Új Szó, 1992. május (45. évfolyam, 103-126. szám)

1992-05-27 / 123. szám, szerda

1992. MÁJUS 27. ÚJ szól MOZAIK 8 UTJEL(LEM)ZO Állítom, hogy régiónkban nem tudunk utat építeni. Sőt javítani sem. S ezt most nem a társadalmi rendszerek ama bizonyos széles, egyenes és jó jrányú autósztrádáira értem, bár... Ezúttal kimondottan az aszfaltszőnyeges, egyszerű, szürke országutainkra gondolok- Szerintem ezeken haladva a vártnál sokkal körülményesebben jutunk előre, vagy ha úgy tetszik, Európába. De nemcsak oda, hanem Nagykaposról Abára, Iglóról Kassára, Eperjesről Bártfára is...*és sorolhatnám tovább, mert általában nemcsak a mellékutakkal van baj. Tudom, az alapok olyanok, amilyenek, ám kétségtelen, hogy a felső réteg foltozásához sem értünk. - Vagy nem tudják, vagy talán nem is akarják... - vélekedtem önmagamban a minap árról a karbantartó csoportról, amelyik Kassa belvárosában, a fő tér keleti oldalán a tönkrement útburkolat cseréjét végezte. Az váltotta ki , bennem a kétkedést, hogy húszméteres szakaszon a munka két és fél napgt vett igénybe, pontosabban addig volt miatta .lezárva a belváros legforgalmasabb kereszteződése. Gondolom, ha valaki azt mondja a csoportnak, hogy uraim, ennyi és ennyi pénzt kapnak érte, s az önök dolga, mennyi idő alatt teszik rend~ be, bizonyára nem tartott volna anynyi ideig a forgalomterelés, kevesebb lett volna a közlekedési dugó... Megvallom, engem is bosszantott - az ott tapasztalt lassúság, de korántsem annyira, mint egy másik közúti jelenség, a burkolatfoltozás. Hogy betömködik a repedéseket, gödröket, eltüntetik a ,, vakondtúrásokat", az rendben van, ám ahogyan csinál. ják, tisztelet a kivételnek, az a felelőtlenség és a kontárkodás netovábbja. Ugyanis megy elöl az egyik, aszfalttépő gépesített csoport, kimarja a szőnyegből a fekélyt teljes mélységben és szélességben, ... a tömködők pedig nem egyszer csak másnap vagy harmadnap érnek oda. Sokszor egy időben a kijelöletlen verembe esett - lerobbant - személygépkocsik elvontatására kihívott autómentővel... Sajnos nem egyedi kép ez utainkról - és rólunk. (gazdag) KÜLFÖLDÖN SZERETNE DOLGOZNI? Annak az állampolgárnak, aki külföldön akar dolgozni, útlevelébe meg kell szereznie az adott ország vízumát, még abban az esetben is, ha egyébként nem kellene vízumot kérni. Minden munkavállalónak respektálnia kell a kiválasztott országban érvényes jogszabályokat. Egyúttal tartózkodási engedélyt kell szereznie a helyi rendőrszervektől is. Ausztriában az első munkavállaláskor magának a munkáltatónak kell kérvényeznie az engedélyt. A különböző hirdetések nem tekinthetők engedélynek. Az a külföldi, aki engedély nélkül vállal munkát, megbírságolható és kiutasíthatják az országból. A Cseh ós Szlovák Szövetségi Köztársaság eddig a Magyar Köztársasággal és a Német Szövetségi Köztársasággal kötött munkavállalásról szóló szerződést. Ezek alapján munkát vállalhatnak azok a polgárok, akik befejezték tanulmányaikat, szakképzettséget szereztek, bővíteni kívánják nyelvtudásukat és szakisméreteiket, s évesek. Részletesebb információkat lakóhelyük munkaügyi hivatalán kaphatnak. A nürnbergi szövetségi munkaügyi intézet, valamint a Cseh és a Szlovák Munkaügyi Minisztériumok megállapodása értelmében egy évben legfeljebb három hónapig vállalható munka Németországban. Azon állampolgárok, akik a német vagy az osztrák határ közelében laknak, úgy is munkát vállalhatnak külföldön, hogy naponta utaznak munkahelyükre. Ezekben az esetekben is érvényesek az ottani rendeletek arról, hogy a munkáltatónak engedélyt kell kapnia külföldiek foglalkoztatására. (t) Az NKVD szervei által elhurcoltak kárpótlását is szabályozó 