Új Szó, 1992. május (45. évfolyam, 103-126. szám)

1992-05-06 / 106. szám, szerda

1992. MÁJUS 6. ÚJ SZÓ* SPORT PLUSZ 10 NO A FORMA-1-BEN LASSÚ SZÁGULDÁS Bernie Eccles­tone, a Forma-1 nagyfó'nöke nyi­latkozta egyko­ron: „Még egy német, egy nő, és egy fekete bőrű hiányzik a száguldó cir­kusz mezó'nyébó'l." Méra a „hiány­lista" ugyancsak leszűkült. Michael Schumacher személyében tavaly­tól német pilótával bó'vült a verseny­zó'k névsora. Méghozzá nem is akármilyennel, hiszen az elmúlt sze­zonban az év meglepetésemberé­nek számított. Az idén pedig az olasz Giovanna Amati révén egy hölggyel gazdagodott a Forma-1 . versenylistája. A Brabham csapata szerződtet­te le a 29 éves autóversenyzó'nó't, aki egy dúsgazdag római építési vállalkozó lánya. Vajon mi lehet az oka, hogy egy valamikor nagyhírű istálló — Nelson Piquet kétvb-cimet szerzett színeinek — korábban telje­sen ismeretlen pilótával kötött szer­ződést? A válasz pofonegyszerű: a pénz. Amati „beugrója" 3 millió dollár volt, s a nehéz anyagi hely­zetben levő' csapatnak minden fil­lér jól jön. Persze nem mellékes a hölgy által felkeltett publicitás, ha már a Brabham nem tud figyelemre­méltó eredményeket felmutatni, leg­alább így próbált reflektorfénybe ke­rülni. Kérdés, a csinos Amati mennyire fog tudni helytállni az eró's .mezőnyben. Bár korai lenne néhány futam után komolyabb következte­téseket levonni, mégis megállapít­ható: eddig nem sok vizet zavart, só't. Számára leküzdhetetlen aka­dálynak bizonyultak már az előse­lejtezó'k is. Egyelőre nem tudott egy korábbi hölgy, Lella Lombardi örökébe lép­ni, aki 1975/76-ban versenyzett a Forma-1-ben. Meglehetősen ráme­nős stílusáért tigrisnőnek becézték, hozzá képest az örök város szülötte csupán „kismacska". Az 1980 óta tartó motoros pályafutása során meglehetősen kevés trófeát tu­dott eddig összegyűjteni; 1981­ben a Fiat Abarth autós sorozat­versenyen mutatkozott be, siker­telenül. Majd egy évvel később ugyanitt a második helyet szerezte meg. Próbálkozott a Forma-3-ban, eredménytelenül. Igaz, 1984-ben a 12. lett. Hat esztendővel ezelőtt már az F-3000-ben találjuk őt, ami a For­ma-1 „várócsarnoka". Még a legna­gyobb igyekezet mellett sem talál­ható meg a neve a dicsőséglistán, egyetlen egy alkalommal ért be a hetedik helyen. Az összes többi sze­replés — finoman szólva — értékel­hetetlen. Ezek után kész rejtély, hogyan kapta meg a Forma-1-tői a rajtenge­délyt, az ún. szuperlicencet. Eredeti­leg a Brabham gárdája a japán Na­kaja Akihikót, a szigetországi For­ma-3 1988-as bajnokát akarta le­szerződtetni. Meglepetésre azon­ban a pilóta nem kapta meg a For­ma-1 beleegyezését, hogy indul­hasson a legjobbak között. Az in­dok: kevés versenyzői tapasztalat és kevés nagydíjgyó'zelem. Ám le­gyen. Most már csak az a kérdés, a szigorú döntó'bizottság mitől enyhült meg Giovanna Amati ese­tében — az ifjú hölgy varázsától, vagy az apuka bankszámlájától? A lényeg: indulhat a Forma-1 futa­main, pontosabban eddig csak elő­futamain. A szenzációhajhász új­ságírók nyüzsgését megszokta, ugyanis egyszer már szerepelt a címlapokon, igaz nem „autós ügy­ben". Néhány éve elrabolták, és csupán a váltságdíj kifizetése után szabadult meg fogvatartói­tól. Ha egyáltalán akart. Mint utó­lag kiderült, az egyik elrablójába bizony szerelmes lett... Áprilisban a Brazil Nagydíjon szintén nem a volánművészetével hívta fel magára a figyelmet. A szá­guldó cirkusz leglassabban szágul­dó versenyzője a viadalt megelőző­en kerékpárra pattant és meglehető­sen