Új Szó, 1992. május (45. évfolyam, 103-126. szám)

1992-05-26 / 122. szám, kedd

tUJSZÓä MOZAIK MAGYAR POLGÁRI PÁRT VÁLASZTÁSI TUDNIVALÓK HOL VÁLASZTANAK A KATONÁK 1992. MÁJUS 26. VÁLASZTÁSI KÖRKÉRDÉSÜNK (Folytatás az 1. oldalról) GÁL ERZSÉBET, Geszte: - Szavazni elmegyek, hiszen szava­zatommal hozzájárulhatok ahhoz, hogy a parlaníentben legyenek ma­gyar képviselők is. BALLA MÁRIA, Érsekújvár: - Egy hazában élünk, nekünk is éppen olyan jogunk van határozni, dönteni közös sorsunkról mint má­soknak. A magyaroknak is részesei­nek kell lenniük annak a folyamat­nak, mely meghatározza, mivé for­málódjék az ország. MÁZIK ISTVÁN, Fülek: - Első­sorban azért, hogy legyenek képvi­selőink a parlamentben, akik kiáll­nak mellettünk, megvédik érdekein­ket. Függetlenül attól, melyik pártra adják le voksukat, feltétlenül min­denkinek szavazniá kell, mert ez az egyedüli esély arra, hogy képviselő­ink legyenek. A pártok konkrét prog­ramjának ismeretében mindenki szí­ve szerint döntsön, ki az, aki érdeke­it a legjobban védi. KODAY BERTÄ, Pozsony: - Az az igazság, hogy a napi eseménye­ket figyelve szkeptikus vagyok. Gyakrán felteszem a kérdést, sor­sunk valóban csak azoktól függ, akik a parlamentben ülnek? Ennek elle­nére, jövőnkért való felelősségünk tudatában, el kell mennünk sza­vazni. BÁNYAI GÉZA, Nagykürtös: - Kell, hogy a magyarság képviselve legyen a szlovák parlamentben és a Szövetségi Gyűlésben, hogy nem­zetiségi vonalon a problémák meg­oldódjanak. Az új képviselőknek, re­mélem sikerül helyrehozni a nemze­tiségi kultúrát ért sérelmeket. BALÁZS JUDIT, Szepsi: - Azért, mert ha nem vennénk részt a vá­lasztásokon, vagy kevesen járul­nánk az urnákhoz, akkor ki tudja, hogyan alakulna életünk az elkövet­kezendő időszakban. Szerintem le kell adni voksainkat, hogy az itteni társadalmi és gazdasági folyama­tokkal egyetemben a magyar tanítá­si nyelvű iskolák, színházaink a Csemadok, és más közintézmé­nyeink jövőjét is az igényeinknek megfelelően alakíthassuk. PÉTER LÁSZLÓNÉ, Kassa: - Azért, mert Szlovákia magyarsága a szavazatok számával bizonyítja létét, ezzel erősítve identitástudatát és meghatározva jövőjének alaku­lását. TÓTH ÉVA, Balony: - Szavazni mindenképpen elmegyek. Hogy me­lyik pártra adom szavazatomat, még nem döntöttem el. Azt viszont tu­dom, hogy magyar pártra adom vok­somat. Meglehet, épp az én szava­zatommal sikerül magyar jelöltet a parlamentbe juttanti. Szerintem Balonyban jó a hangulat a választá­sok előtt, úgy hiszem, a falu 90 százaléka biztosan elmegy sza­vazni. KISS ZOLTÁN, Dunaszerda­hely: - Üzletember vagyok, a politi­kával nem nagyon foglalkozom. Szavazni viszont elmegyek. Ha csak egy ember szavazatát vesszük, meglehet, az nem sokat jelent. De ha minden ember érzi voksának sú­lyát. és él választási jogával - az már jelent valamit. Ezért tartom sze­mélyesen is fontosnak, hogy részt vegyek a választásokon. HACSI KRISZTINA, Rimaszom­bat: - Én első ízben megyek válasz­tani. Egyértelmű, hogy minden ma­gyar nemzetiségű választópolgár­nak el kell mennie a választóhelyisé­gekbe, csak