Új Szó, 1992. május (45. évfolyam, 103-126. szám)

1992-05-13 / 111. szám, szerda

RIPORT - INTERJÚ lÚJSZÖM LESZNEK TÖBBEN IS? RIPORT MAJDANI DIÁKSZÍNJÁTSZÓKRÓL A ž lenne az igazi, ha a diákszínjátszás már nem volna a didakszis eszköze, hanem az alkotó gondolkodás, az iskolán belüli és kívüli szellemi térnyerés, az önismeret és az önvallomások, a színjátszás esztétikai meghatározottságának az erősítője lenne. Ennek elérésére tett kísérlet Született a Diákhálózat kezdeményezésére: a Csemadok szenei üdülőjében tizenhárom középiskolás diák nyerhetett betekintést a színházművészet gyakorlati és elméleti alapjaiba. Lazítás és koncentráció Kívülállók számára talán ellentétesnek tetsző fogalmak, viszont a színészmesterség alapjaiban legelőször erre á két képességre igyekezett megtanítani a tanfolyam résztvevőit Bocsárszky Attila, a kassai Thália Színház színésze. A test és a lélek mára már szinte a mindennapokból is kivesző harmóniáját keresték. A test ellenőrzött mozgása, az alapvető életfunkciók lazítása, az érzékek csiszolása és az ezekre alapozott sokirányú kommunikáció képessé tehet a fokozottabb szellemi koncentrálásra. (gy amikor Pásztó András, dramaturg és tanár, a kassai iparista Kis Színpad rendezője a diákszínjátszás állapotát elemzi, a vita is kezd kibontakozni. Az elhangzottakról általában az esti órákban beszélgettek a hallgatók, mert mind a három napon feszített tempóban ismerkedtek az alapismeretekkel. Hizsnyan Géza kritikus színháztörténeti vázlatával elsősorban érdeklődést igyekezett felkelteni, s ugyanennek a témakörnek drámatörténeti és dramaturgiai rendszerezését Peter Kováétól, atúrocszentmártoni színház dramaturgjától hallhatták. Zsélyi Katalin drámapedagógiai foglalkozásain elsősorban a csoportmunkát, a diákközösségek formálásának gyakorlati módszereit ismerték meg. Szokolay Péter budapesti színésztől és kollégájától elsősorban a szép színpadi beszéd gyakorlását leshették el. Volt a foglalkozásoknak egy olyan résztvevője is, aki maga is diák, a pozso- Nem kétséges, hogy Ipolyság legnagyobb gondja a határátkelő elképesztő forgalma. A statisztika szerint tavaly például itt 470 ezer személy-, majd 50 ezer teherautó és 55 ezer autóbusz haladt át. - A legmegterhelőbb forgalmat egyértelműen a kamionok okozzák. A várost elkerülő terelőút befejezésén kívül e tekintetben kézenfekvő megoldásnak kínálkozik a vasúti határforgalom felújítása. Mi ezért már 1990 elejétől harcolunk és tulajdonképpen ennek szervezésével kezdtük meg alapszervezetünk tevékenységét. A vasúti kapcsolat a második világháború után szűnt meg, de szerencsére csak a síneket szedték fel, maga a pályatest fennmaradt. A MÁV hajlandónak is mutatkozik a pálya rendbetételére, sőt, a hazánk területére eső mintegy háromszáz méter hosszú szakaszt is vállalták. Az egész akció körülbelül harmincmillió forintba kerülne, de ennek köszönhetően a Magyarország és Lengyelország közti vasúti összeköttetés mintegy hatvan kilométerrel lerövidülne. Hosszabb távon a MÁV azt is tervezi, hogy felújítja a Drégelypalánk-Vác, illetve a Drégelypalánk -Balassagyarmat közti vonalat is. Mivel az Ipolyság-Zólyom közti rész már ma is megfelel a nemzetközi előírásoknak, a vonal az európai hálózat fontos részévé válhatna. Mindennek köszönhetően a kamionokat akár már a szlovák-lengyel határon vasúti kocsikra rakhatnák, és így nyi színművészeti főiskola rendező szakos hallgatója: Forgács Miklós még egy-két éve az ipolysági gimnázium Vas Ottó vezette kisszínpadának volt a tagja, és tanára színházesztétikai elképzelései ellen saját produkciókkal is lázadó rendezője. Színpadi kísérletei, formabontó versmondásai akkor szinte azonos arányban váltottak ki rokonszenvet és ellenszenvet. Az ötlettől a feszes napirendig A pontosság, a fegyelem és a szakszerűség volt jellemzője ennek a tanfolyamnak. Mindehhez az anyagi feltételeket a Diákhálózat teremtette elő, amelynek szervező titkára Lajos János: - Az ötlet januárban született meg Nevid'ánsky