Új Szó, 1992. április (45. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-01 / 78. szám, szerda

1992. ÁPRILIS 1. ÚJ szól SPORT PLUSZ 10 HATÁROK NÉLKÜL * GASCOIGNE LÁTOGATÁSON. Rómában megtekintette a Lazio — AS Roma helyi rangadót Paul Gascoigne, az angol labdarúgó-válogatott sztárja is. Nem csoda, hiszen a középpályás már korábban elkötelezte magát a Lazióhoz. Jövendő játékostársaival már könnyebb edzésen is részt vett, azonban az átigazolás kérdésében a végső szót az orvosok mondják majd ki, Gascoigne egészségi állapota alapján. * WITT A BÍRÓSÁGON. Az olimpiai aranyérmes műkorcsolyázónő, Katarina Witt azért jelent meg egy kaliforniai b'róságon, hogy tanúskodjon az ellen a férfi ellen, aki fenyegető leveleket küldött neki. A vádlottat, a 47 éves Harry Veltmant, aki saját ügyvédje a tárgyaláson azzal vádolják, hogy fenyegető leveleket küldött Wittnek. írt két olyan levelet is, amelyben megfenyegette; megöli vagy megsebesíti a világhírű sportolónőt. Az FBI-ügynök, aki letartóztatta Weltmant elmondta, Witt száz levelet adott a szövetségi nyomozónak, amelyek közül kettő 10 fényképet is tartalmazott a férfiról az ágyban. — Nagyon boldog vagyok, hogy folytathatom a. korcsolyázást, mert ez az eset alaposan megzavarta felkészülésemet — nyilatkozta Witt. * FOLYTATÓDIK A KIÁRUSÍTÁS. A Crvena Zvezda Beograd labdarúgócsapata tavaly remek évet zárt: megnyerte a Bajnokcsapatok Európa Kupáját és a Világ Kupát. Nem csoda, hogy óriási az érdeklődés a belgrádi futballisták iránt. Néhányan már egy éve eltávoztak (Proszinecski, Binics, Jokszimovics stb.), ezért Dragan Dzsajics, a klub elnöke (korábban a kontinens egyik legjobb balszélsője) a szezon végéig átigazolási zárlatot rendelt el. Ennek ellenére mégis kezdetét vette az újabb kiárusítás. A 27 éves középpályás Vlada Sztosics a spanyol bajnokságban szereplő Real Mallorca együtteséhez igazolt. Úgy hírlik, drága volt Dzsaijcs engedélye... * MÉGIS LESZ BÉKEVERSENY. A korábbi híresztelésekkel ellentétben az idén is megrendezik a kerékpáros Békeversenyt. Ehhez nagyban hozzájárult az, hogy mindhárom rendező ország tévétársaságai beszámolnak majd az eseményről, ami felkeltette a szponzorok érdeklődését. A viadal költségvetése félmilió márka! Csehszlovákia, Lengyelorszság és Németország is fedezi saját területén a költségeket, ezen kívül még a kerékpárosok díjazása is az ő gondjuk. Előreláthatólag 50 ezer dollár lesz a verseny összdíjazása, és a győztes (úgy mint tavaly) Favorit személygépkocsit kap ajándékba. A pénzdíjazás az amatőr Világ Kupa-viadalhoz képest megfelelő, azonban a hatalmas költségvetés miatt alacsonynak mondható. * ÚJABB POZITÍV DOPPINGTESZT. A Német Úszó Szövetség bejelentése szerint egy férfi úszójuk doppingvizsgálata pozitív eredményt hozott. A későbbiekben kiderült, a 21 éves Sven Hackmannról van szó, aki jó formában szerepelt a Világ Kupa-sorozaton. Mint kiderült, Hackmann szteroidokat tartalmazó injekciókat kapott sérülésének kezelése során. A versenyző nem tudott arról, hogy a kúra során szteroidok jutottak a szervezetébe. A német szövetség illetékesei szerint nem lehet messzemenő következtetéseket levonni az esetből, miután ugyanabban az edzőtáborban járt 37 versenyzőnek negatív volt a vizsgálati eredménye. * SZEGÉNY VILÁGBAJNOK. Lehet, hogy pénzhiány hiúsítja meg Georges Jobe-nak, az 500 köbcentiméteres kategória motocross-világbajnokának a részvételét az idei világbajnokságon. A Hondán motorozó bajnok közölte, négymillió belga frankra van még szüksége szponzoroktól, hogy meglegyen