Új Szó, 1992. úniusj (45. évfolyam, 127-152. szám)

1992-06-10 / 135. szám, szerda

7 PUBLICISZTIKA ÚJ szól 1992. JÚNIUS 10. KÖZÖTTÜNK ÉLNEK Mindig tudtuk, hogy születnek sérült, fogyatékos gyerekek is, ám nem sokat törődtünk azzal, hol, milyen körülmények között élnek. Nem gondoltunk arra, hogy sokan ódon, salétromvirágos falú kastélyok termeibe rejtve tengetik életü­ket. Ám nemigen érdekeltek azok sem, akik relatív biztonságban, családi körben ugyan, de szintén falak közé zárva éltek. S ha netán az utcán találkoztunk a fogyatékos gyermekét tolókocsiban.szállító felnőttel, elfordítottuk a fejünket... 1989 novemberét követően mintha fellebbent volna a közöny fátyla és részesei lettünk sérült embertársaink mindennapjainak. Emberhez méltó körülmények után kiáltottunk velük együtt, majd sokasodó gondjaink közepette - ahogy az lenni szokott - ismét eluralta szívünket a közöny. Szerencsére, nem mindenütt. A szenei körzeti hivatal szociális osztályának dolgozói elhatározták, elég volt az üres szólamokból, felka­rolják a fogyatékos gyerekeket, de főleg az őket ápoló, ellátó felnőtte­ket. A hogyanról Madarász Ildikó szakelőadó számolt be. - A súlyosan fogyatékosok meg­gyógyitására, sajnos, nem vállalkoz­hatunk, viszont egy kis örömet vihe­tünk az életükbe. Ezt nem csupán kötelességtudatunk, hanem elsősor­ban szivünk diktálja. Amikor a körze­ti hivatal hatáskörébe tartozó 23 fa­luban félkutattuk az otthon élő beteg gyerekeket, látnunk kellett, hogy az ellátásukat vállaló szülők többsége elzárkózik á külvilágtól. Védekezési reflex volna? - kérdeztük önma­gunktól, majd a szülőktől is, de vá­laszt nem kaptunk. Pedig az anyák többsége nem vállalhat munkát, nem mozdulhat fogyatékos gyereke mellől, sok esetben elmaradnak ba­rátnői is... Ki,mozdításuk érdekében megalakítottuk a fogyatékos gyere­keket nevelő szülők klubját. Tavaly májustól - Pozsony-vidéki Járási Hi­vatal közreműködésével - találko­zót, kirándulást szerveztünk. Saj­nos, azt tapasztaltam, hogy sokan nem ismerik jogaikat, nem tudják, milyen juttatást kérhetnek. Van, hogy a gyermekorvos elmulasztja a fogyatékosságot igazoló bizonylat kiállítását, de előfordul, hogy senki nem figyelmezteti a szerencsétlen anyát arra, hogy a szociális osztály dolgozóitól kérjen tanácsot. Ta­valytól ugyan változott a helyzet, s hiszem, hogy a 278 fogyatékos megkapja ami jár neki. A betegek ellátása általában jónak mondható, ám vannak otthon élő gyerekek, akiknek jobb volna az intézetben. Sajnos, a szülői házból erőszakkal nem vihetjük el őket. Pedig tudjuk, hogy az alkoholista felnőttek nem csemetéjükre költik a pénzt... Madarász Ildikó szerint legfonto­sabb a sérült gyerekek és szüleik összehozása - másokkal. Azért, hogy látva, hallva egymást tudatosít­sák - főleg a felnőttek -: nincsenek egyedül. - Nem tagadom, - vallotta beszél­getőtársunk lelkesen - egy-egy ta­lálkozó megszervezése nem egyszerű feladat. Elsősorban a pénzhiány az, ami nehezíti dolgun­kat. Habár... Megtudtuk, az emberekből még nem halt ki a segítőszándék. Na­gyon jó volt hallani, hogy a Pozsony­vidéki járásban sok vállalkozó segíti a betegeket. Nem üres, hangzatos szólamokkal, hanem anyagiakkal. A klub megalakulása óta sokan több alkalommal ajándékozták meg a gyerekeket, pl. Mácsai Izabella szenei