Új Szó, 1992. május (45. évfolyam, 103-126. szám)

1992-05-14 / 112. szám, csütörtök

HIREK-VELEMENYEK . ÚJ szól 1992. MÁJUS 14. MARADJON A HELYEN A MAGYAR KÖNYVESBOLT! Május 6-i számunkban Dobos László, a Madách kiadó igazgatója, parlamenti képviselő nyílt levélben fordult Pozsony-Óváros önkor­mányzatához, név szerint Miloslava Zemková polgármesterasszony­hoz, a megszűnésre, illetve áttelepítésre ítélt Magyar Könyvesbolt ügyében. Mely számunkra természetesen közügy. Ezért a levél egyik kitételének alapján („E helyzetben nincs más lehetőségem, mint hogy a magyar nemzetiségi kulturális intézmények vezetőinek, közéletünk, kultúránk felelős személyiségeinek s az egyszerű embereknek a véle­ményét kérjem, akár petíció formájában is.") Egyetértéssel tesszük közzé az alábbi szöveget, kérve a széles nyilvánosság támogatását. PETÍCIÓ A Törvénytár 85/1990-es számú, a petíciós jogról szóló törvény értelmében aláírásommal tiltakozom Pozsony-Óvá­ros önkormányzatának döntése ellen, melynek értelmében megszünteti a Mihály utca 6. sz. alatti Magyar Könyvesboltot, a főváros egyetlen magyar könyvesboltját. Egyúttal követelem, hogy ezt a döntést az önkormányzati tanács bírálja felül és nyilvánítsa semmissé, úgy, hogy a negyven éve létező Magyar Könyvesbolt maradjon a helyén. Ellenkező esetben döntésükkel a csehszlovákiai magyar kultúra egyetlen ilyen intézményét szüntetik meg a fővárosban, nagymértékben korlátozva ezzel a kisebbség anyanyelvi kultúrához való jogának gyakorlását. Név: Lakhely: Aláírás: A kitöltött dokumentumot (az alábbiakra is vonatkozik) a következő címre szíveskedjenek elküldeni: Madách kiadó, Michalská 9., 816 21 Bratislava. Csoportos aláírási ívek esetében a petíciós törvény 4 §-ának értelmé­ben fejlécként az íveknek tartalmazniuk kell a petíció szövegét, azaz az aláíróknak lehetővé kell tenni, hogy a petíció tartalmával megismerked­hessenek. Ha az aláírási ívek nem tartalmazzák a petíció szövegét, úgy kell azokat megjelölni, hogy egyértelmű legyen, az állampolgárok aláírásaikkal milyen petíciót támogatnak. Az ilyen aláírási ívnek a továb­biakban tartalmaznia kell még a petíció összeállítójának kérészi- és vezetéknevét, illetve lakóhelyét vagy a petíciós bizottság képviseletre jogosult tagjának kereszt- és vezetéknevét, illetve lakhelyét. Tekintettel a fenti jogszabályi utasításokra, valamint az SZNT nyelvtörvényére, kérjük Önöket, az esetleges csoportos aláírási íveket lássák el a követ­kező fejléccel: Petícia za Maďarské kníhkupectvo v Bratislave Petíciu zostavil: Dobos László, Parcelná 12, 821 06 Brati­slava Név (meno) Lakhely (bydlisko) Aláírás (podpis) HEGYI KARABAH AZ ENSZ ISMÉT PRÓBÁLKOZIK Butrosz Ghali ENSZ-főtitkár úgy dön­tött, hogy újabb missziót indítanak Hegyi Karabahba. Döntését tegnapra virradó éj­szaka a Biztonsági Tanács is támogatta. Eddig azonban nem világos, mikor indul a misszió Karabahba, a tanács tagorszá­gainak diplomatái szerint erre mihama­rabb sor kerül. A BT a zárt ajtók mögött megtartott tanácskozása után nyilatkozatot adott ki, amely rámutat a misszió kiküldésének szükségességére. A csoportnak az lesz a feladata, hogy a helyszínen tanulmá­nyozza a helyzetet és annak lehetőségét, miként járulhatna