Új Szó, 1992. május (45. évfolyam, 103-126. szám)

1992-05-20 / 117. szám, szerda

5 GAZDASÁG ÚJ SZÓ* 1992. MÁJUS 20. NEM TAGOK - RÉSZVÉNYESEK A fogyasztási szövetkezetek felveszik a versenyt a konkurenciával • Kevesebben, de eredményesebben • Kis falvakban magánkereskedők • Szövetkezeti patikák? Az elmúlt évtizedekben a szövetkezeti kereskedelem az államinak amolyan megtűrt testvére volt. Milyen változást hozott a transzformációs törvény a Jednoták életébe, és mit éreznek meg ebből a tagok, illetve a vásárlók? - erről kérdeztük Silvester Adamčát, a Szlovákiai Fogyasztási Szövetkezetek Szövetségének elnökét. - Mi már a transzformációs törvény elfpgadása előtt tettünk néhány olyan lépést, amelyek azonosnak bizonyultak e törvény előírásaival. Először „megtisztítottuk" a tagságot. mivel voltak családok, amelyek 5, 8, sőt 10 tagsági könyvvel rendelkeztek, de sok tagunk már rég nem volt az élők sorában. A tagok nagy részének tulajdonképpen semmi közük nem volt a szövetkezethez. A tagkönyvcserével egyidóben a tagsági betét összegét a korábbi 100 koronáról 500-ra emeltük. Néhány szövetkezetben, például a rimaszombatiban és a martiniban, úgy döntöttek, 300, illetve a besztercebányaiban, hogy továbbra is 100 korona lesz a tagbetét összege. A pozsonyi városi szövetkezetben viszont ezer korona mellett szavaztak. A tagok maguk döntötték el: maradnak-e a szövetkezetben az új feltételek között. Az új könyvek kiadásakor 960 ezerről 262 ezerre csökkent a fogyasztási szövetkezetek tagjainak száma. A zárszámadó gyűléseken viszont a korábbiakhoz képest sokkal nagyobb volt a részvétel. Néhol a tagok 80-90 százaléka megjelent. Természetesen a kíváncsiság is közrejátszott ebben: az emberek tudni akarták, hogyan is lesz tovább. -Az egykori szövetkezeti tagok immár részvényesekké váltak... - Igen, a törvény szerint minden szövetkezet vagyonának 75 százaléka az ún. feloszthatatlan alapba tartozik, 25 százalékát pedig a tagok számára jelölik ki. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy-egy tagra 5-8 ezer korona jut, attól függően, hogyan gazdálkodott eddig a szövetkezet. Ezt az összeget az őszi közgyűlések után vagy bejegyzik a tagsági könyvbe, vagy igazolást kapnak róla. Az összeg megállapításakor a törvény szerint három alapvető követelményből indulnak ki, attól függően, hogy az illető mennyi ideje tagja a szövetkezetnek, milyen összegre szól a betétje. Tudni kel! azt is, hogy a fogyasztási szövetkezetekben csak a tagok a jogosult személyek, nem úgy, mint a földműves-szövetkezetekben, ezt ugyanis gyakran rosszul értelmezik az emberek. - Miben látja ön a transzformáció lényegét? - Elsősorban, korszerű európai szövetkezetekké alakítjuk át a Jednotákat. Igaz, mi korábban is sok mindent másként csináltunk, mint az állami szervezetek, de most végre visszatérhettünk a saját tagjainkhoz. Nagy előny, hogy az eddig felhalmozott vagyon egy részét megkapják a tagok. - Térjünk még vissza a tagsági viszonyok „rendezéséhez". Hogyan bonyolították le ezt a nem könnyű feladatot? - Mindenkinek felkínáltuk a választási lehetőséget, akar-e tag lenni vagy sem. Akik nemmel döntöttek, azoknak visszaküldtük az eddigi, a korábbi részüket. Azt is meg kell mondanom, a kételkedők csak most, később jöttek rá, mit veszítettek. A transzformációban ugyanis csupán a megmaradt 262 ezer tag vesz részt. Természetesen nem zárkózunk el az új tagok felvételétől, de ók