Új Szó, 1992. május (45. évfolyam, 103-126. szám)

1992-05-27 / 123. szám, szerda

11 HIRDETES iÚJSZÓ* 1992. MÁJUS 27. Jutányos hiteleket a mezőgazdaságnak! Mezőgazdaságunk egy történelmileg is egyedülálló feladat elől áll. A csaknem teljesen államosított, s így a dolgozó em­bertől . is elidegenített, monolitikus tulaj­dont kell az alkotó és cselekvő emberek, közösségek tulajdonává tenni. Hogy ez sikeresen végbemenjen, na­gyon is szükséges lenne a hatékony me­zőgazdasági termelést elősegítő ténye­zők egyirányba való terelése. Ma egy mezőgazdasági termelést, struktúraváltást, élelmiszertermelést je­lentősen befolyásoló tényezőről szólnék, amely a mezőgazdasági szakemberek ré­szérói a jelenlegi gazdasági helyzetben nagyon ís ismert, hiányolt és igényelt, de ezidáig a megvalósítása a termelő sze­mével nézve nem túlzottan sikeres. A ju­tányos, megfontolt mezőgazdasági hitel­és kamatpolitikáról van szó. A korszerű hitelezési formák ki­alakítása az egyik legégetőbb és legfontosabb kérdéssé válik napja­inkban, amellyel a kormánynak szá­molnia kell, és meg kell oldania a legrövidebb időn belül. Ebben el­sődleges szerepet kell hogy kapjon az egyéni, családi, vállalkozói mező­gazdasági birtokok működtetéséhez szükséges korszerű hitelezési for­mák mielőbbi kialakítása. A pénzügyi gondokkal küzdő me­zőgazdasági nagyüzemek számot­tevő részénél a gondatlan, költséges gazdálkodás, az erőn felüli fejlesz­tés, a szakszerűtlen vezetés és munkavégzés leginkább a bajok okozója. Ezért itt nagyon óvatosan kell kezelni a hitelpolitikát. Az nem lehet eszköze az ilyen jellegű mező­gazdasági termelés további folytatá­sának, a szövetkezeti, nagyüzemi vagyon felélésének. Csak az átépü­lést, struktúraváltást és fejlesztést elősegítő hitelpolitika fejthet ki ked­vező hatást a mezőgazdasági nagy­üzemekben, gazdaságokban. A túlméretezett nagyüzemi mező­gazdasági szövetkezetek és állami gazdaságok ésszerű szétválasztá­sát, különböző gazdasági társasá­gokká való átalakulását hitelezéssel is elő kell segíteni. Számolni kell azzal, hogy a vagyonfelosztás ter­melő üzemi egységekre nem mehet sikeresen végbe átmeneti, jutányos hitelek igénybevétele nélkül. A gaz­dasági kibontakozás pedig egyik legfontosabb útja ezeknek az önálló gazdasági egységeknek, gazdasági társaságoknak mielőbbi megterem­tése és beindítása. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a hazai mezőgazdaság jelen­leg és a közeljövőben is egyrészt a jövedelmezőséget, bérfejlesztést, hatékonyságot véve alapul, nem ve­A TRAMSZFORMACIOS TÖRVÉNY KAPCSÄN heti fel a versenyt a népgazdaság más ágazataival, másrészt a nem­zetközi mezőgazdasági diszkriminá­ciók sem teszik mezőgazdasági ter­melésünket az erősen preferált és védett nyugat-európai termeléssel az export szempontjából általában versenyképessé, harmadrészt vi­szont a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek korlátlan importja sem megoldás az ország számára. Talán ebből kifolyólag is a mezőgazdaság és élelmiszergazdaság a népgazda­ság más ágazataival szemben meg­határozó mértékű külföldi tőkeim­portra nem igazán számíthat. Objek­tív sajátosságai, jellegzetességei vannak, amelyeket nem lehet figyel­men kívül hagyni az eredményes működtetés érdekében. A mezőgaz­daságban a tőke áramlása és haté­konysága sokkal kisebb, mint az iparban és a kereskedelemben. Mindezt alapul véve és mérlegel­ve, szükségeltetik, hogy az állam külön mezőgazdasági hitel- és ka­matpolitikát