merész ruhában tett egy tiszte­letkört az interlagosi pályán. Ezért a nem mindennapi kerekezésért való­'ban „hálásak" voltak a fotoriporte­rek. Igaz, néhányan csípősen megjegyezték: talán szerencsé-, sebb lenne, ha kerékpárverse­nyeken indulna, s nem a Forma-1­' ben... (só) „SZERETEM A MERESZ DOLGOKAT!" BESZÉLGETÉS IVAN H LI N KÁVAL, A CSEHSZLOVÁK H O KIVÁLOGATOTT EDZŐJÉVEL Aki már évek óta egy kicsit figyelemmel kíséri a honi jégkorongsportban történteket, annak egészen biztos nem jelentenek újdonságot az IVAN HLINKÁVAL készüli beszélgetés előtti sorok. A mosti születésü sportoló 11 évet korongozott a Litvínov I. ligás együttesében, közben 1978-ban, fél évre bevonultatták, s a Dukla Tren­čín gárdájában ontotta a gólokat. A villámgyors csatárra felfigyeltek az NHL sasszemű menedzserei is: 1981 és 1983 között a Vancouver Canucks vezéregyénisége volt (153 meccs, 45 gól), majd Svájcban próbált szeren­csét (EV ZUG; 1983-85). Bajba került a Litvínov, s ő 1985-ben egykori csapatának kispadjára ült, már-már úgy tűnt, kiesik a ChZ, az utolsó pillanatban azonban kiharcolta a bennmaradást; Hlinka ismét jégre lépett, és se­gített... A 19 I. ligás idényben 544 mérkőzésben szerepelt, s 347 gólt ütött, a válogatottban 256 találkozó, 132 találat a mérleg. Tizenegy vb-n és két olimpián vett részt, három ízben (1972,1976,1977) világbajnoki aranyér­met könyvelhetett el! Freiburgban is edzősködött (1989/90), ezt követően a Litvínov, valamint a válogatott tré­nere lett. • Tanácstalanság uralkodott a csehszlovák jégkorongsportban a finnországi vb után... — Nemcsak a világbajnokságot követően, hanem ezt megelőzően is! Az nem az én dolgom, hogy ki­derítsem, miért volt pattanásig fe­szült a helyzet?! A váratlan fiaskó, a hatodik hely jól arcul csapta az ille­tékeseket. De, sajnos, a hokirajon­gókat is. Aztán jött a bajnokság: ilyen őrült ötletet... Heti három meccs, termérdek unalom, sok-sok utazás. • Apropó, I. liga! Csalódott, hogy a Litvínov nem jutott be a play-off-döntőbe? — Kicsit... De viszont a Trenčín kimagaslott a mezőnyből, megér­demeltenlett aranyérmes. Mond­tam is a barátomnak, Šupler edző­nek: ha minket legyőztök, bajnokok lesztek! Tavaly kivertük a trencsé­nieket a négy között, most meg ők húzták el a nótánkat. Nem csinál­tunk ebből tragédiát. Harmadikok lettünk ugyan, ám megdicsértem a fiúkat, habár sokan a csúcsra vár­tak minket... • A csehszlovák válogatottat is a favoritok közt emlegetik a most folyó világbajnokságon, annál is inkább, mivel hazai jégen szere­pel. — Nem lep meg, mert nincs ki­mondott esélyese a vb-nek. Ennek ellenére nem építünk légvárakat, már az elődöntőbe jutás sikerének számítana. • Tehát, ha május i 0-én jégre lépnének, s érmet szereznek, akár bronzot is, elégedett lesz... — Feltétlenül! Az albertville-i olimpián nem volt mit veszítenünk, most. viszont más a helyzet. Szurko­lóink nehezen emésztenék meg, ha üres kézzel távoznánk a prágai sportcsarnokból. Ha az ötkarikás játékokon kikapunk a svédektől a negyeddöntőben, akkor most — több mint valószínű — valaki más vezeti a válogatottat. A méribeli tor­na előtt ugyanis kijelentettem: ha Al­bertville-ben leégünk, távozom! • Egy prágai balsiker... — Erre még gondölni is rossz! • Az oroszok ellen igencsak kapkodott a csapat, az első har­madban az történt, amit a Tyiho­nov-legénység akart. Furcsa takti­kával rukkolt elő a csehszlovák válogatott, nem csoda, hogy kika­pott! — Voltak olyan hangok a derbit megelőzően: simán nyerünk. Mond­tam