az eddigi vagyonból nem részesednek, csupán majd abból a nyereségből, amelyet a taggá válásuk után mutatnak ki a szövetkezetek. -A szövetkezetek eddigi tevékenységükkel már igazolták, nem lehet őket egyszerűen leírni. - A piacgazdaság csak most alakulgat, de a konkurencia már megnyilvánul. Mi tudatosítottuk, hogy nem fejthetünk ki olyan széles körű tevékenységet, mint korábban. A jövőben az élelmiszerkereskedést és a napi cikkek forgalmazását helyezzük előtérbe, és ezen a téren olyan színvonalasan kívánunk működni, hogy a konkurenciával bátran felvehessük a versenyt. - Bolthálózatuk Szlovákia szerte jól kiépített. Ki tudják majd ezentúl használni? - 1990-ben 12 500 kereskedelmi egységünk volt. Számukat öt év alatt 6000-re kívánjuk csökkenteni. Szerintünk a vendéglátóipari szolgáitatásokat elsősorban családi vállalkozások keretében kell ellátni. Mi elsősorban a szövetkezetek nagykereskedelmi hátterét szilárdítjuk meg. Jelenleg 26 nagyraktárunk van. Zólyomi székhellyel kereskedelmi és gyártó részvénytársaságot hoztunk létre, amelyben valamennyi Jednota részvényes. A közös, nagybani vásárlások lehetővé teszik, hogy a lehető legolcsóbban szerezzük be az árut belföldön és külföldön egyaránt. Természetesen ez az árakban is megnyilvánul majd. Az említett 12 500 bolt közül az elmúlt év végéig 9212 maradt. Megjegyzem azt is, hogy az állam a szövetkezetektől az ötvenes-hatvanas években 1800 üzletet és 48 nagyraktárat vett el, és mi ezeket sajnos, nem kaptuk vissza. 1584 egységet bérbe adtunk - előnyben részesítettük saját dolgozóinkat, további 172 boltot pedig eladtunk, elősorban olyanokat, amelyekből szinte semmi hasznunk nem volt. -A Jednota- üzletei nagyrészt a kisvárosokban és a falvakban találhatóak. Ezeken a településeken amúgy sem rózsás az ellátási helyzet, s most sok helyen a szövetkezetek is hátat fordítanak az ott élőknek... - Szerintem nincs ok az aggodalomra. A vállalkozó szellemű egyének bizonyára rövidesen helyünkbe lépnek. A szövetkezetek nem kereskedhetnek ráfizetéssel. Idővel a kistelepüléseken kialakulnak a mindenes magánboltok, egyedül ilyen formában oldódhat meg a kis falvak ellátása. -A kisprivatizáció már javában folyik, megnőtt a magánkereskedők száma. Hogyan érzékelik megjelenésüket a piacon? - Be kell hogy valljam, az elmúlt év nehéz volt számunkra. 28,1 milliárd korona kiskereskedelmi forgalmat bonyolítottunk le, a nyereségünk 140 millió korona volt. Ezek a számok sokkal alacsonyabbak, mint amilyeneket az előző években kimutattunk. A konkurens magánkereskedők kiinduló helyzete kedvező volt: még nem mérték fel igazából mennyibe kerül a fűtés, a villany, mennyit visznek el a haszonból a különböző illetékek. Ezért tudták viszonylag olcsóbban kínálni a portékájukat. Most már fordul a kocka: sok helyen a szövetkezetek diktálják az árakat és megéltük már, hogy a magánkereskedők nálunk tiltakoztak: ne csökkentsük az árakat. - Végezetül: hogyan látja a szövetkezeti mozgalom jövőjét, melynek Szlovákiában több mint egy évszázados hagyománya van? - A fogyasztási szövetkezeteknek szilárd helyük van az ellátásban. Az átalakított szövetkezetekben a tagoknak érdekük lesz, hogy támogassák a működésüket, a vezetőség dolga pedig, hogy a megszerzett pénzt mindig jó helyre fektessék be. A legfontosabbnak a már említett nagykereskedelmi bázis kiépítését tartom. Ezeken kívül nagyon jól beindult a Kooperatíva szövetkezeti biztosító, és a szövetkezeti bank tevékenysége ís eredményes. Tehát van mire építenünk. És még egy apróságról, illetve újdonságról szeretnék beszámolni. Falusi boltjainkban úgynevezett szövetkezeti patikákat nyitunk, ahol olyan gyógyszereket kínálunk majd, amelyekhez orvosi előírás nélkül hozzá lehet jutni. DEÁK TERÉZ r

