Új Szó, 1992. május (45. évfolyam, 103-126. szám)

1992-05-01 / 103. szám, péntek

AZ ELLENZÉK BOJKOTTJA MIATT FÉLBESZAKADT AZ SZNT ÜLÉSE (Munkatársainktól) - A Szövetségi Gyűlés viharos szerdai ülésén a képviselők úgy döntöttek: titoktartási kötelezettség mellett írásban kapják meg az újságíró-szövetségek ügynöktagjainak névsorát. Egye­lőre tisztázatlan úton a Telegraf című Klaus-párti napilap csütörtöki számában közölte a cseh és szlovák ügynök-újságírók listáját. Ez dilemmát váltott ki a szlovák törvényhozásban, amely a jóváhagyott program szerint tegnap zárt ülésen vitatta volna meg a kérdést. Mindjárt a legelején úgy döntöttek, hogy a tanácskozás nyilvános lesz, hiszen a lista már ismert. Ennek ellenére élénk vita bontakozott ki. Martin Krajčovič (PDU) úgy tar­totta, hogy a listát mégis fel "kell olvasni, mert az újságban közölt nem teljes, sőt követelte, hogy az SZNT-hivatal munkatársainak átvilá­gítási eredményeit is ismertessék. Marian Andel (SZNP) a pozitívan lusztrált kormánytagok, Marcel Strí­ko pedig az ügynökképviselők ne­veinek nyilvános felolvasását is kö­vetelte. Ľubomír Fogaš (DBP) beje­lentette, pártja nem kíván részt ven­ni egy törvénysértő eljárásban, és ezért képviselőik kivonulnak a ta­Amióta Bosznia-Hercegovinában háború dúl, a főváros, Szarajevó még nem élt át akkora ágyúpárbajt, mint a tegnapra virradó éjszaka. Minden városnegyedben robbantak a gránátok, leginkább llidzi és a But­mir repülőtér térségében. Szerb for­rások szerint este 8 után hullottak az első gránátok Stari Gradra, ahol a második katonai körzet parancs­noksága van. Senki sem tudta azon­ban biztosan megmondani, hogy ki lőtt. Katonai források szerint este tízkor indult meg a támadás a repü­lőtér ellen, amely jelenleg a jugo­szláv hadsereg kezén van. A belgrádi televízió reggeli híra­dása szerint az éjszakai harcok va­lószínűleg nagyon sok halálos áldo­zatot és sebesültet követeltek, a pontos számok egyelőre nem is­meretesek. A reggeli órákban meg­nácsteremből. Hasonló álláspontra helyezkedtek a Szlovákiai Zöldek Pártjának és a Szlovák Nemzeti Párt képviselői is. František Mikloško elnök azon volt, hogy mivel a Teleg­raf úgy is közölte a neveket, a kér­dést le kell venni a napirendről, de véleményével kisebbségben ma­radt. A személyeskedésektől sem mentes vitában végül azok kereked­tek felül, akik szerint a nyilvánosság­ra hozatallal megakadályozható, (Folytatás a 2. oldalon) nyugodott a helyzet Szarajevóban. Butrosz G hal i ENSZ-főtitkár úgy döntött, hogy Boszniába küldi a bé­keműveletek szervezésével megbí­zott helyettesét, Marrack Gouldin­got. Az lesz a feladata, hogy felmér­je a boszniai békeakció beindításá­nak lehetőségét. Egyébként a múlt hét vége óta heves viták folynak a Biztonsági Tanácson belül arról, hogy küldjenek-e békeerőket Bosz­nia-Hercecjovinába. Például az Egyesült Államok és Nagy-Britannia úgy véli, hogy ezt a mostani helyzet nem teszi lehetővé. Thomas Picke­ring amerikai nagykövet azt mond­ta: a kéksisakosok feladata a béke fenntartása, de csak akkor, ha már korábban létrejött a békemegállapo­dás és azt tiszteletben is tartják. (Folytatás a 3. oldalon) M EGHIÚSULT LÓSZERLOPÁS MIT ROBBANTOTTÁK VOLNA? Tegnapra virradó éjjel két idegen két zsáknyi plasztik robbanószert zsákmányolt volna a galgóci lőszer­raktárból, ha az őrök rajta nem csí­pik őket. Az egyiket a helyszínen letartóztatták, a másik elmenekült. A lopást megakadályozó katoná­kat Jozef Tuchyňa, a Keleti Katonai Körzet parancsnoka azonnal sza­kaszvezetővé és őrmesterré léptette elő. Az éber őrök pénzjutalomban részesültek, s az őrség valamennyi tagja három nap rendkívüli szabad­ságot kapott. A sajtóiroda tudósításából kiderül az is, hogy az elfogott tettes 19 éves, s társa ennél az egységnél töltötte katonaéveit. Az őrség tagjai, miután felfedezték a hívatlan látoga­tókat, átgondoltan cselekedtek. A katonák megtalálták a rendszám nélküli Ford Fiesta márkájú autót is, amellyel a zsákmányt szállították volna el. Jozef Tuchyňa szerint a robbanó­szerlopás megrendelésre történt. A kérdés az, ki áll az ügy hátte­rében?! ( N Lap nki - obi száma hétfőn, május 4-én jelenik meg. Á TARTALOMBÓL; • Az utcára nem tehetnek w okról, .