Új Szó, 1992. május (45. évfolyam, 103-126. szám)

1992-05-22 / 119. szám, péntek

1992. MÁJUS 22. HAZAI KÖRKÉP 4 A PAPAI KÉKFESTŐ MÚZEUM BEMUTATKOZÁSA A napjainkban egyre gyakoribbá váló nemzetközi kulturális együttmű­ködés jó példájával szolgál a komá­romi Duna Menti Múzeum és a Dá­pai Kékfestő Múzeum. A mi komáromi intézményünk áp­rilis végén Martos népviselete cím­mel rendezett és nyitott nagysikerű kiállítást a patinás magyarországi városban, bemutatva e hagyomány­őrző, ma kilencszáz lelket számláló falu hagyományos viseletének leg­szebb darabjait. A hat martosi vise­letbe öltöztetett bábun kívül az ér­deklődők többek között megisme­kedhetnek a jellegzetes martosi rá­tétes kézimunkákkal és a díszes népi ékszerek közül is láthatnak jó­néhányat. Mivel Martos viselete csak az 1950-es években polgária­"sodott, az idősebb emberek máig hordják hagyományos ruhadarab­jaikat. A pápai Kékfestő Múzeum bemu­tatkozása Komáromban ma lesz: egy időszaki kiállítás ismerteti meg a látogatót a máig európai hírű pápai kékfestő mesterséggel, annak törté­netével, legszebb készítményeivel és az iparág jelenével. E minden bizonnyal nagy érdeklődésre szá­mot tartó kiállítást az év végéig Szlo­vákia több múzeumának nagykö­zönsége is megtekintheti. (trugly) HÉTVÉGE A RÁDIÓBAN SZOMBAT: 11 .10-kor Az iskolások műsora az ókori Rómába kalauzolja hallgatóit. Nyelvművelés fanyar mo­sollyal a címe Jakab István nyelvmű­velő előadásának, amely 11.55-kor hallható. 14 órakor Szót kérünk. Beszélgetés egy 68-as emigránssal. 15.50-kor Látóhatár. Benne: Dobos László A néma című elbeszélése. 15.10-kor a zenei szerkesztő, Pres­ser Gábor A padlás c. musicaljét ajánlja. VASÁRNAP. 8.30-kor Világosság. Az egyházi magazin témája a bűn­bánat. A bevezető elmélkedést Pe­res Imre padányi református lelkész tartja. 10.35-kor Jelenidő. Stúdióbe­szélgetés több szakemberrel népi kultúránk megőrzéséről, ápolásának lehetőségeiről. A déli hírek után Fia­talok stúdiója. A tartalomból: Be­számoló az LGT búcsúkoncertjeiről; Hol bujdosik a Sárga Szamár? Sze­meszter végi nosztalgiadiszkó. 14.55-kor Néprajz mindenkinek. Varga Lídia írása a martosi népvise­letről szól. 15 órakor Zenés beszél­getést hallhatnak Erich Bergel világ­hírű karmesterrel. A műsorban rész­letek hangzanak el Bach A fúga művészete című művéből, melynek Erich Bergel hangszerelésében a kolozsvári szimfonikus zenekar előadásában Komáromban volt az ősbemutatója. 16.05-től műsohrárá­sig a Köszöntőt közvetítjük. (th) A népszerű jugoszláviai magyar 1992. május 23-án 20 órai kezdettel a Zselizi Szabadtéri Színpadon a VMK rendezésében. Belépődíj elővételben 40, gyerekeknek 14 éves korig 30 korona, a helyszínen a koncert előtt 55, gyerekeknek 35 korona. ÚP-962 NYUGODT ÉLETET, ERŐS GAZDASÁGOT! MAGYAR POLGÁRI PÁRT Podstránsky Vladimil gazdasági miniszterhelyettes, a Magyar Polgári Párt képviselőjelöltje Hogyan tovább a mezőgazdaságban? II. A Magyar Polgári Párt mezőgazdasági programja Ajánljuk mindazok figyelmébe, akik a mezőgazdaságban dolgoz­nak, akik aggódnak mezőgazdasá­gunk sorsáért. Most programunk rö­vidített, második részét közöljük, az első rész kedden jelent meg. A teljes szöveg A szabadság és felelősség című programunkban található. Tulajdonreform és szabad verseny A földhöz fűződő tulajdonjog kor­látozásának