kozatosan kezdenek kirajzolódni öreg kontinensünk új körvonalai. Tavaly a hollandiai Maastrichtben az Európai Közösségek (EK) jelentős lépést tettek az 1993tól megvalósuló egységes közös piac felé, felvázolva az ezredfordulóig szükséges teendőket. Az előbbi szervezet és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) hét tagja között kötött megállapodás lefektette az európai gazdasági térség alapját, amely, ha megvalósul, mintegy 380 milliós piacot hoz létre. Kelet-Közép-Európa államai érthetően közeledni szeretnének Európa legfontosabb erőközpontjához. így hazánk Magyarországgal és Lengyelországgal egyetemben társulási szerződést kötött az EK tizenkét államával, és az EFTA tagokkal is szorosabbra fűzte a kapcsolatokat. Mindez nyitányát képezi az ezredforduló tájékán megvalósuló EK tagságuknak. Ausztria, amely ugyan EFTA-ország, ugyancsak beterjesztette csatlakozási szándékát az Európai Közösségekbe. Szomszédunk fejlettségénél fogva bizonyára hamarább nyer bebocsátást a tizenkettek társaságába, mint mi. Az Ausztriával való bánásmód példaértékű a többi EFTA-ország, valamint középtávon minden bizonnyal térségünk reformállamai számára. Éppen ezért érdemes megvizsgálni, ott hogyan viszonyulnak e kérdéshez, milyen előnyöket várnak és milyen esetleges hátrányoktól tartanak a belépést követően. ELŐNYÖK ÉS... Szomszédunk külkereskedelmének részaránya a gazdaság összteljesítményében igen magas. Egy főre számítva többet exportál mint Franciaország, Olaszország, Japán vagy az USA. Az EK mint óriáspiac további lökést adna az osztrák kivitelnek. Ráadásul az alpesi ország már most is „mintha" a tizenkettek tagja lenne; exportjának 63 százalékát értékesíti az EK-államokban, míg importjának 68 százaléka származik onnan. A belépéssel szorosan AZ ATALAKULÓ EURÓPA összefügg a külföldi beruházások volumene. Ausztria az Európai Közösségek részeként vonzóbb lehne a nemzetközi beruházások számára. Éppen a hazai piac kis felvevőképCSSCQG gátolta eddig a cégeket, a nagyszabású invesztíciók idetelepítésében. Ausztria egyik állami célját szintén könnyebb az EK kereteiben, mint azon kívül megvalósítani. Ez a cél így hangzik: gazdasági jólétet az országunkban élő embereknek. Még a legóvatosabb becslések szerint is legalább négyszázalékos növekedés várható a tizenkettekhez való csatlakozástól. Spanyolország és Portugália a belépésből például ennél jóval többet profitált. Az EK-tagság megszüntetné az állami monopóliumokat. Ez kétségkívül a legjobb motorja lenne Ausztria modernizálásának és „lomtalanításának"; a kamarák és céhek országának jelentősége drámaian csökkenne, az állam nem avatkozna bele annyira a gazdaságba, az ipari monopóliumokat szétvernék, s ezzel megszűnne „a keleti tömb legutolsó országa" lenni, ahogy újabban cinikusan mondogatják. A még a múlt században kialakult, s azóta megcsontosodott céhhálózatok felörlése valódi előrelépés lenne, a kiskereskedelmi árak átlagosan 9 százalékkal, az élelmiszerárak 14 százalékkal csökkennének. Jelenleg a közös piaci országokban kereken 200 ezer osztrák dolgozik. A jövőben nem érhetné őket hátrányos megkülönböztetés, mint ahogy az alpesi ország cégeinek is garanciát nyújtana. Az EK-belépés után egyszerűen leheletlen volna, hogy egy-egy ország a vízumkötelezettség bevezetésével kirekeszthesse az osztrákokat. A környezet- és honvédelem terén régen felismerték már, hogy a nemzeti intézkedések önmagukban fabatkát sem érnek. A közös piaci tagság bizonyos védelmet jelentene az esetleges zavargások kitörése esetén, és Ausztria összeurópai szinten is felemelhetné a szavát az ökológiai szempontból káros termékek ellen. Egészen döntő előnyök mutatkoznának tudományos téren: az EK közös kutató és fejlesztési programjai révén a csúcstechnológia könynyebben áramolna be, felgyorsulna az információcsere, a diákok számára fontos előrelépést jelentene a közös piaci egyetemekre való bekerülés lehetősége. Ha Ausztria nem csatlakozik az EK-hoz, erősen csökkenni fog iránta a kulturális, politikai és gazdasági érdeklődés. Végül pedig a tagság az egységes európai szellemi örökséghez való tartozást jelenti. Egyben annak elismerését is, hogy csakis az egyesült Európa képes megmérkőzni az Egyesült Államokkal és Japánnal a világgazdaság arénájában. HÁTRÁNYOK Az első és legfontosabb a hagyományos semlegesség feladása. Az osztrák államszerződésben leszögezett és a négy győztes hatalom által garantált semlegesség beivódott a köztudatba és nem szívesen mondanak le róla. Ám tudatosítani kell, az új európai feltételek mellett nem nagyobb biztonságot, hanem elszigetelődést jelent e státus. Ráadásul a Szovjetunió felbomlása után egyre nehezebb megmagyarázni, miért is ragaszkodik Ausztria a semlegességhez. Talán lehet benne valami, hogy a dolog mögött az osztrák opportunizmus húzódik meg. Ugyanis az Európai Közösségek az integráció keretében politikai egyeztetést is megvalósítanak, és nem fukarkodnak az olyan kormányok elítélésével, amelyek a terrorizmus támogatásával gyanúsíthatok, vagy kegyetlenül bánnak a lakossággal. Az a kisebbik baj, ha Ausztria az ilyen döntésekből semlegességére hivatkozva kimarad. ám ezek a közös döntések gyakran, gazdasági következményekkel járnak; bojkottal, embargóval, ilyenolyan kereskedelmi korlátozással az elítélt országgal szemben. És ha Ausztria kimarad, akkor gazdasági, kereskedelmi előnyre tehet szert az érintett országokban a többiek rovására. Sokan félnek Németországtól, a nagy szomszédtól való függőségtől. Viszont Írország EK-csatlakozásának példája megmutatta, hogy ha egy kis ország belép a közösségbe, attól kezdve kevésbé függ szomszédjától (Írország esetében NagyBritanniától), mint korábban. Néhányan attól tartanak, hogy Ausztriát el fogják árasztani a délolaszok és a portugálok. Tény, hogy a közösségeken belül már hosszabb ideje szabadon vándorol a munkaerő, de sehol sem következett be a szegény európaiak tömeges bevándorlása. Az osztrákok az EK-ben nettó fizetők volnának, tehát a közös kasszába többet adnának, mint amennyit kapnának. Ez igaz, viszont azon az összegek, amelyeket Ausztriának a szegény régiók támogatására létesített szolidaritási alapokba kellene befizetnie, nem is hasonlíthatók az össznyereséghez. A pro és kontra érvek felsorolása korántsem végleges. Ám egyre inkább nyilvánvaló, földrészünkön az Európai Közösségek képviselik leginkább a dinamizmust, fejlődést, prosperitást. Csak az Egyesült Államokéhoz hasonlítható nagyságú piaca pedig szinte korlátlan mennyiségű árut és szolgáltatást képes befogadni. Ausztriában az érvek és ellenérvek összegzése után egyértelműen letették a garast a belépés mellett. Csehszlovákiára, ha majd gazdasága talpra áll, hasonló - persze, a megváltoztatandók megváltoztatása mellett - előnyök és esetleges hátrányok várnak az Európai Közösségekbe való belépést követően. ..(sidó) A SZABAD VERSENY HATÁRAI 1991 hazánkban a piacgazdaság megalapozásának éveként kerül be a történelembe. Bár ez a mechanizmus a korábbiakhoz képest összehasonlíthatatlanul szélesebb mozgásteret biztosít az egyes vállalatoknak, a gazdasági élet természetesen ezentúl sem szerveződhet minden megkötés nélkül. A visszaélések megakadályozására szolgáló jogszabályok érvényesítéséről készített a közelmúltban jelentést a Szlovák Monopolellenes Hivatal. Ebben egyrészt a saját kezdeményezésükre, másrészt a bejelentéseket követően elvégzett több mint száz vizsgálat tapasztalatait foglalják össze. A piacon elfoglalt domináns helyzettel történő visszaélések gyanúja miatt például ellenőrzést végeztek a mezőgazdasági termékeket felvásárló 41 Pol'nonákup vállalatnál. Hat esetben (a pozsonyi Karpaty, a túrócszentmártoni Turiec, a kékkői Ipeľ, a zsolnai Považan, a besztercebányai Hron, az iglói Spiš esetében) bebizonyosodott, hogy a takarmánygabona átvételét a takarmánykeverék vásárlásától tették függővé. A lefülelt vállalatok 15-30 ezer koronás büntetést kaptak. Feltételezhető viszont, hogy az a módszer ennél sokkal elterjedtebb volt, de a többiek, neszét véve a vizsgálat megkezdésének, gyor-, san rendezték szerződéses kapcsolataikat. A hivatal tapasztalatai szerint a károsult mezőgazdasági üzemek egy része, tartva a Pol'nonákup esetleges reakciójától, megpróbálta elkendőzni az ót ért sérelmet. Különben ez a gyakorlat az elmarasztalt vállalatokat is károsította, hiszen például a pozsonyi Palma csak azzal a feltétellel volt hajlandó átvenni a repcét, ha visszavásárolják tőlük a sajtolás utáni hulladékot. Többen panaszkodtak a Szlovák Gázmüvekre is, amely a gázszállításról szóló gazdasági tárgyalások során tarthatatlan feltételeket próbált diktálni. Noha több vállalat újra csak igyekezett elkendőzni a történteket, a gázmüvek 100 ezer koronás büntetést kaptak. A fejlett piacgazdaságokban a legkomolyabb monopolellenes harc a kartellszerződésekkel kapcsolatban folyik. Ennek során ugyanis az egyes vállalatok vagy összehangolt árképzésben, vagy a piac felosztásában egyeznek meg, és így jogtalan {előnyökre tesznek szert. A megállapodás gyakran csak szóbeli úton történik. Nyugaton ilyen esetekben a gazdasági rendőrséget is bevonják a munkába, de nálunk ennek egyelőre nincsenek meg a jogi lehetőségei. A kartellgyanús esetek közül tavaly a brünni Téglaipari Egyesülésnek tiltották meg, hogy árképzését összehangolja a szlovákiai vállalatokkal. Ennek köszönhetően a piacon az egyes gyárak termékei közt hamarosan komoly árkülönbségek alakultak ki. A most folyó ügyek közül a hivatal például ellene van, hogy az ÖMV-Benzinol Kft. az Útpályafelügyelóségtől kizárólagos koncessziót kapjon benzinkutak létesítésére. Tehát míg a múlt év a vállalatoktól és az őket ellenőrző hivataloktól is teljesen új munkamódszereket követelt meg, már több visszaélést sikerült felderíteni. Reméljük, hogy a korábbi időszakokból származó kapcsolatok további lazulása, a jogrend hiányosságainak kiküszöbölése a jövőben lényegesen megkönynyíti ezt a munkát. -tl-