hozzá a világszervezet az EBEÉ-országok erőfeszítéseihez. A Biztonsági Tanács egyben támogatta az egyes tagállamok közvetítői szerepét. Ezekhez az államokhoz tartozik mindenek­előtt Irán, amelynek már kétszer sikerült' rávennie a szembenálló feleket, hogy kössenek tűzszünetet. A testület a továb­biakban foglalkozott a karabahi lakosság helyzetével és azt kérte, hogy az ENSZ­misszió vizsgálja meg a gyors humanitári­us támogatás lehetőségét. Az ENSZ-központban a tanácskozás­sal összefüggésben éles vitára került sor Örményország és Azerbajdzsán között. Hasszan Haszanov azeri nagykövet saj­tóértekezletén kijelentette: a konfliktust nem lehet csupán Hegyi Karabah kereté­ben megoldani, hiszen tulajdonképpen az Azerbajdzsán és Örményország közötti konfliktusról van szó. Az örmény fél vi­szont nyilatkozatban közölte, a probléma abban rejlik, hogy Azerbajdzsán a hadse­reg segítségével akadályozza Hegyi Ka­rabah lakosságát önrendelkezési jogának érvényesítésében. Közben Susába, az örmény szepara­tisták által e hét végén elfoglalt karabahi városba visszatérnek az emberek, akiket négy évvel ezelőtt az örményellenes pog­romok űztek el. Sztyepanakertben a hete­kig tartó rakéta- és tüzérségi támadások után már négy napja nyugalom van, ám Karabah több más területén tovább foly­tatódnak a harcok. MOLDOVA ELNÖKÉNEK KÖVETELÉSE AZONNAL TÁVOZZON A14. HADSEREG FOGHÍJAS LESZ A FÁK TASKENTl CSÚCSTALÁLKOZÓJA Mircea Snegur moldovai elnök tegnap táviratot küldött orosz partnerének, Bo­risz Jelcinnek, s ebben figyelmeztette őt, hogy a Dnyeszter mentén állomásozó 14. hadsereg parancsnoksága nyíltan támo­gatja a szeparatistákat. Hangsúlyozta: a hadsereg nagy mennyiségű fegyvert és haditechnikát bocsátott a moldovai rendő­rök ellen harcoló Dnyeszter menti gárdis­ták rendelkezésére. Snegur a továbbiakban arra is figyel­meztetett, hogy a hadsereg tisztjei had­gyakorlatokat hajtanak végre és a Dnyeszter bal partján törvénytelen fegy­veres csoportokat képeznek ki. Mintegy háromszáz tiszt nyíltan kijelentette, hogy a helyzet kiéleződése esetén az ún. Dnyeszter Menti Köztársaságot fogja tá­mogatni. A moldován elnök felszólította orosz partnerét a 14. hadsereg azonnali kivonására a független köztársaság terü­letéről. Mondova mégis csak részt vesz a FÁK legfelsőbb képviselőinek találkozóján. A május 15-re Taskentbe tervezett tár­gyalásokon Constantin Óborok első mi­niszterelnök-helyettes vezeti majd a kisi­nyovi küldöttséget - tájékoztatott tegnap a Moldova Press-TASZSZ. Korábban ugyanis Mircea-Snegur azt közölte, hogy a moldovai küldöttség nem utazik el Tas­kentbe, mert Oroszország beavatkozik a Dnyeszter mentén kialakult helyzetbe, Leonyid Kravcsuk ukrán elnök sem vesz részt a FÁK legfelsőbb képviselői­nek taskenti találkozóján. Az elnök erről azután tájékoztatott, hogy visszatért az Egyesült Államokból. Az ukrajnai küldött­séget Vitold Fokin kormányfő fogja ve­zetni. OLASZ ELNÖKVÁLASZTÁS BOTRÁNYOS NYITÁNY Az olasz parlamentben tegnap reggel, közvetlenül az elnökválasz­tás megkezdése előtt összetűzés robbant ki a képviselők között. Több újfasiszta képviselőt, akiknek nézet­eltérésük támadt a keresztényde­mokratákkal, kiutasítottak a képvise­lőházból. Tegnap az elnökválasztás