Új Szó, 1992. május (45. évfolyam, 103-126. szám)

1992-05-23 / 120. szám, szombat

RIPORT - INTERJÚ 1992. MÁJUS 23. BUDAPESTEN MUTATKOZIK BE A KALLIGRAM Idehaza négy kötetét ismerhetjük már a Kalligram kiadónak (egyebek között a Madách Kiadóval közösen megjelentetett Fábry-naplót), Ma­gyarországon azonban még nem nagyon tudhatnak erről az új szlová­kiai magyar kiadóról. Ezért lesz fontos esemény a bu­dapesti Cseh és Szlovák Kulturális Központ kezdeményezése: a ma­gyarországi ünnepi könyvhét előtt, május 26-án bemutatkozó estet ren­deznek, amelyen Grendel Lajos és Szigeti László ismertetik a kiadó ter­veit, eddigi tevékenységét, illetve bemutatják az új, immár második szlovákiai magyar irodalmi folyóirat, a Kalligram induló számát. A találkozón a magyar irodalom olyan jelesei méltatják ( a Kalligram könyveit, mint Mészöly Miklós, Es­terházy Péter, Balassa Péter, Bojtár Endre, Tarján Tamás és mások. Az új kötetek: Grendel Lajos Einstein harangjai című regénye, Farnbauer Gábor Az ibolya illata címet viselő gondolatregénye, Talamon Alfonz Gályák Imbrium tengerén című alko­tása, Szigeti Lászlónak Bohumil Hraballal folytatott beszélgetéseiből készült, csehül már korábban napvi­lágot látott kötete Kulcsár Ferenc Imádságok címmel összegyűjtött versei, illetve Dusza Istvánnak szí­nikritikáit tartalmazó gyűjteménye. A Weöres Sándor gyermekverseiből készült, Németh Ilona által illusztrált kötetet a szerkesztő, Koncsol László ismerteti. A szlovákiai magyar irodalomnak elég ritkán akad ilyen reprezentatív budapesti bemutatkozásra módja. A kétségkívül érdekesnek mutatko­zó könyvek sikerében csak remény­kedhetünk. (bit) RÁKÓCZI IFJÚSÁGI NAP BORSIBAN (Munkatársunktól) - A borsi székhe­lyű II. Rákóczi Ferenc Emléktársaság több társrendezővel együtt május 31-ére a fejedelem szülőhelyén ifjúsági találko­zót szervez. A felvonulást és a koszorú­zást ökumenikus istentisztelet követi, njajd délután vetélkedők lesznek, illetve kultúrműsor. Fellép Nagy Csaba tároga­tómüvész, továbbá Szvorák Katalin éne­kes, a Bekecs népi együttes és Šesták Szabolcs filmszínész. (g-g) A „NYUGALOM OÁZISÁBAN" Beszélgetés JÁN TRUBANNAL, a csehszlovák pavilon vezetőjének helyettesével Csehszlovákia az eddigi világkiál­lításokon mindig jól szerepelt. Csar­nokai mind Montrealban, mind Oszakában - hogy csak az „újkori" expókat idézzük fel - nagy népsze­rűségnek örvendtek, hírnevet sze­reztek az országnak, kellemes meg­lepetést a látogatóknak. Bizonyos mértékben a sevillai Expo '92 terüle­tén, a Martin Némecé s Ján Štempel tervei alapján felállított komor fekete pavilon is meglepetést okozott: egyáltalán nem hasonlít a korábbi remekművekhez, s szembeötlően elüt a Cartuja-szigeten látható többi, színekben pompázó, formás épület­től. Tetszik-e vagy sem a látogatók­nak? Erről Ján Trubant, a pavilon­vezető helyettesét kérdeztem Sevil­lában. - Valóban, a csehszlovák pavilon más, mint a többi, különleges, mondhatni, egyedülálló. Mégis álta­lában pozitívak a visszajelzések. Igazodni próbáltunk az idei Expo témájához, A felfedezések korához. S minthogy Csehszlovákia az „üveg világában" mindig is a nagy felfede­zők közé tartozott, úgy határoztunk, az üveget használjuk fel az alapgon­dolat - a mulandó emberi élet - kife­jező eszközeként. Művészeink, Mi­lan Ďobeš festő, Marián Karel és Vladimír Kopecký szobrászok, Vik­tor Oravec, Milan Pagáč, Rudolf Sí­kora iparművészek a szín, a hang, a fény segítségével ösztönzik a láto­gatót arra, hogy a nyugalom oázisá­ban pár percig gondolataiba me­rüljön. - Azt tapasztaltam, hogy a pa viIo­nok többségében az idegenforgalom propagálására fektetik a hangsúlyt. Az egyes országok, nemzetek látvá­nyos programok keretében igyekez­nek