Új Szó, 1992. május (45. évfolyam, 103-126. szám)

1992-05-08 / 108. szám, péntek

PRÁGA, 92 MÁJUSA ... a lerongyolódott szovjet katonák alighanem német mundérban szaladgáltak Prágában e '45 májusában, én pedig szovjet katonai zubbonyban és usankában sétálgatok. Géppuskám ugyan nincs, a pénztárcám viszont tömött. (5. oldal) FÜGGETL EN NAPILAP Péntek, 1992. május 8. Ara 2,80 korona XLV. évfolyam, 108. szám AFELSZABADULASRA EMLÉKEZVE A második világháború befejezésének évfordulóján hazánk több városában koszorúzási ünnepséggel emlékeztek a történelem e tragikus eseményeinek áldozataira. A szövetségi haderő és a Vörös Hadsereg katonáinak temetőjében Olšanyban Rudolf Batték és Jozef Stank parlamenti alelnök és Alekszandr Lebegyev orosz nagykövet jelenlétében Karel Schwarzenberg kancellár helyezte el koszorúját. Ján Čarnogurský szlovák kormányfő, Ivan Čarnogurský, az SZNT alelnöke és Peter Kresánek, Pozsony város főpolgármestere a pozsonyi Slavínon tisztelegtek a háborúban elesett katonák emléke előtt. A koszorúzáson részt vettek a szlovákiai pártok és mozgalmak képviselői, a szlovákiai antifasiszták, a csehszlovák hadsereg vezérkarának képviselői és az orosz főkonzul. VÉGET ERT AZ SZNT 24. ULESE SZUVERENITÁS NÉLKÜL ISMÉT ELŐKERÜLT A NYELVTÖRVÉNY (Munkatársainktól) - Az SZNT 24. ülésének tegnapi folytatásán az utóbbi napokhoz képest szokatlanul nagy számban jelentek meg a képviselők és az újságírók. A megnövekedett érdeklődést egyértelműen az a tény magyarázza, hogy a csütörtöki napirend utolsó pontja a Szlovákia szuverenitásáról szóló nyilatkozat megtárgyalása volt. Gyorsított ütemben hagyták jóvá a szuverenitási nyilatkozatot megelőző javaslatokat, így az SZNT törvénykezdeményezési határozatát, amelyet a szlovák parlament nemzetiségi és etnikai bizottsága terjesztett a plénum elé. Továbbá a transzformációs törvény alóli kivételeket, a testnevelési, sport- és turisztikai rendezvényekről, valamint a közérdek védelmével kapcsolatos egyes intézkedésekről szóló jogszabálytervezeteket. A törvénytervezetek megtárgyalása után az interpellációkra adott írásbeli válaszokat értékelték a honatyák. Sokan közülük a miniszterek szemére vetették, hogy kérdéseikre, problémáikra hosszú idő után sem kaptak választ, illetve több tárca vezetője az interpellációk megválaszolását nem is tartja személyes kötelességének. Utána került sor az SZNT Elnöksége tevékenységét értékelő jelentés megtárgyalására, amely azonban a nyelvtörvény felügyelésére létrehozott parlamenti bizottság ténykedésével kapcsolatos viharos vitába torkollt. Štefan Kružliak (SZKDM) képviselő ugyanis az SZNT plénumának április 22-én hozott határozata értelmében megszüntetett bizottság megállapításairól terjesztett elő jelentést és javasolta, hogy az SZNT térjen vissza a bizottság munkájának értékeléséhez, és fogadjon el vele kapcsolatos határozatot. Kružliak szerint ugyanis a bizottság Szlovákia magyarlakta területein több helyen észlelte a nyelvtörvény megsértését, kizárólag a magyarok részéről. Elrettentő példaként hozta fel, hogy például Nagycétényben a helyi hangosanbeszélőben csak magyar nyelven olvastak egy közleményt, hogy a szlovákiai magyar sajtóban a helységneveket is magyarul írják, hogy a magyar tanítási nyelvű iskolákban kétnyelvű bizonyítványokat állítanak ki, illetve Dél-Szlovákiában elnyom(Folytatás a 2. oldalon) > FELBONTJÁK A SZERZŐDÉST, HA... A MAGYAR KORMÁNY TEGNAPI DÖNTÉSE A BŐS-NAGYMAROSI VÍZLÉPCSŐRENDSZER ÜGYÉBEN Lapunk 3. oldalán, amelyet ennél az oldalnál korábban zárunk, címében még megkérdőjeleztük az arról szóló anyagot, hogy vajon a magyar kormány egyoldalúan felbontja-e a dunai vízlépcsőrendszerről kötött kétoldalú szerződést. A találgatásnak véget vet budapesti tudósítónk később küldött alábbi híre. - A magyar kormány csütörtöki ülésén úgy döntött, hogy 1992. május 21-ei hatállyal megszünteti Magyarország és Csehszlovákia 1977es államszerződését a Bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer építéséről. A hírt Mádl Ferenc tárcanélküli miniszter jelentette be a kormányülésről szóló sajtótájékoztató vendégeként. A miniszter elmondta, Magyarország szerencsésnek tartaná, ha május 15-ig még egyszer tárgyalóasztalhoz ülnének Ján Úarnogurskýval, a csehszlovák tárgyalóküldöttség vezetőjével és az Európai Közösség nagyköveteinek jelenlétében Csehszlovákia hozzájárulását kérnék a tervezett vizsgálatokhoz a korábban feltételként szabott moratórium mellett. Amennyiben ez az utolsó magyar kísérlet sem talál meghallgatásra, Budapest átadja Prágának a megszüntetésről szóló írásbeli jegyzéket. A magyar kormány döntése a parlamenti bizottságok véleményének ismeretében voltaképpen nem volt váratlan. Érdekes az, hogy a térségbeli magyar polgármesterek (Folytatás a 2. oldalon) ÖSSZPONTOSÍTÁS A VILÁG GLOBÁLIS PROBLÉMÁIRA MIHAIL GORBACSOV ÚJ TÁVLATOKAT NYITÓ FULTONI BESZÉDE Az Egyesült Államokban előadói körúton tartózkodó Mihail Gorbacsov volt szovjet államfő Fultonban mondott beszédében világméretű összefogásra szólított fel az emberiség globális problémáinak megoldására. Az általános gondok közé sorolta a terrorizmust, a bűnözést, az • alkohol- és kábítószer-függőséget, a környezetrombolást és az éhséget. Felszólított az ENSZ és Biztonsági Tanácsa tevékenységének bővítésére, s egyben úgy vélte, a BT tagjainak számát is bővíteni kellene. Mindenekelőtt Japánt és Németországot nevezte meg. Ezt a két országot a háború után mint vesztes államokat kizárták a testület tevékenységéből. A nagyhatalmak közti enyhülésnek egy világkormány megszületéséhez kellene vezetnie, ebben képviseletet kapna a világközösség valamennyi tagja - vélte Gorbacsov, aki Fultonban ugyanannál a szónoki pulpitusnál beszélt, mint 1946ban Winston Churchill, akinek akkori beszédét a hidegháború kezdetének tartják. Gorbacsov szerint a világ céljai, vagyis a béke és a haladás nem változtak, ma azonban ezek eléréséért nem kell olyan árat fizetni, mint az elmúlt ötven évben. A fegyverkezési versenyt sorsdöntő hibának nevezte és emlékeztetett rá, hogy az Egyesült Államok gyártotta az első atomfegyvert. TEGNAP: MIÉRT KÉSETT AZ ÚJ SZÓ? Kelet-szlovákiai olvasóinkat a tegnapi, már-már nyárias reggelen kellemetlen csalódás várta az újságosbódék előtt. Akárcsak januárban és februárban oly sokszor, most is hiányzott az Új Szó. A dolog „érdekessége", hogy a többi napilap hiánytalanul kapható volt - éppen csak az Új Szót nyelte el a föld. A Postai Hírlapszolgálat kassai irodájának vezetője szerint a Pozsonyból érkező repülőgépen mindössze egy csomag Új Szó volt, ami csupán töredéke az igényeknek. A szállítmány zöme később érkezett meg, ezért csak a délelőtt folyamán jelenhetett meg a lap az újságárusoknál. (gazdag) Utánajártunk: A gondok tulajdonképpen még az előző este kezdődtek, amikor műszaki hiba miatt késett a lap nyomása, önmagában ez a körülmény azonban még távolról sem ment volna a lapszállítás időbeniségének rovására. A PNS pozsonyi illetékesei sokkal meghökkentőbb - sőt, egyenesen felháborító - „magyarázattal" szolgáltak. Nevezetesen: tegnap a legtöbb szlovák lap (beleértve a hetilapokat is) bővített terjedelemben jelent meg, miáltal a repülőgépek a súlytöbblet miatt, egyszerűen nem tudták elszállítani valamennyit. A „kimaradtak" közé tartozott az Új Szó is, annak ellenére, hogy változatlan terjedelemben jelent meg! Csupán a kora délelőtt Kassára induló gyorson jutott a számára hely... Kérdezzük: kit vonnak ezért felelősségre, és hogyan? ^ ANYÁM. P0RYBNÝ TOVÁBBRA IS SZABADLÁBON Kissé megkésve, tegnap juttatta el a sajtóirodának a Cseh Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának döntését Zdenék Porybný, a Rudé právo perbefogott főszerkesztője. Ezen döntés értelmében a legfelsőbb bíróság nem lát okot arra, hogy a főszerkesztőt őrizetbe vegyék, mert az ún. kollúziós indokok nem állanak fönn. A bíróság semmilyen bizonyítékot nem talált arra, hogy a perbe fogott alperes a bírósági tárgyalásra behívott tanúkat valamilyen formában befolyásolhatná. A döntés ezen a fokon megfellebbezhetetlen, és nem nyújtható be ellene panasz. La > ink l .-9köze » I r.záma hé ííörj • r-.j , 11 3