gyermek-butik tulajdonos, il­letve a pozsonyi Toys Burda cég közel 6 ezer korona értékű játékkal lepte meg őket, Benőié úr több mint 10 ezer koronáért lábbelit ajándéko­zott, de segítettek a dénesdi Vidiek és Janči vendéglő tulajdonosai épp­úgy, mint a Szenei Városi Hivatal, a Vöröskereszt, az evangélikus pa­rókia... Az összefogás eredménye­ként valósulhatott meg a napokban az a kirándulás, amelyen 18 fogya­tékos gyerek (kísérővel) eljuthatott a pozsonyi állatkertbe. - Az úgy volt, hogy előbb a szenei Kafiléria Rt.-tői megkaptuk az in­gyen autóbuszt, aztán Podmanyi­czky Lívia tízórai-csomagokat készí­tett, Mácsai Izabella pedig, hogy gyorsabban teljen az út - játékot adott a résztvevőknek. Az állatkert igazgatósága eltekintett a belépődíj kifizetésétől... A kirándulók között voltak olyanok, akik először mozdul­hattak ki otthonról. Örömük, boldog­ságuk elmondhatatlan - nyugtázta elégedetten. A körzeti hivatal dolgozói nem csupán egynapos kiruccanásokat szerveznek. Megtalálták a módját annak is, hogy üdültessék a szeren­csétlenül járt családokat. - Már tavaly, együttműködve a Mentálisan Sérültek Társaságával, néhány gyerekünket nyaraltattunk. Az idén augusztusban ismét utaz­hatnak, de már nem egy, hanem két hétre. A kísérők némi térítés ellené­ben, de a fogyatékosok ingyen él­vezhetik a gondtalan együttlétet a többiekkel. Hogy mit is jelent a klub felnőttek­nek, gyerekeknek egyaránt, arról Vökön, a Horváth családnál érdek­lődtünk. - Tizenhárom esztendővel ezelőtt tragikus körülmények között meg­halt a férjem. Három gyerekkel ma­radtam egyedül. A legfiatalabb, Na­tália lányom megbetegedett... Dol­goznom kellett, s közben gondos­kodnom a gyerekekről is. Nati hiába Mindig együtt (Méry Gábor felvételei) HA SZORÍT AZ IDŐ... RAJZPADLÁS HELYETT SZÁMÍTÓGÉP A KOMÁROMI HAJÓK TERVEZÉSÉBEN AZ ÁLLAMHATÁRON TÖRTÉNT Az egykori szovjet hajópiac ösz­szeomlása nyomán tavalyelőtt való­ban kritikus helyzetbe került a Ko­máromi Hajógyár. Ott álltak készen a szovjet megrendelőknek legyártott kifizetetlen hajók (némelyik még ma is a kikötőben vesztegel), újabb megrendelésnek pedig se híre, se hamva. Alapjaiban rendült meg a gyár évtizedekig biztosnak tűnő gyártási programja. A megváltozott helyzetben gyorsan és határozottan kellett lépni. A gyár vezetésének új megrendelők után kellett néznie, és szerencsére talált fizetőképes meg­rendelőt a nyugati piacon. Itt azon­ban a feltételek is mások. Az elő­zőekben megszokott két-három éves gyártási ciklussal labdába sem rúghattak volna ezen a piacon. A nyugati megrendelők ugyanis 15-18 hónapos határidőre kérik a hajók szállítását. Aki versenyké­pes akar maradni, kénytelen állni a megszabott terminusokat. Azt viszont már csak a hajógyár­tásban. jártas szakemberek tudják, milyen feszített ritmust, összehan­golt munkát igényel ez a lerövidített tervezési, gyártáselőkészítési és gyártási ciklus. Csak egy példa. A hajótervezésben és a gyártáselő­készítés folyamatában az egyik leg­időigényesebb munka a rajzpadláson zajlik. Hogy mit jelent ez a fogalom? Valószínű, hogy csak a hajó­építésben jártas szakemberek szá­mára mond valamit. A műszaki értel­mező szótár szerint a rajzpadlás vagy rajzpadló az a hely, ahol a ha­jótest egyes részeinek 1:1 arányban történő rajzolása folyik, illetve ahol a