Új Szó, 1992. május (45. évfolyam, 103-126. szám)

1992-05-14 / 112. szám, csütörtök

1992. MÁJUS 14. ANKÉT ÚJSZÓI i sajtO uszítása eóbeíeben a törés/es tapasztalat: az azok, csak a har/áltoztak meg. szuverenitási nyilatkozat sorsa. Mindenesetre a két év alatt egy nagy gazdasági és politikai transzformációt valósítottunk meg. Ez sikerként könyvelhető el, erre még ilyen formában nem volt példa. Természetesen nem tudtuk minden elképzelésünket, valóra váltani, főleg ami az emberi dimenziót illeti. A parlamentben atomizálás ment végbe. Lehet azonban vitatkozni ki, mikor, miért és milyen álláspontot fogadott el. Egy biztos, a magyar kisebbségnek nem volt sok oka az örömre az elmúlt két év alatt. Azt hiszem, a következő parlamentnek folytatni kell a megkezdett utat, ami ä gazdaságot illeti és még sokat kell tennie azért, hogy elérjünk egy európai szintű, humanista szellemiséget. PAULICKÝ PÉTER (DBP): A kétéves képviselői tevékenységemmel nem vagyok elégedett. Nem álszerénységből, de tényként, önkritikusan megállapítom, hogy a „választási programom" feladatait távolról sem sikerült maradéktalanul végrehajtani. A megválasztásomkor tett fogadalmam, hogy egy olyan társadalom felépítését szeretném szolgálni, melyben eredményesen összekapcsolódnak az egyéni szabadságjogok, a társadalmi igazságosság, valamint a nemzeteink és nemzetiségeink összefogása — egyelőre ígéret marad. Minden igyekezetem(tünk) ellenére továbbra is tart az áldatlan helyzet, pl. kétnyelvű feliratok kérdésében, nehézkes és hosszadalmas a Szovjetunióba elhurcoltak kárpótlása... A DBP képviselőjeként a társadalmi problémák baloldali megközelítését és orvoslását szorgalmaztam. Keserű szájízzel mondom, hogy nem sok sikerrel. A piacgazdaságra történő áttérés nem járt együtt, az emberhez méltó élet feltételeit biztosftó szociális intézkedésekkel. Persze, a kudarcokon túl voltak az elmúlt két évben némi sikerek és apró-cseprő örömök is. PIROVITS LÁSZLÓ (MPP): Emelt fővel állhatok a választóim 'elé, mivel sikerült megvalósítanunk e rövid választási időszak legfontosabb feladatát, mégpedig egy pluralista demokrácia intézményrendszerének kialakítását és a gazdasági reform és piacgazdaság feltételeinek megteremtését. Az eredmény jelentőségét növeli az a tény, hogy a parlament az egész Választási időszak folyamán egyfajta nyomás alatt működött. Nagyon nehéz és hálátlan feladat saját munkánk, eredményeink értékelése és megítélése. Mindezek ellenére azt-hiszem, eredményként könyvelhető el, hogy egyes jelentősebb társadalompolitikai és jogi kérdésekben való állásfoglalásaim mellett, módosító javaslataimmal, észrevételeimmel hozzájárultam a törvényhozáshoz. A sikert növeli, hogy kezdeményezéseimhez rendszerint megkaptam a képviselőtársaim támogatását, iga zolván, hogy a parlamenti munka és az abban elért eredmények végül is kollektívák. Sajnos, a parlamenti munkát jelentősen nehezítette és kedvezőtlenül befolyásolta a két legnagyobb szlovákiai politikai szubjektumban végbemenő fokozatos bomlás. Ennek egyik következménye, hogy nem alkotmányozhatott sem a szövetségi, sem a szlovák parlament. Nem képviselővé válni, hanem végigcsinálni az elmúlt két esztendőt volt nehéz. Hogy miért vállaltam? Talán azok becsületéért, akik a hatalmi párt tagjaiként is mindig oda sorakoztak, ahol a munkát osztották, nem pedig oda, ahol a babérokat. Hogy miért csináltam végig? Azért mert éreztem, hogy szükség var rám. Néhány képviselőtársammá talán sikerült némileg kitöltenünk az' az űrt, amely a mezőgazdász-képviselők hiánya miatt keletkezett törvényhozó testületünkben. A kérdés FERENCIP): 1989 évi fordulat gyökeresen megtét. A felgyorsult <özepette, amikor a színváltoztatás, don egy zsákba nekem is dönte:snyói járás jeiőltahol a baloldali s történelmi gyössen természetes, li ellenzéki képvi;ezetesen kiálltam ;ből élő emberek