bemutatni kultúrájukat, történel­müket, az évszázadok során elért eredményeket. Ám a csehszlovák pavilonban betérő látogató szinte semmit sem tud meg hazánkról. Nem gondolja, hogy óriási lehetősé­get szalasztottak el? - Aki komolyan érdeklődik Cseh­szlovákia iránt, az a pavilon bejára­tánál elegendő információs anyagot, dokumentumot szerezhet be. Ma­napság a kiállítók egyre inkább elte­kintenek attól, hogy kimondottan is­meretterjesztő célokra használják ki az expókhoz hasonló rendezvénye­ket, hiszen az információforrások biztosítottak a tömegkommunikációs eszközök által. Ezért döntöttünk az újszerű megoldás, a mélyebb esz­mei mondanivaló kifejezése mellett. - Lehetséges, hogy nem a „csúcsforgalomban" jártam a kiál­lítócsarnokban, de ott bizony - ki tudja miért - alig lézengett pár em­ber. Vajon a földszinten levő Prága CHECOSLOVAQUIA eJksw SEVILLA nevét viselő étterembe több vendég tér be? - Nagyon jól működik azétterem, szinte állandóan foglaltak az aszta­lok. A siker részben a jó reklámnak, propagandának köszönhető. Hogy konkrét példával is szolgáljak: sajtó­értekezleteket tartunk, amelyeken az újságírók megízlelhetik a cseh­szlovák szakácsok főztjét, megkós­tolhatják a pilzeni sört, a boro­vicskát... - Pár méternyire a pavilontól, mondhatni a szomszédságban nyi­tott vendéglőt a pozsonyi Kijev Szál­ló. Milyen a kapcsolat a csehszlovák pavilon és a Restaurant Slovakia között? Folyik a konkurenciaharc, netán érződnek a politikában ta­pasztalható konfliktusok, vagy amo­lyan családias a viszony? - Bár a két étterem egymástól függetlenül működik, tehát két önálló szubjektum, szó sincs konkurencia­harcról, konfliktusokról pedig egyál­talán nem. Jó, felhőtlen a viszony, igyekszünk egymást mindenben ki­segíteni. - Milyen kapcsolatban állnak más nemzeti pavilonokkal? Volt-e lehető­ség arra, hogy spanyol és külföldi gazdasági szakértőkkel, vállalko­zókkal tárgyaljanak? Esetleg a ma­gyarokkal a Budapesten megrende­zésre kerülő Expo 96-ról? - Különtárgyalásokra, kétoldalú megbeszélésekre egyelőre nem volt sem idö, sem alkalom, oly nagy a felfordulás, a káosz az Expón. Örülünk, ha az itt létrehozott hu­szonegy tagú bizottságban, melynek Csehszlovákia is tagja, legalább a szervezési problémákat sikerül megoldani. Nos, ami a rendezvé­nyek szervezését illeti, nálunk sem rózsás a helyzet, de merem állítani, hogy a' spanyolok még tanulhatná­nak is tőlünk. - Október 12-én az Expo bezárja kapuit. Addig még ugyan van bőven idő, de a pavilonok gazdái már most azon fáradoznak, hogy valamilyen úton-módon túladjanak a kiállító­csarnokokon, ne kelljen azokat le­bontani és hazaszállítani. Mi lesz a csehszlovák pavilon sorsa? -Természetesen mi is szeret­nénk eladni a pavilont. Kapcsolatba léptünk több spanyol céggel, me­lyekkel a lehetséges üzletkötésről tárgyalunk. Az átszállítás bizony na­gyon költséges lenne, mintegy 27 millió koronát emésztene fel. Ám, minthogy a világkiállítás befejeződé­se után hatalmas tudományos-tech­nológiai központot kívánnak létesí­teni az Expo-sziget területén, s eh­hez épületekre, helyiségekre is szükség van, bízunk benne, hogy a csehszlovák pavilon szintén azon épületek közé tartozik majd, ame­lyeket megvesznek a spanyolok, URBÁN GABRIELLA, SEVILLA-POZSONY Mi lesz a komor fekete pavilon sorsa ? (archív felv.) SZEMBENÉZÉS L ám, ismét a sajtó, ráadásul, megjelölten az Új Szó, s a la­pon belül ís Tóth Mihály és jómagam vagyunk az okai mindannak, amit a csehszlovákiai magyar választó érez, gondol és talán majd tesz. Ezt állította Dobos László a Tiszteljük a másságot című terjedelmes esz-• mefuttatásában, amiről azt is gon­dolhatnám, hogy fizetett kampány­szövege a képviselő és a képviselő­jelölt úrnak. Persze