gyártáshoz szükséges modelleket készítik. Az egy-egy hajó prototípu­sához szükséges méretarányos raj­zok elkészítése jó másfél-két évet igényelt. Ma már azonban ennyi idő alatt egy hajónak teljesen el kell készülnie. A Komáromi Hajógyárban az em­lített kritikus időszakban néhány te­hetséges és lelkes fiatalember megpróbálkozott a rajzpadlás tevé­kenységének számítógépes „kivál­tásával", helyettesítésével. Lénye­gében már előttük is történtek pró­bálkozások, azonban addig még senkinek nem sikerült működőképes rendszerbe összefoglalnia a mate­matikai modelleken alapuló számító­gépes hajótest-egyengetést. Fehér Miklós, a harmincas évei­ben járó fiatal mérnök, az időközben megalakított Fregatt. Kft. vezetője, egyben a számítógépes adatfeldol­gozás és a hajótest elemeinek rajzo­lását végző program szellemi atyja olyan rendszert dolgozott ki, amely­lyel a rajzpadláson hagyományos módszerekkel másfél-két évig tartó tevékenységet sikerült négy hónap­ra lecsökkenteni. Munkatársaival, Kukel Imrével és Zaukó Tiborral ma már rutinosan mutatják be a mód­szer alapvető fogásait. - Nyugaton ugyan létezett Foran néven egy számítógépes program ebben a témakörben, ezt azonban a tengeri hajók testének egyengeté­sére használták. Folyami hajók ese­tében ez a program nem alkalmaz­ható, mivel tervezésük során más alapelveket követnek. Természete­sen itt is az egyik legfontosabb szempont a vízvonalak és a hajó bordázaténak kiegyengetése a tö­résvonalak mentén, hogy a hajótest az egyes elemek összehegesztése után ne legyen hullámos - vezetett be a módszer rejtelmeibe Fehér Mik­lós. - Módszerünk alapjában véve matematikai modellre épül. A terve­zők megadják a hajótest fő részei­nek adatait, ezeket betápláljuk a számítógépbe, s itt, illetve a képer­nyőn zajlik az elemek gép által meg­adott koordináták szerinti rajzolása. A rajzpadlásra már csak a formázás­hoz szükséges modellek elkészítése marad. Néhány fontos modellt - vasból - egyébként már közvetle­nül a mi programjaink alapján készí­tik el. -A számítógépes adatfeldolgo­zás nyomán közvetlenül vezérelhe­tők aZ automata lángvágógépek is, amelyeket eddig lyukkártyarend­szerrel külön programozó csoport szolgált ki - egészítette ki Kukel Imre. -A rajzpadláson ezelőtt évente maximálisan egy hajótest elemeinek rajzát és modelljét készítették el, a mi módszerünkkel most egyidejű­leg négy hajótípus terveit dolgozzuk fel. Ráadásul ezek különböző módo­zatait is meg tudjuk oldani - tette hozzá Zaukó Tibor. A kétségtelenül jelentős időmeg­takarítást és így bizonyára anyagi hasznot is hozó módszer fogadtatá­sáról a gyárban Radi Bertalan mű­Aki mindenben segít - Madarász Ildikó látogatta a kisegítőiskolát, írni, ol­vasni nem tanult meg. Különösebb gondom nincs vele, hiszen ellátja önmagát, sőt, segíteni is tud. - Öt évvel ezelőtt maradtam végleg ott­hon, mert édesanyám, egészségi okokból gondozását már nem vállal­hatta. Míg nem volt meg a családi klub a háztól ki sem mozdultunk. Nem utazhattunk, hiszen annak elle­nére, hogy emelték a járadék össze­gét, nem könnyű beosztani a pénzt. Mégsem panaszkodunk... Csak a közösségben döbbentem rá arra, hogy vannak, akik több gonddal küszködnek. A tavalyi nyaraláson a közös sors nem csupán a gyereke­ket, a felnőtteket is közelebb hozta egymáshoz. S