az induláshoz szükséges tízmillió frankos költségvetés, amely nélkül nem tud részt venni az idei versenyeken. * TÉRKÉPOLVASÁSBÓL ELÉGTELEN. A Dinamó Bucuresti labdarúgói nemrég törökországi portyán vettek részt, s közben kaptak egy ajánlatot: lépjenek pályára Ciprus török megszállás alatt lévő északi részén is. A FIFA tudomást szerzett róla, hogy a román bajnok a tiltás ellenére mérkőzést játszott három olyan csapattal, amelynek nincs hivatalosan is elismert szakszövetsége, ezért szigorú büntetést helyezett kilátásba. A Dinamó vezetői földrajzi tájékozatlanságot emlegettek, s azzal védekeztek, hogy politikai szempontokat nem vettek figyelembe, amikor lekötötték a találkozókat. A román szövetség a FIFA büntetését is megelőzve, egymillió lej pénzb'rságra kötelezte a Dinamót. A térképolvasásból elégtelenre vizsgázott Paul Moga ezredest, ő vezette a Cipruson járt küldöttséget, azonnali hatállyal menesztették a tisztségéből, (sz) A CSODA ÚJJÁSZÜLETÉSE ADALÉKOK A NYÁRASDI KÉZILABDA MAGÁNKÉZBE ADÁSÁHOZ Immár több mint két évtizede tart a nyárasdi kézilabdacsoda. Hírneve van az országban, magáénak tartja számtalan dél-szlovákiai sportbarát. Egy női csapat, amely NÉMETH PÁL keze alatt tört fel az ismeretlenségből, bajnoki dobogóra került, s az egykori nagyok után érkező évjáratok is sikeresen állják az élvonalbeli szereplés viszontagságait. De olyannal még egyszer sem találták mgukat szemben, mint februárban. Egyenesen a megszűnés veszélyével kellett szembenéznie a szakosztálynak, miközben a csapat nem a legrosszabbul szerepel a bajnokságban. Olyannyira elapadtak a nyárasdi kézilabda pénzforrásai, hogy a meglévők már az alapvető feltételek megteremtéséhez sem voltak elegendőek. És ebben a helyzetben még a szalmaszálba is belekapaszkodtak... Eszükbe jutott egy múlt évi szponzoruk, a komáromi Center Danubia Komora Gondolták, telefonon felhívják vezetőjét, hátha az idén is besegíthet. Meglepetésükre azonban az immár Coimpex cég Januártól vendégjátékos Nyárasdon Racskó Katalin (lövés közben), tehetséges szenei kézilabdázó Vajon min töpreng a napokban Németh Pál edző? egyenesen vásárlási szándékával állt elő. Rögtön megkezdődtek a tárgyalások, rövidesen az előszerződés is megszületett. Ennek értelmében azonnali támogatást adtak a szakosztály fenntartására. Ahhoz, hogy a nyárasdi kézilabda teljes mértékben magánkézbe kerülhessen, a szakosztálynak először a helyi Družstevník ^testnevelési egyesületből kellett kilépnie. Nos, erre az írásos kérvény benyújtása után a vezetőség áldását is adta. S ez éppen elegendő lett volna, mivel ha nincs vagyonátruházás, az előírások szerint nem szükséges a tagsággal jóváhagyatni. És Nyárasdon a kézilabda-szakosztály egyetlen fillér értékű vagyont sem vitt magával. A sportcsarnok az egyesületé, akárcsak a többi berendezés, amely az I. ligás csapat tevékenységénél elkerülhetetlen. így hát a tagság összehívása és igenlő válasza mindössze az egyesületi vezetést nyugtatta meg, a kilépés tényén már aligha változtathatott. Mégis többen izgalommal várták a pénteki összejövetelt. Úgy folyt a vita, mintha még semmi sem dőlt volna el. Fokozatosan nyitották fel a szemünket az érdekeltek, hogy felfogjuk a valós helyzetet. Megértem a nyárasdi kételyeket. Ebben az áldatlan anyagi állapotban a folytatás csak tulajdonosváltással volt elképzelhető. Hogy ezzel egyetértettek a jelenlevők, azt kézfelemelésük is bizonyította. Félelmük azonban másból táplálkozik: megmarad-e nyárasdinak a csapat, s a helyi sportcsarnokban jétssza-e majd hazai