eltörlése, az állami föl­dek magánkézbe juttatása és az egyéb vagyont érintő tulajdoni viszo­nyok megváltozása nélkül a mező­gazdasági vállalkozói tér nem lehet eléggé nyitott, az abban résztvevők köre nem bővülhet eléggé, és nem alakulhat ki kellő számú, egymással is versengő termelési, eljárási és kooperációs rendszer. A tulajdonre­form és a decentralizálás által kell megtalálnunk a szövetkezeti és álla­mi vagyon konkrét tulajdonosait. A szövetkezetekben az átalakulá­si (transzformációs) törvény alapján kidolgozott tervezeteknek kell meg­határozniuk a vagyonnevesítés módját. A földbérletre alapozott ter­melést rablógazdálkodásra ösztön­zőnek tartjuk és drágítja is a terme­lést, ezért olyan megoldásokat tá­mogatunk, amelyben a földtulajdon és az egyéb vagyon nagyobb része egyazon tulajdonosi csoport ellenőr­zése alá kerül. Módot ad ez a megöl-' dás a különböző szövetkezeti for­mák közti gyors és rugalmas átme­netre is. Az állami gazdaságok privatizá­ciójánál figyelembe kell venni, hogy sok állami gazdaság a szövetkezeti vagyon bekebelezésével bővült. Le­hetővé kell tenni ennek a vagyonnak a kivonását és a kezdeti állapot visszaállítását vagy lehetőséget kell adni a privatizáció után keletkező új társaság vagyonából való részese­désre. Az élelmiszeripar privatizálásakor olyan megoldásokat kell keresni, amelyek lehetővé teszik, hogy a me­zőgazdasági termelők az érintett vállalatok nagy részét megszerez- ­hessék. Erre spontán módon a va­gyonjegyes privatizációban is lehe­tőség van, de kedvezményekkel a közvetlen részvény- és üzemel­adásokat is ösztönözni kell. Szükséges, hogy versenyző kíná­lat uralkodjon a termelőeszközök és termelési eljárások piacán. Az ipar­vállalatok nem megfelelő rugalmas­sága, a korlátozott import és az integráló szerepre alkalmas forgal­mi, feldolgozó vagy eljárás-tulajdo­nosok hiánya beszűkíti a kínálatot. A mezőgazdasági termelők némi joggal mondhatják, hogy az ipari áremelések és a beszerzési támo­gatások megszüntetése csak rájuk hárítja az ipar támogatását. A föld szabad forgalma A piaci viszonyok megteremtésé­hez szükséges a föld szabad forgal­ma, a föld és földbérletpiac kialaku­lása, s ezzel a reális földértékelés megvalósulása. Árutőzsdéket és tőzsdeszerűen működő nagybani piacokat kell létesíteni a gyümölcs­ös zöldségkereskedelem elősegíté­sére. Új szövetkezti formákat, beszer­ző, értékesítő, szolgáltató szövetke­zeteken kívül hitelszövetkezeteket, szövetkezeti befektető társulásokat, biztosítási szövetkezeteket, mező­bankrendszert és gazdasági célú egyesületeket kell meghonosítani. Piacszabályozás, adó­és támogatási politika A pénzügyi és piaci szabályozás célja az legyen, hogy ne következ­zen be egy gyors összeomlás az agrárszférában, ugyanakkor a sza­bályozás és támogatás ne akadá­lyozza a természetes tőkeallokációt, a termelők körének átalakulását, a szabad versenyt és a racionális gazdasági formák kialakulását. Pénzügyi eszközökkel kell segíteni az átrendeződést (pl. adókedvezmé­nyek, kedvezményes hitelek). Olyan formákat kell találni, melyek a segít­ségnyújtás mellett szigorúan korlá­tozzák a jelenlegi szervezetrendszer konzerválásában érdekelt csoportok érdekérvényesítését. Az előre nehezen felmérhető piaci viszonyokból és a mezőgazdaság természeti erőknek való kiszolgálta­tottságából