annak ellenére, hogy Nati nehezen koncentrál, a kirándu­lások olyan élményt jelentenek, hogy emlékszik az átéltekre. Az ál­latkertben látottakat nap mint nap sorolja. Ugye? - fordult a csendben ülő kislányhoz, aki helyeslően bólo­gatott, majd hirtelen megfogta a ke­zemet. - Figyelj, én megetettem a zsi­ráfot. - Tényleg? És mit eszik a zsiráf? - kérdeztem vissza, bár nem is vár­tam választ. - Te nem tudod, hogy mit szeret? Hát füvet - nevette el magát boldo­gan, majd felemlegette a majmokat és a pónifogaton való kocsikázást is. Már a kapuban voltunk, amikor észbekapott, s néhány szál virággal kedveskedett. Minden anya önkéntelenül félti gyer­mekét. A fogyatékos gyerekek szülei­nek félelme még nagyobb. Segíteni őket, tartani bennük a lelket az egész­ségesek feladata, kötelessége. Ne fe­ledjük, itt élnek közöttünk... Akkor is, ha nem látjuk őket. PÉTERFI SZONYA szaki igazgatóhelyettest is megkér­deztük. - A szovjet hajópiac összeomlása után a német megrendelők igényei válaszút elé állítottak bennünket: vagy felgyorsítjuk a tervezés és gyártáselőkészítés folyamatát, vagy elúszik ez az üzlet is. Ma már el­mondhatjuk, hogy a számítógépes rendszer nélkül valószínűleg képte­lenek lettünk volna tartani a szorító időpontokat. Az első Rajna típusú hajónál még párhuzamosan dolgo­zott a rajzpadlás és a számítógépes csoport, de amint a hajó hátsó ré­szének rajzai elkészültek, nyilvánva­lóvá vált, hogy a számítógépes mód­szer többszörösen gyorsabb és ha­tékonyabb, ezért a hajó több részét már csupán számítógépen dolgoz­ták fel a fiúk. A gyárban ugyan nem mindenki tudatosítja ennek a mód­szernek a jelentőségét, pedig nélkü­le aligha vállalhatnánk ilyen feszített határidőket - állította. Azóta a rendszer híre már túljutott a hajógyár kapuján. A fiatal munka­csoport nemrégiben a Mélníki hajó­gyár számára is elkészítette egy folyami hajó testének egyengetés,ét, s a tervdokumentáció alapján komp­lex gyártáselőkészítési munkát adott el a hajógyár révén. -A gyár szakembergárdája által képviselt szellemi tőkét nemcsak sa­ját használatra szeretnénk kihasz­nálni, hanem szellemi termékként forgalmazni is kívánjuk. Ha jól utá­naszámolunk, ez gyakran elönyö­sebb, mint maga a hajógyártás - ál­lította Radi Bertalan. - Fehér Mikló­sék módszerének alkalmazásával a folyami hajók piacán komoly helyzeti előnyre tehet szert a Komá­romi Hajógyár. T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ A statisztika néha megtévesztő, de a legtöbb esetben mégis iránymutató. Vegyük a statisztikából például azt a tényt, hogy június elsejéig a határrend­őrség illegális határátlépés során hazánk­ban több mint nyolcezer embert tartózta­tott fel. Egyszerű emberekről van szó, akik jobb megélhetés reményében hagyták el otthonukat, hazájukat, de erről a statisztika nem beszél. A bátortalanokat az embercsempészek biztatják, termé­szetesen a jó üzlet reményében, mivel egy-egy személytől kétezer dollár körüli összeget kaszíroznak be. S ezek az em­berek mindenüket pénzzé teszik, hogy a kért összeget előteremtsék. Ám a leg­többjük csak valamelyik ország határáig jut el, ott feltartóztatják őket. Ilyenkor ott állnak nincstelenül, megalázva, és nem kerülik el a bírságot, a kitoloncolást. Párizsban szép a nyár... Erről váltig meg volt győződve a 23 éves