mérkőzéseit? Nos, azzal, hogy az újonnan alakult klub az SC Coimpex Topoľníky nevet vette fel, nincs kétség a faluhoz való kötődése felől. Hogy rendszeresen bérli-e majd a nyárasdi sportcsarnokot, az megegyezés kérdése. Az új tulajdonost üzleti érdekek vezérlik, s nyilván oda viszi csapatát játszani, ahol anyagiakban is megéri neki. A nyárasdi kézilabda-hagyományt azonban tiszteli és folytatni szeretné. Ebben bízhatnak a helybeliek, az örökké megváltoztathatatlanban már aligha. Tulajdonosváltásával a nyárasdi kézilabda túlnőtte korábbi önmagát. Önkéntességből, lelkesedésből és csekély pénzforrásaiból nem tudott volna tovább létezni. Újjá kellett születnie ahhoz, hogy a változó országban is megszerezze létjogosultságát. Nem kevés anyagiakra volt szüksége. A Coimpex hozta a pénzt, a helyi Družstevník adta a szinte felbecsülhetetlen értékű szakosztályt. Emberekkel, tudásukkal, képességükkel együtt. S összefonódásukból új klub született, teljesen önkéntes alapon. Működését az első lépésektől kezdve árgus szemekkel figyeljük majd. Egész Dél-Szlovákiában. Alighanem azonban az ország is észreveszi e tájainkon páratlan sportvállalkozást, amely tovább öregbítheti a nyárasdi női kézilabda hírnevét, összefoghatja a sportág dél-szlovákiai feltörekvő és utánpótlást nevelő bástyáit. Ráadásul egy olyan komáromi magáncég nevét viseli, amelynek tulajdonosai üzletet, fantáziát látnak benne, s évente milliókat hajlandók áldozni rá. S az érdekek ilyen gyors egymásra találása felér egy újabb csodával J. MÉSZÁROS KÁROLY Bertalanná Dibuz Erika csapatkapitányként már a jövendő csúcsokat szemléli (Nagy László felvételei) JIM COURIER, A SAPKÁS KIRÁLY A 21 éves Jim Courier tavaly Párizsban a francia nemzetközi teniszbajnokságon aratott sikerével tört be a legjobbak közé. Az idei első Grand Slam-versenyen, Melbourne-ben újra diadalmaskodott; ezzel megszilárdította helyét a legjobbak közt. Februárban pedig — miután San Franciscóban a döntőig jutott el —felülhetett a teniszvilág képzeletbeli trónjára, az ATP-ranglista éllovasává lépett elő'. (A legfrissebb állás szerint — Key Biscayne után — újra csak a 2.) Holott az egykori Bollettieri-tanítvány olykor még mindig gyermekkori kedvenc sportjáról, a baseballról álmodik... Igen, Courier, a napsütötte Florida gyermeke, kezdetben mindenféle sportággal foglalkozott, ám leginkább a baseball nyerte el a tetszését. Persze e mellett — mint vérbeli amerikai — kosarazott, a futball amerikai változatát is kedvelte, no meg a labdát ütötte. Ügyesebb, mozgékonyabb és főleg erősebb volt kortársainál. Arról ábrándozott, hogy felnőve hivatásos sportolóként, mint baseballjátékos keresi majd kenyerét. Bár szülei nem idegenkedtek e gondolattól, mégis egy gyors elhatározás után 13 évesen először a Hopman-féle, később pedig a Nick Bollettieri vezette „teniszkeltetőbe", a világ talán legjobb tenisziskolájába került. Jim valósággal berobban fiatal társai közé, és 15, majd 16 esztendősen megnyerte az ifjúságiak nem hivatalos világbajnokságát, az Orange Bowl-t, ami magyarul annyit tesz, narancsos tál. E fegyvertény csupán a legendás hallgatag svédnek, Björn Borgnak sikerült tizenéves korában. A rakétarajt után azonban elmaradtak a további sikerek, hosszú ideig „rossz passzban" volt. Igazi áttörést nem tudott elérni a felnőttek világában, már-már azt mondták róla, csak egy a sok közül. Mivel bikaereje korántsem párosult higgadtsággal, így aztán „mélyrepülése" idején sok mindennel foglalkozott, a teniszt kivéve. Még a zene világában is elkalandozott, különféle