mellett. Az SZNT ottságának tagja;égeknek megfelegíteni az áldatlan izőgazdasági üze, hogy a képviselői 5je alatt kialakult szociális viszonyok < képviselőtársam edve munkájával, vonatkozik rám is. kről elsősorban a irtok képviselőinek . a választóknak. k meggyőződve sikerült, amit élig nem dőlt el a MIKÓ JENŐ A. NAGY LÁSZLÓ (MPP): Amikor két éve a szlovák demokratikus pártokkal kormányt alakítottunk, úgy vélekedtünk, hogy a szlovákiai magyarság számára biztosítani kell a beleszólás lehetőségét, amire ellenzéki pozícióból csak korlátolt lehetőségek vannak. A mi politikánk az elmúlt két év során az ún. hangyamunka, a minden erőbedobást igénylő kompromisszumok politikája volt. Igaz, hogy nem volt annyira látványos, mint a minden felelősségtől mentes ellenzéki politizálás, ám ez volt valójában hatékony. Nemrég a Panorámában is alighanem azért kurtították meg válaszomat, mert túl hosszúnak találták a megnevezett eredmények listáját. Az Új Szó hasábjain ugyanazt mondhatom, amit a tv kamerái előtt mondtam: azt tartjuk a legjelentősebb vívmányunknak, hogy a demokratikus cseh és szlovák erőkkel összefogva felépítettük a demokrácia és a kisebbség gazdasági megerősödésének alapjait és sikerült megakadályozni Csehszlovákia szétesését, s így elejét verini a jugoszláv típusú fejlődésnek. A MPP képviselőinek nevével fémjelzett vívmányok közül kiemelném Pirovits László törvényjavaslatát, mely lehetővé tette, hogy a Szovjetunióba elhurcolt magyarokat is kárpótolják, valamint Berényi József indítványát, melynek alapján a parlament támogatta a nyitrai nemzetiségi kar felállítását. RÓZSA ERNŐ (Együttélés): Az elmúlt két esztendő megítélésem szerint munkaigényes időszak volt, ismereteket, önuralmat és toleranciát igényelt minden képviselőtől, higgadt, megfontolt, kompromisszumkészségű tevékenységet a kisebbség érdekében. Megfeleltünk a követelményeknek. A társadalom átalakulása során konstruktív ellenzékként támogattuk a kártérítési, privatizációs és a föld tulajdonjoga rendezésére irányuló törvények létrehozását, ha nem is tükrözik azok teljes mértékben a kisebbségek jogos érdekeit. Megszűntek a nemzeti bizottságok, mint a helyi államhatalom és közigazgatás mindenható hivatali, és létrejött az önigazgatás rendszerének alapja a városokban és községekben. Sok még a tennivaló a nyelvhasználat, iskolarendszer, kultúra, területfejlesztés, az alkotmányi egyensúly garanciáinak megteremtése terén. Meggyőződésem, hogy választóim bizalma lehetővé teszi a megkezdett munka továbbvitelét. Az első gondolat legyen a köszöneté. Köszönet mindazoknak, akik két évvel ezelőtt részt vettek a választásokon és külön köszönet azoknak, akik a mi koalíciónkra szavaztak, annak a közel 50 ezer embernek, akik karikázással külön jelezték: bízunk benned. A második gondolat legyen a bocsánatkérésé. E helyen kérek bocsánatot azért, hogy a vitathatatlan eredmények ellenére sem értünk el többet. Nemcsak rajtunk múlott... A harmadik gondolat legyen az utolsó szó jogán a kérésé. A június 5—e-i választásokra menjen el minden választójoggal rendelkező csehszlovákiai magyar, szavazzon ránk, megteremtve az elkövetkező négy év eredményesebb parlamenti munkájának mindannyiunk jövője szempontjából fontos feltételét. VARJÚ JÁNOS (DBP): kívülálló szakértők bevonásával működő szakbizottság létrehozásával igyekeztünk megoldani. Hogy miért ebben a pártban? Elsősorban azért, mert ebben kezdtem. Na, meg talán azért is, mert megújulóban van, modern baloldali párttá alakul át, és kialakulóban van a nemnzetiségi politikája is. Hogy hogyan sikerült teljesíteni ígéreteimet? Erről többet tudhatnak azok, akik az Új Szón kívül más újságot is olvasnak, és akik eljárnak a választókkal való találkozásaimra. N PÉTER U): Politikai síkon nem jő tanácsadó sem az optimizmus, sem az idealizmus. E^zzel az alapállással fogadtam el