két fordulóját bonyolították le. A kö­zelmúltban idő előtt lemondott Fran­cesco Cossiga államfő utódját 1014-en választják meg, a parla­ment két házának tagjai, valamint a tartományok küldöttei. A legna­gyobb esélyesnek Giovanni Spa­dolinit, a szenátus elnökét tartják. Tekintettel arra, hogy az első három fordulóban kétharmados többséggel választják az államfőt, nem lehet számolni azzal, hogy a procedúra rövid idő alatt véget ér. A negyedik fordulótól kezdve, amelyre egyéb­ként pénteken kerül sor, már az egyszerű többség is elég az ország új elnökének megválasztásához. M iközben nálunk a prágai csúcstalálkozó kapcsán elsősorban a visegrádi hármak együttműködésére, meg a Bős körüli csehszlo­vák-magyar konfliktusra összpontosítottuk figyel­münket, szinte teljesen megfeledkeztünk arról, hogy harmadik partnerünk, Lengyelország egyre súlyosabb válságba bonyolódik. Több nyugati lap figyelmeztetett az utóbbi napokban arra, a mélyü­lő gazdasági gondokat tetézi, hogy lassan ka­tasztrofálissá válik a politikai helyzet, az ország kormányozhatatlan. Bár már május közepén tar­tunk, Lengyelországnak még mindig nincs idei költségvetése, s ez csak egy példa a sok közül. Prága után két nappal mondta el Walesa már jó előre rendkívüli horderejűnek beharangozott beszédét, amelyben azzal foglalkozott, miként lehetne feloldani a kormányzati bénultságot. Ez lényegében a tavaly októberi választások óta tart, s fő oka, hogy huszonkilenc párt jutott be a parla­mentbe, s az ennyire megosztott törvényhozás­ban teljes képtelenség lényeges döntéseket elfo­gadtatni. Botrány botrányt ér, a politikai elit pedig az egymás közötti hatalmi torzsalkodással van elfoglalva. Walesa is azt ostorozta, hogy a politi­kusok felelőtlen kijelentéseket tesznek, s a hatal­mi belharc minden tekintélyt megsemmisített. Walesa erre egyetlen gyógymódot tudott aján­lani, a francia típusú elnöki hatalom megteremté­sét Lengyelországban. Csakhogy ezt a mostani alkotmány nem teszi lehetővé - még Jaruzelskire szabták az államfő alaptörvényben rögzített jog­köreit a letűnőben lévő kommunista hatalom és a Szolidaritás között folyó kerekasztal-tárgyalá­sokon -, s ezért ajánlotta Walesa egy átmeneti, „kis alkotmány" elfogadását. Azt mondta, egy hónapig hajlandó várni erre, s aztán majd lépni fog, Fenyegetésként is lehet ezt értelmezni, hi­szen a pártok többsége elutasította követeléseit, egyre kevésbé akarnak neki „teljhatalmat" adni. Márpedig valamerre lépni kell a kormányozható­ság érdekében, hiszen a mostani hatalmi három­szög szinte semlegesíti egymást, az elnök, a ka­binet és a parlament egymással birkózik. Talán a legádázabb az a küzdelem, amit Walesa az Olszewski-kormánnyal vív. A válasz­tások októberben voltak, de Walesa ellenkezése miatt Olszewski csak december vége felé lett kormányfő. Programját, költségvetési tervezetét a parlament rendre visszautasította, s január óta WALESA RECEPTJE már többször voít szó a távozásáról. A hétpárti kormánykoalíciót korábban a Walesa-táborba so­rolták, mert őt támogatták az elnökválasztás során. Mára, persze, elhidegült a viszony közöt­tük. Walesa ugyanakkor összeveszett az elnöki hivatal korábbi vezetőjével, egy évvel ezelőtti egyik legkedvesebb