Új Szó, 1992. május (45. évfolyam, 103-126. szám)

1992-05-05 / 105. szám, kedd

7 GAZDASÁG ÚJ szói 1992. MÁJUS 5. EGYÉVES AZ EURÓPAI ÚJJÁÉPÍTÉSI ÉS FEJLESZTÉSI BANK NEM HOZOTT SZEGYENT MITTERRAND FEJÉRE Nagy várakozás előzte meg az Európai Újjáépítési és • Fejlesztési Bank (EBRD) Budapesten tartott közgyűlését. A pénzintézet ez alkalommal vonta meg először éves működésének mérlegét. 1989 őszén Francois "Mitterrand francia elnök kezdeményezte a felszabaduló Kelet-Közép-Európát megsegítő és lábra állító közös pénzügyi szervezet létrehozását. Alig tizennyolc hónappal később 57 részvényes tőkéjével megkezdte a Londonban székelő bank a működését. ROMLÓ HELYZET Az éves közgyűlés olyan időpontban tárgyalt a kelet-közép-európai országok problémáiról, amikor nemcsak a felelős politikai erőknek és kormányoknak, hanem a nemzetközi szervezeteknek is kötelezettséget kell vállalniuk a régióban elmélyülő konfliktusok megoldása érdekében. E viszályok ugyan többnyire etnikai összecsapások alakjában jelentkeznek, de a mélyben ott rejlik a végső ok: a gazdasági és szociális elmaradottság problémája. Miközben ezek a súlyos kérdések hosszú távú, békés körülmények közötti építőmunkát követelnének, addig az etnikai köntösben jelentkező konfliktusok csak tovább mélyítik a válságot, amely akár az ország(ok) széteséséhez is vezethet. Jacques Attali, az EBRD elnöke, nyitóbeszédében emlékeztetett arra, hogy a bank megalakulása körüli időkben Kelet-Európában mindössze hét ország volt, ezek száma most 22, de rövidesen eléri a 25-öt. Egy év alatt Kelet-Közép-Európa bruttó nemzeti terméke, ipari termelése, vásárlóereje tizenöt százalékkal csökkent, a térség fizetési mérlege 20 milliárd, a volt Szovjetunióé 10 milliárd ECU (1 ECU = 1,2 amerikai dollár) hiányt mutat - fűzte hozzá Attali. A térségben a kezdeti eufóriát az aggasztó gazdasági helyzet fölismerése, a helyi háborúk, a nemzeti kisebbségek kisemmizése váltotta fel. A magánszektor gyerekcipőben jár, egy-két ritka kivétellel a keleti piacok összeomlását sem tudták a nyugatiakra való áttéréssel ellensúlyozni. A jelenlegi ütem mellett két generációra lesz szükség, hogy a magánszektor elérje a nyugateurópai országok színvonalát. Attali 1992-re 20 milliárd ECU-s fizetési mérleghiányt jósolt Kelet-Európában, és ugyanannyit a volt Szovjetunióban; 1993-ra ezek a lehangoló számok megkétszereződhetnek ha csak a Nyugat, az EBRD nem tesz valamit. SZERKEZETÁTALAKÍTÁS ÉS PRIVATIZÁCIÓ A bank kormányzótanácsa a felvázolt gondok ismeretében próbált elfogadható gyógymódot találni térségünk égető problémáira. Persze, a pénzintézet nem lépheti túl árnyékát; tízmilliárd ECU-s alaptőkéje eltörpül amellett az évi 200 milliárd ECU mellett, amennyit Attali elengedhetetlennek tartott a térség fizetési mérlegének, környezetvédelmi, iparfejlesztési, piacátalakítási szükségleteire. A bankárok abban egyetértettek: régiónk legfontosabb teendője a privatizációs folyamatok és a gazdaságok restrukturalizálásának biztosítása. E célok megvalósításának módozataiban azonban már különböztek a vélemények. Attali szerint nem a kelet-európai privatizáció sebessége, hanem hatékonysága a döntő. Katasztrófa lenne a gyorsaságot megtenni a legfontosabbnak, az etika, az átláthatóság, a méltányosság és a gazdasági szerkezetváltás követelményeivel szemben. Ugyanakkor van néhány „front", ahol nem lehet eltekinteni a sietségtől: ez a működő gazdasági infrastruktúra, a jogi intézmények, a megbízható adóbehajtás, a pénzintézetek és a monopolellenes hatóságok megteremtése, illetve reformja. A privatizáció témája jelentette az egyik legfontosabb problémakört. Milyen technikákat alkalmazzanak az állami tulajdon lebontásában? Mindenre érvényes modellt ternnészetesen a kormányzótanács sem tudott alkotni. Fölvetődött annak a veszélye, hogy az EBRD