-íhk'irí - >• kuf • A": • gatva - Lovász Attila írása ^ ' •••:••••: ' •• ' '"J A rendszerváltás előtti évtizedek dobhártyare­pesztően hangos május elsejei felvonulásokat hoztak halvány és erőtlen szónoklatokkal, „az országot lelkesen építő nép" vállon veregetésével és annak hozzáfűzésével: ha vannak is bajok, jól dolgozunk, haladunk. Mármint az országépítő nép. A hajópáncél mögül szónoklók és tribünlátogató elvtársaik arról beszéltek, hogy ami eddig nem sikerült, ami nincs meg, majd sikerül jövőre, majd meglesz ezután meg azu­tán... Békések voltak a majálisok is: hála a körhinták­ÜNNEPEN nak, a lacipecsenyének, a kissé borgőzös hangulatnak emitt mégiscsak a belülről fakadó derűből volt több. Mostanában azonban mintha lehangoltabbak vol­nánk. Jó két esztendeje már a változások és várakozá­sok sodrásában élünk; és mindeközben sok az embe­rekben a bizonytalanság. Ma is azt mondjuk: a munka létünk alapja. Ez igaz. De milyen ez az alap? Az egyre bonyolultabb belpoliti­kai és gazdasági helyzetben mindinkább a gyengéit, a fogyatékosságait tapasztaljuk. Pedig ma létkérdés a megújhodás - a szó eredeti, nem pedig a kommunista frázispufogtatók által elcsépelt értelmében. Még ponto­sabban: a demokratikus megújhodás az, amire szüksé­günk van. Ennek érdekében - annyi más mellett - felszínre kellene hozni magunkból agyunk, lelkiisme­retünk tartalékait. Ezen a ponton mindnyájunkra nézve kötelezőnek tartom az őszinte önvizsgálatot. Ugyanis sokasodnak a számlabenyújtók, a követelődzők: miért tartunk még mindig csak itt? „Ennyi idővel" a rend­szerváltozás után miért nem telik mindannyiunknak többre? Félreértés ne essék! A jobbra, a többre vágyás, az igényesség üdvözlendő. Ám legalább ennyire lénye­ges, hogy a józan megfontolást, mérlegelést, valóságlá­tást, négy évtized reálszocializmusáriak csúfondáros kudarcát, illetve e zsákutca következményeit se hagy­juk figyelmen kívül. Némely dolgokról nem lehet és nem is ajánlatos megfeledkezni, de nem ezzel tüntet­hetjük el a rögöket. Csakis a múlt hibáival ma, 1992 tavaszán már nem lehet operálni - de bajaink egyik eredetének tekinteni igen. Ez van, mondhatnánk; ám ezt nem, illetve nem mindent kell belőle szeretni. Nem kell például szeretni a rendetlenséget, a felelőtlenséget, az acsarkodást, a közérdek semmibevételét. Hiszen a jobb, a nívósabb, az emberibb, a demokratikusabb, az anyagilag is gaz­dagabb életre nyíló ajtó kulcsa nem a nacionalizmusok­ban, a populista és demagóg szólamokban, hanem a mi zsebünkben, akarom mondani: a rövidesen birtokunk­ba jutó szavazócédulákban van. .Szóval: a munka! Megértem a nehezen élőket, az épp hogy felszínen maradókat, akik mindennek ellené­re hajtják magukat: dolgoznak, indulatuk az én indula­tom, kérdésük az én kérdésem is: hogyhogy sokan munka nélkül is („legföljebb" cseh- és magyarellenes­ségre, a kommunizmus restaurációjára építő, nemzeti színű szólamokat szajkózva; esetleg" a múltban össze­ügyeskedett pénzecskét, telkecskét, összeköttetésecs­két élelmesen felhasználva) mérföldes léptekkel halad­nak a meggazdagodás útján? Nem a megérdemelt és megszolgált gyarapodás ellen, hanem a macskaügyessé­gű köpönyegforgatók ellen szólok, akiknek sohasem görbül még a hajuk szála sem. A munkától sem. Május elseje ünnep. Alkalom tehát a pihenésre, de töprengésre is. A pihenés után pedig a munkát ajánlom. De a töp­rengés tárgyául is, hiszen nyomós okom van rá: rozsda­foltokat látok sokasodni a tisztességgel, becsülettel végzett, az egyén és a ön javát egyaránt szolgáló munka képzeletbeli glóriáján. Ünnepen és hétköznapon egyaránt. MIKLÓSI PÉTER ÁGYÚPÁRBAJ SZARAJEVÓBAN BOSZNIA-HERCEGOVINÁT FELVETTÉK AZ EBEÉ-BE EGY ZÁSZLÓ MONOLÓGJA Először csak a fiatalok nem akartak vinni bennünket, aztán már az idősebbek sem. Futkároztak a berezelt pártelnökök, Józsi, kapsz egy százast, kettát is, csak vidd a zászlót. (5. oldal)' Péntek, 1992. május 1. • Ára 2,80 korona XLV. évfolyam, 103. LEZÁRULT AZ ÚJJÁSZÜLETÉS IDŐSZAKA (Munkatársunktól) - Kétéves, megfeszítő törvényalkotó munka után tegnap a déli órákban véget ért a Szövetségi Gyűlés VI. választási időszaka, s egyben a kamarák 22. együttes ülése is. Ezen a napon a képviselők még módosították a parlament .