hívével, Kaczynskivel is. Van egy olyan érzése az embernek, hogy szándéko­san összerúgja a port mindenkivel, akivel csak lehet. A múlt hónapban úgy tűnt, megoldódik a kormányválság: a hétpárti kormánykoalíció tár­gyalásokat kezdett a reformpárti, de ellenzékben lévő liberális hármaskoalícióval egy nemzeti nagy­koalíció létrehozásáról, amely mögött ott állt volna a létfontosságú törvények jóváhagyásához szükséges parlamenti többség. De a dologból nem lett Semmi. Kissé leegyszerűsítve: a hétpár­tiak a nemzeti és a keresztény kurzusra építenek, a hárompártiak pedig európai Lengyelországot akarnak. Ezt követően tette Walesa azt a meglepő kijelentést, hogy a legszívesebben Tadeusz Ma­zowieckit látná a kabinet élén. Azt a nemzetközi tekintéllyel bíró professzort, aki jelenleg a legna­gyobb párt, a Demokratikus Unió élén áll, aki korábban, az elnökválasztáson Walesa legna­gyobb riválisa volt, s még korábban az első Szolidaritás-kormányt vezette, és akit éppen Wa­lesa buktatott meg saját személyes ambíciói miatt. S bár Mazowieckiék már úgy-ahogy ren­dezték viszonyukat az államfővel, de áz említet­teket és a Szolidaritás szétverését sem felejtették még el neki. Természetes tehát, hogy ők sem szavaznak meg akkora elnöki hatalmat Walesá­nak, mint amilyet szeretne. Közben, a kulisszák mögött, folyik a harc azért is, hogy ki szerezze meg a hadsereg irányítását. Ezt példézza Parys védelmi miniszter botránya is. A miniszter nemrégiben kijelentette, hogy az államfő körei puccsra készülnek. A botrány óriási volt. Walesa Parys azonnali távozását követelte, Olszewski kormányfő azonban nem volt hajlandó megválni miniszterétől, csak kényszerszabad­ságra küldte, s megtiltotta neki a nyilvános sze­replést mindaddig, amíg tisztázzák az ügyet. Alig tért vissza e szabadságról Jan Parys, máris kiváltotta Walesa haragját, mert egy gyűlésen azt javasolta, ha nem lesz az országnak költségveté­se, a kormánynak meg a parlamentnek nem lesz megfelelő hatásköre, akkor államvédelmi bizott­ságokat kellene felállítani. Paryst ezért újabb szabadságra küldték. M i lehet a megoldás? Van, aki szerint Wale­sa eléri, amit akar: az erős elnöki hatal­mat, amit mások leplezetlenül diktatúrának ne­veznek. Kormányozhatna elnöki dekrétumokkal is, és nem tartja lehetetlennek egy elnöki párt létrehozását sem. De van egy további, nem könnyű, de talán elfogadhatóbb megoldás is: az új választások kiírása. Talán azoknak van igazuk, akik szerint a lengyel átlagpolgár belátta: azzal, hogy a kis pártok tucatjait juttatta a parlamentbe, önmagát fosztotta meg a stabilitástól. MALINÁK ISTVÁN NÉHÁNY SORBAN A lbert Schweitzer-díjjal tüntették ki kedden New Yorkban Mihail Gorbacsovot és feleségét, Raiszát. A kitüntetést Joseph Reed, az ENSZ-főtitkár helyettese adta át. Az Albert Schweitzer-díjat évente ítélik oda az emberiség boldogságáért ki­fejtett tevékenységért. Az elmúlt években például a Reagan- és a Bush-házaspár kapott ilyen díjat. Mint ismeretes, Gorbacsov az Egye­sült Államokban tesz körutat, mely­nek során 3 millió dollárt akar gyűjte­ni moszkvai alapítványára. A Reuter hírügynökség ezzel összefüggés­ben megjegyezte: a Szovjetunió utolsó kommunista uralkodója az amerikai kapitalisták