bandákat alapított, a tagokat a tenisztársak közül válogatta. Ó a dobok mögé ült, s úgy püfölte őket, ahogy az utóbbi időben ellenfelei labdáit. Mielőtt azonban összehozott volna egy slágergyanús szerzeményt, végre a tenisz is megjutalmazta a tékozló fiút: 1989-ben Bázelben megnyerte élete első tornáját, ahol a fináléban Stefan Edbergnél bizonyult jobbnak. Ezzel neve bekerült a sportvilág tudatába, bár egy ideig újra csak elmaradt a folytatás. Sportpályafutásában fordulópontot jelentett, hogy 1990-ben Jósé Higueras, a spanyolok egykori kiválósága vette át edzéseinek irányítását. Az a Higueras, aki korábban már Michael Changot is segítette, és 1989-ben a francia nemzetközi bajnokságon a győzelemre vezette. Meglepő módon ugyanezt ismét sikerült elérnie, mégpedig két évvel később az új tanítványával. Courier-nek a párizsi Rolnd Garros-on egyyszerűen nem volt ellenfele. Olyan agresszíven játszott az alapvonalon, olyan kőkeményen ütötte vissza a labdákat, hogy mindenkinek fejet kellett hajtania előtte. A rendkívüli fizikai képességekkel rendelkező, hihetetlenül erős teniszező kétkezes fonákja talán a legjobb a világon. És még valami: ha a háló közelébe kerül, akkor nem cifrázza, úgy „öli" meg a labdát, hogy szinte bepasszírozza azt a salakba vagy a betonba. Higueras természetesen pozitívan értékeli védence egyre javuló játékát, s azt, hogy már csak a tenisszel foglalkozik: „Jim korábban mindent erővel, nyers erővel akart megoldani. Végre sikerült megértetnem vele, nyerni csak ésszel lehet. Az embernek a fejét is kell használnia játék közben. Egyre kevesebbszer borítja el az agyát a mindenáron győzni akarás, ami sok kudarchoz vezetett. Ma már gondolkodik, észel játszik a pályán." A jelenlegi világelső hasonlóképpen érzékeli a változásokat: „Lehiggadtam, látok a pályán és rájöttem, a körülményekkel nem szabad törődni. Az edzőm megtanított arra, hogy örömteli életet éljek. Ezáltal kiegyensúlyozottabbá váltam, ami javuló játékomon is látszik." Melbourne-ben a Grand Slam-sorozat első felvonásán egyszerűen nem volt, ki megállítsa diadalittas menetelését. A fináléban Edbergnek meg kellett hajolnia játéktudása előtt. Ennek ellenére, nem közismert versenyző. Olyasféle sztár — mint mondjuk a közönséget szórakoztató Jimmy Connors, az utolérhetetlen technikai alakításaival és fenegyerek viselkedésével híressé vált John McEnroe, vagy akár Andre Agassi, a tarkabarka bohóc címet kivívó kortárs — aligha válik belőle. Egyetlen ismertetőjele: süssön a nap vagy sem, teremben játszik vagy szabadban, Jim sohasem veszi le a fejéről a baseball-sapkát. „Amíg teniszezni fogok, ez a sapka mindig a fejemen lesz"— nyilatkozta legutóbb. Az ausztráliai sikere után, miután megfürdött a Yarra folyóban — Boris Becker, az előző bajnok teremtette a hagyományt —, felvette rövidnadrágját, és a fehér fejfedő nélkül könnyedén elvegyült a tömegben. Mr. Anonymous, azaz Ismeretlen úr, írták róla az ottani lapok. Őt a legkevésbé sem zavarja, hogy nem lubickol reflektorfényben: „Vannak dolgok, amik iránt nem sóvárgok, és a hírnév nálam ebbe a kategóriába tartozik. Sohasem leszek Andre Agassi, akit minden tinédzser ismer a reklámokból, öltözékéről, hajviseletéről. Szívesen járok moziba vagy étterembe anélkül, hogy az emberek észrevennének." A floridai fiú mindenféle látványosság nélkül csak teniszezik. Jim Courier, aki korábban oly sokszor áhítozott a baseball után, a francia és az ausztrál bajnokság győzteseként, és mint világelső, kétséget kizáróan a nagy teniszezők sorába lépett. (só)