Anikó fejében, aki felvetette hogy nem lehetne-e egy színjátszó tanfolyamot szervezni olyan fiatal amatőrök számára, akiknek máshol nincs lehetőségük arra, hogy tanuljanak, fejlődjenek. Ennek alapján kértük meg Badin Ádámot Prágából, segítsen összeállítani a programot. Pénzünk állami támogatásból van, s úgy gondoltuk, ezzel is segítjük a középiskolákat. S ha már tesszük, akkor tegyük olyan területen, ahol az iskolák tanárai nem eléggé aktívak. Szeretnénk folytatni, s reméljük, akkor már egyhetes színjátszó táborba hívhatjuk az érdeklődőket. Badin Ádám évek óta az amatőr színjátszás közelében él. Bár jelenleg a civilszolgálat Prágához köti, erre a rendezvényre áldozta kevéske szabadidejét: - Elsősorban a felkérés, de végeredményben a színház iránti vonzalmam ösztönzött arra, hogy elvállaljam a tanfolyam szakmai szervezését. A Diákhálózatnak még nincsenek szakmai kapcsolatai, ezért rám várt az egyeztetés. Most már itt vagyunk, a többi egyszerű. Gondjaim abból adódták, hogy gyakorlatilag nem tudtuk, kiknek, milyen korosztályú, érdeklődésű diákoknak csináljuk. Ezért is volt nehéz mindenki számára megfelelő programot kereszállíthatnák tovább. Az Ipolyság-Balassagyarmat közti vasúti közlekedés megindulásának 100. évfordulója alkalmából 1991 végén városunkban rendezett találkozón a hazai illetékesek is komoly érdeklődést tanúsítottak a kezdeményezés iránt. - Milyen egyéb környezetvédelmi probléma megoldásával foglalkoznak jelenleg? - Komoly gondot okoz számunkra például a városi szeméttelep túltelítettsége. Ipolyságnak tulajdonképpen soha nem volt engedélyezett hulladéktárolója. Az eddig használt homokbányába a szövetkezet csendes jóváhagyásával hordták ki a szemetet. A város vezetősége már 1988 végén feladatul kapta egy új szeméttelep létesítését. Akkor a régi bővítésével próbálkoztak, de mivel ez a terület korábban az Ipoly ártere volt és a talajvíz szintje ma is csak 120 centiméter mélyen húzódik, az új hulladéktörvény egyértelműen kizárja ennek a lehetőségét. A helyi zöldek ezután két megoldást is javasoltak. Az egyik egy Visk melletti régi kőbánya, amely méreteinél fogva legalább 25 évig megoldaná a problémákat. Külsőleg meg is felel a követelményeknek, de sajnos az első látogatásunk télen történt és tavasszal, a hóolvadás után kiderült, hogy az egészet két méter vastagon trágyáié borítja. Az állami gazdaság ugyanis 10 évig illegálisan így oldotta meg gondjait. kíteni. Mivel bárki jelentkezhetett, hiszen a tanfolyamot a napilapokban nyílt pályázatként hirdettük meg, elsősorban azokra figyeltünk, akik most ismerkednek a színházzal, a rendezéssel, a színészettel. Ez volt a kiinduló pont, s átgondolva a történéseket, a tanfolyam elérte a célját. Megszabott foglalkozásokat tartottunk, s ezeken fokozatosan kialakult egy közösség. Az arcokról is leolvasható, hogy jó volt együtt lenni, s maguk is mondják, mennyivel többet kaptak, mint amit vártak. Ez számomra elegendő. Mint minden ilyen kezdeményezésen, olyanok is részt vettek, akik talán nem folytatják, helyettük jönnek újak, akik talán most hallanak róla először. Abbahagyni semmiképpen sem akarjuk. Az elvárások és a valóság Két résztvevőt kérdeztem meg: mennyire felelt várakozásuknak a tanfolyam? Nedvidánsky Anikó, a brünni Masaryk Egyetem magyar-történelem szakos hallgatója: - Nem vártam konkrét dolgokat ettől a színjátszó tábortól. Ez az első kísérletünk, mi is tanuljuk, ezért a túlzott elvárások utáni csalódásokat szerettük volna elkerülni. Csak azt reméltem, hogy összejön néhány ember, akik szeretik vagy szeretnék csinálni, de környezetükben nincs lehetőség az ezzel való foglalkozásra. Bennem egy régi Kincskereső táborozás emléke nevelte a vágyat, hogy színjátszással, esetleg hivatásos formában színházzal foglalkozzam. Abban a táborban olyan felnőttekkel találkoztam, akik gyermeki nyitottságukat megőrizték, s ennek eredményeként bennünk addig általunk nem ismert dolgokat fedeztek fel. Lényegében elégedett vagyok, bár