kedvencévé vált. E liasz Hravi libanoni elnök tegnap Rasid Szulhut nevezte ki kor­mányfőnek és megbízta őt a kabinet összeállításával. Az új kormánynak az lesz a legfőbb feladata, hogy kivezesse az országot a gazdasági válságból, közölte Husszein Husz­szeini parlamenti szóvivő. A 66 éves Rasid Szulh tisztségében Omar Ka­ramít váltotta fel, aki a közvélemény nyomására a múlt héten mondott le. Egyébként tegnap Dél-Libanonban izraeli repülőgépek bombázták a Hezbollah szervezet állásait - kö­zölték libanoni biztonsági források. Ezek szerint az izraeli gépek az Irán-párti síita szervezet négy bázi­sa ellen indítottak támadást a Bejrút­tól mintegy 40 kilométerre levő Iklim at-Tufah térségében. T egnap délelőtt a francia nemzet­gyűlés 398:77 arányban jóvá­hagyta a kormány javaslatát az al­kotmány reformjára, amely megte­remtené a jogi feltételeket az euró­pai politikai, gazdasági és pénzügyi unióról szóló maastrichti szerződés ratifikálására. Az alkotmányt olyan cikkelyekkel kellene kibővíteni, ame­lyek szerint Franciaország bizonyos hatásköreit átruházza az Európai Közösségek szerveire és elismeri a nyugat-európai tizenkettek tagál­lamai Franciaországban élő állam­polgárainak aktív és passzív válasz­tási jogát az általános választá­sokon. T öbb újságírószervezet azt java­solta az EBEÉ-tagországok Helsinkiben ülésező diplomatáinak, hogy a szervezet fogadja el a sza­bad sajtó chartáját. A világsajtó kép­viselői azzal érveltek, hogy a charta gátat vethetne a cenzúrának és a szabad információáramlást akadá­lyozó egyéb praktikáknak. W ashingtoni jelentések szerint az amerikai titkosszolgálatok, a CIA és az FBI igazgatói együtte­sen közölték, támogatják azt a ja­vaslatot, hogy hozzák nyilvánosság­ra a Kennedy-gyilkossággal kapcso­latos titkos dokumentumokat. Sze­rintük ezzel lehetne meggyőzni a közvéleményt arról, hogy a me­rényletért tényleg Lee Charley Os­wald volt a felelős. Mint mondották, 28 évvel a gyilkosság után elérke­zett az ideje annak, hogy tiszta vizet öntsenek a pohárba. Robert Gates, a CIA központi igazgatója a doku­mentumok nyilvánosságra hozatalá­val azokat az állításokat is cáfolni kívánja, amelyek szerint a CIA-nak köze volt a gyilkossághoz. B écsben tegnap kétnapos konfe­rencia kezdődött a Közel-Kele­ten levő vízforrásokról. A találkozón 30 ország vesz részt, Szíria és Liba­non nem fogadta el a meghívást. A bécsi konferencia részét képezi azoknak a többoldalú tárgyalások­nak, amelyek kiegészítik az Izrael és az arab országok közötti kétoldalú béketárgyalásokat. E ' szak-Korea tegnap Panmin­dzsonban a koreai háborúban eltűnt 15 amerikai katona földi ma­radványait adta át az Egyesült Álla­mok képviselőinek. Az amerikaiak ezzel összefüggésben hangsúlyoz­ták: több koporsóban csak a katonák azonosságát bizonyító jelvények, ki­tüntetések találhatók. James Record vezérőrnagy kijelentette, reméli, hogy a jövőben megoldódik az eltűnt katonák ügye. Észak-Korea 1990 májusában öt, 1991 júniusában pe­dig további 11 koporsót adott át az amerikaiaknak. A Pentagon viszont a közelmúltban terjesztette elő an­nak a 8177 amerikai katonának a névsorát, akik az 1953 júliusában befejeződött háborúban tűntek el.

Next

/
Thumbnails
Contents