f f Jelend • ' ei - h • to romból • KÍ f. • < - -f? - ľ , , • r, < , • .Kétszer ad. kí gyorsan ad" - Pt r,,< •! isa ... Vasárnapi szertartás; anyám asztalhoz ül. Ropogósra vasalt abrosz az asztalon, dupla teríték, kés, villa, kanál, kenyér, baloldalt a piroscsíkos vizeskorsó, s mintegy a szertartás fénypontjában, az asztal közepén áll tekintélyének súlyától elnehezülten a gömbölyű hasú tál - anyám nagyanyjáé volt hajdanán, bizonyára ő is ilyen vasárnapi áhítattal ült előtte -, benne a gőzölgő, illatozó leves. Olyan, amilyet csak anyám tud(ott) főzni ünnepnapokon. A vasárnapi hangulat szemmel láthatóan megváltoztatja anyámat. Elgondolkodó, maga elé meredő, egy szó mint száz: nem olyan, mint máskor. Amikor már mindannyian ott ülünk az asztalnál, a merítőkanálért nyúl, szed magának; s miközben szájához emeli a kanalat, szemében megpillantom az ünnepi elérzékenyülést, s tudom: képzeletében nagyobb ez az asztal, mint amekkorának látszik, jócskán megnő, kiterebélyesedik térben és időben, körülötte ülünk mi, akiket szeret és velünk ülnek a régvoltak... Anyám, így él bennem mindez; valamint annak emléke is, hogy sohasem engedtél elveid szigorából. Felnőtt fejjel tudom: tőled tanultam, hogy az ünnepek ünnepek legyenek; s biztosan szándékod volt vele, IrogyliTíétköznapokon is megtaláltad gyerekeid számára az emlékezetre érdemes pillanatokat, a rebbenésnyire megállítható időt. Kezdem hinni: amiért annyi mindenre lehet emlékeznem, amiért annyi, látszólag szürke napról villannak fel bennem szebbnél szebb történetek, neked .köszönhetem azt is, anyám. Emlékszem az új cipőre, amelyet '53 tavaszán, az élsőáldozás előtti napokban vettünk. Midőn fizettél és az utcára léptünk, magad elé engedtél, mint tavaszi fűre a csikót, és gondolom, gyönyörködtél a fiadban, ahogy ott fut, ott szaladgál előtted. Még korábbi emlékem is van: amikor másodszor férjhez mentél, és én, az ötéves lurkó, még ott, az evangelikus templomban sem akartam elengedni a kezedet; de emlékszem arra is, amikor az évek múltával jópárszor nagyon-nagyon szomorú voltál. Mindenre emlékszem, anyám. Emlékszem arra is, amikor az egyik születésnapodon a városban voltunk, s hazafelé menet beültünk a hajdani Stürzer cukrászdába; és hogy megengedted, én fizessek, ideadtad a pénztárcádat. Hagytad, hogy gyakoroljam magam az elkövetkező évekre. Látom az arcod, amint nagy komolyan szóltál a felszolgáló kisasszonynak: - A fiam vendége vagyok, ő fizet. Más is felrémlik bennem, anyám. Emlékszel... de hadd ne részletezzem. Te vagy nekem a békességem, anyám, még most, esztendőkkel a halálod után is. A te házad volt az én nyugalomváram, ahová mindig volt visszatérés, ahol a megbocsátani tudás gyakorlata élt, ahol nagyvonalúan elfelejtetted a fájdalmakat, amiket neked okoztam. Mindent megbocsátottál, mert szerettél, mert ragaszkodtam hozzád. Múlik az idő, maguk alá taposnak bennünket a gyorsjárású évek. Amikor megbetegedtél, más lett a tekinteted éle. Amikor hónapokon át naponta bementem hozzád a kórházba, mind gyakrabban kérdezted tőlem, tőlünk: „Mi lesz majd azután? Mert csak benneteket sajnállak itthagyni ebből a földi életből." Tudom: haza akartál még jönni a kórházból, de már ott mocorgott benned a halál-gondolat. Már akkor azt feleltem neked: ne félj, ne búsulj, mert az anyák továbbélnek. Bennem, benned, bennünk, bennetek,^bennük. Múlik az idő, halad az írás, telik a lap, Ideje végre befejezni. Áldom a sorsomat, hogy a te fiad vagyok. És tartsák magukat mindnyájan szerencséseknek, akiknek pótolhatatlan emlékű édesanyjuk, igazándi anyjuk van. Olyan, akit szívből szeretünk. Anyák napján és minden hétköznapon. MIKLÓSI PÉTER