Új Szó, 1992. úniusj (45. évfolyam, 127-152. szám)

1992-06-12 / 137. szám, péntek

A Jefferson középiskolai lövöldözés áldozatai 1992. JÚNIUS 12. SZERELEM ÉS RENDEZÉS Liv Ullman rajongóit íróként is meglep­te, gyönyörű életrajzaival. Az UNICEF (ENSZ Gyermekalap) jószolgálati nagy­követeként bejárta a legsúlyosabb hely­zetben lévő országokat. Ha kellett, a világ rászoruló gyermekeiért lemondott film­szerepről, gázsiról. Most ismét új oldalról mutatkozik be: Liv Ullman a filmrendező Sofi című filmjét Dániában forgatja. A szerelmi történetet maga is írta. A filmszínésznö Ingmar Bergman, korunk egyik legzseniálisabb rendező-írójának a felfedezettje, Berg­man formálta művésszé, öt évig éltek együtt gyönyörű szerelemben. Liv Ullman igy vall erről: „Kábult voltam az örömtől. Csak sétáltunk a tengerparton, nem be­széltünk, nem kérdeztünk semmit, nem féltünk semmitől... A mi szerelmünk talán a magányunkból született. Rendkívül erős szükségét éreztem annak, hogy valaki védelmezzen. Aztán minden véget ért: vagy túl korán, vagy túl későn ismertük meg egymást. Senki sem birtokolhat egy másik emberi lényt." A színésznő most vizsgázik, megmutatja, mit tanult Berg­mantól, aki szerelmük emlékéért már le­tette virágcsokrát, „Jelenetek egy házas­ságból" címmel. Most Liv következik. Sz. É. Meglepő a zsűri döntése: A világ leg­jobban öltözött asszonyának Jessye Nor­mant, a jó százkilós operaénekesnót tart­ják. Az International Herald Tribune min­den évben közreadja a legjobban öltözöt­tek nemzetközi listáját. A világ egyik leg­híresebb szopránénekesének nemcsak a hangja, termete is óriási. Jessye Nor­man méltósággal viseli a terebélyességét, megjelenése királynői, bámulatos toalett­jei, akárcsak az antik szobrok nőalakjain, drapériaként hullanak alá. E leplek deko­ratívak, gyönyörűek. A világ legdrágább operaénekesnője általában tíz bőrönddel utazik, 40 ruhát visz magával, minden alkalommal ele­gáns, nagystílű, egyéniségéhez és alka­tához remekül illó ruhákban jelenik meg. Éneklés közben e hatalmas nő szinte lebeg. A Notre Dame-ban franciául, a Kremlben oroszul énekelt, német nyelv­területen németül, Itáliában olaszul ad elő. Egy operakedveló kertész orchideát nevezett el róla, Jean Jacques Beneix, a Díva címen filmet készített az énekes­nőről. „Jessye Norman a legnagyobb!" - állítja a Newsweek. A fekete művésznő az apartheid elleni rőckkoncerten is fellépett, gospeldalokkal bűvölte el közönségét. Jessye Norman lemezei kincsetérnek, páratlanul szép hangját milliók élvezik. ,,Fideliőhoz túl tenyeres-talpasnak érzem magam" - jelentette ki, ezért e szerepet színpadon nem énekli. CD-lemeze annál csodálatosabb, fennkölt, sugárzó, benső­séges, ennél szebben talán senki sem énekelte még: „Jöjj el remény..." Sz. É. ÚJ SZÓM ÉRDEKESSÉG 8 KENGURU VAGY BUMERÁNG? ZÁSZLÓVITA AUSZTRÁLIÁBAN Legyen-e új nemzeti zászló vagy ne legyen - éz a kérdés most Ausztráliá­ban. A lakosság egyik fele szerint ne legyen. Maradjon minden a régiben, hagyják békén a zászlót, a királynőt és a viktoriánus tradíciókat. A másik fél ezzel szemben elérkezettnek látja az időt a változtatásra. Az ő soraikat