Új Szó, 1992. május (45. évfolyam, 103-126. szám)

1992-05-14 / 112. szám, csütörtök

1992. MÁJUS 14. ANKÉT ÚJSZÓI i sajtO uszítása e­óbeíeben a törés­/es tapasztalat: az azok, csak a har­/áltoztak meg. szuverenitási nyilatkozat sorsa. Min­denesetre a két év alatt egy nagy gazdasági és politikai transzformáci­ót valósítottunk meg. Ez sikerként könyvelhető el, erre még ilyen for­mában nem volt példa. Termé­szetesen nem tudtuk minden elkép­zelésünket, valóra váltani, főleg ami az emberi dimenziót illeti. A parla­mentben atomizálás ment végbe. Lehet azonban vitatkozni ki, mikor, miért és milyen álláspontot fogadott el. Egy biztos, a magyar kisebbség­nek nem volt sok oka az örömre az elmúlt két év alatt. Azt hiszem, a kö­vetkező parlamentnek folytatni kell a megkezdett utat, ami ä gazdaságot illeti és még sokat kell tennie azért, hogy elérjünk egy európai szintű, hu­manista szellemiséget. PAULICKÝ PÉTER (DBP): A kétéves képviselői tevékenysé­gemmel nem vagyok elégedett. Nem álszerénységből, de tényként, önkri­tikusan megállapítom, hogy a „vá­lasztási programom" feladatait tá­volról sem sikerült maradéktalanul végrehajtani. A megválasztásomkor tett fogadalmam, hogy egy olyan társadalom felépítését szeretném szolgálni, melyben eredményesen összekapcsolódnak az egyéni sza­badságjogok, a társadalmi igazsá­gosság, valamint a nemzeteink és nemzetiségeink összefogása — egyelőre ígéret marad. Minden igye­kezetem(tünk) ellenére továbbra is tart az áldatlan helyzet, pl. kétnyelvű feliratok kérdésében, nehézkes és hosszadalmas a Szovjetunióba el­hurcoltak kárpótlása... A DBP képvi­selőjeként a társadalmi problémák baloldali megközelítését és orvoslá­sát szorgalmaztam. Keserű szájízzel mondom, hogy nem sok sikerrel. A piacgazdaságra történő áttérés nem járt együtt, az emberhez méltó élet feltételeit biztosftó szociális intézke­désekkel. Persze, a kudarcokon túl voltak az elmúlt két évben némi sike­rek és apró-cseprő örömök is. PIROVITS LÁSZLÓ (MPP): Emelt fővel állhatok a választóim 'elé, mivel sikerült megvalósítanunk e rövid választási időszak legfonto­sabb feladatát, mégpedig egy plura­lista demokrácia intézményrendsze­rének kialakítását és a gazdasági reform és piacgazdaság feltételei­nek megteremtését. Az eredmény jelentőségét növeli az a tény, hogy a parlament az egész Választási idő­szak folyamán egyfajta nyomás alatt működött. Nagyon nehéz és há­látlan feladat saját munkánk, ered­ményeink értékelése és megítélése. Mindezek ellenére azt-hiszem, ered­ményként könyvelhető el, hogy egyes jelentősebb társada­lompolitikai és jogi kérdésekben való állásfoglalásaim mellett, módosító javaslataimmal, észrevételeimmel hozzájárultam a törvényhozáshoz. A sikert növeli, hogy kezdeményezése­imhez rendszerint megkaptam a képviselőtársaim támogatását, iga zolván, hogy a parlamenti munka és az abban elért eredmények végül is kollektívák. Sajnos, a parlamenti munkát jelentősen nehezítette és ked­vezőtlenül befolyásolta a két legna­gyobb szlovákiai politikai szubjek­tumban végbemenő fokozatos bom­lás. Ennek egyik következménye, hogy nem alkotmányozhatott sem a szövetségi, sem a szlovák parlament. Nem képviselővé válni, hanem vé­gigcsinálni az elmúlt két esztendőt volt nehéz. Hogy miért vállaltam? Talán azok becsületéért, akik a ha­talmi párt tagjaiként is mindig oda sorakoztak, ahol a munkát osztották, nem pedig oda, ahol a babérokat. Hogy miért csináltam végig? Azért mert éreztem, hogy szükség var rám. Néhány képviselőtársammá talán sikerült némileg kitöltenünk az' az űrt, amely a mezőgazdász-képvi­selők hiánya miatt keletkezett tör­vényhozó testületünkben. A kérdés FERENC­IP): 1989 évi fordulat gyökeresen meg­tét. A felgyorsult <özepette, amikor a színváltoztatás, don egy zsákba nekem is dönte­:snyói járás jeiőlt­ahol a baloldali s történelmi gyö­ssen természetes, li ellenzéki képvi­;ezetesen kiálltam ;ből élő emberek mellett. Az