bolgár'fiatalériiber. Nem a jól ismert régi sláger juttatta ezt eszébe, hanem egy francia film, amelyet kétszer is megnézett. „Ha egyszer oda eljuthanék!" - mondo­gatta magában. Egy szót sem tudott fran­ciául, de ez nemis érdekelte. Álmaiban hol idegenlégiós egyenruhában, hol fi­csúrként, teli pénztárcával sétálgatott a híres főváros utcáin. így telt el néhány hónap, aztán döntött: nemcsak álmaiban, a valóságban is eljut Párizsba, hiszen a nyár ott valóban gyönyörű lehet... Ha­zánkba turistaként érkezett, de itt nem szándékozott sokáig időzni. A megérke­zése utáni napon a csehországi Folma­nov mellett illegálisan átment Németor­szágba. Örült, de nem sokáig. Az ottani rendőrök feltartóztatták és visszatoloncol­ták Csehszlovákiába. Útiokmányába pe­dig már a mieink beütötték a pecsétet. Ami azt jelenti, hogy hazánkban nemkívá­natos személy, és hogy 24 órán belül el kell hagynia az országot. Csakhogy ő eb­be nem tudott belenyugodni. Pozsonyban leszállt a vonatról, no nem városnézésre. Ligetfalu téréségében a zöldhatáron akar­ta Bécsen keresztül elérni a célját, de a határrendőrök ezt megakadályozták. A bírság megfizetése után tovább utazha­tott Bulgáriába. Vagy mégsem? Az Európába vezető út... néha bizony göröngyös, nehézségekkel teli. Erről a 46 és 26 éves kínai állampol­gárok is meggyőződhettek. Megunták az otthoni életet, s elhatározták, szétnéznek Európában, talán valamelyik nyugati or­szágban le is telepednek. Pozsonyban, a Matador állami vállalat munkásszálójá­ban szálltak meg. Nemcsak azért válasz­tották ezt a szálláshelyet, mert olcsó volt, hanem mert közel volt az államhatár. Addig maradtak, amíg a pénzük el nem fogyott. „Ideje lesz tovább állni" - jelen­tette ki az idősebbik, majd csomagolni kezdtek. Másnap a zöldhatáron keresztül elindultak osztrák szomszédainkhoz, csakhogy a számításukba hiba csúszott. A határrendőrök ott álltak eléjük, ahol nem is számítottak rá. Tartózkodási enge­délyüket megvonták tőlük, és 1995-ig nem utazhatnak hazánkba, legalábbis ná­luk lévő útlevéllel nem. Több mint valószí­nű, nem utaztak haza, hanem egy másik országból újra megpróbálnak kijutni Nyu­gatra, hogy európai útjuk végcélját elérjék. A számításba hiba csúszott Az embercsempészet ma jövedelmező üzlet, de nem biztonságos, s néha bizony rá is lehet fizetni. De mit meg nem tesz az ember 2000 dollárért! Az egyik román állampolgár is úgy gondolta, ő is megpró­bálkozik embercsempészéssel pénzt ke­resni. Elhíresztelte magáról, hogy jól is­meri a környező országok határait, a rej­tett ösvényeket, s azt akinek van valutája, oda viszi, ahova akarja. Az első alkalom­mal öt jelentkező akadt, de előre fizetni egyikük sem akart. Végül is abba egyez­tek meg, hogy az összeg felét csak a cél­ba érés után kapja meg. Beletörődött és elindultak. Különösebb nehézségek nél­kül jutottak el a magyar-csehszlovák ha­tárra. Éjszaka meglapultak, s pirkadatkor Dunacsúny térségében, a zöldhatáron ke­resztül léptek hazánk területére. Ám szá­mításukba hiba csúszott, egyenesen az oroszvári határrendőrök karjába futottak. Bár az embercsempészt nálunk is felelős­ségre vonhatták volna, de az illetékesek úgy döntöttek, hogy mind a hatukat átad­ják a magyar határőröknek, akik további „utazásukról" gondoskodtak. (németh)

Next

/
Thumbnails
Contents