azonban további kérdések osztják meg. Például, hogy milyen legyen az új zászló. A vita különös tárgya a lobogó bal felső sarkában levő „Union Jack", az Angliához tartozás jelképe. De ha nem Union Jack, akkor hát mi? Kenguru tán vagy bumeráng? Nosza, nem is késlekednek a karikaturisták, hogy gyorsan eleresszék fantáziájukat. Tény, hogy Paul Keating munkáspárti miniszterelnök nem éppen szerencsés időpontot és helyszínt választott a kérdés felvetésére, amikor a közelmúltban Indonéziában jártában azt találta mondani, hogy nyilván csodálkoznak Ázsiá­ban, vajon miért van az ausztrál zászló sarkában a brit zászló. Majd továbbutaz­ván Pápua-Új-Guineába, a tiszteletére kis ausztrál lobogókat lengető gyerekek­nek „hamarosan új ausztrál zászlót" ígért. A köztudottan republikánus Paul Keating egyre erőteljesebben ad hangot az Angliától történő teljes és végleges elszakadás szükségességének. Nemcsak olyan külsőségekben, mint a zászló, hanem politikailag is. Mert ha a 205 éves Ausztrália, kinővén a gyerekcipőből, kamaszos türelmetlenséggel el is szakad Angliától, hova tartozzon, hol keresse barátait? Nem kis számban vannak, akik Európát, az európai hagyományokat tartják követendőnek. Ám egyre erősödik az a réteg, élén a miniszterelnökkel, amely úgy vallja, hogy Ausztrália az ázsiai térség része, tehát kapcsolatait is ott kell keresnie, illetve erősítenie. így talán már nagyon tudatos lépésnek tűnik, hogy Keating éppen egy ázsiai országban vetette fel a zászlótémát. Hazatérve azonban nem várt ellenállásba ütközött. Különösen az ellenzék részéről, amely most azzal vádolja: annyira sem futotta bátorságából, hogy az ausztrál emberek szemébe nézve nyilatkoztassa ki szándékát. S hogy meggya­lázza azok emlékét, akik valaha is ausztrál lobogó alatt harcoltak és ontották vérüket. Mi több, egyszerű politikai blöffnek kiáltják ki az akciót, ami szerintük nem más, mint elterelni a rosszkedvű ausztrálok figyelmét a növekvő munkanél­küliségről és nehezebb gazdasági helyzetről. Meg is fogalmazták azonnal választási hadjáratba illő jelszavukat: Don't change the flag, change the Cabinet; vagyis „We a zászlót változtasd meg, hanem a kormányt!" De mint ahogy Ausztrália politikai helyzete és államformája, úgy valószínűleg zászlaja is meg fog változni, előbb-utóbb. Ezt a többség ma már nem is vonja kétségbe. Ha lassan is, de gyengül az Angliához hű zászlóvédök hada. Áz 1984-es utolsó felméréssel szemben ma már kilenc százalékkal növekedett azok száma, akiknek ellenére van a Union Jack. ­Talán ha Paul Keating legközelebb megfontoltabb stratégiával, kész zászló­tervek szavazásra bocsátásával, a lakosság érzelmeinek kényes kérdését is figyelembe véve, a hazai földön áll elő tervével, bízvást nagyobb támogatásra és sikerre számíthat. Egyelőre mindenesetre viszakoznia kellett. Mert mig az elején ultimátummal - népszavazás nélkül - akarta keresztülvinni a változta­tást, mára már ki kellett mondania, hogy nem fog dönteni a többség támogatása nélkül. Ausztrália zászlaja egyelőre még marad a régi. (M. N.) Ä LEGJOBBAN •9 •• II ÖLTÖZÖTT KÖVÉR NŐ MITŐL SIKERES A BŰNÜLDÖZÉS NEW YORKBAN? A - adóellenőr Hans Kohl fia, Helmut 1948-ban ismerkedett meg élete M ĺ párjával, Hanneloréval. A berlini születésű, Lipcsében nevelkedett lánynak Helmut 2000 szerelmes levelet írt, mígnem 1960 nyarán összeháza­sodtak. A rajna-pfalzi ifjú kereszténydemokrata politikus csak azután vezette oltárhoz kedvesét, mikor saját házuk lett. Bonnban kevés szerep jut a feleségeknek. ,,Ha valami butaságot mondok, a férjemen csattan az ostor"- nyilatkozta egy ízben háttérben maradásának okáról Hannelore Kohl. A kancellárnál három évvel fiatalabb, csinos First Lady idegen nyelvű levelezőként kereste kenyerét az 50-es években. így Kohlnak hivatalosan „csak" négy titkárnője van, de az ötödikre mindig számíthat 100 négyzetméteres dolgozószobájában, s odahaza is: Hannelo­réra. A 190 centi magas „King Kohl"-t a két német állam egyesí­tésében végzett mun­kájáért még politikai ellenfelei is becsülik. Ezzel a második vi­lágháború utáni leg­merészebb német álom vált valóra: az újraegyesítés. Egy családi tragé­dia terelte ismét a fi­gyelmet Kohl kancel­lárra. Kisebbik fia, Pe­ter Olaszországban szenvedett súlyos közlekedési balese­tet. A megtört tekinte­tű apa és az édesa­nya, Hannelore a köz­vélemény előtt híres emberekből, egysze­rűen EMBEREKKÉ lettek, szülőkké, akik aggódnak gyermekü­kért. 1992-ben a 130 ki­lós kancellárt a fogyó­kúránál és áprilisban ünnepelt 62. szüle­tésnapjánál termé­szetesen jobban fog­lalkoztatja az egysé­gesülő Európa sorsa - benne hazája 80 millió polgárával. M. G. Ha több a rendőr az utcán, és ha jó a kapcsolatuk a lakossággal, csökken a bűnözés. Ez a tétel majd­nem olyan „naiv", mintha egy krimi­nológus találta volna ki. Pedig aki ezt a gondolatot módszerré fejlesz­tette, nem más, mint New York rend­őrfőnöke, Lee P. Brown. Aki melles­leg a kriminológia és a szociológia doktora is. 1990 óta tölti be tisztét, és a legutóbbi közzétett statisztika szerint tavaly, 36 év óta először minden főbb bűncselekmény-kate­góriában csökkenést mutattak a számok: 4,1 százalékkal kevesebb gyilkosságot, 1,8 százalékkal keve­sebb rablást, 6,6 százalékkal keve­sebb betörést, 7,5 százalékkal keve­sebb erőszakos nemi közösülést kö­vettek el a városban 1991-ben, mint az előző évben. Sőt, ez a folyamat, úgy tűnik, idén is tart. S bár a Los Angeles-i zavargások idején rendkí­vül feszült volt a helyzet New York­ban is, itt nem tört ki a lázadás. -Túl korai még trendekről be­szélni, egy év adatai ehhez nem elegendők - mondja a főkapitány. Na nem azért, mintha szerényked­ne. Azt mondják róla, könyörtelenül magabiztos. Igazi „karrierrendőr", aki utcai járőrként kezdte Kaliforniá­ban, májd egyetemet végzett, egyre feljebb jutott a ranglétrán, tudomá­nyos fokozatot szerzett éš a New York-i beosztással 54 évesen elju­tott pályája csúcsára. - A Los Angeles-i rendőrségről az a véleménye, hogy teherautóival, helikoptereivel úgy működik, mint egy megszálló hadsereg. Mi a New York-i rendőrök módszere? - A mi stílusunk más. Természe­tesen mi is letartóztatunk embere­ket, nyomozunk, járőrözünk, mint minden rendőrség. De amit mi csi­nálunk most New Yorkban, az nem a hagyományos rendőri