két évvel ezelőtt a képviselői mandátumot Jól sejtettem, hogy politikai klubunkban könnyű lesz kialakítani az egységes nézőpontot, ám egyre nehezebb lesz összhangot teremteni az erősen megosztott és sokszor indulatos többi képviselőtárssal. Keserű tapasztalatunk, hogy a kommunizmus alternatívája nem a demokrácia, hanem a nacionalizmus lett. ' Fájlalom, hogy parlamentünkben sokan viszaéltek a keresztyénséggel és olcsó politikai eszközzé degradálták. A torz történelemszemlélet meghiúsította, hogy a parlament nyíltan tárgyaljon a térségünkben élő magyarok ellen elkövetett embertelenségről, a legalapvetőbb emberi, polgári jogoktól való megfosztásuktól, és nem volt hajlandó felmenteni a kollektív bűnösség vádja alól sem. Abban sem sikerült megnyerni a többség támogatását, hogy az egyházi rehabilitáció az 1948 előtti időszakra is kiterjedjen. SZABÓ REZSŐ (Együttélés): TIRINDA PÉTER (MKDM): Mielőtt az SZNT-ben képviselői tisztséget vállaltam, tizenhét évig folyamatosan műszaki tudományos alapkutatással foglalkoztam. így a személyes célkitűzéseimben igyekeztem a reális valósággal számolni. Elképzeléseim az adott politikai légkört figyelembe véve, elsősorban a különböző feszültségek enyhítésére, illetve az eltérő nézetek egyeztetésére irányultak, szem előtt tartva a szlovákiai magyar nemzeti kisebbség társadalmi, politikai és jogi értékeit. A két év elteltével elmondható, Nehéz értékelni munkám eredményességét, van ami jobban sikerült, van ami kevésbé. Gyakran találkoztam a polgárokkal, így tudom, hogy lépéseim sikertelensége esetében is megértőek voltak. Az államigazgatási és területi önigazgatási bizottság kezdeményezésemre több javaslatot fogadott el, s ezek egy része a törvénytervezetekbe is bekerült. A képviselők között a kormánypolitika legkeményebb bírálói közé tartoztam, főleg ami az állami költségvetést, a bürokrácia elburjánzását, az államigazgatás centralizálását, a községek kis hatáskörét, nem kielégítő anyagi támogatását illeti. Fenntartásaim voltak Mikloš úrral szemben a privatizációs .folyamat megvalósításával kapcsolatban. Bíráltam a kormány gazdaságpolitikájának hiányosságait. Sajnálom, hogy nem sikerült megnyernem az együttműködésre más pártok és mozgalmak képviselőit, még a szűkebb régiónkban, a Bodrogközben sem. (A felvételeket Méry Gábor és Prikler László (1) készítette) hogy a lakosság túlnyomó többsége jóval több eredményt várt, mint amiről ma a képviselők, így én is, be tudunk számolni. Személy szerint mégis úgy érzem, hogy hatékonyan részt vettem komoly és súlyos, társadalmi, illetve politikai veszélyhelyzetek elhárításában és fékezésében, amelyekből az elmúlt két évben bőven kijutott. Valószínű, hogy a közvélemény nem is szerzett teljes terjedelemben tudomást ezekről. Örülök annak, hogy a Gondviselés jóvoltából becsülettel és egészséges idegrendszerrel sikerült bizonyos stabilizáló tényezőként dolgoznom Szlovákia törvényhozó testületében. ZÁSZLÓS GÁBOR (MPP): ZSELENÁK JÓZSEF (DBP): — A változni és változtatni elv szellemében bábáskodtunk egy igazságosabb társadalmi rend létrehozásánál. Tekintélyt a jognak, becsület a tisztességnek — ezzel az elszántsággal, tisztelettel és alázattal léptem át 1990 februárjában a szlovák parlament küszöbét. Leomlott a vasfüggöny — szabadon szárnyalhatunk. Megváltozott politikai intézményrendszerünk, sokszínűvé vált politikai palettánk (helyenként túlontúl tarka lett) — rendkívüli szociális megrázkódtatás nélkül megalapoztuk a gazdasági szerkezetváltást. Elfogadtuk az alapvető emberi és polgári jogainkat szavatoló Alkotmánylevelet, létrehoztuk a törvény előtti egyenlőségünk garanciájának legfőbb intézményét — az alkotmánybíróságot. Szentgyörgyi Albert mondta egykor. „Fő célunk nem lehet boldogságunk kereteinek minden áron való bővítése, hanem inkább a már meglevők kitöltése". Ez egyedüli esélyünk.