Új Szó, 1992. május (45. évfolyam, 103-126. szám)
1992-05-16 / 114. szám, szombat
1992. MÁJUS 16. MÉG SEMMI SEM DŐLT EL CSŐDELJÁRÁSI HELYZETKÉP A FÜLEKI KOVOSMALTBÓL MOZAIK iÚJSZÓI EGY SZLOVÁK TUDOMÁNYOS MONOGRÁFIA MARGÓJÁRA D omokos Géza zseniális ötlete volt, hogy a Kriterion Bukarestben adja ki románul a romániai magyar szellemiség legfontosabb alkotásait. Fábry Zoltán főművét, A vádlott megszóläl-tat mindenképpen ki kellene adni szlovákul. Végre. Úgy tudom, hogy van szlovák fordítása, még annak idején készítették, hogy reagálhassanak a címzettek, akik, persze, nem reagáltak. Dagmar Čierna-Lantayová írt egy 200 oldalas könyvet a csehszlovák-magyar kapcsolatokról (Podoby česko-slovensko-maďarského vzťahu 1938-1949). Tudományos kiadvány. Rendes bibliográfiá. val, ahol - ezt elismerésként irom - Bibó István és Janics Kálmán neve is szerepel. Viszont nem szerepel Fábry Zoltán neve. Forbáth Imréé sem. Sorolhatnám tovább a szlovákiai magyar társadalmi élet hiányzó jeleseinek nevét; egyedül Štefan Fábryt találhatják meg az olvasók, mint a kommunista párt magyar bizottságának vezetőjét. Még azt sem tudhatjuk meg ebből a könyvből, hogy Lőrincz Gyula miként tért haza Budapestről valamikor 1948/49 táján, holott ugyancsak magas tisztsége volt a magyar kommunista párt központi bizottságának apparátusában. Arról pedig, hogy miként kapta „ajándékba" a magyar nép a kassai születésű és a csehszlovák kommunista ifjúsági mozgalomban oly fontos posztot betöltő Farkas Mihályt, szintén nem értesülhetünk. Igazán nem szeretném bántani Dagmar Čierna-Lantayovát. Az ő könyve az évtizedeken át megszokott normák és beidegződések szerint íródott. Ismeri a szakirodalmat, szorgalmasan kutatott a levéltárakban. A követi jelentésekből készített kivonatainak a továbbiakban bizonyára forrásértékük lesz. Mert a magyar szakirodalom sem ismeri azt az amerikai diplomáciai körökben kialakult véleményt, mely szerint Magyarország Hitler utolsó csatlósa volt, ám a debreceni ideiglenes kormány Moszkva függvénye lett (63. oldal). Tehát - ez volt az amerikai következtetés - nem érdemes Magyarországgal foglalkozni, a továbbiakban. i Magától értetődik, hogy a szerzőnek igaza van, amikor világossá teszi, hogy a cseh és a szlovák politika nem nagyon bízott a magyar kormányok (az egymást váltó, sőt rendszerváltó kormányok) jóindulatában. Újdonság viszont az, hogy a szerző figyelembe veszi azokat a magyarországi és magyar véleményeket, amelyek szerint a volt monarchia területén létezett államok végül is azt követelték Magyarországtól, hogy egyszer s mindenkorra határolja el magát az irredentizmus bármely változatától. Jan Masaryk véléménye volt Gyöngyössy János magyar külügyminiszter egyik beszédéről, hogy ezt akár gróf Bethlen István is mondhatta volna. Mindez igaz. Sőt, igenis köszönetet kell mondani a szerzőnek, hogy a másik, mi több, az igazi magyar véleményt is közli, figyelembe veszi. Kivéve azt az esetet, ha ezt a véleményt kisebbségi sorsban élö magyar mondotta ki. Ne ringassuk magunkat illúziókban. Fábry Zoltán véleményét akkor, amikor azt tudomásul venni roppant fontos lett volna - Budapesten sem vették tudomásul. Pozsonyban sem. Prágában sem. Fábry korábbi barátai és harcostársai is hallgattak róla. Dagmar Čierna-Lantayová szerint azonban nem volt szlovák állam sem. Könyvének 47. oldalán ugyanis azt írja, hogy „1944 nyarán Finnország, Románia, Bulgária és Magyarország a tengelyállamokhoz tartózták". Ez ugyancsak igaz. Ám a Szlovák Állam hová tartozott? És hová tartozott Horvátország? Igen, a háborúban győztes szövetséges hatalmak úgy döntöttek, hogy nem ismerik el Európa Hitler által történt újrafelosztását. De azért ez a döntés egyetlen pillanatra sem jelenthette, s nem jelenti ma sem, hogy Tiso és társai, Ante Pavelió és társai bűnei elévültek volna. Azok a bűnök, amelyek semmiképpen sem voltak kisebb nagyságrendűek, mint amelyeket Horthy és Szálasi bandája elkövetett. Azt hiszem, nem figyelmetlenség az oka, hogy a szerző Bibó István véleményét számon tartja, viszont Fábry Zoltánról nem akar tudni. Ez az a régi megszokás, amely szerint a kapcsolatok története egyenlő az államok egymás közötti kapcsolatának krónikájával. Nos, ez a krónika mellőzhetetlen. Közben azonban éltek népek, amelyek közül százezreket, milliókat sodort kisebbségi sorsba a világégések 20. századi sorozata. Ezért kell megkérdeznem: lehet-e úgy kapcsolattörténeti munkát írni, hogy nem veszünk tudomást Fábry Zoltánról, nem veszünk tudomást arról, hogy kiket és milyen színvonalon képviselt Fábry? Még elmondhatnám, a szerző érdeme, hogy gondosan feldolgozza a Londonban élt cseh, szlovák és magyar emigráció kapcsolatát. Ám éppen ezért még azt is meg kell tőle kérdeznem, hogy a moszkvai cseh, szlovák és magyar emigrációk miként érintkeztek? Hiszen tudjuk, sorsunk fél évszázadra nem Londonban, hanem Moszkvában dőlt el. És hát a cseh-szlovák-magyar történelmi kapcsolatokhoz - sajnos - az is hozzátartozik, hogy Rákosi Mátyás még 1949-ben feljelentett jó néhány tucat cseh és szlovák meg magyar politikust Klement Gottwaldnál, mert nem szerette volna, ha a Rajk-perrel egyedül marad Európának ezen a felén. Ez szintén hiányzik ebből a tudományos műből, amely a régi idők szabályai szerint íródott. Azonban a történésznek is tudnia kell, hogy a naptár megváltozott. pábry Zoltán élt. E. FEHÉR PÁL Egy hónap telt el azóta, hogy az SZK Gazdasági Minisztériuma nem kis huzavona után kinevezte a csődöt jelentett füleki Kovosmalt csődgondnokát. A csődtörvény értelmében egy hónap elteltével kell(kellene) letenni a felettes szerv asztalára a felszámolási tervet, mely lényegében minden további lépés, kezdeményezés alapjául, kiindulópontjául szolgál. Mint ahogy arról mi is hírt adtunk, dr. Pavel Sabo kinevezése az utolsó napig kérdéses volt, s a szó szoros értelmében a tizenkettedik órában vehette át az írásbeli kinevezést - így ez az egyhónapos terminus bizony elég „meredeknek" tűnik. Jogi tanácsadóként ugyan ő is a gyárban dolgozott, de a vezetés bűvös kártyáiba, a vállalaton belüli összekuszált szálak sűrűjébe, az áruértékesítés ellentmondásokkal teli folyamatába ô sem láthatott bele, a belföldi és külföldi érdeklődőkkel történt tárgyalások menetébe pedig kevés beleszólása volt - így nehéz helyzet elé állították. Nem is beszélve a minden tekintetben padlóra került gyáróriás ázsiójáról, az eladósodott, hitelét, pénzét és hírnevét vesztett vállalat külső megítéléséről. A fiatal jogász szinte éjt nappallá téve dolgozott, igyekezett közvetlen munkatársaival elindulni egy olyan ösvényen, mely a mielőbbi konszolidálódáshoz, talpra álláshoz vezethet. Nem csoda tehát, hogy sem kedve, sem ideje nem volt a hírközlő szervek munkatársaival találkozni. Jómagam is több ízben próbálkoztam, személyesen és telefonon is érdeklődtem, míg végülis április 28án kötélnek állt és sikerült vele a csődeljárás kilátásairól, az eddigi részeredményekről, a gyárat illető terveiről, elképzeléseiről is elbeszélgetnem. • Sabo úr, amikor kinevezése után két nappal beszélgettünk, csak pár mondatban volt hajlandó vázolni a helyzet súlyosságát, érzékeltelni az önre és munkatársaira váró feladatok mélységét. Akkor első helyen emiitette a valós helyzet feltérképezésének fontosságát, a gyárról elkészítendő összkép és anyagi mérleg megteremtését. Milyen most ez a kép, hogyan fest a gyár pénzügyi mérlege? - Sok mindenre fény derült, sok mindent látunk már, de még nem állt össze egy hiteles összkép, ami a tényleges helyzetet tükrözné. Ennek több oka is van: egyrészt csúszásban vagyunk - nem volt idő a felkészülésre -, hiszen az utolsó pillanatig minden kérdéses volt, még az én kinevezésem is. A másik dolog pedig az, hogy továbbra is folyamatban van a leltározás, a kintlévőségek és tartozások jogi kérdéseinek tisztázása, az aktívumok és passzívumok tényleges felmérése. Szinte az első naptól kezdve finiselünk, s előre tudjuk, hogy Sz a csődeljárási terv, amelyet majd leteszünk a minisztérium asztalára, még módosításra, pontosításra szorul. • Hányan dolgoznak a.nem éppen hálás feladatok teljesítésén? Mostani beszélgetésünket éppen egy vezetőségi ülés előzte meg. Mit értenek önök a mostani helyzetben vállalatvezetésen és egyáltalán, milyen a kollektíva felállása? - Jelenleg 250-en vagyunk, akik a felszámolás előkészületein és az értékesítési - árverési - terveken dolgozunk, illetve leltározunk. Lényegében négy csoportba sorolhatók a munkatársak, aszerint, hogy mely területtel foglalkoznak. Külön munkacsoport foglalkozik például a felszámolási stratégia kidolgozásával, egy másik a gazdasági ügyekkel stb. A vezetőség tagja valamennyi munkacsoport vezetője, valamint Pika mérnök. • Állítólag az újrafoglalkoztatott dolgozóknak vissza kell adniuk a végkielégítést. És apropó: mit csinál, hol van most a volt igazgató, Bakó úr? -Ami a kérdés első felét illeti, bevallom bonyolult helyzet állt elő, és egyelőre a számunkra is megfelelő áthidaló megoldást keressük. Ami pedig a volt igazgató személyét illeti, ő természetesen itt van, hiszen aktív részt kell vállalnia a mérleg elkészítésében. Mint a gyár volt jogi képviselőjének, neki kell átadnia a gyárat - ő tehát továbbra is fontos és felelős személy. • Beszéljünk most a gyár vagyonáról. Úgy hírlik, belföldi és külföldi érdeklődők, üzletemberek egymásnak adják a kilincset. Az eladás, árverezés ugyan még messze van, mégis: milyenek a kilátások? - Az igaz, hogy belföldről és külföldről egyaránt sokan érdeklődtek már. Vannak, akik csak gépeket vennének, melyeket el is vinnének, vannak, akik egész technológiát, gépsorokat vásárolnának azért, hogy azt saját gyárukban szereljék fel. Olyanok is akadnak viszont, akik itt, Füleken is hajlandók lennének üzemeltetni a megvett gyárrészleget, sőt, már olyan érdeklődő is akadt, aki az egész gyárra igényt tartana. Dilemmák előtt állunk, hiszen a csődgondnoknak a törvényből eredően az a feladata, hogy minél hatékonyabban értékesítse a gyárat, hogy aztán az adósságterheket, a hiteleket és egyéb pénzügyi dolgokat rendezni tudja. Ha viszont a dolog emberi oldalát vesszük - és ezt egy csipetnyi lokálpatriotizmussal is megtoldjuk -, akkor arra kellene összpontosítanunk, hogy minden itt maradjon és helyben üzemeljen. Ezért is kell mindezt alaposan mérlegelés, megfontolás tárgyává tenni, s mivel kényes kérdésről van szó, nem szabad egyoldalúan és elhamarkodottan dönteni, illetve cselekedni. Az viszont tény, hogy az idő is sürget. • Úgy tudom, Zászlós Gábor, a kormány alelnöke is ebben az ügyben járt nemrég Füleken. - Valóban így van. Ő a városi vezetőkkel közösen arról igyekezett meggyőzni minket, hogy a lakosság foglalkoztatásának megőrzése és a termelés újbóli beindítása rendkívül fontos a város és a környéke számára. Szerintem az árveréseken, egy-egy konkrét ajánlaton, személyen és társaságon múlik majd minden. Én a legtöbb esélyt egyelőre a kádgyártás újbóli beindításának adom, persze, csak a számlák rendezése után. • Mikorra véli tehát reálisnak a gyár, vagy egyes részlegeinek valamilyen formában történő újraindítását? - Ez még sok mindentől függ, mint ahogy már emítettem is. Normális körülmények között hat hónapon belül kellene lezajlania egy ilyen csődeljárási folyamatnak. Nem akarom dramatizálni a helyzetet, de helyzetünk nem egy általános csődhelyzetet jelent. Ha egy utolsó pillanatig funkcionáló kolosszus lettünk volna, nem pedig raktárra - tehát veszteséget - termelő vállalat, akkor más volna a helyzet. Nincs ok türelmetlenségre, hiszen több esetről is tudomásom van, ahol már több mint egy éve húzódik a csődeljárás. Mi mindenesetre nem szeretnénk feleslegesen húzni az időt: egyrészt az érdeklődők, a vállalkozók is sürgetnek, másrészt mi is látjuk, itt minél előbb munkát kell adni az embereknek, a munkanélküliek népes hadának, mert különben a város is „bomlásnak" indulhat. Sajnos, még napjainkban is előjönnek olyan dolgok, amiről eddig nem tudtunk, amivel eddig nem számoltunk. Csak azt tudom erre válaszolni, hogy bennünk megvan a jóakarat, és meg is lesz, s mindent megteszünk, hogy ez még szeptember végéig be is következzék. • S végűi még egy időpontra vonatkozó kérdés. Mikor tud majd olvasóinknak kicsit pontosabb tájékoztatást, konkrét számadatokkal és időpontokkal kiegészített információt adni? - Hogy mennyire lesznek konkrétak, azt még nem tudom, de körülbelül május végére már tisztább lesz a kép. Ha ez önnek megfelel, akkor újból találkozhatunk. POLGÁRI LÁSZLÓ Értesítjük Önöket, hogy a Dunaszerdahelyi Járási Építőipari Vállalat 1992. május 1-jével részvénytársasággá alakult, melynek új neve Ha még nem határozott, figyelmébe ajánljuk Önnek, családtagjainak és ismerőseinek, hogy vagyonjegyes részvényeit fektesse a jövőbe, melynek biztosítéka az OSP DANUBIUS részvénytársaság. Azonosítási számunk (IČO): 31 412 637. Érdekünk a Csallóköz fellendítése és fejlesztése, melynek aktív részvényese Ön is lehet. A részvénytársaság elnöksége ÚP-924 SS : • !I : ::I :: : .. : 5>:B !"• : : : SSIIÍ : ' . I ! . : • ::: IFSSS ÍJSS . : ' : F! . . : • : Tisztelt olvasók! HHkv