SZNT ottságának tagja­;égeknek megfele­gíteni az áldatlan izőgazdasági üze­, hogy a képviselői 5je alatt kialakult szociális viszonyok < képviselőtársam edve munkájával, vonatkozik rám is. kről elsősorban a irtok képviselőinek . a választóknak. k meggyőződve sikerült, amit él­ig nem dőlt el a MIKÓ JENŐ A. NAGY LÁSZLÓ (MPP): Amikor két éve a szlovák demok­ratikus pártokkal kormányt alakítot­tunk, úgy vélekedtünk, hogy a szlo­vákiai magyarság számára biztosí­tani kell a beleszólás lehetőségét, amire ellenzéki pozícióból csak kor­látolt lehetőségek vannak. A mi poli­tikánk az elmúlt két év során az ún. hangyamunka, a minden erőbedo­bást igénylő kompromisszumok po­litikája volt. Igaz, hogy nem volt annyira látványos, mint a minden fe­lelősségtől mentes ellenzéki politizá­lás, ám ez volt valójában hatékony. Nemrég a Panorámában is aligha­nem azért kurtították meg válaszo­mat, mert túl hosszúnak találták a megnevezett eredmények listáját. Az Új Szó hasábjain ugyanazt mondhatom, amit a tv kamerái előtt mondtam: azt tartjuk a legjelentő­sebb vívmányunknak, hogy a de­mokratikus cseh és szlovák erőkkel összefogva felépítettük a demokrá­cia és a kisebbség gazdasági meg­erősödésének alapjait és sikerült megakadályozni Csehszlovákia szétesését, s így elejét verini a jugo­szláv típusú fejlődésnek. A MPP képviselőinek nevével fémjelzett vívmányok közül kiemelném Pirovits László törvényjavaslatát, mely lehe­tővé tette, hogy a Szovjetunióba el­hurcolt magyarokat is kárpótolják, valamint Berényi József indítványát, melynek alapján a parlament támogat­ta a nyitrai nemzetiségi kar felállítását. RÓZSA ERNŐ (Együttélés): Az elmúlt két esztendő megítélé­sem szerint munkaigényes időszak volt, ismereteket, önuralmat és tole­ranciát igényelt minden képviselőtől, higgadt, megfontolt, kompromisszum­készségű tevékenységet a kisebbség érdekében. Megfeleltünk a követel­ményeknek. A társadalom átalakulá­sa során konstruktív ellenzékként tá­mogattuk a kártérítési, privatizációs és a föld tulajdonjoga rendezésére irányuló törvények létrehozását, ha nem is tükrözik azok teljes mértékben a kisebbségek jogos érdekeit. Meg­szűntek a nemzeti bizottságok, mint a helyi államhatalom és közigazgatás mindenható hivatali, és létrejött az öni­gazgatás rendszerének alapja a váro­sokban és községekben. Sok még a tennivaló a nyelvhasználat, iskolarend­szer, kultúra, területfejlesztés, az alkot­mányi egyensúly garanciáinak megte­remtése terén. Meggyőződésem, hogy választóim bizalma lehetővé teszi a megkezdett munka továbbvitelét. Az első gondolat legyen a köszö­neté. Köszönet mindazoknak, akik két évvel ezelőtt részt vettek a vá­lasztásokon és külön köszönet azoknak, akik a mi koalíciónkra sza­vaztak, annak a közel 50 ezer em­bernek, akik karikázással külön je­lezték: bízunk benned. A második gondolat legyen a bocsánatkérésé. E helyen kérek bocsánatot azért, hogy a vitathatatlan eredmények el­lenére sem értünk el többet. Nem­csak rajtunk múlott... A harmadik gondolat legyen az utolsó szó jogán a kérésé. A június 5—e-i választá­sokra menjen el minden választójog­gal rendelkező csehszlovákiai ma­gyar, szavazzon ránk, megteremtve az elkövetkező négy év eredménye­sebb parlamenti munkájának mind­annyiunk jövője szempontjából fon­tos feltételét. VARJÚ JÁNOS (DBP): kívülálló szakértők bevonásával működő szakbizottság létrehozásá­val igyekeztünk megoldani. Hogy miért ebben a pártban? Elsősorban azért, mert ebben kezdtem. Na, meg talán azért is, mert megújulóban van, modern baloldali párttá alakul át, és kialakulóban van a nemnzetiségi po­litikája is. Hogy hogyan sikerült telje­síteni ígéreteimet? Erről többet tud­hatnak azok, akik az Új Szón kívül más újságot is olvasnak, és akik el­járnak a választókkal való találko­zásaimra. N PÉTER U): Politikai síkon nem jő tanácsadó sem az optimizmus, sem az idealiz­mus. E^zzel az alapállással fogadtam el két évvel ezelőtt a képviselői man­dátumot Jól sejtettem, hogy politikai klubunkban könnyű lesz kialakítani az egységes nézőpontot, ám egyre nehezebb lesz összhangot teremteni az erősen megosztott és sokszor in­dulatos többi képviselőtárssal. Ke­serű tapasztalatunk, hogy a kommu­nizmus alternatívája nem a demok­rácia, hanem a nacionalizmus lett. ' Fájlalom, hogy parlamentünkben so­kan viszaéltek a keresztyénséggel és olcsó politikai eszközzé degra­dálták. A torz történelemszemlélet meghiúsította, hogy a parlament nyíltan tárgyaljon a térségünkben élő magyarok ellen elkövetett em­bertelenségről, a legalapvetőbb em­beri, polgári jogoktól való megfosz­tásuktól, és nem volt hajlandó fel­menteni a kollektív bűnösség vádja alól sem. Abban sem sikerült meg­nyerni a többség támogatását, hogy az egyházi rehabilitáció az 1948 előtti időszakra is kiterjedjen. SZABÓ REZSŐ (Együttélés): TIRINDA PÉTER (MKDM): Mielőtt az SZNT-ben képviselői tisztséget vállaltam, tizenhét évig fo­lyamatosan műszaki tudományos alapkutatással foglalkoztam. így a személyes célkitűzéseimben igye­keztem a reális valósággal számolni. Elképzeléseim az adott politikai lég­kört figyelembe véve, elsősorban a különböző feszültségek enyhítésére, illetve az eltérő nézetek egyezteté­sére irányultak, szem előtt tartva a szlovákiai magyar nemzeti kisebb­ség társadalmi, politikai és jogi érté­keit. A két év elteltével elmondható, Nehéz értékelni munkám eredmé­nyességét, van ami jobban sikerült, van ami kevésbé. Gyakran találkoztam a polgárokkal, így tudom, hogy lépéseim sikertelensége esetében is megértőek voltak. Az államigazgatási és területi önigazgatási bizottság kezdeményezé­semre több javaslatot fogadott el, s ezek egy része a törvénytervezetekbe is bekerült. A képviselők között a kor­mánypolitika legkeményebb bírálói kö­zé tartoztam, főleg ami az állami költ­ségvetést, a bürokrácia elburjánzását, az államigazgatás centralizálását, a községek kis hatáskörét, nem kielégítő anyagi támogatását illeti. Fenntartása­im voltak Mikloš úrral szemben a priva­tizációs .folyamat megvalósításával kapcsolatban. Bíráltam a kormány gazdaságpolitikájának hiányosságait. Sajnálom, hogy nem sikerült megnyer­nem az együttműködésre más pártok és mozgalmak képviselőit, még a szű­kebb régiónkban, a Bodrogközben sem. (A felvételeket Méry Gábor és Prikler László (1) készítette) hogy a lakosság túlnyomó többsége jóval több eredményt várt, mint ami­ről ma a képviselők, így én is, be tu­dunk számolni. Személy szerint mégis úgy érzem, hogy hatékonyan részt vettem komoly és súlyos, tár­sadalmi, illetve politikai veszélyhely­zetek elhárításában és fékezésében, amelyekből az elmúlt két évben bő­ven kijutott. Valószínű, hogy a köz­vélemény nem is szerzett teljes ter­jedelemben tudomást ezekről. Örü­lök annak, hogy a Gondviselés jóvol­tából becsülettel és egészséges idegrendszerrel sikerült bizonyos stabilizáló tényezőként dolgoznom Szlovákia törvényhozó testületében. ZÁSZLÓS GÁBOR (MPP): ZSELENÁK JÓZSEF (DBP): — A változni és változtatni elv szellemében bábáskodtunk egy igaz­ságosabb társadalmi rend létrehozá­sánál. Tekintélyt a jognak, becsület a tisztességnek — ezzel az elszántság­gal, tisztelettel és alázattal léptem át 1990 februárjában a szlovák parla­ment küszöbét. Leomlott a vasfüg­göny — szabadon szárnyalhatunk. Megváltozott politikai intézményrend­szerünk, sokszínűvé vált politikai pa­lettánk (helyenként túlontúl tarka lett) — rendkívüli szociális megrázkódta­tás nélkül megalapoztuk a gazdasági szerkezetváltást. Elfogadtuk az alap­vető emberi és polgári jogainkat sza­vatoló Alkotmánylevelet, létrehoztuk a törvény előtti egyenlőségünk ga­ranciájának legfőbb intézményét — az alkotmánybíróságot. Szentgyörgyi Albert mondta egykor. „Fő célunk nem lehet boldogságunk kereteinek minden áron való bővítése, hanem in­kább a már meglevők kitöltése". Ez egyedüli esélyünk.

Next

/
Thumbnails
Contents