munka, ami elsősorban abból áll, hogy a rendőr akkor lép akcióba, ha valaki valamit elkövetett, vagy ha valamilyen ve­szélyes, gyanús helyzet kialakult. Szerintem ugyanilyen fontos feladat a megelőzés. A rendőreink nagyon jó kapcsolatot építettek ki egy-egy közösség törvénytisztelő polgárai­val, akik segítik a munkájukat. És a megelőzés érdekében foglalko­zunk olyan kérdésekkel, mint a fegy­verviselet korlátozásának a sürgeté­se, vagy az erőszakos televíziós műsorok hatásának tanulmányozá­sa. Szerintem a bűnözés nemcsak rendőrségi ügy, felelős érte az egész közösség. Mr. Brown a „lakossági kapcsola­tot" nem úgy gondolja csupán, hogy a járőr jóban van az utcát sepregető házgondnokkal, aki elmondja, ha valami készülődik. A város 75 körze­tében megszervezték azt, hogy a parancsnokok rendszeresen talál­koznak a civil vezetőkkel és más lakosokkal, és bevonják őket a rend­őrség munkájába. A főkapitány sze­rint ez is segített abban, hogy New Yorkban nagyobb felfordulás nélkül múltak el a Los Angeles-i lázadás napjai. - Kérem az embereimet, hogy vegyék fel a kapcsolatot azokkal a civilekkel, akikkel együtt dolgoz­nak, segítsenek ők is levezetni a ha­ragot, a tombolást - mondja. Mr. Lee P. Brown egyébként an­nak idején egy sajtótájékoztatón „el­rémisztőnek" nevezte a Los Ange­les-i kollégákat felmentő ítéletet. Szókimondásával időnként meg­döbbenti hallgatóit, mint ahogy mun­katempójával is - egy héten hét napot dolgozik -, vagy azzal, hogy megjelenik a templomok szószéke­in, vagy a zsinagógákban, hogy be­szélhessen a New Vork-iakhoz. Pél­dául arról, mennyit segít az, ha több a rendőr az utcán. 1990 őszéhez képest, amikor 25 ezer 465 egyen­ruhás teljesített szolgálatót New Yorkban, idén - amikor egy újabb osztály végez az akadémián - már több mint 29 ezren lesznek. Az is az új munkamódszerhez tartozik, hogy a különösen veszélyes körzetekben jelentősen megemelték az utcán dolgozó rendőrök számát. A metropolis rendőrségének sike­reire némi árnyékot vet, hogy a mi­nap öt rendőrtisztet tartóztattak le azért, mert évek óta együttműködtek egy kábítószer-kereskedő bandával. És az is, hogy olyan elképesztő bűncselekmények is előfordulnak, mint a középiskolai gyilkosság óra­közi szünetben, a folyosón, akkor, amikor a Jefferson középiskola tele volt rendőrökkel - mert éppen a pol­gármestert várták látogatóba - egy fiú lelőtt két diákot. A gyilkos és áldozatai kábítószer-kereskedelem­mel foglalkoztak. Szóval New York, a biztató statisztikák ellenére, azért meglehetősen veszélyes város. Még akkor is, ha a bűnözési listán a 15. helyen áll az amerikai városok kö­zött. Los Angeles tavaly a 16. volt. - Az ön kollégája, a Los Angeles-i rendőrkapitány személyesen részt vett azoknak a letartóztatásában, akik a lázadás napján a televízió kamerája előtt az autójából kirángat­tak és összevertek, összerugdostak egy teherautósofőrt, ön is kimegy dolgozni az utcára, ha egy-egy sú­lyosabb bűnügyben folyik a nyo­mozás? - Nem. Eredményes, jól képzett rendőrtisztjeim vannak, ez az ő dol­gu k' (Népszabadság) Smith A gyilkos fegyver, egy 38-as & Wesson

Next

/
Thumbnails
Contents