következik, hogy igen nagy az évenkénti termésingadozás és az ebből következő áringadozás. Az államnak a piacszabályozási alap működtetésével szabályoznia kell az ilyen jelenségeket. Túlterme­lés esetén finanszíroznia kell az ár­leszorító felesleg kivitelét, fordított esetben a behozatali árak csökken­tésével leszorítania a hiányból faka­dó, fogyasztót sújtó spekulációs árakat. Támogatni kell a kezdő vállalko­zókat olcsó hitelekkel, földvásárlási kedvezményekkel stb. A bankokon keresztül kell mozgósítani a tőkét és a dotációs politikát a kamatfizeté­sekre kell alapozni. Az adópolitiká­ban általános csökkentésre kell töre­kedni, elsősorban a kezdő vállalko­zóknál. Megteremtődött a lehetőség arra, hogy a mezőgazdaságban élő la­kosság újra megtalálja a polgároso­dás felé vezető utat. Rajtunk is mú­lik, hogy milyen gyorsan halad végig rajta. A LEGMAGASABB ELVNÉL MAGASABB - VAN? Az Uj Szó két - zselizi és duna­szerdahelyi - választási fóruma után - közvetlen közelből hallgatva párt­jaink és mozgalmaink vezető képvi­selőinek pro és kontra érveit -, to­vábbra sem értem, miért nem jött létre az Együttélés-Magyar Keresz­ténydemokrata Mozgalom-Magyar Polgári Párt koalíció. Pontosabban: miért nem ez a koalíció jött létre. Bármit is mondanak, bármennyire is nem szeretik egymást - vajon van-e magasabb elv a csehszlová­kiai magyarság ügyénél, valamint érdekeinek a leghatékonyabb poli­tikai-parlamenti képviseleténél? Merészelek ilyesmit kérdezni, azért, mert szerintem, és ahogy tapaszta­lom, a magyar választópolgárok zö­me szerint is: az EPM-MKDM-MPP koalíciója láthatta volna el leghaté­konyabban az említett feladatot, ar­ról nem is szólva, hogy a választáso­kon holtbiztos befutó lett volna a Ma­gyar Polgári Párt voksaival. Ugyanis az MPP, a korábbi Füg­getlen Magyar Kezdeményezés po­litizálásának első - önkritikát gyako­rolva általuk is átértékelt és felülbí­rált agresszív, tömegekben okkal visszatetszést keltő, a mozgalom számára pedig öngóllal yégződő - szakaszának ellenére sok hívet szerzett magának, mindenekelőtt a fiatalabb nemzedékek körében. S talán megkockáztathatom, azóta tovább nőtt pártolóinak, szimpati­zánsainak száma, akik „lent", vidé­ken egyébként általában egész jól megfértek a másik két mozgalom képviselőivel, vagy ők velük, ahogy tetszik, 'sőt együtt dolgoztak és dol­goznak. Ha igaz, hogy alulró építke­ző politikai szervezetekről van szó, akkor miért nem megy „fent" az, ami „lent" természetes. Ment, javít­sam ki gyorsan múlt időre, hiszen a történteken változtatni már nem lehet. És most itt áll az egyszerű, a pár­tok, mozgalmak „mélyére" nem látó magyar választópolgár, szeme, előtt a 7, illetve az 5 százalékos küszöb­bel, és azt kérdezi, kire szavazzak, ígéreteket egyaránt hall és lát ettől is, attól is bőven' mostanában, és nem vagy alig észlel köztük különb­séget. Egyszersmind töpreng, ha a koalícióra szavaz, ós az nem jut be a parlamentekbe, akkor elveszett a voksa, mely ugyanakkor jól jött volna áz MPP-nek. Ugyanez érvé­nyes fordítva. A választópolgár azt sem érti, ha egyáltalán érdekli ilyes­mi, hogy - nagyon leegyszerűsítve - a nemzeti, a keresztényi és a li­berális vonal miért nem fért meg egy alakulaton belül, sőt jól kiegé­szíthették volna egymást, egyen­súlyt teremtve, mindhárom irányza­tot képviselve (melyek mindegyike különben kétségtelenül jelen van ho­ni magyarságunk érzületében és gondolkodásában) a gakorlati politi­zálás során. Lehet, tévedek, de meggyőződé­sem, hogy - leszámítva azokat a magyar nemzetiségűeket, akik esetleg majd nem magyar pártokra adják voksukat, vagy el sem men­nek választani, ami a legnagyobb baj lenne - honi magyarságunk egyöntetűen szavazott volna az EPM-MKDM-MPP koalícióra, italán egy „végre együtt!" elsóhajtásával is. És akkor most nem fájna a fejünk, nem kellene izgulnunk, eléri-e a koa­líció 7, illetve az MPP az 5 százalé­kot, vagyis hogy lesz-e magyar kép­viselő, és mennyi, a parlamentben. Csakhát, úgy látszik, a legmaga­sabb elvnél is vannak magasabb elvek. BODNÁR GYULA Megjelent a Magyar Polgári Párt Szabadság és felelősség című programja. Keresse a gyűlésein­ken és az MPP helyi csoportjainál! A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK KIEGÉSZÍTŐ NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul) 8798/91 Bajusz György, 1910. 3. 27„ Királyhelmec, meghalt (Sztalinov) 8800/91 Bella János, 1922. 1. 19., Tamásfalva (Dombasz) 8444/91 Berényi János, 1915. 4. 6., Kisráska (Kaukázus) 8869/91 Barkó Ján, 1896. 6. 28., Veškovce, meghalt 8870/91 Berger Béla, 1927. 2. 27., Svit (Szevasztopol) 8871/91 Béres Bertalan, 1906. 4. 1., Kassa, meghalt (Dombasz) 8873/91 Bodács Ferenc, 1909. 6. 16., Kechmec, meghalt (Dombasz) 8874/91 Borbély József, 1914. 7. 26., Garamkövesd, meghalt (Konštánt) 8876/91 Bútora Lajos, 1925. 9. 10., Nagyölved (Novgorod) 8877/91 Buza Sándor, 1926. 9. 25., Nagykapos, meghalt (Jenakijev) 8952/91 Balogh Kálmán, 1925. 9. 14., Tardoskedd (Karhov) 8954/91 Bábindeli László, 1915. 3. 22., Kéménd, meghalt (Kirov) 8955/91 Bagó József, 1920. 2. 21., meghalt (Volnec) 8959/91 Baran Jozef, 1917. 5. 4., Ipolyság, meghalt (Karélia) 8960/91 Barta István, 1904. 6. 16., Serke, meghalt (Kujbisev) 8965/91 Barta József, 1914. 2. 19., Köbölkút, meghalt (Sosztka) 8962/91 Béni János, 1913. 7. 30., Királyhelmec, meghalt (Dombasz) 8964/91 Bukuš Ján, 1924. 10. 20., Szomotor, meghalt (Szambor) 8965/91 Burkus Lajos, 1908. 12. 24., Görgő, meghalt (Zaporozsje) 9076/91 Balogh Ferenc, 1908. 11. 30., Tardoskedd, meghalt (Voronyezs) 9077/91 Ballány Gyula, 1922. 4. 4., Dunaszerdahely, meghalt (Krim) 9079/91 Beňo Jozef, 1920. 11.18., Turá 9089/91 Benyovics Lajos, 1908. 2. 22., Ipolynyék, meghalt (Foksani) 9081/91 Botos Károly, Losonc (Tallinn) 9083/91 Bystránsky Ľudovít, 1921. 8. 17., Sáró, meghalt 9146/91 Balázs Béla, 1916. 10. 10., Pelsőc, meghalt (Kosztornoje) 9148/91 Bačo Július, 1900. 2. 15., Somodi, meghalt (Nuzal) 9151/91 Brandenburg József, 1922. 10. 28., Pelsőc (Tula) 9153/91 Berecz István, 1921. 1. 6., Megyercs (Balklava) 9154/91 Beke István, 1922. 6. 6., Bohuňovo (Nyikolajev) 9155/91 Bese András, 1916. 2. 29., Madar, meghalt (Krasznouralszk) (Folytatjuk) OSP DANUBIUS a. š. Helyreigazítás! Tisztélt olvasók! Az OSP DANUBIUS a. s. DUNAJSKÁ STREDA értesíti önöket, hogy a központi hivatal részéről elírás történt, és ezáltal téves azonosítási számot (IČO) közöltünk Önökkel. A vagyonjegyes privatizáció központjá­ban, Prágában a következő azonosítási számon tart nyilván: ICO 00180327 Elnézésüket kérjük. Tisztelettel a részvénytársaság elnöksége ÚP-966

Next

/
Thumbnails
Contents