esetleg olyan finanszírozásokban is résztvesz, melyek során a régi állami Vállalatokat mintegy újraállamosítják. Ez ügyben felmerült egy kényes kérdés: ha már a monopóliumok megtörése a cél, miért szállt be az EBRD a francia Air France légitársaság oldalán (összesen 60 millió dollárral) a Csehszlovák Légitársaság, a ČSA megvásárlásába, ami által még nagyobb konglomeráció jött létre. A német Die Welt napilap az ügy kapcsán nem minden él nélkül megjegyezte: az Air France és az EBRD elnöke ikrek... SIKERES ÉV A bankelnök felvetette, kedvezményes hitelfelvételek mellett nyújtson pénzintézete térségünk országai számára kereskedelem-finanszírozásra használt ún. „puha kölcsönt". E tervet Nicholas Brady amerikai pénzügyminiszter elutasította, s leszögezte: ne törekedjen az EBRD arra, hogy a gazdaság minden szektorát átfogja, inkább a magánvállalkozások támogatására, kis- és középvállalatokban való tőkebefektetésre ösztönözte az intézményt. Guy de Selliers, az Európa Bank kereskedelmi banki részlegének főcsoportfőnöke szerint azért olyan vonzóak pénzintézete hitelei, mert sok kereskedelmi bank nem vállal országgaranciát, nem támogatja például a lengyel befektetéseket, mert túl nagy a kockázat. Az EBRD viszont eltekint az adott állam hitelképességének felülvizsgálatától, hiszen éppen azért született meg a bank, hogy Kelet-Közép-Európában befektessen. Mint ahogy az éves közgyűlésen elhangzott, a tizenkét hónap alatt 621 millió ECU hitelt nyújtott a pénzintézet húsz projektre, ezenkívül 71 millió ECU értékű technikai segítségnyújtásra került sor. Egy évvel ezelőtt sokan szkeptikusan nyilatkoztak az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankról. Alig tizenkét hónap alatt bebizonyította, a pénzintézetek világában megtalálta a helyét, hozzáértő szakembergárdája lendületesen dolgozik a kelet-európai beruházási programokon. Talán már a közeljövőben sem hangzik üres frázisként Jacques Attali kijelentése, miszerint bankja az új világrend első intézménye. (sidó) MEGOLDÁS: A NAGYBANI PIAC Április végén Soóky László, Marcelháza polgármestere soha nem volt tanácskozásra hívta a szlovákiai zöldségtermesztőket. Leegyszerűsítve a dolgot, arról a retekről volt szó, amelynek csomagjáért a termelő hatvan fillért kap, de a fogyasztónak a boltban már öt-hat koronájába kerül. A többi zöldségfélénél hasonlóak az árrelációk, s mindennek oka a zöldség sok megállóval tarkított útja a termelőtől a fogyasztóig. Ahány megálló, annyi áremelkedés. Először a helyi felvásárló teszi rá az árura a saját nyereségét. Ô, mármint a helyi felvásárló - a dél-szlovákiai gyakorlatot véve alapul - a vidéket uraló tízegynéhány nagybani felvásárló valamelyikének a szolgálatában áll. Ez utóbbi a további lépcső, amelyen a zöldség árára ismét rátesznek. Az árut ezt követően átveszi az ugyancsak nem kis nyereséggel dolgozó szállító, majd az ország távoli vidékén a nagybani kereskedő. Tőle már közvetlenül, de esetenként még egy további, ugyancsak árdrágító közvetítőn keresztül kerül a zöldség a boltba, ahol - utoljára de már ötöd-, sőt hatodízben emelkedik az ára. Tejszínhab a tortára, hogy a zöldség útjának két végén álló - termelő, illetve forgalmazó - semmit sem tud egymásról. Az előbbinek fogalma sincs arról, hogy az utóbbi melyik zöldségféléből mikor és megközelítően mennyit tud eladni, de a forgalmazó is a sötétben tapogat, nem tudja, hogy miből, mikor és mennyit szállítanak. Harmadszorra pedig van az állambácsi, aki a zöldségtermesztőket mindeddig mostohagyermekként kezelte. Nem törődött azzal, hogy idehaza miből és mennyit lehet elfogadható áron megtermelni. Teljes mértékben a meggazdagodás mesterkereskedőire bízta, hogy saját elhatározásuk alapján, vagy az egykorvolt KGSTpiac utórezgéseként mikor milyen zöldségféléből s mennyit hoznak be, és a dömpingáru