így van reális esélye annak, hogy lesznek képviselőink. BORS ALBÍNA, Martonfala: - Szerintem minden magyar nemze­tiségű és anyanyelvű személy erköl­csi kötelessége, hogy elmenjen sza­vazni. Azt hiszem ezt a kérdést mi nők komolyabban, felelősségtelje­sebben kezeljük - tehát rajtunk nem fog múlni. Csak akkor érjük el az 5 vagy 7 százalékos küszöböt, ha mindannyian leadjuk voksunkat. -bel­Cséplő Ferenc közgazdász képviselőjelölt SZOLIDÁRIS TÁRSADALMAT A hátrányos helyzetűek jogai I. AZ EGÉSZSÉGKÁROSULTAK A kommunista sikerpropaganda elmúltával ma már nem titok, milyen méltatlan körülmények között élnek az egészségkárosultak. Kívülreked­ve az egészségesek társadalmán, megfosztva az életforma, a munka­hely megválasztásának szabadsá­gától, mozgásukban korlátozva, számukra egyelőre csak illúzió az Alkotmánylevélben rögzített emberi szabadságjogok élvezete. Ezen a helyzeten nem lehet egyik napról a másikra változtatni, de fo­kozatos lépésekkel rövid időn belül is jelentós javulás érhető el. Minde­nekelőtt szemléletváltásra van szük­ség: a testi- és szellemi fogyatéko­sok életét nem csupán a méltatlan életkörülmények, de az őket övező előítéletek is megkeserítik. És meg­keseríti mindenekelőtt a sorsuk iránt tanúsított közöny. A szemléletvál­tásnak a törvényhozásban is meg kell jelennie. Bár az egészségkáro­sultak munkahelyeit már törvény vé­di, az eddigi tapasztalatok szerint ez a védelem nem kielégítő. A munka­adókat további, elsősorban gazda­sági, piackonform módszerekkel kell új munkahelyek megteremtésére ösztönözni. A mi célunk az egészségkárosul­tak minél teljesebb társadalmi integ­rációja, nem pedig elszigeteltségünk fenntartása. Hogy ezt a célt elérhes­sük, szinte minden területen, az is­koláktól a település-fejlesztésen ke­resztül a gazdasági életig sok fela­datot kell elvégezni. Nem szabad megengedni, hogy a jövőben akár egyetlen köz- vagy lakóépület úgy épüljön fel, hogy megközelíthetetlen legyen a testi fogyatékosok számá­ra. Ennek a szempontnak érvénye­sülnie kell a közlekedés, és általá­ban az infrastruktúra fejlesztésekor is. Különösen fontosnak tartjuk az iskoláskorú, nem súlyosan károsult gyermekek beilleszkedési lehetősé­geinek kibővítését. A személyiség­fejlődésük szempontjából meghatá­rozó korban nem szabad kiszakítani őket a gyermektársadalomból, és művi környezetbe helyezni. Ha az alaptanterv módosítása árán, egyéni program szerint az általános elemi­és középiskolai hálózatban tanulhat­nak, a mai helyzethez képest meg­sokszorozódnak a lehetőségeik mind az elérhető képzettségi szint, mind a megszerezhető szakképesí­tés tekintetében. Ehhez toleráns, szabad szellemű, a gyerekek egyéni képességeire, eltéréseire figyelni tu­dó iskolákra és pedagógusokra van szükség. II. A SZEGÉNYEK A családok jelentős része a nyo­morküszöb alatt, vagy annak köze­lében él. A szegénység teljes meg­szüntetésének, a vagyoni különbsé­gek eltüntetésének utópiájáról egy­szer már bebizonyosodott, hogy az nemcsak pazarló, központosított ál­lami újraelosztással, az alapvető