folytasson, amelyhez ki­zárólag a mező- és erdőgazdasági termelést folytató különféle vállalko­zások - tulajdonviszonyaiktól füg­getlenül - juthassanak hozzá. A kedvező kamatozású, támogatott hiteleket önálló bankhálózaton ke­resztül lehetne az igénylők részére nyújtani. Ezek a bankok már kiépü­lőben vannak hazánkban. Egy progresszív, kedvező hitel­politika nagy segítségére lehet a mai átépülőben levő mezőgazaságunk­nak, de azt jól megfontolva, célzato­san és sikeresen kellene alkalmazni. FARKAS PÁL A szövetkezeti vagyon tulajdono­sításáról szóló transzformációs tör­vény április 28-i határidős paragra­fusával idejében és bőven foglalko­zott a sajtó. Sőt, olyannyira, hogy a vidék embere szinte már minden­nek a végnapját látja benne. A cse­lekvés fontosságának a felismerése nem is volt baj, sőt..., de az „ezzel minden befejeződött" szerinti felfo­gásmód még sok mindent kicsúsz­tathatna a kárpótlásra, a vagyon­megtérítésre jogosult személyek markából. Még ennél is többet ve­szíthetnek a vélt tulajdonosok cso­portjába tartozó egyének, ha úgy gondolják, hogy számukra is minden elintéződött a vagyonrészesedésre jogosult személyek névjegyzékébe való besorolás írásos kérvényezé­sével. Ennyire nyugodtak mégsem lehetünk. Igaz, ez a határidőzáros paragrafus a törvény gyakorlati vég­rehajtása során sok mindennek a meghatározója lehet. Mindenek­előtt hitelesítettem magamat jogos személyként a vagyonátnevesítésbe vagy mint eredeti tulajdonos, vagy mint jogos örökös. Mindezek után mégis mi a tennivaló? 1) A törvényből adódóan két irányba kell folytatni a további teen­dőket! Azáltal, hogy valaki vélt tulaj­donosként földtulajdonosi jogcímen jelentkezett a szövetkezetnél, a jogi helyzete bizonyos függőségben van. Hiszen a „vélt tulajdonos" (feltétele­zett tulajdonos) jogi státusszal a pol­gár „csak" annyit ért el (de ez nem kevés), hogy ö is bekerülhetett a jo­gosult személyek névjegyzékébe. Am, hogy valós, jogos tulajdonosi minősítést nyerjen - vagyis jogos személyként léphessen elő a koráb­bi vélt tulajdonos - fontos, hogy a jogos személyek névjegyzékének végleges lezárása előtt a szükséges okiratokkal igazolja tulajdonosi mi­voltát. Ellenkező esetben előfordul­hat, hogy ugyanazért a termő földte­rületért többen jelentkeznek az eddi­gi használónál, netán a bíróságon, s egyikük sem lesz jogos tulajdonos­Az MKDM higgadt határozottsággal és kellő megfontoltsággal akarja képviselni választóit. SZAVAZZON AZ MKDM-RE Röviden az MKDM mezőgazdasági programjából A termőföld a legfontosabb és legértékesebb kin­csünk, olyan természeti adottság, amelyre jólétünk biz­tonságosan felépíthető. Ezt a tényt fel kell ismerni, s meg kell adnunk mezőgazdaságunknak a termelés felújításá­hoz szükséges segítséget. A legfontosabb feladat egy jó, átgondolt mezőgazda­sági politikával hozzásegíteni az ágazatot a hatékony és működőképes struktúra kiépítéséhez, az új alapokra helyezett mezőgazdasági termelés beindításához. Olyan, a piacgazdaság követelményeinek megfelelő me­zőgazdasági struktúra létrehozása a célunk, amely tág teret nyújt az egyéni kezdeményezéseknek, biztosítja a hatékony és versenyképes mezőgazdasági termelést, ugyanakkor figyelembe veszi a vidéki közösségek fejlő­désének szükségleteit is. Szükséges felgyorsítani a me­zőgazdasági vállalkozások reformját, hogy kialakuljanak a különféle mezőgazdasági vállalkozási formák, így a magán földtulajdonú családi gazdasági társulások, hosszú lejárató bérleti szerződéssel