élte túl Ra­vensbrück poklát. A falu nevét - miután a különítmények elvégez­ték „feladatukat" - törölték az akkori német térképekről. Új szó, új ige született 1942. június 10-én Goethe, Schiller, Herder meggyalázott nyel­vén: „lidizieren" - a likvidálás, a megsemmisítés fogalma Lidice mintájára. lalkozását űzik: bányászok, kohá­szok. Az elpusztított falu helyén em­lékmű és múzeum, falán a felirattal: „Amíg csak egy anya lesz is a Föl­dön, aki a neki legdrágábbat siratja, vagy egyetlen gyerek, mindegy, hogy fehér, fekete vagy sárga, akit legyilkolhatnak, az emberiség köte­lessége az olyan új társadalom meg­teremtése, amelyben csak emberek és nem farkasok élnek..." Szinte szüntelenül suhog a szél Lidice fölött. Ott fújdogált szombaton délelőtt is, ahogy ezt a tévé Lidicéből sugár­zott helyszíni közvetítése mutatta. Bámultam a képernyőt, s közben a hírhedt honi kötőjelvíta, a kizáróla­gosságot követelő nyelvtörvény, a pozsonyi parlament kapujának be­zúzása, és persze Vukovar, Mosz­tar, Szarajevó jutott eszembe... Az, hogy a demokratizmus köntösében Közép-Európában újra lábra kapott a nacionalizmus és öntelt Vezérek kapnak a hatalom után. A horogkereszt, a Harmadik Biro­dalom tizenkét évének rémtettei kö­zött emlékszik a világ a franciaor­szági Oradour-sur-Glane mártírjaira, akiket Lidice után éppen két eszten­dővel, 1944. június 10-én gyilkoltak halomra az SS-ek. Amott nem jártam, voltam viszont Lidicében, az Új-Lidicében, ahol ne­gyed évszázada is már mind keve­sebben voltak az ötven évvel ezelőtti események tanúi és túlélői közül. De akik az 1947-ben alapított Új-Lidicé­ben élnek, többségben a régiek fog­„A lidicei tragédia 50. évfordulója alkalmából ma megemlékezést tar­tottak az egykori falu területén létre­hozott parkban. A központi emlék­műnél koszorút helyezett el Václav Havel, köztársasági elnök is, aki rö­vid történelmi visszatekintésében is­mertette a tragédia tanulságait. A megemlékezés után a köztársasá­gi elnök a lidicei parkban elültette a brit környezetvédők által két éve felajánlott hársfacsemeték utolsó, hatezredik darabját." (Rádióhír; 1992. VI. 13.) MIKLÓSI PÉTER A POZSONYI AUTÓGYÁRBAN NEVETNEK. HOLÖÍK MINISZTER PONTOSÍT FENYEGETŐZIK A VOLKSWAGEN? (Munkatársunktól) - Meglepő hírt kö­zölt szombati számában a pozsonyi Prá­ca. Prágai értesülései szerint egy sajtótá­jékoztatón Ján Holčik, szlovák ipari mi­niszter állítólag kijelentette: ,,A Volkswa­gen Pozsonyból történő távozásával fe­nyegetőzik". Ahelyett, hogy a lap munkatársa az idézett tárcavezetőt kérdezte volna meg­állapítása indokairól, rögtön a pozsonyi autógyár számát tárcsázta, s onnan Jozef Uhrík, a Volkswagen Bratislava elöljáró­ságának tagja, nevetve, az alábbiakat válaszolta: „A miniszter úr álmodott ne­tán? Ezt először hallom. Honnan vette az egészet? Csak nem gondolta komolyan? Itt teljes gőzzel dolgozunk. A hónap végé­re várjuk a konszern vezetőségét, s jelen­leg is további nagy befektetéseket hagy­nak jóvá számunkra". Ennyi a hír, amelynek hátteréről teg­nap délelőtt Ján Holčik minisztertől telefo­non érdeklődtem. Határozottan tiltakozott a megjelent félretájékoztatás ellen. Mint mondta: prágai kijelentését rosszul adták közre. Egyebek között szólt ugyan a Volkswagenről, de nem olyképpen, hogy a német óriásgyár teljes kivonulását fontolgatná, hanem azt mérlegelik, van-e értelme a szerelés folytatásának, ha erre esetleg máshol is lehetőség nyílna. Nincs szó tehát a Volkswagen csomagolási szándékáról. Maga a tárcavezető az egész cikket a személye elleni kampány részének minősítette. A tavaly nagy csinnadrattával beindított pozsonyi autószerelés felfuttatását egyébként kétoldalú szerződés rögzíti. Hogy a szlovákiai választások eredmé­nyei mennyiben módosítják - ha módosít­ják egyáltalán - a német óriásgyár elkép­zeléseit, arról a hónap végére várt, magas rangú cégküldöttség majd biztosan többet árul el. Persze, ha megérkezik Pozsony­ba. (j. mészáros) RIADÓ SZÁZHALOMBATTÁN Szombat hajnalban baleset érte az orosz vasutak hat tartálykocsijában Záhonyból a péti műtrágyagyárba tartó ammóniaszállítmányt. A MÁV az európai normánál 20 cm-rel magasabb kocsikat Pusztaszabolcsig az előírt kerülöúton továbbította, itt azonban a forgalmista Börgönd helyett Budapest felé irányította a vonatot, amely Százhalombattánál nem fért el egy híd alatt. A tartálykocsi felső szelepei letörtek és nagyobb mennyiségű ammónia áramlott a szabadba. A baleset miatt lezárták a pécsi országutat, a vonatokat elterelték. A szél szerencsére nem a város és az olajfinomító felé fújta a gázt, a szemerkélő eső pedig szalmiákot képzett belőle. E szerencsés körülmények révén elmaradhatott Százhalombatta kitele­pítése. A tartálykocsikat szombat estére sikerült lezárni, a vasúti pálya helyreállításával tegnap hajnalra végeztek. -vpg­T0TEMEK ES TAMTAM0K A hinduk nem eszik meg a tehenet Indiában, inkább éhen pusztulnak, az egyiptomiak szent állatként a ganajtúró bogarat, a krokodilt és a kígyót. Minden nagymúltú népnek van valamilyen totemállata. Kinek a ló, kinek a med­ve, kinek a daru. A szlovák politikusok sem merik megsérteni a Matica slovenskát, s akinek fenntar­tásai is vannak a kulturális szervezettel szemben, inkább hallgat, mellébeszél, avagy taktikusan távol tartja magát tőle. Ha a Matica „üzen", a politikusok összeütik a bokájukat és kötelező érvényűnek tartják a megjelenést az össznemzeti kultúrpolitikai szeánszon - mint például a múlt hét csütörtökén, amikor a győztes szlovákiai politikai pártokat rendelte magához Markuš úr. Úgymond, konszenzusteremtés céljából. Vagy közös stra­gégia okán. Vagy csak úgy. Heccből. Hogy ne felejtsék, honnan fuj a szél. Mélységesen átérezve, hogy a totemekkel nem illik viccelődni, még az addig bujkáló Vladimír Mečiar is jobbnak látta odaülni az U alakú ke­rekasztalhoz, közvetlenül az Úr balja felől. Hogy mire gondolhatott a győztes pártvezér, azt csak ő, meg esetleg a jó isten tudja. Lehet, azon meditált, hogy lám, a szlovák közművelődési intézmény esetében is igazat mond az írás: az elsőkből lesznek az utolsók, s az utolsókból az elsők. Mert a nemzeti öntudat ápolására alakult szláv maticák közül a szlovák született meg az utolsók között (a szerb 1826-ban, a cseh 1831­ben, a horvát 1842-ben, a szorb 1847-ben) 1863­ban, s Iám-Iám, mégis a szlovák az, amelyik tartja magát. Meglehet, hogy az emlékezetes tévé­vitára gondolt, amikoris, ha Fedor Gál be nem int a táblával, fékezd magad, talán Markušra borítja az asztalt. (Mellesleg jegyzem meg, még a mos­tani választások előtt is találkoztam boldog ma­gyarokkal, akikben elevenen élt az egykori nyelvi színjáték, mondván, mégsem lehet olyan rossz ez a Mečiar, ha akkor úgy kiállt mellettünk.) Az esetnek több tanulsága is van. Pro primo: nincs rá garancia, hogy Vladimír Mečiar, ha elgaloppírozza magát, fékezni is tud, ha úgy adódik, mint akkor adódott. Az elvinek látszó vitákban erősen meghatározó, hogy ki lóbálja a soron következő táblát, s mi vagyon arra karistolva. Pro secundo: A fák sem nőnek az égig, avagy az akkori vitában sem az elvek domináltak, hanem a hatalmi ambíciók. (Megfele­lő tanulságok levonandók a jelenlegi helyzetben is.) Pro tertio: A fák mégis az égig nőnek. Vagy legalábbis olyan magasra, hogy nemzeti színeze­tű lombsátruk alá kanyarítsák a tékozló csemeté­ket. (Nem utolsósorban kissé annak okán is, hogy valamicskét fölfogjanak a reájuk hulló nap­sugarakból.) Sorolhatnánk a tanulságokat, persze, tovább is. A legépületesebb tanulság talán mégis az, hogy a Matica továbbra is igyekszik pártokon és mozgalmakon felül álló politikai szubjektum lenni, mert, ugye, más dolog népművelőket, könyvtáro­sokat, tánccsoportokat összeverbuválni egy kis csevelyre, mint politikai pártokat. S ebből egye­nesen adódik a kétely, vajon Mečiar isméi meg­markolja-e az asztal szélét, ha a nemzetiségek érdekében és kulturális épülésükre szolgáló nyelvtörvény kérdése ismét napirendre kerül. S persze, a kérdés is: ha a szlovákság (a többség óhaja ellenére is) eléri az államiságot, mit fog ébresztgetni vajon a nemzetébresztő kulturális szervezet? Miféle tamtamokat fog Markuš úr verni? Milyen célokért, ki érdekében, milyen ideák sugallatára, esetleg ki ellenében? KÖVESDIKÁROLY Néhánt sorban G eorge Bush és Borisz Jelcin e heti csúcstalálkozóján szóba kerül egy újabb amerikai-orosz közös űrrepülés terve is - közölte amerikai hivatalos forrá­sokra hivatkozva a The Washington Post napilap. A két ország vezetésének elkép­zelése szerint ez az űrrepülés szimboli­zálná a hidegháború korszakának lezárá­sát, s egyben bizonyítaná a kétoldalú együttműködés további lehetőségeit. L itvániában tegnap reggel népszava­zás kezdődött a volt szovjet hadsereg azonnali és feltétel nélküli távozásáról. A két és fél millió választásra jogosult litván állampolgár egyben véleményt mond a katonák által okozott károk meg­térítéséről is. Ma lesznek ismertek az eredmények, a meglepetés kizárt: nyil­vánvaló, hogy a lakosság egyértelműen állást foglal a csapatok azonnali kivonása és a károk megtérítése mellett. V asárnapi számában az egyik iráni napilap azt közölte, hogy feltehetően negyvennyolc órán belül elengedik a Li­banonban fogva tartott utolsó nyugati tú­szokat, két német állampolgárt. Megbíz­ható források szerint a túszokat legké­sőbb csütörtökig elengedik. A li Abulfaz Elcsibej, az Azerbajdzsán Népfront vezére lett a köztársaság új elnöke. Vagyis a múlt vasárnap tartott választások hivatalos eredményei is bizo­nyítják az előzetes várakozásokat. Az 54 éves Elcsibej a közel 4 millió választópol­gár szavazatainak 70 százalékát szerezte meg. G ázában tegnap több mint kétezer palesztin tüntetett az új intézkedé­sek ellen, melyek megtiltják számukra a munkavállalást Izraelben. A tüntetők ellen kivezényelték a hadsereget, a kato­nák a levegőbe lőttek és könnyfakasztó gránátokat is bevetettek. Katonai források szerint helikopterről kavicsot is szórtak a tüntetőkre, azonban senki sem sérült meg. r ilisziben még pénteken merényletet kíséreltek meg Dzsaba Joszeliani, az államtanács elsó alelnöke ellen. Egy gépkocsiban elhelyezett pokolgép rob­bant fel a városközpontban abban a pilla­natban, amikor arra elhaladt Sevardna­dze helyettesének gépkocsija. Joszeliani nem sérült meg, de meghalt négy járóke­lő, köztük egy nő és egy gyermek. Josze­liani kíséretének egyik gépkocsija teljesen tönkrement, összeomlott egy ház és a környező épületekről leszakadtak az erkélyek. Néhány száz méteres körzet­ben betörtek a ablakok. B ukarestben szombaton az Egyetem téren több ezren vettek részt azon az emléknagygyűlésen, amelyet az anti­kommunista és kormányellenes diáktün­tetés erőszakos feloszlatásának második évfordulója alkalmából rendeztek. U krajnai források szerint a Luganszk­ban múlt hétfőn történt bányasze­rencsétlenség eddig 78 emberéletet kö­vetelt, s a sebesültek száma kb. 180. Nyolc bányász még mindig a föld alatt van. Az ukrán kormány 1 millió rubelt folyósít az elhunyt bányászok családjai­nak megsegítésére. B art le Blanc, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (BERD) fótitká­ra a hétvégén egy hollandiai szimpóziu­mon kijelentette: a közép- és kelet-euró­pai országoknak egy új Marshall-tervre van szükségük, mégpedig minimálisan évi 65 milliárd dollár összegben. Ezenkí­vül finanszírozni kell kb. 60 kelet-európai atomerőmű biztonságos üzemeltetésé­nek garantálását, vagy azok teljes átépí­tését. További összegekre van szükség az ipar konverziójához. A fótitkár szerint a pénzügyi támogatás mellett a nyugati országoknak meg kell nyitniuk piacaikat is a közép-kelet-európai országok termékei előtt. NAGY IMRÉÉK EMLÉKÉRE EMLÉKMŰAVATÁS A 301-ESBEN Ma 11 órakor az Új köztemetőben Nagy Imre és mártírtársai nyughelyén Antall József kormányfő, illetve Szabad György házelnök jelenlétében felavatják a vértanúk emlékművét; Jovánovics Miklós alkotását. Az ötvenhatos Szövetség a Hősök Napján mindenféle egyeztetés, engedély nélkül egy székelykaput helyezett el a kö­zelben, ami megbontotta a nemzeti ke­gyeleti hely építészeti egységét. Már né­hányan öngyilkosságokkal fenyegetőztek, a székelykaput pénteken reggel áthelyez­ték a parcella bejáratához. A munkálato­kat akadályozni próbálók közül két férfit a rendőrség előállított. Vasárnap délutá­nig nem történt újabb incidens a temető­ben. V. P. G.

Next

/
Thumbnails
Contents