319/1991. Tt. számú törvényt az SZNT emberjogi bizottságának indítványára módosította a szlovák parlament, majd elfogadott még egy határozatot is, amelyben a következő parlamenti választásokból kikerülő Szlovák Nemzeti Tanácsot a kárpótlási törvény további módosítására és a Szövetségi Gyűléssel szemben törvénykezdeményezésre ösztönzi. Erről a nem éppen szokásos törvényhozói megoldásról, illetve a kárpótlási törvény eddigi alkalmazásáról kérdeztük Bauer Edit és Paulický Péter képviselőket. KÉSIK A KÁRPÓTLÁS MEG EGYSZER AZ ELHURCOLTAKROL • Mi tette szükségessé a törvény módosítását? Bauer E.: A 319. számú törvény elfogadásakor sajnálatos hiba történt, az elhurcoltak kárpótlásának feltételeit kétféleképpén lehet magyarázni. A feltételeket a 2. § második bekezdése említi. A törvény meghozatalakor arról volt szó, hogy kárpótlás jár azoknak az elhurcoltaknak, akiket Szlovákia jelenlegi területéről hurcoltak el, csehszlovák állampolgársággal és csehszlovákiai lakóhellyel rendelkeznek, valamint azoknak az elhurcoltaknak is, akik Szlovákia jelenlegi területéről származnak és az utódaik itt élnek. A rendelkezés megfogalmazásakor azonban a két feltételcsoport között kimaradt a „vagy" szócska, ugyanúgy, mint az „Es". Ennek ellenére nem gondoltuk volna, hogy a szlovák igazságügyi minisztérium másként fogja értelmezni a törvényt, mint amilyen szellemben azt a parlament jóváhagyta, s a kárpótlásokból kizárja mindazokat, akiket nem a mai Szlovákia területéről hurcoltak el. Márpedig számos ilyen esetről van tudomásunk. • Megemlíthetnének legalább egyet? Bauer E.: A rozsnyói gimnázium egyik osztályát Németországba hajtották, de á tanáraik segítségével végül is sikerült Brünn közelébe jutniuk, ahol beálltak a partizánok közé. A háború végén orosz menlevelet kaptak azzal, hogy nyugodtan hazatérhetnek, de amint lejöttek a hegyekből, a brünni sportpályára terelték őket és elhurcolták a Szovjetunióba. Hasonló eset törtónt a komáromi hajógyárból Németországba hurcolt munkásokkal is, akik megszöktek. A Duna ausztriai szakaszán fogták el őket. Ez a törvény, illetve az alkalmazása tehát új sérelmeket teremt. Paulický P.: Mire a módosítás tervezetét megfogalmaztuk, fény derült a törvény egyéb hiányosságaira is. (gy például tudomásunkra jutott, hogy sokan nem is jutottak el a Szovjetunióba, mert a romániai és lengyelországi gyűjtőtáborokban haltak meg. A törvény pedig a Szovjetunióba elhurcolt személyekről szólt. Kiderült, hogy nemcsak 1948ig hurcoltak el embereket, hanem egészén 1953-ig. Egy másik képviselői kezdeményezés pedig azt indítványozta, kárpótolják azokat is, akiket kitelepítettek a városokból, határozattal vagy anélkül kidobtak lakásukból. Ez rendszerint a 138/1948. Tt. számú törvény alapján történt. A pártállam így juttatta lakáshoz a rendőrségnél, a pártapparátusban, a szakszervezetekben foglalkoztatott megbízható kádereit és száműzte egyúttal a magyarokat és németeket a nagyobb városokból. Az említett három problémakört az elfogadott törvénymódosítás végül is rendezte. • Ha a novellát elfogadták, miért maradtak ki ebből mindazok, akiket Szlovákia területén kívül fogtak el az oroszok? - Paulický P.: Az SZNT legiszlatív osztálya előkereste a 87/1991. sz. kárpótlási törvényt, amelynek 32. § gyakorlatilag tárgytalanná tette a „vagy" szócska beiktatására irányuló javaslatunkat, azaz előbb a szövetségi törvényt kell módosítani ahhoz, hogy az SZNT kárpótlási törvényének módosítására sor kerülhessen. A testület által elfogadott határozat indoka tehát ez. • Van valamilyen becslésük arról, hogy az elhurcoltaknak megközelítőleg hány százaléka kaphat a jelenlegi szabályozás szerint kárpótlást? - Bauer E.: Ez egy fehér folt a történelmünkben, forrásanyagok híján nem tudjuk megállapítani, hány embert hurcoltak el, illetve hányan haltak meg útközben. Ha jól tudom, a Csemadok kívánt ezzel foglalkozni. Megkapná a SANO nyilvántartását, amelyből viszont csak következtetni lehet arra, hányan voltak magyar nemzetiségűek. A Politikai Foglyok Konföderációjának eperjesi szervezetével nem tudom tárgyaltak-e már, de nem vagyok biztos abban, hogy Pazdera úr átadná a Csemadoknak a nyilvántartását. Én mindenkit arra biztattam, kértem, írja le életének ezt az időszakát, és adjá át a Csemadoknak vagy a SANO-nak. Idős emberekről van szó, és ha az élő tanúk elmennek, elmegy velük egy darab történelem is. • Ha már szó esett a SANO-róí és a konföderációról, hogyan vélekednek a két szervezet vitájáról illetve a minisztérium ezzel kapcsolatos határozatlanságáról? - Paulický P.: A két említett szervezet egészségtelen rivalizálása túlságosan is elfajult. Pazdera úr, a magyar lakta városokat, falvakat járva populista módon teljesíthetetlen ígéreteket tett az NKVD táborait megjáróknak, illetve hozzátartozóiknak. Díjmentes utazást, kedvezményes üdültetést, stb. ígérgetett nekik, amire a kárpótlási törvény nem adott lehetőséget, és ami még megalázóbb, az elhurcoltaknak is hozzátartozóiknak csak akkor volt hajlandó egy - állítólag - hivatalos nyomtatványt adni jogaik érvényesítésére, ha 50 korona tagdíjat befizetnek a szervezetébe. Ami a törvény végrehajtását illeti, a minisztérium valóban nagyon nehézkesen jár el. Ha figyelembe vesszük, hogy még, fél évvel a törvény elfogadása után sem kárpótoltak egyetlenegy elhurcoltat, minden magyarázkodás félrevezetőnek tűnik. Bauer E.: A törvényt tavaly július 11-ón fogadta el a parlament, de május elején tudomásom szerint még mindig csak a tizenegyedik ügyet intézték. A kárpótlásra jogosultaktól egyre újabb iratokat, igazolásokat, s olyan dokumentumokat kérnek, amelyek előterjesztésének szükségességéről egyetlenegy törvény sem rendelkezik. Ugyanakkor a Nyugdíjintézet sem rendezte május elejéig egyetlen elhurcolt nyugdíjemelési igényét sem. Én ezt bűnös mulasztásnak tartom. • Pazdera úr többször is azt nyilatkozta a sajtóban, hogy a kárpótlást a magyar hadifoglyok is megkapják. Szerkesztőségünkbe mindmáig érkeznek ezzel kapcsolatos levelek. Hogyan rendezte az SZNT ezt a kérdést? Bauer E.: A 319. számú kárpótlási törvény nem vonatkozik a hadifoglyokra. Kárpótlást csak polgári személyek kaphatnak. Ilyen személy a mi értelmezésünk szerint például a szökésben lévő katona, ha nem volt nála fegyver és nem volt katonaruhában. • Megpróbálhatnánk közelebbről is meghatározni ki volt hadifogoly? Mert nem katonai személyek is rendelkeztek fegyverrel a háború alatt és után. Bauer E.: A kérdéseket én inkább csak gyarapithatnám. Fegyver volt-e a fából faragott puska, amellyel a magyar fiatalok ezreit fegyverezték fel és hajtották Németországba. Említhetném azt is, hogy számos embernek volt menlevele angol, amerikai és orosz hatóságoktól, de mert más ruhájuk nem volt, még hónapokig katonaruhában jártak. A törvény tehát hézagos, s a jogalkalmazó szerv többek közt ezzel magyarázza azt, hogy miért olyan vontatott a végrehajtás. De látni kell, hogy emögött politikai szándékok húzódnak meg. Paulický P.: A genfi konvenció egyértelműen leszögezi, kit kell hadifogolynak tekinteni. Hazai joggyakorlatunkban úgy tűnik, inkább a hivatalnokok szubjektív megítélésén múlik, kit tekintenek annak. A mi megítélésünk szerint jogosult személyekként nem jöhetnek számításba azok, akik zárt katonai alakulatban, a szlovák vagy a magyar hadsereg katonáiként estek fogságba. Egészen más kérdés a mondjuk fapuskákkal elhurcolt fiatalok esete. A genfi konvenció értelmében őket sem lehet hadifoglyoknak tekinteni. • Magyarországon éppen a napokban hoztak törvényt a kárpótlásokról, amely szerint a hadifoglyok is jogosultak kárpótlásra. Vonatkozik ez a törvény azokra a csehszlovák állampolgárokra is, akiket a megkérdezésük nélkül vonultattak be a magyar hadseregbe, és ennek katonájaként estek hadifogságba? Bauer E.: Tudomásunk szerint ez a törvény csak a magyar állampolgárokra vonatkozik. Egyébként ezt a kérdést felvetettem már a törvény elfogadása előtt egy magyarországi kárpótlási szakértőnek, aki mereven elutasította azt a lehetőséget, hogy Magyarország kárpótolja a magyar hadsereg katonájaként hadifogságba esett szlovákiai állampolgárokat. Ezeket az embereket tehát mindkét állam törvényhozó testületei kizárják a kárpótlások köréből. FEKETE MARIAN ÚJRA DÚL AZ ŰVEGHÁBORÚ Több hónapos nyugodalom után Pozsony élelmiszerboltjaiban az üres üvegek visszaváltásánál ismét korlátozásokat vezettek be. Vásárláskor igazolást adnak a vevőnek, aminek felmutatása ellenében veszik csak vissza az üvegeket. Miért kellett ezeket az intézkedéseket bevezetni? Szükséges volt-e bonyolítani az eladó és a vevő egyébként sem felhőtlen viszonyát? - érdeklődtem Pozsony-Vereknye több élelmiszerboltjában. A Potraviny állami vállalat egyik korszerű élelmiszerüzletének főnöknője (kért, hallgassam el a nevét) igazgatójuk néhány nappal ezelőtt kelt írásbeli parancsát mutatja, amely elrendeli, hogy csak az üzletben megvett üvegeket vásárolhatják fel. - Felsőbb utasítás nélkül is bevezettük volna a csererendszert, mert kényszerítenek a körülmények - mondja a főnöknő és körbevezet a tágas raktárrészlegen. Valóban szűk utakon kanyargunk a magasan tornyosuló üres üvegekkel telt ládák között. - Igy elhelyezni már balesetveszélyes. Kénytelenek voltunk más típusú ládákban is raktározni az üvegeket. A gyártó üzemek pedig csak fokozatosan, tipizált ládákban veszik viszsza. Ezért voltunk kénytelenek korlátozni az üres üvegek felvásárlását. A Jednota üzleteiben megtudom, hogy ők válaszlépésként vezették be az üvegek cserefelvásárlását. Ha erre a lépésre nem szánták volna el magukat, hamarosan színültig teltek volna amúgy is szűk raktáraik. A Jednota fogyasztási szövetkezet kereskedői szerint a galibát a ládák hiánya, illetve a gyártó részéről ládákkal való monopolg£)zdálkodás és az üzemek általi visszavásárlás akadozása okozza. Ismeretes, hogy az üdítők, szörpök, sőt még a sör iránt is érezhetően csökkent a kereslet. Ehhez a gyártónak is igazodnia kellett, így az eddig forgalomban levő üvegek egyrésze felesleggé vált. Ezt az üvegmennyiséget a gyártók nem akarják raktározni, így a körforgásban a nagy élelmiszerüzletek kénytelenek vállalni a tárolással járó pluszköltségeket. A problémát az is bonyolítja, hogy az üdítőt, sört árusítók egy része eleve nem vásárol vissza üvegeket. - Én abban látnám a megoldást, ha a termelő bizonyos százalékot fizetne a kereskedőknek a lényegében tulajdonukat képező üvegek kezeléséért, forgatásáért. így a kereskedők érdekeltsége megnövekedne, nem jelentenének többletköltséget, koloncot az üres üvegek -jegyzi meg az egyik üzletvezető. Úgy tűnik tehát, hogy amíg a nagy élelmiszerboltok raktáraiban felgyülemlett üres üvegek meg nem fogyatkoznak, cédulásdit, cserekereskedelmet folytat majd eladó és vevő. És bosszankodunk, törvényrendeletekre, a piacgazdaság előnyeire hivatkozunk és kifakadunk: a kereskedelem belső problémái és huzavonái miért kell, hogy érdekeljék a vásárlókat?! (mázsár) PIHENŐ Méry Gábor felvétele