dömpingáraival milyen mértékben kólintják fejbe a hazai termelőt. Úgy, ahogy az idén a csemegeuborkával történt. Hiába ment le a külföldről behozott miatt a felvásárlási ára már április közepén húsz korona alá, a fogyasztó csak ötvenért vehette meg kilóját. Lényegében e három problémakör ellen keresték az ellenszereket a marcelházi tanácskozás résztvevői Podstránsky Vladimil szövetségi gazdasági miniszterhelyettesnek és Világi Oszkárnak, a Magyar Polgári Párt alelnökének a segítségével. A mezőgazdasági üzemek képviselői, a magángazdák, háztáji zöldségtermesztők és -felvásárlók a gazdasági és jogi jellegű kérdések alapos megvitatása után megalakították a szlovákiai hatáskörű, a Cseh Köztársaságban is bejelentett, jogi személyként működő Mezőgazdasági Termelők Érdekvédelmi Társulását. A községekben már alakulnak a helyi csoportok, amelyek, ha úgy látják jónak, létrehozzák saját járási szervüket. A járási szervek kelet-közép-nyugat szlovákiai régiókba tömörülnek, a régiók tevékenységét pedig a valószínűleg Marcelházán székelő Országos Koordinációs Bizottság fogja majd össze. A társulás első küldöttgyűlésére a tervek szerint május végén kerül sor, amelyen elfogadják az alapszabályzatot és a munkaprogramot. Mivel a mezőgazdasági üzemek és a magántermelók termékei közül a zöldség áll majd a figyelem középpontjában, a valamennyi termékre kiterjedő tevékenység lényege leginkább ennek tükrében érthető meg. A proficsapatra épülő munka alapja az adatbank lesz, hogy hol, miből, mikor és mennyit tudnak szállítani, illetve hol s milyenek az igények. A felvásárlást a társaság keretébe tartozó „sejtek" végeznék, így az árak korrektek és reálisak lennének. Az árut az ország különböző nagyvárosaiban a társaság által felügyelt nágybani piacokon adnák el közvetlenül a forgalmazóknak. így a zöldség több árdrágító lépcső kiiktatásával kerülné el a termelőtől a boltba, ami lehetővé tenné, hogy a mindenkori felvásárlási ár ne legyen a termelői költség alatt. Nem új, s főleg nem kitalált, hanem más országokban már bevált formáról van szó. Ez az értékesítési mód az állam védővámjaival együtt a termelők számára biztonságot, a fogyasztónak pedig elfogadható árakat jelentene. EGrtl FERENC Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank pénzügyi elkötelezettsége Kelet-Európában (Az egyes országoknak nyújtott hitelek német márkában (mill.) FÁK Magyarország 440 (A Hosp. noviny alapján) A RENDSZER PRÓBÁJA MÉG CSAK EZUTÁN KÖVETKEZIK A VAGYONJEGYES PRIVATIZÁCIÓS KÖZPONT FELKÉSZÜLT néha összekeverik a jogi tanácsadóval. Azokat a - legtöbbször önmaguk okozta - tévedéseket akarják ott orvosolni, amelyek nem tartoznak a regisztrációt végzők hatáskörébe. Például, hogy eladták valakinek 400 koronáért a vagyonjegykönyvüket, vagy hogy nem hivatalosan, a szomszédoktól vagy ismerősöktől tudtak meg valamit, amiről kiderült, hogy tévedés, de annak alapján már hibát követtek el. Az is előfordul, hbgy összetévesztik az 500 koronás pótregisztrálást az 1000 koronás újraregisztrálással. Egyébként a regisztrációs helyiségekben most az első kör beindulásáig a pótkártyák átregisztrálását, esetleg az adatok, lakcímek változásának bevezetését végzik. - Azután pedig kezdődik a közvetlen befektetés és akkor itt (is) lesznek elérhetők a vállalati jegyzékek. - Igen, de ezt meg is vásárolhatják. - Eléggé nagy vihart kávád a sajtóban a reklámra szánt pénzek esete. Azzal vádolták a központot, hogy két és fél millió korona elsikkadt a reklámkampány során. - Én már nagyon sokszor nyilatkoztam erről, s legtöbbször, nem až jelent meg az újságokban, amit mondtam. Annyit tudok megismételni, hogy mi két céggel kötöttünk szerződést és az ő feladatuk a reklám. A vagyonjegyes privatizáció központja ehhez nem is ért. Ők kötötték a szerződéseket a tévével, a rádióval, a műsorok készítőivel, és