szabadságjogok lábbal tiprásával, de a fejlődőképes piacgazdaságok­hoz képest általános elszegénye­déssel is jár. Ahogy nem szeretnénk, hogy Európa egy gazdag, dinamikusan fejlődő, békés Nyugatra, és egy sze­gény, állandó válságokkal küszkö­dő, polgárháborús békétlenségben vergődő Keletre osztódjék, ugyan­úgy el akarjuk kerülni, hogy saját társadalmunk kettéhasadjon egy jó­módú, gyarapodó rétegre, és egy olyan rétegre, amelyen belül mindig újratermelődik a szegénység. Az esélyegyenlőség megteremtésére a szociális intézmények mai rend­szere nem alkalmas. Támogatni kí­vánjuk ezért olyan állami, önkor­mányzati, regionális pénzügyi ala­pok létrehozását, amelyek a pénz­forrásokkal a leghatékonyabban gazdálkodó, a rászorulóknak a leg­jobb ellátást nyújtó, nem profitorien­tált magán- vagy egyesületi alapítá­sú szociális intézményeket finanszí­roznák. Sürgős, radikális reformra szorul a társadalombiztosítási rend­szer is. Olyan társadalombiztosítási rendszert támogatunk, amely lehe­tővé teszi, hogy a szegények ne legyenek hosszú időn keresztül az állami, önkormányzati segélyek ki­szolgáltatottjai, de amely ösztönző­leg hat mindazokra, akik saját ere­jükből kívánnak javítani helyzetü­kön. Az új társadalombiztosítási rendszernek kell, hogy legyenek olyan elemei is, amelyek állami mű­ködtetésűek maradnak, és amelyek­nek a társadalmi minimum alatt élö emberek, családok állampolgári jo­gon lehetnek tagjai. Ne feledjük: a demokrácia mércé­je a kisebbségekhez való viszony. Társadalmunkban nem csupán etni­kai, nemzeti kisebbségek élnek. Tá­mogatásra, megértésre, toleranciá­ra, segítségre várnak a testi és szel­lemi fogyatékosok, a szegények is! Válasszon olyan képviselőket, akik politikusként sem feledkeznek meg a hétköznapok gondjairól! Megjelent a Magyar Polgári Párt Szabadság és felelős­ség című programja. Ke­resse gyűléseinken és az MPP helyi csoportjainál! Csehországban katonai szolgálatát töltő olvasónk kér­dezi, választhat-e állandó la­kóhelyén vagy csak a katonai alakulatával együtt. A sorkatonai szolgálatukat teljesí­tő személyeket az alakulat telepíté­se szerinti község választópolgárai­nak névjegyzékébe veszik fel. Alap­jába véve tehát olvasónk Cseh­országban rendelkezik választójog­gal, képviselőket küldhet a Szövet­ségi Gyűlés mindkét kamarájába és a Cseh Nemzeti Tanácsba. Ha azonban a választások napjaira si­kerül eltávozást kapnia, az illetékes községi szervnél választói igazol­vány kiadását kérelmezheti, s ezzel a választói igazolvánnyal, az állandó lakóhelye szavazóköri választási bi­zottságánál megjelenve, a lakóhe­lyén is leadhatja szavazatát, (m.n.) NEMSOKÁRA: FÜSTMENTES VILÁGNAP (Munkatársunktól) - A világ szá­mos országában ma már előnyt je­lent, ha az ember nem mérgezi ön­magát s környezetét cigarettával. Az emberek ráébredtek arra, hogy lehet élni, dolgozni, szórakozni cigaretta nélkül is, sőt! Az egészséges élet­mód divat lett - vállalkozók figyelem: jól jövedelmező üzlet is -, és vitatha­tatlan, hogy csökkent a rákos meg­betegedések aránya. Az USA-ban elérték, hogy