létrehozott családi gazdaságok. A mezőgazdaság egységes működésének feltétele annak a komplex gazdasági és jogi szabályozási rend­szernek a megteremtése, amely a mezőgazdaság egé­szében a piac szabályozó szerepéhez és a többi nép­gazdasági ágazatokkal való teljes esélyegyenlőség ér­vényesüléséhez vezet. Az ár-, adó-, hitel-, dotációs politika és a biztosítás rendszerét ennek megfelelően kell kialakítani. Az értékesítésre való szövetkezést új alapokra kell helyezni, méltóképpen megbecsülve a me­zőgazdasági termékeket. A mezőgazdasági exportban és importban elfogadha­tó és optimális vámszabályozók bevezetésével kell elő­segíteni a hazai termékek és élelmiszerek forgalmát és fogyasztását. A mezőgazdasági termelés hitelrendszerében elsőd­leges szerepet kapjon az egyéni, családi vállalkozói mezőgazdasági birtokok működtetéséhez szükséges hi­telezési formák mielőbbi kialakítása. Jutányos hitelek forgalmazásával is hozzá kell járulni mezőgazdaságunk átépítéséhez, hatékonyságának növeléséhez. Külön ju­tányos mezőgazdasági hitel- és kamatpolitikát kell az államnak folytatnia, hiszen az alacsony jövedelmezőség miatt a mezőgazdaság külföldi tőkeimportra nem igen számíthat. Elő kell segíteni a mezőgazdaságban működő vállal­kozói és dolgozói csoportok érdekvédelmi szervezetei­nek kialakulását. Ezeknek alulról jövő saját kezdemé­nyezéssel kell létrejönniük, ellentétben a még jelenleg működő, a múlt gyökerein létrehozott érdekvédelmi szer­vezettel. A jelenlegi helyzetben meg kell akadályozni, hogy a szövetkezeti, illetve nagyüzemi vezető réteg szociális előnyeit kihasználva, saját érdekeit előtérbe helyező szervezeteket hozhasson létre. Az érdekvédel­mi szervezetek létrehozása ürügyén nem szabad olyan helyzetet teremteni, amely megakadályozná a különbö­ző vállalkozások esélyegyenlőségét. Az agrárszakoktatás és kutatás egész rendszere gyökeres átalakításra és fejlesztésre szorul. Ki kell alakítani az agrárszakoktatás összehangolt rendszerét, amely biztosítja a jövőben létrejövő sokféle mezőgazda­sági vállalkozási forma szakember-igényének kielégíté­sét. Ide tartozik a gazdaképzés, gazdasági képzés, az önálló gazdálkodásra képes mezőgazdasági vállalkozók képzése, a menedzserképzés... Ki kell építeni a mezőgazdasági szaktanácsadás rendszerét. Ebben nagy szerepet játszhatnak a mező­gazdasági kutatóközpontok, valamint a helyi önkor­mányzatok. Ehhez az államnak kell segítséget nyújtania, de el kell kerülni, hogy a szaktanácsadás hálózata bürokratikus, hatósági jellegű legyen, és hogy az állami költségvetést indokolatlanul terhelje. Az ilyen tevékeny­séget is üzleti alapon kell megszervezni. Meggyőződésünk, hogy programunk találkozik tisztelt választóink vágyaival, célkitűzéseivel, elképzeléseivel, és igyekezetünk így nem hiábavaló. Ehhez kérjük vá­lasztóink bizalmát és az Úr Isten áldását mindannyi­unkra. Farkas Pál, az MKDM alelnöke ÚP-985 ként elismerve. Még nagyobb csaló­dást okozhat az, ha a vélt tulajdonos nem tudja időben igazolni személyi mivoltát, bár a tulajdonosi jogot iga­zoló iratok intézése folyamatban van. Sőt a késés sem rajta múlott. 2) A további tennivalók inkább már csak a jogos személy, az eddigi használó, illetve a közgyűlés és a képviselőtestület feladatkörébe tartoznak. Ilyen a jelentkezési ha­táridőt (április 28.) követő harminc napon belül (május 28.) a jelentke­zett jogos személyek közgyűlésének az összehívása, amely a szövetke­zeti vagyon nevesítésének, illetve a szövetkezet átalakulásának első, olyan gyakorlati lépése, amelynek már közvetlen részesei a vagyonré­szesedésre számító jogos szemé­lyek. A szövetkezet elöljárósága kö­teles összehívni a törvényben igen szigorúan megszabott feltételek szerint valamennyi jogosult sze­mélyt. Azonban tudnunk kell, hogy ez a gyűlés már a leendő szövetke­zeti vagyontulajdonosok közgyűlése lesz, s nem szövetkezeti taggyűlés. Itt említem meg törvény hiányos­ságát - nem határozza meg, ki ve­zesse a közgyűlést (mert ugye ez sem mindegy?!) E tanácskozás fő napirendi pontja az elnökség meg­választása lesz (transzformációs ta­nácsnak is mondható). A tanács élén elnök és alelnök áll, akiket a megválasztott tanács maga jelöli ki tagjai közül. Ezzel létrejön a jogosult személyek képviselői testülete, mely a törvényből adódóan bizonyos jo­gokkal rendelkezik. Felügyeli a Szö­vetkezeten belül a vagyonnevesítés törvényes előkészületéit és végre­hajtását. Első és legfontosabb kül­detése, hogy ellenőrizze a szövetke­zeti vagyon felértékelésének szabá­lyos végrehajtását és annak részek­re való jogos, igazságos elosztását. Ugyancsak a tanács bírálja el a szö­vetkezet által kidolgozott ún. transz­formációs tervet, akárcsak a jogos személyek által beterjesztett elkép­zeléseket is (a törvény szerint a jo­gos személyek is terjeszthetnek be transzformációs tervet). Ezt követő­en saját véleményezésével a köz­gyűlés elé terjeszti, amelyet ugyan a szövetkezet köteles összehívni, de már annak idejét, napirendjét a ta­nács szabja meg és vezeti a köz­gyűlést. A fent leírtak után a tanács, ólén az elnökkel, figyeli és ellenőrzi a jó­váhagyott transzformációs terv vég­rehajtásának időrendi betartását és erről jelentést ad a közgyűlésnek. A törvény még arra is lehetőséget ad, hogy a tanács állami számviteli ellenőrt bízzon meg a szövetkezet múltbeli számviteli eredményeinek ellenőrzésére, a vagyonrészek sza­bályos elosztására. A tanács mun­kájával járó kiadásokat a szövetke­zet megtéríti. A tanács „szinte" végrehajtási jogkörét a transzformációs törvény 6. paragrafusa 4. fejezetének „d" pontja mondja ki: „a tanács megha­tározza a szövetkezet jövőbeli szer­vezési-jogi formáját". A felsoroltak­ból éreznünk kell, hogy továbbra is mennyire fontos a személyes jelen­lét az átalakulási folyamatba való aktív bekapcsolódás, hiszen a tör­vény további részében már szinte minden csak a jogosult személyhez kötődik, illetve a közgyűlés és az általa megválasztott transzformá­ciós tanácshoz. A jogos személy a tárgyalások során kifejtheti véle­ményét és szavazati joggal rendel­kezik a közgyűléseken. A törvény lehetővé teszi a helyettesítést. En­nek kettős célja van: 1)az idős, beteg, vagy egyéb ok miatt távolmaradó személy is képvi­seltetheti magát 2) olyan hozzáértő külső szak- és üzletemberek is, akik jogcím hiányá­ban nem lehetnének jelen, részt ve­hetnek a tanácskozáson. Fontos, hogy a külső szakemberek felké­szülten vegyenek részt a tanácsko­záson, és részvételükkel az ésszerű átalakulást támogassák. Bartakovics István agrármérnök, kandidátus, az MKDM képviselője HIT ? EMBERSEG, SZOLIDARITÁS Tisztelt polgártárs, legyen a kedves választónk! ® ® (gi KERJUK SZAVAZATAT! A koalíció a választásokon a Szövetségi Gyűlés két kamarájába 15-ös számmal indul (Népek Kamarája, Nemzetek Kamarája), a Szlovák Nemzeti Tanácsba pedig a 20-as listaszámmal. Ne feledje: KÉTSZER TIZENÖT, EGYSZER HÚSZ, MINDEN MAGYAR IDE HÚZ! H o cf y & m

Next

/
Thumbnails
Contents