ök is felelnek az elkészített műsorokért és a pénz felhasználásáért. Nekünk ök a partnereink, s hogy például a föderális kampányból mennyit készít mondjuk a Szlovák Televízió és mennyit a Cseh Televízió, az is az ő hatáskörükbe tartozik. A pénzzel természetesen el kell számolniuk. - Többször megváltoztak a szabályok. Okozott-e gondot ez önöknek? - Én a legiszlatívát és a minisztériumi döntéseket nem értékelem, és ez nálunk a gyakorlati lebonyolításban nem is jelentett gondot. - Lassan indul a második hullám is. A központ kénytelen lesz megváltoztatni valamit a lebonyolítás ' rendszerén, és mi az, amit önmaguk szeretnének javítani? -A mi szempontunkból súlyos problémákkal nem találkoztunk. Ahol javítanunk kell, s itt akár önkritikát is gyakorolok, az a vagyonjegykönyvek nyomtatása. Lehet, hogy hiba volt a közvéleménykutatásokra támaszkodva 8 milliót nyomtatni belőlük. Ilyen hibát már nem követünk el. Megjegyzem, tavaly novemberben azt írták rólam az újságokban, hogy pazarolom a befektetők pénzét, mert sokat nyomtattam, januárban pedig ugyanez az újság úgy jellemzett, mint egy lelketlen bürokratát, aki 3 millió állampolgárt ki akart hagyni a privatizációból. A rendszer igazi próbája azonban csak ezután jön. - Mikor közlik az első információkat az előfordulóról? - Előreláthatólag május 10-e körül, dé előzetes információk lehetnek ezt megelőzően is. Az alapok természetesen megtudják, hány pontjuk van, és végül részvényeseik névsora is eljut hozzájuk. Azért tart el még néhány hétig, mert bizonyos reklamációk is várhatók majd^ - Az első kör beindulása után eléggé rövid idö jut majd az informálásra. Felkészültek rá? - Igen, én ezt már megoldottnak tekintem. Az újságot (Kupónová Privatizácia folyóirat - a szerk. megj.), amiben az információk benne lesznek, öt nap alatt ki tudjuk nyomtatni, és így elég idö lesz arra, hogy a befektetők döntéseket hozzanak. Minden kör után mindenki, aki akár csak 100 pontot is befektetett, levelet kap majd tőlünk, amelyben arról értesítjük, milyen sikerrel fektetett be. . SZÉNÁSI GYÖRGY A befektetési privatizációs alapok befejezték a vagyonjegyek gyűjtését, és most az első kör megkezdéséig hátralévő időszakban megkezdhetik a felkészülést a közvetlen befektetésekre. Ekkor viszont a regisztrációs helyiségek dolgozói és a Vagyonjegyes Privatizációs Központ számára kezdődik egy újabb nagyon fontos időszak, amikor az egyes fordulók közötti időszakban nagy mennyiségű adatot kell feldolgozniuk és nyomtatásban, illetve levél formájában a befektetőkhöz eljuttatniuk. Mennyire lehet felkészülni erre az előre nem látható eseményeket is bizonyára tartogató időszakra, és hogyan értékelik az eddig elvégzett munkát. Erről a két témáról beszélgetünk az alábbiakban dr. Jaroslav Liznerrel a Vagyonjegyes Privatizációs Központ igazgatójával. - Éppen zárult a privatizációs alapokba való befektetések időszaka. Hogyan értékelhető ez a február közepén kezdődött szakasz? - Magukat az alapokat nincs jogom, nem is tisztem értékelni. Természetesen kis zavart okozott az emberek között, hogy néhány alap visszalépett, és jogilag szinte mindegyik másként oldja meg az ezzel összefüggésben felmerülő problémákat. De ebbe a dologba mi nem szólhatunk bele, mert a befektetési privatizációs alap egy részvénytársaság, amely felelősséggel tartozik tevékenységéért, és ezt a felelősséget a törvény szabályozza. Mi természetesen mindenkit kiértesítünk majd, hogy melyik alapba mennyi pontot fektetett be. - Milyen volt a központ együttműködése eddig a postával? Az hogy itt, az ön titkárságán állandóan csöng a telefon és olyan dolgokról érdeklődnek az emberek, amit a regisztrációs helyiségekben is megtudhatnának, netán az ott dolgozók hiányos felkészülését jelenti? - Sajnos, a regisztrációs helyiségeket az emberek VAGYONJEGYES PRIVATIZÁCIÓ