a játékosoknak, a szbornaját sosem szabad lebecsülni, ellenünk mindig összekapják magukat. Be­vallom, én sem számítottam arra, hogy ilyen remekül, fegyelmezetten fognak korongozni. Láttam a svájci­ak és a norvégek elleni vergődésü­ket... Támadnunk kellett volna az el­ső perctől fogva! Nagy hiba volt hát­rahúzódni, átengedni a kezdemé­nyezést az oroszoknak: 0:2 után már nem tudtunk újítani. Tanulságos meccs volt; remélem, idejében jött a figyelmeztetés (a beszélgetés pén­teken este, két nappal a kanadaiak elleni találkozó előtt készült — a szerk. megj.). • Mi a véleménye a gyenge csa­patok feltámadásáról? — Sokat javultak azok az együt­tesek, amelyek a múltban kétszám­jegyű vereségeket szenvedtek. Elő­relépésük nem lepett meg, hiszen Olaszországban, Franciaországban, Svájcban, Norvégiában több ismert szakember dolgozik. Csak idő kér­dése volt, mikor robbannak be az él­vonalba. Ezeknek a válogatottak­nak hatalmas motivációt jelentett, hogy az Olimpián és a vb-n a legjob­bakkal játszhatnak. Alaposan felké­Igor Liba (balról) a csehszlovák válogatott egyik legtapasztaltabb ko­rongozója (Eugen Vojtíšek felvételei) Ivan Hlinka (legfelül) és Jaroslav Walter (jobbról a második/ érmet vár a csehszlovák jégkorong-vá­logatottól az 56. világbajnoksá­gon... szültek a megmérettetésre. A néme­tek fantasztikus rajtja viszont felet­tébb váratlan. Gratulálok Ludék Bu­kačnak! • Remélem, mi is gratulálha­tunk Önnek vasárnap este... — Köszönöm..., én lennék a leg­boldogabb ember a világon. De hol van még május 10-ike?!. • Gondolta volna egy évvel ezelőtt, hogy a csehszlovák válo­gatott edzője lesz? — Még akkor sem akartam elhin­ni, amikor kineveztek. Elvállaltam, mivel szeretem a merész dolgokat. Jaro Walterral elhatároztuk: mindent megteszünk, hogy Csehszlovákiá­ban újra a régi sikereket idéző sport­ág legyen a jégkorong. A Kanada Kupán kimondottan rosszul játszot­tunk, de az olimpia mindenért kárpó­tolt. Ha Prágában... No de erről — reméljük — május 10-én bővebben elbeszélgethetünk! • És végül: ki lesz a világbaj­nok? — Nem szoktam tippelni, így te­hát ezúttal sem válaszolok a 1 kérdé­sére! • Mégis, mely együttesek közül kerül/het/nek ki az érmesek? — Feltétlenül érmet várok koron­gozóinktól. Dobogós helyen végez­het még az orosz, a kanadai, a svéd, valamint — először — a finn válo­gatott is. ZSIGARDI LASZLO A LABDARUGÓ KEK-DÖNTO ELŐTT A BREMEN VAGY A MONACO? Ma este 20.15-kor Lisszabonban rendezik a Kupagyőztesek Európa Kupája 32. kiírásának döntőjét. A fináléba a német Werder Bremen és a francia bajnokság helyezettje, az AS Monaco jutott. Korábban egyik együttes sem jutott még eddig. Ami az esélyeket illeti, megoszlik a szak­emberek véleménye. A Monaco veretlenül várja az összecsapást, öt győzelem mellett három döntetlent ért el. Hasonlóan jó mérleggel dicse­kedhetnek a brémaiak is: hat győzelem, egy döntetlen és egy vereség. Az eddigiek során három alkalommal nyerte a trófeát Bundesligában szereplő együttes (Dortmund, Bayern, Hamburg). Egyszer a keletnémet Magdeburg is feliratkozott a dicsőséglistára. A franciáknak viszont nem sok babér termett a KEK-ben. Itt az alkalom a javításra... A két együttes útja a döntőig — MONACO: Swan­sea City 2:1 és 8:0, IFK Norrköping 2:1 és 1:0, AS Roma 0:0 és 1:0, Feye­noord Rotterdam 1:1, 2:2. WEDER BREMEN: FC Ba­cau 6:0 és 5:0! Fe­rencváros 3:2 és 1:0, Galatasaray 2:1 és 0:0, FC Bruges 0:1 és 2:0. Első ránézésre nehezebbnek tűnik a Monaco sorsolása. A nagyhercegség csapata jobb, mint va­laha. Olyan labdarúgók játsszák a fősze­repet, mint a libériai Weah (nyert már af­rikai Aranylabdát), a portugál Rui Barros, a szenegáli Mendy, az elefáncsontparti Fofana. Az elődöntőben a Feyenoord el­len a hazai 1:1 után már 2:0-ra vezettek a vendégek, és csak a 87. percben egyen­lítettek a hazaiak. Kiprich József, a Feyenoord magyar idegenlégiósa a talál­kozó után így nyilatkozott: „A Brement ugyan sohasem láttam, mégis meg mernék esküdni, hogy idén a Monaco nyeri a KEK-et. Főleg a középpályán roppant erősek, támadásaik pedig vil­lámgyorsak. El kell ismernem, jogosan jutottak tovább." Kemény küzdelemben vette sikere­sen a Bruges elleni akadályt a Werder. Nyilasi Tibor, a Ferencváros edzője is látta a mérkőzéseket. „A továbbjutás­tól korábban minket búcsúztató Bre­men most sem tudott kibújni saját bő­réből, kemény, tudatos, eredmény­centrikus ez a csapat. Úgy érzem, ép­pen ellenünk játszottak a legjobban. A kapu elé ívelt labdákkal a döntőig tud­tak eljutni." A várható összeállítások — MONA­CO: Ettori—Valery, Petit, Mendy, So­nor—Dib, Puel, Gnako (Thiran), Rui Barros— Weah, Fofana (Passi). BRE­MEN: Rollmann—Wolter, Bratseth, Bo­rowka, Bockenfeld—Votava (Schaef), Kohn, Hermann, Rufer— K. Allots (Of­ten), Bode (Neuberth). Reck kapus eltil­tás miatt (két sárga lap) nem léphet pá­lyára. Emlékeztetőül az eddigi döntők — 1961: Fiorentina—Glasgow Rangers 2:0 és 2:1. 1961: Atletico Madrid—Fio­rentina 1:1 és 3:0.1963 — Rotterdam: Tottenham Hotspur—Atletico Madrid 5:1 (ettől az időponttól kezdve nem oda-vissza alapon játsszák a finálét, ha­nem előre kijelölt semleges pályán). 1964—Brüsszel: Sportin Lisszabon— MTK 3:3, megismételt meccsen Antwer­penben 1:0. 1965 — London: West Ham United—München 1860 2:0.1966 — Glasgow: Borussia Dortmund—FC Liverpool 2:1 — hosszabbítás után. 1967 — Nürnberg: Bayern Mün­chen—Glasgow Rangers 1:0 — hosz­szabbítás után. 1968 — Rotterdam: AC Milan—Hamburger SV 2:0.1969 — Bá­zel: Slovan Bratislava—FC Barcelona 3:2, a Slovan összeállítása: Vencel—Fil­lo, Hrivnák, Horváth, J. Zlocha— Hrdlič­ka, Jozef Čapkovič—Móder (Határ), Cvetler, Jokl, Ján Čapkovič. Góllövők: Hrivnák, Cvetler, Ján Čapkovič, ill. Zol­dua és Rexach. 1970 — Bécs: Manches­ter City—Gomik Zabrze 2:1.1971 — At­hén: Chelsea—Real Madrid 1:1.— hosszabbítás után; megismételt mecs­csen 2:1.1972 — Barcelona: Glasgow Rangers—Dinamó Moszkva 2:1. 1973 — Szaloniki: AC Milan—Leeds United 1:0. 1974 — Rotterdam: FC Magde­burg—AC Milan 2:0.1975 — Bázel: Di­namó Kijev—Ferencváros 3:0. 1976 — Brüsszel: Anderlecht—West Ham Uni­ted 4:2. 1977 — Amszterdam: Ham­burger SV—Anderlecht 2:0. 1978 — Párizs: Anderlecht— Austria Wien 4:0. 1979—Bázel: FC Barcelona—Fortuna Düsseldorf 2:2 — hosszabbítás után 4:3. 1980 — Brüsszel: FC Valencia­Arsenal 0:0 — hosszabítás után; 11-es rúgásokkal 5:4. 1981 — Düsseldorf: Dinamó Tbiliszi— Carl Zeiss Jena 2:1. 1982 — Barcelona: FC Barcelona­Standard Liége 2:1.1983 — Göteborg: FC Aberdeen—Real Madrid 1:1 — hosszabbítás után 2:1. 1984 — Bázel: Juventus Torino—FC Porto 2:1. 1985 — Rotterdam: Everton—Rapid Wien 3:1.1986 — Lyon: Dinamó Kijev—Atle­tico Madrid 3:0. 1987 — Athén: Ajax Amsterdam— Lokomotíva Leipzig 1:0. 1988 — Strasbourg: KV Mechelen— Ajax Amsterdam 1 :0.1989 — Bern: FC Barcelona—Sampdoria 2:0, 1990 — Göteborg: Sampdoria—Anderlecht 2:0 — hosszabbítás után. 1991 — Rotter­dam: Manchester United— FC Barcelo­na 2:1. 1992 — Lisszabon: AS Mona­co— Werder Bremen? (szabó)

Next

/
Thumbnails
Contents