ügyrendjét, e szerint a jövőben a képviselők nem változtathatnak frakciót. Előterjesztettek a Csehszlovák Vasutakról szóló törvényjavaslatot is. A vasúti közlekedés és szállítás gazdasági és műszaki problémáinak megoldását célzó képviselői tör­vényjavaslatot nem támogatta a DSZM és az SZKDM, s mivel a szavazáshoz nem volt jelen kellő számú képviselő, az ülést vezető KINEK HARMINCADJÁRA KERÜL? Megszámláltattak a pozsonyi magyar könyvesbolt napjai... szám Amitől sokan tartottak, úgy tűnik, bekövetkezik: lehet, hogy a szlovák főváros egyetlen magyar könyves­bolt nélkül marad. A közkedvelt, s nem csupán magyarok által láto­gatott üzlet felszámolási tervéről a boltvezető, Ščeglíkné Major Aranka, különös módon értesült: sajnálkozó vásárlók közölték vele a hírt, hogy a Staromestské noviny (óvárosi Újság) idei, hetedik számá­ban arról ír, miszerint a nem lakás céljára használt épületek sorsával foglalkozó bizottság döntése alapján elveszik tőlük az üzletet. A különös hangvételű közleményben többek közt az is szerepel, igaz, zárójelben (mintegy üzenetként), hogy annak ellenére született ez a döntés, hogy bizonyos képviselő úr haragudni fog... Az utalás nyilvánvalóan Do­bos Lászlónak szól, aki többek közt a kulturális miniszterhez fordult se­gítségért a rég dédelgetett terv meg­hiúsítása ügyében. Igaz, az említett bizottság (melynek vezetője Magda­léna Malinová asszony) a kulturális minisztert sem méltatta válaszra, amikor az magyarázatot kért tőlük. Nincs magyarázat. A Slovenská kniha könyvterjesztő vállalat, fize­tésképtelensége miatt, több köny­vesboltot felajánlott az illető kiadók­nak, így többek közt a magyar köny­vesboltot a Madách-nak. Ebbe a megegyezésbe csapott bele bom­baként a döntés: ,,A Mihály-kapu utca 6-os szám alatt található Ma­gyar Könyvesbolt helyiségeit ,,a nem kommersz kultúra támogatásá­ra alakiJlt társaság" kapja, illetve annak könyvesboltja lesz az 1953­ban megnyitott magyar bolt helyén. A „salamoni" döntésben csupán az a különös, hogy ilyen arrogáns mó­don született, mindennemű felszólí­tás, értesítés, vagy esetleg más he­lyiségek felkínálása nélkül, a min­- Bačinský úr, mit szól hozzá, jól csináljuk? (A Szövetségi Biztonsági és Információs Szolgálat elnöke - középen - a szövetségi parlamenti képviselők gyűrűjében.) (Stanislav Peška felvétele) A SZÖVETSÉGI GYŰLÉS MÁR BEFEJEZTE... denkori felsőbbség kizárólagossá­gával. Megkérdeztük a boltvezetőt, mi a véleménye a dologról. - Mi legalábbis egy írásbeli értesítést elvártunk volna, hogy valóban nem kap­hatjuk meg az^ üzletet. Erre nem ez tör­tént, hanem valami egészen más. Az említett újságot kénytelen voltam kölcsön­kérni egy a bolt fölött lakó polgártól, így értesültem a döntésről „hivatalosan". A Madách és a Slovenská kniha megkö­tötték a szerződést, így tavaly október 10­től a könyvkiadó boltja vagyunk, létszám­mal, raktárkészlettel együtt, csak éppen a helyiségek maradtak a város tulajdoná­ban. A kiadó beadott egy kérvényt a la­kásbizottsághoz, a Slovenská kniha úgy­szintén, hogy utalják ki számunkra a bol­tot. A Madách elutasító választ kapott, indoklás nélkül. Erre a minisztériumhoz fordult, amely szintén írt egy levelet a la­(Folytatás a 4. oldalon) Méry Gábor felvétele Konštantín Viktorín alelnök megál­lapította, hogy politikai akarat hiá­nyában nem szavaznak a javas­latról. Nagy, helyenként személyeskedő vitát váltott ki az ülésteremben az újságíró­ügynöklisták közzététele. Jóllehet, szigo­rúan titkosnak minősített listákról volt szó, (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents