Új Szó, 1992. április (45. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-07 / 83. szám, kedd

5 MOZAIK ÚJ szói 1992. ÁPRILIS 7. MA ESTE DÖNTENEK A KÉPVISELŐK VIHAR MUZSLÁN Lépten-nyomon halljuk: a magánvállalkozókat messzemenően támogatjuk, hisz ők azok, akik az országban a gazdasági fellendülést elősegítik. Tény: sokan vágtak bele a számukra korábban ismeretlen tevékenységbe. Az első lépéseket általában nehezen tették meg, hisz a kezdet sohasem könnyű. Annál bosszantóbb, hogy amikor végre egyenesbe kerülnek, születik egy határozat, és kész: vége a nagy terveknek vagy esetleg újra a nulláról indulhatnak. A leirtnoz nasonio neiyzetDe Került Mészáros Judit, muzslai vállalkozó is. Az elmúlt év júliusában társaival együtt bérbe vették a volt községi hivatal épületét - ő a férjével drogériát nyitott. Egy évre kötötték meg a bérleti szerződést azzal, hogy azt a lejárta után meghosszabbítják. Igaz, az év vége még nem közeleg, de a képviselő-testület legutóbbi ülése után megtudta: a község az épületet eladja. Gubó László polgármestertől megkérdezte, igaz-e a mende-monda. Határozott választ kapott: igen, a képviselő-testület így szavazott. Mészárosné nem tartotta tisztának az ügyet, ezért szerkesztőségünkhöz fordult: nézzünk utána, mi is történt. A tanács ülésére hívatlanul érkeztünk, de a megbeszélés után a polgármester és a jelenlévő képviselők készségesen tájékoztattak az ügyről. - A képviselő-testület utóbbi tanácskozásán ismertettem Árendás Béla mérnök kérvényét, melyben az állt, meg szeretné venni az épületet és ott pékséget kíván létesíteni - mondotta Gubó László polgármester. - Szavazásra bocsátottam a kérdést, és a 24 tagú testület 18 jelenlévő képviselője közül 17-en az eladás mellett voksoltak, egy társunk pedig tartózkodott. Arra nem gondoltam, hogy ilyen nagy vihart keverünk ezzel a döntéssel. Ezért úgy határoztunk, a következő alkalommal újra napirendre tűzzük az ügyet, és akkor döntünk véglegesen. A „vihar" közepette viszont már értesítették az érintettet, hogy megszavazták az épület eladását. Árendás úr már igen várhatta a kedvező döntést, ugyanis a polgármester szerint már a pékség terveit is elkészítette. Igaz, a jelenlegi bérlők szerződése még nem járt le, sőt van még néhány hónap arra, hogy tudassák velük: az év végén költözhetnek. A szavazó képviselők arra nem igen gondoltak, hogy a boltokat üzemeltetők, a szolgáltatásokat nyújtók mennyit fektettek be, hogy megfelelő körülményeket teremtsenek a tevékenységükhöz. Persze, nyomban érvelhetnek: az írásos szerződés csak egy évre szólt. Arra viszont Mészáros Juditnak nincs tanúja, hogy a polgármester a szerződés aláírásakor szóban kilátásba helyezte, hogy ez legalább fél évtizedre meg lesz hosszabbítva. A képviselők egy kicsit kényelmetlenül érezték magukat: valószínűleg sejtették, nem egészen tiszta a döntésük. A szolgáltatásokra, a boltokra is szükség van -, de mégis az eladás mellett szavaztak, s ezek után az épület eladásának újratárgyalását szorgalmazzák. Vajon miért? Ha tiszta lelkiismerettel hozták a határozatot, erre nem volna szükség... Vagy mégis? De akkor miért? Azt értem, hogy a pékség gondolatát azért is támogatták a képviselők, mert a jövendő tulajdonos ígéretet tett: az üzemeltetéshez szükséges transzformátort a község is használhatja majd, s legalább a faluMészáros Judit: „Minket nem kérdeztek meg, mielőtt döntöttek" nak ebben a részében megoldódik a gyakori áramkiesés okozta gond. - Erre nekünk nem volna 600 ezer koronánk - kommentálta a polgármester. Arra viszont nem tudott egyértelmű választ adni, mi lesz a sorsa az épületben lévő fodrászatnak, temetkezési szolgáltatásoknak, a szabóságnak és a többi boltnak. Szerinte ezeket esetleg külön-külön valahol a faluban majd el lehet helyezni... - Előfordulhat, hogy ha az épületet eladjuk, az új tulajdonos bérbe adja a vállalkozók által igényelt helyiségeket - közölte Gubó László. - Ezek szerint nincs szüksége a pékséghez az egész épületre? - tette fel a kérdést Mészáros Judit. - Akkor viszont miért nem kínálták fel nekünk is megvételre az általunk bérelt részt? Sőt, mi már akkor is megemlítettük vételi szándékunkat, amikor bérbe vettük, de akkor egyértelműen elutasítottak, mondván: nem lehet. Az is furcsa: az új kérvényezőnek azonnal válaszoltak, velünk pedig nem tudatták, hogyan döntöttek a sorsunkról. Azt csak a faluban hallottuk meg. - Azt azért mégsem kívánhatják a bérlők, hogy ők döntsék el, mi legyen az épülettel, melynek fenntartása költséges, és a bérleti díjat igazán méltányosan szabtuk meg - válaszolta a polgármester. - Ez utóbbihoz nem fér kétség - felelte Mészáros András. - De gondoljanak bele: én otthagytam a munkahelyemet, vállalkozni kezdtem és most, ha lejár a szerződésünk, nem tudom hogyan tovább - ez fel sem merült önökben? A képviselők csak bólogattak, igazat is adtak neki, csak az a múltkori döntés... Aztán megnyugtatták 3 vállalkozó házaspárt: meghívják őket és Árendás Bélát is a képviselő-testület ülésére, és tisztázzák: hogyan tovább. Ma este nem csupán az épületről döntenek a muzslai képviselők, hanem remélhetőleg a falu lakói igényeinek megfelelően a szolgáltatásokról, az ellátásról és nem utolsósorban néhány ember sorsáról is... DEÁKTERÉZ Mo/llf érdeklődéssel olvastam dr. HiI «dy y roshi Nakijamának, az Egészségügyi Világszervezet vezérigazgatójának felhívását, amelyben a szív- és érrendszeri betegségek elleni küzdelemre hivja fel a világ valamennyi lakosát, az országok vezetőit. Ugyanis az infarktus és az agyvérzés következtében a világon évente 12 millióan halnak meg, s több mint 10 millióra tehető azok száma, akik a betegség következtében rokkantak maradnak. „Ezért az idei egészségügyi világnapon annak érdekében verjük félre a harangokat, hogy az emberek tudatosítsák, többet kell tenniük egészségük megőrzéséért. Jelmondatunk: a szív verése - az egészség ritmusa." A WHO neves képviselője utal arra, hogy a szívbajt többnyire a helytelen életvitel okozza: - a zsíros, sós ételek fogyasztása, a kevés mozgás, a stressz, a dohányzás. Ismerős mondatok - gondolhatja a tisztelt olvasó, s (talán) eszébe jut, jó volna nem idegeskedni, nem ártana ledobni egy-két kilót, s csökkenteni kellene a dohányzást... Dé aztán minden marad a régiben. Pedig ahhoz, hogy egészségesebben éljünk, nem elsősorban pénzre van szükségünk, hanem szemléletváltásra. És nem majd, hanem most, azonnal. A Fülöp-szigeteken például az alap- és középiskolákban az egészséges életre nevelést évek óta tantárgyként oktatják. Rájöttek ugyanis arra, hogy könnyebb a gyereket időben rávezetni arra, mi számára az egészséges, mint. a felnőttek rossz szokásait megváltoztatni, illetve a betegeket gyógyítani. Hogy mi közünk van nekünk a Fülöp-szigeteki szokásokhoz? Talán semmi. De akkor nézzünk más példát. A Finnország keleti részén fekvő Észak-KaréA SZÍVÜGY-KÖZÜGY liát húsz évvel ezelőtt a szív- és érrendszeri megbetegedések terén világelsőként tartották számon. A halálesetek csökkenése érdekében az országban 1972-ben kidolgoztak egy átfogó társadalmi programot, amelybe nemcsak az életstílus, hanem elsősorban az étkezési szokások megváltoztatását ütemezték be, de kampányt hirdettek a dohányzás ellen is. Míg két évtizeddel ezelőtt a finnek 90 százaléka evett vajat, ma a lakosság 80 százaléka margarinra állt át. A tejivó nemzetként emlegetett finnek elutasítják a magas zsírtartalmú tejet, s az állam is azokat dotálja, akik egészséges élelmiszeripari termékeket termelnek, illetve forgalmaznak. Az eredmény? A százezer lakosra eső szívbajból eredő 720 haláleset 360-ra csökkent. A fejlett országokban tehát évtizedekkel ezelőtt tudatosították a veszélyt és célszerű intézkedésekkel elérték a halálozási arány csökkenését. (Az USA-ban az utóbbi 20 esztendőben 40 százalékkal!) Nem tagadják azt sem, hogy a szívés érrendszeri megbetegedések gyógyítása elképzelhetetlen és megvalósíthatatlan pénz nélkül. (Az USA-ban évi 127 milliárd dollárt fordítanak erre.) Természetesen a szívbetegségek leküzdése nem csupán az orvosok feladata. A WHO kimondja, hogy csak a betegek egyharmada igényel műtéti beavatkozást, hosszan tartó gyógyszerezést, kórházi gondozást. Kétharmadánál, mihelyt étkezését, életvitelét megváltoztatja, a panaszok szinte azonnal enyhülnek. S mi a helyzet hazánkban? Az elhalálozottak 52 százaléka szív- és érrendszeri megbetegedésben szenvedett. (A halálozási lista második helyén az onkológiai megbetegedések állnak, 27 százalékkal.) Ebből adódik az is, hogy hazánkban 5-7 évvel alacsonyabb az átlagéletkor, mint a fejlett európai országokban. A hazai szakemberek táplálkozásunk észszerütlenségében látják a betegségek forrását. Nem titok, hogy a hús, a tej zsírtartalma nálunk nagyon magas, hogy világelsők vagyunk a tojásfogyasztásban, (pedig a negyven éven felülieknek csak heti egy tojást javasolnak az orvosok), viszont a sor végén kullogunk nemcsak az egészséges élelmiszergyártás, hanem a zöldség, gyümölcsfogyasztás terén is. Úgy tűnik, az SZK kormánya, meghallgatva a szakembereket, megelégelte a lakosság kedvezőtlen egészségi állapotára figyelmeztető jelentéseket. Jóváhagyta az egészséget támogató nemzeti programot, sót döntött annak anyagi támogatásáról is. A reálisnak tűnő program szakaszonként valósul majd meg, s már nemcsak az egészségügyre hárítja a feladatok elvégzését, hanem a mezőgazdasági, a kereskedelmi stb. tárcákra is. Á ahhoz, hogy egészségesebbek leMIII gyünk, mindez nem elég. Egészségmegőrzés érdekében - ha már nincsenek parkerdőink, mindenki számára elérhető uszodáink, szabadidő-központjaink, kerékpársávjainK az utak mentén - nekünk is tennünk kell valamit. Az orvosok a mozgáshiányt civilizációs betegségnek tartják, ami gyógyszerrel nem gyógyítható. A világ szakemberei nyíltan hangoztatják, hogy a szívbajt meg lehet előzni. A legpraktikusabb és a legolcsóbb prevenció az egészséges életmód és a mozgás. S ez az, amit valamennyien megszívlelhetünk. PÉTERFI SZONYA A VAKOND "^"sí»" és az esernyő MADACH-BIBLIOTEKA Zdenék Miler-Hana Doskocilová: A VAKOND ÉS AZ ESERNYŐ A Volt egyszer egy vakond, A vakond és társai a városban cimú, nagy népszerűségnek örvendő könyvek után a kis olvasók újra találkozhatnak kedvenc hősükkel, a vakonddal. A vakond kidugva orrát a föld felszínére, most egy szemétdombon találja magát, s csak ámul-bámul a sok mindenféle tárgy láttán. De azok mind hibásak, csorbák, töröttek, szakadozottak. A kis vakond azonban azt vallja, hogy a tárgyak hálásak, ha megjavítják óket. Nosza, nekilát hát, hogy megjavítson egy csíkos esernyőt. Az esernyő aztán ugyancsak meghálálja neki a vesződséget. Hol léghajóként, hol csónakként szolgálva, nagyszerűbbnél nagyszerűbb kalandokba röpíti a kis vakondot, és nem utolsósorban biztos menedéket nyújt neki és társainak, ha elered az eső. Zdenék Miíer bűbájos illusztrációit Hana Doskoóilová nem kevésbé kedves, szellemes, a gyerekek által élvezhető szövege kíséri. (Madách, 1991) ,_... JAVÍTHATATLAN Szerette az italt, utálta a munkát. így jellemezhető a kosteleci (Tachovi járás) Július H., aki fiatal kora ellenére már nyolcszor járta meg a börtönt. Tavaly nyáron úgy határozott, ellátogat Szlovákiába. Utazott vonattal, autóstoppal. Minden városban, ahol megállt, talált hasonszőrű barátokat, akikkel elbeszélgetett, akik meghívták egy ^^j^^m pohár sörre, borra. Útja során eljutott a Lévai járásba is. Az egyik este G.. .-ben J ^^H rótta a kihalt, csendes ut- Bh^ -A cát. A paplak közelében arra gondolt: „be kellene nézni" valamelyik lakásba - bár ismerte a közmondást: hívatlan vendégnek az ajtó mögött a helye. Pénzre volt szüksége, és mi tagadás, a gyomra is korgott, így hát nem sokat teketóriázott. Átugrotta a kerítést, szakszerűen betörte az ablakot, és már bent is volt. Igen ám, de L. Erzsébet - aki szerencsétlenségére egyedül volt odahaza - a zajra felébredt, s szembe találta magát a hívatlan vendéggel. A gyakorlott bűnöző nem ijedt meg. A nála levő késsel ötször megszúrta a nőt, ott, ahol érte: a nyakán, mellkasán, hátán és a hasán. Az utóbbi szúrás megsértette a vastagbelet is. A betörő ahelyett, hogy ezek után elmenekült volna, arra kényszerítette áldozatát, hogy enni adjon neki, mert ha nem... - a kezében levő késsel mutatta, hogy elvágja a nyakát. Amikor jóllakott, a megkötözött kezú asszonyt megerőszakolta. S ha már itt van, egy ilyen „kellemes éjszaka" után nem távozik üres kézzel - gondolta. Szétnézett a lakásban, mit érdemes elvinni. Magához vett egy férfikarórát, egy pár cipőt, a táskarádiót, meg ami a meneküléshez a legfontosabb volt, egy kerékpárt. Távozása előtt, hogy a lelkiismeret szólalt-e meg benne, vagy a rendőrség félrevezetésére szánta, nem tudni, értesítette a mentőket. Szerencsére még idejében megérkeztek. Nagysallóról autóbusszal Kéméndre utazott, ahol meglátogatta volt barátnőjét. Reggel pedig vonatra ült, Párkányon keresztül hazautazott. Apja házában azonban még jóformán ki sem pihente az út fáradalmait, amikor a rendőrség letartóztatta. Megtalálták nála az eltulajdonított tárgyakat - nem volt ideje túladni rajtuk így hiába tagadott. Néhány hét alatt öMzeálll a Kép, és a nyomozó hatóság az esetet átadta az ügyészségnek. A bíróság előtt a vádlott ügyesen lavírozott, de a tárgyi bizonyítékok és a tanúk egyöntetű vallomása végül is arra kényszerítették, hogy tettét beismerje. A járásbíróság mint közveszélyes visszaeső bűnözőt 13 évi szabadságvesztésre és kényszerelvonókúrára ítélte. Hogy okul-e belőle, csakis tőle függ. -néj-