a szervezésben dolgok kissé döcögtek, ez azonban nem hatott ki a foglalkozások minőségére. A többieket is érdekelte mindaz, ami itt történt, s lélekben is együtt voltunk. Hornyák Tünde kassai gimnazista, aki Nagykaposon van otthon: - Tiszta embereket vágytam megismerni. Olyanokat, akik tudják, Most a lévai Környezetvédelmi Hivatal kötelezte őket a kőbánya kitisztítására és csak ennek elvégzése után lesz lehetőség a szeméttároló kialakításához szükséges geológiai vizsgálatok elvégzésére. A következő szóba jöhető helyszín Visk és Pereszlény közt van. Itt meg nem erősített hírek szerint korábban a mohi atomerőmű radioaktívhulladék-tárolójának felépítését tervezték, és ettől csak mit akarnak az életben csinálni. Nem arra gondolok, hogy színész akar-e lenni, vagy színháztörténész, hanem tudja magáról azt, merre indul, merre keresi az önmegvalósítás lehetőségeit. Kicsit tartottam tőle, hogy ismét pofonokat kapok, ismét csalódok majd valamiben. Eljöttem, s meglepetten tapasztaltam, hogy ebben a táborban találtam háromnégy diákot, akik megértették a lelkivilágomat, a most kirajzolódó életfilozófiámat, a hitemet. S akiké ütközik az enyémmel, az sem zavar, mert megtanultuk egymást tolerálni, aminek feltétele a megismerés volt. Egy-egy foglalkozás közbeni kézfogás, mozdulat, pillantás többet adott, mint évekig tartó barátságok. Szeretném, ha az emberek - mi, diákok is - nem egyik napról a másikra élnének, hanem tudatosan alakítanák az életüket. Nem ösztönöktől vezérelve, hanem tudatosan keresnénk az utakat. Egy diák számára az a legszebb dolog, ha lehetősége van az alternatívák közül választani. Ehhez kaptunk egy testet, egy lelket, egy földi életet, amit ki kellene használni, de nem egyedül, hanem egymásért. Zsanettel, a barátnőmmel eljátszottük az életfilozófiánkat, s ez olyan dolgokat hozott felszínre belőlünk, amit elmondani nem lehet, csak eljátszani - együtt. Amikor aztán leültünk, láttam az arcokat: bár a szájak nem szóltak, a szemek közölték, hogy értik, amit üzenni akartunk. Azt hiszem, ezekért a pillanatokért érdemes folytatni. Mi lesz ezután? Amíg a Diákhálózat eleven és lesznek magyar középiskoláink, s akad néhány megértő, segítőkész tanár, akkor egyszer talán létréjön az a középiskola, amely gondolkodni, érezni és alkotni tanít, szemben a mostani törekvésekkel, amelyek a lexikális tudás mennyiségét kérik számon. Középiskolások, majdani egyetemisták az ilyen táborozásokon ismerik meg egymást. Akik ezeken megfordulnak, már nem idegenkednek a színjátszástól, a színház világától, s ha mást nem is, az értő és kritikus néző szerepét majdan pontosabban „játsszák el". A legnagyobb hozadék azonban az lenne, ha ezekben a kis csapatokban színészek, rendezők, kritikusok is bontogatnák szárnyaikat. Szükség van rájuk. DUSZA ISTVÁN Magyarország tiltakozására álltak el. Ez viszont azt jelenti, hogy ebben az esetben rendelkezésünkre állnak a szükséges kutatások. Akadályt jelenthet viszont, hogy valószínűleg komoly összegbe kerülne az ottani magánszőlők felvásárlása. Sajnos azt is el kell mondanunk, hogy az ügy érdekében városunk és az érintett községek vezetői nem nagyon törik magukat a megoldás miatt és az egészet szeretnék a környezetvédelmi hivatalra hárítani. Nem akarják elismerni, hogy a törvény szerint ez az ő kötelességük lenne, -Igy azután a szeméttároló ügyének intézése feleslegesen húzódik. -tl1992. MÁJUS 13. LAPSZÉLEN EGY KAMARA HÁNY DUDÁS? Mitől kamara a mezőgazdasági és élelmiszerpari kamara? Attól, hogy a régió korábbi gazdasági szubjektumainak (mezőgazdasági szövetkezetek, állami gazdaságok, élelmiszeripari üzemek és közös vállalatok), illetve az új szubjektumok (magángazdák és mezőgazdasági vállalkozók) érdekeit azonos mértékben képviseli. A hangsúly az azonos szón van. Amíg nem egyforma a mérce, nincs egyetértés és összhang, addig a kamara sem valódi. Jutott eszembe mindez a közelmúltban, a dunaszerdahelyi régió mezőgazdasági és élelmiszeripari kamarájának alakuló gyűlésén. Véleménycsere és nézetütköztetés volt ez a javából, bár minden kamaraalakító összejövetel ilyen lenne. Másutt másoknak is példa lehet, hogy a régió közel félszáz magángazdája és mezőgazdasági vállalkozója nem passzív hallgatóként ülte végig a tanácskozást, hanem olyan félként, akinek véleménye van és aki a dolgok menetének aktív résztvevője kíván lenni. A kamarában is, az előtte már létezett gazdasági szubjektumokkal egyenrangú félként. Túlzás nélkül mondhatjuk, ezen az egyenrangúságon áll vagy bukik a kamara jövője. Megnyugtató, hogy a dunaszerdahelyi tanácskozáson - és remélhetőleg másutt is - mezőgazdasági szövetkezet elnöke hangsúlyozta az egyenrangúság fontosságát. A hangulat ennek ellenére feszült volt* elsősorban szervezési hiányosságok miatt. Az új gazdasági szubjektumok közül többen nem kaptak meghívót, az alapszabály-tervezetet pedig még olyan vállalkozónak sem küldték meg, akiről már a járás határain túl is tudnak. Csak fokozta a feszültséget az elnökségbe javasoltak névsora. A magángazdák és a vállalkozók is kifogásolták, hogy a megválasztottak között csak egy képviselőjük lesz. A felszólalások ellenére a kilenc tagú vezetőségben és a három tagú felügyelő tanácsban egy személy - igaz, alelnöki minőségben - képviseli az új gazdasági szubjektumokat. A hiba hibát szül, és a mellőzés a gyűlés résztvevőinek egy részét a kamarát megalakító Földműves-szövetkezeti Szövetség járási bizottsága, illetve a mezőgazdasági minisztérium regionális hivatala ellen ingerelte. Teljesen helytelenül és alaptalanul, hiszen - amint az illetékes is hangsúlyozta - az alakuló gyűléstől kezdve a kamarához a területi hivatalnak és a szövetségnek semmi köze. A kamara önálló szerv, tagjainak érdekeit hivatott képviselni, a járáson belül egyetlen hivatalnak vagy szövetségnek sincs alárendelve. Aki mást gondol, az téved, és ilyen félreértelmezésből a kamarától egyetlen magángazdának vagy vállalkozónak sem szabadna távolmaradnia. Épp fordítva, tagként, ki-ki közvetlen részvételével tudja csak elfoglalnia azt a helyet, ami őt a mezőgazdasági és élelmiszeripari szubjektumok sorában megilleti. Azért is így kellene gondolkodni, mivel az elnökség jelenlegi összetételének ismeretében sem állíthatja előre bárki, hogy a kamarában a magángazdálkodók és a mezőgazdasági vállalkozók akárcsak a legkisebb mértékben mellőzve lesznek. Ha pedig mégis, akkor sem a kívülálló, hanem a tag az, aki a helyzeten változtathat. Erre mindenütt gondolni kellene, ahol a regionális kamarák már megalakultak vagy most alakulnak. A kamara „lelke" nem az elnökség, hanem - hangsúlyozták Dunaszerdahelyen is - a négy-öt tagú profi csapat lesz. Jogi, gazdasági, kereskedelmi, pénzügyi szakemberekből áll majd, olyanokból akik fizetett munkahelyüket pályázattal nyerik el. Amelyik kamara ilyen agytrösztre épül, annak jövője van, és érdemes a tagjának lenni. Még akkor is, ha bizonyos jelekből ítélve egyikmásik tagságra jelölt gazdasági szubjektum a kezdet kezdetén a háttérbe szorult. Ha pedig úgy hozná a sors, hogy a kezdeti hátrány tartósnak bizonyul, még mindig van idő egy másik társulás létrehozására. Csak az már nem lesz az igazi. Mert két dudás egy csárdában,.. EGRI FERENC ÚJJÁÉLED A FELSZÁMOLT VASÚT Az ország más tájékán élők Ipolyság kapcsán hajlamosak azt hinni, hogy ebben az államhatár és a Közép-szlovákiai hegyek pereme közé szorult városkában csendes, nyugodt az élet. Ha viszont erre próbálunk mondjuk Budapestre utazni, ez a tévhit gyorsan szertefoszlik, és rájövünk, az észak-déli európai tranzitforgalom fontos határátkelőjére érkeztünk. Ez a tény viszont, úgy tűnik, a város számára több kárral, mint haszonnal jár, hiszen az áthaladó járműhadsereg jelentős megterhelést jelent a lakosok és a természet számára egyaránt. Wollent Józseffel, a szövetségi Zöldek Pártja helyi vezetőjével beszélgetve kiderül, a városban egyéb problémák is munkát adnak a jövő iránt felelősséget érző emberek számára. Prikler László felvétele