a férfiak csupán 20 százaléka dohányzik, a skandináv államokban pedig eltökélték, hogy 2000-ig meggyőzik a lakosokat ar­ról, hogy egyáltalán ne cigarettáz­zanak. S mi a helyzet Szlovákiában? A Rákellenes Liga tegnapi pozsonyi sajtótájékoztatóján kiderült, hogy a férfiak 50 százaléka, a nők 13 százaléka mérgezi szervezetét niko­tinnal. Pedig Szlovákiában évente 18 ezerrel növekszik a rákos bete­gek száma - az egész országban 62 ezer új beteget regisztrálnak -, kö­zöttük sok az olyan, aki a dohány­zásnak „köszönheti" tüdő-, gége­stb. daganatát. Eva Siracká, a Rákellenes Liga elnöke a közelgő füstmentes világ­nap kapcsán figyelmeztetett arra is, hogy a dohányosok nagymértékben veszélyeztetik a nem dohányzókat, főleg a gyerekeket. Tudatosítják-e a felnőttek, hogy ha a lakásban cigarettáznak, gyermekük három, öt cigarettának megfelelő füstöt kény­telen lenyelni? S csodálkozhatunk-e azon, hogy egyre több fiatal nyúl a cigaretta után? - Szemléletváltás nélkül nem várhatjuk a dohányosok számának csökkenését - hangsú­lyozta Eva Siracká. Tudatosítanunk kell, hogy az egészség érték, s meg­őrizni testi-lelki épségünket vala­mennyiünk kötelessége. (péterfi) AZ OLASZOK MÁR RÉGEN TUDJÁK: jó ételhez és italhoz, finom fagylalthoz és süteményhez kiváló gépek és más eszközök is kellenek! AZ OLASZOK NÁLUNK IS BEMUTATJÁK: minikemencéiket pizzasütéshez, lávaköveiket speciális sültek készítésé­hez, könnyen áthelyezhető söröspultjaikat, különböző nagyságú hordói­kat, amelyek mindenhol kellő hőmérsékleten tartják a bort; fagylaltkészítő gépeiket, cukrászok számára nélkülözhetetlen kellékeiket. AZ OLASZOK MOST NÁLUNK IS MEGMUTATJÁK: Modenái mesterszakácsok gyakorlati bemutatói, jótanácsai f'iW f 'y '' •• % ^ ^ f > ' f s "''Vi ­A POZSONYI KORMORÁN CSÁRDÁBAN MÁJUS VÉGÉIG naponta tíz órától este nyolcig, Tisztelt magán vendéglősök és más szakemberek, érdeklődók: JÖJJENEK EL, LEGYENEK A PARTNEREINK!!! A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK KIEGÉSZÍTŐ NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul) 9157/91 Budai András, 1926. 3. 2., Szeszta, (Szesztroj) 9284/91 Baláž Ladislav, 1922. 11.16., Kassa (Asztrahány) 9286/91 Bajusz József, 1901. 5. 4., Lelesz (Orel) 9287/91 Bathó Gyula, 1920. 1. 15., Perbete (Leningrád) 9288/91 Bréda Ferenc, 1908. 3. 8., Bart, meghalt (Harkov) 9290/91 Bóna Pál, 1920. 12. 3., Bátorkeszi, meghalt (Murmanszk) 9291/91 Bujdoš Michal, 1921. 9. 20., Imely (Szevasztopol) 9355/91 Balogh Béla, 1924. 5. 3., Tardoskedd (Zaporozsje) 9358/91 Barta Bálint, 1921. 11. 28., Görgő, meghalt 9360/91 Blázsovits Antal, 1915. 5. 3., Bacsfa (Krasznouralszk) 9362/91 Both Pál, 1913. 1. 11., Dunaszerdahely, meghalt 9363/91 Buda József, 1908. 8. 3., Tardoskedd (Darnyica) 9364/91 Brugoš Juraj, 1921. 8. 29., Ďurkov (Ural) 9403/91 Bali István, 1915. 7. 2., Ipolynyék, meghalt (Szaratov) 9405/91 Bastyur Lajos, 1911. 3. 25., Szilice (Vorosilov) 9406/91 Bedécs István, 1913. 1. 26., Jene (Vinica) 9407/91 Benkő Péter, 1914. 2. 23., Kiskövesd (Dombasz) meghalt

Next

/
Thumbnails
Contents