mindenki szá­mára kiderül, hogy nem így van, mert az Új Szó felelős szerkesztői meg tudják különböztetni az író, a publicista Dobos Lászlót, az éppen választási kampányt tartó képviselő­jelölt Dobos Lászlótól. Publicisztikájának eleje, közepe és vége arról szól, hogy mindaz, amit önök csehszlovákiai magyar­ként gondolnak az csak az Új Szó dezinformálásának, néhány munka­társa aknamunkájának az eredmé­nye. Kételkedem, hogy Dobos Lász­ló olvasott volna tőlem akár egyetlen mondatot is arról, amit a nyakamba varr. Vagy talán vegyem megtisztel­tetésnek, hogy ,,feltételezésekből koholt csinálmányok" szerzőjének nevez? Igaz, csupán zárójelben, mert így nem kötelező a bizonyítás, a betűhív idézet. Jó és hatásos módszere ez annak a szépírónak, aki ma is arra áhítozik, hogy az érinthetetlenség kultusza vegye kö­rül. A Szembenézés sorozatomban megjelent legutóbbi eszmefuttatá­som minden, csak nem „koholt csi­nálmány". Ha Dobos László nem lenne annyira elfogult, talán észre­vette volna, hogy egyebek között arról gondolkodtam, ami a legtöbb magyart foglalkoztatja: Ha már más­fajta koalíció született, mint amire várt, hallgasson józan eszére és szavazzon arra a magyar koalícióra, amely szerinte reményt ad ahhoz, hogy higgyen. Higgyen önmaga pedig nem más, mint az egység. Ha viszont egység lesz, akkor legyen biztosíték is arra, hogy hatalmi vá­gyaiknak nem engednek azok, akik­re szavazunk. A megosztottságnak nincs parla­menti esélye, ezért múltbeli viszály, tévedés, ellenszenv maradjon ott­hon. Még arra sem szabad gondol­nunk, hogy mennyivel könnyebb lenne a dolgunk, ha létrejött volna a „nagymagyar-koalíció". Nem jött létre. Tudjuk - mert a kampányt ismét egymás ellen folytatják - kik­KISZÓLOK A ZÁRÓJELBŐL szavazatának súlyában, ami nem hullik ezer darabra a második parla­menti leosztásban úgy, hogy nacio­nalista szlovák pártokat erősítsen a parlamentben. Amikor azzal fejez­tem be írásomat, hogy tartod tőle, mi sem vagyunk agyilag jobban el­eresztve mint a választások napján otthon maradó, vagy a szociális de­magógiával operáló Meöiar-csapat­nak bedőlő szlovákság, nem kohol­tam és csináltam semmit. Csupán arra figyelmeztettem, hogy marad­junk józanok, ne érzelmeinkre, ha­nem eszünkre hallgassunk. Vagyis: Csehszlovákiai magya­rok, menjenek el választani! Közben gondolják végig az esélyeinket. Már­pedig az esélylatolgatás azt mutatja, hogy biztosra kell mennünk. A biztos nek a hibáiból. Van tehát egyetlen esélyünk arra, hogy magyar képvi­sélő legyen a szövetségi és a szlo­vák parlamentben. Talán tizenöten­tizenöten vagy húszan is. Jómagam legyőzöm a személye­met ért jogtalan támadások keltette érzelmeket. Számomra a dolog egyesélyes, bár így is tudatosítottan hazárdjátékszerű. Ott, ahol a parla­mentarizmust négy évre a nemzeti érdekek vak és bősz képviselete jelenti majd, a magyar kisebbség sem dédelgetheti liberális álmait és vágyait. Bevallom, ezeket holnap is tovább álmodom és építgetem, de ma elsősorban magyar képviselőket akarok a parlamentben. Többet is: tizenötös és húszas csoportot. Viszont Dobos Lászlóval ellentét­ben az egység fogalmát, soha nem fogom összetéveszteni a „kollektivi­tás"-sal, de még a „magasabbren­dű kollektivitással" sem, mert ez meg bolsevik ábránd. Az egység józanul megfontolt politikai egység lehet, míg a „kollektivitás" bármi­lyensége magában hordozza az arc­talanságot, a vezetettséget, az irá­nyítottságot és a vezérelvű csorda­szellemet. Márpedig olyan választá­sok előtt állunk, amikor a józan egy­ségre van szükségünk. Pragmatikus álmáinkban még annak is helyet engedek, hogy a Magyar Polgári Párt visszalép a választásokból, és szimpatizánsait az Együtt­élés-MKDM-MNP koalícióra törté­nő szavazásra biztatná. Persze, ez inkább politikai dilettantizmus és vá­lasztói délibáb, mintsem realiszlikus esélyű vágy. Ha megtenné, elindul­hatnánk egy olyan úton, amely egyes személyek esetében jelentős pozíciók elvesztésével járna, de jó­val többet nyernénk öntudatban és magabiztosságban. Annyit azért én is tudok, hogy az MPP parlamenten kívül maradva is szeretne majd poli­tizálni, márpedig ahhoz szükséges a megszerzett szavazatok arányá­ban elosztandó pénz. H át ennyi az én elkötelezettsé­gem és függőségem, amit Dobos László a szememre vet. Lel­ke rajta. Azt azért tőle is elvárom, hogy tisztelje a másságot - még a zárójelben is. (DUSZA ISTVÁN) SZÖVETKEZETI LAKÁSOKAT VESZÜNK? A Szövetségi Gyűlés Elnöksége a múlt héten törvényerejű rendel­kezést hozott a transzformációs törvényhez, amely lehetővé teszi a szövetkezeti lakások tulajdoná­nakátruházását. Az elnökség ezzel megkísérelte jóvátenni azokat a hi­bákat, amelyeket a transzformá­ciós törvény tartalmaz. Milyen mér­tékben sikerült ez a Szlovákiai La­kásszövetkezetek Szövetsége sze­rint, erről Ladislav Pollák, a szövet­ség elnöke beszélgetett a Pravda munkatársával. - A rendelkezések bizonyos mér­tékben lehetővé teszik a törvény gyakorlati érvényesítését. Ennek el­lenére nyilvánvaló, hogy egy átme­neti rendelkezésről van szó, ez he­lyettesíti a lakástulajdonról szóló tör­vényt, amelyet a szövetségi parla­ment utolsó ülésén nem fogadott el. Tudatosítjuk, milyen kockázatokkal jár ez, de ennek ellenére a lépést pozitívan értékeljük. • Konkrétan miben látják jelentő­ségét? - A rendelkezés közelebbről meghatározza, hogy a szövetkezet tagjai milyen feltételekkel kérhetik a szövetkezet viszonyainak átruhá­zását más szervek, főleg a bank vonatkozásában. Fontos, hogy a bank változatlan feltételekkel nyújt hitelt július 28-a után is azoknak a szövetkezeti tagoknak, akik nem kérték a tulajdonjog átruházását. Ez azt jelenti, hogy a kamat nem válto­zik. Azon házak esetében, amelyek­ben nem ruházzák át az összes lakás tulajdonjogát, a szövetkezet két hónapon belül kiegészítő megál­lapodást köt a bankkal a hitel tör­lesztéséről. Ez tulajdonképpen azo­kat a tagokat védi, akik a szövetke­zeti lakásokban albérlőkként ma­radnak. • Becslésük szerint a tagok mi­lyen arányban kérik majd a tulajdon­jog átruházását? - Az eddigi tapasztalataink sze­rint 20-25 százalékuk. Szlovákiában mintegy 100 ezer átruházással szá­molunk. Ez azt jelenti, hogy a már lakó szövetkezeti tagok háromne­gyede nem kéri majd a tulajdonjog átruházását. Ezért tartottuk fontos­nak, hogy tisztázzák, milyen feltéte­lek között laknak majd tagjaink az úgymond vegyes tulajdonú lakóhá­zakban. • Az átruházás esetében honnan teremti elő a szükséges pénzt az állam és honnan a tagok? - Szövetségi viszonylatban kb. 33 milliárd koronáról van szó. Ennyi a különbözet a mostani kamat és a diszkont között. A törvényerejű rendelet értelmében ezt a különbö­zetet á bank téríti meg. Ami a szö­vetkezeti tagokat illeti, a lakás érté­kének még le nem fizetett (nem törlesztett) részét a tulajdonjog átru­házása esetében előre le kell fizet­niük. • Ml történik, ha valakinek nin­csen erre pénze? *- A takarékpénztárak természe­tesen hitelt nyújthatnak, de körülbe­lül 12 százalékos kamattal. Ez nyil­ván befolyásolni fogja a tagok dön­tését. • Az állam számára ez nagy anyagi megterhelést jelent. - A bank megköveteli majd, hogy a vegyes tulajdonú lakóházat ugyanolyan szinten biztosítsák, mint ezelőtt. Ugyanakkor az állam tulaj­donképpen lemondott arról az állami hozzájárulásról, amelyet a szövet­kezeti tagoknak nyújtott. A rendelke­zés a vegyestulajdonú lakóházak karbantartására és más kérdésekre is kitér.

Next

/
Thumbnails
Contents